Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-03 / 288. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1988. december 3. Grósz Károly fogadta a Brazil KP küldöttségét Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára tegnap a Központi Bizottság székházában fogadta a Brazil Kommunista Párt küldöttségét, amely Salomao Maiina pártelnök vezetésével tartózkodik hazánkban. A delegáció tagja Antonio Resk, a BKP KB tagja, a párt Säo Pauló-i városi, bizottságának titkára. Grósz Károly tájékoztatást adott a magyarországi változások hátteréről és fő vonásairól, az MSZMP megújulási törekvéseiről, a párt előtt álló időszerű feladatokról. A brazil vendégek szóltak az országukban zajló demokratizálódási folyamatokról, a brazil kommunisták tevékenységéről. A találkozón a két párt vezetője megállapította, hogy a világ előtt álló új kihívások jelentősen érintik a nemzetközi kommunista mozgalmat is. Hangsúlyozták, hogy az MSZMP és a Brazil KP kész elősegítem a mozgalom megújulását, az új típusú egység megteremtése, a realitásokhoz való fokozott alkalmazkodás, az együttműködés fejlesztése útján. Grósz Károly és Salomao Maiina aláhúzta, hogy szükségesnek tartják - a két párt közötti kapcsolatok további erősítését, az együttműködés új formáinak fejlesztését. (MTI) Sajtótájékoztató az Elnöki Tanács üléséről Pénteken az Elnöki Tanács ülése után — a testület több évtizedes történetében első alkalommal — sajtótájékoztatót tartottak. Az eseményen részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke. A testület határozatairól, a döntések hátteréről Horváth István belügyminiszter, Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter és Madarasi Attila, pénzügyminisztériumi államtitkár adott tájékoztatást. 'Elsőként a belügyminiszter kapott szót; a lakosság meglepően egységes elutasításába ütközött lőfegyver-rendelet sorsáról szólt. Elmondta, hogy az Országgyűlés határozata nyomán átdolgozzák a jogszabály-tervezetet, s a vitát kiváltó' részeket módosítva már mint törvényjavaslat kerül vissza a Parlamenthez a lőfegyverek és a lőszerek szabályozása. Az ügy hátterére vonatkozó kérdésekre válaszolva Horváth István emlékeztetett arra, hogy gáz- és riasztófegyverek? szabad tartásának ötlete nem a rendőrség vezetőitől származik. Annak idején sokan pártolták azt ä véleményt, hogy ezeknek az eszközöknek a szabad használatával a lakosság fokozhatja biztonságát. A fellángolt társadalmi vita láttán a törvényalkotók most úgy foglalnak állást, hogy olyan szabályozást kell kidolgozni, amely leginkább megfelel a lakosság igényeinek. Arról azonban, hogy ez ügyben mi lenne a legjobb megoldás, nem célszerű népszavazást rendezni — vélte a belügyminiszter. A maga részéről nem javasolta, hogy „ez legyen az az ügy, amelyen megújuló politikai intézményrendszerünk egy ilyen fontos elemét kipróbáljuk.” A bírósági cégnyilvántartásról szóló törvényerejű rendelet módosításáról Kulcsár Kálmán adott tájékoztatást. A tervek szerint viszonylag alacsony létszám látja el a cégbíráskodás feladatát; Budapesten mindössze 30 cégbíróistátus-növekedést terveznek, s a megyei bíróságokon is általában csak egy-két cégbíró fog működni. A szervezet kiépítéséhez megfelelően képzett, gazdasági szakismeretekkel rendelkező bírákra van szükség. A szakembergárda toborzására a minisztérium nyilvános pályázatot hirdetett, amelyre sokan jelentkeztek. A leendő bírák decemberben szakképzésen vesznek részt, hogy január 1-jétől a kellő ismeretekkel felvértezve kezdhessék meg munkájukat. Kulcsár Kálmán elmondta azt is, hogy a távlati terveknek megfelelően 1990. január 1-jétől az állami vállalatok és a szövetkezetek is cégbírósági törvényességi felügyelet alá kerülnek. A felszámolási eljárásra vonatkozó módosításokról Madarasi Attila tájékoztatta az újságírókat. Építészeti triennálé Baján Százötven építész, tanácsi vezető, városvédő vesz részt a tegnap kezdődött 4. építészeti triennálén, Baján. Borbély Lajos, a megyei tanács építési osztályának vezetője a rendezvény házigazdájaként köszöntötte a vendégeket a tanácsháza zsúfolásig megtelt dísztermében, majd dr. Kincses Ferenc, Baja tanácselnöke tekintette át a korábbi építészeti tanácskozások tapasztalatait. A megjelentek egyetértettek vele: nagyon időszerű kérdésekről tanácskoznak a hét végén. Ezekről az időszerű feladatokról szólt Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter, aki a többi között elismerően nyilatkozott a városvédő és városszépítő egyesületekről. Helyeselte a nagyobb létesítményekről kibontakozó vitákat. Az épitészetnek vállalnia kell a polémiákat, figyelnie kell a közvéleményre. Hatékonyabb volna ez a kapcsolat, ha fejlettebb volna hazánkban a vizuális kultúra. Sajnos, eddig keveset tettek a gyerekek térlátásának fejlesztéséért, pedig már az óvodákban játszva taníthatók látni a legkisebbek. A művelődésügyi minisztériummal összefogva tankönyveket készítettek középiskolások vizuális ismereteinek bővitésére. A továbbiakban jelezte a miniszter: tisztában vannak a települések infrastrukturális elmaradottságával, de most csak a legszükségesebbekre jut pénz. Ha most kilábalunk a stabilizációs gondokból, akkor ennek — az utak, közművek állapota korszerűsítésének — kell a legsürgetőbb tennivalónak lennie. A továbbiakban műemlékeink védelméről szólt. Szűkös lehetőségeink ellenére e tekintetben Európa élvonalához tartozunk, amit Hollókő és a Budai vár nemzetközi elismerése is bizonyít. • H. N. PAKISZTÁN Beiktatták miniszterelnöki hivatalába Benazir Bhuttót HARMINC GYEREK VOLT A TÚSZ Izraelben megadták magukat a banditák A harminc gyermeket, egy tanárt és az autóbusz vezetőjét csütörtökön túszul ejtő öt fegyveres bandita egy IL ;—76-os típusjelű teherszállító repülőgépen Izraelbe távozott: a gép moszkvai idő szerint 15 óra 55 perckor szállt fel Minyeraínije Vodi város repülőteréről — derül ki a TASZSZ tegnap esti beszámolójából. A hírügynökségi jelentés a polgári repülésügyi minisztérium egyik tisztségviselőjének közlésére hivatkozva megemlíti, hogy a négy terrorista (ötödik társuk, egy nő csak pénteken csatlakozott hozzájuk) túszaik szabadon bocsátásáért cserébe nagyobb pénzösz- szeget- és egy repülőgépet követelt, amellyel külföldre akartak távozni. Követelésüknek egy géppisztollyal és három pisztollyal adtak nyomatékot Csütörtökön még három országot neveztek meg lehetséges célpontként: Izraelt, a Dél-afrikai Köztársaságot és Pakisztánt. Mivel Ordzsonikidze repülőterén nem volt eléggé tágas, a bűnözők követelésének megfelelő repülőgép, túszaikkal együtt a szomszédos Minyeraínije Vodi nagy légikikötőjébe indultak. Itt hosszú alkudozás kezdődött az állambiztonsági szervek és a terroristák között, a bűnözők ugyanis sokáig nem akartak beleegyezni abba, hogy túszaikat hátrahagyva távozzanak a Szovjetunióból. Amikor döntés született arról, hogy rendelkezésükre bocsátják a repülőgépet, a bűnözők szábadon engedték a gyerekeket, a tanárt és a sofőrt is. A polgári repülésügyi minisztérium képviselője azt is elmondta még, hogy amíg a terroristákkal tárgyaltak a hatóságok, a gép .teljes személyzetét — a bűnözők követelésére — kézbilincsben tartották. A minisztérium lépéseket tett az IL—76-os útja biztonságának érdekében — hiszen most a repülőszemélyzet vált az öt terrorista túszává. A minisztérium ezért kapcsolatba lépett az izraeli, a török és a ciprusi légügyi hatóságokkal. * A legfrissebb jelentések szerint a bűnözők a repülőgéppel Izraelbe érkezve megadták magukat. Benazir Bhutto asszonyt Iszlámábádban pénteken ünnepélyesen beiktatták miniszterelnöki hivatalába. A muzulmán világban a harmincöt éves politikus az első nő, aki a legmagasabb kormányhivatalt töltheti be. Benazir Bhutto pártja, a Pakisztáni Néppárt nem kapott ugyan abszolút többséget a novemberi általános választásokon, de a független képviselők és kisebb pártok támogatásával jelentős parlamenti fölényt élvezhet. Ziaul Hakk által 1977-ben megdöntött és 1979-ben kivégzett Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnök lányát csütörtökön kérte fel a kormányalakításra Isz- hak Gúlám Han pakisztáni elnök. A döntést pénteken üdvözölte az amerikai, a kínai és a spanyol kormány. Pénteken Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök levelében köszöntötte Benazir Bhuttót. A kormányfő, levelében azon reményének adott hangot, hogy javulni fog a két ország kapcsolata, s hangsúlyozta, hogy Indiának és Pakisztánnak együtt kell működnie a térség problémáinak megoldásában. A beiktatási ünnepséggel egyidejűleg Bhutto legnagyobb vetélytársát, Navaz Sarifot, az Iszlám Demokratikus Szövetség nevű párttömörülés vezéralakját Pamdzsáb tartomány főminiszterévé választották. Megfigyelők szerint a jövőben éles politikai küzdelem várható a miniszterelnök-asszony és a legnépesebb tartomány kormányzója között. KÖLCSÖNÖS KÜLKÉPVISELET-NYITÁS BUDAPESTEN ÉS MANILÁBAN? Várkonyi Péter a Fülöp-szigeteken tárgyal Corazon C. Aquino, a Fülöp-sszigetek köztársasági elnökopén- teken fogadta Várkonyi Péter külügyminisztert, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Manilában. Az elnökasszony közölte, hogy országa kész a kapcsolatok fejlesztésére. Érdeklődéssel fogadta Várkonyi Péter tájékoztatóját Magyarország politikai és gazdasági reformtörekvéseiről. A magyar diplomácia vezetője átadta Corazon Aquinónak Straub F. Brúnó levelét, amelyben az Elnöki Tanács elnöke magyarországi látogatásra hívta meg a Fülöp-szigetek államfőjét. Várkonyi Péter kifejtette: hazánk kész bővíteni kapcsolatait az ASEAN tagjaival, így a Fülöp-szigetekkel is. Felmerült, hogy országaink a jövőben képviseletet nyithatnak Budapesten, illetve Manilában. Konkrét gazdasági kérdésekről esett szó Várkonyi Péter és Jósé Concepcion kereskedelmi és ipari miniszter találkozóján. Elvben megállapodtak, hogy üzleti tanács létesül Budapesten, illetve Manilában, külkereskedelmi cégek bevonásával. Kicserélték azokat a listákat, amelyek a lehetséges együttműködési területeket összegzik. Manila elsősorban a magyar textilgépgyártás és a vegyipar termékei iránt érdeklődik. Magyarország kész részt venni egy olyan csomagtervben, amely Fülöp-szigeteki ellenüzleteket, illetve kereskedelem-fejlesztési elképzeléseket tartalmaz. Ezek részleteiről tárgyalt Várkonyi Péter az Országos Gazdasági Fejlesztési Hivatalban és a Kereskedelmi és Iparkamarában. A szakszervezetek országos tanácskozása Tegnap Budapesten, az Építők Székházában megkezdődött a szakszervezetek országos tanácskozása. A 4 millió 200 ezer szakszervezeti tag képviseletében 1014 szavazati jogú küldött vesz részt a várhatóan háromnapos programon. A tanácskozás első napján jelen volt Grósz Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Részt vett az állami, a politikai és a társadalmi szervezetek számos képviselője is. A tanácskozást Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára nyitotta meg. A küldöttek ezt követően elfogadták a tanácskozás ügyrendjét és javasolt napirendjét: a szakszervezeti mozgalom helyzetéről, megújulásának fő irányairól, valamint az érdekvédelmi, érdek- képviseleti tevékenység továbbfejlesztéséről, illetve a magyar szakszervezetek új alapokmányának alapelveiről szóló dokumentumok megvitatását. A tanácskozás részvevőihez írásban eljuttatott előterjesztésekhez Nagy Sándor, a SZOT főtitkára fűzött szóbeli kiegészítést. ? — A szakszervezeti mozgalom megújulása, útkeresése kapcsolódik a hazánkban ez év májusában megindult politikai változásokhoz ---4 mondotta. — Azokhoz a változásokhoz, amelyeket mind külföldön, mint itthon azóta is sokan, sokféleképpen minősítettek — hangot adva a szimpátiának, az egyetértésnek, a támogatásnak csakúgy, mint a kétkedésnek és az aggodalomnak, helyenként néhányan az ellenérzésüknek is. Természetesen a szakszervezeteknek is megvannak minderről a saját tapasztalatai. Azt látják, hogy néhány hónap alatt több dolog történt ebben az országban, mint korábban hosszú éveken keresztül. Azt is látják, hogy a politikai vezetés elkötelezett a gyökeres változások, változtatások mellett, hogy dinamikusan próbái hozzányúlni a felgyülemlett társadalmi, gazdasági, politikai problémák megoldásához. Végül, de nem utolsósorban a szak- szervezetek annak is tudatában vannak, hogy a társadalmi közérzet, a közhangúlat alakulásában döntő szerepet játszó gazdasági helyzet, az énnek alapján kialakult jelentős, egyes területeken súlyt» szociális feszültségek következtében rendkívül nagy a türehnetlenség. Eközben természetesen azzal is számot kell vetimikyhogy egy korábbi hibás gazdaságpolitika, olykor a felelősség hiányát is mutató döntési mechanizmus árát most kell megfizetnünk. Mai helyzetünk, mai körülményeink egyértelműen mutatják, hogy számos nehézség, feszültség, konfliktus közepette a szakszervezetek csak akkor tölthetik be hivatásukat, ha teljes energiájukat a dolgozók érdekeinek képviseletére, védelmére fordítják. Hasonlóképpen kell gondolkodnunk jövőnk felől is, amelyben egy vegyestulajdonű gazdaság talaján létrejövő és működő plurális politikai intézményrendszer körülményei között kell megtalálni a szakszervezetek helyét, szerepét, alapvető feladatait. Mindezeket a szempontokat csak vázlatosan érintve, de ezeket súllyá! figyelembe véve úgy gondolom, a legfontosabb annak leszőgézése, hogy a magyar szakszervezetek jelenleg és a jövőben is alapvető feladatuknak, egész tevékenységüket átható fő .törekvésüknek a dolgozók érdekeinek felelős és hatékony képviseletét, védelmét tekintik, Némi túlzással azt isáfiithatnám: tanácskozásunk legfontosabb feladata, hogy ebből a tényből, tehát egy felelős és markáns érdekképviselet, érdekvédelem elvállalásából adódó Összes fontos konzekvenciát levonjuk. Ezek sorában első helyen szeretném megemlítem,' mint alapvető jelentőségű kérdést: a Magyar Szocialista Munkáspárthoz fűződő viszonyunk alakulását. A szak- szervezetek céljai egybeesnek a párt által vállalt történelmi hivatással, ezért olyan társadalomban kívánnak munkálkodni, amelyben e párt társadalmi vezető szerepe érvényesül. Maguk is egy alulról építkező, demokrdtiküs- szocializmus megvalósításán munkálkodnak, támogatják a párt erre irányuló törekvéseit. Nehezen kerülhető meg az a kérdés, hogy hogyan vélekedünk politikai .intézményrendszerünk jövőjét illetően. E tekintetben vannak alapkérdések, amelyekre viszonylag könnyű válaszolni, A szakszervezetekben lezajlott viták alátámasztják, hogy a dolgozók nagy része támogatja az alapvető állampolgári jogok garanciáinak megteremtésére, a szocialista jogállamiság kiteljesítésére irányuló lépéseket. Az új alkotmány kidolgozására, a gyülekezési és egyesülésijog szabályozására, az új választási törvény megalkotására, a sztrájkjog törvényi feltételeinek kialakítására, a szakszervezetek törvényes jogállásának meghatározására irányuló munkálatokat hogy csak a legfontosabbakat említsem - tagjaink érdeklődéssel kísérik, egyebek mellett ezektől is egy demokratikusan működő társadalompolitikai modell kialakulását várják. Lényegesen bonyolultabb kérdés az egypártrendszer —többpártrendszer problémája, aqiejy ma számos helyen és formában felmerül. A magyar szakszervezeti mozgalomnak, az általa képviselt dolgozóknak nem áll érdekében, hogy a szakszervezetek kisebb-nagyobb politikai csoportosulások harcainak színterévé váljanak, Azt ajánljuk az országos értekezletnek, hogy erősítse meg: a jövőben valóságos szövetségi alapokon, a tagság, a tagszervezetek elhatározása alapján létrejövő önkéntes szövetség formájában működjön a szakszervezeti mozgalom a szerveset minden szintjén. Ez a felfogás feltételezi, hogy nagy önállósággal rendelkező szakszervezetek önkéntes tömörülései alkotják a szakszervezeti mozgalom gerincét, azaz közkeletű kifejezéssel élve az egész mozgalom, az egész szervezet alulról "építkező, alulról maghatározott. Ez a szerveződési elv lehetővé teszi, hogy erőteljesebben érvényre jusson a tagság szakmai, foglalkozási ágak szerinti differenciáltabb szervezkedési igénye, egyben azt. is feltételezi, hogy az Önálló szakmai, foglalkozási szervezetek ágazati tömörüléseket alkotnak, megvalósítva mind a szakmai, mind az adott munkahelyhez kötödő érdekek képviseletét, védelmét. A vázólt modellben a. különböző irányító testületek . megválasztásában előtérbe kerül a képviselői elv, az adott szintű szövetségben részt vevő tagszervezetek által delegált képviselők útján történő részvétel elve. Egy példával élve, ez annyit jelent, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagjait — vagy ha elfogadjuk, akkor a szaktanács tagjait — nem az össz-szakszervezeti kongresszus választja, hanem az országos szövetségben részt vevő tagszervezetek delegálják őket. — Ahhoz, hogy az elmondottak a valóságban is érvényesüljenek, hogy a szakszervezeti mozgalom a vázoltak szellemében működhessen, új alapszabályra, illetve javasolt nevén: új Alapokmányra van szükség. Ennek kidolgozásához kérünk felhatalmazást az országos értekezlettől. Itt szeretném megemlíteni azt a kérdést is, hogy javaslatunk értelmében a létrejövő szövetség névéi is célszerűnek tartjuk megváltoztatni. Nem azért, hogy átfessük a cégtáblát, hanem azért, ho'gy a javasolt új elnevezések pontosabban kifejezzék a szándékolt új tartalmat. Ami a konkrét elnevezést illeti: én személy szerint a Magyar Szakszervezetek Demokratikus Szövetsége elnevezést ajánlom. A szervezeti elképzeléseket illetően vannak más természetű aggályok is. Nem kevesen féltik a szakszervezeti mozgalmat a széthullástól, és ezt a félelmüket összekapcsolják az előzőékben vázolt szövetségi jellegű szerveződési elv alkalmazásával, azaz ez utóbbiban látják a fő veszélyt. Meggyőződéssel vallom, hogy éppen az ellenke- zöje igaz. Ha nem alakítjuk át szervezetűnket, akkor nem marad együtt a tagság. Az egy más kérdés, hogy magának az átalakulásnak is vannak veszélyei, nehézségei, de ezeket elkerülhetjük, legalábbis mérsékelhetjük. Meg kell értetnünk a szakszervezeti tagsággal, hogy az érdekek feltárásához, az érdekkifejezéshez nem kell sok erő, azt néhány ember is meg tudja tenni. Az érdekérvényesítéshez viszont annál inkább szükség van egy szervezet erejére, amely csak összefogással megvalósuló tömegtámoga- tás révén jön létre. Számos a gond a fizikái dolgozók között, akiknek jelentős része súlyos terheket vállalt az elmúlt években és tette ezt úgy, hogy túlmunkával ellensúlyozta romló életkörülményeit, nem panaszolva fel naponta helyzetét. Ők azok, akik a szerkezetváltással együtt járó terhekből, a foglakoztatási gondokból is a legnagyobb részt kényszerülnek vállalni. Egyes értelmiségi rétegek mélyen képzettségűk, szaktudásuk, potenciális társadalmi-gazdasági szerepük alatt részesülnek a társadalom anyagi-erkölcsi megbecsüléséből. Feszültségek tapasztalhatók néhány alkalmazotti csoportban is, évek során felgyülemlett gondokkal kell szembenézni a különféle közszolgálatok területén is. A társadalmat más metszetben vizsgálva talán még súlyosabb a helyzet a fiatalok, a nagycsaládosok és az idős emberek egyes csoportjai körében. Ez egyebek mellett azt is igényli, hogy az egyes társadalmi rétegek, csoportok eltérő helyzetéhez, törekvéseihez alakítsuk szerveződési elveinket, gyakorlatunkat. Ebből pedig az is következik, hogy nem szabad azonos megoldásokban gondolkodnunk. ;®v. A szakszervezetek megítélése szerint a politikai vezetés, a kormányzat azzal, hogy a 80-as évtized elején, közepén kitért a valóságos helyzet bemutatása elől, súlyos felelősséget vállalt magára. A Parlament ülésszakán tett bejelentés szükséges lépés volt a társadalmi-gazdasági helyzetünkkel történő szembenézés útján. Természetesén a most feltárt tények jottányit sem ’könnyítettek a szakszervezetek helyzetén. Ellenkezőleg. Még szőkébbre vonták cselekvésünk egyébként is szűk mozgásterét. Ebben a helyzetben néhány kérdésben a szakszervezeti mozgalomnak is másképp kell megítélnie az életszínvonal jövő évi alakulásának feltételeit és keresnie kell á reális kompromisszumok lehetőségét. Ezt a célt, a jövő. évi terv társadalmi elfogadhatósága minimumának megteremtését volt hivatva előmozdítani a hét elején megtartott SZOT—kormány találkozó. Ezen a szakszervezetek képviselői kifejtették, hogy az életszinvonal-poli- tíka 1989-re körvonalazott állami elképzeléseivel, azok több elemével még a korábban gondoltnál súlyosabb gazdasági helyzetben sein értenek egyet. így vitatták a tervezett reálbércsökkenés mértékét, a központi bérpolitikai intézkedésekre fordítható összegek nagyságát, az infláció mértékét, a fogyasztói áremeléseknek a nyugdíjasok körében javasolt ellentételezését. Mint ismeretes, bizonyos kompromisszumok születtek, amelyek ha nem is oldják meg a szakszervezetek által feltárt és képviselt problémákat, de egyes területekén mérséklik azokat. . . ■ •- A magyar szakszervezeti mozgalom hosszabb távon, de már a belátható rövidebb periódusban is egy fejlődésre, növekedésre orientált, a bérek, a szociális juttatások, a társadalombiztosítási ellátások reálértéke növelését biztosító gazdaságpolitika kialakításában és gyakorlati megvalósításában érdekelt. E követelmény nem puszta jókívánság, amely az 1 illúziók birodalmába tartozik. Közgazdaságilag is megalapozható, reális lehetőségnek tűnik — ahogy arról az írásos dokumentumban is említést teszünk — egy olyan pálya, amely a belső piac élénkítésével, a szolgáltatói szféra, az infrastruktúra fejlesztésével -4# még a mai feszítő egyensúlyi problémák közepette is — megalapozhatja a növekedést, forrásokat teremthet az életszínvonal-politikához, hozzájárulhat a foglalkoztatási gondok mérsékléséhez. Meggyőződésűnk, hogy ma az országnak történelmi nagyságrendű feladatai elvégzéséhez erős, határozott, következetes kormányra, egyben a munkavállalók érdekeit ugyanilyen erősen, határozottan és következetesen védő szakszervezetekre van szüksége. Olyan erős szervezetekre, melyek nem erejük fitogtatásával kívánnak népszerűségre szert tenni, hanem azzal, hogy a partner érdekeit tiszteletben tartva és tolerálva törekszenek saját szempontjaikat érvényesíteni. A szakszervezeti mozgalom nemcsak a munkáltatóktól, a kormánytól várja az anyagi, szociális, biztonság megteremtését — jóllehet ezt tartja alapvetőnek. Ugyanakkor önmaga sem hagyhatja magára nehéz helyzetbe került tagjait, szaktársait — mondotta beszéde végén Nagy Sándor, arra kérve a küldötteket, hogy foglaljanak állást a javasolt kérdésekben, nyissák meg az utat egy valóságos átalakulás számára. Ezt követően megkezdődött a vita. 17-en mondtak véleményt. A vitában felszólalt Németh Miklós miniszterelnök is. A tanácskozás ma reggel folytatja miinkáját. í
