Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)
1988-12-15 / 298. szám
4 ® PETŐFI NÉPE # 1988. december 15. K ovács Margit kerámiáit állították ki elsőként, immáron 15 éve Kiskunhalason, a Szilády Áron Gimnázium Galériájában. Azóta mintegy 50 gyűjteményt tártak itt közszemlére, gyakran a tehetséges kezdő művészek alkotásait. A több kötetet megtöltő vendégkönyvben a kiállító szobrászművészek között szerepel pl. Andreas Papachristos, Schaár Erzsébet, Kő Pál neve vagy 1 a festőművész Hincz Gyula, Kokas Ignác, Drégely László, Sché- ner Mihály, Má- csai István, Svábi Lajos, no és Banga Ferenc grafikus. A névsort lehetne még folytatni, de talán már az eddigiek is fényesén bizonyítják: a Szilády Galéria tárlatai minden alkalommal korunk kép- ' zőművészetének kiemelkedő egyéniségeit mutatták be, magas színvonalon. Május óta szünetelt a galéria. Sokan már tudói vélték, hogy végleg megszűnik. Kár lett volna. Annál is inkább, mert az, igény, mely életre keltette tizenöt évvel ' ezelőtt, ma is létezik. Nevezetesen: a középfokú tanintézetek diákjai — főként a szakmunkásképzősök és a szakközépiskolások — egyáltalán nem vagy csak nagyon keveset találkozhatnak a tanterv sze-. rint képzőművészettel, még kevesebbet kortárs alkotásokkal. Igaz, ezt a rést egyetlen kiállítóterem évi két-három gyűjteménnyel nem pótolhatja.- De a másfél évtized alatt kialakult törzsköA SZILÁDY-GALÉRIA 51. TÁRLATA • Kovács Margit Anya gyermekével című alkotása. Kiállítóterem diákoknak Schaár Erzsébet Liszt-portréja. zönség számára mégiscsak közelebb hozza a művészetek világát, ezzel együtt az esztétikusát, a szépet, az értékeset. Sokszor halljuk, mégsem lehet elégszer elmondani, hogy a művészet nevelőhatása kimeríthetetlen. S ha már oktatási rendszerünk nem igyekszik kiaknázni ezt a forrást, legalább azok az intézmények kapjanak messzemenő támogatást, amelyek önként felvállalva, színvonalasan végzik ezt a tevékenységet. Ez az oka annak, hogy nagy örömmel konstatáltuk a hírt: a Szilády Galériába ismét érdemes betérni: december 9-én nyitotta meg dr. Bereczky Loránd, a Nemzeti Galéria főigazgatója a Klie Zoltán festőművész munkásságát reprezentáló tárlatot. A gyűjteményt december 16- áig, naponta 16—18 óra között lehet megtekinteni Kiskunhalason, a Szilády Galériában. A kiállítást — miként elődjeit is — a II. Rákóczi Ferenc Mezőgazdasági Szakközépiskola, a Szilády Áron Gimnázium és a helyi szakmaközi bizottság rendezte. G. Tóth Tímea PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Az olvasó gyermekért | Az 1988/89-es tanévben ismét meghirdetik az OLVASÓ GYERMEKÉRT pályázatot Bács- Kiskunban. Az irodalmi alkotások szerepe a kisiskolások érzelmi nevelésében témakörrel, a tanórai és az órán kívüli nevelési lehetőségekkel foglalkozó pályaművek beküldési határideje 1989. március 15. Az egyénileg vagy kollektíván elkészített pályamunkát a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézethez (Kecskemét, Katona Jó- | zsef tér 8.) kell eljuttatni — a pályázó(k) nevével ellátva s jelölve, hogy hány éve dolgozik mostani munkahelyén, mióta foglalkozik jelenlegi osztályával, milyen volt az osztály I. félévi eredménye, átlagosztályzata olvasásból. Külön értékelik az első és második osztályban tanítók, illetve napközis nevelők, és külön a harmadik és negyedik osztályban tanítók, illetve napközis nevelők pályamunkáit A lektoráló zsűri dönt mindkét kategóriában a négy-, három- és kétezer forintos díjak odaítéléséről, és valamennyi pályázó értékes könyvjutalomban is részesül. A díjak és jutalmak átadására az 1989. évi ünnepi könyvhéten kerül sor. RÁDIÓJEGYZET Versek, éjfél után Van úgy, hogy az ember pár óra múltán egyszercsak felébred és nem jön álom a szemére. A zsebrádióért nyúl, bekapcsolja, s már hallgatja is a feléje áradó muzsikát. Egyik éjjel velem is ez történt. Szerencsém volt, gyönyörű gitárhangok jöttek az éteren át. Rövidesen azt is megtudtam, hogy Jorgosz Dalarasz előadásában dél-amerikai melódiákat közvetít hozzám a Kossuth rádió. Az „Éjfél után” című műsor keretében egy portugál dal is felcsendült, röviden hírek is elhangzottak, majd a bemondó, Bozai József szokatlan dologra hívta fel hallgatói figyelmét. A következő zeneszámokat most egy-egy vers előzi meg. Ebben még nincs semmi meglepő. Csakhogy ezúttal a bemondó tolmácsolta a verseket.is. r \ , Izlésterrőr? Finomabban iá lehetne fogalmazni, de talán így a „Sajtófigyelő útján ai érdekeltek is elöl- " vassák. Nagyon régi tapasztalatomat teszem szóvá. Először Radnóti: Két karódban című versét mondta el lágyan, ihletetten, közvetlen egyszerűséggel adva vissza az érzelmeket, a ragaszkodó üzenetet. Egy zeneszám következett, s aki ébren volt, meghallgathatta Ba- ranyi Ferenc Egyszer majd minden összeköt című versét. Közben felcsendült Ákos Stefi búgó hangján, hogy Úgy szeress.. .•, Bilicsi elénekelte az ismert dalocskát, hogy Jöjjön ki Óbudára, s a többiek: Márkus László, Szécsí Pál, Koncz Zsuzsa szintén dalukkal vidították az ébren levőket. ( Bevallom, hogy a verseket vártam inkább, s azoknak örültem elsősorban. Lehet, hogy máskor már keresni'fogom Bozai László nevét a rádió „Éjfél után” című műsorában. Abban bízva, hogy tartogat még ilyen kellemes meglepetést a hallgató számára. Mintha a rock-, a pop- és más ehhez hasonló modem zenén kívül nem létezné más a Magyar Rádió reggeli kínálatában. Pedig ilyenkor szinte minden családnál bekapcsolják rövidebb- hosszabb ideig a rádiókészüléket a legkülönbözőbb korosztályú emberek. A Petőfi rádió ifjúsági műsort Sugároz, talán érthető, hogy ott ez a műfaj uralja az adást. Bár a fiatalok ízlésvilágát is formálni lehetne színesebb, árnyaltabb zenével. De a Kossuth rádión teljesed indokolatlan ez az egysíkúság. A felnőttek elvárnák, hogy ilyenkor —r „varietas delectät”, a változatosság gyönyörködtet elve alapján — mindenki kapjon egy kis kedvére való muzsikát, legyen az operett, népdal vagy népszerű „operasláger”. Bárhová is csavarja az ember a rádiókészülék gombját, rá lehet ismemi az adók hovatartozására, még a beatzene is jórészt saját előadóik tolmácsolásában hangzik fel. Vagyis érződik a rádiók nemzeti jellege még az ilyen vegyes, szórakoztató zenében is. Vajon nálunk miért nem? Mostanában sokat beszélnek a Rádiónál is az új műsorpolitikáról. Az előbbi szempbnt eszébe jutott-e valakinek? F. Tóth Pál A szocialista modell Ordasi Zoltán korán kelt. Még az ébresztőóra alarmja előtt, fél órával, hajnali ötkor kiverték szélűéből az álmot. (Egy kedves emlékű régi szerelmével társalgóit éppen.) A közeli iparvárosba induló munkások fiata- labbjainak virgonc ricsajaikképp az ablaka alatt van a buszmegálló — ébresztette. Nem volt dühös az álombéli társalkodás kurta lezárása miatt. Már régen leszámolt álmaival... — Legalább időben elrendezhetek, mindent — gondolta. Sez a felismerési élénkké, józanná tette. Tudta, hogy nemsokára megérkezik idős, hűséges barátja. Addig — a mosdás és a kávézás után — nyugodtan összeszedhette táskáiból, zakóiból a szükséges okmányokat, igazolványokat. Tehát ami az ébredést, az előkészületeket illeti, minden jól indult. A jór barát szokása szerint pontosan érkezett; öreg Wartburgjával időben startolhattak a szomszédos Bélafalva felé. A tizenöt kilométerre eső településről indult ugyanis az autóbusz az úti cél, a határmenti nagyváros felé. Ordasira ma ünnep virradt. Meghívást kapott: vegye át új Trabantját a RÉBUSZ Vállalat leleszi telepén. Akinek már volt hasonló idézés a birtokában, megértheti Ordasi fokozott várakozását, félelemmel vegyes örömét. Irigylésre méltó helyzetben volt. Még a januári áremelések előtt megkaphatta kocsiját. Csupánnyolcvanezerért tulajdonosa lehet egy oly sokak által dicsért technikai csodának. Nem élcelődés ez! Sokaknak feltűnt már, szinte csodaszámba megy, hogy ezek a masinák — ■ akad tizenöt, húsz esztendős keverékfogyasztó a közutakon —• jól bírják a strapát s a bennük ülők általában nem áznak el teljesen, még esőben sem. A háromórás, százszor száz kanyarral tarkított úton Ordasi Zoltánnak is átjárta lelkét az új kocsit vásárló magyarok különös öröme. Belegon-. dőlt: apja annakidején öt-hat évet is várt egy kiutalásra. Míg ma, a takarékos állampolgár már néhány héttel az első negyvenezer forint befizetése után Trabant-tulajdonos lehet. I —f Ez azért fejlődés! — summázta jmagában a masinához jutás házai his- i tóriáját. , Megérkezés után a leleszi autóbuszpályaudvaron sétált néhány percet, majd taxiba szállt: irány a gépkocsiszalon. Pillanatok alatt megérkezett a Kocsiper Autójavító Vállalat telepére. Ez a cég vállalta föl ideiglenesen a RÉBUSZ-tól a személygépkocsik kiosztását a déli megyék lakóinak. Ha kellett is némi szemfülesség, hamarosan sikerült megtalálnia a kocsi- elosztó üzemrészt. Új-.— a benntartóz- kodóhoz viszonyítva szűkre fikerült irodaházba lépett Ordasi Zoltán. — Ide tessék! — szólította meg az- 1. számmal jegyzett ablak mögül egy szemüveges, sovány arcú, fáradt tekintetű hölgy. — Az okmányait, az idézést és a csekket kérném ... Ordasi szinte robotként, hang nélkül adta meg magát a parancsnak. % — Világoskék színünk van ... — Tessék?—értetlenkedett kábulton. — Mondom kék, kell vagy nem? — lökte helyes pályára Ordasi gondolatait a RÉBUSZ képviselője. — Ja, igen ... én ezt választanám, ha lehet — válaszolta. Magában, már játszva, könnyeden színpadra is vitte a választást: egy közül. Éppen elég idős volt már ahhoz, hogy ismerje az ilyesmit. Víziója pódiumán még egy apró, függönyökkel takartfülkécske is volt, ahovábelopódz- va kiválasztottá a kívánt — valóban szép — világoskék színt. — Majd szólítják. Várjon! — zárta le a kurta-furcsa dialógust a korai óra ellenére fáradt ügyintéző. Nem ifiíe- szélt hamisan. Fél óra mújm a bejáratnál vajóban-et~is~kiálfotta valaki az OfSősi Zoltán nevet. — Gyere, megmutatom a gépedet Jj||i mondta a kikiáltó, a szerelöruhás fiatalember. S közösen léptek oda az udvaron strázsáló kétszáz Trabant egyikéhez. Ordasi előtt kinyílt a világ... — Ha ez nem tetszik valamiért, itt az első százból válassz másikat. De ne legyenek illúzióid ^=igy a .felvezető". Nem kellett másik. Ordasi már a gazda magabiztosságával járta körbe az új masinát. Régi trabantos létére azt igyekezett földeríteni: mit újíthatott a gyár az elmúlt évek alatt. Talált is néhány meglepetést. Az intim pillanatok hangulatát megzavarta egy akadékoskodó vásárló. Arról panaszkodott a szerelőnek, hogy az ajtók nem zárhatók rendesen. Már vagy tíz kocsit megnézett, de egyik sem különbé Jó lenne, ha legalább az ő választottját megjavítanák... . — Majd küldök valakit — nyugtatta meg az átadó,de nem hagyta magára Ordasit. Sőt jóleső pillantással nyugtázta, hogy az ő páciense jámbo- rabb ember. Bár ennek a gépnek az ajtajai sem záródnak jól, nem sikoltott mindjárt műszakiért. Egyébként is — szólt félhangosan a RÉBUSZ megbízottja — mit szeretne ez a haver, kocsit vagy ajtót? Vegyen Audit, ha ez a szocialista modell nem tetszik . . . Ordasi persze tudta ezt, a neki is szóló kioktatás nélkül is. Jobb lenne mielőbb megszabadulni innét—gondolta. Persze ez nem ment egyszerűen. Várt még rá vagy két órás unalom az irodaházban, a hármas ablak előtt. Az üveg mögött barna hajú, bájos arcú, középkorú hölgy körmölt szorgalmasan. Éel sem nézett, csak amikor a műszaki engedélyeket és a személyi igazolványokat adta át. A várakozás percei lassan teltek. Bódító volt a zaj. Legalább nyolcvanon várakoztak a szűk, barakkszerű épületben. Ordasi fásultan lapozgatta a kezelési utasítást. A csúnya nyomtatvány felidézte serdülő éveinek büszkeségét, a gépkocsiprospek tus-gyűjteményét. Azok a színek, azok a tájak, azok a kocsik... — mennyit álmodott velük. Aztán — a társakat meghökkentve —fölnevetett áz egyik eu- fémisztikus passzus olvastán. Látta már a szemlén, hogy a zwickaui gyár újított. A „műszerfalra” egy sárga és egy piros színű bilíenökapcsolót is fölszereltek. Egyik a vészvilágításé, a másik az ablákmelegitőé. Az „útmutató" mindezt így kommentálta: a régi tolókapcsoló helyett a különleges és luxuskivitelű gépkocsik figyelmeztető villogóberendezesét egy billenő kapcsolóval kell üzembe helyezni." Dél elmúlt, amikor a fáradhatatlanul dolgozó adminisztrátor kimondta Ordasi nevét: kézben a szúrnia, a műszaki engedély ... saru Hamarosan előkerült a- szerelő is. -Arműszakiak végeztek; helyükön vű5?-oj nak a rendszámtáblák. A kocsit persze*' nem mosták le, az ablakokon ott libegnek az otromba papírfecnik afeliratokkal, a szőnyegek bevágva a csomagtartóba, a kerékagy, a csavarvédők közé. Csináld magad otthon! Nyolcvanezer forintért—egy középiskolai tanár egy évi munkabére — ez már nem jár. — Nem számít, csak haladjunk! — gondolta Ordasi. Négy kocsival arrébb az ajtókkal problémázó vevő hadonászott, káromkodva. Irány a kijqrat! A kapunál a RÉBUSZ képviselője barátságosan megszólalté — Értelmes fickónak látszol. Hadd ne kezdjek most lírázni, hogy mi micsoda, s mit hogyan. Jó utat... Tiszta beszéd — gondolta Ordasi s egy százast, félve, becsúsztptott a szerelő felé tátogó zsebébe. Átült a kormányhoz. Az új masina neki is engedelmeskedett. Fáradt és éhes volt, de boldog. A pesti úton, erősebben rálépett a gázpedálra. Úgy érezte repül. Pedig csak hetvennel ment... Farkas P. József I A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA LEMEZ l Karácsonyra v Az utóbbi időben számos lemezújdonság látott napvilágot, melyek közül karácsonyi ajándékot lehet választani. A Barokk karácsonyi zene című fekete korongon Zádori Mária és a szombat- helyi Capella Savaria tolmácsolásában hallható régi muzsika, például Telemann, Esterházy Pál, Michel Corette, Manfredini, Buxtehude, Georg Böhm művei csendülnek fel. A Mandel Quartett új nagylemezén középkori táncok, egyházi énekek melj lett Jacques-Christophe Naudot C-dúr triószonátája, Gro««*/-variációk és Vivaldi C-dúr szonátája kapott helyet. A fiatalabbaknak ajánljuk Cseh Tamás és Csengef Dénes Mélyrepülés című lemezét, mely folytatása a korábbi történeteknek. Ugyancsak színvonalasra sikerült a népszerű Bikini együttes Ha volna még idom címet viselő LP-je. Az új slágerek közül máris nagy siker például a Széles, tágas, a. Legyek jó, a Valahol Európában. FOLYÓIRAT Kritika Folytatódik az Értékrend—kultúra S-.Ideológia című eszmecsere. „Vegyék tek vissza a szakszervezeteket!” „Ha most akarjátok, a tiétek lehet!” Ezt a következtetést fogalmazza meg Thoma László, miután tudományos alapossággal tálja fel a kialakult kritikus helyzet okait és sajátosságait, azt a helyzetet, amely „egyaránt sújt munkást és értelmiségit”, és amelyet az is jellemez, hogy a „tagságnak a szakszervezettel szembeni bizalmatlansága ma apátiában és közömbösségben fejeződik ki”. Megállapítja, hogy a magyar társadalom újból egy átré(egződési folyamat kezdetén áll, hogy az adóreform elmélyítette a jövedelmek közötti amúgy is óriási különbségeket, a szegényeket még szegényebbé, a gazdagokat még gazdagabbá teszi, és félő, hogy a gazdasági válság nem vezet a reform és a demokratikus jogok visszarendezéséhez. Kitér a lengyel Szolidaritás tevékenységére is és kifejti, hogy véleménye szerint mi a teendője a továbbiakban a magyar szakszervezeti mozgalomnak. Komáromi Sándor a vitában közölt több hozzászólásra reagál, foglalkozik a reformideológia vagy ideológiareform kérdésével, felhívja a figyelmet arra, hogy „puszta nemzeti felbuzdulás nemcsak nem elég a boldoguláshoz, de (különösen a lefojtottságra következő kitörés sűrített érzelmeivel) még kétélű fegyver is.” A színházi képzés színészeket és rendezőt egyaránt érintő problémája a témája annak a beszélgetésnek, amelyet Bóta Gábor készített Gábor Miklóssal. Bécsy Tamás tanulmánya „korunk megnypmorított hőseivel” foglalkozik, Beckett Godot-ra várva és Örkény Pisti a vérzivatarban című drámáit elemezve. —„Egyedül az ember élete igaz” fogalmazza meg ars poeticáját Bereményi Géza abban az interjúban művészi tevékenységéről, amit Stuber Andrea készített vele. A színművészet témaköréhez tartozik Szinetár Miklós Kalandjaim című kötetének ismertetése is. MAGAZIN Csokis szendvics A Polip rockmagazin legújabb számában sok-sok érdekesség olvasható a műfajról. Exkluzív interjút közölnek Stinggel, Kylie Minoqueról pedig kiderül, hogy szereti a csokis szendvicset. A Polipban több oldalas kerekásztal- bészélgetést adnak közre a rock új tehetségeiről, egyben megkérdőjelezve a műfaj jövőjét. A hangakrobata (Zám- bó Jimmy), a politikai dalénekes (Nyeső Mária), az énekes-táncos Pap Rita) ' portréja és. színes fotói mellett külföldi előadókról szóló „pletykák”, Emeletintim, Miklóska Tibor-, Komár László- interjú is felfedezhető a legfrissebb Polipban. A gyönyörű özek halála Karéi Kachina, az utóbbi években több sikeres film rendezője (Nővérkék, Vigyázz, jön a vizit!, Vadászkunyhó, Szerelmek — esőcseppek) most fejezte be legújabb filmjét, a Gyönyörű őzek halálát, melyet egy cseh író és újságíró, Ota Pavel novelláinak felhasználásával készített. A történet a második világháború kitörése előtt kezdődik. A Popper házaspár három fiával Prágába költözik, ahol az apa állást kap egy elektronikai eszközöket árusító társaságnál, mint ügynök. — Ota Pavel sosem árulta el senkinek, hogy mi volt az apa módszere, hogyan árulta a portékáit — mondja Kachina. Novelláiban, melyekben saját életéből merített, ilyesfajta magyarázatot hiába is keresnénk. A film látszólag nem több, mint egy idill. Bemutatja a Popper család életét, akik boldog és kényelmes körülményeket teremtettek maguknak. A családfő a porszívók és hűtőszekrények eladásával sikeres emberré válik. Bókjaival elbűvöli ügyfeleit, s könnyű kis szerelmi ügyekbe bonyolódik női vásárlóival. Néha kényes helyzetbe kerül, mert szeretne megfelelni a magasabb társadalmi rétegedhez tartozók elvárásainak is. Ilyen eset az is, amikor nagy estélyt akar adni annak örömére, hogy horgászni lehet kis mesterséges tavában. Életének nagy álma, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljön munkaadója feleségével, Irmával. Mindezek mellett kész életét adni családtagjaiért is. Az idill végére a fasizmus tesz pontot, mely elnyel minden álmot és vágyat. •G
