Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-15 / 272. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. november 15. Negyedszázad a tanyavilágban Az egykori népoktató emlékezései t Csengődi Rezső (fent) • A vöröserdei iskola épülete Csengődi Rezső 1912. szeptember 5- én, Bácsalmáson született. Népiskolai tanítói oklevelét 1931 szeptemberében Baján szerezte. Az első díjlevelét 1932. október 24-én kapta meg, amikor megkezdte a tanítást a Bácsalmáshoz tartozó ószőlőki egyes számú külterületi iskolában. Több mint egy évtizeden át oktatott, ebből 22 évet tanyavilágban, majd a Kunbajai Általános Iskolában. Tizenhárom esztendeje ment nyugdíjba. — Miért épp a tanyavilágot választotta? — Abban az időben nem volt könnyű pedagógusként elhelyezkedni, pályázatot kellett benyújtani az egyházközösséghez. Én szerencsés voltam, mivel a díjlevelem megszerzése után egy évvel tanítói állást kaptam a tanyavilágban. Ebben szerepe volt annak is, hogy bácsalmási születésű vagyok, valamint német származású, s akkor az e •vidékei élők jelentős hányada-német volt. '' — Milyen feltételek között tanítottak? —Jkz iskolák egy tanteremből álltak, ahol együtt tanultak a nebulók az elsőtől a hatodik osztályig. A két világháború között megnövekedett a tanyai lakosság száma, a bácsalmási szőlőkben meghaladta a négyezret. Akadt olyan év, mikor 135 gyermek volt kénytelen egy tanteremben tanulni. A gondok enyhítésére további tanyai iskolákat építettek, illetve bővítették az osztálytantermeket. Ezen a vidéken akkoriban az úgynevezett vöröserdei iskola volt a legnépesebb. Egyébként ebben az iskolában szűnt meg legutoljára az oktatás. Milyenek voltak a régi tanulók? — Szorgalmasak, rendkívül tisztelettudók. Különösen a német ajkúak, mivel óvoda nem volt a tanyavilágban a felszabadulás előtt, igyekeztek hamar megtanulni a magyar nyelvet. Úgynevezett C-típusú iskolák voltak, ahol a tanulás magyar nyelven folyt és heti két órában tanultak németül. Ezeken az órákon még a nem német anyanyelvű tanulók' is részt vettek. A tanulók szegényesen jártak, de tisztán, rongyos nem volt közöttük. Felszerelésük egy vászontarisznya, benne a palatábla és az ABC-s könyv. Később a palatábla elmaradt, helyette füzetbe, ceruzával írtak. Olvasó- és számtankönyv, énekeskönyv, füzetek, ez volt az egész felszerelésük. Az ötödik és hatodik osztályosok tankönyve valamennyi tantárgyat magába foglalta. — Az akkori követelmények, gondolom, jócskán különböztek a maiaktól. — Úgy felkészíteni a gyerekeket, hogy a hatodik osztály elvégzése után akár mint iparosok, akár mint földművesek, megfelelő képességgel rendelkezzenek, ez volt a cél. S az, hogy a négy osztály elvégzése is adjon elegendő előképzettséget a továbbtanulás- ‘ hoz. (Polgári iskola, gimnázium.) Rendkívül részletesen tanulták «Sí a Trianon előtti—— Magyarország földrajzát. A történelmet szintén, amelyet inkább élményszerűen, a legendák alapján, nem annyira az oknyomozó történelmi hűség szerint. Meg kellett ismerni a legfontosabb számtani műveleteket. Százalék, kamat-, terület- és térfogatszámítás, arányos osztás stb. Osztatlan iskolában előfordult, hogy tanfelügyelői látogatáskor negyedikes tanuló segítette ki a hatodik osztályost, mikor meg kellett oldani egy-egy feladatot. Megtanulták az összes ügyiratok írását: kérvény, nyugta, levél, ellennyugta, kötelezvény, különféle postai és egyéb űrlapok kitöltését. Megtanulták úgy a fiúk, mint a lányok a legfontosabb gazdasági és háztartási ismereteket. Ma is találkozom olyan volt tanítványommal, aki már nyugdíjas, volt kereskedő, vagy iparosmester, s büszkén emlegetik, hogy „Tanító úr, nekem az életben nem kellett senkihez fordulnom, minden ügyiratot magam Írtam meg, de a fiamtól megkérdeztem, mi Japán fővárosa, s azt felelte: London.” Még tanítottam a hetvenes évek elején, amikor jelezték az áfész-boltve- zetők, hogy olyan iparitanulókat kaptak, akik nem tudták kiszámítani 43 dekagramm szalámi árát. Mi a véleménye a mai oktatásról? — Ma a tanulók nem tudnak olvasni, az elemi számtani műveletekkel is hadilábon állnak. Annyi anyaggal tömik tele a fejüket, mintha mind egyetemista akarna lenni. Azok, akik nem tanulnak tovább, nem bírnak sem az alapvető olvasási, sem az irodalmi ismeretekkel, melyek birtokában szükségét éreznék a további önművelésüknek, műveltségük továbbfejlesztésének. Ezeket a gyerekeket a diszkón kívül nem sok érdekli... Nem tudja a haza- szeretetet sem úgy elmélyíteni a tanulókban a mai, mint a régi iskola. Volt olyan sváb szülő, ki mikor beíratta fiát az első osztályba (gyengén beszélt magyarul), azt mondta: „Tanító, a legnagyobb vágyam, hogy egyszer lássam a fiamat március 15-én nemzeti szalaggal a vállán a Talpra magyart szavalni!” Az ünnepélyeink nem-olyan bensőségesek, sók a külsőség, kevés a tarfalofri, vagy ha Vári is tártalóm,1 á legtöbb fiatal nem képes átérezni a lényegüket. — Milyen sors vár a külterületi iskolák épületeire? '' t— Az egykori „bácsalmási szőlők” területén lévő hét iskola közül kettőt lebontottak, mivel állapotuk életveszélyessé vált. Kettőt pedig a Bácsszőlősi Állami Gazdaság vásárolt meg, raktárnak, illetve szolgálati lakássá alakították. A vöröserdei iskolát Órcsik Sándor bácsalmási lakos vásárolta meg, három évvel ezelőtt. Elképzelései között szerepel, hogy eredeti állapotában helyreállítja az épületet. Belső munkálatait már megkezdte, s a külső tatarozást tavaszra szeretné megkezdeni, amennyiben anyagi helyzete lehetővé teszi. — Mivel tölti szabadidejét az egykori néptanító?- — Nyugdíjas éveimet most a tanyavilágban szerzett emlékek, anekdoták összegyűjtésére, rendezgetésére fordítom. Közel félszáz oldal teljedelemben szeretném megírni a külterületi iskolák történetét. Juhász Jenő Magyar Földrajzi Gyűjtemény A „Magyarország tudományos felfedezői” című új állandó kiállítás megnyitásával egyidejűleg október 21-én múzeummá avatták az érdi Magyar Földrajzi Gyűjteményt. Képünkön: székely szoba (MTI-fotó) A MAGVETŐ KIADÓ ÚJDONSÁGAI Szép reményekre jogosító költői pálya záródott le Hargitai Gyula tragikus balesetével. Hargitai idejéből csak az első, I szórványos közlésekre futotta, de a hagyatékából összeállí- M tott, Fehér lobogás címmel megjelent kötet méltó emlék. Szerzője nem volt vulkanikus alkat, hanem meditativ, egyre érettebbé váló, csendesen építkező lírikus. Kerülte a divatos irányzatokat, érzékeny, rendkívül érzékletes és erőteljes nyelvet dolgozott ki, s ugyanakkor őrizte verseiben a lét alapvető dilemmáinak újragqndolási jogát. „Komoly ígéret volt, túl korán törött össze. Nagy kár érte. De a töredék is, ami megmaradt utána, érdemes rá, hogy megbecsüljük” — írta róla Keresztury Dezső. — Lukács Sándor, az ismert szinművész második verseskönyve a most megjelent Elrejtett hangszerek. Az 1985-ben kiadott Szökés után mostani kötetében személyes élményekkel és emlékekkel átszőtt helyzet- és szerepértelmezéseiben, az emberi kapcsolatok szövevényes mivoltát feltáró reflexióiban egyre magabiztosabban és mélyebben próbál válaszolni korunk örök, folyamatos kihívásaira; Sokszínű és figyelemre méltóan változatos, eleven Polner Zoltán új verseskötetének hangja, költői világa. A Szeged környéki folklór beható ismerete, az ősi népköltészeti hagyomány szeretete és következetes vállalása szerencsésen ötvöződik A csönd árnyéka címmel megjelent kötet harmadik ciklusának lazább, ironikusabb hangvételű, prózaversbe átcsapó, városi ihletésű lírájával. Polner költészetének egyik legfőbb erénye az érzelmi-hangulati differenciáltság, a jelenségekre éberen figyelő nyitottság, a humánus értékek s ideálok védelme. De emellett hangot kap fanyar humora, az élet dolgaira kritikával vagy derűvel reagáló írói habitusa, egy rokonszenves közéleti szemlélet bizonyságául. k. m. GYERMEKÉVEK- GYERMEKÉLET PAJTÁS-ABLAK A KOSbUTU raj be név «2 ex. ftÖTÁS-fibl OK ■^átiKba A .falu Kézművessége. Biztos vagyok abban, hogy esztendők múlva is szívesen emlékeztek arra, milyen nagyszerű játékban vehettetek részt, amikor a Pajtás- ablak vetélkedőre jelentkeztetek. A megyében tevékenykedő 183 úttörőcsapatból csaknem százan küldték' be benevezésük két. (Mivel a jelentkezési lehetőség folyamatos, bizonyára még többen is jelentkeznek majd). írtak csapatok, kisebb úttörőközösségek, sőt, még egyéni jelentkező is akadt! A novemberi fordulóban a következőket kéri tőletek a megyei úttörőelnökség: 1. Jelöljétek meg az általatok készített térképen a megyében található termeszetvédelmi területet vagy területeket. 2. Ha van ilyen, látogassatok el oda. (Nézzetek utána: engedély kell-e hozzá?) Ha sikerül ilyen területet találni, azt—r- a látogatás után — pontosítsátok a térképen. Derítsétek ki, mióta létezik megyénkben természetvédelmi terület, ha nincs, akkor tervezik-e az illetékesek életrehívását? 3. Ültessetek el egy fát, vagy most, vagy tavasszal! Az iskola udvarán, előkertjében, a sportpálya szélén bizonyára jut hely egy facsemetének! 4. A kisdobosok gyűjtsék össze a környezetükben található lombos fák levelét, termését. 5. Az úttörők induljanak gya- log-túrára! A naplóban természetesen rögzítsék az útvonalat, mindazt, amit érdekesnek és említésre méltónak tartottak, láttak. Ez tehát a novemberi feladatsor. (A következő az állat- és madár- védelemmel lesz kapcsolatos.) Örömmel nyugtáznánk, ha kis közösségek maguk kitalálta vállalásba fognának. Az eddig vállalt feladatok közül példaértékűnek tartjuk a kunszállási Dózsa György úttörőcsapat Kossuth rajának vállalását: a község kézműves múltjának, jelenének felkutatását, írásban való rögzítését. A vetélkedő végeztével visszatérünk a megoldásra. sei — Megnéztük a cserkészkiállítást Szegeden a Fekete Házban (az épület a Móra Ferenc Múzeum része) az elmúlt nyáron nyitották meg A magyar cserkészet története című kiállítást. Úttörőelnökök, úttörőházak igazgatói, megyénk úttörővezetőinek látogatásakor a kiállítás rendezője, Marosvári Attila kalauzolta csoportunkat? Valamennyiünk számára érdekes, sok újdonságot jelentő volt a tárlókban, falakon elhelyezett dokumentumanyag. Megtudtuk — eredeti okmányokat láttunk — hogy az első magyar úttörőcsapatot, a Rottenbiller utcait, cserkészek alapították. Valamint azt, hogy bár a mozgalom 1948-ban beolvadt az úttörőmozgalomba, a világon jelenleg 84 magyar cserkészcsapat működik, zömmel az Amerikai Egyesült Államokban. Megjelent a Szamárfül Stenciltechnikával, ízléses kiállításban megjelent a kunadacsi általános iskola SZAMÁRFÜL című lapja. Az időszakos kiadvány — az idén ez a második szám — ezúttal a csillagászattal foglalkozik. Novemberben gazdag programot is kínált az ifjú olvasóknak, természetesen csillagászati előadásokat, planetá- riumi látogatásokat, távcsöves bemutatókat. Köszöntjük a Szamárfül-t az úttörőújságok sorában! Bolhapiacot rendeztek a kisdobosok T | T t v\ir lJjÁÍ/1 Kecskeméten a Mátyás király körúti általános iskolában — immár hagyományosan — megrendezték az éwégi bolhapiacot. Egy hétig gyűjtötték a játékot, könyvet, lemezt, egyéb tárgyakat, hogy azután 1, 2, 5,10 és 20 forintért kínálják egymásnak, az iskola előcsarnokában. Az idén is nagyszerűen sikerült az esemény, jól járt árus és vevő. N. GARIN-MIHAJLOVSZKIJ: Tudjuk, tudjuk! Élt egyszer egy-ember afeleségével. Jó emberek voltak, de soha senkit nem hallgattak végig, ha mondott nekik valamit, mindig közbevágtak: — Tudjuk, tudjuk! Egy alkalommal idegen ember tért be hozzájuk, aki díszes köntöst viselt. — Ez olyan köntös —r mondta nekik — hogy egy gombját begombolom, egy arasznyira felemelkedik velem. Ha két gombját begombolom, a magasba száll. És ha mind a hármat begombolom, egyenesen az égig repül. A házigazda anélkül, hogy megvárta volna az idegen szavait a visszatérés dolgában, máris közbevágott: — Tudom, tudom! Aztán megkérte a vándort, adná neki kölcsön egy kicsit a csodálatos köntöst. Az megengedte, és a házigazda gyorsan magára kapta, begombolta mind a három gombját, és máris szállt, röpült a magasba. A felesége lentről boldogan kiáltozta: — Nézzétek, emberek! Repül a férjem! Repül! Úgy futott, követte a repülőt, hogy nem nézett a lába alá, bele is esett a folyóba. Az d történet járja, hogy az ura sassá változott, belőle pedig hal lett a folyó vizében. Talán jobb lett volna végighallgatniuk, mit mond a másik ember... Fordította Antalfy István TÖRŐ ISTVÁN: Kiolvasó Écc, pecc elmehetsz, szitakötőn repülhetsz, forgószélben keringhetsz, a kéménynek köszönhetsz, zörgess a csigaházba, meghívnak vacsorára, fészkelj be egy kalapba, a kis vakonaokAakba, dúdolj el egy veréb-nótát, •szúnyogod ad hozzá kótát, £ síróst, nyafist, pityogót, a füledbe nyávogót, válogasd ki a lencsét, holnapra lesz az ebéd, míg a lencsét szemeled, és gyorsan elszelélek, porös fülű kis Gergő, te leszel a keresői Rejtvény fej tőknek Az elmúlt alkalommal közölt anagramma ^helyes megfejtése: SZEGED. Nyugtázzuk a beküldött épületek, köz- intézmények szobrok, terek neveit is. Valamennyien ügyesen oldottátok meg a fejtörőt. A sorsolás a következőknek kedvezett, nekik könyvjutalmat postáztunk: Molnár Veronika, Kalocsa; Gál Gábor, Hercegszántó, Balog Tünde, Kiskun- maisa; Hámori Zoltán, Kecskemét; Bi- bok Viktor, Kunszállás; Bontovics Klára, Tiszaalpár; Oroszi Csaba, Kiskőrös; Gubics Andrea, Tompa; Zámbó Éva, Jánoshalma; Tóth Edit, Jánoshalma. KISS BENEDEK: Fény ácsol színpadot Nap gondja kong, a menny kárpitja meghasad, szabdalják ércesen pásztázó sugarak. Kakas úr konferál: Pirkadat! Virradat! s függöny száll — a homály függönye fölszalad. Fény ácsol színpadot — színpadra, aki él! Pirkadat, virradat — vár a tér, égig ér!
