Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-21 / 277. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. november 21. A MAGYAR FILM TÁRSADALOMKÉPE* i. Hatások kereszttüzében „Az a jó film — nyilatkozta négy évtizeddel ezelőtt Szabó Pál —, ami visszaárad az emberbe másnap is, s az a nagy film, amely az idő múlásával újra és újra lepereg a lelkekben." Vajon ma is érvényesek ezek a gondolatok? Akkor, amikor a befogadók arculatával együtt változik a műveltségeszmény is, amikor a művészetek társadalmi megítélésében is módosulások történnek? A társadalmi fejlődés során Magyarországon is elkerült a művészet — az egyes korszakokban kivívott — túlbecsült, központi helyéről. Pl. az irodalom több évszázados értéktároló, -közvetítő hagyománya elvesztette primátusát. Műfajaiban hangsúlyeltolódások következtek be: csökkent a regény és a vers hatóköre, ugyanakkor nőtt a krimit és a lektűröket „fogyasztók” száma. Miközben kitágult a képzőművészetek tere, népszerűbb lett a balett, a pantomim, átrendeződés időszakában van a hazai audiovizuális kultúra. A folytonos sietés, a „nincs idő” életűnket felszínes pillanatokkal hálózza be: rohanva látunk, hallunk és érzünk. Egyre kevesebb katarzis ér bennünket — a maga megszépítő, jobbító erejével. Hiú ábránd az, hogy „a művészet ne kevesek privilégiuma legyen, hanem mindenkinek megadassék, hogy élvezhesse" — amint azt nem is oly’ rég Jancsó Miklós, a Film és Tv művészek szövetségének elnöke nyilatkozta? Úgy gondolom, nem. De vajon miért izgalmas e kérdésnek mar pusztán felvetése is 1988-ban? Azért, mert a filmművészet és a filmipar közti távolság manapság egyre nő. A nemzeti filmgyártást igencsak próbára teszi az amerikai film. „Ma Hollywoodnak van a legnagyobb befolyása a filmgyártásra. A film valójában a világ amerikanizálodásának... talán legfontosabb tényezője" állapította meg Donald Richie, a Japánban élő amerikai filmtörténész egyik tanulmányában. A valóság őt igazolja: mozijainkban és házi videovetítőinkben — az amerikai módra-receptre elkészített — dekoratív, kalandosfantasztikus akciófilmek élik virágkorukat. A nézettségi listák első helyein is ezek — a technikailag ugyan precízen, profi módon „megcsinált”, de sok esetben brutális, horror- es szexelemekkel teletűzdelt—alkotások állnak. Trűkkrend- szerük, filmszerűségük „zavarba ejti” a nagyszámú — főleg fiatalkorú — nézőt. Úgy kápráztatnak el, hogy gyermeteg meséikben alig találunk humánus értéket. S ez az a közeg, amelyben ma meg kell élnie a magyar filmnek. A kommersz és a krími dömpingjével valóban versenyképes és művészileg is értékes — a közönség igényeire épülő — pordukciókat készíteni ma: igazi kihívás. A művészet ertékteremtő gazdagsága nélkül — ugyanakkor — alig képzelhető el a nemzeti tudat és nemzeti kultúra eleven élete, fejlődése. Már csak ezért sem tudom elképzelni, hogy az oktatás vagy a közművelődés lemondjon a széles körű komplex esztétikai nevelésről. Mert hisz ennek segítségével tárulhatnak fel az igazi művészi értékek, s válhatnak tömegesen is érthetőbbé, mozgósító erővé. E folyamatban — mint a nemzeti kultúra integráns részének — a filmnek is nagy szerep jut. Ugyanis: mint a még mindig a legnagyobb tömegeket vonzó, és a legolcsóbb szórakozások közé tartozó művészeti ág —, s a tv, video elteijedésével — hatása szinte „mindennapi”. Épp ezért segítheti a filmművészet a kulturáltabb látást, tágíthatja-gazdagíthatja az ember élményvilágát, csiszolhatja ízlését, biztosabbá teheti információival az ítéletalkotást, összegezve: a műalkotások befogadásában fogékonyságunkat javíthatja. * Az itt közölt írásban felhasználtam az „Érték és sokféleség a 80-as évek magyar filmjeiben” c. tanulmány részleteit, mely a Politika—Oktatás—Kutatás tanulmánykötetben a közeljövőben jelenik meg, az Oktatási Igazgatóság gondozásában. • Jelenet Ranódy László Árvácska című alkotásából. A mértéktelen „képfogyasztás” ugyanakkor deformációkat is okozhat. Joggal ironizál erről Susan Sontag, amikor igy ír: „a társadalom akkor válik ’modernné’, ha fő tevékenységeinek egyike az, hogy képeket termel és fogyaszt...” Mindezt azért is idéztem, mert a művészet sokfunkcióságú ■elvének érvényesülésekor ember és ember (befogadó és befogadó) között az elemi-köznapi, mennyiségi-fogyasztói, és a minőségi szükségletek nagyon is eltérnek, különböznek egymástól. S hogy az előbb idézett deformációk egy kicsit is csillapítottabban hassanak, ahhoz nem elég „csák” elmenni a moziba, „csak” leülni a tv, videokészülék elé ... Ahhoz, hogy „megszülessenek a szépségek” bennünk, a műalkotásokat élményszerűen meg kell ismernünk. De: meggyőződésem — ez csak kiemelkedő művekkel érhető el! „A magyar film nem iskola, nem stílus, hanem magatartás" — fogalmazta meg Micchichés olasz kritikus. Hogy mit is, jelent ez? Felsorolásunkkal csupán érzékeltetni szeretnénk: sokszólamú a magyar filmművészét, melyben az alkotói világképek, magatartások, élmények és módszerek, stilustö- rekvések — ha váltakozó minőséggel is — de együtt vannak jelen. Hangulatilag megosztott: a reménykedő optimizmus épp úgy jellemzi, mint a pesszimista kesergés; az öncélú, valóságtól mentes, modoros esztétizálás épp úgy sajátja, mint a felrázó dokumentálás. Sokszor egyetlen filmen belül is megvan mindez: a szenvedéllyel párosul a szenvtelenség, és a fintor. Műfajilag szétaprózott, s fejlődése sem egyenes ívű: a kiugró sikerek és a hosszantartó hullámvölgyek együtt, egy időben jellemzik. Sajnos, tucatnyi filmünk még a médium történetébe sem tud beépülni, nemhogy a magyar kultúrtörténetbe. De milyen is filmjeink társadalomképe a 80-as években? A hagyományok megőrzésének, beépülésének, a művészi formanyelv megújulásának érzékeltetesére elemzésemet korábbról kezdem. Dr. Kovács István Következik: Életközeiben TÓTH SÁNDOR DUNAI ÁRVIZEK SZABADSZÁLLÁSON /V szabadszállási dunai nagy árvíz 150. évfordulójára a Hazafias Népfront helyi bizottságának Petőfi Társasága kiadásában a napokban megjelent a honismereti mozgalom helytörténetírásának legújabb Bács-Kiskun megyei kötete, Tóth Sándor: Dunai árvizek Szabad- szálláson címmel. A szerző sok-sok buzgalommal, kitartással gyűjtötte össze a település történetének egy sajátos fejezetére vonatkozó ismeretanyagot. így hiteles tudósítást kapunk az ott élők életének évszázadokon át meg-megúju- ló, árvizekkel folytatott küzdelméről. Megtudhatjuk a kétezer példányos kötetből azt is, hogy a környező lakosság a folyó rendszeresen ismétlődő áradásait mindaddig nem tartotta természeti csapásnak, míg gátak közé nem szorították a Dunát. A nép együtt élt az áradásokkal, s ezek hasznát a maga javára fordította. A fokok elzárásával halastavakat hoztak létre, a visszavonuló vizek dúsfüvű legelőket, televény szántókat hagytak maguk után, s^a főmedret övező galériaerdők vadon növő gyümölcsfái is hasznot hajtottak. „A 18. században a társadalmi- gazdasági változások hatására egyre határozottabban jelentkeztek a részleges folyószabályozási törekvések, melyek a Duna kapcsán is kifejezésre jutottak ... a korábbi „természetes” áradások rendszere megbomlott... így a folyó áradásai már nem hasznára, hanem kárára voltak az ott élő lakosságnak” — olvashatjuk a kiadványban. A szerző számos eredeti dokumentum felhasználásával ír — a többi között — az 1775. februári nagy áradásáról, amelyhez hasonló abban az évszázadban nem volt. A kár megtekintésére és összeírására maga a kiskun kapitány ment el Szabadszállásra. Szó van a gátépítések körüli huzavonákról, majd az 1829/30. évi, 19 hétig tartó hóesés következményeiről, az „1838k Évi Böjt Más Hava 17-ik Napján történt rendkívüli Duna Áradás Szabad Kis Kun Szabad- szállás Városának okozott” károkról, részletezve a halálozások és temetések napjait. A nyilvántartásban szerepel Petőfi édesapja, Petrovics István, akiről és családjáról részletesebben is ír a szerző. A kötetből megtudhatjuk, kik és hogyan siettek a község népének segítségére, a szerencsétlenül járt károsultak nyomorának enyhítésére. Az 1839/40-es országgyűlés előírta a Duna szabályozását, azonban az pénz hiányában is késett. így ismétlődhetett meg a dunai árvíz 1876- ban, amelynek leírásával befejeződik a helytörténeti írás, illetve még tizenkét oldalon a témához kapcsolódó dokumentumok fénymásolatai találhatók. A kiadvány megjelenését több helyi gazdálkodó szervezet támogatta. A borítót Bodor Miklós grafikája teszi széppé. P. S. SAJTOPOSTA Intézkedett a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság Október 3-án e hasábokon szóltunk arról, hogy a Kunfehértón lakó idős Dudás Antal és felesége, akik mindketten nyugdíjasok, még ez év elején visszaküldték a kedvezményes fizetésre jogosító tüzelőutalványukat a nyugdíjfolyósítóhoz, mert már nincs szükségük szénre és tűzifára, hiszen földgázt használnak lakásukban. Egyidejűleg kifogásoltuk, hogy az említettek ellenére vonják ellátásukból az értékpapíron szerepelt összegek törlesztő részleteit a hitelezők, akiknél eddig hiába reklamáltak. Soraink nyomán megvizsgálta a történteket a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság. Az eredményről Gilányi Lajosné osztályvezető tájékoztatta szerkesztőségünket: Dudásék tavaly is kaptak 1800 forint értékű tüzelőutalványt, a havi 150 forintos törlesztőrészletek levonását júniusban kezdtük meg és idén májusban fejeztük be. Az ez évben rendelkezésükre bpcsátott, s nem sokkal később hozzánk visszajuttatott utalványaik hiteltörlesztési kötelezettségeit természetesen töröltük. E két nyugdíjasnak 1988 júniusától kezdődően levonás nélkül küldi igazgatóságunk a havi ellátás összegét. Válaszolt a Szegedi Vasútigazgatóság Mire számíthatunk? Évekkel ezelőtt lettünk társközsége Szakmárnak, mely kapcsolattól joggal vártuk, hogy kis településünk fejlődése meggyorsul. Ám mostanában nemigen tapasztalunk effélét, sőt, mintha hátrányos helyzetben volnánk. Amire példa a vezetékes vízhálózat létesítésébe vetett reményünk szertefoszlása. Legutoljára a tavalyi év végén tartott helyi tanácsülés foglalkozott a tervvel, miszerint nálunk is megépülhet a vízmű. Lakosságunk többsége örömmel vette a beruházás hírét, s bízott annak megvalósításában, hiszen a vízműtársulat már régóta működik Szakmáron, ahol szintén van vezetékes viz. • Egy szó mint száz: kedvezőnek tűntek a dolgok, amikor egyszer csak arról hallottunk, hogy nincs elegendő pénz a kivitelezési munkálatokhoz. (Pedig korábban ennek ellenkezőjét hitették el velünk az illetékesek.) A napokban' szárnyra kelt olyan pletyka is, hogy még az idén feloszlik az említett társulat, amelynek feladata lett volna a mi vízműprogramunk gyakorlati megszervezése, lebonyolítása. Ha tényleg így fest a valóság, óhatatlan a kérdés: mire számíthatunk? Ettől a — nemegyszer igen kellemetlen meglepetéseket okozó -rí- társközségi státustól kezd elmenni a kedvünk... Gulyás Sándor tanácstag, Újtelek Almaszüret — Szeptember 8-ai lapszámunk Apró- hirdetések rovatában látott napvilágot a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet közíeménye a „Szedd magad” elnevezésű almaszedési akciójáról. E sorokat olvasva, feltehetően sok család döntött úgy, hogy él az alkalommal és olcsón hozzájut ehhez a fontos gyümölcshöz. Az almaszüreten részt vevők közül néhányan bekopogtak minap a szerkesztőségünkbe, hogy elmondják sajnálatos tapasztalataikat. A Kecskemét, Lóverseny u. 15. szám alatt lakó Bihari Zoltán a többi között ezeket mondotta: — Először az újságban meghirdetett telefonszámot hívtam fel, melynek túlsó végén a tsz borbási üzemegységének egyik munkatársa informált az akció részleteiről, például arról, hogy jonatán, starking és golden fajta alma várja a vállalkozókat, akik aznap elfuvarozhatják a szedett mennyiség 10—15 százalékát vagy a kért alma kilóját 8 forintért. E feltételt kedvezőnek véltem és a saját szállítás megszervezése után, szeptember 9-én megjelentem a helyszínen feleségemmel és két gyermekemmel. Órákon át dolgoztunk, s leszüreteltünk 37 ládányi almát. Délután meglepetésünkre tudtul adták a szövetkezet képviselői, hogy a kívánt mennyiséget csak a következő héten kaphatjuk meg, ám hogy melyik fajtából, azt ők döntik el. Noha tiltakoztam a szóbeli megállapodás ilyetén megsértése ellen, s arra is hivatkoztam, hogy a hívásomra megérOktóber 17-én megjelent Sajtóposta rovatunkban ismertettük a kiskunhalasi Harkai Balázsné panaszát: szűkebb lakóhelyéről nagy kerülővel, Dombóváron át volt kénytelen utazni Pécsre, illetve Harkányba vonattal, ráadásul legalább 1 órát késett az általa igénybe vett Baranya expressz, ám a kifizetett borsos menetdíja után mégsem kapott visszatérítést, pedig erre kötelezettséget vállalt idén a MÁV. zökkenőkkel kezett fuvarozó jármű költségét fedeznem kell, ám az érveim senkit sem érdekeltek. Végül is egy grammnyi alma nélkül indultunk haza. Ezek után aligha kell bizonygatnom, hogy becsapottnak érezzük magunkat... Hasonló panaszt tett nálunk a szintén kecskeméti Hajdú Istvánné és több pórul járt társa: —Szeptember 12-én és 23-án szedtük a szóban forgó közös gazdaság almáját. Az első napon 1980 kilóhyi volt a teljesítményünk, amelynek 10 százaléka lett a miénk. De csak afféle közelharc árán értük el, hogy elfogadható minőséget kapjunk. A második napi szüret után azonban már nem volt ilyen szerencsénk, s kényszerűségből elhoztuk a részünkre járó 176 kilónyi almát, melyből egy darabot sem lehet megenni. Jelenleg a ládáinkban van és rothad ... Az eseteket felkérésünkre kivizsgálta a megyei tanács vb. mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, melynek vezetőjétől, dr. Gál Gyulától kaptuk e tájékoztatást: — Megállapításunk szerint Biharié- kat a szedési teljesítményük alapján jogosan megilleti az általuk kiválasztott fajtából 5 ládányi alma, amélynek hazaszállításáról — kérelemre—a termelőszövetkezet gondoskodik. Hajdú Istvánnéék panaszával kapcsolatosan Forcek András tsz-elnök közvetlenül értesítette lapunkat arról, hogy a reklamált 176 kiló almát kicseréli a gazdaság étkezési minőségűre. E cikkünkre válaszolta a Szegedi Vasútigazgatóság helyettes vezetője, Tóth Imre: Sokak gondja: túl lassú a Bátaszék—Pécs közötti vonatközlekedés, ami azt jelenti, hogy a 68 kilométernyi út megtételéhez 105 perc a menetidő. Miután az ottani pálya műszaki állapota nem teszi lehetővé a gyorsvonat közlekedését, a vasút vezetői úgy döntöttek, hogy ezentúl a baranyai fővárosba Dombóvári érintve juthatnak el gyorssal, expresszel a Duna—Tisza közéről érkezők is. E menetrendi változásokról beszámolt a sajtó, részletekről készséggel adnak felvilágosítást mind- égyik állomáson és pályaudvaron. Ami pedig a belföldi expresszvonatok késését illeti, ha az eléri vagy meghaladja a 15 percet, áz utas az érkezési állomáson a helyjegye leadása ellenében 30 forint értékű menetjegyvásárlási utalványt (borit) kap, persze csak akkor, ha azt az érkezését követő 24 órán belül igényli. Bár ez utóbbi határidő elmúlt, nyugdíjas olvasójuk korára és alacsony jövedelmére tekintettel úgy határoztam, hogy méltányosságból küldök részére egy utalványt, ami 1 évig beváltható, s menetfendkönyvet, amelynek segítségével legközelebb bizonyára jobban felkészülhet a vasúton történő utazásaira. ÜZENJÜK Csinosak Sándorncnak, Mátételkére: Az 1986. július 1-je óta hatályos Országos Építésügyi Szabályzat kimondja, hogy a lakóépület szomszédos telekkel közös határon álló falában csak olyan szellőzőablak létesíthető — legalább 2 méternyi magasságban —, amely mellékhelyiséghez (fürdőszoba, illemhely stb.) tartozik. Ezen nyílászáró felülete korlátozott mértékű lehet. A nem mellékhelyiség szellőzésére rendeltetett falnyílás kiépítése tilos az építmény határvonalán, amely mellett, mögött a szomszéd telke, háza van. E rendelet megszegőivel szemben a helyi szakigazgatási szerv járhat el. Az általa hozott első fokú határozat ellen a területileg illetékes városi(megyei) tanács építésügyi hatóságához nyújtható be fellebbezés. Ami az ön hasonló ügyét illeti, abban azért nem történt felügyeleti vizsgálat, intézkedés, mert időközben szomszédja önszántából befalazta a kifogásolt ablakot. Heiszky Dezsönének, Bajára: A magán- személyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VL törvény értelmében a 10 évben belül vásárolt (épített) ingatlan értékesítéséből származó jövedelem adóköteles. Ez utóbbi alapja az illetékhivatal által megállapított forgalmi ár, amelyből levonandó az ingatlan úgynevezett szerzéskori értéke, valamint az ezzel összefüggésben felmerült különféle költség, például az illeték. Az Ön ilyen tárgyú esetét felkérésünkre ellenőrizte a megyei adófelügyelőség, ámely a kapott adatok alapján úgy véli: a telke eladása után nem képződik adóköteles jövedelem, tekintettel az alacsony nyugdíjára. (Köztudomású, hogy a nyugállományban levő személy évi 96 ezer forint jövedelemig mentesül az adófizetési kötelezettség alól.) Schnürlcin Jánosnak, Soltvadkertre: Családi pótlékának folyósítása azért volt késedelmes, mert az igénybejelentő lapján tartalmi és alaki hiányosságot vett észre a megyei társadalombiztosítási igazgatóság. A hiba kijavítása után Ön már kézhez vehette a visz- szamenőlegesen négy hónapra járó ellátást, a több mint 10 ezer forintot. Végezetül elmondjuk: a családi pótlékot mindig a tárgyhónapot követő hónapban kapja meg a jogosult, mégpedig a 20-a és 25-e közötti napok egyikén. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Telefon: 27-611 NÉVTELEN LEVÉL NYOMÁN Fogyaszthatatlan húsárut semmisített meg a hatóság Kiskőrösről érkeztek szerkesztőségünkbe a „Szomorú szüret” jeligéjű sorok. Feladója a Kunsághús (ez a fantázianeve a Duna—Tisza Közi Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak) nemrégen megnyílt helyi üzletében gyakori vásárló, aki tapasztalatáról számolt be. Elöljáróban köszönetét fejezte ki azért; mert'igen széles skálájúazottani választék. Majd kifogásolta, amit látott, nevezetesen, hogy a városi Kurta vendéglő vezetője legalább 27 rekesznyi üdítőt Vásárolt a húsipar boltjában. S mint megtudta, nem ritka az ilyen eset. Olvasónk szerint az élelmiszer-kereskedőnek csakis a lakosságot kell ellátnia fogyasztási cikkekkel, nem pedig vendéglősöket, akik a nagykereskedelemnél, vagy közvetlenül a termelőegységeknél is kielégíthetik igényeiket. E levélben foglaltakról előzetesen informáltuk a megyei kereskedelmi felügyelőséget, amely a helyszínen végzett szakellenőrzést. A megállapításokról, intézkedésekről az alábbiakat mondotta a felügyelőség vezetője, dr. Jobbágy Lajos: — A Kiskőrös és Vidéke Afész tulajdonában levő melegkonyhás egység, a Kurta vendéglő szerződéses üzemeltetésű. Való igaz, hogy az általa fbrgal- mazott áruk közül az üdítőitalokat kiskereskedelmi egységben, például a Kunsághús kiskőrösi üzletében szerzi be. Erre azonban lehetőséget ad a Belkereskedelmi Minisztérium 9003/1986. '(KE 24.) számú közleménye. A boltban egyébként sor került más jellegű vizsgálatra is, melynek során számos hiányosságra bukkantak munkatársaink. Sőt azonnali intézkedésre is szükség volt: kivontak a forgalomból, illetve megsemmisítettek több mint 4600forint értékű húst és húskészítményt, mert azok fogyasztásra alkalmatlannak bizonyultak. Az élelmezés-egészségügyi szabály megsértése miatt Dulai János üzletvezetőt pénzbírsággal sújtottuk. (E határozat még nem jogerős.)
