Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-03 / 288. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII.' évf. 288. szám Ára: 2,20 Ft 1988. december 3., szombat DECEMBER 20-ÁRA Az Elnöki Tanács összehívta az Országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa tegnap ülést tartott. A testület az Ország- gyűlés következő ülésszakát 1988. december 20-án, kedden 10 órára összehívta. A Minisztertanács indítványozta, hogy az Országgyűlés tűzze napirendjére: a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosítására, a Magyar Népköztársaság 1989. évi költségvetésére, a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosítására, az illetéktörvény módosítására, a Társadalombiztosítási Alapra,' a szakképzési hozzájárulásra és a Szakképzési Alapra, a Polgári Törvénykönyv módosítására, a külföldiek magyarországi befektetésére, az Alkotmány módosítására, az egyesülési jogra, valamint a gyülekezési jogra vonatkozó törvényjavaslatok megtárgyalását. Az Elnöki Tanács hatályon kívül helyezte a lőfegyverekről és a lőszerekről szóló 1988. évi 23. törvényerejű rendeletet. E kérdésről az. Országgyűlés fog törvényt alkotni. Az 1989. január 1 -jén hatályba lépő, a gazdasági társaságokról szóló törvény törvényerejű módosításokat tett szükségessé. Az Elnöki Tanács ennek megfelelően módosította a felszámolási eljárásra vonatkozó, valamint a bírósági cégnyilvántartásról szóló korábban hozott törvényerejű rendeleteket. A felszámolási eljárás hatékonyabbá válik és egyszerűsödik. A jövő évtől a gazdasági társaság bejegyzése cégjegyzékben kötelezőve válik, módosul a törvényességi felügyelet formája, amelyet már nem a minisztériumok, illetve a tanácsi szakigazgatási szervek, hanem a cégbíróságok fognak ellátni a módosításra került törvényerejű rendeletben foglaltak szerint. Az Elnöki Tanács a továbbiakban a kincstárjegyről szóló törvényerejű rendeletét is módosította annak érdekében, hogy a kincstárjegy a jövőben újabb, korszerűbb formában is megjelenhessen. A testület személyi kérdésekben határozott, bírákat mentett fel és választott meg, valamint kegyelmi ügyekben döntött. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesévé megválasztotta.í/r. Petrik Ferencet, aki Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke előtt a hivatali esküt letette. Az eskütételen jelen volt Varga Péter, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője, dr. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter, dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1988. december 31-ei hatállyal Török István kereskedelmi minisztériumi államtitkárt e tisztsége alól saját kérésére, érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmentetté. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Krasznai Lajos alezredest vezérőrnaggyá kinevezte. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Kun Lászlót, a büntetésvégrehajtás országos parancsnokát vezérőrnaggyá kinevezte. (MTI) (Sajtótájékoztató a 2. oldalon) Á haza-megbecsült polgárai (Nemcsak ahemzéiiségek, hanem az egész ország életében jelentős esemény a négy nagy nemzetiségi szövetség ötévenként megrendezett kongresszusa. Ma keidi tanácskozását Budapesten a német, • Pécsett a délizláv szövetség, a jövő héten pedig a szlovák éS a román kongresszus ül össze. A két. kongresszus közötti időszakban erősén megnövekedett az érdeklődés, mind otthon, mind pedig külföldön az egyes országok nemzetiségpolitikája iránt, Hazánkat világszerte úgy tartják számon, mint olyan országot, melyben a nemzetiségi lakosság teljes jogegyenlőséget élvez. Nem is lehet ez másként egy' önmagára valamit is adó nemzetnél, . különösen, ha ezt úgy, mint nálunk, az Alkotmány félreérthetetlenül deklarálja. Bács-Kiskun megyében három nemzetiség él, á német, a délszláv és a szlovák. A Hazafias Népfronttal karöltve rendezték meg a jelölőgyiiléseket, melyeken összesen 68 delegátust választottak* meg. A nemzetiség számarányának megfelelően harminckilenc német, harminc- nyolc délszláv és kilenc szlovák küldött képviseli a megye nemzetiségi lakosságát. Amint a beszámolókból olvashatóba nemzetiségek úgy ítélik meg, hogy képviseletük a párt-, állami és tömegszeryezetekben, és ezek vezető testületéiben mindenütt jelen van, nyelvüket, kulturális : hagyományaikat tiszteletben tartják, s minden korlátozás nélkül vésznek részt a szocialista építő munkában. . Amiben a nemzetiségek gyökeres változást szorgalmaznak: az' identitástudat, az anyanyelv és a hagyományok megőrzése. Ha a most kezdődő kongresszusoknak hasznos és eredményes tanácskozást kívánunk, egyben azt is kívánjuk: viselje minden honfitársunk 1— legyen horvát, szerb, szlovén, német, szlovák vagy román —| büszke önérzettel nemzetiségi létét, beszélje anyanyelvét, ápolja hagyományait. Tudja és érezze, hogy a hazának megbecsült polgára. Gál Zoltán Helyzetelemzés és további feladatok Ülést tartott az MSZMP megyei bizottsága Tegnap Kecskeméten ülést tartott a Magyar Szocialista Munkáspárt Bács- Kiskun Megyei Bizottsága — jelenlegi összetételében utoljára. Az ülésen DR. GAJDÓCSI ISTVÁN elnökölt s miután megállapította, hogy a testület tagjai határozatképes számban vannak jelen, javaslatot tett a napirendre, amelyet elfogadtak. Ennek megfelelően DR. SZABÓ MIKLÓS, a megyei pártbizottság első titkára, az első napirendi pont előterjesztője szóbeli kiegészítést fűzött az írásban előre kiküldött A megyei pártbizottság helyzetelemzése, határozati javaslata című anyaghoz, amelyet lentebb teljes terjedelemben közlünk. A testület úgy döntött, hogy egyszerre tárgyalja az első és a második napirendi pontot. Ez utóbbit DR. BABINYECZ FERENC, a megyei pártbizottság titkára terjesztette elő: Javaslat az 1988. december 17-ei megyei pártértekezlet ügyrendjére és munkabizottságaira. A vitában a megyei pártbizottság tagjai és a meghívottak közül tízen fejtették ki véleményüket a KISZ és a párt viszonyáról, az alternatív csoportokról, a művelődésről, gazdaságról, a politikai intézményrendszer átalakításának szükségességéről, ideológiai kérdésekről, elsősorban mindezek megyei vetületéről, de nem hallgatta el országos gondokat sem. Dr. Szabó Miklós vita-összefoglalója és a kérdésekre adott válaszai után a testület az értelemszerű és indokolt kiigazításokkal elfogadta a helyzetelemzést és a Tézisek a további feladatokhoz című tervezetet azzal, hogy azt a megyei pártértekezlet elé terjeszti. (A Tézisek a további feladatokhoz című tervezetet lapunk 3. oldalán teljes terjedelemben közöljük. A megyei pártbizottság egyben kéri, hogy akinek a tézisekkel kapcsolatban érdemi javaslata, észrevétele, indítványa van, az személyesen vagy telefonon azt megteheti december 3—10. között naponta 8—18 óráig a megyei pártbizottság harmadik emeleti 303-as szobájában, vagy a 20-689-es telefonszámon.) Elfogadta a testület a második napirendi pont alatti javaslatot is. Az ülés végén bejelentésekre került sor. Ezek között Szabó Lajos, a végrehajtó bizottság tagja, a jelölést előkészítő bizottság vezetője adott tájékoztatást a párttagokkal történt beszélgetések eddigi tapasztalatairól. Cselekvő közmegegyezésre van szükség Dr. Szabó Miklós szóbeli előterjesztése A pártértekezlet vitája előtt és a kibontakozó vitánkhoz kapcsolódóan takaríthatjuk meg a válaszadást egy kérdésre. E kérdés ^ a döntésig — így fogalmazódott meg: Miért nem lesz Bács-Kiskunban pártértekezlet? A meghozott döntés után pedig ez erősödött föl: Miért kell a mi megyénkben pártértekezlet? Néhányan hozzátették: inkább dolgozzunk, ne ülésezzünk. A pártértekézlet szükségessége a múltból táplálkozik. A mellette szólók gyakran személyi megújulást, új arcokat kértek, követeltek. Úgy gondolom azonban nemcsak erről van szó. Sokkal inkább arról az igényről, hogy a párt a korábbitól eltérően a mostanában gyakran emlegetett, hangoztatott jelszónak megfeleljen: politizáló párt legyünk! . Á társadalom lázas állapotban van, a gazdaság s az egyén nehéz súlyok alatt. Sokan kérdezik tőlünk, s mi magunk is önmagunktól: hogyan jutottunk ide?! Elöljáróban szögezzük le: „Mi hoztuk az időt”, mi, maga a párt akarta, akarja a változást. Sommásan az írásos anyagunkban a kérdésre a következőképpen válaszoltunk: „Több korábbi célról bebizonyosodott, hogy elérhetetlen; az ehhez igazodó gyakpr- latról pedig, hogy követhetetlen.” Érdemes ezt a gondolatot az itt adott lehetőségek határai között kifejteni. Ehhez elengedhetetlen, hogy több vonatkozásban itt Bács-Kiskun megyében is szembenézzünk múltunkkal. A jelen és a jövő érdekében ez elkerülhetetlen. Költőnk szavait is egy kis módosítással érzem igaznak: nem „elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani.” Ugyanis a tanulságaiból okulni kell. E múltba tekintés nem jelentheti az elmúlt évtizedek teljes tagadását, mert igazságtalanok lennénk önmagunkhoz s a teremtő emberi erőfeszítéshez. Vannak most ilyen törekvések. Ezek az erők nemcsak elszámoltatni akarják a pártót, hanem leszámolni akarnak vele. Áz elszámolást vállalni kell, s ezzel együtt le kell számolnunk a társadalom- és gazdaságirányítási gyakorlatunk sok túlélt elemével, módszerével. Nézzünk néhányat azok közül, amelyeket tagadnunk kell. — A patemalisztikus irányítási rendszert, amelyben a kijáróemberek voltak eredményesek, amelyben kérni és kapni lehetett, ahol a javak nem mindig oda jutottak, ahol a szükség várta, sy gyakran nem oda, ahol eredményesén működtethető lett volna az érték, legyén az szellemi vagy anyagi. Ebben a mechanizmusban felülről érkezett a döntés, a pénz, a feladat, s minél alacsonyabb szintet vizsgáltunk, ott már .csak a feladat jelent meg, amelyet a végrehajtásra ítéltek megkérdezés nélkül fogalmaztak meg valahol ■ másutt. Ebben a mechanizmusban tág tere volt a szubjektív döntéseknek, s természetes az a döntési mechanizmus; amikor szűk kör tízezrek sorsáról kívánt határozni. Lehet, hogy értük dolgozott, de nélkülük. Nem' hallottuk meg Brecht intelmét: „Ne menj nélkülünk az igaz úton, mert nélkülünk az már nem igaz út.” Ebben a döntési gyakorlatban nyugtattuk magunkat azzal, hogy a feladatok demokratikusan születtek, hiszen legtöbbször testületek hozták. Igaz, 11- en vagy 13-án. Nemegyszer azonban egyetlen személyiség akarata alapján, a társadalmi környezettel történő konzultáció nélkül. Nem véletlen, hogy e döntési mechanizmus számításon kívül hagyta az eltérő érdekeket. A vezetőket idegesítette a másság, az eltérő vélemény, a nyilvánosság. így a végrehajtásra ítélt társadalmi környezet számára egyre több döntésünk vált gyanússá, s egyre több döntés mögött érezték az emberek a döntéshozó akamokságát. Ebben jj a mechanizmusban csorbát szenvedett a szükségletek kielégítésének valós sorrendje, a prioritások kijelölése, országosan és helyben, megyénkben és a településeken is. Az elmondott torzulások következményeként jellemzővé vált a gigantománia, a pöffeszkedö nagyot akarás, amikor a társadalmi környezetnek az volt a véleményé, hogy a vezetés a saját „emlékműveit” építgeti. Miután a döntéshozatal mechanizmusából a társadalmi érdekcsoportok kimaradtak, ezért akkor is így fogalmaztak — joggal — ha valós igényeket kielégítő, tényleges szükségletet szolgáló fejlesztés valósult meg. Gigantomániánkra jellemző példa a Halasi Kötöttárugyár, amely akkor működne eredményesen és hatékonyan — a belső piacot tekintve —, ha minimi** den harmadik-negyedik magyar állampolgár évente legalább egy pulóvert venne a gyár termékeiből. E beruházási döntés a területtől valahol távol született, a körzet pedig örült, hiszen úgy vélte: ténylegesen fejlődést bizonyíthat. Gyakran utólag sem értelmezzük, indokoljuk a fejlesztéseket. Ezért kérdezhetik Kecskeméten, s a megyében is: Miért kell nekünk megépíteni Közép- Európa legnagyobb mesterséges dombját? Egyetlen változatban gondolkodtunk nemegyszer. így a mennyiségi és részben minőségi lakásigények megoldásának hosszú ideig egyetlen módját láttuk csak: a városokban megépülő házgyári lakásokban. Eközben diszkrimináció érte a falut, s volt olyan ötéves terv, amikor falvaink fejlesztésére Bács-Kiskun megye pénzügyi lehetőségeiből töredék jutott. Következményeként városaink lélekszáma irracionálisán felduzzadt, falvaink pedig elnéptelenedtek és elöregedtek. Miközben 2000 üresen álló lakást számlálhatunk a falvakban, Kecskemét városban a számítások szerint egyetlen család letelepítése mintegy 3 millió forintba kerül. igazságtalanok lennénk azonban, ha Bács megye múltjából csak a torzulásokat, csak a hibás döntéseket ragadnánk ki. A valósághoz tartozik, hogy megyénk mentette át, őrizte meg leginkább a vállalkozói magatartást, s az egyéni érdekeltséget. A népességre vetített önálló kisvállalkozások aránya Bács-Kiskunban a községeket tekintve ötször annyi, mint Vas megyében, közel háromszorosa a Szabolcs-Szatmár megyeinek és több mint kétszerese a Győr-Sopron megyében tapasztaltaknak. Bács-Kiskunban található az a szövetkezeti modell — a szakszövetkezetekre gondolok — (országosan 50 százalékban), amely az ipar számára is modell értékű lehet. A megye mezőgazdasága igen jól kapcsolta össze a nagyüzemi gazdálkodást az egyéni vállalkozással és az érdekeltséggel, nemegyszer és kiterjedten a magántőkével. Következményeként a tanya, amely az elmúlt évtizedekben annyi egymásnak ellentmondó koncepció tárgya volt, ma egyre inkább a termelés szintere. Mindennek eredményeként, — bár gyakran embrionális formában — létezik egy vegyes gazdaság modellje Bács-Kiskun megyében. A kórházi hálózat, óvoda-, iskolaépítési programok azért lehettek sikeresek, mert a helyi társadalom egyetértésével, aktiv közreműködésével valósulhattak meg. Megyénkben, különösen a kisebb településeken mindig igen magas volt a társadalmi összefogás munka- és erkölcsi értéke. Az említett gyermekintézmények mellett kilométerekkel mérhető úthálózatot, vízvezeték-hálózatot, s újabban vezetékes gázellátást eredményezett többek között ez a társadalmi összefogás, s azt, hogy 54 település ma távhívással elérhető. Bár nem hiánytalanul, s nem is torzulásmentesen a hagycfrnányápolás, a szellemi örökség gondozásának olyan szép teljesítményeit mutatja föl Bács- Kiskun megye, mint a Kodály- és Pető- fi-kultusz, vagy a néphagyományok megőrzése. Itt említenénk azt a tényt, hogy a régi magyar irodalom legnagyobb tudósának, az Akadémia tagjának, a kiskunhalasiak tudós papjának, Szilády Áronnak a neve soha nem került le a helyi gimnázium homlokzatáról Nemzeti hagyományaink őrzésében azonban még jelentős az adósságunk. Az is elgondolkodtató, hogy a 15 évnél idősebb férfiak 30 százaléka, a nők 38 százaléka nem végzett általános iskolát, s az aktív keresőknek mindösz- sze 26 százaléka szakmunkás, 43 százaléka pedig betanított vagy segédmunkás. Ezek az. adatok a rádöbbenés erejével hívják fel figyelmünket teendőinkre, s valószínű — megyénkre különösen jellemző deviancia — az alkoholizmus, a bűnözés a műveltségbeli hátrányunkkal, elmaradásunkkal magyarázható. A fent vázolt társadalmi, kulturális struktúrára a megyénkben változatlanul egy agrár-ipari gazdaság épül, melyet a válságjelenségekkel küzdő élelmiszer-gazdaság fog „egységbe”. A főbb ágazatok megújulása késik, infrastruktúrája fejletlen. A megújulás emberi tényezőit kell először hangsúlyozni. Egy térség intellektuális színvonalának fejlődése a hagyományosan értelmiségi pályák mellett fokozottan függ a nem értelmiségi dolgozók képzettségének, kulturális színvonalának, életformájának változtatásától. A modem, magas kultúrát kívánó termelés enélkül elképzelhetetlen. És elképzelhetetlen a szellemi munka nélkül, amely megtervezi, felépíti, működteti és ellenőrzi a termelési folyamatot. Van mit pótolnunk. A legutóbbi felvételek szerint a 25 évnél idősebb népesség 6 százaléka rendelkezik megyénkben felsőfokú végzettséggel. Országosan 8 százalék ez az arány. Közülük csak 40 százalék szerezte diplomáját egyetemen. Az is jellemző, hogy a kutató, a fejlesztő helyeken dolgozók kétharmada Budapesten van, s arányuk Bács-Kiskun megyében az egy százalékot sem éri el. Az értelmiség túlnyomó többsége a főálláson túl kiegészítő tevékenységet is végez. Nem kevés azoknak a száma, akik alacsony társadalmi hasznosságú munkával jobb anyagi pozíciót tudnak elérni, mint alkotó, irányító tevékenységgel. Elemi érdekünk, hogy az élet minden területén megváltozzon a kiemelkedő képességű személyek, tehetségek megítélése és teljesítményük elismerése. Meg kell szűnjön az egyenlőségnek az a rosszul értelmezett gyakorlata, amely a közép- szerűséget honorálja. Példaként lehet említeni erre a mező- gazdasági szövetkezeti szektorban betöltött főkönyvelői állásokat. A tsz- ekben, szakszövetkezetekben és közös vállalatoknál összesen 134 főkönyvelő dolgozik. Közülük csupán 20-nak van egyetemi, 29-nek pedig főiskolai végzettsége. Viszont 69 (51,5 százalék) csupán középiskolai, további 16 (12 százalék) általános iskolai végzettséggel látja el ezt a fontos beosztást. Az emberi tényezőkön túl a gazdaság számos problémája torlódott össze. A jelzett és komornak mondható helyzetünkből á kilábalás az iparvállalatok területi decentralizációja, a részlegipar önállósulása, a kis és középüzemek talán előnyös túlsúlya jelentheti tehát a szocialista piacgazdaságot, annak igényeit messzemenően figyelembevevő vegyes gazdasági szerkezet. A kibontakozó piac kihívása követelményeket támaszt, de esélyt is ad. Vállalataink önállósodásával, intenzivebb műszaki fejlesztéssel és offenzív piac- politikával kifejlődhet égy olyan ipar, amelyre a speciális igényeket kielégítő, részegységeket, alkatrészeket gyártó bedolgozó, az egyedi gyártás rugalmas lehetőségeivel rendelkező vállalatok a jellemzőek, amelyek kitöltik a piaci réseket. Pártértekezleti anyagunk azért szorgalmazza azon gyárak, gyáregységek önállósodását, amelyek vertikálisan szorosan nem kapcsolódnak az anya- vállalathoz, amelyek önálló gyártmányszerkezettel rendelkeznek, s amelyek mindeddig a nagyvállalat gyámkodását érezték inkább, mint segítését. Ezért támadjuk a reform köntösébe öltözött átszervezéseket, még akkor is, ha ezek után részvénytársaságnak nevezik magukat, de mögötte megmarad a nagyvállalati szervezet, s a megyei gyáregység kiszolgáltatottsága. Megyénkben bebizonyított tény, hogy azok a vállalatok, amelyek a kényszerű kötelékből kiszabadultak, nem roszabbul, hanem eredményesebben teljesítenek. Példaként említhetjük az önállóvá vált kalocsai Emika Vállalatot, az ÉPFA bajai és kiskunhalasi gyárát. Ez évben a GANZ-MÁVAG- ból kivált kiskunhalasi gyár több mint 1Ö millió forint eredménnyel > zárja az első évet. Tudatában Vagyunk annak, hogy e törekvésünk a nagyvállalati kényelmességet sérti, és jelentős ipari lobbik érdekeit érinti. Az is nyüvánvaló, hogy e törekvés nem járható ott, ahol a „vidéki” gyár terméke szerves része a vállalati gyártmánynak. Egyéb vonatkozásban azonban, s az említett számos tapasztalat birtokában, minden politikai eszközzel támogatjuk üzemeink önállóságát. A fenti gondolatsort azért is fontosnak tartjuk, mert kulcskérdésnek tekintjük a helyi önkormányzatok gazdasági és társadalmi önállóságát. Annál is inkább, mert az állami költségvetés szakít azzal a módszerrel, hogy a tanácsok kiadási szintjét szabályozza, és ehhez kiegészítő forrásként adja az állami támogatást. Alapelve lesz: a bevételek döntik el a kiadási lehetőségeket. Politikailag támogatandó, hogy a település és az ott létező gazdaság prosperitása természetes kapcsolatban legyen. A gazdaság fejlődése eredményeként eddig is születtek falvak Bács megyében, de az is tény, hogy politikai döntések hatása mind a fejlődésre, mind a megtorpanásra jelentősebb volt. Politikánk nem kis adósságot törleszt akkor, amikor valamivel kiemeltebb támogatást sürget az elmaradott térségek, főleg a határmenti települések számára. Nem lehet célunk, hogy elöregedő, elnéptelenedő területek jöjjenek létre. Mind a területfejlesztés, mind a társadalom közérzete szempontjából fontos kérdés a lakáskérdés. Nehezedő körülményeink között is a városi tanácsok sok millió forinttal támogatják a lakásépítést és a lakásmobilitást. Azt helyileg kell eldönteni, hogy az adott város folytatja-e az állami lakások többek szerinti kiárusítását, vagy szükségesnek tartja bizonyos arányok megtartását és a mobilitást ösztönözni. Előteijesztésünk prioritást az első lakást igénylők számára fogalmaz meg. S megfogalmazza azt az igényt, hogy a sok száz üresen álló falusi épület találjon gazdára, adjon otthont. Ez a város és a vonzáskörzet tennivalóit jelenti. Többek között és elsősorban azt, hogy a tanácsi pénzből ne finanszírozzuk az irreálisan drága házgyári lakásokat, hanem valós igényt elégítsünk ki, lehetőséget, támogatást biztosítva az építkezési szándéknak, vásárlásnak falun és városban egyaránt. így jutottunk el tézis tervezetünk egy másik fontos gondolatköréhez, amelynek tételmondatát így fogalmaztuk meg: „Közkiadásokat csak közmegegyezéssel!” Arról van szó, hogy a településfejlesztés eszközeit koncentráltan, testületi, társadalmi ellenőrzés alatt szükséges kezelni. Meg kell szüntetni a jelenleg meghatározó ágazati elosztás, valamint az így felparcellázott eszközök egymástól független, a komplex területi szemléletet nélkülöző, feltételrendszerében is teljesen heterogén, szabályozatlan és így gyenge hatásfokú juttatását. Ebben a folyamatban a megyei tanács valóban a terület tanácsa legyen. A területfejlesztés alapintézménye pedig a helyi tanács, a helyi önkormányzat. Célunk, hogy a fenti folyamatokban a párt tagjai beavatottként vegyenek részt, mozgósítva társadalmi környezetüket. A párt alapszervezetei igénylik a részvétel a beleszólás jogát, s csak így várható el, hogy környezetükben dialógust folytassanak, hogy meghatározó közreműködői legyenek a helyi társadalmi konszenzusnak. A terület párttagságát minden olyan kérdés megoldásába be kell vonni, amely a terület társadalmát érinti. Mondjanak véleményt személyi kérdésekről. így folytassanak párbeszédet környezetükkel arról, kit tartanának alkalmasnak tanácselnöknek, tanácstagnak, ország- gyűlési képviselőnek; Vitassák meg a területfejlesztés koncepcióját, esetleg egy-egy nagyobb beruházást. Egyszóval hallassák hangjukat mindazon kérdésekben, amelyről a helyi társadalom is beszél, amely az emberek sorsát érinti. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a döntések előtt kéijük a véleményt, s ha a véleményalkotáshoz a szükséges információkat is megkapják. Csak így érhetjük el, hogy valós érdemi vita bontakozik ki az alapszervezetekben, csak így juthatunk el a célhoz: politizáló párt legyünk. A döntés előtti párbeszédet, a vélemények kikérését, az eltérő vélemények figyelembe vételét, az érdemi vitát azonban joggal várja el minden társadalmi szervezet, érdekcsoport, az ifjúság, a szakszervezel az alternatív szerveződések is. Tézistervezetünk még egy javaslatára hívnám fel a pártbizottság figyelmét. Eszerint etikai bizottság létrehozását tartjuk szükségesnek. Az utóbbi időben megszaporodtak azok a jelzések, amelyek egyes vezetők magatartására, erkölcsiségere vagy éppen korrupt mivoltára vonatkoznak. Azt is tapasztaltuk, hogy vannak határesetek, olyanok, amikor az elkövető nem ütközik a jog korlátaiba, ebből fakadóan esetleg fegyelmi vétséget sem követett el, mégis cselekménye a környezetet irritálja. Az ilyen, nem egyszer észrevétel nélkül hagyott cselekedetek bizonyítottan rombolják a párt tekintélyét, aláássák a közmegegyezést, veszélyeztetik a politika hitelét. Ezért tartjuk szükségesnek az etikai bizottság létrehozásál amely legyen köteles beszámolni tevékenységéről a megyei pártértekezletnek is. Olyan helyzetben vagyunk, amikor cselekvő közmegegyezésre van szüksége a pártnak és az országnak. E közmegegyezés hirdetői csak tiszta emberek lehetnek. Olyanok, akiknek erkölcsi tisztaságát, feddhetetlenségét a társadalmi környezet is igazolja. Sehol, semmikor, semmilyen szinten, semmilyen sanda szándéknak nem nyújtunk kezet. De senki nem kaphat védelmet a politikától, ha életvitelevei vagy hivatali visszaélésével kárt okozott. A tisztuló légkörhöz szigorodó követelmény- rendszer vezet. Megvan bennünk az elhatározás, a társadalom aktív, felkészült tagjai sorainkban vannak, s bár leszűkült a mozgástér, mégis lehetősé- et ad az elinduláshoz. Nem újra kell ezdeni, de újat kell kezdeni.
