Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-09 / 267. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. november 9.

HIÁNYOS FELTÉTELRENDSZER

Szakmunkásképzés a mának és a jövőnek

Megyei helyzetkép az adatok tükrében

HONISMERET — HELYTÖRTÉNET

Alcsútdoboz

Történelmi filmjeinkben fel-feltűnik olykor egy remek arányú, klasszicista stílusban épült nemesi kúria homlokzata, amely a maga Habsburg-sárga színével igazán jó hátteret ad egy-egy múlt században játszódó mozidarab kosztümös jeleneteihez. A furcsa csak az, hogy e kis palotát mindig elölről mutatják; még féloldalról sem irányul rá soha a kamera. Az ok egyszerű: ennek a hajdanvolt úri laknak csupán az elülső fala maradt meg, s így emlékeztet azokra a boldog békeidőkre.

Mégpedig azokra az évtizedekre, amikor József nádor — hiszen ő kérte fel hírneves építészünket, Pollack Mihályt e „lak” megtervezésére — az 1820-as évektől kezdve otthont teremtett magápak Alcsútdobozon, s ahol nemcsak ezt a ma már csupán díszletként árválkodó épületet hozta tető alá, hanem egy pompás arborétumot is telepített.

II. Lipót magyar király fia, aki bő fél évszázadon át töltötte be a nádori tisztét, igen jó szemmel választotta ki a helyet birodalma számára. Ott kezdte el a növénykülönlegességek telepítését, ahol a Vértesacsai-patak a Váli-vízzel találkozik, tehát ahol nem kellett külön is gondoskodni az öntöznivaló- ról. Mindemellett a lankás-dombos dunántúli — Fejér megyéhez tartozó — tájba is remekül bele lehetett illeszteni ezt a birodalmat. Sőt még egy tó is csábította az alapító tulajdonost, és késztette kerttervezési remeklésre az ismeretlen tájalakító művészt.

Mintegy 40 hektárnyi területet kerítettek be, s ott honosították meg sorra a növény és faritkaságokat. Azt a^mocsári ^ ciprust például, ámely a talajból függőlegesen kiemelkedő gyökereivel ritka érdekes látványt nyújt. Aztáfí'á'h'á't'áfflriassá'" nőtt vérbükköket, a törökmogyorófákat, a vízparti szilfákat, a Távol-Keletről hozott parásfákat és az ázsiai eredetű, úgynevezett vasfát. De van ott még mindezek mellett sokféle fenyő is: jegenye-, luc-, szerb-, ezüst-, kanadai és a Kelet- Kínából származó páfrányfenyő. Az a libanoni cédrus, amelyet még 1830-ban ültettek, 26 méterre felnyúló, ÉszakAmerikából származó tulipánfa, és az az akác, amelyet a legöregebb ilyen faként tisztelnek az erdészek, s amely 5,5 méteres átmérőjével valóban tekintélyt parancsol.

József nádor rengeteget tanyázott ebben a birodalomban. Annyira szerette, hogy a palotája mellé egy úgynevezett narancsházat is építtetett, ahol valóban a narancsok termesztésével kísérletezett. Ugyancsak botanikusi szenvedélyeinek kiélésére hat kisebb üvegházat is készíttetett; ezekben az arborétumban telepítendő egyedeket ápolgatták és a messzi földről hozatott magokat szaporították.

Az alcsútdoboíi arborétum — amely egyébként egy jellegzetesen múlt századi angolkert — a nádor halála után is tovább bővült, szépült. Különösen az 1876—1887 közötti időszakban gyarapodott, mégpedig azért, mert a két patak vize mellé ekkoriban egy artézi kutat is kapott. Ezt világhíres bányamérnökünk, Zsigmondy Vilmos fúrta, és szakértelmének hála, a 185 méteres mélységből máig szakadatlanul érkezik az öntözővíz; illetőleg a park tavának az utánpótlása.

Erre a folytonos utántöltésre már csak azért is szükség van, mert az eredetileg természetes medrű kis tavat 2,5 hold- nyira bővítették, s így igen tekintélyes nagyságú állóvíz lett belőle. Igaz, ez a fakülönlegességek árnyékában meghúzódó tó nem mély Hgjjl-1,5 méteres —, de a felülete jókora, így hát folyvást tölteni kell, nehogy kiszáradjon.

Dicséretére a hazai természetvédelemnek, ezt a József nádor alapította és utódai által példásan továbbfejlesztett díszkertet máig szépen gondozzák. 1952-ben védetté nyilvánították, azóta a Budapesti Állami Erdőrendezőség a gazdája.

Ahhoz azonban, hogy ne csak turistaként gyönyörködjünk e tájban, hanem alaposabban is megismerkedjünk az ^ ott folyó kutatásokkal, hosszabb időre yan^pziikség,

, AÍci pedig a. természet remekléseinek n^egcspaaiasa^utah ‘Jégy kicsit' a níúltba is vissza akar tekifrténi,lcSBíücsiípáA homlokzatával jelzett palota melletti sírkertet is keresse fel. Itt a nádori család sok tagja nyugszik remekmívű márványkeresztek alatt, de igencsak elhanyagolt környezetben. A kis templomocska szintén beszakadt tetővel várja, hogy végre- valahára rendbe hozzák.

A. L.

ARCOK A KÖZÉLETBŐL

A filmek szemléletet is változtatnak

A legutóbbi adatok szerint Bács- Kiskun megyében az általános iskolát befejezők 93,03 százaléka tanul tovább középfokon. Mintegy 60,5 százalékuk a megye kilenc ipari, három mezőgazdasági szakmunkásképzőjébe, illetve egy egészségügyi szakiskolájába nyer felvételt, ahol több mint száz szakmából választhatják ki a számukra legmegfelelőbbet. Beiskolázáskori tudásszintjük — köztudomásúan — rendkívül alacsony: egyes adatok szerint az 1,89 és a 2,55 százados átlag között mozog. Felkészültségbeli hiányosságaikat szemléletesen példázzák azok a felmérések, melyeket a tanítási év elején a legtöbb szakmunkásképzőben elvégeznek. Ez alapján fedezték fel tavaly a 623-as Ipari Szakmunkásképző Intézetben azt a szélsőséges példát, mely elrettentő bizonyítéka a felkészületlenségnek: egy diák úgy került hozzájuk — eredményesen elvégezte a nyolc általánost —! hogy egyáltalán nem ismerte anyanyelvének írott jeleit.

Bár a hasonló felmérések a többi szakmunkásképzőben sem mutatnak sokkal kedvezőbb képet, mégsem volna helyes, ha mindezt valamennyi tanulóra általánosítanánk. Az viszont bizonyos, hogy az úgynevezett hiányszakmákra törvényszerűen a leggyengébb képességű tanulók jelentkeznek.

Az intézmények vezetőinek nincs módjuk válogatni. Az említett iskolában például még nem fordult elő, hogy elutasítottak volna jelentkezőt, hacsak nem bukott meg a nyolcadik osztályban.

Magas

követelményekkel

1973-tól 1975-ig két érvényes tanterv vonatkozott a szakmunkásképzésre. Az egyik a hagyományos, a másik az emelt szintű képzés alapjául szolgált. Ez utóbbi követelményszintje csaknem azonos volt a szakközépiskolákéval. 1975-től az egységes tantervi követelmény van érvényben, mely a hibás, emelt szintű tantervhez áll közelebb. Úgy tűnik tehát, hogy a tanterv kidolgozóinak sejtésük sincs a szakmunkásképzés gondjairól, a képzésben részt vevők felkészültségéről és képességeiről.

A helyzet javításában némileg segít az az összeg, amit a Művelődési Minisztérium bocsátott az intézmények rendelkezésére, s amit 1985 óta beépítettek a szakmunkásképzők pénzügyi keretébe. Ez lehetővé teszi matematikából és magyar nyelvből, illetve irodalomból a csoportbontással történő felzárkóztatást.

Csodát azért így sem várhatunk. Hiszen az évtizedes tapasztalat — már- minthogy az első félévben egyes szakokon harminc-negyven százalék közelében is tetőzik a. bukások aránya — ma is érvényes. Ám a szakmunkásképzés eredményeit nem önmagukban kell vizsgálni, hanem számításba véve az indulás szintjét.

A másik oldal

Mereven el. kell választanunk egymástól a szakmunkástanulók szakmai és általános műveltségét. Többnyire manuálisan tehetséges gyerekekről van

szó, így szakmai eredményeik az előbbinél kedvezőbb képet mutatnak.

A két képzési forma, vagyis a szak- középiskola, illetve szakmunkásképző jól kiegészíti egymást. így megvalósulhat a középvezetői réteg utánpótlása is. A kvalifikált szakmunkásképzést azonban hátrányosan befolyásolja, hogy felvételi követelmény a nagyobb tudást igénylő szakokon sincs, pályaalkalmassági vizsgálatokat pedig csak elvétve végeznek.

A vállalatok szerepe igen lényeges a jelenlegi képzési rendszerben. Bár a képzés eredményességét egyes szakokon és területeken hátráltatja a hiányos, korszerűtlen géppark, a vállalatok többsége mégis eleget tesz feladatának. Ezt példázza az is, hogy az elért eredmények már hosszú ideje jobbak az országos átlagnál. Országos szakmai versenyekre átlagosan százhúsz Bács-Kiskun megyei diákot neveznek, s közülük harminc-harmincötén be is jutnak a legjobb tíz közé.

Igazolható tehát, hogy az általánosan alacsony produkciós szint ellenére a szakmunkástanulók között is akadnak továbbtanulásra alkalmasak. Ám milyen lehetőségek állnak előttük? Az érettségi bizonyítványt megszerezhetik ugyan (mint ahogy a hároméves képzésből kikerülők 20-25 százaléka meg is teszi), ám csak a szakmunkások szakközépiskolájában vagy a dolgozók gimnáziumában. Ma már azonban ehhez is a vállalat ajánlása szükséges. S ezzel szinte ki is merült a lehetőségek köre. Oktatási rendszerünk jelenlegi formájában ez az iskolatípus zsákutcába záija a tanulókat. Ezek után igazán irracionálisnak tűnik a magasan kvalifikált, sokoldalúan képzett szakmunkásideál.

Igényfelmérés,

összevonások

A szakmunkásképzés alapvető feltétele a vállalati igényfelmérés: Tudni kell ugyanis, hány asztalost, esztergályost, vízvezeték-szerelőt képezzenek, hányra lesz igény, mennyien tudnak három év múlva elhelyezkedni. Ennek jelenlegi menete nehézkes, átgondolatlan: a megyei tanács munkaügyi osztálya összegyűjti a vállalati igényeket, melyek alapján az érdekelt iskolákkal és a megyei művelődési osztállyal egyeztetve kidolgozza a felvételi keretszámokat. Ezt értékelésre, jóváhagyásra elküldi a Művelődési Minisztériumba, ahol esetleg módosítják. Eszerint történik a beiskolázás a következő tanévre. A tanulókból három év múlva lesz szakmunkás, vagyis négy évvel az igényfelmérés után állnak munkába. Az eltelt idő alatt megtörténhet, hogy az adott vállalat veszteséges tevékenységéről áttér másra, s már egyáltalán nincs szüksége asztalosra, ám annál több esztergályosra. így az egyik területen munkaerőhiány, a másikon viszont -túlkínálat jelentkezik.

Az egyszerűbb és pontosabb tervezést segíthetné például az a képzési struktúra, mely szerint az első két év az alapszakma (például asztalos) elsajátításával telne, s csak az utolsó évben, a vállalatokhoz kikerülve szakosodnának az adott üzem vagy intézmény igényei szerint (például | bútor- vagy épü-‘ letasztalosra). így az igényfelmérés mindössze egy évvel a tényleges munká- baállás előtt történne.

Ugyancsak gondot okoz az átkép- ‘ zésben, s gátja az oly sokat hangoztatott gyors termékszerkezet-váltásnak, a túlzott szakmai specializáció.

Az egyszerűsítés — úgy tűnik most elkezdődött. Az ágazati minisztériumok már dolgoznak a szakmaösszevonások és -megszüntetések módján, így elérhető lenne, hogy a jelenlegi 180 választható szakma számszerűleg szűküljön, s a nehezen beiskolázható ágazatok is feltöltődjenek.

E kezdeményezések külön-külön, de egyszerre is megoldhatók, kivitelezhetek lennének, ám csak új tantervek, tankönyvek bevezetésével, az alapszakmák magasabb képzési színvonalával együtt vezetnének eredményhez. De egyelőre ezek csak tervek ...

A profiltisztítás Bács-Kiskun megye középiskoláiban azonban már valóság. Erre a tanévre elérték, hogy a megye- székhelyen csak tiszta profilú középiskola legyen mind szakmunkás-, mind szakközépiskolai szinten.

Demográfiai hullám

Idén érte el a középiskolákat a demográfiai hullám, mely az 1991—92-es tanévben tetőzik majd. Ekkor Bács- Kiskun megyében csaknem négyezerrel többen tanulnak majd középfokon, mint jelenleg. Alapfokú feladat tehát a demográfiai helyzethez igazodó feltételek megteremtése, mégpedig olyan szinten, hogy a nevelő-oktató munka színvonala ne csökkenjen. A tervidőszak hátralévő éveiben tanulócsoportfejlesztésekkel, az osztálylétszámok növelésével, a megfelelő tanulmányi eredménnyel rendelkező tanulók számára továbbra is elérhető cél lesz a továbbtanulás, de nem minden feszültség nélkül. Több tanuló eredeti elképzelkésével szemben csak más területen lesz beiskolázható, a gimnáziumokba, szakközépiskolákba való bejutásra pedig csak a legjobbak számíthatnak.

A demográfiai hullám zökkenőmentes levezetéséhez a tervidőszak végére a jelenleginél mintegy háromszázzal több pedagógusra lenne szükség a megye középiskoláiban. Tekihtetben véve; hogy az utóbbi években a középfokon meghirdetett tanári állások 50-60 százalékát töltötték be csupán, elkerülhetetlennek tűnik a pedagógushiány súlyosbodása is.

Elhelyezkedés

A szakmunkásképzőkben végző fiatalok elhelyezkedési lehetősége szakonként változik. Az úgynevezett divatszakmák képviselői alig találnak munkahelyet, mások pedig válogathatnak a kínálkozó lehetőségek között. Általánosságban Bács-Kiskun megyére sokáig az erőteljes munkaerőhiány volt jellemző, ám az utóbbi két évben a munkáltatók által bejelentett betöltetlen munkahelyek száma fokozatosan csökken.

Bár valós elhelyezkedési gondról még nem beszélhetünk, a megyében, de az 1990-es évekre a demográfiai hullám tetőzése a fokozott munkaerő-átcsoportosítások és -leépítések hatására felszabadult mintegy 5-6 ezerrel több munkavállaló, mindenképp súlyosbítja majd a helyzetet. Ez már önmagában is jelzi a helyes szakmaválasztás, a rugalmasabb ismeretek, könnyebb átképez- hetőség jelentőségét.

STEINER ÁGNES tizenöt esztendeje áll a közművelődés szolgálatában. Pályája Baján kezdődött. Elvégezte a tanítóképző főiskolát, majd Nyíregyházán népművelés szakon tanult. A József Attila Művelődési Központban az ifjúsági klubokkal foglalkozott. Akkoriban virágkorukat élték a kis közösségek, aktív fiatalok jártak a klubokba. Steiner Ágnes öt év után úgy gondolta, Kecskeméten próbál szerencsét. k;rr- Mi csábította a megyeszékhelyre?

— Tulajdonképpen nem kínálkoztak óriási lehetőségek, tehát nem a jobb állásért költöztem Kecskemétre. A változtatásnak családi okai voltak - mondja a Bács-Kiskun Megyei Moziüzemi Vállalat népművelője, egyben párttitkára. Jelentkeztem a moziüzemi vállalatnál és azóta itt dolgozom, immáron tízesztendeje. Nem bántam meg a választást, időközben a film barátja lettem.

— Minek köszönhető ez a barátság?

— Érdekes, izgalmas népművelői munkát végezhetek. A speciális filmter- jesztésnek sok-sok oldala van, amit korábban nemigen használtak ki. A filmklubokra gondolok. Sikerült megnyernünk a szakembereket, hogy gyakran töltsék idejüket a filmbarátok között. Fontos közművelődési eszköznek tartom a filmeket, mert az alkotók által megfogalmazott gondolatokat, mondanivalót népszerű formában közvetíthetik és a hatás is lemérhető. Ma már közösséget alkotnak a gyerekek és a felnőttek egyaránt. Hogy példákat is említsek: kedvelt a kecskeméti Médium filmklub, a Fájja Sándor vezette gyermekfilmklub vagy a bajai és a kiskőrösi felnőttekből álló klub. Ezeknek a foglalkozásoknak azért is óriási a szerepük, mert az általános is a középiskolákban nincs filmesztétikai oktatás, tehát egyfajta hézagpótlást töltenek be a találkozások.

— Miről esik szó ilyenkor?

— Megnézik a filmeket, utána beszélgetnek a témáról, esetleg találkoznak az érdeklődik az alkotókkal. Persze nem csak a filmklubokban tehetik ezt meg, hiszen gyakorta-rendezünk alkotó-közönség találkozókat. Emléke.- zetes volt Kiskőrösön a Béres Józseffel való diskurzus, vagy Kecskeméten a Bacsó Péter-est. Ezek az előadások, beszélgetések sokak számára meghatározók voltak, talán gondolkodásukban, szemléletükben is nyomot hagytak.

— Elengedhetetlen, hogy a megyei moziüzemi vállalat ne tartson eleven kapcsolatot a társintézményekkel, a közművelődés fellegváraival.

— Igen, ezt valóban fontosnak véljük. Bács-Kiskun közművelődési intézményeivel jó a kapcsolatunk. A megyei KISZ-bizottsággal évek óta rendezünk közösen filmes vetélkedőket; továbbképzésedet, hasonló módon dolgozunk együtt az úttörőszövetséggel vagy a pedagógiai intézettel. A Pannónia Film Vállalat kecskeméti műtermében készült rajzfilmeket díszbemutatón mutatjuk be Kecskeméten, ez már szép hagyomány.

— Mennyiben nevezhető a munkája politikusnak vagy közéletinek?

— Visszakérdezek: mit nevezünk politikusnak? A reformok idejét éljük, ez a filmekben is lemérhető. Egyre több olyan produkció kerül a mozikba, melyeket korábban nem láthattunk volna,

egyszerűen azért, mert nem' engedték bemutatni. Kosa, Sára vagy a Gulyás testvérek filmjei elgondolkodásra, a világban történtekben való eligazodásra késztetnek bennünket, és úgynevezett 'nehéz emberekről, ügyekről szólnak. Ha ezt vesszük, ez politikus dolog, mert a filmek alkotói lényeges mondanivalóval, következtetésekkel vannak jelen, mi pedig közművelődési munkánk során segítjük őket. A kérdés második felére azt válaszolom, hogy a közéleti tevékenységben ugyancsak szerepet játszanak az említett filmek. Engem mindig is vonzott a mozgalmi munka, szerencsére volt alkalmam véleményemnek hangot adni. Legutóbb például a városi pártbizottság fórumán képviseltem a vállalat pártalapszerve- zetét, hangot adtam elképzeléseinknek a városi pártértekezlet ügyében. A filmek egyfajta szemléletváltozásra adtak lehetőséget nekem is. Bátran kell vállalni a gondolatokat, a véleményeket.

— Párttitkárként erre szüksége van!

— Természetesen. Az ugyancsak fontos, hogy a vállalatnál segítik a munkámat. A nyíltság jegyében tevékenykedünk, jövőt illető elképzeléseink, törekvéseink ebben a szellemben fogalmazódnak meg.

— Milyen a közérzete?

— Kevés embernek jó a közérzete. Én sem vagyok túlzottan optimista. Abban hiszek, hogy eljön az idő, amikor a tisztességesen, korrektül végzett munkát elismerés övezi majd. A régi szemléletet sutba kell vetni, nem beszélni, hanem tenni kell az előrehaladásért. Igyekszem lépést tartani a filmművészettel. Ott vagyok az előzetes vetítéseken, a sajtótájékoztatókon, a továbbképzéseken, olvasom a szaklapokat. Azt mondhatnám, odahaza is kitölti az életemet a film.

Steiner Ágnes munkáját már többszörelismerték. 1983-ban Kiváló Munkáért, 1985-ben Szocialista Kultúráért kitüntetést kapott, az idén tavasszal pedig a KISZ megyei bizottságától vett át méltó jutalmat az ifjúság művelődéséért végzett tevékenységéért.- • Borzák Tibor

G. Tóth Tímea

költőnek volt egy szabad órája, így aztán ellátogatott‘ régi barátjához, a biológiatanárhoz. A gimnázium alagsorában, a szertárban talált rá nagy nehezen, hosszú keresgélés után. Ákos, a tanár nagy munkában volt: a délutáni szakköri foglalkozáshoz készítette elő a szemléltetőeszközöket. Látogatójától bocsánatot kérve dolgozott tovább szorgalmasan.

A költő arrébb tolt egy kitömött mókust, leült a felszabadult székre és körülnézett. Rábámult a spirituszban elnyúló gyíkokra, békákra, szemét végigfuttatta a falon függő tablókon, komótosan mustrálta a különböző gyümölcsök, almák, körték vitrinben sorakozó, éléthű utánzatait, még a rovargyűjteményt is alaposan szemügyre vette. Rágyújtott, s amikor az elhasznált gyufaszálat kényelmes mozdulattal a hamutartóba dobta, barátja munkaasztalán egy emberi koponyát pillantott meg. A hirtelen látványtól kissé ijedten visszahőkölt.

— Ezt hol szerezted? — kérdezte némi izgatottsággal a hangjában, s rábökött a megsárgult csontokra.

Oszkár

— Az egyik muzeológus barátom adta ajándékba. Az Alföldön találták, amikor egy régi temetőben kutattak Valami után. Állítólag ötszáz-hatszáz éves lehet. Nálam a keresztségben az Oszkár nevet kapta így utólag. Már a srácok is így hívják — mondta nevetve a biológustanár a költőnek, közben barátságosan megsimogatta a sárga csontfejet. 1

A költő tűnődni kezdett. Gondolatai egymást követték. Vajon ki lehetett ennek a fejnék öt-hatszáz évvel ezelőtt a gazdája, tulajdonosa? A mohácsi csatából menekülő, királyi fegyverhordozó nemes, akit aztán az Alföldön értek utol a betolakodó törökök? Felgyújtott falujából földönfutóvá lett jobbágy, vagy az Alföldre, Erdélybe igyekvő szász kereskedő, tözsér, titkos küldetésben járó császári besúgó, esetleg az új vallás hittérítő papja, magyarul beszélő, aranyszájú prédikátor?

Aztán arra gondolt, hogy öt is eltemetik egyszer. Szülővárosa bizonyára díszsírhelyet adományoz porhüvelyének, százak kísérik majd végig utolsó útján, aztán pár száz év múlva valamelyik illetékes gondol egyet, elhamarkodott döntése nyomán szanálják a temetőt, az ö csontjait is kidobják az árokpartra. Amikor gondolatban idáig jutott, a hátán futkározni kezdett a hideg, hirtelen felugrott, s gyorsan elbúcsúzott a barátjától.

Kint az utcán aztán egy kissé lehiggadt. Elhatározta, hogy hazamegy, és ír egy szép verset az elmúlásról. A tervből azonban nem lett semmi. Bement az első borkimérésbe és leitta magát.

Másnap, amikor részeg álmából felébredt, Oszkárt kereste, mert eszébe jutott, hogy a hatodik pohár után Oszkár odaült mellé a borkimérésben, és beszélgetni kezdtek. Arra meg tisztán, világosan emlékszik, hogy. együtt jöttek haza Oszkárral, és az úton valami szomorú dalt énekeltek az elmúlásról.

Kiss György Mihály