Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-17 / 300. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! KOMMUNISTA AKTÍVA BORSOD MEGYÉBEN Köszöntjük a megyei pártértekezletet Az országos pártértekezletet követően mozgalmasabbá, pezsgőbbé vált a politikai elet Bács-Kiskun megyében is. Az emberek —párttagok és pártonkívüliek egyaránt —joggal érezhették, hogy a májusi tanácskozás régen lezárt zsilipeket nyitott fel, engedve a politikai és társadalmi áramlatoknak. Ezek az áramlatok elindították azt a tisztulásifolyamatot, amely egyre mélyebben áthatja a pártot, a gazdaságot, a közéletet, a tájékoztatást — az élet minden területét. Voltak, akik a májusi értekezletet ,földrengésszerű" változások kiindulásának tartották. A megállapítás nincs messze az igazságtól, de akkor fogalmazunk pontosan, ha azt mondjuk, hogy tulajdonképpen a folytatás kezdete volt. Ezt a gondolatot találjuk az országos pártértekezlet állásfoglalásában is: .az átfogó reformfolytatásáruik kiinduló pontja a párt működésének megújítása”. A párt tehát — történelmi küldetésének tudatában és tegyük hozzá: a kor parancsának megfelelően—ismét vállalta a kezdeményező szerepet, volt és van ereje önmaga munkájának, módszereinek megújítására. „A jelenlegi helyzetben fő feladat—olvashatjuk az Állásfoglalásban —t a pártdemokrácia erősítése, minél teljesebb kibontakoztatása. ” Mindez azonban a gyakorlatban, a napi munkában nagyon is összetett és ellentmondásos.' Tapasztalhatjuk országos és helyi kérdések megítélésénél is a végleteket. Politikai és közéletünkben ugyanis még egyszerre van jelen a megszokott, a beidegződön reflex és az újat, az azonnali változást, a hirtelen és teljes reformot Sürgető mozdulat. A kettő keveredése gyakorta okoz cselekvési bizonytalanságot, de ez talán még mindig megbocsáthatóbb, mintha bármelyik szélsőség csapdájába esnénk. A múltnál, a helytelen gyakorlatot eredményező megoldásoknál maradni legalább olyan káros volna, mint az, ha gyökerestől és azonnal minden területen újítanánk kellő megfontoltság, politikai és gondolati megalapozottság nélkül. Jövőnk ugyanis olyan lesz, amilyenné a múlt tapasztalatai alapján a jelent alakítjuk. Meg kell találnunk a józan rugalmasságot, be kell vallanunk, hogy nem vagyunk tévedhetetlenek, de ez mégsem lehet mentség .még kevésbé feloldozás arra, hogy hibákat kövessünk el. Ondicséret nélkül, a tények alapján állíthatjuk, hogy a józan rugalmasság, a demokratizmus felnőttekhez méltó kezelése és gyakorlása Bács-Kiskun megye pártéletében polgárjogot nyert. Legjobb példa erre éppen a mai pártértekezlethez vezető út. Természetes ugyanis, hogy nálunk szintén felvetődött:, kell-e megyei pártértekezletet tartani? Az augusztus 23-án megtartott megyei pártbizottsági ülés határozatában erről a következőt olvashatjuk: „A megyei pártbizottság tagjai nem tartják szükségesnek megyei pártértekezlet összehívását, mert úgy ítélik meg, hogy a testület és szervei mostani összetételükben nem akadályozzák egy új stílusú irányítómunka kialakítását," A következőhetek azonban olyan tapasztalatokkal szolgáltak, amelyek arra utaltak, hogy a tagság körében továbbra is ott vibrált a legyen —ne legyen dilemmája '. S itt jött a fentebb említett józan rugalmasság: alig több, mint egy hónappal az augusztusi határozat után, szeptember 29-én a Petőfi Népében megjelent a Levél a pártszervezetekhez című írás, amely — érintve a mellette és ellene szóló érveket — mintegy a párton belüli „népszavazás"-ra bízta a kérdés eldöntését. Az összesített vélemények—amelyek számszerűségét az október 11-ei megyei pártbizottsági ülésről készült tudósításunkban ismertettük—az igen oldalára billentették a mérleg nyelvét. Ígyjutottunk el a mai naphoz, a megyei pártértekezlethez. Az elmúlt hetekben, amióta nyilvánosságra került a párton belüli népszavazás eredménye, sokan és sok helyen kérdezgetik, találgatják, mérlegelik, hogy mi várható a megyei pártértekezlettől? S ez a várakozás fokozódott s mindaddig tart, amíg az értekezlet be nemfejezi munkáját. A közvélemény természetesen nem csodákat vár, hanem a gazdasági, politikai körülmények alapos, elemző ismeretében meghatározott, tehát megvalósítható programot a gazdaságban. Ugyanekkor egyértelmű, tehát világos elvi állásfoglalást a politikában. S mindehhez olyan embereket a vezető testületekben, akiknek a személye egyben garancia is lehet. Felszínesen gondolkodva azt mondhatnánk, hogy ezt nem lesz nehéz megtenni. Akik viszont valamivel alaposabban tájékozottak a világ, az ország s abban Bács-Kiskun megye jelenlegi Körülményeiről, tisztában vannak a feladat súlyával. Akik olvasták lapunk december 3-án megjelent számában á párt megyei első titkárának helyzetelemzését, a további feladatokhoz kapcsolódó téziieket, reálisan vélekedve elmondhatják, hogy a párt a munka nehezét vállalja ugyan, de lehetetlen dolgokat—csodákat — nem ígér. Ugyanakkor a párt mélységesen tisztában van azzal, hogy amit vállal, az csakis a legszélesebb közvélemény egyetértő és az ebből fakadó cselekvő támogatásával valósítható meg. Éppen ezért a tézisek első pontjában rögtön önmagával szemben szab tiszteletet parancsoló’követeíményeket: a pártmunkában legyen meghatározó az alapszervezetek tevékenysége; a pártmegbízatás járjon felelősséggel; a párt célja a nemzeti közmegegyezés újiáterem- tése stb. E néhány mondatot azért idéztük, hogy érzékeltessük a megváltozott, pontosabban fogalmazva: a helyére került szerepet, miszerint a párt politizáló párt akar lenni. Nem véletlenül választottuk a megyei pártértekezletet köszöntő írásunk címéül azt, hogy jó munkát. De azonnalfölvetődhet a kérdés, mi a jó munka, mikor jó a munka? Csakis akkor, ha az ember legjobb I ípes, ve végzi el feladatát. Az MSZMP Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bizottsága pétiteken délután kommunista aktívát rendezett a Miskolci Városi Sport- csarnokban. A 800 ezer lakosú megye 62 ezres párttagságát 4 ezren képviselték. Az aktíva résztvevőit, közöttük Grósz Károlyt, az MSZMP főtitkárát Dudla József, a megyei pártbizottság első titkára köszöntötte. Áttekintést adott a megye gazdasági, társadalmi helyzetéről, a politikai hangulatról. Megerősítette: a megye lakossága a kilábalást a súlyos gondokból a szocializmus megújulásától várja. Ezt kővetően Grósz Károly tartott előadást. Grósz Károly beszéde Miskolcon mm AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLDI. évf. 300. szám Afä! 2,20 Ft 1988. december 17., szombat tegjo tudása, képessége szerint, becsülete, lelkiismerete hangjaira isfigyelEzt kívánjuk a megyei pártértekezlet valamennyi résztvevőjének. Vagyis jó munkát! Öröm volt számomra, hogy itt lehetek a megyében, itt lehetek szülővárosomban. Szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni önöknek azt a nagy erkölcsi és politikai támogatást, amelyet miniszterelnökként kaptam a kormányzati munka szervezésének időszakában — mondta bevezetőben, majd hangsúlyozta: Az országos pártértekezlet a magyar szocializmus átfogó megújulását határozta el. Ez ma a nép legnagyobb sorskérdése. Emberi léptékkel mérve belátható időn belül fel tudunk-e zárkózni a világ élvonalához vagy pedig leszakadunk? Miért kény- szerített rá az élet, hogy pártértekezleten vessünk számot a kialakult helyzettel, teendőinkkel? Az elmúlt évek, évtizedek fejlődésének eredményeképpen kimerítettük annak a szocialista keretnek a tartalmát és lehetőségét, amely az elmúlt négy évtizedben közös munkánk eredményeképpen jött létre. Ez a fejlődés törvényszerű következménye. Minthogy az az új modell, amelynek kialakításán ma dolgozunk, egy idő után szintén meghaladott lesz, s az sem tudja majd biztosítani a fejlődéshez szükséges politikai, társadalmi, gazdasági feltételeket. Idejében észrevettük, hogy .kimerítettük a korábbi kereteket? Nem! Ez már a vezetés hibája. Körülbelül 10-15 évet késtünk ennek felismerésével, és a tényekből adódó következtetések levonásával. Ennél fogva ma, lassan húsz év után sokkal nehezebb „kitisztítani a lakást”, mintha akkor hozzálátunk, s szisztematikusan, következetesen végigcsináljuk. Mostanában gyakran kérik tőlünk, hogy tagadjuk meg a négy évtizedet. Nem tesszük, mert ami értéket alkottunk, arra büszkék vagyunk. De miközben büszkék vagyunk a négy évtized eredményeire, aközben nincs jo- . gunk saját magunk és az utánunk következő korosztály előtt sem elhallgatni, hogy hibáztunk, hogy nem ismertük fel a lépésváltás szükségességét. A világban a tudomány és a technika gyors fejlődése következtében felgyorsultak a gazdasági és a társadalmi folyamatok. Mi pedig nem vettük elég komolyan a világ kihívását. Az egész szocialista világ is válaszút elé érkezett. Vagy a korábbi nyomvonalon megy tovább, és egyre inkább lelassul a fejlődése, vagy fordít egyet, új eszközöket és módszereket kezd alkalmazni. Az okok között nem kevésbé fontos: elkövettünk az elmúlt évtizedekben néhány súlyos hibát. Sok pénzt olyan nem gazdaságos beruházásokra fordítottunk, amelyek megtérülési ideje hosszú, így a nemzet által megtermelt értékek jelentékeny hányada holt tőke. Ennek megismétlődése ellen biztosítékokat kell teremtenünk. A pártértekezleten világosan kimondtuk, hogy céljaink elérésének legfőbb biztosítéka a szocialista társadalmi rendszer, amelynek alapja a munkásosztály vezetésével, a munkásparaszt szövetség erejével, az értelmiség támogatásával kiépített népi hatalom, a termelőeszközök meghatározott részének társadalmi tulajdona, a marxista—leninista párt vezető szerepe, társadalmunk alapintézményének megerősítése és fejlesztése. Ebből nagyon világosan következik, hogy politikai tevékenységünk fő iránya a meglevő intézmények munkájának fejlesztése és korszerűsítése. Hibának tartom azt a gyakorlatot, amelyet elsősorban a központi vezetés, de sok helyen a helyi vezetés is folytatott, hogy sokkal több energiát fordított az elmúlt hónapokban az alternatív mozgalmakhoz való viszonyának kialakítására, mintsem a hagyományos politikai intézményrendszer működésének korszerűsítésére. Ezt az aránytévesztést el kell kerülnünk. Elsősorban a párt politikai, ideológiai, szervezeti egységét erősítsük, s azon gondolkodjunk, hogyan Újítsuk meg a szakszervezeti mozgalmat, miképpen tegyük aktívabbá a Hazafias Népfront-mozgalmat, hogyan kapcsolódhatna be jobban közéleti gondjaink megoldásába az ifjúsági mozgalom. Ezek azok az alapintézmények, amelyekre építenünk kell a megújulást. A változások nem vezethetnek anarchiához Az utóbbi időben — nagyon helyesen — nagy hangsúlyt kapott, hogy a politikai stabilitás érdekében változások szükségesek. Ugyanakkor nem feledkezhetünk el a másik összefüggésről sem: a szükséges változásokhoz nélkülözhetetlen a politikai stabilitás. Mert a változások nem vezethetnek anarchiához, a stabilitás viszont nem jelenthet mozdulatlanságot. Ez a kettős követelmény egybeesik a magyar társadalom döntő többségének óhajával. A reform a rend megteremtésének az útja, a zavar pedig a reform késlekedéséből vagy a végig nem gondolt siettetésből fakad. Nekünk kell irányítani a 'reformmozgalmat, higgadtan, nyugodtan, magabiztosan, határozottan. Politikai ellenfeleinknek az az érdekük, hogy belehajszoljanak bennünket a kapkodásba. A politika „végterméke” szempontjából mindegy, hogy tehetetlenségből vagy végig nem gondolt túlbuzgóságból követjük el a hibát. Tehát ne hagyjuk magunkat kimozdítani a magunk választotta út ritmusából! Az alapintézményeket sorra véve az egyik legfigyelemreméltóbb jelenség az Országgyűlés munkájának a megélénkülése. Tanácskozásai belpolitikai életünk jelentős és nagy közérdeklődéssel övezett eseményeivé váltak. Nem véletlen tehát, hogy mostanában a politikai támadások egyik célpontja is az Országgyűlés lett. Ez egyrészt tekintélyének növekedését jelzi, és működésének korszerűsítését igényli, másrészt pedig figyelmeztet bennünket,, hogy kötelességünk a Parlament tekintélyének megőrzésén munkálkodni. Azok, akik nem olyan régen azért kiáltottak, hogy ez a Parlament nem képes betölteni szerepét, mert nem elég határozott, ma azt kiáltják, hogy az Országgyűlés sztálinista maradvány, komolytalan intézmény, mert a képviselők nem a nép bizalmából ülnek a Parlamentben. A pártnak maximálisan támogatnia kell a Parlament megújuló törekvéseit, és a helyi pártszervezeteknek pedig védeniük kell azokat az országgyűlési képviselőket, akik a lakosság bizalmából képviselik érdekeiket. Nem engedhetjük szétzilálni az állam legfelsőbb népképviseleti, törvényhozó testületét. A politikai intézményrendszer másik fontos szerve, a kormányzat egészében jó irányban keresi a kibontakozást. A kormány önállósága nagyon sokat nőtt az elmúlt időben, úgy, hogy munkájában nem csökkent a párt politikai befolyása. Ugyanakkor erősödött az Országgyűlés ellenőrző szerepe a kormány tevékenysége felett. A kormány munkáját abban az irányban kell továbbfejleszteni, hogy mindinkább stratégiai feladatokkal foglalkozzék, és politizáló kormánnyá váljon. A hatalom szilárd eszközei A hatalom intézményei között rendkívül fontos szerepet töltenek be a fegyveres erők. Eleget kell tenniük az egyre fokozódó igényeknek, külső és belső védelmi funkciójukat a mindenkori politikai helyzetnek megfelelően kell ellátniuk, s rendelkezniük keik az ehhez szükséges anyagi és személyi feltételekkel. Ma a fegyveres testületek is a politikai támadás középpontjában állnak. Érthető, hisz a hatalomnak olyan szilárd eszközei, amelyekre támaszkodhatunk, és melyeknek gyengülése kedvező feltételeket teremtene a belső ellenséges erők számára, s nagyobb mozgásszabadságot a külső törekvéseknek. Hazánk függetlenségét mi csak egy nemzetközi katonai szövetségben tudjuk garantálni. Ám azt nem várhatjuk, hogy ennek összes terheit más népek vállalják és viseljék. Mi tehát a fegyveres erők csökkentése mellett szállunk síkra, ezért is üdvözöltük Gorbacsov elvtárs ENSZ-ben elmondott beszédét, és azokat a kezdeményezéseket, amelyekről a beszédében szólt. Csökkentést akarunk, de nem kiszolgáltatottságot. Ezért az ésszerű anyagi, technikai eszközök szintjén tartjuk fegyveres erőinket. Itt szeretnék egy szót szólni a fegyveres erők egyik, politikailag rendkívül fontos részének, a Munkásőrségnek a helyzetéről. Napjainkban, amikor a közösségek alulról induló önszerveződését szorgalmazzuk, jó szívvel emlékezhetünk vissza a Munkásőrség megalakulásának időszakára. 1956 után ugyanis -gí, ülnek itt sokan olyanok, akik emlékeznek rá — a Munkásőrség . valóban alulról kezdeményezett, önként vállalt szerveződésként jött létre. Megalakítását munkások, párttagok kezdeményezték, akik fegyverrel is készek voltak részt venni a népi hatalom védelmeden. Ez a szervezet tehát a felelősen gondolkodó, dolgozó emberek akaratábóljött létre, és ez adja meg ma is létjogosultságának alapjait. A Munkásőrség intézményrendszerünk szerves részévé vált, konszolidált viszonyok között is megtalálta a helyét a magyar közéletben. Nem engedjük tehát a Munkásőrséget felbomlasztani, lejáratni, nem engedjük ezt az önként vállalt, a munkások akaratából szerveződő közösséget szétzúzni! Szeretnék szólni rendőrségünk munkájáról is. A közrendi a közbiztonság garantálása minden állampolgár elemi érdeke. Erre kötelez bennünket a lakosság részéről megnyilvánuló erőteljes társadalmi igény, és nem kevésbé a nemzetközi turizmus további jelentős bővítésére irányuló szándékunk. A magyar közbiztonság nemzetközi méretekkel mérve is elismert. Nem engedhetjük meg, hogy ez a közbiztonság fellazuljon. Alternatívok — a népfrontban A tanácsok tevékenységében az ön- kormányzati jelleg erősítését tartjuk időszerűnek. Ez egyaránt elősegíti a hatalom társadalmi ellenőrzésének fokozását és a hatalom gyakorlásában az állampolgári részvétel erősödését. Meg vagyok róla győződve, hogy a demokratikus szocializmus fejlődésében fontos és növekvő szerepük lesz a helyi tanácsoknak is. Társadalmunk alapintézményeinek megerősítése és fejlesztése során kiemelt szerepe van a Hazafias Népfrontnak és a megújuló szakszervezeteknek. A népfrontban helyük van az alternatív szervezeteknek is, ha elfogadják az Alkotmány alaptételét, azaz, ha szocializmust akarnak. A népfront az a szervezeti keret, amelyben az egyes kommunisták és a pártszervezetek számára megnyílik a párbeszéd lehetősége az alternatív mozgalmakban részt vevőkkel. Ezt a lehetőséget tehát nekünk nem szabad elkerülni: hanem ki kell használni. A pártmozgalom dolgairól szólnék néhány szót. A Magyar Szocialista Munkáspárt a magyar munkásmozgalom két nagy áramlata, két nagy pártja, a szociáldemokrata és a kommunista párt örökösének tekinti magát. Mindkét párt tradícióiból vállani akarja a haladó vonásokat. Miért hangsúlyozom ezt? Mert a napokban hivatalosan is tudomásunkra jutott, hogy megalakult a Szociáldemokraták Magyarországi Pártja. A közelmúltban hallottuk, hogy megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja. Hogy néhány ember ilyen pártokat vagy pártcsoportokat alakít, ettől nem vagyunk nyugtalanok. Egyet azonban szeretnék elmondani. A szocializmus és ezáltal a magyar nemzet jövőjét veszélyeztetné, ha a magyar munkásosztály ismét két részre szakadna. Nem engedhetjük meg, hogy az 1948-ban egyesült pártot széjjelszedjék és ezáltal a társadalom legszilárdabb osztályát, a szocializmus legszilárdabb bázisát, a munkásosztályt megosszák. Grósz Károly ezek után a párt egységéről szólt. Rámutatott, hogy az eszmei egységet a marxizmus—leninizmusra, a politikai egységet az országos pártértekezlet állásfoglalására kell építeni. A politikai egységért naponta harcolni kell a pártnak, s az egység monolitikus felfogása helyett a sokféleség egységére kell törekedni. Ami a hatalom kérdését illeti: politikai ellenfeleink a hatalom megosztására, majd átvételére törekednek. Ennek megvan a logikája. Egy politikai erő nem azért akar a hatalomba bekerülni, hogy másodhegedűs maradjon, hanem azért, hogy utána megszerezze a teljes hatalmat. Mi a hatalmat nem akarjuk megosztani. A hatalom gyakorlásába akarjuk bevonni a különböző erőket Mi a pluralizmust, a sokszínűséget, a különböző érdekek felszínre törését és létezését nem a szocializmus ellen, hanem a szocializmus érdekében látjuk elfogadhatónak. Vita van a többpártrendszer kérdéséről is. Alkalmas-e a jelenlegi belpolitikai helyzet arra, hogy többpártrendszer legyen, most Magyarországon? Ezt kell megválaszolni! Égy válság előtti szakasz vagy a válságból való kimenetel időszaka nem a legideálisabb a többpártrendszer gyakorlatának kialakítására. És nem azért, .mert az emberek kilépnének a Magyar Szocialista Munkáspártból, hanem mert a többpártrendszer törvényszerűen magával hozza a pártharcokat, és olyan energiákat köt le, amelyekre ma a szocializmus építéséhez, illetve a válság megelőzéséhez van szükség! Nézetűnk szerint a szocializmust egypártrendszer viszonyai között fel lehet építem. Ugyanakkor, ha jogállamiságot akarunk, akkor nem vitathatjuk el a pártalakítás jogát azoktól, akik szintén szocializmust akarnak — csak másképpen. Osztály nélküli társadalmat A sokat emlegetett budapesti pártaktíván úgy fogalmaztam, hogy a párt történelmi érték. Ezt változatlanul vallom. A mi pártunk elsősorban a népünk számára történelmi és nemzeti (Folytatás a 2. oldalon.) • V niiskoici l iuloinany ésTeehiiika llá/.át kiíiövítétt;országos elnökségi üléssel avatták fel. a MT ESZ aK'»álakul:isán;ik'40;évfor(Uil(ijái>. Jelén volt ésbeszédet mondott Gros/ Károly, a/ MSZMP főtitkára. (MTI)
