Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-28 / 283. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! BEFEJ EZÖDÖTT AZ PRS7.ÄGG Y f LÉS -ÜLÉSSZAKA AZ MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLM. cvf. 283. szám Ára: 1,80 Ft 1988. november 28., hétfő Várkonyi Péter távol-keleti látogatása Várkonyi Péter külügyminiszter szombaton hivatalos láto­gatásra Malaysiába, a Fülöp-szigeteki Köztársaságba és a Kínai Népköztársaságba indult. (MTI) AZ IPARI SZÖVETKEZETEK GYORSMÉRLEGE Kimerülőben a tartalékok A Bács-Kisk un megyei Ipari Szö­vetkezetek Szö­vetsége, a Kiszöv pénteken tartotta Kecskeméten, a Szövetkezeti Székházban kül­döttközgyűlését, amelyen részt vett Mészáros Vilmos, az Okisz főtitkár- helyettese, Zakar Istvánná, az Okisz elnökségének tagja és dr. Tóth István, a Bács me­gyei pártbizott­ság gazdaságpoli­tikai osztályának munkatársa. A küldöttek már előzetesen megkapták a me­gye szövetkezeti iparának idei első három negyedévi gazdasági ered­ményeit értékelő írásos beszámo­lót. Ebből kitű-| nik, hogy a szövetkezetek többségük­ben ismét jól dolgoztak. Az adatok alapján következtetni lehet arra, hogy az ötmilliárd forint értékű éves termelési tervüket — ami közel két százalékkal haladja meg az előző évit —, teljesítik. A nyereség és a tőkés export értékesítés időarányosan meghaladja a tervezettet, annak ellenére, hogy a termelést, gaz­dálkodást nehezítő gondokkal küsz­ködtek egész évben. Ilyen volt az alap- anyaghiány, ami ugyan minden ágazat­ban hátráltatta a munkát, de a kohá­szatban és a faiparban már-már elvisel­hetetlen feszültségeket okozott. A bel­földi alapanyagok árának növekedését a szövetkezetek nem építhették be el­adási -áraikba, ezt nemcsak a központi intézkedések, hanem a szerződéses elkö­telezettség; illetve az üzletpolitikai érde­kek sem tették lehetővé. Nagy mérték­ben rontotta ez a szövetkezetek termelé­sének jövedelmezőségét. A tőkehiány a műszaki fejlesztést és a termékszerkezet váltást akadályozta, ugyanakkor a sza­bályozók nem a nagyobb teljesítményre ösztönözték a dolgozókat. A tény, hogy ilyen nehéz körülmé­nyek ellenére értek el jó eredményeket, az e vállalkozási formák rugalmasságát bizonyítja. Azonban már a szövetkeze­tekben is kimerülőben vannak a tarta­lékok. A túlhaladott, ellentmondásos, a gyakorlattól elszakadt, illetve célju­kat tévesztett szabályozók korlátozzák az előrelépést, miközben a társadalmi és a gazdasági változásokhoz való al­kalmazkodás új stratégiát, új módsze­reket, eszközöket kíván a szövetkezet­politikában, a termelésben, gazdálko­dásban egyaránt. Ebben a helyzetben különösen meg­növekedett a szövetkezetek megyei, il­letve országos érdekképviseleti szerve­zetének, a Kiszövnek és az Okisznak a szerepe a feladatok megoldásában. Bács-Kiskun megyében máris nagyot A Kiskunhalasi Népművészeti és Há­ziipari Szövetkezet tovább növelte az idén tőkés exportját. (Straszer András felvétele). léptek ebben: bizonyítják ezt az érdek- képviseleti tevékenység korszerűsítésé­(Folyt, a 3. oldalon) Törvény a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról Szombaton a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvén; vaslat feletti vitával folytatta munkáját az Országgyűlés ülésszaka, ülésen részt vett Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, Gt Károly, az MSZMP főtitkára, Németh Miklós, a Minisztertan elnöke. • ; yv - * 1 Az ülésszak harmadik napján az elnöklő Jakab Róbertné elsőként Si­mon Péter Pálnak, (Borsod m., 23. vk.), á Tiszai Vegyi Kombinát gyár­egységvezetőjének adta meg a szót. A terv- és költségvetési bizottság elő­adója a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetből való elmozdulást a terme­lés és a termékek műszaki színvonalá­nak, versenyképességének javításá­ban jelölte meg, amelyben meghatá­rozó szerepet kap a kutatási-műszaki fejlesztési tevékenység. Leszögezte, hogy a fejlesztési célok kijelölése, a kutató-fejlesztő munka irányítása, feltételeinek és eszközeinek meghatá­rozása a kormány feladata. Ennek egyik legfontosabb eszköze a Köz­ponti Műszaki Fejlesztési Alap rend­szere, amely az elmúlt három évtized­ben alapvetően bevált. A jelenlegi in­tézmény újraszabályozását a gazda­sági reformfolyamathoz való illeszté­se követeli meg. Az alapról folytatott bizottsági vi­tákról szólva elmondta: a mélyreható eszmecserék során felszólalók helye­selték a törvényi szintű szabályozást, a rendszer szektor- és szervezetsemle­gességét, normativitását. Alapvetően egyetértettek az alap céljaiban, a for­rásképzés módjában, mértékében. Több bizottságban is felvetődött, hogy a kutatást, a műszaki fejlesztést, az ezekkel kapcsolatos pénzügyi és szervezeti kérdéseket szabályozó számtalan, és egymásnak részben el­lentmondó rendelet, utasítás helyett az Országgyűlés tűzze napirendre egy egységes, korszerű innovációs tör­vény megalkotását. A vitában hangot kapott az is, hogy a fejlett nyugati technika-tech­nológia átvételében nem voltunk elég határozottak. Az előrelépés erőteljes szemléletváltást követel, nemcsak az irányító szerveknél, hanem a vállala­toknál is. Ez annál is inkább fontos, mert a belső és a KGST-piac követelményei eddig nem gyakoroltak kellő nyo­mást a gazdálkodókra. A vitában az alap fontos feladataként jelölték meg az alkalmazott kutatási eredmények átvitelét a termelésbe. A bizottságok sizükségesnek tartot­ták, hogy a Minisztertanácsot köte­lezzék évenkénti beszámolóra az Or­szággyűlésnek az alap felhasználásá­ról. Volt olyan javaslat is, hogy a Parlament hozzon létre tudománypo­litikai bizottságot, amelynek feladata az alap felhasználásának ellenőrzése lenne. A terv- és költségvetési bizott­ság vitájában szorgalmazták: az OMFB a törvényjavaslat elfogadása után változtassa meg szervezetét és működését. Tóth János (Budapest, 37. vk.), a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének főtitkára rámutatott: a magyar gazdaság jelen­legi kritikus helyzetének egyik leg­főbb oka, hogy évtizedes lemaradás alakult ki a tudomány és a technika eredményeinek alkalmazásában. A reálértelmiség körében az ösztönző gazdasági, társadalmi környezet hiá­nya miatt lemondás, kétségbeesés, perspektívátlanság tapasztalható. Sokan külföldön, avagy pályájukat elhagyva a harmadik gazdaságban keresik a boldogulás útját. A műszaki értelmiség egy része deklasszálódik, elveszti értelmiségi jellegét. E kedve­zőtlen folyamatok láttán az Ország- gyűlésnek is el kell gondolkodnia, s meg kell keresnie az e helyzetből kive­zető utat. A MTESZ a törvényterve­zet s más új törvénytervezetek vitájá­nál és elfogadásánál szeretné biztosít­va látni a műszaki, tudományos hala­dás garanciáit a kormány munkájá­ban, illetve a vezetés minden szintjén. Tóth János megállapította: a Köz­ponti Műszaki Fejlesztési Alap rend­szere nem valamiféle egyedülálló, sa­játosan magyar konstnikció. Az inf­rastrukturális, ágazatközi részvétel, illetve a kockázatmegosztás gyakor­lata. Az ilyen vegyes finanszírozású fejlesztéseknél ugyanis hatékonyan kapcsolhatók össze az állami, a válla­lati, a magán, illetve a hazai és a kül­földi források. A MTESZ javaslattevő kíván lenni a Központi Műszaki Fejlesztési Alap felhasználásában, s igényt tart arra, hogy az alap felhasználásának társa­dalmi ellenőrzéséből is részt vállal­hasson. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj-Zemp- lén m., 12. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója bevezetőben arról szólt, hogy a jelenlegi körülmé­nyek között a műszaki fejlesztési alap képzése a vállalatok számára gyakor- latilag adójellegű elvonásként jelent­kezik, terheiket növeli. Ez azért ked­vezőtlen, mert a más, hasonló jellegű befizetésekkel együtt növeli a vállala­ti jövedelmek központosítását. Mindezzel együtt a képviselő jónak tartotta a törvényjavaslatot, azzal egyetértve elfogadásra javasolta. Ugyanakkor felhívta arra a figyel­met, hogy erősíteni kell az alapból folyósított pénzek felhasználásának ellenőrzését. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) egyetemi tanár, a MÉM Központi Élelmiszeripari Kutatóintézetének főigazgatója úgy vélekedett: a Köz­ponti Műszaki Fejlesztési Alap meg­teremtése jól, koncepciózusán törté­nik, azonban az elosztásban, a fel- használásban az elvek és á gyakorlat összhangja még nincs kellően kidol­gozva. Meggyőződésének adott han­got: halaszthatatlan rátérni a kocká­zati tőke szerinti finanszírozásra, azaz arra, hogy részt vállaljunk a mű­szaki fejlesztés megvalósításában ál­lami eszközökkel és részesedjünk an­nak hasznából. Jó lenne, ha 1992-re már megszűn­ne az Európai Gazdasági Közösség­től eltérő gyakorlat, és az úgynevezett eljárásszabadalmak helyett hazánk­ban is elismernék a termékszabadal­makat. Javasolta, hogy a létrehozandó or­szággyűlési tudományos bizottság haladéktalanul alakuljon meg, és te­vékenységét terjessze ki a Központi Műszaki Fejlesztési Alappal foglal­kozó törvényre is. Mivel több hozzászóló nem jelent­kezett, Tétényi Pál, az OMFB elnöke válaszolt az elhangzottakra. Felvető­dött a vitában, hogy inkább az inf­rastruktúra fejlesztéséhez adjon tá­mogatást az alap, s kevésbé a gyárt­mányfejlesztéshez. Tétényi Pál sze­rint mindkét feladat megoldására igénybe kell venni a Központi Mű­szaki Fejlesztési Alapot, csak eltérd eszközöket kell alkalmazni. A koc­kázati tőke bevezetésével kapcsolat­ban elmondta: nem rövid, hanem jó néhány évig tartó folyamatról van szó, ezt mutatják a nemzetközi ta­pasztalatok. Többen foglalkoztak a fejlődés irá­nyával, a szellemi és a fizikai infrast­ruktúra jelentőségével. Az OMFB el­nöke úgy ítélte meg: egyre inkább látszik, hogy a műszaki fejlesztés rendkívül nagy gátjává vált az elma­radott infrastruktúra. Sok szó esik ma arról, hogy 1992-re létrejön az egységes európai közös piac. A haté­kony, eredményes együttműködéshez meg kell teremteni annak műszaki feltételeit a távközlésben, a szabvá­nyosításban és sok más területen. A műszaki értelmiség, s általában az értelmiség helyzetéről, működésé­nek lehetőségeiről, korlátáiról is szólt Tétényi Pál. Azonnali változás nem várható ezen a téren, bár a szándék megvan, igaz, a lehetőségek korláto­zottak. A magyar szakemberek, kutatók külföldi munkavállalásával kapcso­latban Tétényi Pál úgy ítélte meg: ha ez tömegessé válik, feltétlenül figyelni kell rá, jelenleg azonban még inkább azt kell értékelni, hogy az ilyen jellegű munkának nagyon sok előnye is van. Még ma is érezzük annak hátrányát, hogy tudományos életünk hosszú éveken át el volt zárva a nyugat-euró­pai országok tudományos műhelyei­től. A személyes kapcsolatok ezen a területen rendkívül fontosak, s azért pedig külön köszönet jár, hogy ezek a kutatók a tudományos életben nö­velik hazánk hírnevét. A képviselők ezután a terv- és költ­ségvetési bizottság jelentésében elő­terjesztett módosító javaslatra sza­vaztak, s azt három ellenszavazattal, négy tartózkodással, elfogadták. Ez­után a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényjavaslatot álta­lánosságban és — a megszavazott módosításokkal — részleteiben, 13 ellenszavazattal és 10 tartózkodással elfogadták. (Folytatás a 2. oldalon) ■ " * Sebészorvosok tudományos ülése Baján j A Magyar Sebész Társaság Dél-magyarországi Szakcsoportja tudományos ülést tartott szombaton Baján, a Bokányi Dezső Üttörőházban. A tanácskozásra négy megye, Békés, Csongrád, Szolnok és Bács-Kiskun orvosai érkeztek meg: a nehéz útviszonyok ellenére valamennyi kórház képviseltette magát. A mintegy száz résztverjpt dr. Kin­cses Ferenc tanácselnök köszöntötte, majd dr. Kulka Frigyes, a Magyar Se­bész Társaság elnöke és a házigazda tisztét ellátó dr. Mencser András, a ba­jai kórház osztályvezető főorvosa szólt a tanácskozás céljáról, a sebészeti ta­pasztalatok kicseréléséről, illetve a mű­téti technikák átadásáról. Témául a tápcsatorna nem daganatos megbete­gedéseinek ismételt operációit válasz­tották. Amint a bevezetőkből kitűnt, a gyó­gyulás során — részben a betegségek természetéről, részben a sebészeti tech­nikából adódóan —, sok esetben van szükség bizonyos műtétek után újbóli sebészeti beavatkozásra. Az úgyneve­zett késői reoperáció bekövetkezhet az első műtét után akár egy hónappal, de esetleg több évtizeddel is. A tanácskozás első részében a nyelő­cső, a gyomor, a.vékony- és vastagbél műtétéiről hangzottak el előadások, köztük a kiskunhalasi kórház munka­csoportja nevében dr. Csikós Ferenc. ismertette a fekélybetegségekkel kap­csolatos tapasztalataikat. A második részben nyolc előadás szólt az epebetegségek tárgyköréről. Mint ismert, epekő esetén már az első műtétnél eltávolítják az epehólyagot, de a későbbiekben 5-10, vagy akár 30 esztendő múltán is újra képződhet kő az epevezetékben. Ezt vizsgálta meg dr. Csóti Sándor és négy munkatársa a ka­locsai kórházban másfél évtized alatt megoperált betegeknél, majd ezzel fog­lalkozott a kecskeméti megyei kórház előadója, dr. Cserényi László, továbbá a kiskunhalasi és a bajai kórház mun­kacsoportja (előadók voltak: dr. Csi­kós Ferenc, illetve dr. Márk Péter) is. Az előadásokat élénk vita követte, majd dr. Bohner Józsefnek, a bajai kór­ház igazgató főorvosának zárszavával fejeződött be a sebészorvosok tanács­kozása. G. Z. Falugyűlésre hívja ma délutánra Szentkirály lakóit a helyi tanács és a népfrontbizottság. Aki elfogadja a meghívást, részt vehet annak eldönté­sében: hova kerüljön a község leendő István király szobra, s a pályázatra benyújtott négy alkotás közül melyi­ket állítsák majd fel. A szentkirályiak ezzel megnyitot­ták a falugyűlések márciusig tartó so­rát. A megye településeinek egy ré­szében már a következő napokban, hetekben megtartják a községi fóru­mot, máshol majd csak az új év kezde­tén kerítenek erre sort. Az időpont, a helyszín, a rendezés, módja a helyi íratlan hagyománynak megfelelően mindenütt más és más. Van, ahol nem sokat adnak a külsőségre, máshol va­lóságos népünnepély a falugyűlés mű­sorral, citerazenekarral, sportcsarno­kot megtöltő közönséggel. Ami vi­szont közös: a helybelieket leginkább érdeklő témák kerülnek szóba a falusi parlamenteken. Falusi parlament? Nem túlzás ez? ,A mai lapok még tele vannak a szom­baton befejeződött országgyűlési ülésszak beszámolóival. Fontos ügyekben születtek döntések, az egész országot foglalkoztató kérdésekről esett szó. Az összehasonlítás az „iga­zi" parlament és a községekben össze­ülő tanácskozások között mégsem alap nélküli. Márcsak azért sem, mert a parla­menti képviselők egy része — haza­térve — épp e fórumokon áll ki vá­lasztói elé, hogy elszámoljon az or­szág házában végzett munkáról. S amint az elmúlt év már bizonyította, a falugyűléseken a „nagypolitikáról" is kertelés nélkül elmondják vélemé­nyüket a felszólalók. Milyen témák kerülnek a közép­pontba az idén? Nem nehéz megjósol­ni, hogy a kérdések skálája ugyan­olyan széles lesz, mint az országgyű­lésen vagy a közélet más fórumain. S bár a községekben kevésbé aktívak az alternativ szervezetek, várhatóan több helyen színesíteni, élénkíteni fog­ják az eszmecserét fellépésükkel. Az országos politika eseményeinek fényében a helyi vezetés beszámolója . is új megvilágításba kerül. A korábbi­mái nyíltabb, szókimondóbb vitára számíthatnak ott is, ahol sikeres kö- jöí vállalkozások folynak. Ott pedig, | ahol belső ellentétek feszülnek, a nyil­I vános fórum alkalmat teremt a helyi \ közélet tisztségviselőinek megméreté­sére. A falugyűléseket soha nem az el­vont, elvi viták jellemezték. Nagyon is konkrét, gyakorlati ügyekben foglal­nak állást, hoznak döntéseket az ál­lampolgárok. Útépítés, csatornázás, szemételhelyezés, idősek ellátása, is­kola, orvosi rendelő és így tovább. Több helyen újdonságként a kábelté­vé-hálózat kiépítése kerül napirendre az idén. A jól működő közösségek egyik jellemzője, hogy mindig talál­nak értelmes, az embereket mozgósító célt. A demokráciát erősíteni, tovább építeni csak a meglévő hagyományok­ra alapozva lehet. Ilyen eleven, élet­képes hagyomány a falugyűléseké. Egészséges sejtműködésük a nemzet egészét erősíteni, növeli mozgáské­pességét. A jogállamiság, a működő politikai pluralizmus létrehozásában kulcsszerepet vállal az Országgyűlés. A helyi politizálás szintjén erősíthetik ugyanezt a folyamatot a téli estéken Összeülő falusi parlamentek. Lovas Dániel maammm H áromnapos tanácskozás a reform jegyében . ; ~ ' • . | j"

Next

/
Thumbnails
Contents