Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-16 / 299. szám

1988. december 16. • . PETŐFI NÉPE • 5

vMI. Tervek, bizonytalanságra alapozva

Sok — túlságosan is sok — a bizonytalanság körülöttünk, vonatkozzon ez magánberkeinkre, vagy- szűkebb-bővebb környezetünkre. Az elkövetkezendő időszakot azonban a józan ember iegálább nagy körvonalakban megtervezi még akkor is, ha jó előre tudja, menet közben változtatnia kell. Az biztos, hogy a telet mindig követi a tavasz. Ősszel .vetni kell a búzát, nyáron aratni, az állatokat napról napra etetni. Csak éppen azt jó lenne tudni, miből, mennyit érdemes. Főleg akkor, ha az idei év tanulságokkal szolgált a fehérjeprogramhoz nem rendelt növényvédő szerekkel vagy azzal, hogy az aszálykiesések ellenére a minisztériumban hurrá-hangulat uralkodik. Az elmúlt években ilyen tájon a kővetkező esztendő termelésének legalább a „sarokszámai” kialakultak. Az idén viszont a legtöbb gazdaságban az elképzelések szintjén élnek a tervek. A szabályozók a múlt hónap közepén láttak napvilágot, a termelői, felvásárlási árakra .vonatkozó rendelkezésekkel. Lehet-e ezekre — csak ezekre—alapozva tervezni 1989-et? Vagy várható még olyan fordulat, ami felboríthatja az elképzeléseket? Körtelefonunkkal most ezt próbáltuk megtudni.

„Ép ésszel nem kever takarmányt,.

A Lajosmizsei Kossuth Szövetkezet elnöke, Bujdosó Márton nincs lelkesedő kedvében:

— Úgy érezzük, lógunk a levegőben. Próbáljuk megemészteni a szabályozók ránk vonatkozó tételeit. Itt van például a takarmánykeverőnk: á keverési díjtételek nem változtak, de az összes többi érték or vagyis a költségek oldala '-y- igen. Magyarul: ép ésszel nem kever takarmányt jövőre a gazdaság. De a háztájikat el kell látni, a már megvásárolt alapanyagot sem lehet prédára hagyni! Hittünk az ipari melléküzem- ágakban. A műanyagüzemünkben kesztyűk, kabátok, zacskók, tömlők készülnek. Csakhogy súlyos alapanyaggondjaink vannak. A szovjet fél nem szállít, a kényszerűségből dollárért megvásárolt granulátum pedig feldolgozatlanul — 40 százalékkal többe került, mint a készáru. Persze ezt át lehetne hárítani a vásárlóra. Már ha az képes lenne megvenni.

; Február végén lesz a zárszámadó közgyűlésünk. A szövetkezet 750 tagjának csak elkeserítő dolgokat tudok mondani. Létünket nem a mi munkánk, annak eredményessége határozza meg, hanem a környezetünk. Sajnos. Nem hiszem, hogy csak az én egyéni problémám, mit tudok mondani a tagoknak, amikor a kenyerüket kérik tőlem számon.

Honnan lehet még elvenni?

A Garai Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke, dr. Pongó Tivadar így fogalmaz:

— Más években december közepére meg is feledkeztünk arról, mennyit számoltunk a tervezés időszakában. Most még hozzá sem kezdtünk. Nem tudjuk, hogyan. A főkönyvelőnk most volt egy számukra szervezett továbbképzésen, ahol egyik előadó szöges ellentétben levő útmutatást adott, mint az egy órá- • val előbb szóló. Senki nem tud semmit. Mi viszont tudatában kell legyünk, hogy a 3800 hektáros szántónkkal kezdeni kell valamit, és nem hagyhatjuk figyelmen kívül a szarvasmarhát, a juhot sem. A felvásárlási árak mozgását meghirdették, azt azonban, hogy az energiahordozók, alkatrészek, gépek árai mennyit emelkednek, esetleg pletykaszinten ismerjük. Ebből sejtjük, hogy a felvásárlási árak emelkedése a költségnövekedést sem fedezi. Azt már viszont mindenki tudja, hogy az elvonások nőnek, a támogatás csökken. A kérdés már csak az, ugyan honnan lehet még elvenni? A térség gazdaságainak nyeresége a múlt évihez képest felére apadt. A műszaki fejlesztés egyenlő a nullával, lassan a barázdában esik szét a gép. Nemhogy a bővített, az egyszerű újratermelés feltételei sincsenek meg. Mindez természetesen erősen hat a falu lakóinak hangulatára. Munkabeszüntetés ugyan még nincs, de a helyi vezetők ostorozása mindennapos, és sokan keresik a nagy összefüggéseket. Egyre inkább úgy érezzük, éppen csak annyira nem hagyják magára a mező- gazdaságot, hogy a létező utolsó eredményeit is megsarcolják.

Tönkremehet a gazdaság

A Kiskőrösi Állami Gazdaság köz- gazdasági igazgatóhelyettese, dr. Bö- röcz Sándor ezt mondja:

—A gazdaságban minden évben először úgynevezett koncepciós, tervet készítünk, ez most is megvan. A konkrétumok kidolgozhatóságát azonban sok bizonytalanság zavarja. Nem ismerjük, hogy az elfogadott 50 százalékos nyereségadón túl milyen további költségvetési elvonás várható. Milyen lesz például a lakásalap-képzés mikéntje, rendszere. A gazdaság elképzelései között szerepel 150 ezer liter bor tőkés kivitele, de nem tudjuk, milyen lesz a tőkés borértékesítés pozíciója. December végén lejár az a 90 millió forintos hitelünk, amit a szőlőfelvásárlásra igényeltünk. Mai információink szerint a bank nem hosszabbítja meg, márpedig ez komoly büntetőkamatot jelent, amibe tönkremehet a gazdaság.

— Ha mindez „bejön”, az ökonomikus gondolkodásnak ellentmond a termelés folytatása. Helyette inkább a pénzt kellene banki kamattal fiaztatni! Cinikusan hangzik, de lassan meg lehet erről győzni az embereket, annak ellenére, hogy a munkájukhoz való kötődés a létalapjuk. Igaz az is, hogy a szakembereknek, az egész mezőgazdaságnak, a mai koncepcióval nem lehet perspektívát nyújtani.

’ 'ff- Nem olyan régen miniszterhelyettesi tájékoztatón ismertük meg a várható szabályozókat. Ezek alapján számoltunk előzetesen. Az akkori ismereteink birtokában úgy gondoltuk, a gazdaság jövedelempozíciója jövőre nem romlik vészesen. Ha azonban az előbb említettek megvalósulnak, korai’ volt az öröm. Az ellenkezőjére számítani viszont felér a csodavárással.

Gál Eszter

Új szállítási módszer a MÁV-nál

Új szállítási módszer bemutatóját tartotta a MÁV és az ÖKOMBI HACKEPACK november 17-én a József- ) városi pályaudvaron. Az új eljárás lé- í nyege, hogy közúton és vasúton egyaránt,szállítható csereszekrényekkel és félpótkocsikkal is fuvarozhatnak ezentúl, megkímélve a fölösleges áruátrakodástól a vasutat. ,,1TI r ,

(MTI-fotó)

ÁLLATORVOSI ÜGYELET

Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart.

AZ ÁLLATKÓRHÁZAK MUNKÁJA FOLYAMATOS.

BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonbstor, Szeretnie: dr. Aradi I. (Baja, Martinovics u. 4/A. T.: 12-524), Nemesnádudvar, Sükösd, Érsekcsanád: dr. Maruzsa V. (Sükösd, Dózsa u. 149. T.: 34), Bács- szentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Tálas

L. (Gara, Vörös Hadsereg u. 7/A), Fel- sőszentiván, Csávoly, Bácsbokod: dr. Szabó B. (Bácsbokod, Tolbuhin u. 28. T.: 31), Bácsborsód, Madaras, Katy- már: dr. Szabó I. (Bácsborsód, Dózsa u. 13.), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Makay G. (Dávod, Tolbuhin u. 4.)

KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Kasziba I. (Kalocsa, Hunyadi u. 90. T.: 443), Tass, Szalkszentmárton: dr. Tirínger A. (Szalkszentmárton, Rákóczi u. 1.), Du- navecse, Apostag: dr. Magyar K. (Du- navecse, Bajcsy-Zs. u. 17/Á), Solt, Új- solt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Hajnáczky K. (Solt, Kossuth u. 34.), Harta, Duna- tetétlen, Állampuszta: dr. Kohány S. (Harta, Dunasor 6.), Dunapataj, Ordas, Géderlak, Úszód, Dunaszentbene- dek: dr. Südi I. (Úszód, Mátyás király u. 10.), Szakmár, öregcsertő, Homokmégy: dr. Farkas A. (Homokmégy,

Dózsa u. 14. T.: 8), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés: dr. Kovács A. (Miske, Marx u. 66. T.: 12), Fájsz, Dusnok: dr. Bajusz I. (Dusnok, Vörös Hadsereg u. 23.)

KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Kovács Gy. (Kecskemét, Széchenyi tér 1—3. IV/59. T.: 24-168), Kecskemét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Ispánovity I. (Kecskemét Kölcsey u. 24. T.: 20-869), Ja- kabszállás, Orgovány: dr. Bartal J. (Orgóvány, Hajma Áj u. 22. T.:'42), Szentkirály, Nyárlőrinc: dr. Pillér J. (Szentkirály, Dózsa Gy. u. 1. T.: 45- 012), Lajosmizse: dr. Havasi F. (Lajos- mizse, Rákóczi u. 29. T.: 56-248), Ti- szakécske: dr. Pitti L. (Tiszakécske, Tanácsköztársaság u. 6. T.: 41-027), Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybe- ne: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u.

12. T.: 56-948).

KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Boros A. (Kiskörös, Vattay u. 10. T.: 12- 280), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Mészáros I. (Ágasegyháza, Kossuth

L. u. 23. T.: 20), Kunszentmiklós, Kun- peszér, Kunadacs: dr. Szalay B. (Kunszentmiklós, Marx tér 10. T.: 51-005), Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Schlei- der J. (Fülöpszállás, Kossuth L. u. 12.), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Kővágó F. (Soltvadkert, Bocskai u. 83. T.: 31-081), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Pá- hi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Varga J. (Csengőd, Szent I. u. 15. T.: 41130), Kecel, Imrehegy: dr. Faragó Gy. (Kecel, Erdő u. 5/2. T.: 21-980).

KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunfélegyháza: dr. Nagy J. (Kiskunfélegyháza, Batthyány u. 1.3/5. T.: 62-645), Kiskunfélegyháza, Gátér, Pál- monostora, Petőfiszállás: dr. Fekete M: (Kiskunfélegyháza, Jókai u. 61. T.: 61-447), Tiszaialpár, »Lakitelek: dr. Horváth L. (Tiszaalpár, Ady E. u. 89. T.: 44-191), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Szűts M. (Csólyospá- los, Széchenyi u. 2. T.: 3), Jászszent- lászló, Szánk: dr. Borotai Gy.' (Jász* szentlászló, Radnóti u. 3. T.: 72-622), Bugac, Kunszállás: dr.Gsőke A. (Kunszállás, Kossuth u. 7. T.: 78-045).

KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: f>dr. Végh E. (Kiskunhalas, Szatmári S. u. 22. T.: 22-469), Zsana, Harkakö- töny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Tóth M. (Kiskunhalas, Gimnázium u. 6. T.: 22-533), Jánoshalma: dr. Vass

I. (Jánoshalma, Magyar L. u. 18. T.: 415), Borota, Rém: dr. Boldizsár J. (Rém, Petőfi u. 23.), Mélykút, Kisszállás: dr. Mikó N. (Mélykút, Lenin tér 54. T.: 28), Tompa, Kelebia: dr. Pa- tocskai G. (Kelebia, Ady E. u. 216.), Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. KoleticS Gy. (Bácsalmás, Rákóczi u. 8.), Tataháza, Bácsalmás, Má- tételke: dr. Harmat S. (Tataháza, Kossuth u. 39. T.: 10).

PILLANTÁS A MÚLTRA

Egy emberöltő §

a közösség szolgálatában I

Amiről riportalanyom beszél, már történelem. A sorsfordító, mát alapozó parasztnemzedék történelme. Változtatni, jobbítani akarták ezt a világot, megalapozni az ország jövőjét Hogy minden szájba jusson friss, ropogós kenyér, hogy épüljenek-szépiiljenek- gyarapodjanak megroskadt falvaink. Munkájuk tisztekére méltó, tanulságos, eredményes volt Ha akadtak is buktatók, s a szövetkezés kezdeti nehézségei kedvét szegték is a földművelő embernek, alapjában réve óriásit alkotott ez a nemzedék. Holló Mátyás, az Uszódi Egyetértés Termelőszövetkezet móri nyugdíjba vonuló elnöke közölök való.

Falun születtem, Baranyában, kilencéves voltam, mikor Úszódra költöztünk —1 meséli a hatvanhárom éves elnök. — Hamarosan nevelőszülőkhöz kerültem, ők gyámolítottak, míg fel nem cseperedtem. A nevelőapámról maradt rám a Holló név, mivelhogy családtagnak tekintettek. Hamarjában belecsöppentem a gazdálkodásba. Nevelőapámnak kocsmája volt, de kereskedett baromfival is, mellette bérelt földeket művelt. Volt mit segíteni, a gazdaság kívánta a munkát.

— Az ötvenes évek elején államosították az italboltot, betiltották a baromfikereskedést, csak a parcellák maradtak, azokon szorgoskodtunk. Jómagam, mint magángazdálkodó, megtaláltam számításomat. Megadtam a földnek, ami járt, cserébe bő termést hozott. Amolyan mintagazdafélének emlegettek a faluban. A pedáns porta, a lelkiismeretesen karbantartott gazdasági fölszerelés, no meg a gyommentes földek tekintélyt adtak, élveztem mások bizalmát. így lettem a legeltetési bizottság elnöke és termelési felelős. Az utóbbi azt jelentette, hogy eljártam a helybéli parasztság érdekében a konzervgyáraknál,' élelmiszer- feldolgozóknál, a nagybani fölvásárlóknál. Ez jó szervezőkészséget, bátor kiállást, üzleti érzéket kívánt.-— Aztán hatvanban mi sem maradtunk ki az átszervezésből. Volt már itt akkor közös, a Dózsa Tsz, de szó ami szó: a középgazdák nem komáztak a gondolattal, hogy belépnek. Jobban szerettek azok saját eszük szerint dolgozni, nem akartak parancsra vesződni a földdel. Magam is közébük tartpztam. Azt mondták a tanácson, három

nap alatt elintézik a falut, megalakítják a téeszt. Hát ez tovább tartott, jóval tovább. Szép két lovam volt, fiatalok, erősek, mutátós szerszámmal. Megvolt mindenem, ami a gazdálkodáshoz kellett. Dehogy akartam belépni, sajnáltam beadni a vagyont. Most is mondom: nem önként léptem be, hanem közrefogtak bennünket politikailag égj szóval erős nyomásra vettem kezembe a tollat. Azon az estén százhetvénen írtuk alá a belépési nyilatkozatot. Nyomban megválasztottak elnöknek, 1960. december nyolcadikát írtunk akkor.

— Összeadtuk, amink volt, többen terményt, baromfit is hoztak, mások széket, asztalt, kályhát, tűzifát a sebtében kialakított irodába. Januárban 140 fogat forgatta a hantokat, februárban árpa került a táblákba. Csodálatos kora tavasz volt, az időjárás a kedvünkben járt. Már az első zárszámadáskor 16 forintot fizettünk egy munkaegységre, többet, mint a környékbeli gazdaságok.

Holló Mátyás huszonnyolc éves elnöksége alatt soha nem zárt veszteséggel a termelőszövetkezet. Közvetlenségét, barátságos gesztusait hamar elfogadták a tagok, így aztán elmaradt az elvtársozás, a tekintélyelv erőszakolása, ma is csak egyszerűen Matyi bácsinak szólítja mindenki

Sokszor magam is közébük álltam. Nem szerettem az irodát. Mentem velük vagont kirakni, szénakazlat tetézni. Mikor hogy sürgetett az idő. Volt néhány érdekes esetem. Egyszer például vendégsofőrök szállítottak nálunk, s én is zsákoltam a borsót, mert jó volt az ára, igyekeztünk minél előbb túladni rajta. Mondja rám az egyik gépkocsivezető: na, ez is be akar vágódni az elnöknél. Mire a hely- béfiek hahotáztak. Ahogy kiszagolta az illető, hogy én vagyok az elnök, rögtön mellém állt és együtt cipeltük a zsákokat.

—Jó éveink voltak egymásutánban. Az alaptevékenységen kívül sok mindennel foglalkoztunk. Nyitottunk homokbányát, bevezettük a kavicskotrást, a téglát is jó haszonnal égettük. Megépült Ordason a műanyagüzem, Úszódon a tekercselő, a gumiüzem. Erős a szállítóparkunk, hatvanöt teherkocsival és kamionnal fuvarozunk, hét autóbuszunk pedig a személy- szállításnál van. Hetvennégyben egyesültünk az ordasi téesszel, jóval előtte a helybéli Dózsával. Fölsorakoztak mögém az emberek, nem volt zsörtölődés közöttük. Sohasem akadt haragosom, egységgé kovácsolódott a közös. Tavaly húszmilliós nyereséget könyvelhettünk el, idén megismételjük. A december kilencedikéi közgyűlésen emelt fővel adhattam át az elnökséget utódomnak. ígérem, ezután sem szakadok el teljesen a , tagságtól, segítem további boldogulásukat.

Holló Mátyás nem járt egyetemre, nem búvárkodott tudós könyvekben. Józan paraszti esze szerint, egyszerű bölcsességgel cselekedett. Erénye volt a példamutatás, földművelő leleménye, a javító szándék, mely közös gondolatokból fogant. Nyugdíjba vonulása alkalmából az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki.

Zs. Kovács István

MI VÁRHATÓ JÖVŐRE?

A mamutokat el kell ásni

A kormányprogram nem tartható

Az 1988-as gazdasági év várhatóan a liberalizálás jegyében kezdődik, s ezzel kapcsolatban különféle aggályokat fogalmaznak meg egyes közgazdászok. A találékony szleng máris elkeresztelte „Libero-programnak” az intézkedéscsomagot; hogy ez az elnevezés milyen képzettársításokra épít, talán nem kell különösebben részletezni... A Pénzügykutató Részvénytársaság egyik vezető munkatársát, Petscbnig Mária Zitát ma kértük, mondja el, ő miként látja az idei gazdasági évet és az 1989-es, liberalizációs program esélyeit.

— A magyar gazdaság a sztálini modell logikájából következően a tőkék és jövedelmek központilag irányított újraelosztása szerint működik. Napjainkra ez a gazdaság kifulladt és egyidejűleg igen jelentős külső és belső adósságállománnyal kell szembenéznie. E vészhelyzetben született a kormáífy stabilizációs és kibontakozási programja, amely kétfrontos harcot vállalt fel: a gazdaság struktúrájának átalakítását, és a külső eladósodás megállítását. A program első évének végéhez közeledve egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a kormány elképzelései nem tarthatók, a munkaprogramot meg kell változtatni. Nincs egyetértés az idei eredmények megítélésében, magam azokkal értek egyet, akik szerint az egyetlen pozitív teljesítmény, a külkereskedelmi áruforgalom tervezett aktívumának teljesülése nem a magyar gazdaság megtáltosodásának, hanem a kedvező külső konjunktúrának és .a cserearányok javulásának a következménye.

— Ugyanakkor a kormányprogram egyik prioritását sem sikerült teljesíteni, eladósodásunk növekedési üteme

nem csökken, és nincs érdemleges változás a gazdasági struktúrában sem. Ezek után megkockáztatható az az állítás, hogy a lakossági fogyasztás idei korlátozása nem hozta meg a tőle várt közgazdasági hatást.

— Nyilvánvaló, hogy a megváltozott körülmények között változtatni kell a kormány stabilizációs és kibontakozási programján, ezért készült az úgynevezett liberalizációs program, amely az A variáns néven közismert. A program szerintem alapvetően jó elgondolás: célul tűzi ki, hogy meg kell szüntetni a gazdálkodást gúzsba kötő adminisztratív korlátokat (ár—bér—import-szabályozás); ezáltal nagyobb mozgástere nyílik a vállalkozásnak, amit ezután csak egyetlen dolog, a pénz hiánya vagy megléte szabályozna.

— Ez az elméletileg tetszetős megoldás azonban jó néhány illuzórikus elemet tartalmaz, s így a megvalósíthatósága számomra kérdéses. Az elmúlt negyven év gyakorlatának ismeretében illúzió az a feltételezés, hogy a gazdaságba kiáramló pénz mennyiségének szabályozása —; s ezen keresztül a keresletszabályozás — vagyis egy olyan

pénzügyi eszköz, amely igaziból sosem funkcionált, most egyszerre képes lesz az egész gazdaságot kézben tartani. Annál inkább kétséges ennek realitása, mert a gazdaságba kiáramló pénznek csak mintegy harminc százaléka megy át a kereskedelmi bankokon, a hetven százalék a költségvetés, illetve a nagy- beruházások finanszírozását szolgálja, s itt a sok évtizedes tapasztalatok szerint a Komái János által leírt puha pénzügyi korlát ma is fennáll. Azaz törvényszerű, s egyelőre elkerülhetetlen a túlköltekezés.

,—A jövőre tervezett liberalizálás veszélye szerintem abban áll, hogy a valós magyar viszonyok között nem lesz teljesíthető és csak a nagyobb munkanélküliséget,, a felpörgött inflációt, a növekvő társadalmi feszültségeket hagyja ránk. Úgy vélem, az A változathoz sincsenek meg azok a közgazdasági eszközök, amelyek hiánya miatt nem teljesült a Vü. ötéves terv és a stabilizációs program.

— Nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel, hogy mindenekelőtt a tulajdonreformot kell megvalósítani, azaz olyan rendszert kell kialakítani, amelyben a hosszú távú vagyonérdé- keltség alapján álló, működőképes gazdálkodó szervezetek lépnek egymással kapcsolatba. Ennek feltételei: a földreform, a magántulajdon erkölcsi, politikai és anyagi támogatása, a működőtőke-behozatal ösztönzése, és nem utolsósorban — Liska Tibor szavaival — a „mamutok elásása”, vagyis a nagyvállalatok gyökeres átalakítása, működőképessé tétele. (MTI-Press) .