Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-23 / 279. szám
1988. november 23. • PETŐFI NÉPE • 3 HA KÍSÉRT Ä MÜLT A bizalom rossz sáfára Vizsgálat a szabados tanácsi Vezető ügyében Hamar elkelt a Népszava november 14-ei száma Kiskunhalason. Az olvasókat a „Jatt a tanácsi osztályvezetőnek” című írás hozta lázba. Az oknyomozó riport szerzője etikátlan magatartással, az államigazgatási eljárás szabályainak megsértésével, a közhivatalnoki munka lejáratásával vádolja Szabados Jánost, a városi tanács műszaki osztályának vezetőjét. A botránkoztató esetek ügyében a napokban több televíziós szerkesztőségstábja is megjelent Halason. A cikket ismertette, kommentálta a rádió délelőtti hírműsora. A jelek szerint a közvélemény a mellékkörülményekre és következményekre is kíváncsi. Olvasóink alaposabb tájékoztatása érdekében mi is utánajártunk a szabados tanácsi osztályvezető ügyének __ g os népszavazást főként a parlament hatáskörébe tartozó ügyben lehet majd kiírni. Ugyanezen érvekre tekintettel indokolt, hogy helyi — területi t- szinten a népszavazás elrendelésére az illetékes tanácstestületek legyenek jogosultak. A népszavazást- kezdeményezők köréről is alternatív javaslat készült — mondotta a Központi Bizottság titkára. Az eldöntendő kérdés úgy fogalmazható meg, hogy kezdeményezhes- senek-e közvetlenül népszavazást a társadalmi szervek, s ha igen: milyen széles körüket illesse meg ez a jog. E jog megadása ellen szól, hogy a népszavazás kivételes döntési forma, s ezért nem volna szerencsés, ha a törvény tágan határozná meg a kezdeményezési joggal rendelkezők körét. Fejti György utalt arra, hogy vita folyt arról:- a választópolgárok hány százaléka kezdeményezhesse a népszavazást. A javaslatban szereplő 10 szá- zalék — ami országos népszavazás esetén mintegy 780 ezer állampolgárt jelent — meglehetősen magasnak, túl- biztosítottnak tűnik. Célszerűbbnek látszana ' egy ennél alacsonyabb A Hazafias Népfront és a városi tanács együttesen, rendezte meg Baján a választási törvénytervezet vitáját. Dr. Stang Jenő vb-titkár bevezetője után tizennégyen fejtették ki véleményüket. Általános volt az a nézet — ebben kivétel nélkül valamennyi felszólaló egyetértett —, hogy a választásról szóló törvényt mindenképpen előzze meg az alkotmány módosítása, vagy esetleg egy teljesen új alaptörvény megalkotása. —, Ha ez nem történik meg, annak a demokratizmus láthatja kárát, és félő, hogy a választások előtt újabb „fol- tozgatásokra” lesz szükség — vélték néhányan. Szóba került az Elnöki Tanács megszüntetése is. Helyette a köz- társasági elnöki funkció törvényesíté- sét javasolták. — Egyáltalán: alkalmas-e a Hazafias Népfront a választások letéteményesi szerepkörének betöltésére? — tették fel többen a kérdést. Ne válasszuk szét a képviselői, illetve a tanácstagi választásokat — e kérdésben valamennyi résztvevő egyetértett. A helyi tanácstagok esetében az öt évre szóló képviseleti jog csorbulna, egyébként is, a szétválasztás következtében a költségek nagyon megnövekednének. s Felmerült, hogy van-e létjogosultsága a megyei tanácsnak, illetve a végrehajtó bizottságnak. Miután nem találtak semmilyen indokot, javasolták a két testület megszüntetését, továbbá a tervezetben a megyei tanácstagokra vonatkozó részek törlését. Ha azonban mégis megmaradnak a megyei testületek, úgy minden település küldhessen A KISZ hét végi székesfehérvári országos értekezletén sokan fogalmazták meg, hogy a szervezet súlyos válságban van, s csak akkor jutnak ki ebből a helyzetből, ha hozzá mernek nyúlni az alapokhoz is. Az újonnan megválasztott első titkár, Nagy Imre egyik első nyilatkozatában azt mondta, hogy a megújulás csak akkor képzelhető el, ha „elfelejtjük, hogy a KISZ az ifjúság egyetlen szervezete volt, hogy a párt közvetlen irányítása alatt állt, hogy felülről építkezve szerveződött.” Nagy Imre hangsúlyozta továbbá, hogy alapvető szervezeti változásokra van szükség: „biztosítani kívánjuk a frakcióalkotás lehetőségét, a kisebbség nyílt szereplését, a többségre jutás módozatait.” A tanácskozáson elfogadott dokumentumok egy sor kérdésben igen radikálisan fogalmaztak: A Szocializmust, de másképp! címet viselő dokumentum célként a demokratikus szocialista Magyarország kialakítását tűzi ki, a szocializmust nem elérendő állapotnak, hanem hosszú történelmi folyamatnak tekinti, amelyben megvannak a fennálló rend ellenőrzésének és meghaladásának alkotmányos és intézményes garanciái. Az elengedhetetlen modernizációhoz lényegesnek tartják az emberi jogok, a társadalmi jogegyenlőség és jogállamiságérvényesülését. A platform kimondja, hogy a KISZ a párt ifjúsági szervezete, s a megújuló MSZMP-vel stratégiai jellegű szövetséges viszonyban áll, de közvetlen pártirányítás nélkül, önállóan tevékenykedik. A decemberben sorra kerülő KISZ —kormány találkozó előkészítéseként az országos értekezleten követelésként hangzott el, hogy olyan új gazdaságpolitika kell, amelyik először megállítja a küszöbértéket, például 500 ezret meg- határozni. Felmerült továbbá, hogy az Országgyűlés és a tanácstestületek minden kezdeményezésről maguk döntsenek-e, vagy bizonyos számú választópolgár kezdeményezése esetén kötelesek legyenek elrendelni a népszavazást. Amennyiben a törvényjavaslat a választópolgárok elég magas számához köti a kezdeményezés jogát, akkor célszerűnek látszik a parlament mérlegelési jogát kizárni és a népszavazást kötelező jelleggel kiírni. Helyénvaló, hogy a népszavazásban azok vehessenek részt, akiknek szavazati joguk van. Ezért a Politikai Bizottság javasolja, hogy a népszavazás lebonyolításának szabályai — esetleges egyszerűsítésekkel — lényegében a választási törvény eljárási rendjére épüljenek. Végezetül emlékeztetett arra: ugyancsak kérdésként vetődött fel, hogy a népszavazás során hozott döntés kötelező erejét a választók mekkora többsége alapozza meg. A legjobb megoldásnak az látszik, hogy a választópolgároknak több mint kétharmada járuljon az urnákhoz és a szavazataikdelegátust, de ne lehessen senki megyei tanácstag, ha nem tagja egyszersmind valamelyik városi vagy községi tanácstestületnek. A törvénytervezet .egyik paragrafusa a helyi tanács elnökének megválasztására ad három variációt. Baján mindenki az A változatot támogatta, miszerint a tanácselnököt az egész település együttesen válassza meg. Szükségtelennek tartották az úgynevezett országos listát, ezért az itt jelölt képviselők számának nem a növelését, ellenkezőleg: csökkentését javasolták. Azzal érveltek, hogy az itt szereplő képviselőknek nincs klasszikus értelemben vett delegátusi felelősségük, igy tulajdonképpen kétkamarás parlament jönne létre, mely viszont egypártrend- szer esetén felesleges. Ami kötelező, az már nem demokratikus — ezzel az indokkal utasították el kötelező kettős jelölést, értelmetlennek és elvetendőnek tartották a tanácskozás résztvevői a ■ pótképviselők- és póttanácstagok megválasztását, miután az illetők eddig sem kaptak semminemű szerepet. Ha valaki úgy dönt, hogy nem akar jelölni vagy szavazni, legyen a távolmaradás állampolgári joga. Csak akkor vegyék nyilvántartásba, ha evégett a választási bizottságnál jelentkezik. Élénk eszmecsere folyt a VI. és VII. fejezetről: az előbbi jelölések előkészítését, az utóbbi a jelöléseket tárgyalja. Tarthatatlan és igazságtalan az a szabályozás, hogy már a jelölés előkészítésekor megtörténik a kiválasztás, holott gazdaság hanyatlását, és reális, középtávú esélyt jelent a kibontakozásra. A kormánynak végre ki kell mondania —»fogalmazták meg 81, hogy mely prograihokat képes végrehajtani, s melyeket nem, hol fog tovább romlani a helyzet. Vannak azonban minimális életfeltételek: az oktatás, a munkahely, a lakás, amelyekben a KISZ nehezen engedhet. Az állástalan, lakáshoz jutni képtelen, minimális iskolázottsággal sem rendelkező fiatalt nem a KISZ veszíti el, hanem a szocialista érdekekre és célokra szerveződő társadalom. A székesfehérvári tanácskozáson elhangzott, hogy csendes forradalom zajlik ma társadalmunkban, keserves körülmények között kell az ifjúságnak megtalálnia a helyét. A később első titkárrá választott Nagy Imre fogalmazott úgy, hogy „a statisztikák komor képről számolnak be, de mindén számszerű veszteség mellett a széteső, ködbevesző jövőkép, a morális kár az, amely leginkább veszélyezteti a kibontakozást.” S hogy ez a program elég lesz-e a KISZ megújulásához? A székesfehérvári nonstop értekezlet — a szekcióviták éjjel is zajlottak—olyan volt, mint minden nagy létszámú tanácskozás manapság Magyarországon: szenvedélyes, helyedként viharos, máskor parttalan, ügyrendi ügyetlenségektől nehezített, sok-sok jószándékkal és ugyanakkor nemritkán üresjárattal, reformretorikával, teljesithetetlen követelésekkel. ' Néhány probléma mindenesetre markánsan kirajzolódott. A jelek szerint a KISZ vezetői valóbban belátták, hogy a szervezet végveszélybe került, s alapvető reformokra van szükség ahhoz is, ljogy tagsága megmaradjon, a szervezet egyszerűen fennmaradjon. nak több mint a fele igenlő vagy nemleges legyen. A népszavazás szélesebb értelmezésébe beletartozik a népi kezdeményezés intézménye is. Célszerűnek tűnik, hogy a választópolgárok meghatározott számának — például országosan százezer főnek, helyileg pedig a választópolgárok egytizedének — indítványára a népképviseleti szervek legyenek kötelesek a kezdeményezésben foglaltakat napirendre tűzni és megvitatni. Határozathozatal következett: a Központi Bizottság az országos és a helyi népszavazásról szóló törvény- tervezet elveire vonatkozó írásos előterjesztést, illetve Fejti György szóbeli kiegészítőjét egyhangúlag elfogadta. A Központi Bizottság ezt követően — Lukács János előterjesztése alapján- jóváhagyta a tagdíjfizetés egyes kérdéseinek módosítására tett javaslatot, majd határozott a KB 1989. évi munkatervéről. A testület végezetül állami tisztségek betöltésére fogadott el ajánlásokat. ezt a jogot a választópolgároknak kellene a jelölőgyűlésen gyakorolniuk. Mindenki kifogásolta a kollektív jelölést és azt, hogy nem egyértelmű, kinek van joga jelöltet állítani. — Mit ért például a tervezet lakóhelyi kollektíva alatt? Talán az egy lépcsőházban vagy az egy utcában lakókat? A kollektív jelölés mindenképpen elveszi az állampolgárok jogát — mondták sokan. Megoszlottak a vélemények, elfogadható-e, hogy valaki önmagát jelölje. Egyesek szerint ez nem kifogásolható, ha az illető úgy érzi, hogy élvezi az emberek bizalmát; mások szerint az önjelölés megengedhetetlen. Mindenki egyetértett abban, hogy a jelölt az alkotmány, illetve az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartásáról nyilatkozzon, és ne a Hazafias Népfront programjáról. Ellentétesek voltak a nézetek a tekintetben, hogy a szavazócédulákon milyen sorrendben szerepeljenek a jelöltek. Kétféle lehetőség van:- az ábécé szerint vagy a jelölőgyülésen kapott szavazatok alapján: Az utóbbi bizonyos előnyt jelenthet, ezért kárhoztatták. Viszont éppen ezért javasolták mások. Végezetül a többség az ábécérendre adta a voksát. A vitában felvetődött még a vándor szavazóláda kérdése, amellyel a betegek vagy a mozgásukban korlátozottak szavazhatnak. Igen ám, de hogyan tudják az említettek szavazási szándékukat jelezni? —merült fel a kérdés, melyre megnyugtató megoldást a jelenlévők a fórumon nem találtak. Gál Zoltán Ám úgy tűnik, hogy a KISZ funkcióban levő vezetői és a tagok nem feltétlenül ugyanazt értik alapvető változás alatt. Jóllehet Nagy Imre, a KISZ új első titkára úgy fogalmazott, hogy a következő, tavaszi kongresszusig a legfontosabb feladat biztosítani a KISZ folyamatos működését, nem egy felszólaló a szervezet jelenlegi egész struktúráját is megkérdőjelezte. Ezzel kapcsolatban figyelemre méltó az az adat, hogy a 656 küldött között mindössze 36 volt az úgymond egyszerű, „mezei" KISZ-tag, az összes többi valamilyen funkciót tölt be a szervezetben, következésképpen többé-kevésbé érdeke fűződik a jelenlegi szervezeti keretek, és például az évi egymilliárdot meghaladó állami támogatás mai felhasználási formáinak fennmaradásához. A megfigyelőben olyan benyomás alakult ki, hogy ma már a mégoly határozott platform is kevés lehet a magyar ifjúság százezreinek megnyeréséhez. Maga az ifjúság ugyanis rendkívül strukturált, életkorilag, képzettségben, foglalkozásban, következésképpen érdekei szerint is. Nem szabad elfelejtem azt sem, hogy a legtudatosabban gondolkodó fiatalok mind nagyobb számban alternatív mozgalmakban keresik a kibontakozást. Minden bizonnyal egy, a mainál sokkal lazább, rugalmasabb, kevésbé centralizált KISZ-re lesz szükség ahhoz, hogy ugyanabban a szervezetben egyaránt jól érezze magát a szakmunkástanuló és a harmincéves egyetemi oktató. Székesfehérváron mutatkoztak biztató jelek, de a kor kihívásait hitelesen megválaszolni képes szervezetre még várni kell P. É. „Kíméletlenül kaszált” — mondják Kelebián Kelebia, Rákóczi utca. Új telep a faluszélen. Vannak rangosabb porták is, de a házacskák többsége szolid építmény. Látható, hogy nem keresi köny- nyen a forintot a tulajdonos. „Bekopoghat bármelyik új házba — biztat útitársam, egy a bevásárlásból hazafelé tartó, nagykendős néni —, kíméletlenül ,kaszált’ erre az az ember.” Nézzük először talán a sarki épületet. Még most sem végeztünk a munkákkal íS mentegetőzik Horváth Mi- hályné, aki harmadik gyerekével van szabadságon, f— Férjem négyezer forintot keres, én háromezer-kettőt. De nem diszkóztuk el a fillért s maradt némi megtakarításunk. A tanácsra mentünk segítségért. Szabados mindjárt kijött. Megnyugtatott: ő minden papírügyet elintéz. Örültünk, hogy jó emberre akadtunk. De előállt az alkuval: a típustervért, OTP-papírokért, adaptálásért nyolcezret kér. A kölcsö- nünkhöz kellett volna ez a számla is, de csak négyezerről adott papirt. Nem mertünk szólni, mert tőle kellett kérni végül a lakhatási engedélyt. Persze nem is háborgatott minket; sőt felénk sem nézett hónapokig. így jár egy kis faluban az, akinek nem adott hivatalt az élet. Itt van például Újvári szomszéd, tőle tizenkétezret kért, Szűcséket is kemény ezresekkel szedte le... Hegyi Károly fát aprít az udvaron. Mindhárom kisgyerek itthon van, kell a meleg lakás. — A Szabados-ügy?! ;— kérdezi, amikor felmutatom az újságíró-igazolványt. — Hát mégis ügy lesz belőle? Sokan mondták már, hogy minek beszélünk, úgysem történik semmi. Kis emberek vagyunki Talán éppen., mi bánjuk meg majd;.hogy kinyitottuk a szánkat. Én egyébkéntS bár higgye el, nincs sok — nem sajnáltam volna a pénzt, ha megdolgozik érte a mérnök úr. De miután elvitte a pénzt és megküldött néhány papírt, ránk sem hederített. Nyolcezret adtunk a tervért, négyet az adaptálásért, hármat még külön azért, hogy elvállalta az építkezés műszaki felügyeletét. És még egy ezrest a fénymásolatokért. Aztán elporzott az Opeljével s minden ránk maradt... —Furcsa ez a rajz — tűnődöm hangosan az okmányokat nézegetve. Az Önök háza nem is hasonlít erre ... — Ez egy típusterv, amit aláírt egy mérnök, Szabados pedig „adaptálta”. Megnyugtatott minket: építsünk nyugodtan, majd ő intézi a lakhatásit. Megrémültem, amikor megtudtam, hogy fentebb avanzsált, városi mérnök lett. Szerencsére a barátjával megbeszélte az ügyünket és megkaptuk gond nélkül a papírt... Nehéz szakma ez! Szabados János 1987 januárjától „felsőbb osztályba” léphetett. A kiskunhalasi tanács kínált neki rangos osztályvezetői — állást. A határ menti körzetben Szigeti János lett az utódja. Régi ismerősök, a járásnál munkatársak voltak. Szigeti Jánossal a kelebiai tanácsnál beszélgettünk ... ■ .Miért adott Ön olyan házra használatbavételi engedélyt, melynél a terv és a valóság nem hasonlít egymásra; Sipos Károlyékéra például... — Nehéz szakma ez! Siposékhoz is az építkezés végén odamentem, láttam, amit láttam. Bontassam le?! Emberség is van a világon. Szabados ügyeiről csak annyit; régen szinte mindenki hasonlóan csinálta. Tudták a megyénél is, de nem szóltak érte. Az más kérdés, hogy ez alkalmat adott néhány embernek arra, hogy zsarolja az ügyfeleket. Kinek milyen volt a gyomra, az erkölcse. eE|- Szerintem sosem lehetett valaki saját ügyének az ellenőre. Ez egyszerűen képtelenség. Pénzt fölvenni ilyen esetekben pedig mindenképpen etikátlan — mondja el véleményét a társaságunkban ülő Szabó Albert, a község nemrégen kinevezett vb-titkára. — A lakás-használatbavételi engedélyt mindig a szakigazgatási szerv vezetője hja alá. Ez azonban nem mentheti föl a műszaki ügyintézőt. Ha összedől a ház, ő felel érte ... Csak ha Halason is kiderülne valami... SE- Szabados János tanácsunk egyik legjobb dolgozója — mondja Szabó Károly, Kiskunhalas tanácselnöke. — Mi, amíg bíróság nem állapítja meg, hogy vétkes, nem kételkedünk a becsületében. Rosszakarói mindenkinek lehetnek ... — De akik olvasták a Népszava cikkét, várnák az ügy tisztes kivizsgálását! — Majd a kelebiai, a kisszállási vagy a balotaszállási elnök fegyelmit indít, ha úgy gondolja. Mi nem foglalkozhatunk kollégánk régi ügyeivel. Ha viszont valami Halason is kiderülne, elkerülhetetlen lenne a felelősségrevo- nás. A tanácsülésnek és a végrehajtó bizottságnak persze biztosan lesz majd szava még az ügyben ... Az közismert, hogy Szabados igyekszik szigorú lenni az ügyfelekkel. És ezt nem szeretik egyesek... — A bizalomra azért eddig sem panaszkodhatott a beosztottja: technikusi képesítéssel S azaz: középiskolai végzettséggel — megkapta a városi osztályvezetői széket. — A testület így döntött. Indokolták ezt Szabados János tanácsi ügyintézői tapasztalatai. Szakértelme pótolni tudja az egyetemi diplomát... Harmincszor a telekre? Szabados János magabiztos, határozott ember. Bemutatkozás után úgy látja, ne vágjunk még a dolgok közepébe. A családjáról, gyermekkoráról mesél. Édesanyjáról, aki szegényen, becsületesen élt, s gyermekeit is igaznak nevelte... — Sokan mégis úgy vélik mostanában, hogy ön nem fogadta meg az anyai szót! — vágom el a történet szálát. ■ — Régi ügyekkel jönnek. így akarnak lehetetlenné tenni. Rosszakarója mindenkinek akad... BB- A panaszkodó kelebiai károsultak tehát fölbérelt „puccsisták"? — Én szívesen emlékezem falusi ténykedéseimre. Alkalmam volt sok emberen segíteni. Azokat a községszéli szép, új házsorokat egy kicsit magaménak is tudom ... — Kivette a részét I.? «g- Az talán természetes, hogy ingyen nem járhattam ki szemlézni a maszek vállalásaimhoz. Egy-egy építkezéshez harmincszor is kiutaztam. Számoljon utána és kiderül: ráfizettem. A főnökeink egyébként tudták, hogy az illetékességi területeken maszeko- lunk, de nem tiltották kifejezetten. — Éppen elég jogszabály született ez ügyben az utóbbi tizenöt évben. Nem volt elöß? ' — En csak akkor kértem pénzt, ha valamit elintéztem; OTP-t, adaptálást, költségvetést, másolást. Szerettem segíteni. De az emberek hálátlanok. — Gondolja, hogy Halason kellemetlenségei lehetnek a kelebiai, balotaszállási vallomásokból? — Itt ismernek engem, s tudják, ezek csak rágalmak. Barátaim pedig, remélem, kiállnak mellettem. Ha mégis mennem kell... kőművesre mindig szükség lesz. Nem ijedek meg a malte- roskanáltól... Nem csak a rendőrségnek! Kinek van joga kivizsgálni a szabados tanácsi dolgozó ügyeit? Csak a rendőrségnek? A megyei tanács illetékes osztályvezetője, Borbély Lajos nem kíván nyilatkozni a Szabados-ügy kapcsán. „Várjuk meg a bírósági döntést (ha egyáltalábanlesz ilyen), s majd azután térjünk vissza a tanulságokra” — mondja. A megyei irányitószervezet személyzeti osztályán, dr. Nádasdi Miklós is illetéktelennek véli munkatársait a jogsértések kivizsgálására, bár hozzáteszi: a tanácsi tisztségviselő alkalmasságának egyik fontos eleme a feddhetetlenség. Végül is a választók bizalmát élvezi. Egy ilyen zűrös ügy az állásába kerülhet annak, aki közszolgálatban dolgozik ... A megyei főügyészségnél is érdeklődöm. Dr. Konkoly Csaba megyei főügyészhelyettes jól ismeri a témát. Ks- A kiskunhalasi tanács osztályvezetőjének ügyében — mondja — négy hónapja nyomoz a rendőrség. Ügyészségünk megfelelő útmutatást, segítséget adott a nyomozóknak az objektív tényállás felderítése, a felelősség tisztázása érdekében. Mivel még nincs lezárva a vizsgálat, részleteket nem mondhatok. Azt viszont látni kell: téves nézet az, ha a testületek, munkahelyek mindig a bírói ítéletre, a büntetőjogi felelősségre vonásra várnak. Vannak olyan szabálytalanságok, amelyeknek a szankcionálása nem a büntetőjog feladata.' A szabálysértés nem biztos, hogy bűncselekmény is. Éppen ezért minden szervezetnek — saját érdekében! — a maga házatáján kell rendet tartani. Többféle felelősség van. Más az etikai mérce az ügyésznél, az újságírónál, a tanácsi tisztségviselőnél, a vájárnál vagy a szövőnőnél. Nem kell ahhoz lopni, garázdálkodni, sikkasztani, hogy az illetékes testület megvonja valakitől a bizalmat. Éppen elég, ha valaki visszaél az állampolgárok jóhiszeműségével, bizalmával, vagyis etikátlanul cselekszik... Nem a fejét akarják Korunk vitáiban egyre világosabban körvonalazódik: van, amit akkor sem szabad megtenni, ha az kifejezetten nem jogsértés. Egy köztisztviselőnek olyan cselekedeteit is számba veszi a közvélemény, amit a belső ellenőrzés vagy a rendőrség nem tud vizsgálni. Az is világos: ha a választók hangot adnak kritikájuknak, nem a megbírált fejét akarják. De ügyeik méltányos intézését csak attól várhatják el, akihez az eti- kátlanság gyanújának árnyéka sem férhet. Demokráciákban már régóta ismerik a tisztségről való lemondás jó érzésre utaló intézményét. A visszavonulás nem azonos a bukással. Viszont megvédheti a választott testületet a bizalmi válságtól. Farkas P. József Autósüzlet Soltvadkerten A Kiskőrös és Vidéke Áfész kereskedelmi tevékenységének bővítéseként e hónap elején — szerződéses üzemeltetésben — megkezdte a járműalkatrészek értékesítését. A vállalkozó Barcsik Imre kereskedő, aki a Soltvadkerten lévő saját épületében 600 ezer forintos készlettel várja a vásárlókat. (Jóföldi Ferencné tudósítónktól.) (Straszer András felvétele) ELŐBB MÁSIK ALKOTMÁNYT! A választási törvény vitája Baján NONSTOP TANÁCSKOZÁS SZÉKESFEHÉRVÁRON Meg tud újulni a KISZ?
