Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-21 / 277. szám
1988. november 21. • PETŐFI NÉPE • 5 Szibériai szerzetesek „édes” élete A maga nemében egyedülálló szövetkezet működik az ősi szibériai város, Jenyiszejevka közelében, Jalany falucskában. A szövetkezetét Nikodim szerzetes és tucatnyi, a világtól elvonult hittestvére alapította. Az idén két és fél tonna értékes tajgai mézet szeretnének eladni az államnak. — Kezdeményezésünket támogatta Gedeon novoszibirszki és barnauli metropolita — mondja Nikodim atya. — Áldását adta tevékenységünkre, s az orosz pravoszláv egyháztól jelentékeny pénzösszeget kaptunk a szövetkezet alapításához. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a mézgyűjtés egyelőre csak másodlagos célunk. A legfontosabb cél ennél sokkal komplikáltabb. Kísérleti nemesítő munkába kezdtünk: olyan méhcsaládokat szeretnénk kitenyészteni, amelyek nagy hozamúak és megbízható immunrendszerük révén ellenállnak a fertőzéseknek. A lakott településektől sok-sok kilométernyire felállított méhészetekben nagyon jól érzik magukat a szerzetesek. Ezen a vidéken megtalálták az oly nagyon áhított magányt, de az arra vetődő idegent mindig nagyon kedvesen, barátságosan fogadják, Ynézzel kínálják. Az évszázados fenyők alatt tágas, erős és meleg faház áll. A lakóhelyiség mellett egy kis kápolnát építettek. Itt tartják a könyveiket is. A nyitott kaptártároló mellett egy melegebb, fedett helyiségben telelnek a méhek. Nikodim atya társaival már több mint negyven egyedi tervezésű kaptárt készített. Ezekben nincsenek hagyományos keretek, amelyekről a mézet szokták lecsurgatni. Helyette úgynevezett szekciókat alkalmaztak. Ez az egy térben elhelyezett „termelőüzem” lehetővé teszi, hogy rövid időn belül óriási, 70-90 ezer tagú méhcsalád alakuljon ki. Egy ilyen család évente mintegy 150 kilogramm mézet termel és négy új családnak is életet ad. A méhész szerzetesek szerint egyelőre ez a legnagyobb eredményük, hiszen az országos átlag családpáronként egy új családot eredményez, méghozzá sokkal kisebb létszámút. — Napjainkban a szibériai méhészet egyre jobban veszít produktivitásából — mondja Nikodim atya. — A csökkenést a betegségek és a méhek elkorcsosulása okozza. Ez pedig az ökológia zavarok és a nemzedékről nemzedékre öröklődő méhészeti titkok elvesztésének következménye. Véleményünk szerint az ország egyetlen, a Rjazanyi területen működő méhészeti tudományos kutatóintézete nem képes úrrá lenni a válsághelyzeten. Természetesen mi nem kívánjuk őket helyettesíteni, de lehetőségeinkhez mérten szeretnénk segíteni, annál is inkább, mert a hivatalos szervek is támogatnak bennünket. Az oroszok ősi gyógyító ínyencségének ma is helye van az asztalon. Nikodim atya — polgári nevén Vjacseszlav Gluscsenko rádiótechnikai mérnök — nem tartja magát dilettánsnak a méhészetben. Ifjúkorában a nagybátyjával méhész- kedett a Krasznojarszk környéki tajgában. A szenvedélyes, profi méhész családonként 180 kilogram elsőosztályú mézet gyűjtött be. Múltak az évek, s Vjacseszlav — akkor már Nikodim atya — egy- szercsak rádöbbent, hogy még nem felejtette el egykor szerzett ismereteit. Elolvasott több tucat szakkönyvet, társakat keresett és munkához látott. Ma már sorozatban készítik az új kaptárakat, részletre árusítják vagy bérbe adják, és számlát nyitottak a bankban. Igaz, ma még nem sok pénz van a számlájukon, de nem is a jövedelemszerzés a fő céljuk. Irina Dolgusina (APN—MTI-Press) A VSnDÉGFCRGALCM ALAKLLÄSA a HCGFIGVELT KEFES<EDELMI SZÄXÄSHELyEKEN 1988 Hónap Vendégek szám Ebből: külföldiek az 1987. az 1987. fő évi %-ában fő í évi %-ában * TISZAALPÁRI GONDOK K ét evvel ezelőtt egyesült a Tiszaal- pári Búzakalász Tsz és az akkor veszteségesen gazdálkodó Virágzó Halászati Termelőszövetkezet. Ez utóbbiban az alaptevékenységet a halászat jelentette, és jórészt ez az ágazat tette eredménytelenné a gazdálkodást. A régi számsorokat elemezve kitűnik, hogy a Tisza 91, a holtág 144 és a felgyői bérelt halastó 74 hektáros vízfelületén gazdálkodva a HTSZ az egyesülés előtti esztendőben 6,4 millió forintos árbevétel mellett 150 ezer forint ágazati veszteséget könyvelhetett el. Az értékesített hal mennyisége 1985-ben 178 tonna volt. A következő évben, már a Búzakalász Tsz egységeként, változatlan vízfelület mellett 168 tonna vegyes hal értékesítéséről, 8,3 millió forintos árbevételről, és igaz minimális, 338 ezer forint nyereségről adtak számot a gazdaság főkönyvei. Az adatok módosulása sokféle termelésbeli változtatás eredménye: az értékesebb hal- M fajta nagyobb aránya érdekében 2,2 millió forintért vásároltak kétnyaras pontyot, amihez forgóalap-megelőlegezési hitelt használtak fel. Szervezési kérdéseket oldottak meg, így a bérezést teljesítményhez kötötték, létszámot csökkentettek. 1987-ben mondhatni, semmi különös nem történt, kivéve, hogy a nagyon kemény fagyok miatt a lehalászás nem úgy sikerült, mint várták, az értékesített hal mennyisége 121 tonna, árbevétele 7,5 millió forint volt. Áru van, piac nincs Az idén már úgy látszott, minden beáll, van elegendő hal — vagyis árualap —, sőt a téli tárolóba át is tudták szállítani, vagyis bármely pillanatban piacra bocsátható lenne. Csakhogy most piac nincs. A gazdaságnak, mint minden hazai halászati termelőszövetkezetnek, legnagyobb felvásárló partnere a Gyomai Halászati Termelőszövetkezet, ahol — eddig—nagy mennyiségű halat dolgoztak fel exportra és a hazai fogyász- tók számára. (Tiszaalpárról főleg busát, az összes kifogott mennyiség mintegy 90 százalékait itt fogadták.) Most azonban Gyoma nem kér halat. Az okokat találgatni lehet, hiszen a közvetlen piaci viszonyokról a termelő gazdaságnak nincs információja. Egy azonban bizonyos: a tsz teleltetőjében 65-70 tonna hal van, értéke körülbelül 5 millió, a busáé ebből 2-2,3 millió forint. E halak nagysága közelíti a feldolgozó által megkívánt felső határt. Ami szakmai szempontból is félelmeket kelt, ugyanis ekkora nagyságú állatok érzékenyebbek, sérülékenyebbek, esélyeik nagyobbak a téli befulladásra. Ezt a patthelyzetet kivédeni nem lehet, csupán a tompításában lehet reménykedni — vélekednek a tsz-nél. Vagyis fel lehet keresni a nagyobb üzemi konyhákat, üzleteket, beindítani a négy-öt főt foglalkoztató kis feldolgozót, hogy a boltokban tálcás, csomagolt halat tudjanak kínálni. Mindez a mentsük, ami menthető elven történik, hiszen Tiszaalpáron tudják, hogy a hazai fogyasztók — mindenféle egészség- ügyi kísérlet pozitív eredményei ellenére — nem kedvelik ezt a halfajtát. Közvetlen exportra szállítani a szövetkezetnek szintén nincs lehetősége, rossz tapasztalata annál inkább. A vevő csak egyszer kért Elmúlt évi esetet mesélt el Seres Imre elnök. Történt, hogy személyes kapcsolataik révén felleltek egy külhoni vásárlót. Ugyanis ott a tengeri halból készített konzervekbe — valószínűleg az ízhatás kedvéért — szívesen tesznek busát is. Az NSZK-beli potenciális partner ajánlata: korlátlan mennyiségben megveszi a gazdaság öt kilogrammon felüli busáit, ő szállít tartálykocsikban, és így a busa kilójáért fizet 2 (kettő) NSZK márkát. A gazdaság vezetői már-már a pénztárban érezhették a befolyó pénzt, hiszen erre reális alapjuk volt a telexen érkezett értesítések után, amikor ki tudja miért -ff nem sikerült utánjárással sem kideríteni j— az üzlet meghiúsult. A német vásárló természetesen az idén már nem jelentkezett. E pillanatban tehát a tsz vezetői-a- nagyszámú, kevés eredményt hozó próbálkozásuk mellett számolnak. A könyvelésben lehetetlen szétválasztani a különböző halfajtákra külön- külön a terhelhető költségeket, az árbevétel is a teljes halállományra vonatkozik. De az azért érzékelhető, hogy a ponty eredményei valamennyit „fednek” a busára terhelhető veszteségekből. Csakhogy az idén, úgy tűnik, készletként kell könyvelniük a beteleltetett halállományt, számítva arra, hogy amikor kifogják, már nemcsak a többletköltséget, hanem súly- és értékvesztést is rá kell majd terhelniük. Ez az érték nem mobilizálható, nem váltható pénzre, tehát a gazdaság kötelezettségeinek ebből nem tud eleget tenni. Márpedig ez alapjaiban is megrázhatja a Búzakalász pénzügyi helyzetét. Ha az idei patthelyzetet valami szerencsés körülmény fel nem oldja — van még másfél hónap ebből az esztendőből —, vajon mit kezdhet ezzel az ágazattal 1989- ben a tsz? Vízválasztó Végképp érthető a gazdaság vezetőinek véleménye: szívük szerint felszámolnák a halászatot, vagy legalább a busatartást. Csakhogy ez lehetetlen. Egyrészt a halászat itt, a Tisza-parton ősi foglalkozás, másrészt ugyan ki venné meg a vízfelületet, vállalna fel üyen terhet? A busa tartásának megszüntetése viszont a szakmai szempontoknak mond teljesen ellent. E növényevő hal hiányában ugyanis tisztán mechanikai eszközökkel — nagy költséggel —: lehetne csak fenntartani a vízminőséget. Az igaz, hogy a helyes arányok megtalálására, az értékesebb fajták nagyobb elterjesztésére kísérletet kell tenni. Az is igaz, hogy a tsz halászati ágazatának költséglefaragásairól is gondoskodni szükséges, az elképzelések szerint a felgyői halastótól megszabadulnak alkalomadtán. Igen ám, de a teleltetéshez zárt, kiépített tófelület kell. Ebben talán még a szerencse is segítségére siet a gazdaságnak, az öntözésfejlesztési program révén. 1990-ben a szövetkezet területéhez is elér az élő folyó vize, a csatorna pedig lehetővé teszi egy tórendszer létrehozását. Ezek az elgondolások ma még úgymond csíráállapotban vannak. Megvalósulásuk legelsőrendű feltétele, hogy a halpiacon helyet találjon magának a gazdaság, illetve ebbéli rossz tapasztalatai ne tetéződjenek. Ebben pedig ez az évj=- úgy tűnik — vízválasztónak számít, a szó legszorosabb értelmében. Gál Eszter Szövetkezet a határszélen P 0 Egy holland kereskedő már nyolc éve készítteti Tompán a szép fazonú ruhákat 0 Csomagolják a gyermekbútorok alkatrészeit. KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE • A szakmunkásképzés fontos feladat, nemrégen készült el a konfekcióüzem új tanműhelye. * Y ©tej A Tompái Vegyesipari Szövetkezet az idén valószínűleg növelni tudja a tőkés exportját: ha minden sikerül, év végére elérik a 8 millió forintot. Eddig csak a textilipar dolgozott tőkés megrendelésre, az idén az asztalosműhelyben is megkezdték NSZK-beli vevők részére különböző gyermekbútorok gyártását. Bízva az előzetes tárgyalásokban, jövőre növekvő megrendelésekre számítanak. (P. Z.) 0 Az igényes termékek festésére új szó- rófülkét állítottak munkába. EGYPERCES INTERJÚ Hogyan alakul a műtrágyaforgalom? A szeptember eleji 25 százalékos műtrágyaár-emelkedés erőteljesen megnöveli a gazdaságok kiadását. Markella Istvántól, a Kalocsakör- nyéki Agráripari Egyesülés agrokémiai üzemének vezetőjétől azt kérdeztük, hogyan alakul a forgalom, a jövő évi megrendelés az áremelkedés után? — Hatóanyagban számolva egyértelműen megállapítható, hogy a felhasználási igény 1983 óta folyamatosan csökken. Ez alatt az idő alatt egyébként 45 százalékkal emelkedtek az árak. A terményfelvásárlási árak viszont ezt az ütemet nem követték. Tehát nem nehéz kitalálni a kereslet mérséklődésének okát. Tizenkét taggazdaságunk múlt évi felhasználása 15 ezer tonnára csökkent. A jövő évi megrendeléseket még júliusban leadták a nagyüzemek, akkor 15 ezer tonnás igényt jegyeztünk. Ebből az áremelések után máris lemondtak ezer tonnát, de várhatóan még lesznek visszalépők. — Az ellátás egyébként zavartalan? Időarányosan, zökkenőmentesen szolgáltuk ki a megrendelőket. Abszolult súlyban számolva 6 ezer tonnával többet adtunk el, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Ebben az is közrejátszott, hogy két héttel hamarabb fejeződött be az aratás a szokásosnál, s mindenki igyekezett minél nagyobb területet megszórni és megművelni. Azt sem lehet elhallgatni, hogy az áremelés hire is erre serkentette a mezőgazdasági nagyüzemeket. így az idén még sikerült olcsóbban pótolni a táperőt.' Zs. K. 1. Janliár 3904 112,2 1025 117,8 Február 5023 108,1 1642 123,3 Március 5486 92,1 1858 104,2 Apr iI is 7535 86,6 3147 72,7 Május 13792 101,1 7149 106,0 Június 18726 102,6 9265 99,0 JúIius 35436 107,8 18202 110,3 Augusztus 37945 108,0 19811 99,3 Szeptenrber 15937 90,1 10408 93,0 Ut'ndéit'li szám Inak a 1 ahu 1 ása 1988. az 1987. évi %-ában mwmm ♦Szállodák X Kempingek tt M J i Hónap I o Panziók MÉHÉSZEK A TAJGÁBAN Van-e hely a halpiacon?
