Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-10 / 268. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. november 10. LÁNGELMÉK PEDIG LÉTEZNEK Kérdések a tehetséggondozásról Megvalósulás — egyelőre a középiskolákban I. MOTTÓ: A két gazdasági világrendszer közötti mérkőzést az iskolapadokban fogják megvívni." (Fritz Baade) Aki az első fadarabot hegyesre formálta a vadászathoz, aki két követ addig csiszolt egymáshoz, míg abból szikra nem pattant, akinek először fordult meg az agyában a kerék gondolata .. Einstein, Edison, Bell, Leonardo, Petőfi ... Különcök? Zsenik? Lángelmék? Tehetségek? Voltak, vannak és lesznek. Mig ember él a földön, akadnak „kiválasztottak”. Olyanok, akiknek a szürkeállományból bővebben jutott. Irigylésre méltók vagy inkább szánnivalók? Mindannyiunkat érint létezésük. Mindannyiunk felelőssége megbecsülésük. Mindannyiunk előnye felfedezésük, s kára elsikkadásuk, személyes tragédiájuk. Nincsenek sokan. Még akkor sem, ha valamennyi potenciális tehetséget figyelembe vesszük. A genetikusok felmérései szerint az iskolás gyermekek két és fél százalékának általános értel- messége, ugyanennyinek valami speciális szellemi képessége tekinthető kivételesen jónak. így a gyerekek mintegy öt százaléka tehetséges. Tudni kell azonban azt is, hogy közülük csak ritkán akad olyan, aki egy-egy tudományágat alapjaiban képes befolyásolni. Ám a lehetőség nyitott. S nem tudhatjuk, hogy iskolarendszerünk lpá- nyosságai, hibái kiben, s mikor fojtják el a kreativitás, az alkotókedv csíráit. Mintha ott sem lett volna Szent-Györgyi Albert professzor a tehetséges gyermekekről vallja: „Van egy téveszme, hogy a lángelmét nem lehet elnyomni, az utat tör magának. Csudát tör utat! Nincs könnyebb;dolog, mint egy lángelmét elnyomni, mert az nagyon érzékeny. Azt úgy el lehet fújni és taposni, mintha ott sem lett volna.” 1949 és 1979 között, három évtizeden keresztül az ígéretesen megindult tehetségnevelési munka nem fejlődhetett olyan iramban, amennyire az kívánatos lett volna. Az oktatás rosszul értelmezett demokratizálása az „elit iskolák” felszámolásához vezetett. Uralkodó szemléletté vált, hogy mindenki egyformán alkalmas a tanulásra. A diákok szellemi képességeinek figyelem- bevétele és diiferenciálása helyett egy vélt átlag képzése volt a nevelés-oktatás célja. Az egyes fejlett nyugati országokból kiinduló tehetségpatronáló mozgalmak határainkon belül is mind több hívet hódítottak, elsősorban a pszichológusok és pedagógusok köréből. Néhány ország példája is erre ösztönözte őket. Hiszen például a japán gazdasági csoda nem más, mint az a fajta évtizedek múltán megtérülő befektetés, mely az anyagi javakat az oktatásba invesztálja. E szemléletnek hazánkban is egyre szélesebb körben akad hirdetője. A huszonnegyedik óra Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a jelenlegi iskolarendszer, a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülésének módja nem nevezhető ideálisnak. Vegyünk csak néhány kiragadott példát a visszatartó jelenségek halmazából: nagy létszámú osztályok, pedagógusbérek, korszerűtlen iskolák, képesítés nélküli nevelők, a pedagógusképzés helyzete, a középiskolák elszigeteltsége... Nem tagadható: a huszonnegyedik órában vagyunk. A megye politikai és állami vezetése éppen ezért intézményesen sürgeti a tehetséggondozás ügyét Bács-Kiskun megyében is. Természetesen ez nem csupán helyi jelenség. Országszerte felismerték a kihívást, s most a lépéseket gyorsan és következetesen kívánják megtenni. Ehhez azonban szakemberek, programok, elméleti útmutatók kellenek. A Bács- Kiskun Megyei Tanács keltette életre a tudományos koordinációs szakbizottság tehetséggondozási albizottságát. A név hosszú és megfoghatatlan. Többet mond, ha inkább tevékenységéről, céljairól szólunk. Útmutatás — megyei programmal A fent említett kilenctagú bizottság, mely főként pedagógusokból áll, kidolgozta az intellektuális tehetségek gondozásának közoktatási megyei programját. Ebben megfogalmazták azokat a célokat és feladatokat, melyek a megye oktatási intézményeiben a tehesé- gek felkutatásának és gondozásának előmozdítói lehetnek. Mindenekelőtt leszögezik: a társadalom minőségi át- , alakulása elképzelhetetlen a~ meglévő, de kiaknázatlan szellemi kapacitás aktivizálása néllcül. Áz általános elvek között az egyik legfontosabb megállapítás, hogy a társadalmi szintű tehetségvédelem nem időszakos kampány- munka, hanem átfogó, folyamatos feladat. Ugyancsak megszívlelendő a te- .hetségnevelés folyamatosságára való felszólítás, mely kimondja: az eddiginél szorosabb és céltudatosabb együttműködés kívánatos az óvoda, az általános iskola, a középfokú oktatási intézmények s a felsőfokú tanintézetek között. Szó esik még a személyi és tárgyi feltételekről — ezen belül például az anyagi érdekeltségi rendszer megteremtéséről —, valamint a Bács-Kiskun Megyei Pedagógiai Intézet és valamennyi megyei oktatási intézmény feladatairól, az iskolán kívüli ifjúsági mozgalmi lehetőségekről és a gazdasági jellegű feladatokról. A szóban forgó anyagot az illetékeseknek -T vagyis az igazgatóknak és pedagógusoknak — megküldték. A vélemények meghallgatására ünnepélyes pillanatot választott a bizottság. Színhely: Kecskemét. Tárgy: a tehetséggondozásban kiemelkedő pedagógusok jutalmazása. A reagálások tehát a legilletékesebbek szájából hangzottak el. Jó átlagot vagy kevés zsenit? Dr. Sárkány Ernő, a kecskeméti Katona József Gimnázium igazgatóhelyettese: — Ne feledkezzünk meg arról a tényről, hogy a gyerekek nagy része nem kimondottan tehetséges. A gazdaságnak sem csak zsenikre van szüksége, hanem jó szakemberekre. Ez pedig az átlag: a nem túl tehetségesek, de korrepetálásra sem szorulók. A pedagógus pedig az átlaghoz tud igazodni, különben a többség vagy nem érti, vagy unja az anyagot. Most, amikor egyre gyakrabban beszélünk arról, hogy a középiskolai tananyagot legfeljebb letanítani tudjuk, megtanítani nem igazán, amikor bevalljuk, hogy azt a fajta általános műveltséget, mely konvertálható tudást ad, nem tudjuk megadni, amikor magam is tanácstalan vagyok: hogy tanítsam törzsóraszámban úgy a matematikát, hogy azt a gyerek tíz év múlva is használni tudja? Vigyáznunk kell a tehetségekkel, hiszen kevesen vannak. A középfokú oktatás célja pedig nem egy szűk, kiragadott réteg képzése. A dolog összetettebb, mintsem kiemelni és gondozni a tehetséget. Nemcsak meg kell találni a legrátermettebbeket, hanem a testhez álló kifutási formát is jól kell megválasztani. Van, aki versenyző típus, más inkább jó előadó, a harmadik zseniális elme, de rendkívül lassú... Nem vehetjük valamennyit egy kalap alá. Akadnak tanulók, akik több tárgyból is kiemelkedőt produkálnak. Ilyenkor két-három pedagógus is gondozza, szerepelteti, futtatja. A gyerekből favorit lesz, kiváltságokat élvez, de igazán nem tud elmélyülni egy területen, ahol aztán megmutathatná, mire képes igazából. Szükséges tehát a pedagógusoknak egymás között bizonyos kompromisszumot kötni — a gyerek érdekében. Dr. Sárközi István, a kecskeméti Katona József Gimnázium tanára: — Egy-egy versenyen a jó eredmény eléréséért mérhetetlenül sokat kell dolgozni diáknak, 'tanárnak egyaránt. Olyannyira, hogy ezek a gyerekek általában a felkészülés idején a többi tárgyból elmaradnak. S az erkölcsi, anyagi elismerés távolról sincs arányban a felhasznált energiával. Elteijedőben van ugyanakkor a tehetséggondozásnak az a sajátos módja, hogy az általános iskolában már feltűnt,Jó képességű gyerekeket középiskolai tanárok maguk köré gyűjtik, a szakköri foglalkozások keretében készítik fel őket — saját középiskolájuk számára. Véleményem szerint ez a módszer éppúgy árt az általános iskolai pedagógusok presztízsének és rangjának, mint ahogy a középiskolák, tekintélyének. Az ilyenfajta rivalizálást elkerülendőnek, károsnak érzem. G. Tóth Tímea (Folytatjuk) Németh László darabjainak — akár olvassuk, akár a színházban nézzük őket —, kétségtelenül eléggé nyomasztó a hangulatuk. S ezt a hatást minden bizonnyal a valós jelenségekbe fúródó mély gondolatiság, illetve a kétkedések nemzette keserűség, az örökös belső vívódás kelti az olvasóban, nézőben. Nem ilyen hangulatra vágyva ütünk fel egy könyvet, vagy ülünk le a színház nézőterén, de azután már szabadulni sem könnyű, ha nyitott értelemmel és érzelemmel viszonyulunk az adott műhöz. Az utóbbi esztendőkben hozzászokhattunk, hogy minden évadban műsorára tűz egy-egy Németh László-dara- bot a kecskeméti Katona József Színház kamaraszínháza. A napokban mutatták be a Szörnyeteget, mely valójában a két éve játszott Villámfénynél című darab továbbgondolása. Bizonyára emlékszik még a kedves olvasó erre a produkcióra, amikor az önmagát s az élet értelmes kapaszkodóit kereső, önmarcangoló vidéki körorvos, Nagy Imre életében feltűnik a svájci intézetből hazatérő, fiatal szomszédlány, Sa- ta. Egy „villámfény” az egész, mégis megváltoztatja őket, ám ahhoz kevésnek bizonyul az adott helyzetben, hogy eggyé is olvassza a korosodó férfit és a fiatal lányt. Németh László eljátszott azonban azzal a gondolattal is, hogy mi van akkor, ha egy ilyen szerelem beteljesedik? S ha más szereplőkkel is, de végső soron erről szol, így született a Szörnyeteg. Sárkány Béla professzort mindenki csodálja tudásáért, mégis rettegnek tőle, különcnek, mi több, egyenesen szörnyetegnek tartják. Mióta felesége meghalt, ' lányával (Mártával), vejével (Egonnal) és fiával (Lórival) él, de igazán egyiket sem becsüli sokra. Mígnem megjelenik a fiatal bölcsész lány, Árnál, aki ugyancsak csodálja a professzort. Szerelem szövődik, majd házasság. Csakhogy a varázslat .gyorsan szürkülő valami... Kiderül, szerelemre lob- banthat bárkit a csodálat, a tisztelet, de más dolog elviselni egy megszállott, s éppen ezért önzővé váló tehetséget, s megint más hosszabb távon együtt élni vele. És erre Árnál sem képes ... Nagy Attila kétszeres Jászai-díjas, érdemes művész rendezte a Szörnyeteget Kecskeméten, s ö játssza a főszere-. pet is. Külön említést érdemel, hogy nem egy letűnt korba, hanem a mába helyezte az egész történetet. Ez a különböző személyiségek társadalmi sorsával foglalkozó darab legalább annyira időszerű, mint fél évszázada volt. Mi több: a megszállottan kutató Sárkány professzor alakját mi már nem is látjuk szörnyetegnek. Mert az ő kapcsolatai kísértetiesen hasonlítanak mindennapunk emberének kapcsolataihoz. Vagyis elérkeztünk oda, amikor nem az ilyen mentalitású ember a szörnyeteg, hanem maga a kor, amiben él, amihez hasonul. S mindezt kitűnően veszi észre Nagy Attila mint rendező, ahogy színészi alakításáról sem lehet szólni e darabban elmarasztaló jelzőkkel. Pontosan látja, láttatja: „Voltak korszakok és helyszínek az emberiség történetében, amikor még képesek voltak nagy, pozitív különceiket lángészként becsülni az emberek ... Mára már ez a helyzet megromlott .. .Nem veheti körül őket otthonos, természetesen oldott közösségi légkör, mert ki-ki meggondolatlan kegyetlenséggel minősíti emberi torzónak őket...” Amál szerepében Tallós Rita, úgymond „hullámzik”. Vannak jelenetek, amelyekben nagyszerűen együtt él a darabbal, nagyon jól játszik, de akadnak olyanok is — szerencsére csak elvétve—, amikor bizonytalanabb, szürkébb, mint megszoktuk tőle. Hasonló Horváth Károly (Lóri) alakításában is megfigyelhető, azzal' a különbséggel, hogy—legalábbis a premieren látottak alapján tr- ő fokozatosan javul fel, s a második felvonásban már valóban érezni, hogy tényleg azpnosulni tud a szerepével. Szirmai Péter ismét bebizonyította, hogy tehetséges, jó színész. Boronkai államtitkár „bőrébe bújva”, egy pillanatig sem kételkedünk abban, hogy ilyen is lehet egy mai funkcionárius. Külön figyelmet érdemel Krizsik Alfonz (Károlyházi) visszafogott, s talán éppen ezért teljesen hitelessé váló alakítása is. Sivók Irén (Biti) érdekes, kellemes bájt ad a darabnak. Néhány zavaró dolog azonban az ő esetében is megfigyelhető, bár valószínű, hogy ezek inkább a jelmeztervező — Szilágyi Varga Katalin — számlájára írandók. Mert egy Biri-féle vidéki lány, legyen bármennyire szerelemre éhes, például nem megy magas sarkú, báli cipőben kirándulni, ősónakázni. Annál gyakorlatiasabban gondolkodik, még akkor is, ha tudja: a magas sarkú cipő szexisebbé teszi, mint egy strandpapucs. Orth Mihály (Egon) szerepformálásában lehetne hibákat találni. De ezek mindenképpen eltörpülnének amellett a bravúr mellett, hogy mindössze néhány napja volt „beugrani” megbetegedett színésztársa helyett. S tegyük szívünkre a kezünket, ez nem akármilyen teljesítmény. Különösen, a látottak alapján. Mártaként Jablonkay Máriát, Szko- pal bácsiként Budai Lászlót, Kukaczi úrként Frenkó Zsoltot láthatja a közönség ebben a darabban. A díszletet Molnár Gabriella tervezte. Elégedjenek meg a kedves olvasók az említettek esetében a konkrét, hiteles felsorolással. Ugyanis esetükben az elemzés ellentmondana annak a ténynek, hogy az idei színházi évad legjobb produkciója eddig Németh László Szörnyeteg című darabja. Mármint Kecskeméten. Koloh Elek A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FOLYÓIRAT Hitel 1988/1 Nem csekély feladatot vállalt fel a Hitel című új, független irodalmi, társadalmi, kritikai lap szerkesztőbizottsága. Orgánumukban — mely „évente huszonnégyszer” jelenik meg — át kívánják fogni a teljes magyar közéletet. A november másodikén megjelent első számban egyebek mellett Csoóri’ Sándor (egyébként a szerkesztőbizottság elnöke), Csurka István, Cseres Tibor, Esterházy Péter, Fekete Gyula, Czakó Gábor, Ágh István publikált. S bár nem kapcsolódnak közvetlenül a Magyar Demokrata Fórumhoz, annak szellemiségét kívánják közvetíteni. Az első oldalon, a politikai vezércikk - első szám esetében a hovatartozás, a távlati célok megfogalmazásának — helyén Illyés Gyula Petőfiről címmel jelent meg írás. Vezércikknek talán rendhagyó. De ne higgye senki, hogy politikai állásfoglalást nem tartalmaz. Néhány cím a Nemzet és hagyomány; a Dunánál; Csillagfénynél; Világ-szem; Dokumentumok; Az irodalomról rovatcímek alatt megjelent írások közül: Értékvilág és értékrend a magyar irodalomban; Szellemi környezetvédelem és belső függetlenség; A Magyar Demokrata Fórum Alapító- levele és ideiglenes alapszabálya; Mit akar a Magyar Népfőiskolái Társaság?; A magunk Európája; Nemzeti öntudat és történetírás... Már az első szám is — kimondatlá- nul bár, de —• nyíltan hirdeti: A Hitel nem kíván a legszélesebb társadalmi rétegek folyóirata lenni. A célba vett réteg elsősorban az értelmiség. Eurázsia középső sávján végighúzódó hatalmas területnek szinte minden népével rokon a magyar, a messzi Kelettől a távoli Nyugatig. Ötvöződik bennünk a honfoglaló hét (vagy tíz?) törzs őskorba nyúló története, hagyományai. Letelepedésüftk után Kelet, Észak, Nyugat és Dél népei közül újabbak és újabbak csatlakoztak, kovácso- lódtak hozzánk, alakult ki a magyar nép. A belénk olvadtak egy része elfeledte őstörténelmét (uzok, besenyők, blakok), mások (székelyek, kunok, jászok, palócok) híven őrzik származástudatukat, múltuk ma is élő szikráit, az ősi hagyományokat. A tudomány jelenlegi állása szerint nem egységes a tudósok véleménye, sok még a fehér folt, sok az ellentmondás a magyarrá lett keleti népek történelmében is. A magyarság mellett szükséges é$ helyes a különböző népelemek őstörténetének nyomozása. A honfoglalás után hozzánk költözött, csatlakozott, telepített keleti népeket ismeri meg a kötetből az olvasó. Kik voltak a székelyek, a blakok, kazárok, kabarok, besenyők, uzok, kunok? Mit tudunk a jászok őstörténetéről és a Kárpát-medencei történelmükről? Mi lett a Kárpát-medencében maradt törökök sorsa Buda visszafoglalása után? Az évezredes történelmet, sajátos beszédmódját és életstílusát, hagyományait, népi művészetét őrző palócság múltját hogyan összegzi a kutatás? Kérdések, kételyek, fehér foltok sora! Különleges, régmúlt világban kalauzunk a közelmúltban elhunyt Szomba- thy Viktor és László Gyula' szerkesztő munkájának termése, a Panoráma Kiadó Utazzunk a múltban és jelenben! sorozatának most megjelent kötete. k; m. LEMEZ Kinn és benn ; Régi adósságot törlesztett a hanglemezgyár Krém szerkesztősége, hogy kiadta Babos Gyula gitárművész fekete korongját. Kinn és berni (In V out) a címe a hét kompozíciót tartalmazó albumnak, mintegy sejtetve, mi is történik, történhet a dzsessz világán belül és kívül. Annyi bizonyos: színvonalas az összeállítás, minthogy Babostól ezt már megszokhattuk. Bár ez az első szólólemeze, de korábban számtalanszor bizonyított már, például a Saturnus együttes oszlopos tagjaként. Ezúttal kitűnő zenészpartnereket toborzott maga köré: Solti János dobost, Szakcsi Lakatos Béla, Nagy Zoltán zongoristákat, az ütős Zsoldos Bélát, a szaxofonos Lakatos Tónit. A szerzemények különféle hangulatokat árasztanak, melyekre a címekből is következtethetünk. California messze van, Egy régi emlék, Népdal és a többi. A zenei rendező Mihály Tamás ugyancsak profi munkát végzett. Ezúttal a lemezborító is kifogástalan, a tervezés Ukka, Lári- ka munkája, aki ha jól sejtem, nem más, mint Katona Klári. BEMUTATÓ A KAMARASZÍNHÁZBA? Szörnyeteg • Nagy Attila (Sárkány professzor) & Tallós Rita (Árnál). • Sivók Irén (Biri), Horváth Károly és Taüés Rita. Horváth Károly (Lóri) és Szirmai Pér tér (Boron- kaiV
