Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-30 / 285. szám
GRÓSZ KÁROLY BESZÉDE A BUDAPESTI PÁRTAKTÍVÁN Szocializmust akarunk, az eddiginél demokratikusabb módon Az intézményrendszer átalakítása a megújulás feltétele (Folytatás az 1. oldalról.) Fontos célunk a demokratizmus továbbfejlesztése, kiszélesítése. A hatalom szocialista jellegének továbbfejlesztése is csak így lehetséges. A politikai intézményrendszer radikális reformja tehát nemcsak a gazdasági reformfolyamatok kibontakoztatásának feltétele, hanem egy valóságos szocialista megújulásnak is a kritériuma. A legnagyobb változásokra tehát most itt van szükség. De ha ez igaz, akkor vajon nem ellentmondás-e állítani, hogy az ellenséges erők épp ezt a reformfolyamatot akarják túlhajtani. Nem, mert meggyőződésem: történelmi léptékkel merve is jelentős az a reform, amelyet ma valósítunk meg a felépítmény átalakításában. Ez évek vagy évtizedek munkája. Tőlünk most azt váiják, hogy hónapok alatt teljesítsük. Ezt nem vállalhatjuk. Egyszerűen azért ngm, mert itt sem lehet másként építkezni, mint alulról felfelé. Először és mindenekelőtt a párton belül kell végigvinni a reformfolyamatot; ezzel párhuzamosan újra kell gondolni a párt, az állami és a társadalmi szervek közötti kapcsolatot; végig kell vinni minden politikai intézményen belül a megújulást, igy az államhatalmi és kormányzati szervekben is. Ha nem akarunk kapkodással újabb kudarcokat szenvedni, akkor csak higgadtan, körültekintően és következetesen járhatunk ezen az úton. Ezért valljuk változatlanul: uralkodóvá kell tenni azt a felfogást, hogy a demokrácia nem ajándék, ellenkezőleg, történelmi vívmány, amelynek nem a termelésben, hanem a politikában és a közéletben van szerepe. S ez azért fontos, mert itt is tettenér- nető egy szerepzavar. Nagyobb figyelmet fordítunk a termelési demokráciára, mint a közéleti demokráciára, holott a termelésben nem a demokratikus módszerek az elsődlegesek, hanem — elnézést kérek a kifejezésért — a diktatórikus, kemény, következetes irányítási eszközök a célravezetők. (Taps) Kérdést kaptam a politikai pluralizmusról is, ezért szeretném erről elmondani a véleményemet. Fontos a politikai pluralizmus, de csupán egyik feltétele a demokratizálódásnak. Önmagában annyit jelent, hogy egy tagolt, differenciált társadalomban, az eltérő érdekek demokratikusan jutnak a felszínre. A politika csatornáján jelzik létüket, s a politika eszköztárával lehet egyeztetni, integrálni ezeket az érdekeket. Mi többre vállalkozunk, mint a politikai pluralizmus kialakítása és gyakorlatának meghonosítása. Az állam és a politikai hatalom társadalmasításán munkálkodunk. Ez az erősen központosított hatalmi funkciók leépítését és a helyi önigazgatási funkciók fejlesztését, kibontakoztatását igényli. Az egypártrendszer viszonyai között a politikai pluralizmus gyakorlatának egyik biztosítéka és szervezeti kerete a legszélesebb politikai folyamatokat átfogó Hazafias Népfront-mozgalom. Lehetőséget ad a vitára, az eltérő vélemények egyeztetésére, a társadalmi ellenőrzésre, az alkotó közéleti munkára és így alkalmat ad a hatalom gyakorlására is. A kérdések között szerepel az is, hogy „Ön hogyan képzeli el a területi pártmunkát?” Úgy, hogy a kommunisták ott vannak a területi pártalap- szervezetekben, a körzeti alapszervezetekben, a Hazafias Népfront-szervezetekben és a területen létrejött vagy létrejövő különböző társadalmi szervezetekben, egyesületekben. így tudnak élő és eleven párbeszédet folytatni a jószándékú pártonkívüüek- kel, így tudnak gondolatot cserélni és így tudnak tapasztalatot gyűjteni a párt- iranyitás számára abból a nagyon széles társadalmi közegből, amely a szocaliz- mus építésének mindennapjait éli. A szocializmus alapvető értéke a szabadság, a személyiség szabad fejlődése, valamint a közösségek demokratikus önrendelkezésének kibontakozásai Ebből következik, hogy olyan társadalmi viszonyok kialakítására törekszünk, amelyekkel megteremtjük minden egyén szabad fejlődésének a lehetőséget, s ez magában foglalja az egyéni és a kollektív szabadságjogok garanciáit is. Azért kell ezt hangsúlypzni, mert mostanában egyre többet lehet hallani, hogy a személyes szabadság kibontakoztatásának egyik akadálya a kollektivizmus. Márpedig — s ezt önök is tudják —a kollektivizmus a szocialista és kommunista mozgalom, a munkásmozgalom egyik legértékesebb tulajdonsága és hagyománya. Erről nem mondunk le! Ezért az egyén és a közösség dialektikus kapcsolatát kell ápolnunk, mert valljuk, hogy az egyén csak másokkal való közösségben találhatja meg fejlődésének lehetőségeit, eszközeit és feltételeit. Hisszük, hogy a szolidaritás érzése nem zárja ki a személyi autonómiát, ellenkezőleg: feltételezi a nézetek, az életvitel, a szükségletek differenciáltságát. Már utaltam rá: meggyőződésem, hogy a szocializmus kibontakoztatásának fontos velejárója, de feltétele is társadalmunk tagjai létbiztonságának megőrzése és fenntartása. Az elmúlt négy évtizedben e téren nagyon sokat tettünk, az utóbbi időben azonban ^ úgy tűnik, elsősorban a termelésből fakadó gondjaink miatt — nem tudtuk megőrizni azt a létbiztonságot, amelyre a politikai stabilizációhoz szükség lenne. Éppen ezért a termelőerők dinamikus fejlesztésével, a versenyképesség kibontakoztatásával, a korszerűbb gazdálkodás megteremtésével el kell jutnunk addig a pontig, ahol ismét birtokába jutunk azoknak az anyagi javaknak, melyek a létbiztonság fenntartásához szükségesek. Én a létbiztonság alatt nem az egyenlősdit értem, mert afelett is Ítéletet mondott már a történelem. Ugyanakkor részben az infláció, részben a munkanélküliség, bizonyos értelemben a lakáshoz jutás kilátástalansá- ga — és nem maga a lakáshiány —, mind-mind hozzájárul a létbizonytalanság erősödéséhez. Ezért nem mondhatunk le a szociális biztonság megteremtéséről és a teljes foglalkoztatás biztosításáról sem. Még akkor sem, ha ennek eléréséhez rögös út vezet. Miért soroltam el mindezt.ilyen rész^ letesen? Azért, mert bizonyítani akartam, hogy yan programunk a szocializ-, mus megújítására, azért, mert szerintem ezek a szocialista megújulás lényeges elemei, és azért, mert reális lehetőségeket látok arra, hogy belátható időn belül meg Js valósíthatjuk ezt. Lehet-e erre új közmegegyezést teremteni? Meggyőződésem szerint — igen! Egyik nagy politikusunktól, Károlyi Mihály- tól szeretnék idézni: „A szocializmusba vetett hitem sokmindenért kárpótolt, amit elvesztettem, mert megrögzött pesszimizmusom ellenére sem kételkedtem abban, hogy a szocializmus egy napon majd anyagi valósággá válik, s hogy harcunkra szükség van, hiszen csak úgy juthatunk előre.” Társadalmunk betegségeinek egyetlen gyógymódja a szocializmus. Ez volt a véleményem mindig, és ma is így gondolkodom, mert a korunkban divatozó áttérések és megtérések ellenére maradtam megrögzött szocialistának. Az első magyar köztársaság elnökének szilárd meggyőződése a mi számunkra is követendő példa marad. (Taps.) Sok kérdést kaptam a gazdaságról!®' e témakörről egy bevezető megjegyzés. Az elmúlt években a gazdasági kibontakozás feltételeként joggal szóltunk a politikai intézményrendszer strukturális korszerűsítéséről. Van azonban a dolognak egy másik oldala is. Legfontosabb politikai tett a hatékony termelőmunka Politikai stabilitást gazdasági fejlődés nélkül nem lehet hosszú távon biztosítani. Kölcsönhatás van a kettő között, ezért a .gazdasági fejlődés feltétele a politikai kibontakozásnak. Ezért mondom, hogy a mai kiélezett politikai helyzetben a legfontosabb politikai tett az eredményes és hatékony termelő- munka. A gazdaságban ma igazán két nagy feladattal állunk szemben: rövid távon és nagyon kemény feltételek között teljesíteni kell külföldi adósságszolgálati kötelezettségeinket, mérsékelni kell a fizetési mérleg hiányát, lefékezve az eladósodást. Ezzel egy időben § és ez a másik nagy kihívás — kezdeményeznünk kell a gazdasági struktúra megújítását. Megkerülhetetlen feladat mindkettő. Az első kényszer, az elmúlt 15 év alacsony hatékonyságú gazdálkodásának olyan következménye, amely új minőségű feszültséget hozott létre. A másik a kitörés iránya. Enélkül ebből a spirálból kitörni nem lehet. Fel kellett ismernünk, bármilyen nehéz is ezt bevallanunk, hogy alacsony teljesítményünk egyik oka: a hazai és a szocialista „puha piac” kényelmessé tett bennünket. Az elmúlt évtizedekben nem támasztott elég szigorú követelményeket velünk szemben, az alacsony teljesítménnyel évtizedeken keresztül meg tudtunk élni. Ezért nehéz ma ezt a két követelményt egyszerre kielégíteni. Ezért jelölhetjük meg csak ilyen szűk mezsgyén a kitörés irányát. S ez nem más, mint a gazdaságszerkezet export- orientált átrendezése, a fejlesztés ilyen irányú koncentrálása. Ha ezt sikerül megcsinálnunk, akkor az utókor biztosan meg fogja állapítani, hogy nagy tettet hajtottunk végre. Ha nem tudjuk megcsinálni, megmondom önöknek, belebukik a párt — de ez a legkevesebb; belebukik az ország — s ez a legtöbb. A strukturális változások mellett a másik nagy kérdés a pénzügyi egyensúly alakulása. Itt mindenekelőtt gazdaságirányítási rendszerünknek, a kormány irányító munkájának a gyengeségei érhetők tetten. A vállalatok jelentős része, valóságos piaci verseny hiányában, reális teljesítményekkel nem alátámasztott, elsősorban inflációs jellegű többletjövedelemre tett szert. Nem sikerült olyan eszközöket találnunk, amelyekkel ezt a belső inflációs folyamatot meg tudtuk volna állítani. Politikai gondjaink is nehezítették a kibontakozást. Ismét megéltük azt, amit oly sokszor máskor, hogy egy dolog az elveket lelkesen megszavazni, és más dolog azt a gyakorlatban megvalósítani. Miközben azt hittük, hogy csökkent az ellenállás a növekvő telje- sítmény-követelményekkel szemben, mást tapasztaltunk a gyakorlatban. Újból felerősödtek a részérdekek védelméért indított akciók, és nem egy ilyen erőfeszités eredményre is vezetett, megakadályozta a veszteséges és perspektívában vállalatok felszámolását. Sok helyen teljesítményből független bérnövekedést biztosított és a támogatásokat sem tudtuk olyan arányban leépíteni, ahogyan eredetileg terveztük. A közvéleményben erősen vitatják az áldozatvállalás értelmét, mert nem látják a kibontakozás irányát. Ebből is levontuk azt a következtetést, hogy jövőre már nem lehet lényegesen terhelni a lakosságot további egyensúlyjavító átcsoportosításokkal: más forrásokat kell felszabadítanunk. Bízunk benne, hogy a gazdasági feltételek, a nemzetközi feltételek összességében javulni fognak. Ügyanakkorel kell azt is mondanom: növeli a gondunkat, hogy a KGST-beli együttműködésünk nem fejlődik a kivánt mértékben, piaci problémáink kiéleződtek, mozgásszabadságunk e téren leszűkült. Nagy gond ez számunkra, mert a KGST-vei való együttműködés gazdaságunk számára alapvető jelentőségű. Gazdaságunk működésének alapvető feltétele a KGST-piacról beszerezhető nyersanyag és energia. Központi kérdés az adósság kezelése Abban is bízunk, hogy az erőforrásainkat bővíteni fogja a külföldi működötöké bekapcsolása a gazdaságba. Nem nagyon tolonganak a kapuban a tőkések. Nagyon sok tárgyalást folytatunk; ezek során azt tapasztaltam, hogy igazán két dolog tartja vissza a külföldi működötökét. Az egyik az ország belpolitikai helyzete: nem hisznek abban, hogy a rendszer stabil marad, hogy a befektetett tőkéjüket kamatoztatni tudják és megtalálják számításukat. A második ok nem politikai természetű. A tárgyalás második vagy harmadik mondatánál megkérdezik: van-e telefon, telex, van-e út, repülőtér. És az nincs, vagy kevés. Tehát egyrészt arra kell törekednünk, hogy belpolitikai stabilizációnk kedvező feltételt teremtsen a működötökének, másrészt megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk, a legszűkösebb lehetőségek közepette is a termelő infrastruktúra fejlesztésére, mert enélkül nem lehet előbbre haladni. Stabilizációs programunk központi kérdése — a Parlamentben világosan beszéltünk róla — az adósságállományunk kezelése. Ennek kapcsán néhány nyilatkozat meg is zavarta a közvéleményt. Folyamatos finanszírozási gondjaink rákényszerítettek bennünket, hogy alapos leltárt készítsünk. Adósságállományunk teljes összege, követelésállományunkkal csökkentett nettó összege korábban is ismert volt. Tehát egyszerűen nem igaz, ami elterjedt, hogy nem tudtuk, mennyi az adósság. Merre tehát a kitörés iránya? A kitörés az exportnövekményben van, még- f^edig'ff KÖítVettitiillS1 export' nöVekede- ■ sebem-Úgy rlátjukjjhogyiévi 5-7 százalékos bővülést kell elérnünk, s ennek érdekében — ha ezt hosszabb távon biztosítani kívánjuk — le kell bontanunk azokat az akadályokat, amelyek az export ösztönzését gátolják vagy késleltetik. Javítanunk kell ezért a vállalatok alkalmazkodási feltételeit egy ilyen köSok kérdést kaptam a partról — erről is szeretnék szólni. Mindenekelőtt szeretném azt a régi igazságot leszögezni, hogy a párt az nem mas, mint eszköz a szocializmus felépítéséhez. Ugyanakkor — és ezt is hangsúlyozom rir eszköz, de nem játékszer, amit, ha megununk, kidobunk a szemétdombra. (Taps.) Mi a társadalmi bázisa ennek a pártnak? Minden olyan réteg, amely érdekelt a szocializmus felépítésében, a nemzet felemelkedésében és egy katonai konfliktusoktól mentes Európa megőrzésében. Ez azonban nem egyfajta passzív magatartást, hanem erkölcsi és politikai felelősségből fakadó aktív támogatást követel. Csökken-e ezáltal a párt osztályjellege? Nem, mert a párt céljai egybeesnek a munkásosztály legnemesebb céljaival, azokat valósítja meg. És ezek a célok azonosak a szövetkezeti parasztság és a magyar értelmiség történelmi céljaival is. Osztályjellegünk tehát nem ellentétes a társadalmi törekvésekkel! Egy párt vagy több párt — ez most nagy divattéma. Ao. országos pártértekezlet állásfoglalása egypártrendszer keretei között képzeli el a szocializmus felépítését. Felvetődik a kérdés, hogy meghaladott-e ez a felfogás, vagy nem. Bár csak öt hónappal ezelőtt volt a pártértekezlet, mégis sokan úgy vélik, hogy ez ma már korszerűtlen válasz. Meggyőződésem, hogy a pártértekezlet állásfoglalása helyes. Ezt képviseljük ma is. Mi, a Magyar Szocialista Munkáspártban lévő kommunisták, a jövőt az egypártrendszer viszonyai között képzeljük el! (Taps) Jogilag ugyanakkor mi azt nem tagadhatjuk;.-^ milyen alapon is tennénk —y hogy többpártrendszer is létezhet Magyarországon. Mi hozta felszínre ezt a vitát öt hónap után? Az, hogy meg akarjuk teremteni az egy párt vagy több párt törvényes működésének alapjait. A pártokról olyan törvény kell, mely meghatározza a pártok működésének, a pártok bejegyzésének, a pártok megszűnésének törvényes kereteit. Ehhez új törvényt kell alkotni. A törvény-előkészítő munka hozta tehát felszínre ezt a vitát és nem a politikai szükségszerűség. A Magyar Szocialista Munkáspárt mindig deklarálta, hogy nemzeti és internacionalista elkötelezettségű, marxista—leninista párt, szervezeti műkövetelményrendszerhez. Az egyik gyógymódunk az importliberalizálás. Ez az egyik legnagyobb vállalkozásunk! Nagy a kockázat: ha a több mint ötmilliárd dolláros tőkés importnak — mondjuk^ a 30 százalékát liberalizáljuk, és a folyamatot nem tudjuk kézben tartani, akkor másfél milliárd dollárnyi termék raktáron marad, vagy „puha” piacra kerül, vagy itthon fogyasztjuk el — s nem szerkezetátalakításra, korszerűsítésre fordítjuk— akkor ez gazdasági kudarchoz vezet. Ide tartozik a bérliberalizáció is. Régóta követelik, s nem alaptalanul, mert a jelenlegi bérrendszer korszerűtlen. S bár a liberalizálás itt is nagy veszélyt hord magában, ezen az úton is fokozatosan el kell indulnunk. . A harmadik, amit vállalnunk kell, a támogatások jelentős csökkentése. Harminc-negyven milliárdos csökkentés a 210-220 milliárdos teljes támogatási összeghez képest nem sok. De ez a 30-40 milliárdos támogatáscsökkentés több tízezer ember sorsát befolyásolja, és azt nem tudjuk ma pontosan megmondani, hogy milyen termékek kiesesét jelenti, és ezek hiánya hogyan gyűrűzik tovább a termelési folyamatokban. Ezért tehát most, amikor tudjuk, hogy ezen az úton határozottan el kell indulnunk, még több kockázatot vállalunk, mint korábban tettük. Mégis, hitünk szerint nincs más kiút, nincs más kitörési lehetőség. Egy egyszerű történelmi tapasztalatra is szeretném a figyelmüket felhívni. Tudomásul kell végre vennünk, hogy gazdasági bajainkra orvoslást csak munkávaHehet talékú.-Felelasen mondom: a rossz munkaszervezés, a pontatlanság, az alacsony minőség, a munkaidő és a munkaeszközök kihasználatlansága miatt legalább annyi veszteség ér bennünket, mint a piaci megkülönböztető intézkedések miatt, amelyeket üzlettársaink velünk szemben alkalmaznak. désének egyik alapelve a demokratikus centralizmus. Vállalja a múltját és vállalja nemzetközi elkötelezettségeit. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy minden állampolgár elfogadja-e a párt marxista—leninista jellegét, hogy minden állampolgár a pártban látja-e az ország fejlődésének garanciáját, minden állampolgár a pártban kívánja-e érvényre juttatni politikai ambícióit. Nem! Meg vagyok róla győződve, hogy alkotmányunk a nép akaratának megfelelően szocialista alkotmány lesz, következésképp a szocializmussal szembenálló, rendszerellenes pártoknak nem ad működési szabadságot és lehetőséget. És azt is meg kell mondani, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt nyílt politikai harcot fog folytatni a szélsőséges jobboldali reakciós erőkkel szemben. (Taps.) Feltehetik azonban a kérdést, hogy az elkötelezett kommunisták és a szélsőséges reakciósok között van-e olyan réteg, amellyel reálisan számolni kell minden politikának? Van. Ennek létét nem szabad és nincs jogunk tagadni. Olyanok is lehetnek e rétegen belül, akik a magyar nép jövőjét nem a szocializmus útján képzelik el, s egy részük bizonyára a polgári berendezkedésben látja a magyar nemzet perspektivikus fejlődését, am ezt nem harccal, konfliktusokkal, hanem fokozatosan akarja elérni. Nem akar konfrontációt, mert elkötelezett hazafiasságból felismerte, hogy az a nemzetnek súlyos károkat okoz. Ezzel a nagyon sok árnyalatú réteggel a Magyar Szocialista Munkáspártnak nem harcolnia kell, ezt a réteget nap mint nap meg kell nyernie politikai törekvéseinek. Van itt egy gyakorlati kérdés is. Bejelentkezett a Kisgazdapárt, hogy megalakul. Bejelentkezett a Nemzeti Parasztpárt, hogy megalakul. Ma hallottam, nogy megalakult a Magyar Kommunisták Pártja, és a múlt héten kaptam egy levelet, hogy lépjek be a Szociáldemokrata Pártba. Kérem, ezek a pártok, a Szociáldemokrata Pártot leszámítva, jogilag Magyarországon nem szűntek meg. Ezek a pártok azonban jogilag meg sem alakultak Magyarországon. Mit tegyünk? Lehet jogi eszközökkel is kezeim ezt a kérdést, lehet politikai eszközökkel is. Én azt mondom, hogy politikai eszközökkel kezeljük. Az újjáalakult kommunista párttól meg kell kérdezni, hogy milyen programja van. Mit akar? Azt, amit mi meghaladtunk? Azt, amit a Szovjetunióban is meghaladtak? Milyen politikai programja van? Meg kell kérdezni a Kisgazda- párttól is: hol volt, s mit csinált eddig? Mit csinált mondjuk 1956-ban? Hisz megvan az okmány arról, hogy Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt megbízásából felkérte a Kisgazda- párt, a Nemzeti Parasztpárt akkori vezetőit, hogy kapcsolódjanak be az ’56 ejtette sebek gyógyításába, és vállaljanak részt a konszolidációban. És nem vállalták. Megtagadták az együttműködést. Mi történt, hogy 32 év után meggondolták magukat? Miért nem akarjuk a többpártrendszert? — szól az egyik kérdés. Elmondom önöknek. Azért, mert meggyőződésünk szerint a szocializmus sorsa nem azon múlik, hogy egypártrendszer vagy többpártrendszer viszonyai között csinálják. Lehet jól csinálni egy- pártrendszerben, és lehet rosszul több- ártrendszerben is. Nem ez az alapvető érdés. Mitől félünk — ha félünk? Először attól, hogy el fogja nehezíteni a politikai irányítást és a társadalom befolyásolását. Nem hiszem, hogy szükségünk van az ’56-os hetven partra. Nem hiszem, hogy ez segíthet a kibontakozásban. Sokkal inkább hiszek abban, hogy egypártrendszer viszonyai között a különböző társadalmi erőkkel szövetségben, na kell, baloldali blokkban, együtt fogunk tudni dolgözni'az ország felemelkedéséért. Mi kell ehhez? Ehhez' tennie kell á Magyar Szocialista Munkáspártnak is. Először is é? mindenekelőtt korlátoznia kell önmagát. Meghaladta az élet azt a gyakorlatot, hogy a párt teljes egészében, egy az egyben másolja az állami irányítás gyakorlatát és mechanizmusát. Nekünk azt kell felvállalnunk, amit egy politikai pártnak a társadalomban be kell töltenie. Foglalkoznunk kell a politikával. A politika: világos elvi állásfoglalás a társadalom fejlődését alapvetően meghatározó fő kérdésekben. Át kell gondolnunk a munkamódszerünket és a munkastílusunkat, mert sok minden elavult. Többet kell találkoznunk az emberekkel, közöttük kell lennünk, sokat kell beszélnünk, hogy megértsék törekvéseinket, és mi megértsük, hogy ők hogyan vélekednek rólunk. Végig kell gondolnunk a párt szervezeti felépítését, működési rendszerét, és az állammal és a különböző politikai szervezetekkel való kapcsolatrendszerét. A Központi Bizottság legutóbbi ülése megfogalmazta a Központi Bizottság feladatkörét. Meg kell fogalmaznunk a közbeeső pártszervek, irányító pártszervek feladatát is, és újra kell fogalmaznunk az alapszervezetek feladatat is. Feltették azt a kérdést is, hogy van-e a pártvezetésben hatalmi harc? Azért válaszolok erre a kérdésre, mert mesz- szebb mutat, mint amit megfogalmaz. Hozzá kell szokni, hogy az egység új formában jelenik meg ma a politikában és a politikai vezetésben is. Lejárt az idő, hogy egy beszédet mondunk el mindenütt egyformán. Most már sok- beszédet mondunk, remélem, egyre többféleképpen, de azonos tartalmat képviselünk azonos cél érdekében. Ha pedig ez így van, akkor bizonyára lesznek különbözőségek a részekben Ki lesz az első titkár Baján? Két jelölt a funkcióra A december 9-én tartandó bajai városi pártértekezleten-választják meg a városi pártbizottság új tagjait, illetve az új első titkárt. A jelölőbizottság tegnap délelőtti ülésén alakította ki végleges javaslatát. A sajtó tájékoztatásával Kozma István bizottsági tagot, Nagybaracska község pártbizottságának titkárát bízták meg, aki a következőket mondta: — Előzetesen az a vélemény, hogy a jelenleg ötvenöt tagból álló városi pártbizottság létszáma ne változzon. A jelölőbizottság összesen 210 párttaggal beszélgetett el, ezen a módon kérve ki a város és a terület párttagjainak véleményét. Az első titkár személyére vonatkozóan előzőleg három jelöltre érkezett javaslat, de miután dr. Lehoczky István visszalépett, a jelölőbizottság dr. Simon Jenöt és Várnagy Istvánt terjeszti elő az első titkár tisztjének betöltésére. G. Z. J ü iI m ■ v • A jövőt az egypártrendszer viszonyai között képzeljük el és azonosság a lényegben. És ezt meg kell érteni és el kell fogadni: Nincs tehát a vezetésben hatalmi harc, de vannak politikai viták, szenvedélyes politikai viták és eltérő felfogások a jövőről. Mi legyen ma a pártmunka fő iránya? Az egyik levél, amit a 13/10-es körzeti alapszervezetből kaptam, a területi pártszervezetek előtt álló feladatokról vár eligazítást. Már utaltam rá: én a politikai munka új színterét a területben látom. Hogyan képzelem? — kérdezik a levélben. Először is úgy, hogy tisztázzuk az üzemi pártmunka helyét és szerepét. Meg vagyok arról győződve, hogy Magyarországon egyetlen munkahelyről sem vonulhat ki a pártszervezet! (Taps) De nem kell a partszervezetnek a termelés napi kérdéseivel foglalkoznia. Erre persze azt kérdi levelében egy üzemi parttitkár, hogy „akkor mit fos csjnálni?” (Derültség) Politizálni fog. Es az ott dolgozó emberekkel foglalkozni. Hirdetni fogja a párt törekvéseit és irányát. Megfogalmazza, hogy milyen kérdésekkel küszködik a gyár vezetése; milyen feladatok állnak a kollektíva előtt. Hogyan tudnak a kommunisták segíteni a gyár vezetésének, például azzal, hogy megértetik: fegyelemre, rendre, szorgalomra van szükség. . Úgy gondolom, ha az üzemi párt- munka — kemény munkával, sok vitával, a módszerek kicsiszolásával — a helyére kerül, akkor megteremtettük a feltételét a területi pártmunkának. A másik, amit meg kell tennünk: be kell kapcsolódni azokba a szervezetekbe, amelyek a területen dolgpznak, így a Hazafias Népfront szervezeteibe. Fontos nekünk, hogy megismerjük az emberek véleményét, ám egy párt számára az is lényeges, hogy az ilyen vitákat felhasználja politikai álláspontjának, meggyőződésének ismertetésére, magyarázatara.. Nagy lehetőségeket szalasztunk el. Én az ilyen jellegű munkát olyan tevékenységnek tekintem, amely a politikai küzdőteret felhasználja politikai céljainak szolgálatában. Fontosnak tarjuk, hogy a párttagok az üzemekben fokozottabban kapcsolódjanak be a szakszervezetek munká-1 j jába. A szakszervezeti mozgalom nagy lehetőségeket kínál. A párt nem mondhat le erről a két nagy bázisáról: a Hazafias Népfront-mozgalom által szervezett tömegekről és a szakszervezetben lévő elkötelezett munkásokról. Mi a kommunista feladata ma? Mindenekelőtt védeni a szocializmust, kiállni a politika érdekében úgy, hogy az ország érdekében alkot, tesz, cselekszik. Visszautasítani, ha kell, visszaverni a hangoskodó demagógiát, a konjunktúralovagokat, azokat, akik átmeneti nehézségeinket, a . retídszer'ellen akárJáK1 felhasználni."Az' hogy ne engedj# tönkretenni mifidääti ámít évtizedek alatt megalkottunk, ne engedje elpusztítani azokat az értékeket, amelye- két felhalmoztunk. Csaknem százéves a párttá szerve- j zett magyar munkásmozgalom. Most [ ünnepeltük a kommunista párt megalakulásának 70. évfordulóját. Előbb 1919-ben, majd 1948-ban egyesült a magyar munkásmozgalom két nagy pártja. Nem felejthetjük el azt az előz- ■ ményt, hogy mar 1944-ben, a háború j napjaiban közösen helyezték kilátásba az egységes és egyetlen forradalmi szocialista munkáspárt háború utáni megalakítását. Mi hisszük, hogy a Magyar Szocia- lista Munkáspárt örököse mindkét párt legjobb hagyományainak, értékeit megőrizzük, valóságos egységbe ötvöz- . | zük és tovább akarjuk gyarapítani. Az - , MSZMP tehát egy párt, es nem koalíci- ’ ós párt. A Magyar Szocialista Munkáspárt elkötelezett marxista—leninista h párt, ezt a pártot közös akarattal kell megőriznünk, és működőképességét javítanunk. Ez megtisztelő kötelességünk és történelmi felelősségünk is. Mert ha ez a párt összeomlik, összeomlik az ország is. Küszöbön a harmadik évezred. Hiszem, hogy minden rosszindulatú rágalom és gáncsoskodás, átmeneti megtorpanás ellenére is a Magyar 1 Szocialista Munkáspárt alkotó közre- Rj működésével jut el boldogulásához, az új évezredbe a magyar nép. Az aktívaülés befejezéseként a résztvevők közösen elénekelték az Interna- cionálét. * * * A budapesti aktíva megnyitó rendez- I vénye volt annak a programsorozat- | nak, amelynek során az MSZMP első | számú vezetője közvetlen kapcsolatot | kíván kialakítani a párt tagjaival. Ha- I sonló fórumnak legközelebb Borsod | megye ad otthont. (MTI) LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT • Aranyérmes a női sakkcsapat A szaloniki sakkolimpián a magyar női válogatott aranyérmet szerzett. Az utolsó fordulóban Svédországgal játszott az együttes, s a hatórás játékidő befejezésekor 1.5:0.5-re vezetett Magyarország, 1 függő játszma mellett. Ugyanakkor a Szovjetunió 1.5:1.5-ös döntetlent játszott Hollandiával. Magyarországnak 32.5 pontja van 1 függővel, a Szovjetuniónak 32.5, de mivel az úgynevezett Buchholz-féle pontszámítás a magyaroknak kedvez, a függő • esetleges elveszítése esetén is ők az olimpiai bajnokok. |1U
