Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-16 / 299. szám

4 9 PETŐFI NÉPE 9 1988. december 16.

MA: CSÁRDÁSKIRÁL YNŐ

A rendező

látványos előadást ígér

Ha jól számolom, az állami kecskeméti színházban ötödször újítják fel Kálmán Imre Csárdáskirálynőjét. Egyik bemutató sem hozott olyan átütő sikert, mint a műsor összeállítói remélték. Noha az 1961/62-es évadot az egyik legsikerültebbnek tekinthetjük színházunk történetében, mégis meg- csipkpdték néhányan a tavaszi bemutatót. A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Katona József munkásságáról szervezett vándorgyűlésével egy időben' játszották a népszerű operettet. Mindezzel érzékeltetni szeretném, hogy az első világháború elején Bécsben színre került nagyoperett az idők folyamán a könnyed, a sekélyes szórakoztatás jelképe lett. Ki-ki döntse el, okkal vagy indokolatlanul.

Nyilvánvaló: keletkezésének körülményei is hozzájárultak szélsőséges érzelmeket felkavaró megítéléséhez. 1914 tavaszán, nyarán abban a marienbadi villában lakott Kálmán Imre, amelyben nemrég az angol király és az Osztrák—Magyar Monarchia császára tárgyalt titokban a világ sorsáról. És miközben minden égtájon megkezdődnek a harcok, pusztulnak az emberek, Stein és Jenbach szövegírók társaságában Éljen a szerelem! címmel komponál új operettet az Obsitos, a Cigányprímás zeneszerzője. Várni kellett bemutatásával, mert — mint Gál György Sándor és Somogyi Vilmos könyvéből tudom —a háború miatt bezárták a bécsi szin-. házakat. A közönség egy része azonban szívesebben elviselte az élelmezési nehézségeket, mint a szórakozás hiányát, a katonák sem tértek haza lombhullásra, mint az igazi király ígérte, színpadra engedték (új címmel) a Csárdáskirálynőt. (A Szovjetunióban az operettcímekben sem tűrték meg a királyokat, királynőket, ezért Silvia néven játszották megszámlálhatatlanul sokszor.)

Egyetértek Angyal Máriával, a kecskeméti felújítás rendezőjével: a Csárdáskirálynő egészen egyszerűen jól megírt, jó dramaturgiájú darab. Népszerűek fülbemászó melódiái. Műfajának értékei közé tartozik.

PÁLYÁZAT, KIÁLLÍTÁS

— Szeretném minél jobban érvényesíteni jó dramaturgiáját. Felesleges, öncélú gegekkel (tréfás ötletekkel), ráerőltetett betétekkel nem szeretném eltakarni a mű átgondolt dramaturgiai vonalvezetését, valódi értékeit. Az, a meggyőződésem: úgy kell eljátszani, ahogyan van, minél elegánsabban, minél látványosabban. Azt szeretném, ha a történet emberi mozzanataira irányulna a figyelem, bár tudom, hogy ma már nem járunk frakkban, nem a híres gyógyüdülőben kúráltatjuk testi és lelki bajainkat és viszonylag ritkán találkozunk — hogy úgy mondjam — hercegekkel ... Orfeumba sem járunk, de a szerelem, a szerelmi cselszövés, fur- fang ma is része életünknek. Vagyis emberi figurák mókázzanak a színpadon. A világért sem szeretném száműzni a jókedvet, a vidámságot, a derűt a Csárdáskirálynőből, hiszen úgy hozzátartozik ehhez, mint gomb a kabáthoz. A komikum azonban számomra nem azonos a bohóckodássál. Erről leginkább — remélem — a harmadik felvonásban győződhetnek meg kedves nézőink, ami a műfaj hagyományainak megfelelően igencsak vidám hangulatú lesz.

Az első főpróba előtt — amikor lejegyeztem a rendező monológját — persze minden közreműködő tele van reményekkel és kétségekkel, mert végül is a közönség dönti el, hogy kell-e ma a Csárdáskirálynő, tetszik-e a legújabb kecskeméti Csárdáskirálynő. Ezért megköszönve nyüatkozatát, csak a szereposztás felől érdeklődtem búcsúzóul.

— Meghívtuk vendégként Szilvia szerepére Kállai Borit, a József Attila Színház művészét. Seres Ddikóval és Kiss Gabriellával felváltva alakítják e pompás szerepet. A megyében kedvelt művészek közül hálás feladatot kapott Nagy Annamária, Réti Erika, Csizmadia László, Tnrpinszky Béla, Kovács Gyula, Pál Attila, Maros Gábor, Szirmai Péter, Fekete Tibor és ahogyan mondani szokás, sok más művész. Karnagy: Kézdi Zoltán Pál. A díszleteket és jelmezeket Gyarmathy Ágnes tervezte.

Heltai Nándor

A Fáklya decemberi számából

A Fáklya 1988. december 18-án megjelenő 24-es száma a többi közt áttekintést ad az elmúlt év eseményeiről, amelyeket az utóbbi napok súlyos öiThényországi földrengéséről szóló tudósítások egészítenek ki.

Több olvasónk kérésének eleget téve, újabb cikket közlünk az egészségmegőrzés Gyeijabin-féle módszeréről.

A politikai témákat kedvelő olvasóinknak ajánljuk A történelmet emberekkel kell benépesíteni című, a mai közéletben és a múltban magas tisztségeket betöltő személyiségek „emberközeli” ábrázolásáról, valamint a közelmúltban rehabilitált Nyikojaj Buharin születésének 100. évfordulójára emlékező cikket. 8

Az évvégi ünnepek közeledtével könnyedebb olvasnivalót is kínál a lap. A fiataloknak bemutatkozik a két Presznyakov, a szovjet könnyűzenei világ két kiválósága, vidám téü ünnep részesei lehetünk Közép-Azsi- ában és gyönyörködhetünk a moszkvai virágkiállitás szín- és formaorgiájában.

A lap a hagyományos rovatokkal — sport, rejtvény, i filmkritika — zárul.

(APN)

Negyvenéves az egri tanárképző

Az egri tanárképző főiskola 40 éves fennállását ünnepli az idén. A 200 éves Líceum épületében 116 hallgatóval kezdődött a tanítás, ma 24 szakpáron 1607 nappali és 900 levelező hallgatója van a főiskolának, a budapesti tagozatod — a SZOT Központi Iskolájában — pedig 328-an tanulnak. Az eltelt négy évtized alatt 22 ezren kaptak itt általápos iskolai tanári diplomát.

9 A biológia—technika tanszék másodéves hallgatói dr. Kiss Ottó adjunktus irányításává! állatrendszertani gyakorlatot végeznek. (MTI-fotó)

BÉCSI VENDÉGMŰVÉSZ, ANYA ÉS FIA, TANÁR ÉS TANÍTVÁNY,

MŰSZAKI ÉS ZENETANÁR A PÓDIUMON

Karácsonyi muzsika a főiskolán

Magyar2—Francia Baráti Társaság alakult

Naiv művek piaca

A Bizományi Áruház Vállalat a közelmúltban pályázatot hirdetett meg a naiv alkotók számára. A mostani rendezvény az 1972-ben a Magyar Nemzeti Galéria és a Népművelési Intézet, 1980-ban pedig a Magyar Mezőgazdasági Múzeum áltál szervezettekhez hasonlóan egyúttal arra a feladatra is vállalkozik, hogy felmérje, hány naiv szemléletű művész tevékenykedik jelenleg aktívan az országban.

Az idei pályázatra összesen hetvenegy alkotó jelentkezett, jelentős többségük először keresi a nyilvánosság lehetőségét. Műfaji megoszlás szerint 47-en képekkel és 24-en plasztikákkal jelentkeztek. A korábban kiírt pályázatokkal ellentétben ezúttal a festészet műfaja bizonyult gazdagabbnak és esztétikai szempontból is értékesebbnek. A beküldött több mint száz festményből nagyjából a felét, a félszáz beérkezett plasztikának viszont csak körülbelül harmadát fogadta el kiállítási anyagként a bírálóbizottság.

A művek mennyisége arra a tényre utal, hogy az emberek spontán alkotókészsége és a nyugdíjaskorban megnövekvő szabad ideje a naiv művészet számára az utánpótlás újabb' és újabb forrását jelenti. Bánszky Pál Bács-Kiskun megyei múzeumigazgatónak, a magyarországi naiv művészeti mozgalom egyik legalaposabb ismerőjének, szaktekintélyének megítélése szerint: az adott tehetség szintje, a megélt élmény intenzitása és a képi vagy plasztikai megoldás módja jelentékenyen differenciálja a kiállításon bemutatott munkákat, ami az értékelésben, a pénzjutalommal járó díjak odaítélésében is kifejezésre jutott.

A naiv művészek megvásárolható munkáiból rendezett kiállítás december végéig látható Budapesten, a BÁV Bécsi utca lS-3. szám alatti Vénusz boltjában. Kecskeméten, a Magyar Naiv Művészek Múzeumának pincegalériájában ugyancsak vásárolhatnak zsűrizett műveket az érdeklődők.

K. J.

Már a fedett uszodánál ballaghattak Kecskeméten a GAMF kamarazenekarának hangversenyére az Izsáki úti intézménybe elsétálok, amikor a zenészek jókedvűen búcsúzkodtak.

Megosztották örömüket.

Kalmár Sándor tanár úr, a szigorú, de tudásáért fenntartás nélkül tisztelt matematikus (az alapító) többekkel beszélget. Nélküle aligha hívhatnák félévenként új műsorra a zenekedvelőket.

Lakó Sándor karnagy mindenkinek külön-külön. megköszöni a közreműködést. Úgy érzi, hogy jól sikerült a koncert. A népszerű műsort szeretettel fogadta a hozzátartozókból, a műszaki főiskola vezető tanáraiból, diákokból álló közönség, bár talán több hallgató is eljöhetett volna. Ez utóbbit már én gondoltam az Állami Zeneiskolában tanító muzsikus tájékoztatójához. Igaz, így is majdnem teljesen megtelt a földszinti díszterem.

Családostól (félj, két gyérek) jött Györgyiné Koncz Judit, a Zrínyi Ilona Általános Iskola tanára is. Még diákként volt ott a zenekar első fellépésén, azóta is kitartott. Nem érti kérdésemet

Vállár Ferencék tanyáján esztendők óta fészkelt egy fecskepár. Ügy az öregekhez nőttek már, hogy már-már családtagnak tekintették őket. Néha még beszéltek is hozzájuk. Elmondták nekik, hogy az unokák font élnek Pestén, elpanaszolták, hogy milyen ritkán látják őket, s megesküdtek volna, hogy a fecskék értették, amit mondtak.

Az őszi fecskeköltözés is mindig nagy esemény volt a Kollár-tanyán. Már néhány nappal indulás előtt látták a madarak nyugtalanságán a készülődést. Ott röpködött mind a kettő órákig az udvaron, meg-megköze- lítve néha a konyhaajtót, s olyan szomorú hangon /szóltak, mintha panaszkodtak volna.

Kollárék ilyenkor kiálltak a konyhaajtó elé, s nézték a fecskéket. Evek alatt megfigyelték, hogy közvetlenül indulás előtt még egyszer leszállnak mindig a fészekret s csak aztán mennek a gyülekezőhelyre, a nem messze levő távvezetékre.

No, indulnak — jegyezte meg ilyenkor, Kollár bácsi, s amikor a fecskék felröppentek, mindketten búcsút intettek nekik.

Ugyanilyen nagy dolog volt a tanyán, amikor tavasszal a fecskék

Búcsú

visszaérkeztek. A pici madarak odaültek az eresz szélére, ők kiálltak az udvarra, s hallgatták, amint órákig csivitelve mesélték, milyen kalandokon estek át, míg oda voltak.

Hanem az idén Kollár Feri bácsi elrontotta a fecskék búcsúzását. Egy nappal ázelőtt, hogy a fecskék útra keltek volna, ágynak esett. Nagyon rosszul volt.

— Elmegyek én is a fecskékkel —4 mondta.

Kollár néni másnap kihívatta az orvost, aki megmondta az asszonynak, hogy jó, ha a holnapot megéri.

— Akkor hamarább elmegy, mint a fecskék?

Az orvos nem értette a kérdést, de Kollár néni nem magyarázkodott.

Mikor ketten maradtak, odaült az ura ágyához, és megfogta a kezét. Nem simogatta, csak fogta, mint Ötven évvel ezelőtt, mikor idekerültek a tanyára. Csak azóta mindkettőjük keze öreg lett, ráncos, kérges. De ez most nem számított.

.. :— Csak azt bánom, hogy a fees-, kéktől néni tudok elbúcsúzni — jegyezte meg halkan az öreg.

Odakint a fecskék, mintha megérezték volna a bajt, még nyugtalanabbul röpködtek, s még panaszosabban csiviteltek. Egyikük egyszer majdnem be is repült a konyhaajtón.

— Hallod őket? — kérdezte Kollár bácsi.

— Hallom.

— Eredj ki hozzájuk! .

Nem megyek S mondta Kollár néni. — A fecskék visszajönnek ..

Nem folytatta a mondatot, de az ura értette, mit akar mondani. Jól esett neki, hogy az asszony ott maradt vele. Gyengén megszorította a felesége kezét, épp csak annyira, hogy az asszony érezte. Több ereje nem is lett volna.

Kollár néni bólintott.

Egy óra telhetett el. Kollár néni egyszer csak érezte, hogy a férje keze hülni kezd.

Olyat tett, amit még soha: megcsókolta az ura kezét. Aztán felállt, és kiment az udvarra.

A fecskék már nem voltak ott.

Az asszony arrafelé nézett, amerre el szoktak szállni, és bágyadtan integetni kezdett.

Talán nem is a fecskéktől búcsúzott.

Tóth Tibor

a volt ÉZI-s növendék: „Megéri?” Csak ennyit mond: „A zene egyetlen szórakozásom”.

Ha netán megélném, találkozhatnék-e 16 év múltán, azaz 2004;ben Csenki Csillával, a Buday Dezső Általános Iskola most nyolcadikos tanulójával? O most muzsikált először ebben a zenekarban, tanára ajánlására jött. Látszik magatartásán, tekintetén: boldog, megfelelt a bizalomnak. Olyan kiváló muzsikusokkal játszhatott együtt, mint Róbert Gábor, a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola tanára.

Mikó Zsuzsannától, a zenekar titkárától, testnevelő tanártól tudom: Palotás Andor a legfiatalabb. Mindössze 13 nyarat látott és máris jó kürtös. Édesanyjával, a zenekar törzstagjával, Palotás Józsefné zeneiskolai tanárral jött, aki most csembalón játszott, nagy része van a korhű zenei hangzás megközeli- tésében.

Most sem hiányzik Szabó Zsuzsa, két aranyos gyermek mamája, aki az apróságok világrajövetele után, amint tehette, visszatért a számára oly kedves közösségbe.

Vajon a főiskolai hallgató Bagó Balázs (második hegedűs) a diploma megszerzése után is tagja marad a zenekarnak, mint Babarczy Szilárd és Oberfrank Mihály vagy Baky László? Utóbbi négy évig távol volt, „mentségére legyen mondva”, hogy közben a műegyetemen tanult.

Régi tag Kovácsné dr. Török Éva is, a főiskola egyik tanára.

Sok gratulációt kap a bécsi Sylvie Höflinger. Az osztrák főváros híres Zeneakadémiájának tanára az együttes ötvenhatodik meghívott' szólistája. Az intézmény főigazgatója köszöntötte egy csokor virággal, ez volt a tiszteletdíj, meg a taps, meg a jó ügy szolgálatának a tudata. Noha legutóbb a bécsi rádióban koncertezett, noha meghívták Svájcba, a Német Szövetségi Köztársaságba, elégedetten nyilatkozott a főiskola kamarazenekaráról. Még nem szakzenészek számára is nyüvánvalóan kiválóan beleéli magát régi korok muzsikájába. Mennyire fiatalos volt előadásában (fuvolán játszott) a mindig az i(jósággal tartó Telemann á-moll szvitje. Szinte kitapinthatóan szólaltatta, jelenítette meg Vivaldi „diadalmas és dús” formáit sopranico blockflőtén a C-dúr piccoloversenyben.

A kialakult szokásoknak megfelelően a helyi zeneiskolák tanárai és méltó feladatokkal bizonyíthatták felkészültségüket. A csaknem 300 év távlatából felhangzó Corelli-mű (g-moll — karácsonyi — Concerto grosso) megszólaltatásában Sajtiné Szemerédi Anna (hegedű), Róbert Gábor (hegedű) és Seöbő Ildikó (gordonka) kitűnő stílusérzékét is tanúsította.

H. N.

A magyar sajtó a közelmúltban adott hírt a Magyar—Francia Baráti Társaság megalakulásáról. Nem valamiféle rendkívüli eseményről van itt szó, hiszen köztudott, hogy a magyar-francia kapcsolatok hosszú múltra tekintenek vissza. 1910-ben írta egyik irodalmi folyóiratunk: „A magyarságnak nem idegen a fraqcia szellem, Történelmi tradíciók fűzik hozzá. Hiszen évszázadokig élt latin szellemi koszton, s Pázmány Péter kemény és erős prózája éppúgy latin, mint Berzsenyi Dániel vasból faragott versei.”

De vegyük csudán a huszadik századot. Az 1920 és 1951 között mqködő La Fontaine Irodalmi Társaság jelentős szerepet vállalt a külföldi — köztük a francia — irodalmi alkotások megismertetésében, valamint a magyar irodalom határainkon túli teijesztésében. Alapítói és tagjai között a századelő olyan neves személyiségei voltak, mint Vikár Béla, Babits Mihály, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Szabó Lőrinc, Benedek Marcell és Kosztolányi Dezső. Utóbbi így vall a francia nyelvről: „Aki tudja a francia nyelvtant, nemcsak okosabb lesz általa, hanem becsületesebb is. Ez a nyelv mind értelmi? mind erkölcsi tekintetben tisztít. Nem enged hazudni. Próbáljunk csak lefordítani franciára holmi fontoskodó bölcseletet, holmi embermegváltó szélhámosságot, holmi nagyképű ürességet. Lehetetlen. Nyomban szemünkbe szökken, hogy mekkora butaság. Ami barbár, lapos, szellemtelen, az —- amint ők mondják — nincs franciául. Náluk á nyelvtan, stilisztika és erkölcstan egy.”

A francia nyelvnek, a francia kultúrának nemcsak voltak, de vannak is barátai Magyarországon. Mégpedig egyre nagyobb számban. Ennek ékes bizonyítéka a Magyaf—Francia Baráti Társaság alakuló közgyűlése. Az érdeklődésjóval nagyobb volt, mint azt a szervezők remélték. Olyannyira, hogy az előre elkészített mintegy 200 belépési nyilatkozat gyorsan elfogyott. Már az első alkalommal több mint négyszázan léptek be a frissen alakult társaság tagjainak sorába.

A társaság szervezői között több neves újságíró volt, közöttük Vár- konyi Tibor, a Magyar Nemzet munkatársa, aki az előkészítő bizottság elnöki tisztét is betöltötte. Ifjú Fasang Árpád zongoraművészről pedig annál is inkább szólni kell, mivel ő a korábbi években több hasonló szervezet — köztük a Magyar—Finn, a Magyar—Holland, a Magyar—Japán Baráti Kör — megalapításának is kezdeményezője volt.

Az alakuló közgyűlésen megválasztott elnökség tagjai a francia kultúra barátainak széles skáláját képviselik. A tíztagú testületben — egyebek közt—költő, újságíró, filmrendező, tanár, bankigazgató és égyetemi hallgató vállalt feladatot.

A társaság alapszabályban deklarált célja a magyar—francia társadalmi, művelődési kapcsolatok erősítése, a francia kultúra magyarországi, illetve a magyar kultúra franciaországi népszerűsítése. Tagja lehet minden magyar vagy Magyarországon élő külföldi állampolgár, aki a célkitűzéseket elfogadja, és tevékenyen részt vesz azok megvalósításában.

A Magyar—Francia Baráti Társaság társadalmi szervezet. Működését nem önálló jogi személyként folytatja, hanem a Hazafias Népfront Országos Tanácsának égisze alatt. S hogy tevékenységét mind hatékonyabban végezhesse, már most keresi a kapcsolatot a francia nyelvvel, kultúrával valamilyen módon kapcsolatban álló intézményekkel, szervezetekkel. Különösen gyümölcsöző együttműködésre számítanak a budapesti Francia Intézettel. Ez egyfajta konkurenciát is jelent majd a két — állami, illetve társadalmi — szerv között.

A baráti társaság vidéki bázisainak létrehozása még fiem a ma, hanem a távolabbi holnap feladata. De arra már most is lehetőség van, hogy kapcsolatokat keressenek és létesítsenek olyan vidéki iskolákkal, ahol a francia nyelvet oktatják.

S ami természetesen nem maradhat ki a társaság céljai közül: szoros együttműködés a párizsi székhelyű. Francia—Magyar Baráti Társasággal, egymás munkájának segítése, tartalmasabbá tétele. Az érdeklődést jelzi, hogy az alakuló ülésen Franciaorszag budapesti nagykövetsége is képviseltette magát. A Francia—Magyar Baráti Társaság pedig meghívta legközelebbi ülésére a budapesti társaság képviselőjét' is. ^ j

/