Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-18 / 275. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. november 18.

elhelyezeti egyszerű ágyakkal, bútorokkal. A lotóobjekíiv érzékenyen figyel és gondolkodik, miközben a tényéknél is pontosabb képpé emeli ki és rendezi át magukat a szűkszavú tényeket. Fuszenecker sosem törekszik hatáskeltésre, véleménynyilvánításra, nem tolakszik elő holmi didakszissal, megbízik a jól kiválasztott, többrétű látványban.

A teljes sorozaton belül az egy időben, ugyanabban a környezetben készült fotók kisebb egységekre is tagolják az anyagot. Egy, a fürdőszobában játszódó jelenetsorral például fázisfotókra bontva találkozhatunk. A kívülálló gyanútlanul veszi szemügyre az egyszerű, hétköznapi eseményt, ám néhány pillanat elteltével érzékelni kezdi a képi hatást, a fotó felerősítette részleteket: a kád fémes, fehér fényességének és az idős, segítséggel mozduló emberi test törékenységének, kiszolgáltatottságának kontrasztját. Előfordulnak di- rektebb, elkoptatottabb tárgyi jelképek is — ilyen például a magányos öreg mögött a távolban látható kiszáradt fa látványa. Előfordul persze, hogy a fotós teljes mértékben kiiktatja a tárgyi részleteket, és csak az emberi gesztusokra, mimikára, mozdulatokra koncentrál. A szó minden értelmében közel kerül a nézőhöz ebben a formában egy néni arca, aki szunyókálás közben háttal ül az ablaknak, a fénynek. Magányról, egyedüllétről, öregségről nem a szokványos módon beszél — az utca sötétje felől szemügyre véve — az esőfüggö- nyös, kivilágított ablak mögött álló emberek határozatlan körvonalú látványa.

Károlyi Júlia

fényképek

mt

A _ MSZMP kecskeméti oktatási /iZ igazgatóságának előcsarnokában május végéig szociofotókkal mutatkoznak be a Nagybaracskai Szocio- fotó Alkotótelep tagjai.

Az e hónapban kiállító Fuszenecker Ferenc 1961 óta foglalkozik fényképészettel. 1971-ben az Óbudai .Fotóklub tagjaként kezdte amatőr pályafutását. 1980-tól tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének. 1983 óta vesz részt rendszeresen a nagybaracskai alkotótábor munkájában. Fotóival több hazai és külföldi kiállításon találkozhattak az érdeklődök. Megjelent az 1986ban kiadott Találkozások című, kortárs fotográfiákat bemutató kötetben is.

Az oktatási igazgatóság épületének előcsarnokában kiállított alkotásai 1987-ben születtek és részét képezik annak a tematikus sorozatnak, melynek középpontjában az idősek élete áll. A most látható Tényképek című összeállítás a Művelődési Minisztérium által adományozott alkotói támogatással készült.

Fuszenecker Ferenc „fényképeit” nem a kigondolt tartalmi, formai kuriózumokra törekvő beállítások jellemzik. A fotós személy visszafogott, háttérbe húzódó, mert a tárgyak és emberek egymás közötti viszonyai önmagukért beszélnek. A színhely: az egykori kúria szép belső terei, tágas termei, boltíves'ajtói, ablakai, utcányi távlattal rendelkező folyosói, élettérként óriási kontrasztot képeznek az itt élő öregek mindennapi kellékeivel, a csoportosan

AZ OKTATÁSI

IGAZGATÓSÁGON

LÁTHATÓK:

MŰVÉSZETI KÉRDÉSEKBEN NEM LEHET DEMOKRÁCIA

Keressünk Brechteket?

A közelmúltban megtiszteltek azzal, hogy zsűritagnak hívtak egy szakmai bizottságba. Azt kellett eldönteni, hogy a négy pályázó közül ki kapja meg a nagymúltú fővárosi színház művészeti vezetői állását. Végül is tíz szavazattal egy ellenében a társulat népszerű színművészét választotta a bizottság, s azóta már ki is nevezte őt a fővárosi tanács erre a posztra.

Látszólag minden a legnagyobb rendben van tehát: több jelölt volt, érvényesült a demokrácia, a bizottságban az érintett színház megfelelő arányú képviseletet kapott, a szakigazgatás elfogadta a színházi szakma véleményét, s mindez tisztességes nyilvánosságot is kapott. Mégis úgy éreztem, hogy nincs igazán minden rendben. Különösen, ha a színházigazgatói posztra kiírt eddigi pályázatokra gondolok, s méginkább érzékelek egy nagy adag bizonytalanságot, ha azok a színházvezetők jutnak eszembe — igazgatók, művészeti vezetők, főrendezők —, akiket mostanában neveztek ki, minden pályázat nélkül.

A Művelődési Minisztérium illetékeseitől sokáig azt hallottam, hogy nincs elég színházvezetésre alkalmas személyiség. Bevallom, ezt akkor sem hittem el; valószínűleg szűk körben nézhettek körül. Egy ország két tucatnál is több működő színházi intézményében mindig ott van az a nyolcvan-száz potenciális jelölt, akik közül a huszonöt vagy ötven vezetőt ki lehet választani.

Meghatározó személyiségek

A baj — vagy érdemes árnyaltabban fogalmazni: a bizonytalanság gyökere ott van, hogy tisztázatlan Magyarországon, mit lehet (kell) elvárni egy színházigazgatótól, főrendezőtől, művészeti vezetőtől és milyen legyen a két vezető kapcsolata. Ki adja a „fazont”, az egyéni arculatot a színháznak? Az igazgató vagy inkább a főrendező? Esetleg mind a kettő. Mi történjék ott, ahol a főrendező mellett más karakterű, de azonosan erős rendező-egyéniség is van a társulatnál? Egyáltalán, több erős, stílusmeghatározó személyiség kell, vagy mindenki álljon odébb, mert a színház a főrendezőé, esetleg az igazgatóé?

Ezek a kérdések akkor is a bizonytalanság .. forrásai,,ha az élet-sokféla választ adott már. rájuk. Kaposvárott például Babarczy László rendező az igazgató, de nyilvánvaló, hogy Ascher Tamás és Ács János talán meghatározóbb rendezői egyéniségek, mint a direktoruk. A Katona József Színházban a Székely—Zsámbéki páros vezeti a színházat, és senki előtt sem vitás, hogy egyenrangúan fontos rendező-személyiségek. A Nemzeti Színház igazgatója viszont, Malonyai Dezső, aki soha nem volt rendező, múltja alapján inkább színházi menedzsernek lehetne nevezni; ott Vámos László főrendező a színház arculatát meghatározó személyiség nem annyira rendezéseivel, mint színházvezetői személyiségével.

íme, néhány példa, s mindegyik azt bizonyítja, hogy a színházi élet sokféle megoldást ismer, s valójában egyikre se lehet ráfogni, hogy ez modellértékű, tehát így helyes, így kell csinálni. Ha vezetőváltozás van, akkor ilyen vagy olyan képlet szerint kell az állásokat meghirdetni, s a pályázatokat elbírálni.

Társadalmi programot

A bizonytalanság mégsem az élet produkálta sokszínűség miatt létezik. Ellenkezőleg. Egy nagyon határozott színházvezetői modell él a szakma tudatában, s óhatatlanul ezt mintázná a mai, sőt a holnapi színházi életben is. Ez a modell, némileg persze leegyszerűsítve, így fogalmazódik meg: úgy kell csinálni, ahogy Reinhardt, Sztanyiszlavszkij, Brecht vagy Brook! Magyarán: egy különleges tehetségű író, színész, rendező—legjobb, ha mindhárom egyszerre — legyen olyan sugárzó színházi egyéniség, aki befolyásolni tudja akár a színháztörténelmet is.

Ä színháztörténelem sok olyan példát ismer, amikor egyetlen ember határozott meg mindent: programot, stílust, karaktert, hatáskört. Tehát mindazt, ami az együttest, játszóhelyet, produkciót egyedivé . tette. A kérdés nem az: kellenek-e nekünk ma Brechtek, Brookok, Sztanyiszlavszkijok, hanem az, hogy meg lehet-e hirdetni pályázatot, amelyben a követelmények a jövendő Brechtek, Brookok és Sztanyiszlavszkijok legalább valamilyen embrionális, jelenlétét írják elő. A kérdés abszurditása nyilvánvaló, pedig a pályázatok meghirdetésének, megítélésének, a kinevezéseknek, mintha ez a színháztörténeti modell lenne a mintája. Pedig igen csekély az esélye annak, hogy a holnap magyar Brookjára pályázat útján kell (lehet) ráakadni.

Számomra az látszik rokonszenves vezetői modellnek, amikor az igazgató felvállal egy meghatározott társadalmi programot, s ehhez keres(nek) olyan művészeti vezetőt (főrendezőt) vagy több rendezőt, akikkel ezt a társadalmi programot (kiknek, mit akarnak játszani) művészi egyéniségük erejével meg tudják valósítani.

Az elérhető legjobbakat

Erre a kettősségre már csak azért is szükség lenne, mert a színházban művészeti kérdésekben nem lehet demokrácia. Nem szabad szerepet osztani demokratikus alapon, minden egyes produkcióhoz az elérhető legjobbakat kell választani. A rendező stiláris ízlését sem lehet többségi-kisebbségi alapon megítélni. Viszont a színház, mint munkahely, egyenlő állampolgári jogú emberek intézménye, ahol ebben az értelemben éppen- úgy az általános jogoknak és demokratizmusnak kell érvényesülnie, mint bármely más munkahelyen. Éppen ezért felelős egy- személyben az igazgató. Sőt, azért is, hogy a társadalom által jóváhagyott (elfogadott, állami vagy egyéni erőkből anyagilag támogatott, a közönség által visszaigazolt) programot a rendező ízlése, tehetsége mennyire szolgálja, vagy mennyire „mást játszik”.

S ha mást játszik, akkor hogyan születnek meg a mai Brookok, Brechtek? — kérdezhetik vissza. Bízzuk a színház belső önfejlődésére. Az élet — a példákban már idézett — sokszínűsége igazolja, hogy a képzeletbeli modell csak arra alkalmas, hogy jó felé induljunk, ám hogy hová érkezünk, az csak részben függ az indulás irányától. Viszont fölösleges olyasmire pazarolni az energiát, ami már az indulásnál is nyilvánvaló tévutat jelent. Ez elkerülhető, ha a pályázatok megítélésének modellje a fentebb leírt kettős veZet^S’ Bernáth László

KÖNYVESPOLC

A magyar könyvgyűjtés történetének évszázadaiba — az államalapítás korától a XIX. századig — híres főpapok, tudósok, államférfiak, polgárok könyvgyűjtő szokásaiba, különleges gyűjteményükbe pillanthatunk a Gondolat Kiadó új kötetéből.

A könyvgyűjtésről, a bibliofilről (könyvgyűjtő emberről) mesélnek az oldalak, egy különös világról, szenvedélyről. Egy nemes szenvedélyről a különleges könyvek iránt; a betűre rácsodálkozó emberről, a leírt szavak ízét ízlelő, könyvnek örülő emberről, emberekről. De szól a különlegességekről, a végletekről, a szenvedély szélsőségeiről, a „könyvmegszállottságról”, a bibliokieptomániáról, sok-sok könyvvel, gyűjtésével kapcsolatos szokásról, gyakorlatról is. Kezdve a múltba való kalandozást az ősi szokás leírásával, hogy bejegyezték, kinek a könyve, kinek a gyűjteményéből való (kiala- | kítva ezzel az ex librist, mint képzőművészeti műfajt), bemutatva egy-két elképesztő könyvlopás híres, hírhedt történetét. (A csúcsot valószínűleg A. H. Boulard érte el az első császárság idején; 600 ezer (!) könyvet lopott össze, hat házat töltött meg velük Párizsban.) És milyen ősi a könyvlopás, az ellene való eredménytelen védekezés? A középkorban a könyvlopás súlyos bűnnek számított. A monostor (!) könyveibe ezt az átkot írták: „a könyv a ... monostoré, átkozott legyen mindenki, aki tőle elviszi..,

Az extrém kitérő után hazánk jeles köriyvgyűjtőiről mesélnek az oldalak, Európa első Csatári-bibliájáról, a Képes Krónikáról, Janus Pannoniusról, Mátyás királyról és Corvináiról, csodás könyvtáráról, Ráday Gedeonról, az Országos Széchényi Könyvtarat alapító Széchényi Ferencről... huszonkét híres könyvbarátról, gyűjtőről, művelődéstörténetünk alapjainak lerakóiról, kiemelkedő egyéniségeiről.

A téma iránt érdeklődő olvasókat komoly irodalomjegyzék segíti a további búvárkodásban.

A Gondolat Kiadó Magyar Könyv sorozatának harmadik kötete a mostani. A Fél évszázad mezsgyéjén című a művészi könyvtervezés és könyvnyomtatás magyarországi úttörőjének, Kner Izidornak állított emléket, a második könyv Tevan Andor levelesládája címmel a híres nyomdász-könyvkiadónak századunk íróival (Ady, Balázs Béla, Juhász Gyula; Kosztolányi, Karinthy és mások), valamint grafikusokkal, illusztrátorokkal folytatott levelezését adta közre. >

K. M.

KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN

ÁLLATORVOSOK

Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart.

Az állatkórházak munkája folyamatos.

BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Szeretnie: dr. Németh P. (Bátmonostor, Mátyás u. 6.), Nemesnádudvar, Sü- kösd, Érsekcsanád: dr. Punczmann T. (Baja, Kossuth u. 11. T.: 12-482), Bács- szentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Tasko- vics L. (Vaskút, Bajai út 1/A T.: 12- 851), Felsőszen ti ván, Csávoly, Bácsbo- kod: dr. Éber E. (Bácsbokod, Hunyadi u. 28. T.: 14), Bácsborsód, Madaras,. Katymár: dr. Varga M. (Madaras, Hunyadi u: 1/A. T.: 2), Hercegszántó, Dá- vod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Tüske É. (Nagybaracska, Tulbanov u. 18. T.: 168).

Kalocsai állategészségügyi KERÜLET: Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Simon É. (Kalocsa, Vörösmarty u. 69.), Tass, Szalk- szentmárton: dr. Reviczky Gy. (Szalk- szentmárton, Vasút u.. 12.), Dunave- cse, Apostag: dr. Magyar K. (Dunave- cse, Bajcsy-Zs. u. 17/A), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állampusztai Célgazdaság soltl kerülete: dr. Bíró F. (Solt, Liget u. 6. T.: 85), Harta, Dunatetétlen, Állampuszta: dr. Csiba É. (Harta, Gallé T. u. 64.), Dunapataj, Ordas, Géder- lak, Úszód, Dunaszentbenedek: dr. Babos L. (Dunapataj, Béke tér 3. T.: 75),

Szakmár, Öregcsertő, Homokmégy: dr. Török L. (Öregcsertő, Kossuth u. 34. T.: 11.), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés: dr. Kunváry J. (Császár- töltés, Tanácsköztársaság u. 1.), Fájsz, Dusnok: dr. Kis Molnár J. (Fájsz, Szabadság u. 35. T.: 20).

KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Holló I. (Kecskemét, Bánk bán u. 12. T.: 21-325), Kecskemét, Ballószög, Helvécia, Városföld: dr. Fáy J. (Kecskemét, Juhar u. 4/B. T.: 46-791), Jakabszállás, Orgovány: dr. Bartal J. (Orgovány, Hajma A. u. 22. T.: 42), Szentkirály, Nyárlőrinc: dr. Pillér J. (Szentkirály, Dózsa Gy. u. 1. T.: 45-012), Lajosmizse: dr. Cserényi P. (Lajosmizse, Vereb u. 2/A. T.: 56-448), Tiszakécske: dr. Jenei J. (Tiszakécske, Kerekdommb 99.), Kerekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u. 12. T.: 56- 948).

KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Boros A./Kiskőrös, Vattay u. 10. T.: 12- 280), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Mészáros I. (Ágasegyháza, Kossuth L. u. 23. T.: 20), Kunszentmiklós, Kun- peszér, Kunadacs: dr. Szalay B. (Kunszentmiklós, Marx tér 10. T.: 51-005), Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Schlei- der J. (Fülöpszállás, Kossuth L. u. 12.), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Pais K. (Bocsa, Mező I. u. 19. T.: 53-043), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Bozi R. (Akasztó, Vörös Hadsereg u. 3. T.: 51- 336), Kecel, Imrehegy: dr. Söreghy A. (Kecel, Nádas u. 10/1. T.: 21-184).

KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunfélegyháza:: dr. Horváth A. (Kiskunfélegyháza, Wesselényi u. 3. T.: 61- 389), Kiskunfélegyháza, Gátér, Pálmo- nostora, Petőfiszallás: dr. Szmilkó F. (Kiskunfélegyháza, Lőwy S. u. 6. T.: 61-120), Ttszaalpár, Lakitelek: dr. Horváth L. (Tiszaalpár, Ady E. u. 89. T.: 44-191), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Szűts M. (Csólyospá- los, Széchenyi u. 2. T.: 3), Jászszent- lászló, Szánk: dr. Borotai Gy. (Jász- szentlászló, Radnóti u. 3.), Bugac, Kunszállás: dr. Bogdán A. (Bugac, Felsőmonostor 577. T.: 72-570).

KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Gasztonyi Gy. (Kiskunhalas, Somogyi B. u. 13. T.: 22-920), Zsana, Harkakötöny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Erdődi J. (Kiskunhalas, Schönherz Z. u. 5. T.: 21-070), Jánoshalma: dr. Ivanics M. (Jánoshalma, Bíró B. u. 7. T.: 283), Borota, Rém: dr. Joó L. (Rém, Petőfi u. 23.), Mélykút, Kisszállás: dr. Holló A. (Kisszállás, II. kér. 1/C. T.: 19), Tompa,, Kelebia: dr. Varga L. (Tompa, Szabadság tér 3. T.: 35), Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Rácz I. (Csikéria, Kossuth u. 21. T.: 4), Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Csibri J. (Tataháza, Kossuth u. 39. T.: 10).

É