Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-05 / 265. szám

.1

1988. november 5. • PETŐFI NÉPE • 3

BACS-KISKUN MEGYÉBEN

A KEPESBÍG ALAKULÁSA

88

JvJ ^

900

X

503

| i

L

____(;-v*;

\

990

K

\

990

si

999

\

999

19

80 8

1 8 □ LA

2 8 JH$HBPBS

3 8

sic

♦ a

5 86 8

7 19

• 1980 óta — derül ki a diagramból — 569 ezerről 553 ezerre csökkent a lakónépesség.

9 A megye szocialista ipara termelésének meny- nyisége 1986-ban 2,3, tavaly pedig 4,7 százalékkal haladta meg az előző év teljesítményét — ez jelentősen nagyobb az 1,7 százalékos országos átlagnál. Képünk az egyik legjobb megyei vállalatnál, az Agrikon kecskeméti gyárában készült.

t Dinamikusan fejlődött a tanácsi építőipar. A Kunép — kiskunhalasi cég — például az ország öt legjobb tanácsi vállalata közé tartozik. Ezt az épületet is ők készítették Halason.

Tervteljesítésről — félidőben

I < ■ 11 ■ I B

Bács-Kiskun gazdasági fejlődésében — hangzott el a megyei tanács legutóbbi ülésén, ahol az ötéves terv teljesítését értékelték — fellelhetők a megtorpanás jelei. A struktúraváltás nehézkes, a tanácsok mind szűkösebb anyagi eszközökkel gazdálkodhatnak. Ugyanakkor az agrárszféra is nehéz éveket hagyott maga mögött, mig az infrastruktúra fejlődése enyhít bizonyos öröklött feszültségeken. A megye 1990-ig terjedő VII. ötéves terve — a fő célokat tekintve-^- időarányosan teljesült.

Hogyan? Képösszeállitásunk erre próbál meg választ keresni.

9 Sóba ekkora fejlődés nem következett be a hírközlésben, mint az elmúlt években. Képünkön: a szabadszállási új központ.

9 Az enyhe tél, a kedvező tavasz és persze a gondos, munka eredményeként kalászos gabonából idén rekordtermést takarítottak be Bács-Kiskunban. Képünk a harkakötönyi határban készült

Milyen legyen a helyi politika?

Beszélgetés Dunapataj pártbizottságának titkárával

A párt akkor tudja betölteni szerepét, akkor ébreszt bizalmat az emberekben, ha érzékenyen reagál a valóság új jelenségeire, képes kezdeményezően cselekedni. Mindez arra ösztönzi a helyi párt- bizottságokat, hogy megfogalmazzák azokat a főbb feladatokat, amelyek megoldása hozzájárulhat a párt vezető szerepének növeléséhez, a lakosság öntevékenységének fokozásához. Ezekről beszélgettünk Frits Péterrel, a Dunapataji Községi Pártbizottság titkárával.

— Miben határozná meg a párt- bizottság legfontosabb tennivalóit a jelenlegi helyzetben?

Először is a pártbizottság és az alapszervezetek politikai munkájának erősítését említeném. A párt vezető szerepének elvi, politikai irányítás formájában, tagjain keresztül kell érvényre jutnia, s ennek érdekében nagyobb gondot kell fordítani a tagság aktivizálására.' Mi ennek érdekeben már tettünk is. Elhatározásunk: a pártbizottság úgy dolgozzon, hogy jobban érvényesüljön a kollektív vezetés, s ennek érdekében a munkabizottságoknak is rendszeresebb, aktívabb tevékenységet kell végezni. A pártbizottság tagjainak évente tájékoztatniuk kell a pártalapszer- vezet tagjait a testületi munkájukról. Kétségtelen, jelenlegi helyzetünkben fo tennivaló a pártdemokrácia erősítése. Már gyakoroljuk, a politikai döntések előtt kir kérjük a párttagság véleményét. Ennek több formája lehet: á taggyűléseken történő előzetes vita, a bizottsági ülésekre való meghívás. Hogy mit kell megvitatni? A pártbizottság éves munkájáról szóló beszámolót, a kqzségfejlesztés ötéves és éves tervkoncepcióját, a munkamódszer és -stílus fejlesztésének aktuális kérdéseit, s nem utolsósorban a párttagság által felvetett valamennyi témát. A véleményeket a pártbizottságnak hasznosítani kell,

—Hogyan vélekednek a kommunisták a pártépítésről?

— Az utóbbi másfél évben a gazdasági gondok, az ideológiai bizonytalanság, a tagkönyvcseré- vel összefüggő elbeszelgetesek hatására csökkent a párt szervezettségi szintje, visszaesett a tagfelvétel. Miként a pártépítési munkabizottságunk, az alapszervezetek vezetőségei is kritikusan elemezték ezt a jelenséget, s konkrétan meghatározták a pártépítés gyakorlati feladatait. Hangsúlyozni szeretném: az MSZMP tagjai személy szerint is felelősek a párt szervezeti és szervezettségi erősítéséért.

— Történik-e változás a pártbizottság megválasztásában?

— Egyetértek a párton belüli választási rendszer olyan értelmű korszerűsítésével, amely a pártdemokráciát segíti. Kezdeményezzük, hogy a pártbizottsági tagok több mint felét az alapszervezetek válasszák és delegálják a testületbe. Az irányítása ala tartozó alap- szervezetek vezetőségéinek megválasztása a taggyűlés feladata. A pártbizottsági tagok és az alapszervezeti vezetőségek megválasztásánál ajánljuk a többes jelölést.

— Hogyan határozná meg a kommunisták tennivalóit?

— Segítenünk kell abban, hogy a párttagok nyíltan és felelősséggel tudjanak véleményt nyilvánítani a községi, a munkahelyi, a politikai, a társadalmi élet kérdéseiben. Ennek érdekében a pártbizottság és az alapszervezeti vezetőségek döntéseiről rendszeresen tájékoztatni kell a tagságot. Minden módon segíteni kell a nyílt és türelmes politikai vitát, az eltérő érdekek többségi élv alapján történő egyeztetését. Meggyőzőídéssel kell hirdetnünk a párt politikáját, de figyelembe vesszük az attól eltérő nézeteket is. Ennek érdekében kezdeményezzük, hogy a helyi választott politikai, állami és társadalmi vezetők rendszeresen vegyenek részt egy- egy eszmecserén, a munkahelyi kollektíva és érdekcsoport tagjaival.

— A pártbizottság és a tanács között hogyan alakul a kapcsolat a jövőben?

— A tanácsok testületi munkájának színvonalát, demokratikus vonásait erősíteni szükséges, csakis így válnak valóságos önkormányzati intézménnyé. Elvárható, hogy a kommunista tanácstagok, de a pártonkívüliek is, aktív véleménynyilvánítással adják tanújelét elkötelezettségüknek. Ajánlottuk, hogy a tanács határozatait lehetőleg két fordulóban hozzák meg. A község fejlesztését érintő fontosabb témákat terjesszék falugyűlés, rétegfórum, munkahelyi tanácskozások elé. A helyi társadalmi viták megszervezésének feltétel- rendszerét a tanácsnak kell kidolgoznia. A tanácsi apparátus tisztségviselőinek, tagjainak közvetlen kapcsolattartásra kell törekedniük az állampolgárokkal.

— Hogyan működnek együtt a szakszervezettel és a Hazafias Népfronttal?

— A községi szakszervezeti bizottságnak arra kell törekednie, hogy községpolitikai kérdésekben legyen önálló álláspontja, s ezt ismerje meg a tagság. Erősítsék bevált munkamódszereiket, s kezdeményezzenek. A Hazafias Népfront bizottságának azt ajánljuk, hogy fogalmazzák meg azokat a feladatokat, amelyek megvalósulása elősegítheti a község politikai, társadalmi életének demokratikus, közmegegyezésen alapuló fejlődését. Legyenek patrónusai minden olyan kezdemenyezésnek, amely valamelyik réteg vagy csoport érdekét hozza felszínre. Segítsék a működő helyi egyesületek munkáját. A KISZ-bizottságnak felül kell vizsgálnia eddigi munkamódsze-j rét, s kidolgozni a megújulás tervét. Nekik a község ifjúságának szószólójává kell válniuk.

— A párt közvetlenül nem avatkozik be a gazdasági életbe, mégis hogyan valósítják meg a pártirányítást?

— A pártbizottság a község, a termelőegységek gazdaságpolitikai koncepciójának újrafogalmazását nem tartja szükségesnek, mivel a múlt év szeptemberében határozatot hoztunk a gazdasági-társadalmi kibontakozási program helyi megvalósítására. A testület tagjai úgy vélik, hogy ebben megfogalmaztuk azokat a feladatokat, amelyek megoldása hozzájárul a község, a gazdasági egységek fejlődéséhez. A határozat végrehajtása megkezdődött, bizonyos eredmények már tapasztalhatók. A pártbizottság ismét megerősítette a határozatot, s az abban foglaltak megvalósítására ösztönzi a párttagokat, a gazdasági vezetőket — mondta befejezésül Frits Péter.

Gémes Gábor

Csönd lesz a világon?

A fiatalember nem azért fékezett a monori országút egyik feltételes buszmegállója előtt, mert általában szánalommal viseltetik a havas esőben buszra várakozó magányos egyedek sorsa iránt. Nem. A fiatalember azért fékezett és állt meg, mert hanyag eleganciájához a nagyvonalú gesztusok 'gyakorlása is hozzátartozik.

— Tudja, uram — mondta, miután rezzenetlen arccal végighallgatta hálálkodó makogáso- mat —, eleinte lelkiismeretfur- dalást éreztem, amikor ezzel az Opellel emberektől hemzsegő buszmegálló mellett voltam kénytelen elhajtani. A visszapillantó tükörben gyakorta láttam, amint leplezetlenül parázslanak utánam a gyűlölködő pillantások. Akkor azt hittem, hogy a kocsit gyűlölik, illetve azt az életformát, amire egy ilyen elegáns nyugati márka következtetni enged. Azóta világosabban látok, uram. Jól tudom, hogy a gyalogosok nem a kocsira dühösek, hanem arra, aki benne ül. Ha ők ülnének egy Opel volánja mellett, és én állnék a buszmegállóban —* semmi bajuk nem volna a világgal. Tudja, uram: az emberiség még mindig a csecsemőkorát éh. S egy csecsemő csak addig bőg, amíg meg nem kapja a ctimiját. Ezért én a nagy forradalmakat sem tudom komolyan venni, nem én, uram. Nem többek tömeges méretű hőbörgé- seknél. És ha mindenki megkapja a maga cumiját — csönd lesz a világon. No, Isten áldja.

Monorra értünk, ki kellett szállnom. Őszintén örültem neki. Addig ugyanis — a hálaérzettől még mindig átitatva — úgy heherésztem, mintha egyetértenék jótevőm1 elméletével. Pedig nem értettem egyet vele, csak éppen túl hálás voltam neki ahhoz, hogy vitatkozzam azzal, amit mond. Ezért örültem a megérkezésnek: menekülhettem saját lekenyerezett lelkiismeretem elől.

A forradalmárt és a hőbörgőt az első pillanatban valóban nem lehet megkülönböztetni: mind a kettő elégedetlenkedik. Az alapvető különbség csak hosszabb távon derül ki: a hőbörgő csak azt tudja, hogy mi az, ami ellen lázad, míg a forradalmár azzal is tisztában van, hogy mi az, amiért lázad. Óriási különbség. Mert a hőbörgőt el lehet hallgattatni néhány odavetett konccal — „cumival”, ahogy ismeretlen jótevőm mondta —, a forradalmár viszont elégedetlenkedni fog mindaddig, amíg eszméje testet nem ölt, vagy ha már testet öltött: amíg eszméjét „meglovagolni” igyekvő törekvéseket észlel maga körül. S mindezt függetlenül egyéni sorsának, saját szociális helyzetének alakulásától.

Láttam én már karón vaíjút. Láttam embereket, akik — a nép bizalmából magasabb polcra kerülvén — hamar elfelejtették, hogy honnan kerültek oda. Láttam a szegényeknek nem egy prófétáját megtollasodni és kispolgárrá silányulni az indulatokban is. Láttam kényelmetlen írót lelkileg elkényelmesedni abban a villában, amit rebellis műveinek a honoráriumaiból építtetett. És láttam olyan őrmestert, aki a hajdani jutásiaktól közkatonaként elszenvedett sérelmeit a félszeg újoncokon igyekezett megtorolni. Láttam, láttam, és mindig elgondolkoztam: rengeteg esettséget, emberi gyarlóságot hordozunk még az idegeinkben.

És amíg hordozzuk, addig a forradalom nem ér véget. Az a forradalom, amely az Auróra ágyúlövésére robbant ki. Én annak a forradalomnak az évfordulóját képtelen vagyok a szabvány-ünnepek közé besorolni.' Mert ünnepeink zömében kegyelettel emlékezünk valakire vagy valamire, személyre vagy eseményre, valamint lezártra, elmúltra, mindenképpen befejezettre. A forradalom ünneplese viszont nem rekedhet meg az emlékezésnél, a kegyelet lerovásánál, mivel a forradalom folya-. matot jelent. Máig ható, ma is zajló folyamatot. A régi rend megdöntése csak a kezdet volt. Az új rend kivirágoztatásához szükséges tudati magasság meghódítása még nagyon is hátra van. A szocialista gondolkodású és életvitelű emberért még nem fejeződött be a harc. Sőt, mostanában éleződik, hiszen e harc ki- látástalanságát egyre többen hangoztatják. Sokan félreértik a peresztrojkát, azt hiszik, a forradalom temetéséről van szó, pedig ellenkezőleg: 1917 októberét most még inkább tekintjük a legnagyobb emberi lehetőségek történelmi kiindulópontjának, mint bármikor! Most, amikor az azóta eltelt idő rárakódott évtizedei közül nem egyet kell lefejteni róla, hogy világosabban láthassuk: minek a továbbvitelét kell megkísérelnünk látszólag ellehetetlenülő helyzetünkben. Forradalmárokra és nem hőbörgőkre van szükség manapság elsősorban, forradalmárokra, akiknek közösségi indulatait nem tompíthatja el saját sorsuknak sem jobbra, sem pedig rosszabbra fordulása. Forradalmárokra, akiknek tisztánlátását nem vakíthatja el az egyéni útjuk hepehupáin felverődő por sem. Forradalmárokra, akiket nem silá- nyít el a magasabb beosztás — - és forradalmárokra, akiknek nem derogál a „közlegényi” állapot, akik szürke eminenciásként sem renyhék küzdeni a szocialista közösség veszélyeztetett érdekeiért, félretéve vélt vagy valóságos sérelmeket, elfelejtve bosszantó igazságtalanságokat.

Forradalom ... A szó barikádokat idézett hajdan — idézze ma az „eszme-barikádokat”. A felszaggatott utcakövek helyett idézze ma az elszaggatott tudati béklyókat.

A halálra szánt lelkesedés vil- lámcikázásait pedig váltsa fel szivünkben az életre szánt céltudatosság örökmécs-szívósságú lobogása. Raranyi Ferenc