Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-19 / 301. szám

(Folytatás a 3. oldalról) ■ Dr. Botos Ernő Péter (Kecskemét): A tudománypolitika lemaradásáról szplva, hangsúlyozta, hogy mindenütt a világon robbanásszerű a fejlődés. Nálunk, Magyarországon a tudomá­nyos politika nem vált a társadalmi fejlődés részévé, ezért ennek tételeit újra kell fogalmazni, korszerűsíteni. Joggal vetette fel, lehet-e regionális politikát is folytatni, erre vannak nemzetközi tapasztalatok. A regioná­lis politikával egyidejűleg az adott tájegység nem veszíti el saját arculatát, politikai és gazdálkodási kultúráját. Lehet egy tartomány világhírű. Ha azonban egy-egy régió lezárja határa­it, ha nem válik nyitottá, elszegénye­dik. A lobbik szerepéről szólva kije­lentette, ezek jelenléte realitás, de nem a. jelenlétükkel, hanem a működésük­kel lehet baj, mivel egyes csoportok érdekeit képviselik. Szabó Károly (Kiskunhalas): Képle­tesen vezette be hozzászólását. Köze­ledik a jövő év, de nagyon sok vezető­nek még régi naptára van, ahol nem az 1989, hanem 1985 vagy 1952 olvas­ható. Ezek a vezétők még nem értették meg az idők szavát, s akadályozzák a kibontakozás, a reform végre­hajtását. Az országos intézkedésekben sokszor zavarosak. A Bécsben vásár­lók sok millió dollárnyi valutát visz­nek ki az országból, s Kanizsán, Kis­kunhalas testvérvárosában a legna­gyobb vásárlóerőt a magyarok képvi­selik. Ezen is érdemes lenne változtat­ni. A továbbiakban az ifjúság helyze­téről beszélt, aláhúzva, hogy olyan fiatal káderekre van szükség, -akik elkötelezettek, és képesek, tudnak irá­nyítani. „A pártértekezlet dönt az eti­kai bizottság létrehozásáról, én azon­ban ellene szavazok. Véleményem sze­rint elsődleges legyen a jog, nehogy bizonytalan szóbeszéd miatt rendes, tiszta embereket hurcoljanak, vádolja­nak meg.” Dr. Gráner Gyula (Kecskemét): Szónoki kérdéssel kezdte: mi a de­mokratikus szocializmus? S válaszolt is rá; kijelentve, hogy meg kell szerez­nie a pártnak a szocializmus építésé­ben a nép támogatását. Alkotmányos keretek között létrejövő szervezetek, s pártok esetében nem kell félni a fehérterrortól. Majd újabb szónoki kérdés következett: hol kell a hatalmat gyakorolni? Kétségtelenül az államha­talmi szervezetekben, de csak jó politi­kai elképzelésekkel lehet majd bejutni a tanácsokba. A párt természetesen a leginkább a munkahelyeken akcióké­pes, ám a lakótelepi pártmunkát újra kell fogalmazni. Kedvező politikai lég­kört kell teremteni a vállalkozások­nak, s természetesen megfelelő piaci viszonyokat. A továbbiakban a párt- alapszervezetek munkahelyen végzen­dő tennivalóiról beszélt. V. £ ' ' Vízin Miklós (Kecskemét): A mun­kásőrség megyei parancsnoka elmond­ta, hogy a megye munkásörei elkötele­zettek, hangulatuk jó. * A vita ezzel befejeződött, bár akadt, aki kifogásolta, hogy az értekezlet elnökei „válogattak” a felszólalók kö­zött. Ezt Szabó Miklós maga is elis­merte, hozzátéve ugyanakkor, hogy ez a szelektálás kizárólag területi alapon — és nem a felszólalások tartalma szerint — történt. A vitazáró beszédet némileg rövidítve közöljük. Szabó Miklós vitazáró beszéde Igaznak érzem Ady Endre gondola­tait és szavait: „Az időt mi hoztuk magunkkal". A rossz időt is, és azt is, hogy ma párton belüj ezzel a készség­gel, ezzel ] a dinamikával, időnként indulattal kezeljük dolgainkat. Olyan időszakban összegzünk — és ez a vitában is elhangzott —, amikor a valóság fekete, torzult oldalát láthat­juk, és felsorakoztathatjuk eredmé­nyeinket, vélt vagy tényleges erényün­ket. Úgy gondolom, valóban sorolhat­nánk ezeket, de tény, hogy miközben soroljuk megyénk eredményeit, eköz­ben a világ elmegy mellettünk. Ezért vagyunk itt. hogy a XXI. századba érkező vonat ne fusson el előttünk. A nemzetért érzett felelősség igen nagy: ezzel a felelősséggel vagyunk itt. Ha a. hangulati elemekre gondolok, akkor hadd szóljak arról is, hogy valamit jól végig kell gondolnunk, és szeretnénk, ha ez nem így rögződne bennünk. Hangot kapott az értelmiség helyzete, hangot kapott a pedagógu­sok helyzete és sorsa, hangot kapott a művészek gondja, és a másik oldal­ról megfogalmazódott a termelés, a termelő ember, a kétkezi ember gond­ja és problémája. Nagyon hajszálvé­kony a határ, amikor szembe állítható munkás és értelmiség, kétkezi és szel­lemi dolgozó. Meggyőződésem, hogy nem ebben a szembenállásban kere­sendő a megoldás, különösen nem a szembeállításban. Aktív korosztályok esetében a teljesítményelv érvényesíté­sében található meg a megoldás. A munkások, a pedagógusok, a mér­nökök, az egészségügyi dolgozók jo­gos követelései, azt hiszem valósan, úgy kell hogy megfogalmazódjanak: tapasztalhatóan és érzékelhetően kap­jon nagyobb anyagi megbecsülést a magasan teljesítő munkás, a mérnök, a pedagógus, az orvos. Hiszem, hogy tehát a teljesítményelv az, amelyik megszüntetheti ezt az általános és rossz köizérzetet. Vállalatot és egyént is beleértve. Ma a teljesítő vállalat sem elégedett, mert az elvonások nem te­szik lehetővé, hogy -a valós teljesít­ményt honorálja. Nem elégedett az a terület sem, amelyik nem felel meg e teljesítményelvnek, mert a támogatás ugyancsak kevés e megfelelő bérezés kialakításához. Ezek az elemek ott találhatók, abban a sorban, amely társadalmunkban több vonatkozás­ban megjelenik, egy egyenlősítő, kom- munisztikus elosztási elvnek ki nem mondott vagy meg nem fogalmazott, de gyakorlatban felszínre kerülő ele­mében. Megtalálható még ez az isko­lában is. A pedagógustól is azt kértük, nem is olyan régen: „zárkóztasd fel a gyengéket”. Nem tettük hozzá: „és mutasd fel a tehetségeket, a kiemelke­dőket, akik nemzetet, környezetet ké­pesek mozdítani”. Ellentétpárok ezek, és ezek az ellentétpárok több vonatko­zásban is megfogalmazódnak. A vita alapján néhányat még kiemel­nék. A tehetség, a közösség és a másság gondolatkörével Komáromi elvtárs foglalkozott. De megjelent az ellentét­párban a falu és a város ősi ellentéte is. Mamuzsits elvtárs például egységes fejkvótát javasol. Hiszem: nem lehet egységes fejkvótát megszavazni, mert más intézményeket finanszíroz a város és másokat a falu. Azzal viszont egyet­értek, hogy a falut közelíteni kell, és a normatív szabályozásban a következő döntésnél a falu lehetőségeit a jelenlegi­nél kiemeltebben kell kezelni. Bács- Kiskun megye falvai ma 450 forintos fejkvótában részesülnek a nemzeti jö­vedelem újraelosztásából. Ez arányta­lanul kevés. Megfogalmazódott a centrum és a periféria ellentéte, ami részben a falu és a város ellentétében jelentkezett, rész­ben az országos központ és a megye, a vállalati központ és a gyár ellentétében is. Többpártrendszer, egypártrendszer kérdésköre ugyancsak az ellentétek kö­zé sorolható politikai intézményrend­szerünk esetében. Mindenképpen szük­séges az, hogy a hatalom, a hatalom képviselője kontroll alatt dolgozzon. A valós kontroll nélkül komoly torzu­lások, tévedések, történelem bizonyí­totta hibák és bűnök is megjelennek. Engedjék meg, hogy idézzem a lengyel miniszterelnöknek tulajdonított gon­dolatokat: „az angyalok is prostituá- lódnak, ha hosszú ideig a hatalom templomába tévednek”. A nép által el­lenőrzött pártot, a párttag által ellenőr­zött pártvezetést Több hozzászóló foglalkozott az ap­parátus és a párttagság, az apparátus és, a társadalmi környezet kapcsolatával, írásban beadott hozzászólásban olvas­hattam, hogy a helyi pártvezetőket rit­kábban látjuk Soltvadkerten, mint a kalocsai érseket. Jogos kritika. Annak ellenére jogos kritika, hogy a megyei pártvezető a megyében tevékenykedő 970 pártalapszervezethez esetleg hosz- szabb időn keresztül sem tud eljutni. A testületi tagoknak — azt szeretnénk, hogy a pártot a párt testületéi, annak tagjai képviseljék || azonban évente egyszer el kell jutniuk a pártalapszerve- zetekhez. A magárahagyatottság nem viselhető el. A konzultáció, a vita, a felsőbb pártszerv által hozott határo­zatok és a való lehetőség szembesítése nem maradhat el. Az alapszervezetek akkor lesznek valóban dinamikusan politizáló szervezetek, ha valóban és ténylegesen politikai feladatot kapnak. Politikai feladatot, amikor területi po­litikai vezetése megkérdezi tőlük, mi a véleményetek, ki legyen a település ta­nácselnöke, a városi első titkár. Az az igazi politizálás, ha minden valós, helyi politikai témába az alapszervezetet a terület pártvezetése bevonja. Érdemben bevonja, a döntés előtt! Ha az alapszer­vezettel csak ismertetik a döntést, ha a párttagság tagsági könyve csak árra jó, hogy a feladatokat végrehajtsa, akkor nem leszünk politizáló párt, akkor to­vább tart az erózió, ami a pártot az elmúlt időszakban épp munkamódsze­rünk alapvető hibái miatt éri. Ezt a munkamódszert meg kell szüntetni. Az apparátusnak a szolgálat a fel­adata. A testületnek pedig a vélemé­nyező testület helyett, a feladatokat együttes gondolkodással megfogalma­zó testületté kell, hogy váljon. Az ke-, vés, hogy az apparátus megírja a jelen­tést, a testület pedig véleményezi. Az apparátusnak tehát az elfogadott, meg­fogalmazott, testület által kimunkált határozatok végrehajtásának segítése a feladata. És ebben nem lehetnek kivált­ságok. Kiváltságtalan időkben titkon csenni már a 70-es években sem volt a mi etikánk része. Vezetői etika, erkölcs — etikai bi­zottság. Többen megkérdezték: kell-e? Nagyon nehéz a határt meghúzni, med­dig tart a jog keze, s mikor kezdődik az etikai vétség. De itt nem boszorkányül­dözésről, hanem valóban elvtársaink és a vezetők védelméről van szó. Ha pedig nem arról van szó, akkor figyelmezte­tésről kell, hogy szó legyen, és még ez • is a védelmet jelenti. Amikor már a fegyelmi bizottság elé kerül a dolog, akkor valószínű fegyelmi-vétség vagy bűntett, esetleg szabálysértés, ami be­következett. Ha etikai bizottság nem jön létre, akkor a pártértekezlet továbbra is a korábbi módszert hagyja jóvá, amely szerint az etikai vétségek elbírálására ott a területi első titkár, és annak appa­rátusa. Neki kell kezelni ezeket a név­vel vagy név nélkül megfogalmazott bejelentéseket és belátása, lehetősége szerint dönteni ezekben a kérdésekben. A határesetet is figyelembe véve én de- mokratikusabbnak tartom, ha esetleg a pártbizottság a későbbiek során az el­nök mellé saját soraiból évenként újra megválasztott elvtársakkal kezeli ezeket az ügyeket. Olyan helyzetben vagyunk, hogy a párt tekintélyéhez — és ez gyak­ran elhangzott a vitában — szükséges, hogy a vezetők erkölcsi szilárdsága, tartása, feddhetetlensége a környezet előtt igazolt lehessen. Fontos gondolat, amit Alföldi Al­bert elvtárs elmondott. Emberközpon­tú pártot Valahogy így hangzott az a jelszó, amit legalábbis jelszóként is megfogalmazhatunk önmagunk szá­mára. Ez jelenti számomra egyrészt a társadalmi környezethez való viszo­nyunkat, de jelenheti a párttagok egy­máshoz való viszonyát is. Jelentse ez a gondolatkör azt is, hogy emberi közös­ség is legyen az alapszervezet, ahová érdemes elmenni, ahol érdemes együtt lenni. Jelentse azt, hogy a valós eszme­csere színtere legyen az alapszervezet, emberi problémákat is segítő közösség. Ma nem mindig az. Túl sok a formális elem, túl sok a munkatervi megfelelés és nagyon kevés az a gesztus, ami mint embereket is összekötő kapocs, ahol számíthatunk egymásra. Ennek is meg kell jelenni a mi közösségeinkben. Befejezésül dr. Szabó Miklós össze­foglalta a pártértekezlet dokumentu­mait kiegészítő véleményeket^ a nem­zetiségi nyelv oktatásáról, az egytestü- letes pártbizottságról, illetve arról, hogy mely ágazat érdekképviseletét vállalja föl a pártbizottság — és kérte, hogy a kiegészítésekkel az értekezlet emelje határozattá a téziseket. lési osztályvezető, 31 éves, 493 szava­zattal), Dr. Gráner Gyula (Kecskemét, igaz­gató, 35 éves, 480 szavazattal), Dr. Harajka István (Kecskemét, me­gyei főügyész, 52 éves, 475 szavazattal), Kiing József (Baja, párttitkár, 36 éves, 491 szavazattal), Komáromi Attila (Kecskemét, a me­gyei pártbizottság titkára, 46 éves), Kormányos Imre (Kiskunfélegyháza, művezető, 47 éves, 490 szavazattal), Dr. Lévay Péter (Kecskemét, tan­székvezető, 39 éves, 491 szavazattal), Lovrity Ernőné (Bácsalmás, tanár, 37 éves, 490 szavazattal), Matheisz Adámné (osztályvezető, 40 éves, 489 szavazattal), Mészáros József (Baja, műszakveze­tő, 39 éves, 490 szavazattal), Dr. Molnár Gábor (Kalocsa, orvos, 37 éves, 493 szavazattal), Molnár Mihály (Kecskemét, a KISZ megyei első titkára, 30 éves, 458 szava­zattal), Nagy Sándor (Szabadszállás, ágazat- vezető', 30 éves, 489 szavazattal), Ördög István (Kiskunfélegyháza, szervizvezető, 39 éves) 491 szavazattal), Perhács Béla (Baja, mg. munkás, 33 éves, 492 szavazattal), Szabó Sándor (energetikus, 33 éves, 493 szavazattal), Szabó Tamásné (Kiskunhalas, bank- igazgató, 45 éves, 489 szavazattal), Dr. Szakolczai Pál (Kecskemét, 38 éves), Szemerédi Imre (Kecskemét, műve­zető, 42 éves, 488 szavazattal), Tasnádí' Miklós (Soltvadkert, szak­szövetkezeti elnök, 51 éves, 469 szava­zattal), , Dr. Urbán András (Kecskemét, kuta­tó, 43 éves, 491 szavazattal), Vízin Miklós (Kecskemét, megyei munkásőrparancsnók, 52 éves, 463 szavazattal), Zsigmond Enikő (Kalocsa, igazgatási előadó, 25 éves, 484 szavazattal). A megválasztottak nevében dr. Sza­bó Miklós kért szót. „Nehéz időben kaptuk ezt a bizal­mat, de szeretnénk megfelelni a ránk váró feladatoknak. ígéret nem hangoz­hat most el: közös munkánk lehet az, mely által meg tudunk felelni a párttag­ság áltál ránk osztott követelmények­nek. Hamarosan elhangzik az Interna- cionálé, melynek az a sora, hogy ,ez a harc lesz a végső’, ez esetben nem érvé­nyes. Nem ez a harc lesz a végső —■ mondotta a tisztségében megerősített, újjáválasztott első titkár. Ezt követően a pártértekezlet az In- temacionálé hangjaival befejeződött. Az új pártbizottság alakuló ülésén jelö­lőbizottságot választott, mely a.végre­hajtó bizottság tagjaira vonatkozó ja­vaslatokat egy hónap múlva összegzi. > A PETŐFI NÉPE pártértekez- leti stábja: Ballal József, Csabai István, Gémes Gábor, Hámori Zol­tán, Hegedűs Istvánná, Koloh Elek, Koós Balázsné, Schmidt Antal, Lo­vas Dániel, Puiai Sára, Straszer András, Váczi Tamás. Határozathozatal következett: a küldöttek nyílt szavazással — látható többség­gel — elfogadták a megyei pártbizottság helyzetelemzését, téziseit a további feladatokról; és megbízták az új testületet a határozat véglegesítésével. A JELÖLÉS A második napirend személyi kér­dések eldöntése volt. Előbb a tisztség- viselőket választották meg, ezután pe­dig a megyei pártbizottság tagjait. A jelölőbizottság munkájáról számot adva Szabó Lajos hangsúlyozta: min­denkinek kikérték a véleményét és senkit sem befolyásoltak. A javaslatok összegzése: első titkárnak — egyes jelöléssel — a küldöttek ismét dr. Szabó Miklóst kívánták. A párt- és tömegszervezeti munka koordiná­lásának teendőjével — szintén egyes jelöléssel — ismét dr. Babinyecz Fe­rencet kívánták megbízni. Ki legyen az ideológiai titkár? A legtöbb javasla­tot Komáromi Attila (a megyei párt- bizottság oktatási igazgatóságának ve­A SZA VAZÁS EREDMÉNYE Titkos szavazás következett, mely­nek eredményét Miskolczi János, a sza­vazatszedő bizottság elnöke ismertette. Az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára lett: dr. Sza­bó Miklós (485 szavazattal). PTO-S tit­kárrá választották dr. Babinyecz Feren­cet (461 szavazat). Gazdaságpolitikai titkár lett dr. Gál Gyula (306 szavadat — dr. Szakolczai Pál 180-at kapott). Ideológiai titkár lett Komáromi Attila (255 szavazattal, Molnár Mihály 232-t kapott). A fegyelmi bizottság elnöke Katanics Sándor (466 szavazat), az eti­kai bizottság elnöke Magyar Ferenc lett (452 szavazattal). AZ MSZMP BÁCS-KISKUN ME- QYEI BIZOTTSÁGÁNAK A PÁRT- ERTEKEZLETEN MEGVÁLASZ­TOTT TAGJAI (A megyei pártbizott­zetője) és Molnár Mihály (a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkára) kapta — az ő kettős jelölésükkel éppen úgy egyetértettek a küldöttek, mint — a gazdaságpolitikai titkári posztra — dr. Szakolczai Pálé­val (az eddigi, titkárral) és dr. Gál Gyuláéval (a megyei tanács osztályve­zetőjével). Arról is határoztak a kül­döttek,' hogy a kettős jelölés utáni szavazáskor nemcsak a győztesek, ha­nem, a vesztesek is legyenek tagjai az új testületnek. A megyei pártfegyelmi bizottság elnökének Katapics Sán­dort, az etikai bizottság elnökének pedig Magyar Ferencet javasolták — mindkettőjük jelölését elfogadta az értekezlet. ságba közvetlenül delegáltak névsorát pénteki lapunkban közöltük): Árvái András (Kecel, mezőgazdasági gépszerelő,’ 38 éves, 493 szavazattal), Bíró András (Kiskunhalas, függetle­nített párttitkár, 41 éves, 493 szavazat- tal), 1 Vi Csehi Sándor (Kecskemét, lakatos, 45 éves, 491 szavazattal), Csikász Jánosné (Kecskemét, mű- szakvezető, 41 éves, 482 szavazattal), Ifj. Erdős László (Kecskemét, mű­szaki előkészítő, 27 éves, 492 szavazat­tal), Dr. Gál Gyula (Kecskemét, a megyei pártbizottság titkára, 43 éves), Dr. Gál Sándor (Kecskemét, a Petőfi Népe főszerkesztője, 53 éves, 471 sza­vazattal), Göncziné Hiezl Éva (Kalocsa,, terme­A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG TISZTSÉGVISELŐI Dr. Szabó Miklós 50 éves, 1963 óta párttag, diplomáját a József Attila Tudomáiiyegyetemen szerezte. Dr. Babinyecz Ferenc 45 éves, 1970 óta párttag, a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett. Dr. Gál Gyula 43 éves, 1967 óta párttag, agrártudo­mányi egyetemen kapott diplomát, s Komáromi Attila 46 éves, 1965 óta párttag, az ELTE-n végzett. !§ $ / Katanics Sándor ..... \ Jt ­Jmmm 61 éves, nyugdíjas, a JATE-n végzett, 1961 óta párttag. Magyar Ferenc 62 éves, a Kecskemét—Szikrai Á. igazgatója, agrártudományi egyetemet végzett, 1951 óta párttag. * lü " ,7\

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents