Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-16 / 299. szám

1988. december 16. • PETŐFI NÉPE • 3 t Gondos munkát kíván a minőség-el­lenőrzés. Ké­pünkön Kasza Aladárné me- ós és Újfalusi Sándorné la­borvezető. • Szabó Lászlóné zá­rógépet kezel. Tél a konzerv­gyárban A Kecskeméti Konzerv­gyárban a lányok-asszonyok téli foglalkoztatását a ve- gyesbefőtt-kiszerelés jelenti. A nyári csúcsidőben csak öt kilogrammos félkész befőt­tek készülnek a különféle gyümölcsökből, hiszen egyébként a nyújtott s több műszakos termelésben sem győznék az érési idővel fel­venni a versenyt. Most, a téli szezonban mintegy százan vesznek részt a vegyesbefőtt-készítésben. Az ötnegyedes, azaz az egy kilogrammos üvegekbe kör­tét, almát, szilvát és ősziba­rackot töltenek. Az idén még egy műszak­ban végzik ezt a munkát, jö­vőre várhatóan két műszakot szerveznek. A konzervgyár 2. számú telepén előrelátható­lag 4700 tonna befőtt készül az idei télen. P. S.—T. S. • Körte, alma, szilva és őszibarack — a vegyes befőtt összetevői. FALUGYŰLÉS HILLYÉN Fogytán az üres házak Hülye bemutatását azzal a kérdéssel kell kezdeni, hogy valójában létezik-e ilyen nevű település? Közigazgatási értelemben a válasz egyszerű: nem létezik. Ugyanis Ho­mokmégy egyik *4 a belközségtől 5-6. kilométerre fekvő — részét nevezik így. Az egyik szállást a hat közül. Az út menti táblán is ez a felirat szerepel: Homokmégy-Hillye. Mégse mondhatjuk azt, a házak kö­zé érve, hogy Homokmégyen járunk. Hillye ez. Az itt élők igencsak megor- rolnának, ha valaki összekeverné őket mondjuk a szomszédos Alsómégy vagy Kiskecskemégy lakóival. Igaz, a háromszáz lelket számláló Hülyét leginkább negatívumokkal jel­lemezhetjük: olyan település, ahol nem működik iskola, nincs temető, ahol vé­get ér a kövesút. Itt esténként valóban sötét van, és akinek nincs kocsija, nemigen mozdul ki a házból. Hová menne? Hiüyének még sajat kocsmája sincs. De ezek után nehogy azt higgyék, hogy Hillye a világ végén van, vagy azon is túl egy lépéssel. Alig húsz kilo­méterre fekszik Kalocsától, naponta ti­zenegy buszjárat köti össze a várossal. S az utóbbi években egyre lassabban csökken a szállás lélekszáma. Fiatal családok költöztek ide az ország kü­lönböző tájairól. Tanácselnöki beszámoló Újabb bizonyíték Hülye létezése meüett, hogy minden évben megtartják a falugyűlést. Márpedig ha gyűlés van, akkor falunak is keü lennie. A napok­ban megtartott falugyűlésen a fiatal homokmégyi tanácselnök, Matos Atti­la beszámolt a községi tanács munkájá­ról, és elszámolt arról a tízmillió forint­ról is, amivel az idén gazdálkodtak. Ebből az összegből 400 ezer forint jutott fejlesztésre, ezt kellett a hat tele­pülés között elosztani. A pénz egy ré­szét a belközség telefonhálózatára for­dították, a többit pedig a szociális étke­zés feltételeire: ételszállító autóra, konyhabővítésre. November óta har­minc-idős emberhez Jut el naponta a meleg étel. Közülük hárman hillyéiek. Egy kis kitérő Mielőtt a falugyűlési vitáról esne szó, tegyünk egy kis kitérőt. Számol­junk! Az összeg, amit a homokmégyi tanács községfejlesztésre fordíthat, nem éri el az évi félmillió forintot. Ke­vés, de máshol sincs több pénz. A ho- mokmégyieknek az adja fel a leckét, hogy e szerény összeget is hatfelé kelle­ne osztaniuk. Mig máshol egy község­ben két-három buszvárót elég kiépíte­ni, addig itt meg sem áütak tizenegyig. Út, járda — annyi kellene, mint egy városban. Tehót fizetnek a helybeliek — hogyne fizetnének —, de köztudott: önmagában ez nem elég semmire. Vajon az irányítás különböző szint­jein figyelembe veszik-e a speciális hely­zetet? A homokmégyi tanácselnök vá­lasza kérdésemre tömör és egyértelmű volt: nem. Mindenféle tervezés alapja egyetlen mutató, a lakosok száma: Ezek után nem meglepő, hogy a ho- mokmégyiek a jövő évre egyetlen olyan célt sem találtak, melyre megpályázhat­ták volna a megyei támogatást. Kilóg­nak a sorból, nem ülenek a ki tudja hol kitalált átlagtelepülés-képbe, s ezért duplán megfizetnek. Nemcsak feladata­ik költségesebbek, hanem „ráadásként” a támogatásból is kevesebb jut. 2000-ig kell várni? A falugyűléshez visszatérve, ezen el­sőként Vén Ignác, a három hülyéi ta­nácstag egyike kért szót, s egyből a lényegre tért: — Tovább kéne építeni a kövesutat, mert akkora a sár, hogy már alig lehet közlekedni. Még két nap, és a falu egy részét nem lehet kocsival megközelíteni E- tavaszig. Igen ám, de az útépítéshez lakossági hozzájárulás keüene. Sok az idős em­ber, ki tudják-e fizetni? Márkus Bálint jelentkezett: 1 — Én vállalnám, hogy összeszedek az utcánkban ezer forintot családon­ként, ha a tanácselnökünk meg vállalja azt, hogy megcsinálják az utat. De nem elég a salakkal való feltöltés, mert azon egyszer végigmegy a traktor és szét­nyomja. Bitumenes salak keüene. A tanácselnök válaszából kiderült, tudja: legnagyobb gond az út. Ugyan­úgy, mitit Alsómégyen. Másfél-két ki­lométernyi utat keüene kikövezni Hily- lyén, hogy az itt lakók ne vesszenek el a feneketlen sárban. Mikorra készülhet ez el? A tanácselnök becslése szerint ^®ha á jelenlégr ütemben fudnak ha­ladni — 2000-re talán meglesz. ­„Szeretnénk itt berendezkedni” Az út ügyéhez hasonlóan a többi kérdést is megvitatják egymás között a falugyűlés résztvevői. Szőnyi János a végtisztesség megadását, a holtak ülő elszáüítását kérte, majd a buszmegálló áthelyezése került szóba. S amit leg­részletesebbén, igazi szakértelemmel vitattak meg a jelenlevők, valóban köz­érdekű kérdés: Nincsen táp, s ami van, az sem megfelelő minőségű! — A malac nem érti meg, és nem méltányolja, hogy nincs táp ■— erősítette meg valaki. S ami ettől kezdve elhang­zott, azt akár egy megyei vagy országos tanácskozáson is elmondhatnák a fel­szólalók a kistermelő kiszolgáltatottsá­gáról, a gazdálkodók egymásra muto­gatásáról, a minőségről. S a közösen kialakított álláspont igazán korszerű: — Tápboltot bárki nyithat. Nyisson öt szervezet helyben vagy a környéken, s ha lesz verseny, lesz táp is. A résztvevők közül talán csak egy akadt, aki nem szólt hozzá a vitához. Az egyetlen nő a falugyűlésen: Baráth Györgyné. — Egyelőre csak szemlélődni jöttem — mondta. — Érdekelt, hogy mi hang­zik el a tervekről, a községről. Mint megtudtam, a fiatalasszony, férjével, kisgyerekkel áprüisban költö­zött Hülyére Kalocsáról. Egyike a be­költözőknek. Jöttek ide Budapest kör­nyékéről, Szentendréről, Lajosmizséről is. Sokféle ember, sokféle szándékkal, életúttal. Akad közöttük olyan is, aki gyakran ad tennivalót a tanács gyám­ügyesének. Ám a többség rövid idő alatt beiüeszkedett az itteni életbe, tisz­tességgel dolgozik. Mára alig maradt eladó ház Hülyén és a szomszédos Alsómégyen. Baráthék is egy üresen áüó házba költöztek. Nemrég elkészült a központi fűtés is. , — Hosszabb távra szeretnénk itt be­rendezkedni. Gazdálkodunk, a férjem naponta 'Kalocsára jár, tele vagyunk munkával. A hosszú téli estéken pedig a picivel foglalkozunk B- mondta elme­nőben a fiatalasszony. * Elkészült a cikk, és az újságíró gond­terhelten nézegeti. Túl sokat talált írni egy „kis” eseményről. Egy ekkora fáltí- ra, mint Hülye, kár szót vesztegetni. Kit érdekel, hogyan élnek, mit akarnak az itteniek? Egy kézlegyintéssel el lehet­ne intézni a választ. Ezt az ismerős mozdulatot azonban hagyjuk meg má­soknak ... Lovas Dániel \ TÁRGYALÓTEREMBŐL JELENTJÜK Nem főzött ebédet—meghalt Bármennyire küzdünk is ellene, az alkohol helyet követel magának sok ember életében. Az alábbi történetben is az ital játszotta a főszerepet. A 32 éves Bakács Géza 8 osztályt végzett, de szakmát sohasem tanult, így aztán alkalmi munkából élt, és ke­celi tanyája körüli szőlőjét művelte. Házasságot 18 esztendős korában kö­tött, három gyermeke született. Ám egy alkalommal igen súlyosan bántal­mazta feleségét, ezért hosszabb időre rács mögé került. Szabadulása után tiszta lappal kezdett. Ez nála azt jelen­tette, hogy családjáról többé hallani sem akart. Nem is kereste őket. Három kiskorú gyermeke állami gondozásban nevelkedik, nevelőszülőknél. Azt talán felesleges is megjegyezni, hogy tartásdí-' jat nem fizet. Rövid pályafutása alatt hatszor áüt bíróság előtt. De nemcsak ebben volt következetes: az italozásban is. Ennek köszönhette, hogy többször kezelték a bajai kórház ideg-elme osz­tályán, alkoholos elmezavar miatt. Keceli tanyáján éldegélt egyedül mindaddig, míg tavasszal meg nem is­merkedett a nála 6* évvel idősebb Kisa Andrásnéval. Ő is most szabadult a börtönből, mert három gyermeke után elmulasztotta a tartásdíj fizetését. A ta­lálkozás után rögvest/összeköltöztek, együtt jártak napszámba! No és együtt italoztak. A környékbeli szomszédok éppúgy láthatták Bakácsot részegen a kerékpárjával betakarózva az úton fe­küdni, mint a párját. A legnagyobb összetűzések általában akkor keletkez­tek közöttük, ha az asszony ittassága miatt a legegyszerűbb ebédet sem volt képes elkészíteni. Emiatt gyakrah ösz- szevesztek, s ilyenkor a pofonokat sem számolta senki. Ez év július 10-én délelőtt Bakács öccse látogatott el hozzájuk. Ha akkor nem, mikor máskor lett volna alkalom az italozásra? Gondolták, s igencsak „belehúztak” az ivászatba. Az asszony­nak ez olyannyira sikerült, hogy nem tudott ebédet főzni. Bakács azonban éhes volt, nem fukarkodott hát az asz- szonyra szórt szidalmakkal. Am élet­társa sem hagyta annyiban. A férfi, hogy nagyobb súlyt adjon mondaniva­lójának s elhallgattassa, ököllel az ar­cába vágott. Az asszony az ütéstől az asztal alá esett. Bakács, megvárta, míg feltápászkodik, aztán teljes erejéből a hasába vágott, majd az ismét földre rogyott, a tehetetlen nőbe rúgott. Kisáné a hasát szorítva felkelt a föld­ről, és bement a szobába lefeküdni. Né­hány órai alvás után átment a szom­szédba borért. Az ezt követő két na­pon otthon, a ház körül dolgozott és •gyakran fájlalta a hasát. Fájdalomcsil­lapítóként bort ivott. Július 13-án réggel Bakács és élettár­sa kukoricát kapálni mentek egyik is­merősükhöz. Az asszony egyre nehe­zebben bírta a munkát, már igen gyen­ge volt. Délben enni sem tudott, csak a hűvösben feküdt. A hasát fájlalta, s borral kezelte magát — több mint két literrel. Ismerősük, látva; hogy milyen rosszul van az asszony, megkérdezte tőle, mi történt. „Ez <a Géza nagyon goromba ember”. Ennyi volt a válasz. A kora esti órákban aztán a két férfi tette föl a lovas kocsira Kisánét. Haza­érkezvén pedig mivel leszállni sem tudott — leemelték. Amint bevitték a szobába és lefektették, felnyögött, majd meghalt. Hogy miért? Bakács ütése, amit az asszony hasára mért, megrepesztette a lépét. Belső elvérzés okozta a halálát. Ha időben orvoshoz kerül, talán ma is élne. j A Bács-Kiskun Megyei Bíróság dr. Árvay Árpádné ítélőtanácsa a novem­beri 11 -ei tárgyaláson bizonyítottnak látta, hogy a vádlott elkövette a halált okozó testi sértés bűntettét. Ezért Ba­kács Gézát 44 mint visszaesőt — hat év börtönre ítélte, mellékbüntetésül ugyanennyi időre eltiltotta a közügyek gyakorlásától, valamint elrendelte a kényszergyógyítását. Áz ítélet nem jogerős. V. Bencze Andrea Pályázati felhívás középiskolai honvéd kollégiumi és tiszthelyettesképző szakközépiskolai jelentkezésre A Honvédelmi Minisztérium várja azoknak a 8. osztályos fiútanulóknak a jelentkezését, akik kedvet éreznek a katonai hivatás iránt, és életpályának választják a haza fegyveres szolgálatát. A középiskolai honvédkoüégiumok- ba — Balassagyarmat, Eger, Győr, Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Székesfe­hérvár, Szolnok, Tata és Zalaegerszeg — azok a jó képességű fiatalok kérhe­tik felvételüket, akik gimnáziumi, majd katonai főiskolai tanulmányaik befeje­zése után a Magyar Néphadsereg hiva­tásos tisztjei kívánnak lenni. A szolno­ki kollégiumba elsősorban azok jelent­kezhetnek, akik a_repülés iránt érdek­lődnek, és arra egészségileg is alkalma­sak. . A kollégiumokba felvett fiatalok az adott város kijelölt gimnáziumaiban tanulnak. Eredményes érettségi vizsga után a Magyar Néphadsereg katonai főiskoláin folytatják tanulmányaikat. A legkiválóbb eredményt elérők — si­keres felvételi vizsga esetén — a baráti országok felsőfokú tanintézeteiben vagy hazai egyetemeken, főiskolákon tanulhatnak. A főiskolai követelmé­nyektől elmaradók tiszthelyettes-isko­lán tanulnak tovább. A tiszthelyettesképző szakközépis­kolákba azok a fiatalok pályázhatnak, akik vállalják a középiskolai tananyag, és ezzel együtt a magas szintű szakmai ismeretek elsajátítását, valamint a ka­tonai kiképzést, illetve a hivatásos ka­tonai szolgálatot. Jelentkezni lehet Bu­dapesten élelmezési, zeneművészeti, Debrecenben elektrotechnikai műsze­rész, Orosházán gépszerelő és karban­tartó, Szabadszálláson gépjárműtechni­kai szerelő, szállító- és üzemanyag technikus, Szolnokon repülőgép-szere­lő és repülőgép-műszerész, Tápiósze- esőn mechanikai műszerész, Vácott hí­radásipari műszerész szakokra. A tanulmányi idő négy év, a tanév kezdete: szeptember 1. A negyedik év végén a hallgatók érettségi képesítő \ vizsgát, Valamint tiszthelyettesi vizsgát tesznek, majd hivatásos tiszthelyettessé avatják őket. A tiszthelyettesképző szakközépis­kolát eredményesen elvégző hallgatók — meghatározott feltételek mellett 19 a katonai főiskolákon folytathatják ta­nulmányaikat. A kiemelkedő ered­ménnyel végzők pályázhatnak a baráti országok felsőfokú katonai tanintéze­teibe, illetve a hazai polgári egyetemek­re, főiskolákra. A honvédkollégiumi, valamint a tiszthelyettesképző szakközépiskolai hallgatók teljes és ingyenes ellátást, zsebpénzt és a tanulmányi eredménytől függően tanulmányi pótlékot kapnak. Lehetőséget biztosítanak számukra a gépjárművezetői engedély megszerzé­séhez, továbbá ingyenes, illetve kedvez­ményes utazásban, valamint a diákiga­zolvánnyal járó általános kedvezmé­nyekben részesülnek. Tanulmányaik befejezése és tisztté, illetve tiszthelyettessé avatásuk után a hivatásos katonák jogosultak szolgála­ti lakásra és számos szociális juttatás­ban, illetve kedvezményben részesül­nek. A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság, egészségi alkalmasság a hivatásos katonai szolgálatra. Az elő­írt tantárgyakból — magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, fi­zika; orosz nyelv — legalább Jó” ren­dű tanulmányi eredmény. A pályázók a jelentkezési lapot isko­lájuk pályaválasztásért felelős pedagó­gusaitól szerezhetik be, és azt kitöltés után ugyanott adják le. További infor­mációért személyesen is felkereshetik a hadkiegészítési és területvédelmi pa­rancsnokságok pályárairányítási mun­katársait. A pályázók i-^ külön értesítés szerint — egészségi alkalmassági vizsgálaton, majd felvételi vizsgán vesznek részt. A jelentkezési okmányokat 1989. janu­ár 31-éig kell megküldeni az illetékes megyei hadkiegészítési é? területvédel­mi parancsnokságra. AJÁNDÉKOZNI Öröm is, gond is Egyik ismerősöm már hetekkel ezelőtt azon sopánkodott, hogy édesanyja — aki egyébként nagy­mama — állja a cechet, csak kará­csonyi ajándékként vegyen magá­nak nemesszőrme bundát, amit vi­szont nem talál. Egy másik nagy­mama a férje után kapott nyugdíjá­ból egész éven át kuporgatta a fo­rintokat, hogy jusson a kéttucatnyi unokának ajándékvásárlásra. Igaz, a nagyobbacska gyereket, de még a szülőket sem bízza meg soha: vedd magad, s hozd a blokkot! A mama ugyanis kifogyhatatlan az ötletek­ből, s minden esztendőben tud igazi meglepetést, örömet szerezni. Ä fenti esetek mondhatni végle­tek, de biztosan nem egyedülállóak. Mi is hát az igazi ajándék? Minden­képpen meglepetést okoz, ami azt is tükrözi, aki adja, készült az alka­lomra, az örömszerzésre. S így le­het sokszor egy jól kiválasztott könyv ajándékértéke nagyobb, mint a legdrágább parfümé, vagy a „ha nem tetszik, kicseréli” alapon ezrekért vett bármi másé. Miből lesz a meglepetés? Aranyvasárnap előtt néhány segítő szándékú ötlet­tel szolgálunk. Kezdjük a legkisebbekkel, hiszen a tavalyi ünnep óta a nekik való ruházati cikkek éppúgy drágábbak lettek, mint a játékok. Az ügyeske­zű nagymamák, szülők lassan befe^ jezik de még elkezdeni sem késő — a meglévő kabáthoz — sál, sap­ka, mellény, kesztyű kötését. Ezek a holmik mások, mint amit az üzlet­ben lehet venni. Rajtuk a monog­ram, a bölcsődei, az óvodai jel, az iskolásoknak ceruza, vagy például az 1 + 6 = ? számtanpélda. Hamar elkészíthető a régen kézbevett ha­jasbaba új ruhatára, amivel ismét kedvenccé válhat a megunt játék. Apropó: játék! Láttunk ezreket érő (?) szuperautókat, százakért kapha­tó cikkeket, amelyek csupán attól játékok, hogy e termékkategóriába sorolták őket. Szétnéztünk az ajándéksátraknál is. Még mindig sok a giccs és nagy a forintkülönbözet az állami és a magánkereskedelem kínálata, szin­te azonos cikkek árai között. Példá­iul a Lestár téri népművészeti és há­ziipari boltban ízlésesek és olcsók a kerámiacsengők, a gyertyatartók, úgyszintén a gyermekpulóverek, a bélelt nadrágok. Ez utóbbi ruhada­rabokért viszont a sátrakban majd a dupláját kérik, amit sem a minő­ség. sem a kivitel nem indokol. A népművészeti bolt tőszomszédsá­gában a Zsolnay-márkaboltba so­kan be sem mernek nyitni, mond­ván, e márkát meg kell fizetni. Ho­lott a csupa szívmintás bögréknek alig lehet ellenállni (darabjuk 20 fo­rint alatti), és sorolhatnánk a ki­sebb ajándéktárgyakat is. A Ma­gyar—Szovjet Barátság Tsz virág­üzletében, ha valaki nem talál ízlé­sének megfelelő ünnepi asztali vagy falidíszt, kérésre elképzelését megr valósítják. „Csak van pénze a népnek” — sokszor hallani a járókelőktől, ami­kor hosszú sor áll az óra- és ékszer-, illetve a kincsesbolt előtt. Pedig a ke­vésbé tömött pénztárcákból is lehet ajándékot vásárolni. ízlésesek az ezüstdolgok, például kicsiny képke­ret az unoka legújabb képével a- a nagyszülőknek. Az illatszerüzletek parfümériákat, baba- és testápolási cikkeket kínálnak, ügyesen válogat­va az illat-, a szépítőszercsaládokat. A könyvesboltokból szinte min­denki kaphat meglepetést, éppúgy, mint az irószerüzletekből. Kevesen keresik fel viszont a Képcsarnok Vállalat üzletét, pedig itt sem csu­pán ezreket érő alkotásokat kínál­nak, hanem sok-sok apró használa­ti és dísztárgyat is. Láttunk művészi kivitelű ékszereket, amelyek közül biztosan akad a tavaly vett láncra medál, vagy a régi kosztümkabát felújítására egy kitűző, a pulóverre gyöngysor. Bármi is kerüljön a karácsonyfa alá, abban legyen benne a szeretet Pulai Sára I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents