Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-15 / 272. szám
1988. november IS. • PETŐFI NÉPE • 5 Mü>tósH|rp:özNAPOK Talál okot a vidámságra Csökken 215 MILLIÁRDRÓL 82 MILLIÁRDRA a költségvetési támogatás A bácsbokodi tejüzemben megállás nélkül folyik a munka: itt éjjel-nappal, ünnep, hétköznap, mindig dolgozni kell. Terbe Tiborné tejtermékgyártó, szakmunkás éjszakás volt, reggel fejez- L te be a műszakot — s kezdte el otthon a másodikat. Azóta le sem pihent. Bár rendes körülmények között ebéd után aludni szokott pár óra hosszát, de most intéznivalója akadt. Kék színű Trabantjával hol itt, hol ott bukkant fel a községben. Aki ismeri Terbénét, cseppet sem csodálkozik ezen, s nem is tulajdonít neki különösebb jelentőséget: tudják, hogy Évikébe több embernek való energia szorult. S mindig megtalálja — az igazság az, hogy nagyon keresnie sem kell — az okát, hogy ezt a „teremtő adta” többletet mások segítésére fordítsa. Most éppen a testvére kislányát készült hazahozni a pécsi kli-, nikáról, s azt vállalta, hogy magához veszi, ápolja műtét utáni lábadozásában. Temérdek más dolga mellett sok asszonyt elcsüggesztene egy ilyen feladat: Évikében megsokszorozta az erőt. Azon kevesek közé tartozik, akiket a munka lendületbe hoz. Délután találkoztam vele: nem látszott fáradtnak, pedig hajnali egy óra óta talpon volt. Azt, hogy ebben az üzemben három műszakban kell dolgozni, egyáltalán nem tragikusan fogja fel. — Mi, asszonyok „direkt” szeretjük, hogy így van mondta gj|, hiszen ha éjszakások vagyunk, napközben sok munkát tudunk otthon elvégezni. Én például a következőképpen osztom be az időmet: reggel hazamegyek, „körbe- etetem”.az állatokat — baromfit tartok, disznót hizlalok saját szükségletre —, megfőzök, rendbe teszem a lakást. Ebéd után alszom négyig. Akkor a lányom hazajön az iskolából, beszélgetünk, ha szükséges — és ha tudok —, segítek neki a tanulásban./Ha nem kell a háztájiban dolgoznom — az idén cukorrépát termeltem —, a konyhakertben kapálgatok, vagy mosok, takarítok, mikor, minek van ideje. Este újra „körbeetetem” a jószágokat, s fél nyolckor leülök a tévé elé. A Híradót lehetőleg el nem szalasztóm, legtöbbször a filmet is megvárom. Alhatnék helyette, de szeretek tévét nézni, még ha sokszor nem is tetszik 2 műsor: különösen ezek az egy kaptafára készült krimik bosszantanak. Mégis: nekem ez a mindennapi kikapcsolódásom, ragaszkodom hozzá. Általában tíz órától éjfél után egyig alszom ismét, kettőre jövök dolgozni. Én is alszom összesen 6-8 óra hosszát naponta, mint bárki más. Hogy kettébe vágva az időt? Meg lehet szokni. Tizennyolc éve dolgozik a tejüzemben ti- ez az első munkahelye —, egy ideje a korszerű pasztörizáló gépen, harmadmagával, egymást váltva: hár- mójuk közül ő keres legjobban. Öt és fél, hatezer forint ez a jó kereset, ennyit visz ham. A tízéves kislányával élnek belőle ketten. — Nem a munkabérem az egyedüli jövedelmem — tette hozzá —, a háztáji is hoz valamennyi bevételt. Szinte mindent megtermelek otthon, húsra, zöldségre, gyümölcsre nem, vagy csak keveset költők. Telik ruházkodásra, s olykor a szórakozásra is. Bármiről beszélgettünk, Terbe Ti- bomé nemcsakhogy nem panaszkodott, de mindenről olyan optimistán szólt, mintha mindeddig kivételesen szerencsésen alakult volna az élete. Pedig ez messze nem így van. Éveken keresztül nagyon sokat dolgoztak együtt a férjével, míg összejött annyi pénz, hogy belekezdhettek az építkezésbe. — A féljem akkor szokott rá az italra. Előbb csak úgy volt vele, hogy a kimerítő fizikai munka után megérdemli azt a kis magaeleresztést, de sajnos, nem bírt megállni ennyiben. Elkészült a ház, s megváltozott az élete: munka után a vendéglőbe vezetett az első útja, a barátokkal. Ha szóltam érte, azt mondta: ő már elérte az életcélját, minek hajtson, dolgozott eleget. Dolgozott csakugyan, ezért is éreztem volna igazságtalannak, hogy mi a kislánnyal bent maradjunk az új, nagy házban, a férjem meg menjen, amerre lát. Pedig ők ketten nagyon ragaszkodtak a szép otthonhoz, én is sajnáltam, de nem láttam jobb megoldást: eladtuk, az árát megfeleztük. Vettem egy kis házrészt, most abban lakunk a lányommal. Különösen nehéz időszak volt az a kis család életében, amikor a válás ellenére még egy jó darabig kénytelenek voltak együtt élni. — Bár a férjem nem bántott bennünket Sr mondta Terbéné —, de — milyen egy részeg férfi! — késő este járt haza, kapcsolgatta a villanyokat, csapkodta az ajtókat, zörgött, zsörtölődött, sáros csizmában keresztülgyalogolt a szőnyegen. Azt mondta az egyik barátnőm, nem csinálta volna végig az én helyemben. Hogy én miként tudtam? Ilyen a természetem: kikiabálom magamat, nem emésztődöm, nem érlelgetem a haragot, s főleg nem a bosszút. Ha nagyon ideges vagy elkeseredett vagyok, leülök enni. Az megnyugtat — tette hozzá némi malíciával, mivel az idegnyugtatás e sajátságos módszerének az egyik „mellékhatása” szemmel látható. De ezt sem veszi fel tragikusan, s nem úgy viszonyul hozzá, mint valami hibához. Talán furcsán hangzik, de aki ismeri Terbénét, alighanem egyetért velem: Évike egyéniségéhez a kövérség is hozzátartozik. — Van benne valami — bólintott rá. — Orvostól kérdeztem egyszer, hogy lehet-e összefüggés a nyugodtságom meg a kövérségem között? Azt válaszolta, hogyne, hiszen az idegek jól beágyazódtak a szervezetembe, azért nem vagyok ideges. így lettem én „kedélyes kövér”. Szeretek-e mulatni? De menynyire! Énekelni, táncolni, belemelegedni a vidámságba! Lehetőleg ott vagyok minden bálon; baráti társasággal vidám órákat töltünk együtt. Jó, hogy megvan bennem a képesség erre, de ennél többre értékelem, hogy a kis dolgoknak is tudok örülni. Egy jó ebédnek, a szép időnek, a jól végzett munkának. Az életben kevesebb az ünnep, mint a hétköznap £ s ezt szimbolikusan is értem Bj-, de én találok elég okot a vidámságra, derűre ... Terbe Tiborné sorsa se nem köny- nyebb, se nem szerencsésebb, mint amilyenek az emberi sorsok lenni szoktak. S ha- mégis szebb másokénál, azt elsősorban önmagának köszönheti. Almási Márta KIÁLLÍTÁS, VENDÉGSÉGBEN Műszaki múzeum — épület nélkül Ha történetét kutatjuk, 180 éve van műszaki múzeumunk. Ha épületét, kiállításait keressük, ma sincs. Annak idején, 1808-ban, amikor a Nemzeti Múzeum megalakult, a Szé- chenyi-féle gyűjteményben voltak műszaki emlékek is. A múzeum technológiai osztálya gyűjtötte, rendszerezte, később átadta az ipariskolának, a Műszaki Egyetemnek ezeket a tárgyakat — melyek nagy része aztán elkallódottA kormány már 1883-ban kezdeményezte önálló műszaki múzeum alapítását azzal a kikötéssel, hogy az intézmény egyúttal műszaki vizsgálatokat is folytasson. A múzeum és a vizsgáló intézet megalakult, de lassan elsorvadt a múzeumi gyűjtő-, rendszerező munka, a kiállítói szándék és 1922-ben az intézmény nevéből is törölték a múzeum szót. így lett belőle Technikai Vizsgáló Intézet. 1936-ban a mérnök- és építészegylet, valamint a Magyar Államvasutak hozott létre egy technikai-, műszaki múzeumot, amelyet a kormány átvett és Kassára telepített. A felszabadulás után megintcsak nem volt Magyarországnak műszaki gyűjteménye. Ekkor alapított néhány gyár, tröszt kisebb-nagyóbb, felébenharmadában még ma is létező szakmúzeumot. Az országban jelenleg 47 egységből álló ipari múzeumi hálózat működik, trösztök, gyárak szakmai történetét bemutatva. Egyebek közt bányászati, vegyipari, vízügyi, építészeti, textilipari, olajipari múzeumok ezek — Sopronban, Pécsett, Várpalotán, Esztergomban, Zalaegerszegen, Pápán, Vácott, Gödöllőn, Kétegyházán — és még jó néhány városban. 1973 az Országos Műszaki Múzeum legújabbkori alapításának dátuma. A szépséghibája csak annyi, hogy az intézmény kiállítóhelyiség nélkül, mindössze raktárépülettel működik mindmáig. A főváros XI. kerületében lévő raktárak igy műszaki történetünk tizenegyezer tárgyi emlékét rejtik a látogatók elől. Egyébként a kerület fejlesztési tervében régebben szerepelt egy kiállítócsarnok építése, a legújabb variációban viszont erről már nincs szó. A jelenlegi pénzszűkés világban a raktárakban halmozódó tárgyak nem is igen számíthatnak bemutatásra, „feltámadásra”. Ezért is „vendégszerepei” most a Néprajzi Múzeumban az Országos Műszaki Múzeum nagyszabású kiállítása, a Magyar alkotók a műszaki haladásért cimipel. A rendezők bemutatják a legkiválóbb magyar tudományos és műszaki alkotók munkásságát, s azt, hogy miként járultak hozzá tudósaink, mérnökeink, feltalálóink az emberiség haladásához. A kezdeteket a 10—12. századból a magyarországi vasolvasztóhelyek ásatási leletei, például a Vasvár—Kökényesdűlőn talált kemencék illusztrál- ják. Feltárul Thurzó János technikus és bányavállalkozó 15—16. századi, színes- és nemesfémbányászattal kapcsolatos munkássága. Láthatjuk a Kocs községben feltalált kocsit, Hess András, Mikovinyi Sámuel térképeit, Hell József gőzgépét, Segner János András turbináját. Áztán az egyetemek, főiskolák, technikai iskolák megalakításának korából a világhírű tudós, feltaláló tanárok^? Kempelen Farkas, Jedlik Ányos, Bolyai János — munkássága következik. Majd megjelennek a reformok nagy tudósai, Vásárhelyi Pál, a vízszabályozás úttörője, Irinyi János, a gyufa feltalálója. A múlt század közepétől kezdődik a~ nagy felfedezések kora. Ekkor tevékenykedett Eötvös Loránd, az inga,' Puskás Tivadar, a telefonhírmondó, Schwarz Dávid, a kormányozható léghajó, Bánki Donát és Csonka János, a karburátor, Zipemowszky Károly, Dé- ry Miksa és Bláthy Ottó, a transzfor- mátpr, Asbóth Oszkár, a helikopter, Bródy Imre, a kriptonlámpa feltalálója. Aztán már csak találomra választhatjuk ki a technika korának legnagyobb magyar alkotóit, köztük Kandó Kálmánt, a vasútvillamosítás úttörőjét, a Nobel-díjas Hevesy György kémikust, Kálmán Tódor aerodinami- kust, Szilárd Leó fizikust, vagy Neumann János matematikust. A legújabb kort a Vega űrszonda magyar szellemi közreműködőinek munkássága képviseli. Bizonyára a ritka kiállítási lehetőség az oka, hogy a kiállítás rendezői mindent meg akartak mutatni, így aztán zsúfolódnak a tárgyak, a szövegek, a fotók, á dokumentumok. Az utolsó terem a Műszaki Múzeum megalakulásának történetét vonultatja fel, a szakmúzeumi hálózat, a gyűjtőkör és a központi technikai adatbank bemutatásával. Kádár Márta Minden érdeklődőt szeretettel vár Baján a Szigma Kereskedelmi Vállalat IBM-kompatibilis PC/XT/AT gépcsaládok, nyomtatók és számítástechnikai bemutatójára A bemutató alatt rendelt konfigurációkhoz számítástechnikai bútort adunk térítésmentesen. A bemutató november 15—18-áig tekinthető meg, Baján a Szigma BIT Számítástechnikai Szaküzletében Baja, Szabadság u. 2. sz. Telefon: 79-11-065 2929 A költségvetési támogatások mielőbbi leépítése ma már a magyar gazdaság működőképességének feltétele —jelentette ki a Tervgazdasági Bizottság legutóbbi ülésén a testület szóvivője. A több évtized alatt felhalmozódott támogatástönleget azonban nem. lehet az egyik évről a másikra megszüntetni, ezért a TGB egy négy évre szóló leépítési programot fogadott el. A kormány e programmal kapcsolatos állásfoglalását a pénzügyminiszter az Ország- gyűlés novemberi ülésszaka elé fogja terjeszteni. Nehéz döntés előtt áll a parlament, hiszen egyidejűleg kell mérlegelni a csomagterv előnyeit és a megvalósításból fakadó újabb társadalmi feszültségeket. A kormányzat a jelenlegi évi 215 mil- liárdról 82 milliárdra akarja csökkenteni a gazdálkodó szervezeteknek nyújtott költségvetési támogatások összegét. Bár az illetékesek az elmúlt években többször elszánták magukat a támogatások csökkentésére, a valóságban az történt, hogy 1980 és 1988 között az összes támogatás háromszorosára nőtt, ezen belül a termelői támogatások másfélszer lettek nagyobbak. Mindezek következménye, hogy az árak és a költségek viszonya változatlanul kusza, átláthatatlan, nem orientál a takarékos gazdálkodásra. A jó gazdálkodótól folyamatosan elvonják a nyereséget, folytonosan szűkítve ezzel mozgásterületét. Ugyanakkor a lakosságnak nyújtott fogyasztói támogatások ma már messze nem felelnek meg eredeti célkitűzéseiknek, ugyanis nem azok részesülnek benne, akik valóban rászorulnak. A támogatásleépítési program végrehajtásának ugyanakkor várhatóan számos nehézsége lesz, amelyre idejében fel kell készülni. Elkerülhetetlen, hogy ez a program nagyrészt az árak illetve a különféle szolgáltatások díjainak emelésén keresztül valósuljon meg. Márpedig ez jelentős konfliktusok forrása lesz, s már jóelőre számolni kell, legalábbis egyes rétegek körében az ellentételezés szükségességével is. Például a víz termelői ára 4-19 forint között mozog, miközben a fogyasztói ár csupán 1,20-3,80 forint. A helyi közlekedésben a budapestiek mindössze 15 százalékát fizetik meg a ráfordításoknak, a vidéki nagyvárosokban a 25 százalékát, a Volánnál pedig az 50 százalékát. A tej termelői támogatása évi hat- milliárd forint, s a lakosság csupán a felét fizeti meg a valós költségeknek. A támogatások tervezett mérséklése egyes lakosságrétegeket különösen erősen sújtana, ezért 1989-re 16 milliárd forint áll rendelkezésre a növekvő terhek ellensúlyozására. A TGB által most elfogadott terv a közgazdasági logika szerint érthető, sőt úgy is fogalmazhatunk, hogy régóta esedékes. Mégis a kivitelezéshez időben közeledve elkerülhetetlen, hogy néhány olyan összefüggésre is rávilágítsunk, amely arra utal, hogy különösen a fogyasztói ártámogatások megszüntetése számos, régóta megoldatlan problémát hoz újra napvilágra. Nálunk ugyanis a munkabérek évtizedek óta az állam által hagyományosan támogatott árakhoz igazodtak. Ha tehát ezután a fogyasztói árakban a valós termelési költségek jelennek meg, akár a háztartási energiáról, akár az ivóvíz költségéről van szó, akkor a munkabéreket is ennek' szellemében kellene újra megállapítani. S ez nem azonos azzal az ígérettel, hogy szociálpolitikai megfontolásokból egyes különösen hátrányos helyzetben lévő rétegek számára kompenzációt adnak! További probléma, hogy egyes közüzemi szolgáltatásokért az egyedi fogyasztás mérése híján ma átalányt fizet a lakosság. A kommunális szolgáltatásokkal tehát nem csak azért nem takarékoskodik az állampolgár, mert azok úgymond túl olcsóak, hanem azért sem, mert nincs módjában az egyéni takarékosság. Ha e szolgáltatások támogatásának leépítését anélkül kezdik meg; hogy az egyedi fogyasztás mérése megoldódna, akkor az a helyzet áll elő, hogy a kevesebbet fogyasztók fizetik meg a többet fogyasztókra eső költségek egy részét, ami a társadalmi igazságosság szempontjából legalábbis kifogásolható. A TGB fontosnak tartja, hogy a megszűnő támogatások egy részét a vállalatok hatékonyságnöveléssel ellensúlyozzák, fékezve ezzel az árnövekedést. Kérdéses persze, hogy azokon a területeken, ahol az importversenyt ma szigorúan korlátozzák, ugyanakkor az árak nagy része szabad ár, vajon hogyan lehet a fentieknek érvényt szerezni? A közvetlen fogyasztói ártámogatások zöme egyébként ma olyan termékekre és szolgáltatásokra teljed ki, amelyek esetében nemhogy importverseny, de még hazai versenyhelyzet sem képzelhető el. Gondoljunk csak a villamos energiára, vagy a vízellátásra. Itt nyilvánvalóan nem fog versenyhelyzet kialakulni, márpedig mindenképpen szükség van olyan eszközökre, amelyek garantálják, hogy a támogatások leépítésével párhuzamosan a lakosság ne legyen kénytelen a nem hatékony gazdálkodást ezúton saját zsebéből támogatni. I P. É. JUGOSZLÁV GAZDASÁGPOLITIKA • Politikailag forró volt az ősz Jugoszláviában^- egy a sok megmozdulás közül. (MTI-fotó) Kidolgozott reformalapok A jugoszláv kormány különbizottsága Branko Mikuücs miniszterelnök vezetésével kidölgöztá'áz idén májusban meghirdetett új, radikális gazdasági reform alapelveit, amelyek az alkotmány módosítása során az ország alaptörvényébe is bekerülnek. Az újabb jugoszláv reformkísérletre akkor kerül sor, amikor az országban eddig példa nélkül álló munkásmegmozdulások voltak és a hivatalos adatok szerint az életszínvonal a hatvanas évek közepének szintjére süllyedt. Időközben nyomasztó adósságterheinek enyhítésére Jugoszlávia újabb átütemezési tárgyalásokat kezdett. A 24. órában Jugoszláviában mielőbb be kell vezetni a piaci értékítéletekre épülő gazdasági reformot, máskülönben lehetetlen megküzdeni a száguldó inflációval és a munkanélküliséggel -^mondta Branko Miku- lics miniszterelnök, akit a minap élesen bírált Raif Dizdarevics államfő, mondván: a kormányfő képtelen megbirkózni az ország gondjaival, holott Jugoszlávia már a huszonnegyedik órában van ahhoz, hogy kijuthasson történelmének legmélyebb válságából. A gazdasági reform alapelveinek tervezete megpróbál a szocialista gazdaságba szabadpiaci eszközöket beépíteni. A tervekben szerepel többek között a hazai és külföldi magántőke szélesebb körű bevonása a jugoszláv gazdaságba, nagyobb szerepet szánnak a részvényeknek és a kötvényeknek, nyugati mintára át akarják szervezni az ország bankrendszerét, — lehetővé téve nyugati bankok tevékenységét is — valódi tőkepiacot szeretnének létrehozni, valamint számolnak a vállalatok csődbemenetelének lehetőségével is. A 140 neves jugoszláv közgazdász és tudós által kidolgozott új reformkoncepció abból indul ki, hogy a gazdaság alapvető tényezője a vállalat, amely teljesen önállóan határozza meg üzleti és fejlesztési politikáját, saját szervezési és kapcsolatteremtési rendszerét. A vállalat önállóan választja meg ügyviteli szerveit, maga dönt megtermelt jövedelmének elosztásáról és vállal minden kockázatot. Ezzel egyidejűleg szigorúbbá válnak a gazdálkodási feltételek, a tartósan veszteséges vállalatokat felszámolják. Bekerül az alkotmányba A reform előirányozza az ön- igazgatási döntéshozatal lényeges leegyszerűsítését. A munkástanácsoknak például a jövőben csak a kulcsfontosságú-stratégiai kérdésekben kell egyhangú szavazással dönteniük, minden más esetben elegendő az egyszerű szótöbbség. Egyébként egy közvélemény-kutatás eredménye szerint az önigazgatás a munkára ösztönző tényezők rangsorolásában az utolsó. Ä reformdokumentum rögzíti a különféle tulajdonformák egyenrangúságát. A társadalmi tulajdonon kívül érvényesül a szövetkezeti, a közös, a magán-, valamint a jugoszláv és külföldi személyek eszközeit gazdasági tevékenység végett társító vegyes tulajdon. A javaslat a gazdaság finanszírozásában nem a kölcsönökre, hanem a saját forrásokra, pénzeszközökre, felhalmozásra helyezi a hangsúlyt. Ezt eszköztársítással, a lakosság takarékbetéteinek aktivizálásával, részvények és kötvények kibocsátásával kívánja elérni. Belgrádi források szerint a jugoszláv alkotmány módosítása során az ország alaptörvényébe is bekerülnek a gazdaság korszerűsítését jelentő változások. Az új alkotmány végső formája a tervek szerint november végén kerül a. szövetségi parlament elé, benne a tervek szerint 1989. január 1-jén életbe lépő reformcsomaggal, amely egyes szakértők szerint olyannyira megváltoztathatja majd Jugoszlávia gazdasági berendezkedését, hogy az a nyugati kapitalizmustól csak abban különbözik majd, hogy az állami nagyvállalatok nagyobb szerepet játszanak a gazdasági életben. Megélhetési gondok Az alkotmánymódosítás egyik legfontosabb céljának, a gazdasági élet fellendítésének szükségességét támasztja alá a belgrádi Piackutató Intézet igazgatójának közlése, miszerint a jugoszláv társadalmi össztermék értéke 1988-ban 2,5 százalékkal marad el a tavalyitól. A jugoszláv gazdasági válság súlyosságát jelző adatokból az is kiderül, hogy az összesen 21 milliárd dollárnyi adósságteherrel küzdő országban az infláció októberben 19,1 százalékkal emelkedett szeptemberhez képest és éves szinten elérte a 236,3 százalékot, ami a legmagasabb érték egész Európában. A megélhetési költségek ugyanezen egy hónap alatt 20,5 százalékkal emelkedtek, és igy 223,2 százalékkal voltak magasabbak, mint 1987 októberében. A lakosság vásárlóereje az év eddigi részében 20 százalékkal, a reálbérek 13 százalékkal csökkentek. A munkanélküliség jelehleg 15 százalékos Jugoszláviában. A szövetségi kormány pedig jövőre is legkevesebb 60-75 százalékos pénzromlással számol. (MTI-Press)
