Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-24 / 306. szám
1988. december 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Tél Balázspusztán Ahol az asszony gazdálkodik A kötélgyártó építkezni akar Most már'tudom: ami Szabadszállástól és Kerekegyházától is pontosan 12 kilométerre van, az Balázspuszta. Oda igyekszünk déltájt, decemberi napsütésben. Csalóka a teli idő, mert kellemetlenül csípősen fúj a szél. Az úton nem is látni senkit, se járművel, se gyalogosan. Örömünkben ezért fékezünk le egy pusztai buszmegálló mellett egyedül várakozó, pufajkas, bojtos sapkás, csizmás fiatalember mellett. Nem lepődik meg, hogy beszállásra invitáljuk, amikor kiderül, hogy utazási szándékaink egyirányúak. Jónás Jánoshoz van szerencsénk. A Szabadszállási Aranyhomok Tsz-ben dolgozik, a szüleivel él, hazafelé igyekezne. —Hol a haza? •3t- A tanyaközponton innen, három és fél kilométerre, —Haragudnának a szülei, ha váratlanul beállítanánk hozzájuk? —Nem olyanok azok ... — Akkor menjünk együtt, kérdezzük meg tőlük, milyen az élet a tanyán, télen! Dűlőútra kanyarodunk, mely szinte nyílegyenesen‘visz a Balázspuszta 48. szám alá. Nehéz munkagépek vájta, mély kátyúk között lavírozunk, szerencsésen, mert ha véletlenül belecsúszunk, ottragadunk egy időre. A fiú mutatja, hol kell majd megállni. Messziről látni: a tanyában ott a villany, a ház végénél a tv- antenna. Az udvaron látszik: az állatok uralják az egészet, egészen a ház küszö- béig. —Azédesanyám—mutatja be János a tanya udvarán szorgoskodó asszonykát. —Ne tessék félni, nem az adóhivataltól jöttünk — mondom viccelődve. Jó- násné érti a humort, mégis komolyan válaszolja: — Felőlem jöhetnek onnan is, meg akárhonnan, a mi lelkiismeretünk tiszta. De hát kerüljenek beljebb. Időrongálta, kicsi házikó. A parányi konyhában azért jut hely egy heverőnek is. Annak ott kell-lennie, mert ott zajlik az élet kora reggeltől késő estig, s beteg ember heverészik rajta: Jónás József, a házigazda többféle baj miatt az Arany- homok Tsz rokkantnyugdíjasa. A pléden újságok, kezében éppen a Petőfi Népe. fe- Attól az újságtól jöttünk, amit éppen olvas. —Igen .. ’Legalább látok már olyanokat is, akik a Petőfi Népét csinálják. Csak hát baj van, mert akárhogy is sze-. retem olvasni, hogy mi van a megyében, lemondtuk, annyira felment az ára._ Visszamondtuk a sportújságot is, csak a" tv-újságot járatjuk tovább. —A miénkben is benne van a televízió meg a rádió műsora... |lS!Igen, mi mégis így döntöttünk, egyelőre — ezt már Jónásné mondja és ezzel át is veszi a szót.—Tudja, mi a háztájiból élünk, főleg az állattartásból, s meg kell ezzel dolgozni látástól vakulá- sig, keményen. Meg kell gondolni, hová tesszük a forintokat. A férjem beteg, nekem kell csinálni mindent. A húgom is mindig írja, aki Pesten lakik, hogy miért nem jöttök hozzám. Hogy mehetnék én ennyi jószágtól?! Még Kecskemétre se járok, oda is csak azért mentem a múltkor, mert volt egy kimosott ötszázasom, ami a gyerek zsebében maradt mosáskor, s ott cseréltem be a bankban. —Mennyi a jószág? — Van egy előhasi üsző, két fejőstehén, egy ló, tartunk kecskéket, birkákat, disznókat, aprójószágokat. Akár hiszi, akár nem a kecskéimre vagyok a legbüszkébb, mert ilyen jószágot nem látok egész Balázspusztán. Igazi tanyasi emberek. Még a régiek közül valók. Semennyi pénzért nem mennének el innen sehova. Az asszony ebben a tanyában él 3 éves kora óta, Jónás bácsi kisszállási. Itt érzik igazán jól magukat. Húsz éve, a kalocsai kórházban ismerkedtek össze. Az asszonynak három gyereke van, akik már kirepültek a családi fészekből. A velük élő fiú a közös gyerekük. Szorgos fiatalember és találékony. Most egy 14 éves, kivénhedt Trabantból szedi ki a motort, lassú járművet csinál belőle, hadd örüljön az egyetlen lovacska, hogy nem neki kell állandóan güriznie. [— Irigylésre méltóan nyugodt maguknál az élet'— mondom —, de mi lesz akkor, ha derékig érő hóval, kemény fagy- gyal beköszönt a nagy tél erre a magányos tanyára meg a többire? — Igazi nagy télen a termelőszövetkezet mindig húzat utakat mindenkihez. Különösen figyelnek az idősebbekre, a betegekre olyankor. Hozzájuk ki is járnak. Higgye el, mi még soha nem rekedtünk itt, akármilyen is volt az idő. A szövetkezetét csak dicsérni lehet. • Ez a Trabant- motor lassú járművet hajt majd. • Jónás-, né tyúkokat etet. • A beteges Jónás bácsi saj- nálja a Petőfi Népét, de le kell mondani. mm ® Sziko- ráné — új bútoraivaL Balázspusztán sem mindenki Jóná- sék életét éli. Utunk során megtudjuk, hogy a tanyaközponton túl, ahhoz sokkal közelebb él családjával Szikora András kötélgyártó mester. Ők bevándorlók, nemrég jöttek ide. Hatalmas, kerítésekkel külső és belső udvarra tagolt tanya ez, mindenfelé rendezetten, tisztán tartva. A tulajdonos győzelmi eséllyel nevezhetne Se a tisztasági versenybe. A házbelső is ilyen, szép bútorokkál Ízlésesen berendezett. Ide már jöhet a fogcsikorgató hideg: gázkonvektorok fűtik a lakást, mint egy idő óta annyi más balázspusz9 A kötélgyártó mester. tai házat is. Szikoráékhoz kötötték be elsőként a gázvezetéket. Ez az első tél, hogy a korszerű fűtőanyaggal melegíthetnek az itteniek. — Honnan, mikor és miért költöztek ide?- Kiskunhalasról jöttünk 1987. szeptember 18-án, három gyerekkel. A feleségem errefelé nőtt fel es visszavágyott. Ezt a tanyát sikerült megvenni. Teljesen elhanyagolt volt, a gaz verte fel. Mi tettük ilyen széppé, amilyennek látják. Nem bántuk meg. — Ön se, mint kiskunlacházi?’ . — Én sem. Annyira nem, hogy szeretnénk ide építeni egy korszerű, nagyobb családi házat, hogy majd a gyerekeink is le tudjanak itt telepedni. Ez a régi tanya ugyanis alapozás nélküli, vert falú, s biztosak vagyunk benne,' hogy állandó toldozgatásra-foltozga- tásra szorul majd. Hely van itt új háznak, csak az a gond, hogy állítólag nem adnak engedélyt az építésre. Ez azért érthetetlen számunkra, mert az úton túli részen, innen mintegy 400 méternyire viszont lehet új lakóházat építeni... Jónásék és Szikoráék — két ellentétes életforma. Törekvéseikkel azonban hasonlítanak egymáshoz. Mindkét család ott szeretne élni. Jónáséktól ugyan nem kérdeztem meg, hogy akamak-e nagyobb, szebb lakást a mostani helyett, de Jónásné említette: semennyi pénzt nem sajnálnának azért, hogy ok is gázzal fűthessenek ... Hátha egyszer megvalósul mindkettőjük álma,- Szöveg: Rapi Miklós Fotó: Tóth Sándor Jó hangulat, korrekt, kritikus hozzászólások Vélemények a megyei pártértekezlet munkájáról Néhány nappal ezelőtt fejeződött be az a kommunista fórum, a megyei pártértekezlet, amely megújította a megyei pártbizottságot, új tisztségviselőket választott, s elfogadta azokat a téziseket, amelyek megszabják a tennivalókat, s irányt mutatnak a gazdasági kibontakozáshoz. A vitáról, a pártértekezlet lebonyolításáról szóló vélemények közül adunk közre néhányat. Nem volt termelési tanácskozás Dajka Jánosné, a Kecskeméti Konzervgyár pártbizottságának titkára: — Az országos sajtó szemünkre vetette, hogy a megyei pártértekezletek közül a Bács megyei volt a legcsendesebb. Én ezt nem kritikának fogom fel, mert ezen a pártértekezleten volt a legkevesebb személyes jellegű ügy. Azzal a kritikával sem értek egyet, hogy sokat foglalkoztunk a termeléssel, a gazdasággal, s keveset a párt belső ügyeivel. A legfeszítőbb jelenleg a gazdaság helyzete, az emberek ennek megoldására, a kátyúból való kikerülésre várnak iránymutatást. Szóvá tették a pártértekezlet szünetében, hogy nagyobb figyelmet kellene fordítani a közelgő választásokra, annak előkészítésére, s arra, hogyan biztosítja majd az MSZMP pozícióit. Mindez igaz, de a gazdaság megújulása, a jövő évi termelés, a keresetek, a munkahelyek megteremtése mindennél előbbre való. Amit én is kifogásoltam: kevés volt a küldöttek között a nő. — Felvetődött, hogy a munkanélküliségről, annak megoldásáról keveset beszéltek: Jelenleg a megyében nem olyan a munkaerőhelyzet, hogy erről ilyen fórumon szóljunk, de mindenképpen azon kell munkálkodnia a gazdasági vezetőknek és a pártszervezeteknek, hogy megtalálják a gazdaságos foglalkoztatás módozatait. Olyan kritika is elhangzott az értekezletről, hogy túlságosan agrárjellegű volt. Kérdezem, lehetett volna más, amikor jószerével a megye lakosságának háromnegyede ebből él?... Helyre kell állítani a gazdaságot Mucsi Antal, a bugaci nagyközségi pártbizottság titkára: — A megyei pártértekezlet megszervezése, lebonyolítása példaszerű volt. Ami a hozzászólásokat illeti, főleg délelőtt termelési tanácskozás jellegű volt, bár ami azt illeti, az én felszólalásom — írásban nyújtottam be — sem szólt volna másról, mert ma a gazdaság a lényeg. Ami nem tetszett: Szakolczai elvtársat megbírálták, mert a cipőgyárak szétválasztásának kérdésében úgy foglalt állást, hogy az veszteségeket okozott. Válaszából kiderült: testületi döntést képviselt, s ami megdöbbentett még, az a testület sem állt ki mellette, amelyik ezzel megbízta. Ki mer ezután szólni? Jó lett volna meghallgatni Lezsák Sándor levelének tartalmát is, még talán akkor is, ha ezzel megsértettük volna az ügyrendet, azaz a hozzászólások időtartamát. Kérdés is maradt bennem. Az írásban leadott felszólalások megjelennek-e valahol, mert azokban is biztosan van érdekesség, megszívlelendő tanács. Jónak tartottam, hogy sok bírálat hangzott el az országos vezetésről, mert még mindig nem egységes álláspontot képviselnek. Amit én szerettem volna hangsúlyosan elmondani: meg kell szüntetni a következő választáskor az országos és megyei listát, álljon mindenki egyforma eséllyel a választópolgárok elé. Tiltakozni akartam a lakástámogatási alap központi befizetése ellen is. A megyei pártértekezlet elérte a célját? Erről megoszlanak a vélemények. Nem látok kardinális fordulatot, egy azonbah biztos, a tézisekben is benne fogláltatik: helyre kell állítani a gazdaságot. Alkotó szellemű vitafórum Sendula Tibor, a Bácsalmási Állami Gazdaság igazgatója: — Véleményem szerint a megyei pártértekezlet nagyon színes, tartalmas volt. Mint gazdasági vezetőben bennem is felvetődött: ez a fórum ne legyen termelési tanácskozás^ s bár sok, a'gazdasággal kapcsolatos észrevétel hangzott el, mégsem volt az! Mindezek ellenére hiányérzetet keltett bennem, hogy az agrárágazatról, súlyának ellenére, kevés szó hangzott el. Jó hangulatúnak, magas színvonalú-' nak, alkotó szelleműnek tartottam e vitafórumot, bár akadtak döccenők. A demokratizmusnak volt egy olyan következménye — s ez itt beigazolódott—I miután nem szelektálták a hozzászólásokat, csupán a területi elveket vették figyelembe, s ezt jól tették, elhangzottak olyan vélemények is, amelyek kevésbé voltak fontosak vagy éppen nem ide tartoztak. A pártértekezlet elfogadta a téziseket, amely szerintem a megye reális feladatterve. Az értékelés önkritikus, valós volt, a célokat jól határozta meg, amelyhez még hiányoznak eszközök, de most már rajtunk a sor a feladatok végrehajtásában. Egyénileg is sokat kaptam a pártértekezlettől, egyfajta politikai és gazdaságpolitikai tapasztalatcsere volt. Ami az alternatív szervezetek képviselőinek jelenlétét illeti, én örültem, hogy ott voltak, sőt amit hozzászólásukban elmondtak, igaz volt, csupán azt felejtették el hozzátenni, mi éppen az általuk felvetett hibák kijavításán dolgozunk. Gémes Gábor PARLAMENTI JEGYZET Vita — megbántottság nélkül! Van költségvetése az országnak 1989-re. Ez persze önmagában nem nagy szó, az lenne a baj, ha nem lenne. Erre valószinűleg felkapná a fejét a külföld és a belföld egyaránt. De most ez nem történik meg, mert a kormány (amelyet a parlamenti vitában hivatalból a pénzügyminiszter képviselt) és az Országgyűlés a mindkét fél ál tál sokat emlegetett kompromisszum jóvoltából megegyezésre jutott. Nem egyszerűen, hiszen soha ennyien még a költségvetési napirendhez nem szóltak hozzá, mint most decemberben —állapították meg a parlamenti statisztikusok. Az is érdekes volt — s erre többen is felfigyeltek —, hogy ezúttal a pártnak nem volt úgymond megbízott felszólalója. Ez lehet, hogy egy új korszak kezdete, de lehet, hogy még éppen nem az. Villányi Miklós pénzügyminiszter a sajtótájékoztatón talán egy ilyen, a kormányt megerősítő felszólalás hiányára is célozhatott, amikor azt mondta: nincs olyan parlament, ahol a kormánypárt ne támogatná erőteljesen saját kormányát, vagy az általa előterjesztett programot. Nos, végül is a program, az 1989-es költségvetés megkapta a képviselőktől kapott támogatást, a jóváhagyást — ha nem is teljes egészében az eredeti formájában. Ez volt a józan kompromisszum. Ami persze egyúttal azt is jelenti, hogy a munka még nem fejeződött be, hiszen a változtatásokat át kell vezetni. Nemcsak országos szinten, hanem az ugrásra készen álló megyéknél is, hogy ott is elkészülhessenek a jövő évi végleges tervek. Ám az átvezetés nem pusztán technikai művelet lesz, hiszen előtte még komoly vita várható abban például, hogy a társadalmi szervezetek hogyan „osztják el” egymás között a támogatáscsökkentést. S persze az is megbeszélés tárgyát képezi, hogy egyáltalán mely szervezetek, mozgalmak, testületek tartoznak az érintettek közé. Vitára lehet tehát számítani itt is—mint manapság minden olyan kérdésben, ahol megfogalmazódnak az eltérő érdekek. S a vitában vannak szélsőséges nézetek:— mindig is voltak és lesznek is, hiszen ezek nélkül a vita nem is lehet valódi vita. Akadnak még olyanok is — mint már eddig is láttuk—, akik csak a tények józan logikájával érvelnék, mások az érzelmekre is hatni akarnak. S előfordulhat, hogy a vita hevében a személyes hangvétel nyomán a megszokottnál esetleg a kelleténél is élesebb lesz egy-egy megfogalmazás. Ad abszurdum, még sértő is'. 1 Ez persze hiba. Ennél is nagyobb hiba azonban megsértődni — képviselőnek, miniszternek, mindenkinek, aki a kisebb-nagyobb közösség bizalmából ott ül az ország házában, hogy a maga posztján, a maga eszközeivel ezt a népet szolgálja. S ha valaki—okkal, ok nélkül—megbán- tódik, visszahúzódik, akkor az mindig hátrányos helyzetbe kerül. Erre nemcsak idehaza, de külföldön is szép számmal találunk példákat. Nemcsak a politika, hanem a sport vagy a tudományos, kulturális élet területéről is. S a térvesztésnek nemcsak a megbántott saját maga — ez esetben magánügy lenne —, hanem az általa képviseltek is részesei. Vagyis a rábízott terület vagy a bizalmát élvezők is kárát látják — jelképesen vagy akár valóságosan is. A közéleti szereplést, amely ma már egyre inkább a nyilvánosság előtt zajlik — mindenki árgus szemekkel i figyeli. A közszereplés éppen ezért kockázatot is jelent. Aki azonban vállalta, álljön elébe! Váczi Tamás Erdélyi menekültek karácsonya Karácsony estéjére mindenki hazafelé igyekszik. Aki töltötte már szeretteitől távol e napot, tudja, milyen nehezen elviselhető érzés egyedül, amikor mások családi körben ünnepelnek. Sok ezer ember került ilyen helyzetbe az elmúlt egy évben. Nem térhetnek haza karácsony estéjén, nem ölelhetik át gyermeküket a fenyőfa mellett azok az erdélyi menekültek, akik kényszerűségből, emberhez méltó életet keresve elszakadtak családjuktól. S ahol együttmaradtak a szülők és gyerekek, ott is csak távolból gondolhatnak a nagyszülőkre, a rokonságra, az elhagyott otthonra. Bács-Kiskun megyében — az ország más részeihez képest • Í=- viszonylag kis számban telepedek- le erdélyiek. Néhány száz család él a megye településein. A karácsonyi ünnep előtt az együttérzés, segítségnyújtás szokottnál is több jelét tapasztalhatták. Azokon a településeken, ahol erdélyi menekültek élnek, bensőséges ünnepségeket rendeztek az elmúlt napokban a helyi tanácsok. Ámint a megyei koordinációs bizottság titká- ra, Vargáné Verrasztó Jolán elmondta,,a kormány döntései alapján a letelepedési alapból ajándékravalót utaltak ki min- \ den család számára. A tanácsok útján a gyerekek ajándék- i csomagot, szüleik pedig vásárlási utalványokat vehettek át.: Szeremlén például két erdélyi kisdiákot az osztályfőnöke: kísért át az iskolából a tanácsházára, ahol megkapták az i ajándékcsomagot. Kecskeméten, ahol a legtöbb menekült él,; a tanácsháza dísztermében rendeztek csütörtök este ünnep- ] séget. Ezen a házigazdákon kívül a Vöröskereszt városi; szervezete is átadta azokat az ajándékcsomagokat, melyeket; az'alapszervezetek gyűjtéséből állítottak össze. A sokféle; gyűjtési akció közül érdemes néhányat megemlíteni. A kecs- ] keméti mozikban urnákat helyeztek el, melyekbe a nézők. adakozhattak az Erdélyből érkezett gyerekek karácsonyi! ajándékára. Mintegy ötezer forintot utaltak át e gyűjtésből | Vöröskereszt számlájára-. Az Érdéig Ferenc Művelődési: Központ jótékonycélú rendezvény bevételét, több mint 16! ezer forintot fizetett be a Vöröskereszt számlájára, melyből nagycsaládosoknak tudnak ajándékot, segélyt nyújtani. A Vöröskereszt bajai szervezetéhez is a szokásosnál több: felajánlás érkezett decemberben. Az elmúlt két hétben majd’ 200 ezer forintot fizettek be kpllektívák, magánemberek.; Akad olyan vöröskeresztes alapszervezet is, amelyik közvetlenül patronál, segít egy-egy családot. A Kiskunhalason és a város környékén élő erdélyiek szintén kaptak csomagot a helyi Vöröskereszttől. A szaloncu- ] kor, narancs mellé bekerültek azok az ajándékok is, melye- i két egy Halason gyakran megforduló nyugatnémet férfi juttatott el a Vöröskereszthez. A nevét nem is tudják, csak; annyit kért, hogy karácsonyi ajándékát adják át a gyerekeknek. Természetesen nem maradhatnak: ki a segítséget nyújtók felsorolásából az egyházak. Csupán két példa: a kecskeméti református gyülekezet decemberben több rendezvényt is szervezett, állandó kapcsolatot tart azokkal, akik a környéken telepedtek le. A magányos, munkásszállókon, kollégiumokban lakó embereket meghívták karácsonyi gyermekünnepélyükre, hogy ha már saját gyermekeiket nem is láthatják, hallhatják, közösségben gondolhassanak a távollévőkre. Az egyedül élőknek közös vacsorát szerveznek a mai estére. Együtt töltik a karácsony estét a keceli újfalui plébánián azok a német ajkú családok, akik Temesvár környékéről érkeztek, s e községben telepedtek le. A felsorolás korántsem teljes. Nem is lehet az, hisz ide kellene írnunk mindázoknak a nevét is, akik személyeset) apró ajándékkal, egy kis süteménnyel, vagy akár egy jó szóval fejezik ki együttérzésüket. Szerencsére sokan vannak, akik tudják: magunkat is megbecsüljük azzal, ha önzetlen gondoskodással, megértéssel fordulunk másokhoz ilyenkor, karácsony ünnepén, s a hétköznapokon is ... —lovas—
