Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-16 / 299. szám

2 9 PETŐFI NÉPE • 1988. december 16. Az MSZMP Központi Bizottságának ülése (Folytatás az 1. oldalról.) sem jöhet létre. Az alternatív mozgal­makban rejlő sokszínűség és az eltérő kiútkeresés során, e szerveződések, sa­játos érdekeit megtartva kell megtalál­ni azokat a pontokat, amelyek oly mó­don esnek egybe a közösen vállalható össznemzeti érdekkel, hogy abban a magyar politikai közélet valamennyi felelős tényezője, irányzatai találkozza­nak. Ennek kialakítása nem megy má­ról holnapra, de az úton el kell indul­nunk, mivel ez vezethet el a politikai felelősségvállalásban való részvétel megalapozásához. "Nyilvánvaló, hogy az MSZMP történelmi felelősségénél fogva alkotó, meghatározó kezdemé­nyezője, de nem az egyetlen, kizáróla­gos szervezője ennek az összefogásnak. Ezt nem politikai túlsúlyával, hanem reálpolitikájával kell biztosítani. Pártunk kész a koalícióra is Ennek az összefogásnak az alterna­tív mozgalmak oldaláról az adhat súlyt, hogy egymás között is legyenek képesek a nemzeti felemelkedés prog­ramjának kidolgozásában való részvé­telre, annak támogatása érdekében. Mint ahogyan az MSZMP sem kíván kiszorítani senkit az új nemzeti összefo­gásra irányuló folyamatból — sőt elis­meri az abban egyenlő jogon való rész­vétel lehetőségét — nem tartja elfogad­hatónak, sőt fellép ellene, ha mások ellentétesen cselekszenek. Különösen károsnak tartja az érzelmektől túlfű­tött vádaskodásokat, a politikai gyű­lölködést. Régen volt szüksége a nem­zetnek annyira a józan észre, mint nap­jainkban. Pártunk kinyilvánította és a gyakor­latban is érvényesíteni kívánja, hogy a politikai szerveződésekkel kész a kap­csolatépítés különböző szintjeinek ki­alakítására, beleértve a koalíciót is. Nyíltan vallja, hogy ezt a nemzet és egy megújuló szocialista társadalmi rend­szer érdekében teszi. Eltökélt szándé­kunk, hogy a hatalmi pozíció helyett a bizalom hatalma legyen a politikai gya­korlatunk és helyünk meghatározója. ' A többpártrendszer kérdésében el­lentmondásos helyzet alakult ki. A pártértekezlet állásfoglalása szerint az MSZMP az egypártrendszer keretei között tölti be a vezető szerepét. Ez a megfogalmazás önmagában jelzés érté­kűnek minősíthető, amely lényegét te­kintve a párt felfogását tükrözi e témá­ban. Az egypárt- vagy többpártrend­szert nem tekintjük elvi kérdésnek a szocializmus keretei között, mivel — amint a gyakorlat is mutatja — azzal mindkettő megfér. A többpártrend­szernek kizárólag csak polgári értelem­ben vett felfogását azonban nem oszt­juk. A pártértekezleten — innen vissza­nézve is megállapítható — radikális előrelépés történt az egypártrendszer viszonyai között kiépíthető politikai pluralizmus irányába. Ma sem bizo­nyos, hogy a társadalom valós igényei ezt meghaladták volna, mint ahogyan ez hat hónappal ezelőtt nem mutatko­zott. Véleményünk szerint a jelenlegi politikai időszakban az erők összefogá­sára van szükség. Ugyanakkor az aktívan politizálók egyes köreiben éppen ebben a hat hó­napban erősödött fel a többpártrend­szer iránti igény, amelynek — az egyéb­ként szándékainknak megfelelően bő­vülő — nyilvánosság széles területen biztosított megjelenést. Éhhez hozzájá­rult a kérdés jogi szabályozatlansága is. Az egyesülési törvény tervezete pedig egyenesen a többpártrendszer elismeré­sének lehetőségeit mondja ki. Nb tér­jünk ki annak felismerése elől, hogy ez a folyamat végül is a párt által javasolt törvénytervezet vitájában zajlott le, amelynek lezárása ugyancsak a párt tudtával történt az illetékes kormány­zati szerveknél. Az Országgyűlés tehát erről a tervezetről folytat majd vitát. Politikai álláspontunkként viszont továbbra is a pártértekezleti megállapí­tás érvényes, miközben szükségessé vált, hogy a párttörvényhez és az Al­kotmány említett pontjához megfogal­mazzuk a viszonyunkat. Ezzel újabb elemekkel gazdagodik politikai felfo­gásunk a pártrendszer kérdésében. Úgy véljük azonban, hogy ez nem elsősorban csak a jogi megközelítésből fontos számunkra, hanem arra is poli­tikai választ kell találnunk, hogy a szo­cialista társadalmi rendszer fejlesztése érdekében a marxista párt miként tudja politikai vezető szerepéi. érvényesíteni a többpártrendszer vagy bármilyen más politikailag is plurális rendszer ke­retei között. Támogatjuk a társadalom önszerveződését A pártok szerepével kapcsolatos ál­láspontunk meghatározásában abból indulhatunk ki, hogy a marxista párt társadalmi bázisát tekintve egypárt- ként is képes a társadalom különböző rétegeinek legfontosabb politikai érde­keit megfogalmazni és integrálni. A párt politikai felelősségétől vezet­tetve azonban támogatja a társadalom önszerveződési jogát, s ezért a pártok alapíthatóságát szabályozó -p az új Al­kotmánnyal majd összhangban levő — párttörvény megalkotását. Semmi sem indokolja, hogy kapkod­junk és elhamarkodottan alakítsuk ki pártunk álláspontját a plurális párt- rendszerről. Az viszont szükséges, hogy az új feladatokkal lépést tartva keressük a válaszokat. Ezért javasol­juk, hogy e megközelítés okán a Köz­ponti Bizottság a jövő év első negyedé­ben külön napirendként foglalkozzon a pártrendszer kérdéseivel. Fontos, hogy megfogalmazzuk ma­gunk számára az elkövetkező politikai időszakban megtenni szándékozott lé­péseinket, azok sorrendjét, egymással való kapcsolódását. Erre jelenleg a kö­vetkező területeken van szükség: az Al­kotmány elfogadása, a választójogi törvény megalkotása, a párttörvény el­fogadása és a XIV. kongresszus viszo­nya mindehhez. Ezekkel a kérdésekkel a pártnak ha­tározottan, nagy léptekkel, de nem el­hamarkodottan, a felgyorsítást nem el­túlozva kell foglalkoznia, mert az kap­kodáshoz vezet. A politikai fejlemé­nyeknek olyan veszélyes, ellenőrizhe­tetlen önmozgása is kialakulhat, amely senkinek, sem az MSZMP-nek, sem az új politikai szervezeteknek nem lehet érdeke, mivel a problémák megoldását, a reform előrehaladását akadályozná. Ezért üdvözöljük, hogy több alternatív mozgalom politikailag felelős magatar­tást tanúsítva felismerte a helyzetben rejlő ellentmondást és képviselőik ezt meg is fogalmazták. Az új Alkotmány megalkotására a Parlament által javasolt felgyorsítás teljes mértékben egybeesik a párt szán­dékával, mivel ezt a munkát mi sem javasoljuk hosszú időre elhúzni. Azt azonban határozottan javasoljuk, hogy a tervezet alaposan kidolgozott legyen, és a társadalom számára is elegendő idő álljon rendelkezésre annak megvi­tatásához. Ezért 1989. május—júniusá­ban az előzetes szakmai viták után a Központi Bizottság elé kerülhetnek az Alkotmánnyal kapcsolatos fontosabb politikai és jogi elvek, a szövegtervezet. A testületi állásfoglalást követően a második félévtől a tervezett Alkot­mány szövegét társadalmi vitára lehet 'bocsátani. A tapasztalatok összegzése, elemzése után a szükséges módosításo­kat figyelembe véve a Központi Bizott­ság 1989 végén ismét kialakíthatja ál­láspontját, akár több alkalommal is foglalkozhat a kérdéssel, majd pedig 1990 tavaszán az Országgyűlés elé ke­rülhet a tervezet. Felmetültek olyan gondolatok is, hogy új Parlament sza­vazzon az Alkotmányról. Az' Ország - gyűlés által megvitatott és elfogadott Alkotmányt népszavazással lehet meg­erősíteni, s a választásokra 1990 máso­dik felében lenne lehetőség. Megoldási alternatívák Az új választójogi törvény megalko­tására az Alkotmány elfogadása előtt is sor kerülhet, de a párttörvényt bizo­nyosan, megelőzi. A törvényre vonat­kozó koncepciót, amelyet ki kell egészí­teni az azóta felmerült szempontokkal, 1989 első negyedévében a Központi Bi­zottság elé lehet terjeszteni. Ebben a tervezetben már ki kell térni — a meg­oldási alternatívákat felvázolva az egy vagy két kamara, a listás választá­sok, a koalícióalkotás, az elnöki rend­szer stb. elképzelések lehetőségeire. Egyúttal meg kell jelölni azokat az idő­pontokat, amelyekben javasoljuk a ta­nácsi választásokat, illetve az országos választásokat együtt, vagy külön- külön megtartani. Ezeken az egyesülési és a választási törvény szellemében az új mozgalmak már feltehetően jelölhetik' képviselőjü­ket. Lehetőség nyílik arra, hogy a helyi szinteken kialakulhassanak a politikai együttműködés és verseny új formái. A párttörvény megalkotásával kap­csolatban azt az ütemezést lehet tarta­ni, amelyet az Alkotmány elkészítésé­hez javasoltunk. Ez lehetőséget teremt arra, hogy két egymástól nem elvá­lasztható kérdés megfelelő összhang­ban váljon politikai gyakorlatunk szer­ves részévé. Ugyanakkor az is megfon­tolandó, hogy egy már korábban elfo­gadott párttörvény alapján az 1990-es választásokon is indulhassanak az új szervezetek. Gondolkodásunkban azonban eze­ket a folyamatokat összhangba kell hoznunk azzal, hogy a tevékenységét gyökereseh átalakító Hazafias Nép­front megfelelő lehetőséget kapjon a politikai folyamatokban való alkotó részvételre, arra, hogy az új törekvések a Népfronton belül megtalálhassák a helyüket. A XIV. kongresszus megtartását nem lenne célszerű a felvázolt jogalko­tási és választási időpontokhoz igazíta­ni, olyan értelemben, hogy azokat min­denképpen megelőzze. Az említett kér­dések ugyanis a legfontosabb népkép­viseleti szerv, az Országgyűlés döntési hatáskörébe tartoznak. Az időközben meghozott központi bizottsági állás- foglalások a politikai munkát és gon­dolkodás irányát megfelelően befolyá­solják. Amennyiben néhány kérdésben szükségessé válik, hogy a párttagság egésze közvetlenül véleménynyilvání­tásra kapjon lehetőséget, úgy az adott témában pártvitára, esetleg újabb párt­értekezletre is sort lehetne keríteni egy megfelelő időpontban. A XIV. kong­resszus történelmi jelentőségét többek között annak is kell adnia, hogy ott már programjában valóban alulról építkező párt jelenjen meg.,A kong­resszus a kihordott, illetve felszínre ke­rült vitákat szintetizálni képes, kiemel­kedő eseménye legyen politikai demok­ráciánk fejlődésének. Állásfoglalás-tervezet készül Az előadói beszédet követő vita is tükrözte: a politikai élet valóban idő­szerű, a párttagságot és a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdéseit tűzte napirendjére a Központi Bizottság. Többen hangsúlyozták a demokrácia további kiszélesítésének szükségessé­gét, s ezzel együtt a rend, a fegyelem erősítésének, az anarchia elkerülésének elsőrendű követelményét. Elhangzott az az igény is, hogy nemcsak a gazda­ságban, hanem a politikában is rá kell állnunk az intenzív fejlődés pályájára. Vissza-visszatért a felszólalásokban az a gondolat, hogy az MSZMP olyan tömegpárt, amely az elmúlt évtizedek­ben a társadalmi haladás vezető ereje volt, semmi ok nincs tehát arra, hogy a párt tagjai önbizalom, a jövőbe vetett hit nélkül képviseljék azt a politikát, amelyet éppen a tagság látványosan megnyilvánuló kezdeményezéseinek hatására alakított ki a pártértekezlet. Voltak, akik azt körvonalazták, hogy az eddigi álláspontok és a továb­biakban kimunkálandó állásfoglalások sorozata a platform kialakítását szol­gálják, olyan platformét, amelynek a politikai centrumot kell kifejeznie. Má­sok ugyancsak a centrum erősítését szorgalmazták, megjegyezve: a hevület időnként arra ösztökél, hogy egy na­gyon jobboldali jelenségre nagyon bal­oldali válasz legyen a reakció. A két- frontos harc szükségességét hangoztat­va úgy ítélték meg, hogy jelenleg nem a hatalomért, hanem a hatalom orién- tációjáért folyik a közdelem. Ebben ná­lunk immár klasszikus veszélyt jelent a „romantikus” baloldaliság, ez ellen a pártban is fel kell lépni. De szükséges­nek tartották leszögezni azt is, hogy a jobboldali veszély a párton kívül jelent­kezik, nem pedig az MSZMP reform- politikájában. Sokan foglalkoztak az alternatív mozgalmakkal is. Kérték, hogy a Köz­ponti Bizottság kapjon pontos infor­mációt az új szerveződésekről, hiszen vitába szállni az „ismeretlennel” köny- nyelmű vállalkozás lenne. Többen beszeltek arról, hogy a poli­tika iránti érdeklődés rendkívüli mó­don megnövekedett. Az alapszerveze­tekben az emberek mindenről tudni akarnak, legyen az a kérdés akár a párt belső erőviszonyaival, vagy a pártüdü­lők beutalóinak elosztásával kapcsola­tos. További hozzászólásokra ösztönzött az a megállapítás, amely szerint Grósz Károlynak a budapesti pártaktíván, november 29-én elhangzott beszéde ve­gyes fogadtatású volt. Bár — mint em­lékeztetettek — Grósz Károly ezzel - kapcsolatban már a Csongrád megyei pártértekezleten véleményt nyilvání­tott, ám jó lenne -r- mondták —, ha a Központi Bizottság ülésén is szó esne erről a témakörről, különösen ami a beszéd két elemét — „osztályharc” és „fehérterror” — illeti. A mai bonyolult politikai, helyzet­ben, amelyben nagy az elméleti zavar és nehéz az eligazodás, az élet által felve­tett kérdésekre sem a Központi Bizott- „ ság, sem a párt önmagában nem tudja megadni a választ: erre csak az egész társadalom együtt tud vállalkozni, le­vonva a szükséges következtetéseket a gyakorlatból. Aki vezető tisztséget tölt be, vagy a tudomány területén dolgo­zik, annak ebben nagyobb a felelőssé­ge. Nagy erőt jelentenek a pártban alulról megindult kezdeményezések, megújulást hozó folyamatok, amelye­ket bátorítani, segíteni kell, mert az egyik legfontosabb erőforrást alkotják. A 26 felszólalást követően Berécz János összegezte a vitában elhangzot­takat. Egyetértőleg tudomásul vette az előterjesztést bíráló megjegyzéseket, hozzátéve: már a pontos körülírást nél­külöző feladat vállalásakor tudni lehe­tett, hogy a napirenden szereplő kérdé­sekre jelenleg nem lehet végleges, állás­foglalásszerű választ adni. Ez azért is lehetetlen vállalkozásnak tűnt, mert például jogilag még rendezetlen körül­mények között, törvényes keretek híján népi lehet meghatározni a viszonyt a különböző szerveződésekhez. Termé­szetesen a témakört napirenden kell tartani, s a terveknek megfelelően idő­ről időre, a törvényalkotás ütemének megfelelően a Központi Bizottság elé terjeszteni. Ezután a vitában elhang­zott egyes észrevételekre, javaslatokra utalva — egyesekkel egyetértve, má­sokkal .-vitatkozva —r- megjegyezte, hogy mindig közösségi gondolatként alakulhák ki a válaszok az egyes kérdé­sekre. A vitazárót követően a Központi Bi­zottság tagjai az elnöklő Grósz Károly javaslatára egyhangúlag döntöttek ar­ról, hogy a szerkesztőbizottság az ülés­ről készülő közleménybe építse be az állásfoglalás-tervezet legfontosabb ele­meit. Hozzájárultak ahhoz is, hogy Be- recz János előadói beszéde, valamint a tátáról.készült ismertetés kapjon nyil­vánosságot. Grósz Károly ezután a vi­ta tapasztalataiból következtetve java­solta, hogy a KB a főtitkár vezetésével alakítson egy bizottságot, amely há­rom témakörben kidolgozná a KB ál­lásfoglalás-tervezetét. A bizottság gil amelynek tagjai: Aczél György, Berecz János, Fejti György és Romány Pál — az egy- vagy többpártrendszer, az alternatív szervezetekhez való viszony, valamint a választási rendszer és me­chanizmus problémakörével foglalkoz­na. A Központi Bizottság a javaslatot elfogadta. Ezután a Központi Bizottság meg­hallgatta Németh Miklós tájékoztatóját a kormányzati munka korszerűsítésé­ről, valamint Grósz Károly személyi kérdésekkel kapcsolatos javaslatát. A tájékoztatót a testület jóváhagyólag tudomásul vette, a személyi kérdésekre vonatkozó javaslatot pedig elfogadta. A Központi Bizottság ülését kővetően Grósz Károly nemzetközi sajtóértekezletet tartott. Major László, a Központi Bizottság szóvivője köszöntötte a hazai és a külföldi sajtó munkatársa­it, és bemutatta a Központi Bizottság újonnan megválasztott titkárát, Iványi Pált. Grósz Károly szólt arról, hogy az első napirend vitájában 26-an szólaltak fel. A vita és a beszámoló tanulságai alapján felelősen megállapítható, hogy a pártnak több lényeges kérdésben már letisztult álláspontja, kialakult pozíciója van, több kérdés azonban még vita tárgyát képezi. Ezért, elsősorban a párt munkájának továbbfejlesztése érdekében, a Központi Bizottság úgy döntött, hogy a munkahelyi és a lakóterületi pártszervezetek tevékenységének korszerűsítése érdekében széles körű pártvitát folytat a jövő év elején. Ugyancsak széles körű eszmecserében alakítja ki, formálja a platformszabadsággal összefüggő elméleti és gyakorlati kérdéseket. Az alternatív mozgalmakkal kapcsolatban kifejtette: a Központi Bizottság ismét megfogal­mazta, hogy az MSZMP elvi alapon nyitott és differenciált politikát folytat e szerveződésekkel. Létjogosultságukat nem vitatta korábban sem, így ma sem. Viszonyát e mozgalmakhoz azonban elsősorban azok platformja, programja és magatartásuk alapján határozza meg. A párt kész a párbeszédre, együtt kíván működni minden olyan kérdésben, amely a szocializmus kibontakozását, a nemzet boldogulását segíti és szolgálja, ugyanakkor vitába száll azokkal a nézetekkel, amelyek a szocializmust, a törvényességet, valamint nemzetközi kötelezettségeinket megkérdőjelezik. A vitában nagy figyelmet kapott a magyar közvéleményt rendkívüli mértékben foglalkoztató, a tulajdonviszonyokkal Összefüggő kérdéskör. A testület ismét leszögezte ázt a korábbi elvi álláspontját, hogy a többszektorú gazdaságnak bosszú történelmi szakaszon át létjogosultsága van Magyarországon. Az alapvető az állami tulajdon, ugyanakkor az egyik legfontosabb teendő az állami tulajdon eddiginél sokkal hatékonyabb működésének biztosítása. Ehhez egy jobban működő érdekeltségi rendszerre van szükség, s tovább kell fejleszteni a vállalatok önállóságát, mozgásszabadságát. Továbbra is kívánatos a szövetkezeti szektor fejlesztése, hiszen ott is nagy tartalékok rejlenek még. A főtitkár bejelentette, hogy a testület személyi kérdésekről is döntött. Németh Miklóst — akit a közelmúltban az Országgyűlés a Minisztertanács elnökévé választott — felmentette KB-titkári tisztségéből. Érdemei elismerése mellett, saját kérésére, nyugállományba vonulása miatt ugyancsak felmentette központi bizottsági titkári funkciójából Pál Lénárdot. A Központi Bizottság titkárává választotta Iványi Pált. A Központi Bizottság döntött abban is, hogy érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmenti tisztségéből Benke Valériát, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságá­nak eblökét, és helyette kinevezi Radics Katalint, akit egyúttal felmentett a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetői tisztségéből. Ugyancsak érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulása miatt felmentette beosztásából Varga Pétert, a KB osztályvezetőjét. A Központi Bizottság emellett egyéb más, a hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben is faiformációt kapott. Grósz Károly ezután az újságírók kérdéseire válaszolt. A megyei pártbizottságba delegáltak névsora Az alábbiakban közöljük annak a negyvenkét delegátusnak a névsorát, akiket az új megyei pártbizottságba* a közelmúltban megtartott páitértekezleteken, városi, nagyközségi, üzemi pártbi­zottsági üléseken választottak. A megyei pártbizottság többi tagját közvetlenül a testület választja meg a holnapi pártértekezleten. BAJA Bohner Zoltán (47 éves), a Ganz-Elektric Bajai Készülékgyára pártbizottságának függetlenített titkára, dr. Csanádi László (42 éves), a Vaskúti Bácska Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnö­ke, Gyurity József (41 éves), a Hercegszántói Községi Tanács elnöke, Hangya János (47 éves), a Bácsbokodi Aranykalász Me­zőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke, dr. Horváth István (56 éves), a Bajai Bácska Húsipari Közös Vállalat igazgatója, Vár­nagy István (49 éves), az MSZMP Bajai Városi Bizottságának első titkára. BÁCSALMÁS Mamiizsits Sándor (36 éves), a Madarasi Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet pártalapszervezetének függetlenített titkára, a községi pártbizottság titkára* Sendula Tibor (52 éves), a Bácsal­mási Állami Gazdaság igazgatója. KALOCSA Gruber Károly (42 éves), az Agrikon Solti Leányvállalatának igazgatója, Hegedűs Lajos (51 éves), a Hartái Erdei Ferenc Mező- gazdasági Termelőszövetkezet elnöke, dr. Lakatos Lajos (40 éves), a Kalocsa környéki Agráripari Egyesülés; igazgatója, Mis- kolczi János (44 éves), az MSZMP Kalocsai Városi Bizottságának első titkára. KECSKEMÉT Dr. Bodóczky László (50 éves), az MSZMP Kecskeméti Városi Bizottságának első titkára, dr. Kovács Gábor (49 éves), a Hollós József Megyei Kórház-Rendelőintézet főigazgató főorvosa, dr. Kuczik István (44 éves), a Kecskeméti Agrikon vezérigazgatója, Méhesi Zoltán (46 éves), a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökhelyettese, az üzemi pártbizottság titkára, Nyúl László (40 éves), a MÁV Kecskeméti Pályafenntartási Főnökségének főpályamestere, Szirmay László (39 éves), a Jakabszállási Népfront Mezőgazdasági Szakszövetke­zet pártalapszervezetének függetlenített titkára, dr. Tapody János (60 éves), nyugdíjas hivatásos tiszt, Újlakyné Szűcs Éva (30 éves), a Kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium tanára. KISKŐRÖS Dr. Ivanics Lajos (58 éves), az MSZMP Kiskőrösi Városi Bi­zottságának első titkára, Kovács Lajos (43 éves), az Agrikon kiskőrösi gyárának igazgatója. KISKUNFÉLEGYHÁZA Laczkó Gyüla'(53’éVS^ átlKlik'1öhfélégyházi Lenin Mezőgazda- sági Termelőszövetkezeftv-ela^e, Mucsfe? Antal (43 éves), az MSZMP Bugaci Nagyközségi Bizottságának titkára, Szabó Lajos (48 éves), az Április 4. Gépipari Művek vezérigazgatója, dr. Szap­panos Béla (39 éves), a Kiskunfélegyházi Városi Tanács Kórház- Rendelőintézet szakorvosa. KISKUNHALAS Csombok Imre (32 éves), a Kőolaj- és Földgázbányászati Válla­lat Kiskunsági Üzemének gépészeti üzemegység-vezetője, Kovács Imre (32 éves), a Kiskunhalasi Állami Gazdaság külkereskedelmi ágazatvezetője, Szabó Károly (43 éves), az MSZMP Kiskunhalasi Városi Bizottságának első titkára, Váczi László (42 éves), a Kun­fehértói Előre Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöke. TISZAKÉCSKE Dudás Árpád (48 éves), az Agrikon tiszakécskei gyárának igaz­gatója, dr. Kovács Gyula (34 éves), az MSZMP Lakiteleki Nagy­községi Bizottságának titkára. KISKUNMAJSA Papp József (42 éves), a Jászszentlászlói Községi Tanács elnö­ke, Somogyi László (41 éves), az MSZMP Kiskunmajsai Városi Jogú Nagyközségi Bizottságának első titkára. KUNSZENTMIKLÓS Aranyi János (41 éves), a Szalkszentmártoni Községi Tanács elnöke, László Tibor (32 éves), a Temaforg Kunszentmiklósi gyá­rának főmérnöke. MEGYEI TANÁCS Gaborják József (38 éves), a Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. Tervosztályának vezetője. MEGYEI RENDŐR-FŐKAPITÁNYSÁG Dr. Fehér Géza (56 éves), a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főka­pitányság vezetője. DUNAVECSE Korom Ferenc (52 éves), a Dunavecsei Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnökhelyettese. IZSÁK Gucsi' Zoltán (41 éves), az Izsáki Állami Gazdaság kerületi igazgatója. JÁNOSHALMA Jekl Ferenc (41 éves), a Jánoshalmi Nagyközségi Közös Tanács megbízott elnöke. LAJOSMIZSE Hegedűs Miklós (45 éves), az MSZMP Lajosmizsei Nagyközsé­gi Bizottságának titkára. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • A lottó nyerőszámai A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint az 50. heti lottósorsojpson a következő nyerőszámókat húzták ki: ' 14, 52, 60, 70, 90

Next

/
Thumbnails
Contents