Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-19 / 301. szám

/ \ 1988. december 19. • PETŐFI NÉPE • 5 Pillanatok, képek ff 9 Lehet innen Grósz Károlynak üzen­ni? — kérdezte a szónoki emelvényről Alföldi Albert. „Ha igen, kérem, adják át Grósz Károlynak: bár igaz, hogy azt mondta: az adórendszer működik, én azt tnondom: a guillotin is működik ...” A szünetben is sokan meggratulálták, biztosították egyetértésükről. • Szavazás. Aki éppen a voksát leadja: Glied Károly, aki az elmúlt évtizedek­ben a pártmunka aktív résztvevője volt. 9 A KISZ — tüntetett. Jelszavak fo­gadták a’ pártértekezletre érkezőket, akik aláírásukkal csatlakozhattak a fia­talok követeléseihez. 9 Számos párton kívüli meghívott is részt vett a tanácskozáson. Közéjük 9 Szövetkezetiek — .egymás között, tartozik Kccelről Pintér József is (képünkön jobbról), aki az értekezleten Dr. Ivicz Vilmos a Teszöv képviseleté­rögtön 200 ezer forintot ajánlott föl a Pintér Művek nevében arra az alapít- ben és Farkas Jánosné, a Kerekegybázi ványra, amely fiatal tehetségeket karol föl. Kossuth Szakszövetkezet elnöke. A tanácskozás egyik szünetében Pozsgay Imre válaszolt a jelen­levő sajtótudósítók kérdéseire: Petőfi Népe: Korlátozza-e valami a pártot a helyzet feltá­rásában, hogy valóságosan és reálisan szembenézzen a té­nyekkel? —•Úgy hiszem, május óta ilyen korlátok nincsenek a pártban. Ha­csak saját tagságának a zavarodott­sága, görcse nem. Ez a szókimondás és az önvédelem^ sajátos egységében nyilvánul meg. Én azt gondolom, a társadalom rosszabbul honorálná az elhallgatást, mint a szókimondást. S nekünk most a társadalommal kell keresni és újraépíteni a kapcsolatot, nem pedig saját jóérzéseinket ápol- gatni. Kecskeméti Városi Televízió: — Elég bátornak érzi ezt a me­gyei pártértekezletet ahhoz, . hogy szembenézzen önmagá­val? — A pártértekezlet elég bátor és nagyon kritikus. Amennyivel kevésbé kritikus, mint némelyik más pártérte­kezlet, annak az oka: itt olyan prob­lémák nem halmozódtak fel, mint másutt. Vagyis a vezetőség és a tag­ság között nincs meghasonlás, legföl­jebb kritikai számonkérés, ami ter­mészetes része a pártéletnek. Ahol morális válság kísérte korrupciós ügyek terhelték a pártértekezletek mondanivalóját, ott viharosabb jele­netek is lezajlottak. Itt a vihar — legalábbis eddig sít elmaradt, de úgy érzem, a kritika nem maradt ki ebből a pártértekezletből. Amit még megfigyeltem, s ez saj­nos, nekünk kommunistáknak rossz szokásunk: nagyon sokszor tényleg önmarcángolóan beszélünk. Ha vir szőni ezt a hangot kívülről halljuk, akkor azt hisszük, össze kell rándulni és valami görcsös igyekezettel vála­szolni, mintha illetéktelenek' szólná­nak bele. Ha egy párt, amelyik a nemzet pártjának deklarálja magát, e hangokat nem tudja elviselni, pikkor nem fog megfelelni ennek a követel­ménynek. Magyar Rádió szegedi stúdió­ja: — Milyen kritikai megjegy­zésekre figyelt fel? Pozsgay Imre sajtóértekezlete — A legfontosabbnak azt tartom, hogy a párttagok itt is számonkérik az elhatározóképesség hiányát. Egy lényegbevágó gondolat többször el­hangzott: hogy valójában nem tör­tént meg a fordulat. Ennél nagyobb kritikát a május óta gyakorolt politi­kai vonalvezetésre nem lehet elmon­dani. Én a legelső helyen ezt a gondo­latot fogom továbbítani. Biztos lesz­nek magyarázatok, de megismétlem: ezt nagyon éles kritikának' tartom, még akkor is, ha talán szelídebben fogalmazódott meg, mint a szomszéd megyében. Népszabadság: — Mi a véle­ménye ezeknek a pártértekez­leteknek az összetételéről? Ügy gondolom, a különböző szintű helyi hatalom képviselő­iből állnak, akiknek nem is igazán érdeke egy valóságos változás. — Nem lenne jó a Bács-Kiskun megyei pártértekezletet kárhoztatni e jelenségért, mert oka egész szervezeti rendszerünkben van. A reformtípusú megújulás lényege, hogy a fennálló régi struktúra keretei között kell elin­dítani a mozgást. Ez a szerkezet a párton belül azt jelenti, hogy a kivá­lasztás még a régi, bürokratikus, centralisztikus módon történik, de a tagság már követeli a kezdeményező szerep megadását, az új szervezeti el­veket, a platformszabadságot. Olyan, valaha eretnekségnek számitó és pártkicsapással járó kifejezést is hal­lottam a mai vitában, hogy horizon­tális egyeztetés pártszervezetek kö­zött. Ezen a ponton túlvagyunk már a megütközésen, de szervezetileg még nem vontuk le a konzekvenciákat. Petőfi Népe: A Központi Bi­zottság legutóbbi ülésén el­hangzott, hogy az élet túllépett a májusi értekezleten. ■Milyen feladatok következnek ebből? — Jó dolog kijelenteni, még akkor is, ha keserű az éle, hogy túllépett rajtunk az élet. Olt van egy olyan deklarációja a májusi párlértekezlet- nek, mely a pluralizmust egypárt- rendszer mellett képzeli el. Akkor az egész pártélet majdnem eufóriásan beleélte magát a vezetőségváltás örö­mébe. Úgy érezte, hogy sikerült egy alapvető válságtényezőt elhárítani. .S eközben még megmaradt az az ér­zete a párttagságnak, hogy ha ez sike­rült, továbbra is állócsillagként ma­radunk a magyar politika egén, és ott rajzanak majd ilyen-olyan kezdemé­nyezések körülöttünk. De ezek laszi- gálnak bennünket cs meg-meglökdö- sik a pártot. Most ezt a helyzetet re­gisztrálta a Központi Bizottság, hogy e tekintetben az élet úgy látszik — várakozásainkat meghaladta. Én úgy hiszem: újra összetalálkozhat a társadalom meg a hatalom, ha ezt a nyíltságot meri vállalni, és ilyen ön­kritikát is, mint amit most a KB- ülésen. Petőfi Népe: — Felszólalásá- ' ban barátjának nevezte Lezsák urat. Ez szónoki fogás volt, vagy pedig tényleg igy van? — Én Lezsák Sándort még kultu­rális miniszter koromból ismefem, amikor Szocialista Kultúráért kitün­tetést adtam neki, és — akkor még kockázatosnak számító — karakán levélben visszaküldte, lemondott vi­seléséről, mondván, hogy Lakitele­ken semmi feltétele nincs meg, hogy ő ezt büszkén -és joggal viselje. Ezen lehet vitatkozni, de a civil kurázsi jogát nem lehet megtagadni tőle. Eszembe jutnak Voltaire szavai, aki azt mondta: a barátom egyetlen sza­vával sem értek egyet, de az életemet adnám azért, hogy mondhassa. A ba­rát kifejezés talán egy.olyan viszony­nak is szól, amikor személyesen alig ismerjük egymást, de valahol ebben a társadalomban őt is, meg társait is kónszenzusképes embereknek tar­tom: Petőfi Népe: Minden me­gyében egyetlen megyei napi­lap van ma, amin az olvasható, hogy a párt vagy a párt és a tanács újságja. Ez mennyiben lehet; néplap vagy népfrontos jellegű orgánum? — Én itt mást ajánlanék, éppen a leendő új sajtótörvény gondolatai­hoz, programjához kapcsolódva. Le­gyen az csak markánsan és bevallót-, tan a megyei pártbizottság lapja ezenkívül legyenek más lapok píthassanak újságot szervezeté tézmények. Ez a sajtóiorvénv még magánszemélyek számára is tehetővé fogja tenni sajtóorgánumok lei c zását. Oly nagy költségű törnegkom- munikációs eszközök viszont mim a rádió és a televízió, mindaddig, amíg kereskedelmi adások és magánvállal­kozások e területen is meg nem jelen­nek, nemzeti intézményként kell hogy működjenek. H ;‘,S- lovas — < 6 m. ♦

Next

/
Thumbnails
Contents