Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
4 ® PETŐFI NÉPE ® 1988. december 24. MEGFOGTA AZ ÖREG FA GYÖKERE A | Legjobb otthon ...!” H H „Sokat gondolunk vissza és sok emléket idézünk fel. i A karácsonyt, az újévet és még sok más dolgot, amelyből nem maradhat ki a disz- nóvzgás, a tanya, a táborok, amei) ek rengeteg mindent juttatnak az eszünkbe. Igaz, néha volt egy kis bánat és veszekedés velünk, de min-i dig azt mondjuk: Mindenütt jó, de legjobb otthon! Ugyanis az a kollégium nekünk olyan volt, mintha már ott születtünk volna." _ A riportban 1 idézett levélrészleteket azok a fiaiaiok \\ ták, akik a kecskeméti gyermek- és ifjú sági otthon lakói vöttak/ A szeretet mnépéi megelőző napókban megann i }dikleménv érkezik a Kuruc körüli in ézménybe. Emlékeket idéznek fel az áll ami gondozottak. Hát mégis jószív véli? melóinak vissza a gyerekek cgv vis/or vlag zárt közösségre? Pedig az utóbbi eszi endőkbeu sok vihart átéli maga a / intézmény is. A-Petői. Nép. ■ben többször adtunk helyszíni jelentés les hoW a 7(Sjn a viharokról, ismére >tihoní akkor meg gyik napról a másikra átköltöztették a Dtitcp-munkásszálló melle.« (Jvökeres tői tépték ki a fát. élhetnénk ezzel a hasonlattal.'A dolog csak azután vált még érthetetlenebbé. amikor kiderülj: a „kilakoltatás” után a patinás épület sokáig üresen látóngoit. Mára'bené x-.suit a helyreállított ház.’ a me/ogazd tsilgi szakközépiskola diákjainak bírod Az OPGY új icltfén, a K uruc körúton is szépen xrendgzkedtek. Igaz, maguk az in ív /.meny műnk a kársai mondják az áth uralkodás után letiikel is megkérdŐjt •le/lek. Az .üreg fát át lehel ültetni, de n cm biztos, hogy meg.fogja a gyökere. Ez eset ben. Szerencsésen alakúit a he yzet. Persze, az első időszakban a szó mszédos mim kasszáilő egyes, perifen ára szorult feítiőlici még alkohollal is megkínálták a kikkofánkéit. Vitgv trág ár szavakat kiabállak az ablak bői Mos pedig gyakran bekopogtat.ijk az tg. izgat óhoz, engedélyt kémek arra. hog\ hadd jöhessenek videózni vagv a rer tdezvénveket látogatni. Az ebédlöbci köszönnek a gyérmekotthonosokn« ik és már nem nyújtjak leiéjük a bon isiiveget.., A gyerekek űvano'k, amilyenek. Vannak közöttül í, akikről senki seni mondaná meg, he jcv az állam'gondoskodik róluk, nem szerető apa, anya. 9 (Straszer András képriportja a kecskeméti gyermek- és iQiísá- gi otthonban készült kedden délután, az emlékezetes karácsonyi ünnepségen.) Hgy eset: az egyik nebulót lopáson kapta az áruház rendésze és azon csodálkozott, hogy ki sem nézte volna belőle, kivel áll szemben. Persze, nem ez a jellemző kép, de miért kellene eltitkolni, hogy ilyesmi is előfordul? Az sem ritka, hogy elszöknek a fiatalok. A kaland viszont 'rendszerint azzal végződik, hogy maguk jönnek vissza a védettséget nyújtó falak közé. „Remélem, gondjait nem tetőzöm gonddal. Amikor le tetszett jönni, nem tudom, mit tetszett rólam hallani. Jó volna, ha sok jót. A téli szüne tet nem tudom otthon tölteni. Meg szeretném kérdezni, ha el tetszene fogadni, Kecskeméten tölteném a szünetet. A nővéremmel legyen szíves beszélni, hogy a téli szünetig jó lenne, ha le tudna jönni. Én jelenleg jól vagyok, csak a fegyelem az erős. Haza szeretnék menni', i Megbántam, hogy nem becsültem meg a jó helyet!" íi. A Bács-Kiskun Megyei Tanács felügyelete alatt álló gyermek- és ifjúsági otthonban jelenleg száznegyvenen laknak. Közülük negyvenen diákotthonosok, a többiek szakközépiskolában tanulnak vagy már dolgoznak. Háromszáz' forintot kell fizetniük a teljes ellátásért, ezert ruhát, ételt kapnak és termé- HK í szetesen otthont. Ötvenöt ifjúmun- !Í‘ Ml I kás lakik a Kuruc körúton. Sokan hajnalban kelnek, hogy ötre, hatra beéljenek munkahelyükre. Ilyenkor a nevelő már talpon van, ébreszti a fiúkat, a lányokat, reggelit készít nekik. Többen két műszakban dolgoznak; van úgy, hogy este tizenegykor érnek haza. Ekkor ismét a nevelő gondoskodik arról, hogy melegített étel kerüljön a teakonyha asztalára. A gyerekek hálásak az anyát helyettesítő nevelőknek. Valamennyi növendék rendelkezik ifjúsági takarékbetétkönyvvel, beosztják a fizetésüket, igaz, igénybe veszik a gazdálkodásban a csoportvezető nevelők segítségét. Az ugyancsak nagy szó, hogy a fiatalok megállják a helyükét a vállálatok- nál, az üzemeknél. Akikkel problémák vannak, azok számára az intézmény házon belül teremt munkalehetőséget a műhelyekben vagy a saját tanyán. Erre eddig nem volt szükség. A tanulással viszont más a helyzet. A szakmunkás- képzősök egynegyede nem felel meg az iskolai követelményeknek, így a korrepetálás, a felzárkóztatás állandóan napirenden szerepel. Tavaly két lemorzsolódás volt, az idén pedig csak egy. Meggyőzés jó példa, szeretet. E hármas jelszó jegyében tevékenykednek a pedagógusok a gyermek- és ifjúsági otthonban. Nincs más út, csak a tisztességes munka, a példamutatás és természetesen az, hogy otthont, védelmet nyújthassanak, beleértve a pszichés védelmet is. Akik betöltik a tizennyolcadik életévüket, felnőtté, önállóvá válnak, azokat sem küldik el, továbbra is az otthon lakói maradhatnak. És a fiatalok maradnak. Egy-két esetben megpróbálkoznak a maguk lábára állni, de legtöbbször nem tudják megteremteni az alapokat, elúszik a pénzük, nincs hol aludniuk, nincs mit enniük. Rádöbbennek: legjobb, ha visszamennék az otthonba. „Alágyon szeretnénk az ünnepeket a régi ismerősökkel tölteni. Már megszerettünk vidéken, de visszahúz a szívünk. A tanulmányi eredményem nagyon jó. Meg szeretnénk kérdezni, hogy jön-e ériünk kecskeméti kocsi?" III. Karácsony előtt megnő a gyermek- és ifjúsági otthon postája. A téli szünidőt sokan a régi helyen kívánják eltölteni. Erre természetesen van mód. Nem véletlen, hogy akik időközben vidéki nevelőotthonba kerültek, azokat is visszahúzza a szívük Kecskemétre. Az ünnepeket mindig megkülönböztetett módon rendezték és rendezik meg az otthonban. Azokkal, akik nem utaznak haza'' a családhoz (vagy akiknek nincs is hová menniük), megtervezik az ünnepi programot. Összeállítják a karácsonyi vacsorát, sütnek, főznek a konyhában. A nagyteremben hófehér abroszon sorakoznak a finom falatok, középen adventi koszorú áll. A sarokban óriási, feldíszített karácsonyfa pompázik. Az ajándékosztás adja a legnagyobb örömöt, boldogságot. Úgy, mint meghitt családi körben, ■ gyertyát gyújtanak, énekelnek a gyerekek. Az idén gazdag karácsonyra’számíthatnak- az otthon fiataljai. Személyre szóló Ajándékokat is találnak ^ fenyő alatt, és értékes sportfelszerelések, magnók, játékok is érkeztek a patronáló cégektől. És nemsokára újabb ünnepre készülnek, az óévbúcsúztatásra. Szilveszterkor ugyancsak sokan Kecskeméten maradnak. „Nem fogjuk elfelejteni a Kecskeméten történteket. Köszönünk njjndent a névelőknek, amit értünk tettek. Köszönjük, hogy az életre tanítottak bennünket." Borzák Tibor Elraktározott érzelmek? Pszichológus az ünnepről A Szociális és Egészségügyi Minisztérium rendelkezése szerint 1990-ig ki kell építeni a családsegítő központok országos hálózatát. Ez idáig hat ilyen létesítmény van megyénkben, ebből kettő Kecskeméten. Az 1. számú a városközpont, a 2-es pedig a Széchenyi- város lakóinak szolgálatában. Kőtörő Emese pszichológus ez utóbbiban dolgozik, Rajta kívül két óvónő, egy cigánygondozo, egy jogász és egy védőnő várja a tanácsra szorulókat. Komplex szociális gondozást nyújtanak: a jogi tanácsadástól a segélyezésen át a pedagógiai, pszichológiai segítségig. Munkájuk lényege a maga- tartás megváltoztatása, mely a személyes kontaktuson alapul. — így karácsony előtt, húsvétkor, iskolakezdéskor különösen sok ember fordul hozzánk — mondja Kőtörő Emese, a kecskeméti 2. számú család- segítő központ pszichológusa. Legtöbbször anyagi segítséget várnak tőlünk, csakhogy mi nem tudunk, s szándékunkban sem áll pusztán segélyező intézménynek lenni. Fő munkánk a családgondozás. A segélyezés pedig ennek kiegészítő eszköze. Sajnos, nagyon sok család van, ahol az alapvető, a létfenntartáshoz szükséges eszközöket is képtelenek előteremteni/ Ilyenkor közösen próbálunk megoldást találni, s ha partnerekre lelünk, ez többnyire sikerül is: bedolgozással, egyéb rendszeres munkalehetőséggel. Am ■ hazánkban a lelki segítségnyújtásnak még nincsenek hagyományai. — Milyen problémákkal küzdenek leginkább a magyar családok? —A gyermek a leggyengébb. Általában ő lesz a perpatvarok, feszültségek áldozata. Éz pedig változatos módon mutatkozhat meg: bepisil, rosszul tanul, csavarog ... Ilyenkor a család- terápia vezethet biztos eredményhez. Erre azonban csak kevés szülőt lehet megnyerni. A fiatatok többnyire szexuális tanácsokat kérnek, de megfordulnak itt krízisben lévő házaspárok is. — Tapasztalatai szerint milyen szerepet tölt be a család életében az ünnep? — Nem tudjuk érzelmeinket mindennap azonos hőfokon megélni. Ezért butaság, amikor azt mondják: jó f lenne, ha mindennap úgy figyelnének az asszonyokra, mint nőnapon, vagy olyan békességben élnének a családok, mint karácsonykor. Ez képtelenség. Az ünnepek érzelmi „raktáraké. A karácsony például a családé. A legintimebb ünnep. Egy évre feltölt bennünket: megéljük azokat a kellemes, intenzív érzelmeket, melyek csak erre a néhány órára vagy napra működnek. .Minden, ünnepnek karaktere, jellege van. Március 15-én például mindenki nagy hazafi. Szélsőségessé válnak ilyenkor érzelmeink, s kivételesen felnőttfejjel is képesek vagyunk megélni csak a jót. — Az ajándék fontos része az ünnepeinknek? —Szokásaink szerint igen. Hihetetlenül közel tudja hozni egymáshoz az embereket, mint ahogy eltávolítani is képes. Az ajándékozás lényege nem az átadás pillanata. Sokkal inkább az előtörténet, a kiválasztás. Arra az időre meg kell élni a másik személyiségét, lelki életét. Vele kell gondolkodni. Ilyenkor jobbanfigyelünk egymásra. —: Tehát az ajándékozás egyfajta szertartás? —Klasszikus történet, amikora félj zsebóráját adja zálogba, hogy hajcsatot vegyen kedvesének, aki pedig a levágott copfjáért kapott pénzből vásárol óraláncot. Merthogy ajándékozni többféleképpen lehet. Nézzük, mondjuk, az orvosi hálapénzt. Legegyszerűbb borítékot csúsztatni a zsebébe. Ha ettől mégis tartózkodik valaki, vehet drága italt vagy egy karton külföldi cigarettát. Ebben az esetben csak a pénz ellenértékét adja. Ha azonban odafigyel a másikra és megveszi, mondjuk, akönyvet, melyre azvágyik, az már ajándék. —- A karácsony vallásos hagyományai befolyásolják intimitását? — Valamennyire minden bizonynyal. De nem ez a döntő. Hiszen, amikor égy egész társadalom ünnepel, amikor még a forgalom is leáll, megszűnik a mozgás az utcákon, az mar önmagában különös. — Pusztán az ünnep képéS-e családi problémákat megoldani? — Legfeljebb átmenetileg. Néhány órára elfelejtjük a feszültség okát, de aztán minden visszatér a régi kerékvágásba. Olyan ez, mint a szilveszteri forgalom. Azokban a percekben hisszük: tudunk változtatni. Később rájövünk, hogy mindert maradt a régiben, ugyanazokhoz a körülményekhez kell továbbra is alkalmazkodnunk. S ettől kezdve mátsnem működik az ígéret, amit csak a hétköznapitól eltérő érzelem és légkör motivált. —Születhetnek-e valódi, bensőséges ünnepek napjainkban? — Születnek is. A nőnap, a gyermeknap egészen ifjú még. De a családok belső ünnepei még fontosabbak. Van, ahol hagyománnyá válnak, máshol nem tartják számon. Minden család a maga szempontjai szerint mérlegel: ismerek olyat, ahol az ünnep szentsége megtörhetetlen, és kínosan ügyelnek arra, hogy azon a napon semmi rossz se történhessen. Másoknál az ünnep belül van, nem a szertartásban. — Tehát külsőségektől mentesen is átélhetjük a felfokozott érzelmeket? — Á hagyományok, szertartások abban segítenek bennünket, hogy szinte kényszerűen, menetrendszerűen újraéljük a kellemesét. Születésnapon például az élet feletti örömöt. Ettől kissé „sterillé” válik az a nap. Feledjük a bosszúságot, idézzük ajót. Ha azonban a szertartás funkciója már csupán a „fel kell idézni”, akkor mindössze külsőségekről van szó. Van ilyen ünnepünk is, amely valamennyiünk számára pusztán üres szertartás. A másik véglet, amikor felesleges kikiáltani, hogy más ez a nap, mint a többi. Felesleges, mert szertartás nélkül is él az érzelem. * * Sfc■ ■ . . . j , Pérsze, a karácsony minden mástól különbözik. Lelke, lényege a látvány, melyet felfokozott érzelmekkel élünk meg. A fenyő, mely néhány szaloncukortól és gyertyától karácsonyfává alakul, az éjféli mise, ahová nemcsak a vallásosak térnek be, a betlehem, a háromkirályok fáradt mosolyával, a masnival átkötött csomagok, az ünnepi vacsora, a család ... Másoknak ez a magány el viselhetet- lenné válásának, tragédiájának napja. Ugyanezeket az intenzív érzelmeket ők nem tudják levezetni. Nincs ajándék, nincs masni, legfeljebb a három- királyok fáradt mosolya... G. Tóth Tímea NŐK A CSALÁDBAN ® ® 6 jl v I 3 7 r liPsf • Jobban megy, a leckeírás is, mióta az édesanya (ijfabb Virág- né) otthon van. (Tóth Sándor felvételei) K opog a fö Id lépteink alatt az ünnépre készülő Fülöpszálláson. Fagy •szikká Szíja mi ndenütt az utakat. Aki a hide; L» télben most a legjobb helyen van, t* gy ükiu inka társaival —- a óvod a ban: Kiss Klaudia barom üli. • Szép, egészséges. íjól ölt ö/ölt, mint annyi kisi kisfiú megyénkben. Jólesöcn látjuk íz öltöző tiszta folyosóján és a padi ik mellett, a védőrács lotfoe :ó olaikályhán: nincs rossz ; nek. ;o rá a 1 legfiatalabb nemzedékA fA tv. szeRr a Kő süssek Mik őzben K laud ia babájával játszva rogy édesanyja érte jöjjöij, a A7.VJ Istvánné a Vörös Csillag ; Tsz irodájában még dolgozik. Gyorscs gépi mnő. 'A gyes idején.-magán úton K. iskemcjen tanult. hogy n iunkak< űréhez á felkészültséget megszc Férjével elhatározták: itt kivi ínnak It .■telepedni, itt teremtik meg az : alapot családi életükhöz. A fiatal párt biztatták (és segítették is) a ukúsra a rokonok meg az is• 'ágiatok neki! 7 Neki ivagtak . Még a nyáron, a magukere tjéből, i 00 ezer forintért vetlek egy vert falú h lázát a Csaba utcában. Tatarozták.' H árum helyiségében már laknak . Az év 1 végéiül szerelnék a fürdőszobát és az éléskamrát is használni. Az # (alaki itágért eddig 100 ezer forintot fizettek. Am így még mindig' olcsóob volt, mintha a túlzsúfolt Kecskeméten vásároltak vagy építettek volna lakást. — Az édesapám segített a tatarozásban —. emlékezik vissza a fiatal- asszony —, ő festette ki a szobákat is. A férjem villanyszerelő, szakmája révén ugyancsak spórolhattunk. Nagymamám, Virág Józsefié összehordta' az építési törmeléket, függönyt varrt az ablakokra és a tv-vásárlásban sem • Ketten a Kiss családból: Klaudia és a mamája. hagyott magunkra. Azóta disznóvágásba is meghívott bennünket. Ha mi nem tudunk hozzájuk elmenni, ő keres föl minket, s azt kérdi rögtön: „Hogy van a kis Klaudia?" „Tessék megnézni a kezeimet!” Azt persze, senki sem állítja, hogy mindenben gondtalan áz élet Fülöpszálláson. A 60 éves nagymama, Virág néni 2730 forint nyugdíjból és 1375 forint háztáji tsz-járulékból él. Nehéz beosztania a kevéske pénzt, ám ő mégsem csak emiatt bánkódik ...- Tessék megnézni a kezeimet — mutatja —, mennyire tönkrementek! Ilyen hidegben már fájnak az ízületeim. Hosszabb útra nem indulhatok; pedig szeretnék, hogy több és jó minőségű áruból választhassunk. Nem luxustermékek, csak olyan alapvető ruhafélék kellenének nálunk is, mint a női fehérneműk, a kapcsos gyermeknadrágok meg a tartósabb zoknik és harisnyanadrágok, amelyek nem szakadnának el, mint a pókháló. Addig az utca nevelte őket... A nagyszülők iparkodása — munkaszeretete — tovább él a fiatalabb nemzedékben, mint azt ifjú Virág Józsefek portáján'lemérhetjük. A konyhában már csak a régi kanapé emlékeztet a múltra. Ezen ülve írja leckéjét a két gyerek: Zsolti és Erzsiké. Kívül, az udvaron, magas szalmakazal tövében négy házőrző lapul. Csak akkor ugranak föl hirtelen, amikor a 7 éyes ló, Csalfa — a család kedvence — a jászoltól elengedve, eltrappol mellettük, a kapuig meg vissza. A jól tartott igavonó épp annyira fontos a háznál, mint máshol az autó. Csalfát fogják be a kocsiba, valahányszor az ifjabb Virágné gondozta négy tehéntől eladni viázik a tejet, 10-12 hektolitert havonta. — Nem bánta meg, hogy hazajött dolgozni? — kérdem tőle, miután anyósa elmondta: menye azelőtt cipőfelsőrész-készítő volt. — Már hogy bántam volna meg! Amikor Izsákra jártam át dolgozni, á cipőfelsőrész-készítőkhöz, a gyerekeimet az utca „nevelte”. Most én foglalkozom velük. Számíthatok rájuk. A .fiam — bár még csak negyedikes — nekiáll trágyát rakni. Nem húzogatják az orrukat, hogy itthon dolgozniuk kell. Az iskolai eredményük is jobb ázóta, hogy napközben együtt lehetünk. Tejeszacskókból lábtörlő: az üknagymama munkája * Miért is húzogatnák az orrukat a Virág gyerekek, hiszen hallották ők is: az ötnemzedékű család legidősebb tagja, Klaudia üknagymamája, a 83 esztendős Pintér Istvánné ugyancsak örömét leli a munkában. Egyik lányával, a 63 éves Horváth Jánosnéval az idősek napközi otthonában üres tejeszacskókból lábtörlőket készít. — Hogyan érzi itt magát, Pintér néni? — ülők le mellé kicsit beszélgetni. — Nagyon jól! Úgy vagyunk, mint a falkás malacok. Együtt jobb ízűt eszünk. Az időnk is jobban telik. Engem a tanács autója délelőtt behoz, délután meg hazavisz. Háromszori étkezésért öt forintot fizetek. Semmi bajom, csak dolgozhassam! —» válaszolja, bizakodással a hangjában az egykori napszámos, aki valamikor hatvan fillért keresett naponta, 20-30 krajcárért vett egy méter szoknyaanyagot, s akinek öreg. napjaira 2817 forint nyugdíjat hoz havonta a postás. Hét testvére közül már csak ő él. Pintér néni ezen a fagyos-szeles decemberi délutánon is olyan buzgón sodorja-fonja a műanyag tejeszacskókat — egy-egy lábtörlőhöz 70-80- at is felhasznál —, hogy rokonságában és ismerősei körében méltán ébreszt tiszteletet munkaszeretetével. Kohl Antal
