Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-29 / 284. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Hol döntenek a helyi tanácsok büdzséjéről? .(3 -oldal) , Portréközeiben egy diákvezető • (4. oldal) "kJ Alkoholstoß Sport (7. oldal) TUDOMÁNYOS TANÁCSKOZÁS BAJÁN Értelmes élet — értelmes foglalkoztatás A megyei tudományos-koordinációs szakbizottság bajai albizottsága tegnap tudományos ütést tartott Baján, az MSZMP városi bizottságának székházában. A mintegy kétszáz megjelent tagot III Márton elnök köszöntötte. Rövid bevezetőjében hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a vidéken élő kutatók is bekapcsolódhatnak a magyar tudomány vérkeringésébe. Ezt követően Takács József, a párt Központi Bizottságának alosztályvezetője tartott előadást időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről. Dr. Matos Lőrinc, a Bajai Kuko- ricatermesztési Rendszer igazgatója korreferátumában áttekintette a hazánkban működő mintegy hatvan termesztési rendszer történetét. Valamennyit a mezőgazda- sági üzemek összefogása, és nem valamely központi aka-, rat hívta életre ^--mondotta. Azelőrelépés lehetőségeit elemezve az előadó rámutatott, hogy a termékszerkezet helyes megválasztása, a gépi technika fejlesztése mellett nagyon lényeges az oktatás szerepe. Bájnál György, a Blévisz elnöke „Az ipar helye és szerepe a gazdaság fejlesztésében és kibontakozásában” címmel tartott korreferátumot. A kutatás-fejlesztés mellett az emberi tényező meghatározó voltát emelte ki: az értelmes élethez elengedhetetlen az értelmes foglalkoztatás. Egyébként úgy vélte, hogy többet beszélünk az ipar fontosságáról, mint amennyit a fejlesztéséért teszünk. A vgmk-t ösz- szekevertük a háztájival, elfeledve, hogy míg az utóbbiban a termelő a leghatékonyabb munkamódszert alkalmazhatja, az előbbiben ugyanolyan ócska gépeken dolgozik a munkás, mint főmunkaidőben. Legfeljebb az a különbség, hogy többszörös bérért—tette hozzá Bajnai György. Ä délelőtti program befejezéseként kihirdettek az albizottság idei pályázatának eredményét. Első díjban részesült Schmidt Antal—Vasas Ferenc—Dob/er Lászlóné munkája, a Gonyostomum latum nevű, színes ostoros mo- szat hat délmagyarországi lelőhelyének leírása. Dr. Kőhegyi Mihály Baja az őskorban című tanulmányát II. díjjal, Schmidt Antal—Simor József pályamunkáját, mely néhány Duna—Tisza közi tavunk vízminőségének vizsgálatával foglalkozott, III, díjjal jutalmazták. A külső szakértőkből álló bírálóbizottság különdíjban részesítette Szabó Györgynek A cukorcirok-termelés és -feldolgozás néhány technológiai elemének vizsgálata, valamint Némethné dr. Böhm Edit A versszavaló Egressy Gábor című munkáját. G.Z. SZÁZHETVENÖT RENDEZVÉNY A pályaválasztási hónap mérlege Bács-Kiskun megyében 1972 óta vált rendszeressé a pályaválasztási hónap megrendezése. Ez idő alatt nem változott a cél, vagyis ráirányítani a szülők, a diákok, a pedagógusok és az üzemek képviselőinek figyelmét a fiatalok leendő szakmáira, pályáira. Nem volt könnyű dolguk a szervezőknek, amikor a pályaválasztási hónap előkészületeihez kezdtek. Bács-Kiskun számos intézményéből még csak válasz sem érkezett a pedagógiai intézet pályaválasztási csoportjának munkatársaihoz, hogy részt kívánnak-e venni a hagyományos akcióban. Ennek ellenére az idén is jelentős vállalkozás volt a novemberi pályaválasztási hónap, hiszen 17S rendezvényt tartottak a megyében. . Korábban és most is nagy sikert aratott a kihelyezett tanácsadás, ahol különféle középfokú oktatási intézmények növendékei kaptak ötleteket a jövőre vonatkozóan. A kilenc helyen megtartott tanácsadáson 401 szülő és 604 diák jelent meg. Az ankétokon egy-egy szakterület beiskolázási helyzetét vitatták meg a szakemberek, és javaslatokat gyűjtöttek a zökkenőmentesebb pályaorientációhoz. Kiskunhalason, Kiskunmajsán, Tiszakécskén és Kun szén tmiklóson pedig az iskolai pályaválasztási felelősök és a munkahelyi pályaválasztási megbízottak együttműködési lehetőségeit keresték az érintettek. A megye több városában zajlottak ankétok, összesen tizenkét helyen. Kalocsán az egészségügyi, Bácsalmáson a bányász, Kiskörösön a mezőgazdasági, Kiskunfélegyházán a szolgáltatóipari szakmákra való pálya- orientációhoz tettek javaslatokat az előadók és a résztvevők. A kecskeméti ankétokat látogatták a legkevesebben. A szülői értekezleteken 1339-en jelentek meg, a legsikeresebb találkozások Kecskeméten, Kiskőrösön és Kunszentmiklóson voltak. Valamennyi helyszínen számos érdekes, aktuális téma vetődött fel. Úgynevezett döntés előtti találkozót a megye két városában, Kecskeméten és Félegyházán rendeztek. Sajnálatos módon azok, akiknek szervezték, nem mutattak érdeklődést A középiskolai nyitott kapuk akcióról sem lehet kedvező tapasztalatokat megosztani. Az üzemek ugyancsak fontosnak tartják, hogy a pályaválasztási hónap idején kitáiják kapuikat. A kiskunhalasi papíripari gyárat például 6S-70 diák kereste fel, mig a kecskeméti Alföldi Cipőgyárat és a halasi kőolajipari üzemet egyetlen egy tanuló sem. Jártak érdeklődők a főiskolákon, a honvédségi alakulatoknál is. A Bács-Kiskun megyei pályaválasztási hónap idején nyolc középiskolai és kilenc üzemi kiállítás, valamint filmvetítések, vetélkedők is szerepeltek a programban. Természetesen a novemberi eseményekkel nem zárult le a pályaválasztási munka sem az iskolákban, sem a pedagógiai intézetben, hiszen még javában tart a tanév, és néhány hónap gondolkodási idő van a jelentkezési lapok kitöltéséig. B. T. NÉZETKÜLÖNBSÉG A SZTRÁJKJOG KÉRDÉSÉBEN Tárgyalóasztalnál a kormány és a SZOT képviselői További terheket ne hárítsanak a lakosságra Megbeszélésre ültek össze a kormány és a SZOT képviselői tegnap a Parlamentben. A kormány tárgyalóküldöttségét Pozsgay Imre államminiszter, a szakszervezetekét pedig Nagy Sándor, a SZOT főtitkára vezette. A tanácskozást Pozsgay Imre nyitotta meg, hangsúlyozva, hogy ezt a találkozót a kormány és a SZOT képviselőinek előző, szeptemberi megbeszélésének szellemében hívták össze. A tanácskozás napirendjéül a résztvevők elfogadták az államminisztemek azt a javaslatát, hogy elsőként a Munka Törvénykönyve módosításával kapcsolatos kérdéseket, majd ezt követően az 1989. évi népgazdasági terv főbb — vitatott — pontjait, s ezután a foglalkoztatáspolitika aktuális tennivalóit vegyék górcső alá. Nagy Sándor különösen nagyra értékelte a kormány készségét a találkozó iránt, mert mint mondta: nagyon nehéz helyzetben kerül sor erre a megbeszélésre. A szakszervezetek abból indulnak ki, hogy jövőre olyan helyzetben kell élni, dolgozni, amikor változatlanul nagy terheket kell viselnie az ország népének. Az eredeti elképzelésekhez képest rontani fogja a költségvetés helyzetét, hogy az Országgyűlés legutóbbi, múlt heti ülésén ä beterjesztett javaslatnál alacsonyabb mértékű nyereségadót fogadtak el. Ezt is figyelem- bevéve a szakszervezetek határozottan kérik: további terheket ne hárítsanak a lakosságra, az eredeti 1989-es mértékeket felülvizsgálva keressék az elfogadható kompromisszumokat a reálbérek alakulása, a szociálpolitikai juttatások és a nyugdíjak kompenzálása ügyében. Ennek lehetséges forrásairól szólva a SZOT főtitkára felvetette a katonai kiadások további mérséklésének szükségességét, a nagyberuházások terheinek esetleges időbeli széthúzását, a veszteséggel gazdálkodók támogatásának leépítését. A reálbérek és a szociálpolitikai juttatások alakulása körüli tárgyalásokról szólva hangsúlyozta, hogy nemcsak a szakszervezeteknek kell a kompromisszum érdekében lépéseket tenniük. A megegyezésre a kormány részéről is tapasztaltak szándékot. Kitért arra is, hogy a mostani találkozó jelentőségét növeli: a szakszervezetek a hét végén országos értekezletre készülnek, s ennek hangulatát a jelenlegi tanácskozás eredménye is minden bizonnyal befolyásolja majd. A találkozót Pozsgay Imre is fontos eseménynek minősítette. Egyetértett azzal, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben megállapodásra jutnak, tényszerű, világos fogalmazásra kell törekedni, hogy a későbbiekben egyik félnek se legyen lehetősége a maga értelmezése szerint interpretálni az elhangzottakat. A kormány is nagy reményeket fűz a szakszervezetek tanácskozásához, mert amikor a szakszervezeti mozgalom saját helyzetének, szerepének tisztázásával foglalkozik majd, egyúttal választ keres az ország problémáinak megoldására is. A kormány a szakszervezeti mozgalom megerősödését, a tagság bizalmának növekedését váija ettől a konferenciától, egy erős partner megteremtését a jövőbeni országos tervek és programok körüli együttműködésben. A szakszervezetek ilyenfajta megerősítése nincs a kormány ellenére — hangoztatta. A továbbiakban arról szólt, hogy a kormánynak a rossz gazdasági helyzetben is jók a tárgyalási pozíciói. Ezzel kapcsolatban kiemelte: a kormány politikailag nem kívánja viselni a felelősséget azért a korszakért és azokért a tévedésekért, amelyek az ország gazdasági válságához vezettek. Ennek az Országgyűlés mostani ülésszakán is jelét adta már. Új körülményeket és új kiindulópontokat kell teremteni, hogy az együttműködésben is új határok felé haladhasson a SZOT és a kormány — mondotta az államminiszter. (Folytatás a 2. oldalon.) BIZTONSÁGOS GAZDÁLKODÁS A KALOCSAI SZÖVETKEZETNÉL Kézimunkák keményvalutáért • Tőkés exportra készültek ezek a népművészeti remekek. (Straszer András felvétele.) Abból kiindulva, hogy a népművészeti kézimunka, lévén szuvenír, mindig keresett marad, arra a következtetésre kellene jutni, hogy az ilyen termékeket készítő szervezeteknek a folyamatos munkalehetőség gazdasági biztonságot jelent. Ez ugyan odáig igaz, hogy a termelés alapvető feltétele a (Folytatás a 2. oldalon) WALESA KENYÉRTÖRÉST AKAR Nagygyűlés Gdanskban — kommunistaellenes jelszavakkal „Kenyértörésre kell vinni a dolgot, a szocialista rendszernek nincs jövője” —<■ mondotta 2000 híve előtt Gdanskban Lech Walesa, az egykori „Szolidaritás” volt elnöke. A PAP lengyel hírügynökség az 1981-es radomi „Szolidaritás”-értekezlet hangvételéhez hasonlítja Walesa mostani kijelentését. Mint ismeretes, Radomban Walesa nyilt, erőszakos harcot hirdetett a rendszer ellen és elvetette a megegyezés lehetőségét az ország vezetésével. Ez vezetett a szükségállapot 1981. december 13-ai meghirdetéséhez. A PAP jelentése szerint a nagygyűlést szokás szerint Jankowski, a Szent Brigitta templom szélsőséges politikai nézeteiről ismert papjának beszéde vezette be. Jankowski a templomban egybegyűltek előtt így szonokolt: „A szocializmus rothadó doktrína, amely mára tényleges politikai hullává merevedett”. A hallgatóságot arra biztatta: kövessenek el mindent annak érdekében, hogy „Lengyelország megszabaduljon a vele szomszédos szocialista országoktól való gazdasági függőségtől”. A lengyel hírügynökség jelentése szerint a gyűlés utolsó részén jelen volt Giovanni Spadolini, aki a Helsinki Záróokmányt aláíró országok parlamenti elnökeinek varsói tanácskozása alkalmából tartózkodik Lengyelországban. Az olasz szenátus elnöke a többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó beszédet mondani az egybegyűlt tömeg előtt, amely a „szabadságot Lengyelországnak” „le a kommunizmussal” „máglyára a kommunistákkal” jelszavakat skandálta. HIBÁS TERMÉKEK — VISSZA A FELADÓNAK! Értékarányos árakat - - a cipőkereskedelemben! A korán beköszöntött havazás kínálta az alkalmat, hogy a cipőellátásról érdeklődjünk a Topán Kereskedelmi Vállalat kecskeméti lerakatánál. Az idén a lerakat jó évet készül zárni — így látja a nagykereskedelmi forgalmazó szemével Csereklyei Tivadarné megbízott vezető. Eddig 386 millió forint értékű lábbelit adtak el a szaküzleteknek és az áruházaknak. A kínálat bőséges, a tíz gyártól és a huszonkét cipőipari szövetkezettől származó termékek jelenleg is csaknem teljesen kitöltik a raktárteret. Ahol a korábbi esztendőkben ilyenkor 48 millió forintnak megfelelő árut tároltak, 1988 novemberének vége felé ennek a másfél- szeresével vátják a kiskereskedelmi vevőpartnereket. Az átvett 52 ezer hótaposócsizmából hétfőn még 21 500 pár volt az eladatlan. Tagadhatatlan, hogy színes és sokféle a téli cipőkínálat. A forgalmazók már-már a bőség zavarával küzdenek. Ami magában véve még nem volna baj, ha az árakkal is versenyképesebbek lennének. A legolcsóbb női csizmának 704 forint a nagykereskedelmi ára — de mire a fogyasztókhoz jut, a forgalmi adóval és a haszonnal együtt már 978 forintot kémek érte. Még inkább szembetűnő a különbség annál a női csizmánál, amelynek a termelői ára 1550 forint, a Topán 1869 forintért veszi át, s a vevőnek — végül — mégis 2660 forintjába kerül. Hiába van dugig tele a Topán raktára jelenleg is cipőkkel, csak a jó minőségű és a nem túlságosan drága lábbelikkel számíthat újabb vevőkre. A gyártók is rájöhettek már, hogy a sok áru — változatlanul magas ár hibás üzleti politika. Ezt látszik megerősíteni egyebek közt az is, hogy az idén 1 millió 680 ezer forint engedménnyel értékesítettek a lerakatnak különböző lábbeliket, ami megfelel 20-40 százalék ár- csökkentésnek. A nagykereskedő is ehhez igazodva, mérsékeltebb áron adta tovább ezeket a termékeket a kiskereskedelemnek. A napokban például a kecskeméti Alföld Áruház cipőosztálya 300 pár csizmát vett át a Topántól 30 százalékkal olcsóbban. Vajon az ár- csökkentés ilyen mértékben eljutott-e a vásárlókhoz?, Jogos a kívánság az értékarányos árra, már csak azért is, mert a cipőpiac sokszínűsége nem feledtetheti el a minőségi hibákat sem. Bodor János, az Alföld Aruház cipőosztályának vezetője arról számolt be, hogy októberben vevőik 222 ezer forint értékű hibás lábbelit hoztak vissza. Ezen felül az áruház is visszaküldött a szállítóknak 162 ezer forint fogyasztói árban olyan cipőket, amelyeknek hiányzott a párjuk, (Folytatás a 2. oldalon.) AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA -----------------------------------------------------------------------------------:------------X LIII. évf. 284. szám Ára: 1,80 Ft 1988. november 29., kedc w uw fii ni& S*!n HnTTwm^ ^H Megváltozott az Országgyűlés. Nem. nem kormányzó országgyűlés akar lenni, de igenis, a létünket, társadalmi és gazdasági fejlődésünket alapjaiban meghatározó ügyekben — megfelelő előkészítés után — maga akar dönteni. Nem bizalmatlanság ez a kormánnyal szemben, sokkal inkább felelősség- és feladatvállalás hazánk sorskérdéseiben. Az utóbbi időben a parlamenti tudósítások szótárában talán a leggyakoribb két kifejezés a demokrácia és a reform volt. Teljes joggal. Csakhogy, amíg a demokrácia létfeltétele és alapja minden döntésnek, addig a reform már mindig az aktuális tartalomra utal. Bár a különbség nyilvánvaló, napjainkban mindkét fogalom rangos és hangsúlyos jelentőséggel bír. Demokrácia a nyílt és nyilvános vita jegyében, az érvek ütköztetése — a lehető legjobb döntés érdekében — és a reform a társadalmi és gazdasági megújulásért. Igaz, nem szükségszerű, hiszen az élet, a mindennapok valósága diktálja mindenkor az Országgyűlés tennivalóit, mégis jelképértékű volt a legutóbbi parlamenti ülésszak két és fél napja. Már az ülés napirendje tartalmazta azt a politikai evidenciát, hogy nincs társadalmi megújulás gazdasági megújulás nélkül es fordítva. Politikai intézményrendszerünk változása, átalakulása feltétele a gazdasági stabilizációnak és fejlődésnek, mint ahogy a gazdasággal kapcsolatos, most hozott döntések visszahatnak társadalmi és politikai életünkre. Nem keveset vállalt magára a novemberi Országgyűlés: két évre programot készített magának a törvényalkotásra, foglalkozott alaptörvényünk, az újralkotmány alapelveivel, állást foglalt a politikai pluralizmus ügyében; nagy lépéseket tett a jogállamiság útján. Új törvényekre van szükség, olyanokra, amelyek a társadalmi kibontakozás minden alkotmányos lehetőségét biztosítják — érződött a miniszteri expozéból s a vitából, hozzászólásokból egyaránt. M A megpezsdült belpolitikai élet, a társadalom demokratizálódása s nem utolsósorban az életünket meghatározó gazdasági körülmények alakulása a korábbinál lényegesen nagyobb figyelmet vonzott a Parlament gazdasági kérdésekkel kapcsolatos vitáira. Joggal. A stabilizációs program eddigi végrehajtása, a program jövő évifeladatai, gazdaságpolitilcánk irányelveinek elfogadása — a döntés — hazánk elkövetkező esztendejének társadalmi és gazdasági alakítását jelentette. A képviselők által elfogadott „A" változat úgy jelenti hát az elkövetkező év munkaprogramját, hogy az hosszú távra vállalja a kibontakozást. A felelős Parlament felelősséggel döntött az ország jövőjéről. S természetesen születtek más döntések is, éppen az elfogadott irányelvek és koncepció jegyében. A vállalkozói nyereségadó, s annak elfogadott mértéke csakúgy, mint a Központi Műszaki Fejlesztési ALlap elfogadása, már e gazdasági kibontakozást segítő döntések. Felelős Parlament — Irtuk. Ez a felelősség érződött az ülésszak mindhárom napján, s ebben talán nemcsak a megvitatott kérdések súlya játszott szerepet, hanem az alakító szándék és a képviselői megbízatás jelentőségének . növekedése is. Talán nem kell hangsúlyozni: a rádió és a televízió által egyenes adásban sugárzott ülésszak egyértelműen bizonyította, hogy képviselőink többsége felkészülten, választóiktól kapott munícióval érkezett az ülésszakra. Egyre kevesebb a korábban oly sokszor elmarasztalt üresjárat, célra- és lenyegretörőek a hozzászólások, markáns vélemények ütköztek a demokratikus döntések megszületéséig. A társadalommal együtt demokratizálódik a Parlament, s ahogy a társadalom tanulja, úgy tűnik, minden szinten hozzá kell szoknunk, meg kell ismerkednünk a játékszabályokkal. A szavazás szabályaival csakúgy, mint a hirtelen bekiabáló, soron kívül szót kérő felszólalásokkal is. A lehetőség adott — éppen a novemberi ülésszak igazolta a lehetőséget s a tanulnivalókat egyaránt.
