Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-30 / 285. szám

1988. november 30. • PETŐFI NÉPE • 3

TANÁCSÜLÉS UTÁN

Tévéadásvétel kábelen csak önerőből

A Kecskeméti Városi Tanács üléseinek már jó ideje vissza-visszatérő napirendi pontja azoknak a javaslatoknak az elbírálása, amelyeket a tervgazdasági bizottság terjeszt a testület elé, a tanácstagi alap felhasználásáról. Ezt a pénzalapot a tanács már az elmúlt ciklusban létrehozta, hogy lakossági önerős közműtársulásokat támogasson. S a tanácstagi alap várospolitikai jelentősége elsősorban — legalábbis pénzügyi oldalról — abban áll, hogy segítségével többszörös állampolgári áldozatvállalás „gerjeszthető». Szívesebben adja ugyanis a pénzét és munkáját a lakosság gázvezeték-, út- vagy csatornaépítéshez, ha a tanács is hozzáteszi a magáét.

Sok-sok kilométer gázvezeték, villamos hálózat, vízvezeték, út és csatorna épült így meg lakossági pénzből és társadalmi munkából. A városnak csak az összeg húsz-harminc százalékát kellett állni. S a tanácstagi alap létrehozása oly sikeresnek bizonyult, hogy növelése érdekében kötvényt bocsátottak ki. Egyre-másra szerveződtek a társulások, sok régi, elhanyagolt utca kapott csatornát, közművesítetlen telekkel értékesített házsor közmüvet. Hovatovább verseny alakult ki a tanácstagok között:,kinek a körzete fejlődik jobban, s ki tud a tanácstagi alapból nagyobb „szeletet” kihasítani?

A támogatásra szánt pénzt pályázat útján lehetett elnyerni, amit a tanácstag a tervgazdasági bizottsághoz nyújthatott be véleményezésre. Az értékelés során a bizottság elsősorban azt mérlegelte, hogy a szóban forgó közműépítés mekkora lakossági áldozatvállalást igényel, s hogy segítségével milyen lehetőség nyílik további területek ellátására. A bizottság tagjaira — mivel mérlegelési lehetőségük van — gyakran nehezedett nyomás, a kérvényező tanácstagok részéről, de a tanácsi apparátus részéről is. E nyomásnak engedve a bizottság gyakran szavazott meg támogatást olyan közműépítésekre is (gázhálózati törzsvezeték, nyomáscsökkentő, Kecskemét—Hetényegyháza összekötő út), amelyeket — legalábbis a kisebbségi vélemény szerint — nem a tanácstagi alapból, hanem az egységes tanácsi pénzalapból kellett volna finanszírozni. E következetlenségek miatt — melyeknek leginkább dr. Kuczka Antal tanácstag, a bizottság elnöke igyekezett gátat vetni — egyesek kezdték a tanácstagi alapot „fejőstehénnek” tekinteni.

Ilyen előzmények után jelent meg a városban az az igény, hogy a kábeltévé hálózatának továbbfejlesztését, vagy esetleg nagyközösségi antennarendszerek kiépítését is lehessen a tanácstagi alapbóf támogatni. Különösen élesen vetődött ez fel a Petőfiváros részéről, ahol a Vízmű irodaházának tetejére telepített parabolaantenna teheti lehetővé több száz lakás számára a műholdas adások vételét. A tervgazdasági bizottság állásfoglalását három tényező befolyásolta. Egyrészt: a harmadik évezred küszöbén minden amellett szól, hogy a kábelhálózat kiépítését támogatni kell. Másrészt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kábeltévépiacon több kivitelező (pl. IKTV, Gelka, Elektroszer) versenyez a megrendelésekért, így közvetve a tanácsi támogatásért is. Ezek a cégek eltérő

BÜNTETTEK NYÖ^BÄIH,

A lószellőztető-Első olvasásra talán hihetetlennek tűnik majd az alábbi történet, de sajnos nem az. Mindebben a legelszomorí- tóbb az időpont: 1988.

Az ősszel egy különös tűzhelyjavító látogatott el Kecelre. Kizárólag idős, egyedül élő emberekhez kopogtatott be. A Salgótarjáni Tűzhelygyár alkalmazottjaként mutatkozott be. Mint mondta, a kályhákat kell ellenőriznie. Ténykedése során egyetlen olyan tűzhely sem akadt még véletlenül sem az útjába, amit hibátlannak talált volna. Úgy tett, mintha javítana rajta valamit. „Munkája” végeztével a tulajdonos lelkére kötötte, hogy két hétig hozzá ne nyúljon a sparhelthez. Az meg persze megkérdezte, hogy mégis mivel tartozik. Az ár igen változó volt. Azt állítólagos ellenőrnek három kecelit sikerült beugratnia. Közülük az egyiktől 2 ezer forintot, a másiktól hármat, míg a harmadiktól 9 ezer forintot kért. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy egy ilyen régi típusú tűzhely jelenlegi bolti ára körülbelül 4000 forint.) Az utóbbi idős embernek azonban nem volt kifogása az összeg ellen, csalt éppen akkor mindössze 8 ezer forint készpénzt tartott otthon. Miután a bácsi ezt az ösz- szeget még egy permetezővel is megtoldotta, a szerelő szó nélkül eltette a .Járandóságát”.

Ám hamarosan be kellett csuknia a ' boltot, mert egy idős néninek szemet szúrt a ténykedése. Miközben a spar- heltján matatott, az asszony átszólt a szomszédjának, hogy ugyan értesítse már a rendőröket. így igen gyorsan elfogták. A rendőrségen kihallgatás közben hirtelen' epilepsziás rohamot kapott. Amikor azonban megtudta, hogy az ügyész megszüntette ellene az eljárást, rohamosan — mondhatni percek alatt i— felépült.

Alig telt el egy hét, újra hallatott magáról. Ezúttal másik oldaláról mutatkozott be. Már régről járatos volt a lókupec mesterségben, így egyetlen pillantás alatt felismerte, ha az állat valamilyen betegségben szenved. Október közepén az egyik Kiskunmajsa környéki tanya mellett legelésző lóra lett figyelmes. Persze azt is észrevette, hogy. beteg. Azon nyomban megszületett a terve.

Úgy állított be a tanyában élő két idős emberhez, hogy tudja, rontás van a házon. Még a lovat is elérte a kórság. A házigazdák rögvest leültették, s szinte csodálattal hallgatták szavait, hogy így fején találta a szöget. A kupec pedig, mutatván, hogy megesett rajtuk a szíve, felajánlotta a segítségét. Indítványozta, hogy először is adják oda az összes pénzt, ami csak a házban található, merthogy az teijeszti a bajt. Majd ő elviszi, „megszellőzteti”, aztán pedig

. ha a rontást végképp elűzte róla, az utolsó fillérig visszaadja. Az asszony egy kicsit ódzkodott a dologtól, és csak ezer forintot adott át neki. A férfi azonban elmagyarázta, hogy ha akárcsak egy garas is itthon marad, akkor menthetetlenül tovább terjed a rontás. Ennek aztán meg is lett a foganatja, mért a ládafiából hamarosan előkerült az öregek összespórolt S0 ezer forintja. Gyorsan zsebrevágta, majd a lelkűkre kötötte, hogy egy darabig senkit se engedjenek be a házba, mert akkor ő hiá-.> ba szellőzteti a pénzt, ha más meg visz- szahozza a kórságot.

Alig telt el egy-két nap, ismét visszatért. No nem a pénzt hozta. Amióta meglátta, nem hagyta nyugodni a ló. Visszajött érte, mert véleménye szerint ezt is feltétlenül meg kell szellőztetni. A két idős ember ebben szintén egyetértett vele. Amint az úton vezette az állatot, szembe találkozott a házaspár fiával, aki éppen a szüleihez igyekezett. Azonnal megismerte a lovat, s szaladt haza, hogy megkérdezze, mi történt. Az öregek azonban semmi árón sem akarták beengedni, nemhogy a házba, de még a kertkapun belülre sem. Nem volt más választása, szólt a rendőröknek.

Hamarosan utol is érték a csalót. A lovat rögtön elvették tőle. (A két idős ember jó ideig hallgatott a szellőztetésre átadott 50 ezer forintról. Csak akkor mondták meg, hogy azt is eltette a kupec, amikor már nem fért kétség a szélhámossághoz.) Az őrszobán kihallgatás közben ismét epilepsziás rohamot kapott a gyanúsított. Azonnal a kiskunhalasi kórházba szállították, ahonnan még aznap megszökött. így aztán másnap, amikor őrizetbe akarták Venni, már csak hűlt helyét, pontosabban az ágyát találták.

A rendőrség azóta körözi a 46 éves Sztojka Józsefet. Ő ugyanis a lószellőztető. „Szakmai hozzáértését” több éves tapasztalatának köszönheti, mert 19 esztendős korában lépett e rögös pályára, s azóta hétszer volt büntetve. Valamennyi esetben vagyon elleni bűncselekményt követett el. Öt alkalommal csalás miatt került börtönbe, mert előfordult, hogy nem jött be a kályha- trükkje, amit 1961 óta gyakorol. Legutóbb 1982-ben ítélték el rablás és súlyos testi sértés büntette miatt. Öt év fogházban letöltendő szabadságvesztésre és szigorított őrizetre ítélték. Az idén augusztusban szabadult. Hogy azóta mivel foglalatoskodott, most már olvasóink is tudják.

Valószínűleg most is járja az országot, lehet, hogy éppen egy tehenet, vagy mondjuk egy Ladát szellőztet. Ki tudja? Mindenesetre nem árt résen lenni, ha valaki a tűzhelyünk felől érdeklődik.

Bencze Andrea

Mire futja még?

műszaki megoldásokat kínálnak, s a tervgazdasági bizottság felelős azért, hogy a város érdekeit leginkább szolgáló megoldás kapja a legtöbb támogatást. E szempontokon túlmenően a bizottság szükségesnek tartotta kikérni az egész tanácstestület véleményét, hisz a tanácstagi alapot eredetileg az elmaradott körzetek közműellátásának felzárkóztatására hozták létre. Mindezen tényezők hátráltatták a döntést, s próbára teszik az igénylők türelmét. A pe- tőfivárosiak például a, nyáron azt az ígéretet kapták a tanácsi apparátus illetékeseitől, hogy szeptemberben választ kapnak a kérelmükre.

Ez azonban csak a legutóbbi — novemberi a— tanácsülésen történhetett meg, méghozzá az eddigieket alapjaiban felborító, teljesen új helyzetben. Az M5-ÖS autópálya Kecskemétig történő továbbépítése olyan kész tények elé állította a várost, amelyek miatt minden erőt az úthálózat fejlesztésére kell fordítani, a megnövekedett forgalom átvezetését biztosítandó. Olyan áldozat- vállalást követel ez a várostól, hogy fennáll a pénzügyi ellehetetlenülés veszélye is. S nemhogy a kábeltévé támogatásába, de az alapközmű-hálózat továbbfejlesztésére sem jut majd a tanácstagi alapból, mivel annak várhatóan teljes maradványát az Északi körút kiépítésére kell fordítani. Legalábbis így foglalt állást a legutóbbi tanácsülés.

A petőfivárosiak tehát csak Benkó Zoltán tanácstag erőteljes interpellációjában bízhatnak, melyben a Homokbánya környéki vételi zavarok kiküszöbölése címén kérték a támogatást.

Bálái F. István

A magyar turisták nem ismerik a lengyel vámszabályokat

A téli turistaszezon még el sem kezdődött, Lengyelország határátkelőhelyein mégis meglehetősen élénk a forgalom; sok utas érkezik Jugoszláviából, Magyarországról és Csehszlovákiából. A lengyel vámszervek megállapítása szerint sokan közülük nem ismerik, vagy nem akarják tudomásul venni a legújabb lengyel vámrendelkezéseket — írta kedden a PAP lengyel hirügy- nökség.

A turisták között csak kevesen vannak, akik nem lépik túl a kivihető árukra megállapított 20 ezer zlotys felső értékhatárt — mondta a csehszlovák határon lévő Zebrzidowice vámtisztviselője. Ezért november 26-án 117, egy nappal később pedig 112, főleg jugoszláv és magyar személyt vámolás és az áruk elkobzása miatt feltartóztattak.

A fennálló lengyel vámrendelkezések értelmében bizonyos árucikkeket — mint például ágyneműt, ruhaneműt, élelmiszert és iparcikkeket — szigorúan tilos az országból kivinni. A Nowy Saczi vajdaság vámszervei például naponta átlag 10-15 millió zloty értékű árut tartanak vissza.

Milyen érzés ma románnak lenni Magyarországon?

|g Beszélgetés Márk Györggyel, 9 Magyarországi Románok | Demokratikus Szövetségének főtitkárával

Mintegy 20—25 ezer román nemzetiségű állampolgár él hazánkban, elszórva a magyar—román határ mentén, zömében Békés megyében, kisebb részben Csongrádban és Hajdú-Biharban. A Magyarországon élő többi nemzetiséghez hasonlóan kongresszusra készülnek. Ebből az alkalomból beszélgettünk Gyulán, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségében Márk Györggyel, a szövetség főtitkárával.

—Hogy érzi magát mostanság a román szövetség főtitkára?

— Nem jól! A két ország, Románia és Magyarország viszonyának megromlása rossz hatással van az itt élő román nemzetiség, és így természetesen az én közérzetemre is. Ami itt történik, annak szenvedő alanyai vagyunk, ugyanúgy, ahogy odaát a magyarság. Két szomszédos ország viszályában a legnagyobb sebeket akarva-akaratlan a nemzetiségek kapják. Egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy valaki félelemből nem vállalja a nemzetiségét, hogy elfordul saját etnikumától, mert ez a kényelmesebb, a konfliktusmentesebb. Ez azért veszélyes, mert kis létszámú nemzetiségről lévén szó, zsugorodása idővel a létét fenyegeti. Márpedig a magyarságnak is fontos, hogy megmaradjon ez az etnikum, mert történelme és kultúrája része a magyar nemzet múltjának és kultúrájának.

— Nem túl érzékenyek?

— Bizonyára! Egy etnikum a maga kisebbségi mivoltából eredően eleve érzékenyebb normális körülmények között is. Hát még, ha — mint most a körülmények abnormálisak! A dolgok általában nem készakarva válnak sértővé. Többnyire figyelmetlenségből vagy tájékozatlanságból. Különben miért hinné bárki, hogy mi is felelősek lehetünk a kialakult helyzetért! Csak azért, mert románok vagyunk? A magyar lakosság a romániai politika kifogásolható lépései nyomán gyakran fogalmaz így: „már megint mit csináltatok?” Mintha mi lennénk felelősek a kinti döntésekért. Ráadásul ilyen helyzetben a híd szerepét sem tudjuk betölteni, mert — jelképesen mondva—nincs közlekedés a két part között. A román nemzetiséghez való viszonyt nem szabadna hogy befolyásolják azok az aggasztó hírek, amelyek odaátról érkeznek.

Hiszen az itt élő románságnak annyi köze van a határon túli sérelmekhez, mint mondjuk az ottani magyarságnak a mi félelmeinkhez. Ez a román nemzetiség a 18. század eleje óta él itt ezen a területen, együtt a magyarsággal. Ezt az országot tekinti hazájának, itt érzi jól magát, és itt akar boldogulni.

— Hogy viszonyul a szövetség az odaátról érkező hírekhez?

—Az utóbbi időben egyre nagyobb számban kapunk olyan

telefonokat és leveleket, amelyekben azt követelik tőlünk, hogy a román nemzetiségi szövetség is foglaljon állást a magyar—román vitában, ítélje el a Romániában történteket.

Nekünk az a véleményünk, hogy nem jó dolog, ha egy nemzetiséget túsznak használnak fel. Tőlünk a magyar politikai vezetés szerencsére semmilyen választ nem vár el, és ilyep fiyilatkpz^Lfflpjrt^plpt,, pern is. erőszakolja ránk. Nem tekintik túsznak, és ilyen célra nem'is-használják fel az itt élő román nemzetiségét.'* A "kialakult'helyzetről természeteden nekünk is van véleményünk, amit különböző fórumokon és

Bankszövetség alakul

Még az idén megalakul a banszövetség, erről döntöttek közösen a hazai üzleti bankok és pénzintézetek vezetői és képviselői. A bankszövetség első elnöke — a döntés szerint

— Lenk Géza, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank elnök-vezérigazgatója. A szövetség decemberben tartja meg közgyűlését.

A bankszövetség célja, hogy folyamatosan tájékoztassa a társadalmát a jogalkotó és kormányzati szerveket a bankok működési feltételeinek alakulásáról, s képviselje a bankszféra érdekeit.

A szövetség alapítói bíznak abban, hogy véleményüket, javaslataikat a gazdaság működési körülményeit érintő jogszabályok előkészítése során a jogalkotók figyelembe veszik. A bankszövetség ebben a munkában segítséget nyújt a bankszakma különleges ismereteit felhasználva.

• A szövetség a gazdaság működtetésében és a reformfolyamat továbbviteleben — képviselve a bankszféra érdekeit

— partneri kapcsolatot kíván kialakítani a kormányzati szervekkel, továbbá a jegybankkal, valamint a gazdálkodó szervezetek képviseleteivel.

A szövetség a pénzügyi kultúra terjesztésével, az oktató és ismeretterjesztő munka támogatásával is elő kívánja segíteni a gazdaság hatékonyabb működési feltételeinek kialakítását. (MTI)

Új gép — gyorsabb gyógyulás

Mintegy ötmillió forintos költséggel modern urológiai műtőt alakítottak ki a veszprémi kórházban. Ezzel itt is megteremtették az endoszkópos vesekő-eltávolító operációk feltételeit.

Az új eljárással a beteg nagyobb megterhelése nélkül, egy különleges eszközzel hatolnak be a vese üregeibe, és az ott található vesekövet mechanikus módon vagy ultrahanggal felaprítják, majd kiemelik. Ezzel a módszerrel jelentős költséget és időt lehet megtakarítani, hiszen az eddigi 6- 10 hét helyett csak 15-20 nap a gyógyulás ideje. A műtő berendezéseit a Fűzfő} Nitrokémia és az Állami Biztosító vásárolta meg a kórház számára. (MTI- fotó)

beszélgetéseken el is mondunk. De nem látjuk szükségét annak, hogy ezt szövetségi nyilatkozatban fogalmazzuk meg. Egy kisebbségben levő etnikum ilyen ügyekben tett egyetértő nyilatkozatainak különben is felemás az értéke. Ugyan ki hinné el, hogy nem nyomás alatt cselekszünk?

— Mit tud tenni a szövetség a román nemzetiség identitásának megőrzéséért?

— A Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének, mint érdekképviseletet ellátó szervnek az a legfőbb küldetése, hogy megtartsa a nemzetiséget, megakadályozza, vagy legalábbis lassítsa az asszimilációt.

Legalább ilyen fontos az emberek megnyugtatása. Igyekszünk megértetni velük, hogy nincs mitől tartaniuk, és remélhetőleg átmeneti állapotról van szó. Bízunk abban, hogy előbb-utóbb normalizálódik a helyzet.

— Mintha az utóbbi időben divatba jött volna a román nemzetiség. Sokat lehet olvasni, hallani róla.

Valóban gyakran találkozni a román nemzetiségről szóló hírekkel. Sokszor már olyan érzetünk van, mintha mi, román nemzetiségiek, mások, politikai okból fontosabbak lennénk, mint a többiek, a németek, a szlovákok, a szerbhor- vátok. Nem jó, ha spekulatív módon foglalkoznak velünk.

Csak azért, mert a mi helyzetünk felmutatásával akarnak üzenni a határon túlra. Ez hibás felfogás, és olyan szerepre akar kárhoztatni bennünket, amit nem szívesen vállalnánk. Mert abnormális bármilyen nemzetiséget az anyaország ellen kijátszani, az ő helyzetével példálózva hívni fel a figyelmet egy másik nemzetiségi politika tarthatatlanságára. Ha így gondolkodnánk, akkor ettől már igazán nem lenne mesz- sze az a felfogás, hogy ha odaát történetesen bántják a magyarságot, akkor válaszként itt is üssünk egy nagyot a románokon. Ez veszélyes és járhatatlan út.

— Ha már ez szóba került: van mit felmutatni, van mivel példálózni? Egyáltalán: milyen hangulatban folyik a nemzetiségi kongresszus előkészítése?

'.•ér- Túl vagyunk a küldöttválasztó gyűléseken. Ezek őszinte légkörben zajlottak, és a hozzászólók döntően az aktuális kérdésekkel foglalkoztak.

A kulcskérdés az oktatás. Sajnos egyre kevesebben beszélik a román nyelvet, lassan már csak az idősebbek értik és használják. Az okok a hatvanas évekig nyúlnak vissza, amikor is a nemzetiségi iskolákban csökkentették az anyanyelvi tanítási órák számát, arra hivatkozva, hogy a továbbtanulásnál hátrányt jelenthet, ha a diákok nem magyar nyelven tanulnak bizonyos tantárgyakat. Miközben az iskolákra az van kiírva, hogy román tanítási nyelvű általános iskola vagy gimnázium, a valóságban szinte idegen nyelvként tanítják az anyanyelvet. Ezen változtatni kell.

Hasonlóan fontos kérdés a nemzetiségi kultúra. Vagyis az, hogy miként sikerül a különböző csoportoknak megőrizniük arculatukat, és részben nekik, részben más szerveződéseknek beilleszkedniük a készülő egyesületi törvény nyújtotta új keretekbe.

Arra a kérdésre tehát, hogy tudunk-e mit felmutatni, egyértelműen igen a válaszom. De a változó magyar belpolitikai viszonyok között a nemzetiség újragondolása, több mint kívánatos, a reformfolyamatok kényszerítik ki, teszik szükségszerűvé.

Á. Z.

Ami ingyen van

Ha nem állnak ott a polcok tele könyvvel, azt hihettem volna, hogy eltévedtem. A régi osztálytársat, könyvtáros ismerőst jöttem meglátogatni az egyik megyei könyvtárban, és mit látok? Egy igen-igen idős bácsika üldögél az egyik kisasztalnál, a szeme könnyes, előtte uzsonna, mellette két könyvtáros angyalka hallgatja az áradó panaszt, majd jön a harmadik valami irattal meg másolattal, és azt mondja, hogy hagyja csak bácsi, nem kell fizetni érte... Mi ez? Az állami szociálpolitikát kiadták gebinbe a könyvtárosoknak? Kedves ismerősöm felvilágosít, hogy erről szó nincs. A könyvtárak legfőbb feladata még mindig a kölcsönzés, az olvasószolgálat, az irodalomkutatás, meg a többi efféle szolgálat, a fizetést ezért kapják de ha egy 91 éves bácsikát ideirányítanak az állomásról, hogy itt készíttethet fénymásolatot a bírósági ügyéhez, s közben elmeséli, hogy ^felesége meghalt, és ki akarják lakoltatni, akkor a könyvtárosoknak át kell lényegülniük kedves nővérré és jogi tanácsadóvá és pszichológussá és szociális gondozóvá stb. És nehogy azt higgyem, hogy ez egyedi eset! Á látogatók egy része számára a könyvtár már régóta lelki klinika és tanácsadóközpont.

Egy néni és egy bácsi például mindig együtt, a hét közepén jöttek elmesélni, mi újság Kanadában élő fiukkal. Amikor a bácsi meghalt, a néni a kórházból először ide tért be a bánatával.

Egy hölgy azért jött, hogy szakorvost ajánljanak neki. Egy másik fia továbbtanulásához kért tanácsot. A pedagógus itt mondja el, hogy jövőre nem vállal több idegenvezetést az adó miatt. A technikus itt szidja az igazgatóját, a diák a tanárát és az idős tanár az ifjúságot. Időnként —t mondja ismerősöm — az olvasóterem átalakul fórummá, ott lehet hangosan és nyíltan beszélni.

Egykor az olvasókörök egy-egy könyvgyűjtemény körül kristályosodtak ki, s így lettek a személyes kapcsolatteremtés színterei, a nyilvánosság eszközei, a demokratikus gondolatcsere fórumai. Meglehet, az új magyar nyilvánosság kialakításában újra nagyobb szerepet fog játszani a könyvek otthona. Az írásban és a fejekben rejlő gondolatok szabad találkozásának forrása és eijesztője lesz a könyvtár. Manapság joggal támogatandó tevékenység ez. A jó szó és a gondolat nem kerül pénzbe.

S ha már a könyvekre egyre kevesebb jut, legalább a humanizmus és a demokratikus nyilvánosság lehetősége legyen örök és díjtalan könyvtári szolgáltatás.

Nógrádi Gábor