Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-15 / 298. szám

1988. december 15. •' PETŐFI NEPE • 5

V áltónyilvántartás számítógéppel

Számos vád illette ebben az évben a vállalatok részéről az — úgymond — rájuk kényszerített váltót Bács-Kiskun megyében is. Ezek között szerepel, hogy túlságosan sok vele az adminisztráció, nyilvántartása nehézkes. Jövőre — ha minden úgy lesz, ahogy a pénzügyi irányítás tervezi, vagyis a rövid lejáratú hitelezés szerepét döntő mértékben a váltóhitel veszi át — ezek a gondok méginkább nőnek, főképp, ha a váltót végre forgatni is fogják vállalataink. November végén az Országos Kereskedelmi és Hitelbank kecskeméti bankszervezete újdonságot tárt ügyfelei elé: a számitógépes nyilvántartást. A program egyelőre egyedülálló az országban, és egyedülálló atekintetben is, hogy egy bank dolgozta ki, pontosab- ban készítette el — a vállalatoknak.

Ennek ellenére a kecskeméti Tudomány és Technika Házában tartott bemutatót mérsékelt érdeklődés kísérte. Ismerve vállalataink rugalmasságát (többnyire akkor kezdenek a tűzoltásba, amikor a fél ház már leégett), ez nem is nagyon meglepő. Az viszont igen, hogy egy bank érdemesnek tartotta felvállalni a gazdálkodó szervezetek - azaz ügyfelei — belső gondjait. Kétezerötszáz üzletfelünk van az országban — mondja Fülep Ferenc, a kecskeméti* bankszerv igazgatóhelyettese. m Ha a program százhoz eljut, már megérte elkészíttetni. A váltóforgalom jövőre jelentősen nőni fog, partnereink tehát rákényszerülnek, hogy foglalkozzanak vele. Természetes, hogy döntésünkben üzleti szempontok is szerepet játszottak. A gazdasági feltételek megkövetelik, hogy egyszerűbb, gyorsabb legyen a vállalati váltónyilvántartás, s akkor miért ne éppen tőlünk vegyék meg az ehhez szükséges számítógépes programot ügyfeleink? A szoftver ára meglehetősen alacsony,

a nagy forgalom, kis haszon elvét kívántuk érvényesíteni, mi ugyanis azt szeretnénk, hogy minél többen vásárolják meg tőlünk a programot. A bankon belüli elektronikus nyilvántartás kidolgozása — erre ugyancsak nagy szükség van — most folyik.

Mit tud a program? Az úgynevezett „menükártyát” maga úja ki több méter hosszú papírra, de ebből ezúttal talán elég egy kis ízelítő is. Tehát: nyilvántartja a váltók törvényes kellékeit (összeg, fizetésre kötelezett neve, esedékessége stb.), a megjegyezhetetlen hosszúságú és mennyiségű számlaszámokat, kikereshető rajta bármely tárolt információ, 13-féle listát készít dokumentálási és . egyéb célokból, kiszámítja á kamatot és figyelmeztet, mikor esedékes a váltó lejárata. Nem elhanyagolható előnye, hogy leszámítolási jegyzéket és adathordozó lemezt (floppyt) is készít, amit az OKHB elfogad, feldolgoz. A banktól visszakapott lemezen az adatok naprakészek, csökken az adatkezelési munka ideje, kisebb a hibalehetőség.

A programot a METAKÓD-SZÜV Iroda Automatizálási Leányvállalat munkatársa, Szalontai Zoltán készítette. '

— Érdekes munka volt, annál is inkább, mert menet közben derült ki, mennyi lehetőséget rejt még magában ez a szoftver, mennyi, általunk eredetileg nem is tervezett feladatot tudna még ellátni—magyarázza. — Sőt, még most is lehet tökéletesíteni, változtatni. A programozó általában ahhoz szokott: teljesíti a megrendelést, megkapja az ellenértékét, és ezzel kész. Ezúttal nem erről van szó, a megállapodás értelmében mi is érdekeltek vágyunk az értékesítésben. Ha csak az OKHB partnerei veszik meg, a mi kis tizenkét fős vállalatunknak akkor is megérte. Ezt a szoftvert IBM AT és XT kompaSzupravezetők lebegése

Az AT 5T Bell

elektronikai cég

bostoqj .,V,-V,, ■

laboratóriumában

az Anyagkutató

Társaság

ülésén

nemrégiben

bemutatott

kísérlet

a szupravezetők mágneses térben való

stabil lebegéséről írott tanulmányt illusztrálta.

A kézben tartott

mágneskorong

nemcsak

magához vonzza

a szupravezetővé

vált,

lehűtött

korongocskákat, hanem azok a mágnes alatt mintegy „felfüggesztve”, stabilan lebegnek. (Telefotó—

MTI külföldi képszerkesztőség)

Baromfiteleped Kínába

Bankprogram a rábaiatoknak

tibüis számítógépekre készítettük, de például Commodore-ra is át tudjuk alakítani.

Bessenyei Istvánná, a Lajosmizséi Kossuth Termelőszövetkezet pénzügyi osztályának vezetője eljött a bemutatóra, hogy működés közben is megnézze a programot. Vállalata az eddigi nyolcvan megrendelő egyike.

— Ebben az évben mintegy 60 millió forint váltóforgalmat bonyolítunk —r mondja. Ez nem túlságosan nagy az összes pénzforgalomhoz képest, de akadályozta, hogy nem volt a kereskedelmi bankoknak leszámítolási keretük, nem fogadták el a váltót a mi szállítóink sem. Ha a váltó széles körben elterjed, biztos, hogy több pénzhez jut a gazdaság, mint ebben az évben. Azért is rendeltük meg a programot, mert a kéziről egy ütőképesebb nyilvántartásra áttérve lényegesen könnyebb lesz a dolgunk. A forgatás nyilvántartása idén még nem jelentett problémát jg összesen két ilyen váltónk volt eddig —,. de jövőre, ha ez a pénzkímélő fizetési mód tényleg funkcionálni fog, már most látható, hogy kézzel nem lehet olyan könnyen nyilvántartani, mint a gépen. Évi száz váltó esetében — főleg, ha forgatjuk is -—már feltétlenül érdemes áttérni a számítógépes feldolgozásra.

Az OKHB döntése szerint a programot hamarosan a többi kereskedelmi bank, illetve azok ügyfelei ismegvásá- rolhatják a METAKÓD-SZÜV közreműködésével. Bankon belül saját elektronikus nyilvántartási rendszer szinte minden pénzintézetnél létezik, vagy éppen jelenleg alakítják ki. Most már tehát a bank és vállalat közötti adatforgalom — legalábbis a váltó esetében- elektronikus nyilvántartására is megszületett az első szoftver. Az idén ugyan már bemutatták, de igazi premierje jövőre lesz.

Magyar Ágnes

Árak, bérek — 1989

Az Agrokomplex velencei üzemében kínai megrendelésre baromfitetepek elore- írtott elemeit készítik. Az üzemben most kezdték meg annak a 17 millió 700 •r svájci frank értékű megrendelésnek a kiszállítását, amelyből Kína hét tarto- ínyában összesen 163 épület készíthető eí. Képünkön: Vagonokba rakjak az iiletelemeket. (MTI-fotó)

MONGÓLIA

Vízkészletek

és

környezetvédelem

Az egy főre jutó vízkészletek mennyisége Mongóliában mintegy kétszerese a földi átlagnak, de a 3800 vizforrás megoszlása nagyon egyenetlen. A problémákat újabban tetézi, hogy egyre nagyobb mértékű az elpárolgás, amelyet nem pótol megfelelő mértékben a csapadék, valamint az is gond, hogy számos helyen nem tartják be az alapvető környezetvédelmi előírásokat. A Mongolpress sajtóügynökség egyik anyaga szerint a problémával mind gyakrabban foglalkozik a helyi sajtó is.

A párt központi lapja, az Unen, például arra a fenyegető tendenciára figyelmeztet, hogy felelőtlen erdőirtásokat végeznek a vizek forrásvidékén, ami az érintett vidékeken a vízhozamok egyharmados csökkenésével jár. Egyes helyeken 3000 hektárról is kivágták a fákat és az a készletek már említett csökkenésé mellett számos tó kiszáradásával is fenyeget. Annál is inkább aggasztó a vízhozamok , zsugorodása, mert a népgazdaságnak egyre több vízre van szüksége, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban Napjainkban az ipar 41, a mező- gazdaság 40 százalékkal részesül a vízfelhasználásból, míg a lakossági fogyasztás aránya csak 13 százalék.

A mongol szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy növekszik a vizek szennyezettsége, ma már a felhasznált víz 46 százaléka piszkosan, fertőzötten kerül vissza a vízforgalomba. Gondot jelent a fokozódó pazarlás is. A fővárosban, Ulánbátorban például a szak emberek szerint kívánatosnak tar tott napi 180-250 literes egy főre jutó lakossági fogyasztás meghaladja a 400 litert. Ezt a jelenséget aligha az állampolgárok megnövekedett higiéniai követelményeinek tulajdoníthatjuk — jegyzi meg a lap — inkább a természeti kincsek védelme iránti közömbösségnek Mindez olyan időszakban, amikor már hosszú évek óta nem esik elegendő csapadék az országban (MTI-Press)

— dl —

Lássuk be: a bérből és fizetésből élők már becsületszóra sem hiszik el, hogy az idén — a tervezett 15 százalék helyett — 17 százaléknál megállítható a fogyasztói árak növekedése. (Lehet, hogy megállítható,‘ám ettől függetlenül a közhangulat még nyugtalan és ez nem mellőzhető politikai jelenség.)

Azt meg végképp nem hiszik el az emberek, hogy jövőre az ideinél kisebb — rossz esetben is azonos — mértékű lesz az infláció, s hogy az idei, mintegy 10 százalékos reálbér- csökkenés helyett esetleg megúsz- szuk 6 százalékkal is. S mert az ilyen előrejelzéseknek — megfogalmazóikon és hirdetőiken kívül — úgyszólván senki nem ad hitelt, jobb lenne már most felkészülni arra, hogy az elkövetkező hetekben is, de még inkább januártól alighanem soha nem tapasztalt bémyo- más nehezíti a pénzügyi restrikció híveinek és gyakorlóinak dolgát.

Megugró kifizetések

Ami az év végéig előttünk lévő néhány hetet illeti: előre kiszámíthatatlan, ám minden bizonnyal hirtelen megugró bérkiáramlás várható. Egyrészt az úgynevezett „bázis” javításának szándékával, s ha másként nem, akkor esetleg az eddiginél is jelentősebb létszámcsökkentési akciókkal. (Ez utóbbi nem feltétlenül jelenti a tömeges elbocsátásokat. Sokkal inkább azt, hogy az éppen esedékes nyugdíjazásokkal megüresedett állásokat nem fogják betölteni.) Másrészt -H és ez máris jellemző — mindenütt, ahol az átlagbér-szabályozás elvei érvényesülnek, ismét jellemzővé válnak a létszámhígítási törekvések. S arról se feledkezzünk még, hogy éppen mostanság válik esedékessé azoknak a pénzeknek a kifizetése, amelyek a bérklub-feltételeket maradéktalanul teljesítő vállalatoknak járnak. (Igaz: úgy hírlik, hogy ez utóbbira az államigazgatásnak elkülönített kerete ván, ám a kiáramló vásárlóerő szempontjából tökéletesen mindegy, hogy végül is milyen címkéjű számláról történnek a kifizetések.) És persze az sem feledhető, hogy éppen a közelmúltban történtek — és ugyancsak milliárdos nagyságrendű — központi bérintézkedések, megint csak a vásárlóerő mennyiségét növelve.

Az esetleges félreértéseket elkerülendő, nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy nem a bérek emelése ellen emelek szót; mindezt csak azért említem, mert egyelőre még nagy kérdés -a bár korábbi és hasonló vállalati akciók következményeit ismerve talán nem is olyan rejtélyes kérdés —, hogy minderre miként reagál majd a gazdaságirányítás és jelesül a pénzügyi kormányzat? Nem lenne meglepő, ha a vállalatok nagy hirtelen szembetalálnák magukat egy új, bázisnövelési szándékaikat határozottan blokkoló szabállyal. Végtére is: az államigazgatás ez ügyben nem mondható gyakorlatlannak...

Netán még az is"«tőíbrdulhat, hogy az utolsó pillanatban rántanak elő olyan monetáris eszközöket, amelyek bevezetésével azonnal és—a vásárlóerő-csökkentés szempontjából -— sikerrel ellensúlyozhatok a várható béremelések. (Közéjük értve természetesen a már említett és nemrégiben elhatározott központi, részben költségvetési fedezetből, részben pedig a vállalatok saját számlájára történő béremeléseket is.)

Inflációs

iszapbirkózás

Minden esély megvan tehát arra, hogy a jövőre esedékes inflációs iszapbirkózás már a legközelebbi napokban megkezdődik, s egyelőre még sejteni sem lehet, hogy ez hova vezet.

A kormányzat persze okkal hivatkozhat — ismét, s ezúttal bérügyben — a nagyon megfontolt, a nagyon mértékletes vállalati magatartásra. Reménykedhet abban is, hogy a jövő évi szabályozásba épített — most már egyébként alig fölismerhető* -^. fékek és korlátok elegendőek és kellőképpen erősek lesznek a vállalati bérgazdálkodás kor- dában tartásához.

De mi történik akkor, ha mégsem? Ha a vállalatoknál mégis engedni kényszerülnek az elementáris erejű társadalmi bémyomásnak, amit most már erősen támogatnak a szakszervezetek is? És végül is okkal, mert a jelenlegi bér- és kereseti viszonyok most már nemcsak további fogyasztás-, és általában életszínvonal-csökkenéshez, hanem rövid távon végzetes következmé- , nyekkel fenyegető, zuhanásszerű teljesítménycsökkenéshez vezetnek.

Mi lesz akkor, ha a kormányzat konzekvensen tartja magát ahhoz a meghirdetett álláspontjához, miszerint nem óhajt részt venni a konkrét bérmegállapodásokban? Azaz, legyen az egyezkedés a Kamara és a szakszervezetek dolga. Am ha ők netán nem ismernének mértéket — vagy mértéktartó megállapodásaikat éppen a vállalatok nem tartanák be —, akkor szükségképpen jönnek a szigorúan alkalmazott monetáris eszközök, a likviditást szűkítő intézkedések, a fogyasztói áremelések.

Kezelhetetlen spirál

És mi történik akkor, ha a felemásra sikeredett béregyeztetési rendszerben vég nélküli tárgyalások kezdődnek a munkaadók és a munkavállalók között, s az általános tanácstalanságot, no meg a bérből élők számára elviselhetetlen időhúzást megint csak robbanásszerűen megnyilvánuló társadalmi követelések hatására kell befejezni: vagy értelmetlen — mert a teljesítményösztönzést veszélyeztető — kompromisszummal, vagy pedig tehetetlenül bedobva a gyeplőt? Ez egyúttal a korlátlan és ellenőrizhetetlen béremeléseket is jelentené, és persze az azon nyomban fölgyorsuló, egyszersmind kezelhetetlen bér —ár spirált.

.'Bz ügyben idejekorán elhangzottak az első és aggódó figyelmeztetések, mondván, hogy a gazdaság nincs abban az állapotban, hogy máris és nagy hirtelen megengedhető lenne a vállalati bérszabályozás számottevő lazítása. Ám a nem is jelentéktelen bérliberalizálás időközben eldöntetett, visszalépésre aligha lehet számítani, így aztán marad a kérdés, hogy vajon mire alapozza a kormányzat azt a meggyőződését, hogy 1989-ben az ideinél elviselhetőbb, de legföljebb az ideivel azonos mértékű infláció várható?

Másképpen, fogalmazva: szabad- e egyáltalán ilyesmit ígérni akkor, amikor mégiscsak fennáll a veszélye annak, hogy az ideinél is magasabb inflációs rátával kell majd bajlódnunk, ne adj isten olyannyira meglódult inflációval, hogy emiatt viszonylag rövid idő múltán esetleg fel kell adni a bérliberalizálási törekvéseket. (Gyakorlatilag ez történt 1985-ben, az akkori bérszabályozással.)

n

Nem úri becsületszó”

Rövid az idő, de talán annak újragondolásához még mindig elegendő, hogy vajon különösebb veszélyek nélkül működtethető-e az a bérmegegyezési mechanizmus, amely egyébként a valóságos bérmegegyezésnek mindössze csak alig felismerhető torzója, vagy jobb lenne máris belátni — és inkább most, mint később vállalni —, hogy ez<a bérliberalizálás 'nemcsak torzszülött, de félő, hogy közveszélyes is.

%4ert ha ez csak . később derül ki és megint csak kapkodó intézkedésekhez —t esetleg egy drasztikus bérstophoz — vezet, akkor magyarázatként legföljebb csak az marad, ami az egyik kormánytisztviselő szájából az idén augusztusban a benzin árának váratlan emelésekor már elhangzott, hogy tudniillik: „Az ígéret nem úri becsületszó, amit tűzön-vízen át be kell tartam.”

És ez egyúttal a kormány hitelének erős megtépázását jelentené az összes előre sejthető, ám végül is beláthatatlan bonyodalmakkal együtt.

Vértes Csaba

Kísérleti

kábeltelevíziós

központ

A szocialista országok közül először hazánkban mutatkozik be a Posta Kísérleti Intézetben létrehozott PAY-TV stúdióközpont. A számítógépes vezérlésű előfizetéses kísérleti rendszer az eddigi kábeltelevíziós rendszerektől eltérően a tv-adások vétele mellett bevásárlások, banktranzakciók és szavazások lebonyolítására is alkalmas.

MTI-fotó

UBHPISla