Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-29 / 284. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1988. november 29. Kínai— mongol határszerződés A Kínai Népköztársaság és a Mon­gol Népköztársaság kormányának képviselői hétfőn szerződést írtak alá Pekingben a két ország közti határ­rendszerről és a határkérdések rendezé­sének módozatairól. Pekingi politikai körökben rámutat­nak, hogy ez az első ilyen jellegű szer­ződés, amelyet Kína aláírt egy vele szomszédos országgal. A szerződés ki­fejezett célja a stabilitás fenntartása a kínai—mongol határon és a béke biz­tosítása a határ térségében. A Szerző­dés értelmében mindkét fél kötelezi magát a határrendszer tiszteletben tar­tására és a felvetődő határkérdések bé­kés rendezésére a kölcsönös megértés és az együttműködés elvei alapján. A határszerződés megkötését mind a kínai, mind a mongol fél képviselői a baráti kapcsolatok további megerősíté­sét célzó lépésként értékelték. Ülést tartott az SZKP Központi Bizottsága Hétfőn Moszkvában megtartotta soros ülését az SZKP Központi Bizottsága. Az ülésen a politikai intézményrendszer reformjával ' Összefüggő intézkedéseket vitatták meg, a téma előadója Mihail Gorbacsov, a KB főtitkára volt. A kérdésről nyitott vitában összesen tizenegyen szólaltak fel, közöttük Vitclij Vorotnyikov, az OSZSZSZK LT Elnökségének elnöke, Vlagyimir Scserbickij, az Ukrán KP KB első titkára, Vaino Valäs, az Észt KP KB első titkára, Abduirabman Veziror, az Azer­bajdzsán KP KB első titkára. A vitát Mihail Gorbacsov foglalta össze, majd a testület határozatot fogadott el a tárgyalt napirendi pontról. A Központi Bizottság ugyancsak hétfői ülésén hallgatta meg Nyi- kolaj Rizskor előterjesztését a Szovjetunió 2005-ig szóló gazdaság­os társadalomfejlesztési koncepciójáról, amiről szintén határozatot fogadott el. A szovjet párt vezető testületé megerősítette a szeptemberi KB- ülésen megalakított kül- és belpolitikai bizottságok személyi összeté­telét. Az ülésen Inamzson Uszmanhodzsajevet, az üzbég párt központi bizottságának volt első titkárát az SZKP KB-tagsága, további két személyt pedig KB-póttagsága alól mentett fel a Központi Bizottság, mert lejáratták magukat. AZ IRAKI ÁLLAMFŐ EGYIPTOMBAN Meglepetésszerű látogatás Létrejön egy hármas csúcs? Szaddám Husszein iraki államfő hétfő délután meglepetésszerűen Kairóba érkezett. Az 1979-ben történt elnökké választása óta ez az első látogatása Egyip­tomban. Az iraki vezető repülőgépéből kiszállva azt közölte, hogy a palesztin kérdésről kíván megbeszélést folytatni Hoszni Mubarakkal az algíri alapvető fontosságú határozatok, a megszállt területek lakosságára nehezedő izraeli nyomás s most, a PFSZ VB elnökétől megtagadott amerikai beutazóvízum nyomán előállott helyzetben. Ugyancsak a napirenden szerepel a kétoldalú és arabközi politikai és gazdasági kapcsolatok kérdésköre — mondotta. Szaddám Husszein szerint szükségszerűen támogatásban kell részesíteni a füg­getlen államért harcoló palesztin népet, s a PFSZ határozatainak megvalósítását. Félhivatalos értesülések szerint ugyancsak Kairóba várják Husszein jordániai királyt, s így létrejöhet egy hármas csúcs. Az említett arab vezetők legutóbb októberben Bagdadban találkoztak, közvetlenül a Mubarak kezdeményezésére Akababan létrejött palesztin—jordán—egyiptomi megbeszélést követően. Vasár­nap Mubarak és Husszein király közös arab ellenakció megindítását javasolta az Arafatot az ENSZ-közgyűlési felszólalásában megakadályozó washingtoni döntés ellensúlyozására, felvetve például a világszervezet Palesztína-vitája helyszínének áthelyezését Genfbe. Vihar Arafat vízuma körül Az amerikai diplomácia komoly melléfogásának' minösítettehétfőtLa TASZSZ azt, hogy az Egyesült Államok megtagadta a beutazási vízumot Jasszér Arafattól, a PFSZ VB elnökétől, aki az ENSZ-közgyűlés előtt akart , beszédet .mondani. A szovjet hírügynökség kommentárja megállapítja, hogy a vízum megtagadása jogellenes, és sérti az ENSZ alapokmányát. Idézi Javier Pérez de Cuellart, a világszervezet főtitkárát, aki maga is kijelentette, hogy a washingtoni döntés összeegyeztethetetlen azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket az Egyesült Álla­mok mint a világszervezet székhelyének otthont adó ország vállalt. A szovjet kommentár szerint a Fehér Házra nagy nyomást gyakorolt Izrael és az egyesült államokbeli cionista lobby. Az amerikai lépést határozottan elítélte az ENSZ, sok tagország is, köztük az Egyesült Államok több nyugat-európai NATO-szövetségese — emelte ki a kom­mentár. A washingtoni lépés esetleges következményeivel foglalkozva pedig meg­állapította, hogy Arafat beutazásának megakadályozása óhatatlanul megnehezíti a közgyűlés mostani ülésszakának a Közel-Kelettel és a palesztin kérdéssel kap­csolatos munkáját. Ugyanezzel összefüggésben a szovjet hírügynökség kommen­tárja figyelemre méltónak mondta, hogy Arafat beutazásának megakadályozása miatt egységve tömörülve tiltakoznak radikális és mérsékelt arab államok, hisz olyanok is elítélik most Washingtont, amelyek egyébként szoros kapcsolatban állnak az Egyesült Államokkal. Kibővített párttanácskozás Romániában Az RKP Központi Bizottsága hétfőn háromnapos kibővített tanácskozást kezdett. A testület együtt tanácskozik a forradalmi munkásdemokrácia többi szerveivel. Az ülésen mindenekelőtt megvitatják a Nicolae Ceausescu által ez év április 29-én előterjesztett téziseket. Ezek szerint a termelőerők fejlesztésével és korszerű­sítésével egy időben tökéletesíteni kell a politikai-ideológiai munkát, a hazafias nevelést, a forradalmi vívmányok iránti büszkeség érzését. Az ideológiai vonatkozású téziseken kívül megvitatják a jövő évi egységes országos gazdasági-társadalmi fejlesztési tervet, a mezőgazdaság és az élelmiszer­ipar programját, továbbá az 1989. évi központosított pénzügyi tervet, valamint a jövő évi állami költségvetést. December 1-jére összehívták a Nagy Nemzetgyűlés ülésszakát. Romániában december elsején emlékeznek meg arról, hogy 70 evvel ezelőtt az erdélyi románok gyulafehérvári gyűlése kimondta Erdély csatlakozását Havasalföldhöz és Moldvá­hoz. A „nagy egyesülés” mostani évfordulójára a román sajtó hetek óta nagyará­nyú méltató kampányt folytat, az „egységes román nemzeti állam” megteremtésé­nek évfordulóját köszönti. Az ezzel kapcsolatos helyi megemlékezések, ünnepsé­gek az elmújt napokban országszerte megkezdődtek. CSEHSZLOVÁKIA Javuló kapcsolatok Albániával Prágában figyelemre méltónak tartják, hogy hétfőn különösen meleg hangú cikkben emlékezett meg a Rudé Právo Albáma nemzeti ünnepéről. A cikkből az tűnik ki, hogy Csehszlovákia és Albánia nagyköveti szintre készül emelni diplomá­ciai kapcsolatait, a politikai és gazdasági együttműködés elmélyítését határozta el. A Rudé Právo cikke igen pozitív hangnemben számolt be Albánia eddigi fejlődéséről, az ottani társadalmi és gazdasági viszonyokról. Megemlítette, hogy Prága és Tirana kapcsolatai a hatvanas évek elején, az SZKP huszadik kongresz- szusa utáni fejlemények eltérő ideológiai értelmezése miatt szakadtak meg. Albá­nia a jelenlegi szovjet átalakítást is a hruscsovi vonal folytatásának tartja. Ennek ellenére — hangsúlyozta a lap — a két országnak sok a közös érdeke, amelynek alapján fejleszteni lehet a sokoldalú kapcsolatokat. Á két ország viszonyában — amely gyakorlatilag a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokra korlátozódott -fj| három évtizedes stagnálás után most jelentős javulás állt be. Idén januárban Prága javasolta a kapcsolatok normalizálását, a diplomáciai kapcsolatok" nagyköveti szintre emelését és Tirana pozitívan viszo­nyult ehhez. Ősszel az ENSZ 43. közgyűlésén — mint a Rudé Právo fogalmazott —jó légkörű megbeszélést tartott a két ország külügyminisztere. A CSKP lapja azt hangsúlyozta, ugyan Albánia az egyetlen ország, amely nem vett részt az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezleten, de egyre inkább bizonyítja, a balkáni regionális együttműködési folyamatba való bekapcsolódásával is, hogy érdeke a kontinens bekéje és biztonsága. Malaysiában tárgyal a magyar külügyminiszter Az államközi kapcsolatok fejlődése mind jobb lehetőségeket nyújt a ma­gyar—malaysiai gazdasági együttmű­ködés kölcsönösen előnyös bővítésére — tűnt ki Várkonyi Péter külügymi­niszter hétfőn kezdődött Kuala Lum- pur-i tárgyalásain. A magyar diplomácia vezetője sűrű munkaprogramot teljesített malaysiai hivatalos látogatásának első napján. Találkozói sorából kiemelkedett Ma­hathir Mohamad miniszterelnökkel folytatott megbeszélése. A vélemény- csere tükrözte: az elmúlt néhány esz­tendőben kialakult jó államközi kap­csolatok kedvező alapot nyújtanak az együttműködés dinamikus fejlesztésé­hez, ami mindkét félnek szándéka és érdeke. A nézetek hasonlóságáról ta­núskodott Várkonyi Péter és Abu Has­san ■ Omar - külügyminiszter ■ vélemény- cseréje is. MIÉRT HATÁLYTALANÍTOTTÁK AZ ÉSZT ALKOTMÁNYT MÓDOSÍTÓ TÖRVÉNYT? Nyilvánosságra hozták a rendelet teljes szövegét Mint ismeretes, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Elnöksége rende­lettel érvénytelenítette az észt parla­ment november 16-ai döntéseinek azon megállapításait, amelyek ellentmonda­nak a Szovjetunió alkotmányának. Ugyanakkor célszerűnek ítélte a politi­kai reform következő szakaszában olyan alkotmányos intézkedések és me­chanizmusok kidolgozását — minde­nekelőtt az LT Nemzetiségek Tanácsa, illetve a létrehozandó alkotmányfelü­gyelő bizottság lehetőségeire építve —, amelyek biztosítják a szövetséges köz­társaságok politikai, társadalmi, gaz­dasági érdekeit, megszilárdítják szuve­rén jogaikat. Az Elnökség szombati rendeletének teljes szövegét hétfőn hozták nyilvánosságra. Az Elnökség az észt alkotmányt mó­dosító törvény 2., 3., 4. és 5. cikkét hatálytalanította, mivel azok ellent­mondanak a szovjet alkotmánynak. Megállapította: a Szóvjetunió területén egységes törvénykezés van, s ezért az észt parlament nem formálhat jogot a központilag hozott törvények beje­gyeztetésére, érvénytelenítésére vagy korlátozására. A föld, más természeti kincsek, az alapvető termelési eszkö­zök össznépi tulajdonban vannak, s ezért az Észt SZSZK azokat nem te­kintheti a‘köztársaság kizárólagos tu­lajdonának. A szovjet alkotmány ugyanakkor nem tesz említést a ma­gántulajdonról, így az észt alaptörvény sem tekintheti azt a gazdasági rendszer részének. Végezetül a jogi személyek a Szovjetunióban bíróságok, illetve dön­tőbíróságok útján érvényesíthetik al­kotmányosjogaikat, nem pedig kizáró­lag bíróságokon, mint azt Tallinnban kimondták. Az Észt Legfelsőbb Tanács által a szuverenitásról elfogadott nyilatkozat­ban ellentmond az alkotmánynak az, hogy a szovjet alaptörvény módosítá­sai csak a köztársasági parlament jóvá­hagyása után léphetnek életbe Észtor­szág területén. Tárgyalóasztalnál a kormány és a SZOT képviselői (Folytatás az I. oldalról.) A vitában felszólalók közül Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke kifejtette: az előzetes tárgya­lások során a Munka Törvénykönyve módo­sítását illetően számos kérdésben megállapo­dásra jutottak a szakszervezetek és a kor­mány képviselői. Három kérdésben térnek még el ^álláspontok, ezek: a kollektív szer­ződés, a munkabeszüntetési jog szabályozá­sa, valamint a szakszervezeti bizalmiak egye- tértési joga. A kormány úgy véli: a kollektív szerződés intézményének fenntartása indo­kolt, sőt erősítésére, tartalmi gazdagítására van szükség. Ezért a kormány törvényi szin­ten akar módot adni több munkavállalóra kiterjedő kollektív keretszerződés megköté­sére. Arról azonban saját maguk döntsenek az érintett felek, hogy élni kívánnak-e a kol­lektív szerződés megkötésének lehetőségével. Azzal a szakszervezeti állásponttal, hogy a kollektív szerződés megkötése legyen kötele­ző, a kormány nem ért egyet. A munkabeszüntetési joggal kapcsolatban az államtitkár rámutatott: ‘törvényi szintű szabályozásra van szükség, mégpedig olyan módon, hogy figyelembe veszik a nemzetközi tapasztalatokat is. A kormány a Munka Törvénykönyvében tartja indokoltnak a sza­bályozást, a szakszervezetek viszont öhálló törvény alkotását igénylik. A kormány a munkabeszüntetési jog kiterjesztésével nem ért egyet, azt javasolja: a politikai sztrájk lehetőségét ne teremtse meg a jogszabály. Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára arra figyelmeztetett: amennyiben a kollektív szerződés megkötése nem lesz kötelező, elő­fordulhat, hogy a munkavállalók nem az utolsó eszközként élnek majd a sztrájkjogá­val. Úgy vélekedett: az eddigi előkészületek nem elégségesek ahhoz, hogy a decemberi országgyűlési ülésszak elé kerüljön a sztrájk­joggal kapcsolatos törvénytervezet. A bizal­mi jogkörrel kapcsolatban nem értett egyet azzal, hogy az a munkáltatói önállóságot korlátozza. Kifejtette: ha majd létrejön a bérmegállapodás rendszere, akkor elképzel­hető, hogy ennek a jogkörnek a gyakorlása feleslegessé válik. Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter hoz­zászólásában hangsúlyozta: a sztrájkjog sza­bályozásával sokáig nem lehet várni, mert a kormány olyan helyzetbe kerülhet, hogy megfelelő jogi eszközök nélkül kell eljárnia. A kollektív szerződésnek olyan tartalmat kell adni — vélekedett —, hogy a munkálta­tónak, s a munkaadónak egyaránt érdeke legyen a megkötése. A szakszervezeti bizalmi joga történelmileg kialakult kategória — mondotta. A tőkét befektető vállalkozót azonban aligha lehet majd arra kényszeríteni, hogy a bizalmi álláspontját figyelembe vegye a bér és a jutalom összegének meghatározásakor. Ezek a teljesítménnyel összefüggő kérdések, ezért helyes, ha az illetékes szakmai vezető dönt ezekben a kérdésekben. Nagy Sándor nem fogadta el, hogy az legyen a fő szabály: ne kelljen kötelező jelleggel megkötni a kol­lektív szerződést. Pozsgay Imre a vitát összefoglalva java­solta: a munkabeszüntetési jog szabályozása önálló sztrájktörvény formájában a jövő év januáréban kerüljön az Országgyűlés elé. Hangsúlyozta: politikái sztrájk lehetőségét zárja ki a tervezet. A Munka Törvénykönyve módosítását ugyancsak a januári ülés elé ter­jeszti a kormány, de az előkészületi időt fel­használja arra, hogy a kollektív szerződés szabályozására vonatkozóan áthidaló javas­latot dolgoz ki. A bizalmi hatáskör jogszabá­lyi alapja eléggé gyenge, e jogkör gyakorlását kormányrendelet teszi lehetővé — mondot­ta. Javasolta: ezt a kérdést vegyék le a SZOT és a kormány mostani vitájának napirendjé­ről. Nagy Sándor a javaslatokkal egyetértett. Ezt követően az 1989. évi népgazdasági terv főbb vitatott kérdéseit tárgyalták meg. Elöljáróban Hoós János, az Országos Terv­hivatal elnöke tett javaslatot annak a 200 millió forint szociálpolitikai támogatásnak az elosztására, amelyről a kormány és a SZOT képviselői legutóbbi megbeszélésükön állapodtak meg. Ebből az összegből decem­berben egyszeri juttatásként ezer forintot kapnak a gyesen és a gyeden lévők, valamint a 3 ezer forintnál alacsonyabb ellátásban részesülők, Jövő évi központi bérpolitikai intézkedé­sekre a kormány nevében tárgyalási alap­ként 2 milliárd forintot javasolt az egészség­ügy, az oktatás és a közművelődés dolgozói szamára. A szociálpolitikai intézkedések kö­zött a jövő évre javaslatot tett a családi pót­lék és a gyermekgondozási segély havi 300 forintos növelésére, valamint arra, hogy a nyugdíjakat két részletben, januárban 300, majd májusban további 100 forinttal emel­jék. Javasolta továbbá, hogy jövőre a 70 éven felüli nyugdíjasok ellátását emeljék fel 3500 forintra, ha a nyugdíjuk ennél alacso­nyabb lenne. A javasolt intézkedések — mint mondta — a gyermekes családok és az idő­sebb nyugdíjasok körében az alapvető cik­kek áremelkedésének mintegy háromnegyed részét fedeznék. Csikós Pál, a SZOT titkára rámutatott, hogy a jövőre tervezett áremelések olyan alapvető cikkeket és szolgáltatásokat is érin­tenek, amelyek tekintetében nincs választási lehetőségük a vásárlóknak, ezért a szakszer­vezetek továbbra is fontosnak tartják az alapvető termékek áremelésének kompenzá­lását mindenkinél. Ez a nyugdíjasok eseté­ben havi 650 forintos emelést jelentene. Java­solta továbbá, hogy a 70 éven felüliek legala­csonyabb nyugdíja 3700 forint legyen. A bérek alakulásáról az Országos Érdek­egyeztető Tanácsban kell megállapodásra jutni, az nem a mostani tanácskozás feladata — mondta Halmos Csaba, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke. A központi bér- politikai igényekről szólva megjegyezte, hogy program készült — amit a szakszerve­zetek is támogatnak — a költségvetési terüle­teken, illetve a termelővállalatoknál dolgo­zók bérének közelítésére, a különbségek fo­kozatos megszüntetésére. A kormány részé­ről többen is vitába szálltak Nyikos László­nak, a SZOT főosztályvezetőjenek azzal az álláspontjával, hogy nem kell félni a terve­zettnél nagyobb bérkiáramlástól, már csak azért sem, mert a bérhez, illetve a bérből megvásárolt termékekhez kapcsolódó adók révén nőne a költségvetés bevétele. Villányi Miklós pénzügyminiszter egyik érve az volt, hogy például a személyi jövedelemadó nem a központi kasszát, hanem a tanácsok bevé­teleit gyarapítja. Mások arra mutattak rá, hogy a többlet bérekhez nagyobb árualapra van szükség, márpedig azt csak az export rovására lehetne bővíteni. Nagy Sándor arról beszélt, hogy a szak- szervezetek jövőre legalább 4,1 milliárd fo­rintos központi bérintézkedést tartanak szükségesnek, szemben a kormány által ajánlott 2 milliárdossal. Külön is szólt a köz­szolgáltatásban — egyebek között a vasút­nál, a postánál és a közműveknél — dolgo­zók berproblémáiról. Megoldásukként sza­bályozásbeli változtatásokat javasolt. Á további vita során az álláspontok né­mely tekintetben közeledtek egymáshoz. Rö­vid szünetben a felek egymás között külön is egyeztették a javaslatokat, majd ismét tár­gyalóasztalhoz ültek. ' 1 Megállapodtak ábbah; hbgyjöVöfé ffáize- sen 460 forinttal emelik a nyugdíjakat, ebből január elsejével 360 forinttal, májustól <pedig további 100 forinttal. A hetven éven felüliek nyugdíjának alsó határa 3500 forint lesz. Központi bérintézkedésre mintegy 4-4,1 mil­liárd forintot fordít a kormány 1989-ben, elsősorban az egészségügyben, az oktatás­ban és a közművelődésben dolgozók részére. Ebből az összegből kell azonban megoldani a túlórák, a pótlékok rendezését is. A kor­mány elismerte a közszolgáltatási terület sza­bályozás-változtatási igényét, az ehhez szük­séges intézkedések lehetőségét megvizsgálja. Elfogadták a gyermekgondozási segély és a családi pótlék tervezett havi 300 forintos emelését is. A megbeszélést összegezve Pozsgay Imre rámutatott: annak ellenére, hogy maradtak vitás kérdések, ez a tárgyalás a kompromisz- szumos megegyezés irányába kimozdulást je­Értékarányos árakat a cipőkereskedelemben! (Folytatás az 1. oldalról.) hibás volt a színük vagy nem működött a cipzárjuk. A Kiskunfélegyházi Cipőipari Szövetkezet egyik 1990 forintós női csizmá­jára a sarkat olyan gyengén szerelték fel, hogy az kézzel megfogva is levált. A Szom­bathelyi Sabaria Cipőgyárnak azért küldtek vissza 132 pár lánykacsizmát az áruházból, mert bőr- és festékhibásak voltak és a varrás­nál elszakadtak. A Pest Megyei Műanyag­ipari Vállalat Ceglédi Cipőgyára (PEMÜ) szintén egyik szállítója a Topánnak. A jó termékek között nemegyszer rosszakat is küldött. Találtak például a szállítmányok­ban olyan női csizmát, amelynek a bélését nem ragasztották hozzá a gyárban a kéreg­merevítőhöz. S ha csupán ennyiből állna az 1988 telére forgalomba hozott lábbelik hiba­jegyzéke — ha itt megállhatnánk —, talán elégedettek is lehetnénk! K-l Kézimunkák keményvalutáért (Folytatás az 1. oldalról) megrendelés, de a gazdálkodás eredményes­ségét végül is sok más egyéb tényező hatá­rozza meg. Ezek közül legdöntőbbek a sza­bályozók és az alapanyag-ellátás milyensége,' másként szólva az, hogy egyáltalán van-e miből elkészíteni a piac által igényelt árut, illetve, hogy a termelést mennyire segítik vagy nehezítik a központilag meghatározott kötelezettségek. Ilyen körülmények között a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezet sincs más cégeknél könnyebb helyzetben, annak ellenére sem, hogy termékei valóban kereset­tek. Azt, hogy mégis megyénk egyik legbiz­tonságosabban gazdálkodó ipari szövetkeze­te, túlnyomórészt önmagának köszönheti. Jó üzletpolitikájának, ami a kedvező értéke­sítési lehetőségeiket garantálja, valamint an­nak, hogy évek során fokozatosan megte­remtették a hatékony munka feltételeit. Ez utóbbi egyrészt a munkakörülmények, vala­mint a termelés korszerűsítését, másrészt a — lehetőségekhez képest — ösztönző java­dalmazás megteremtését jelenti. A közös műhelyben dolgozók a közelmúltban épített üzletházukban, ideális körülmények között, korszerű gépekkel, berendezésekkel végzik munkájukat. Itt szabják ki a konfekcióruha- idomokat, amelyekre a bedolgozók kalocsai motívumokat hímeznek; ezeket ugyancsak a közös műhelyben varrják össze. A kézimun­kákat — asztalneműt, térítőt stb. — szintén a bedolgozók készítik. A szövetkezet folya­matosan ellátja őket munkával, emellett so­kat jelentett számukra az, hogy a rezsitéríté­süket nyolc százalékról tizenkettőre emelték (ennek alapja a végzett munka). A térítés további emelésére számíthatnak a közeljövő­ben. A bérek bruttósításán felül ebben az esztendőben nyolc százalékkal növelték a dolgozók jövedelmét, kétszer fizettek nekik jutalmat, de még ebben a hónapban ismét honorálják az átlagon felüli teljesítményeket. A szövetkezet létszáma S- nyugdíjba vo­nulás és más hasonló okok miatt — négy-öt százalékkal csökkent 1988-ban, ennek elle­nére a termelés növekedett: többet és hatéko­nyabban dolgoztak tehát, mint korábban. A 65 millió forintos árbevételi tervüket 67 millióra teljesítik, a 6,5 millió forintos elő­irányzott nyereséget pedig várhatóan 6,7— 6,8 millióra. A tőkés exportértékesítés felté­telei egyre nehezebbé válnak. A belföldi alapanyagár-növekedést nem építik be el­adási áraikba, ugyanakkor az exportterme­lés támogatása is egyre csökken. A kalocsai szövetkezet mégis túlteljesítette — öt száza­lékkal — a tőkés értékesítési tervét. A belföl­dön forgalmazott termékeik 90 százalékát turisták veszik meg, az összes belkereskedel­mi eladásuk 30 százaléka keményvalutát hoz az országnak. Emellett NSZK-beli, holland, olasz, angol, japán megrendelésre is dolgoz­nak. A. M. lent a holtpontról. Nem sikerült előbbre lép­ni viszont az új források feltárásában. A kormány változatlanul nem lát reális lehe­tőséget arra, hogy a reálbérek jövőre 6 száza­léknál kisebb mértékben csökkenjenek. A nominal- és a reálbérek, valamint az árak alakulását együtt kell vizsgálni, s ha a gazda­ság jövő évi eredményei lehetőséget adnak rá, ismét tárgyalni kell a most nyitva hagyott kérdéseket, egyebek között az áremelések kompenzálásának lehetőségét. A megbeszélésen más kérdésekben is meg­állapodás született. így például abban, hogy a kormány nem ellenzi a 40 órás munkahét bevezetését azokon a területeken, ahol az nem igényel többletlétszámot és többletbért; a szabályozás kérdéseiben tárgyalások kez­dődnek a szakszervezetek és a kormány ille­tékes szervei között. Felmerült az üdültetés jövő évi 66 millió forintos hiánya, amelynek finanszírozását a jövő évi költségvetés tár­gyalásakor a kormány javasolja majd a par­lamentnek. A SZOT képviselői felvetették, hogy a tár­sadalombiztosítási járulékok tervezett eme­lése, ha azt egy lépcsőben valósítanák meg, lehetetlen helyzetbe hozná a tagok befizeté­séből gazdálkodó szervezeteket, egyesülete­ket, köztük a szakszervezeteket is. Abban állapodtak meg, hogy e kérdésben a kor­mány üléséig folytassanak érdekegyeztető tárgyalásokat, mivel ez a javaslat már más társadalmi szervek részéről is felmerült. Az idő előrehaladta miatt nem tárgyalták meg a foglalkoztatáspolitikai kérdéseket; e napirend témáiban egyébként is folyamatos a kapcsolat az állami szervek és a szakszerve­zetek között. (MTI) Megalakult az egyetemisták, főiskolások érdekvédelmi szervezete A Kecskeméten szombaton dél­előtt megnyitott országos felsőok­tatási diakparlament a késő délutá­ni órákban kezdte érdemben tár­gyalni azt a témát, amiért az eredeti szándék szerint összeült. A hazai felsőoktatási intézmények csaknem háromszáz küldötte ugyanis most azért találkozott, hogy az idén ápri­lisban Veszprémben megtartott if­júsági parlament munkáját folytat­va létrehozza az akkor elhatározott felsőoktatási tanácsot, megfogal­mazza annak feladatait, jogállását, hatáskörét. Az ezzel kapcsolatos előterjesztés mellé azonban a mos­tani parlament elé másik javaslat is érkezett, egy országos felsőoktatási szövetség létrehozására. A..felsőoktatási, .diákparlament első napi vitájában részt vett és fel­szólalt Czibere Tibqr művelődési miniszter. Beszédében kitért a főiskolák kö­zelmúltban történt megmozdulásai­ra, a követelések teljesíthetőségé­nek lehetőségeire. Elmondta, sze­mély szerint is mindent megtesz, hogy a felsőoktatási intézmények az eddigieknél nagyobb anyagi tá­mogatást kapjanak. Véleménye sze­rint is elégtelenek a jelenlegi anyagi feltételek az intézmények működé­séhez. Ugyanakkor óva intette a résztvevőket az illúzióktól, ugyanis a népgazdaság jelenlegi helyzete nem teszi lehetővé, hogy több évti­zed alatt felhalmozódott problémá­kat egyik napról a másikra megold­janak. Hasonlóan szólt Békési László pénzügyminiszter-helyettes is. Mi­ként elmondta, reális lehetőség egyelőre arra van, hogy az ösztön­díjakat, valamint az oktatók fizeté­sét legalább az infláció mértékéhez igazítva emeljék. A felsőoktatás ál­tal követelt tízmilliárd forintos többlettámogatást csak más, fontos célok feladása árán lehetne a költ­ségvetésből kiszorítani. A hazai felsőoktatási intézmé­nyek csaknem 300 küldötte hosszas vita után, módosításokkal elfogad­ta az idén áprilisban megtartott veszprémi hasonló fórum határoza­tát, hogy a felsőoktatás érdekeinek képviseletére országos felsőoktatási tanácsot hozzanak létre. A kecske­méti parlament megválasztotta az Országos Felsőoktatási Tanács egyharmadát képviselő hallgatói tagozat 11 tagját és a 65 fős orszá­gos hallgatói választmányt. Az Országos Felsőoktatási Ta­nács az elképzelések szerint egyetér­tési jogot gyakorol a felsőoktatási intézményrendszer fejlesztésének elveivel és irányaival, az egyetemi és főiskolai szintű képzés általános el­veivel és módszereivel, a hallgatói jogviszonnyal összefüggő általános jellegű kérdésekkel kapcsolatban. Véleményezési jogot gyakorol azokban a felsőoktatást érintő kér­désekben, amelyekben a döntés a Minisztertanács, illetőleg maga­sabb fórumok elé tartozik. Általá­nos célja az, hogy olyan fórum le­gyen, amely közvetlen és élő kap­csolatot biztosít a felsőoktatás­politika állami feladatainak a meg­valósítása terén a felsőoktatási in­tézmények és a központi ágazati irányítást ellátó állami szervek kö­zött. Némileg meglepő, hogy a viták nem a felsőoktatás nagyobb anyagi támogatására, az intézményi auto­nómiára és a tanszabadságra össz­pontosultak, hanem sokkal inkább az érdekképviselet kérdéseire. A küldöttek különösebb indula­tok nélkül vették tudomásul a mi­nisztériumok vezetőitől kapott tájé­koztatást. Á

Next

/
Thumbnails
Contents