Petőfi Népe, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-18 / 275. szám

1988. november 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Bankalapítás — buktatókkal Hazánk pénzpolitikája egyre piaccentrikusabb, teret enged a kezdemé­nyezőkészségnek. De mi történik akkor, ha az útkeresés nem párosul „pályabiztosítással”? A takarékszövetkezetek versenyfutása is telis-teli buktatókkal. Céljuk nem más, mint az összetartó erő megteremtése, és ez ma a takarékszövetkezeti bank létrehozása. Erről beszélgettem Sallai Istvánnal, a megyei takarékszövetkezeti önálló osztály vezetőjével. — Ügy tudom, már arra is kérhetem, hogy rövid történeti áttekintéssel szol­gáljon. — Valóban rétestészta módjára hú­zódó az ügy. Az 1986. évi megyei kül­döttgyűlés és választmányi ülés alkal­mával fogalmazódott meg az integrá­ció gondolata, amit küldöttünk a szö­vetkezetek kongresszusán megerősí­tett. A kezdeményezés országosan is jó fogadtatásra talált: állásfoglalás szüle­tett, hogy egymilliárd forintos alaptő­kével, regionális egységekkel létrejöhet az országos takarékszövetkezeti alapo­kon nyugvó bank, amely hazánk 260 szövetkezeti pénzintézetét integrálná. — A megvalósulás mégis várat magá­ra, miközben a széttagoltság, a bankok­hoz viszonyított méretbeni különbségek, illetve az eltérő működési szabályzatok gátolják, vagy úgyszólván lehetetlenné teszik, hogy a konkurenciával felvegyék a versenyt. — Mi 97 egységünkkel a megye min­den településén jelen vagyunk. Ezért is kell, hogy legyen olyan szervezet, amely összefogja az elaprózott tőkét, megszüntesse a nagyságrendből eredő kisebb-nagyobb hátrányokat. 1987 augusztusában létrehoztuk a bankalapító és szervező bizottságot az­zal, hogy készítse elő a bankalapítást. A tanulmány megszületett, aminek is­meretében a megye tanácsi és pártveze­tői elvi támogatásukat adták. — Időközben az ország legtőkeerő­sebb takarékszövetkezeti területe, Pest megye is bejelentette csatlakozási szán­dékát. — örültünk a társnak, s nem vár­tunk sokáig: az Állaim Bankfelügyelet vezetőjéhez benyújtottuk azt a kérel­met, amelyben a Kunsági Bank Rt. alapításának engedélyezését kértük. Erre az MNB elnökhelyettesétől no­vember 1-jén azt a választ kaptuk, mi­szerint: „napirenden van a takarékszö­vetkezeti szektor továbbfejlesztése, no­vember 3-án a SZÖVOSZ takarékszö­vetkezeti fóruma foglalkozik e kérdés­sel. A Magyar Nemzeti Bank a kialakí­tott fejlesztési változatok közül azt a megoldást támogatja, amelyik — a ta­karékszövetkezetek önállóságát meg­tartva — a takarékszövetkezetek köz­ponti bankjának létrehozását indítvá­nyozza. Egy ilyen koncepció keretében elképzelhetőnek tartjuk, hogy az orszá­gos banknak regionális központjai is legyenek. Ebbe a felfogásba jól beil­leszthető lenne a Kunsági Bank létre­hozása, regionális központként. Tekin­tettel a folyamatban levő fejlesztési munkálatokra, továbbá mert egy regi­onális szervezet megalakítása nem előzheti meg a teljes szervezeti rend­szerre vonatkozó döntést, javaslom, hogy szándékukat utóbbiak függvé­nyében szíveskedjenek majd ismételten mérlegelni és álláspontunkat is figye­lembe véve véglegesíteni.” — De itt egy másik levél is—folytat­ta Sallai István. — A minap, november 14-én érkezett a bankfelügyelettől. Nézze (a dátum október 27.). „A Kun­sági Bank Rt. alapító és szervező bi­zottságának kérelmét elutasítom... fellebbezésnek helye nincs ... bírósági útra tartozik. Indoklás: az Állami Bankfelügyelet a bank alapítására vo­natkozó kérelmet megtagadja, ha a bank alaptőkéje nem éri el a? egymilli­árd forintot. A kérelemhez mellékelt iratok tanúsága értelmében a Kunsági Bank Rt.-t 500 millió forint alaptőké­vel kívánja a bankalapító és szervező bizottság alapítani. A benyújtott iratok nélkülözik az Rt. alapítási tervezetét, ennek hiányábatubármely részvénytár­saság alapítását a hatályos jogszabá­lyok.kizárják.” — A huzavonára nem számítottak, hiszen időközben komoly pénzért meg­vásárolták a megyeszékhely szívében a leendő banképületrészt és lassan a belső, bankbiztonsági berendezések is elké­szülnek. — Valóban volt időnk kialakítani a technikai, tárgyi feltételeket. A szemé­lyiek pedig szintén nem jelentenek majd különösebb akadályokat. Az alaptőke az egymilliárd forint is meg­van. (Igaz, hogy mi 500 millió forint­ban kértük a bankfelügyeletnél az alap­tőke-megállapítást.) Szervezetünk kész arra, hogy — az országos takarékszö­vetkezeti alapokon nyugvó bank része­ként— működését 1989. január 1-jével megkezdje. Meg kell jegyezni, hogy az említett november 3-ai takarékszövet­kezeti fórumra nem hívtak meg ben­nünket. — Mennyire tőkeerősek? — A takarékszövetkezeteknél elhe­lyezett országos betétállományból — ami 46 milliárd forint — több mint tizmilliárd a két megyéé. Gyors szerve­zésre várunk, hogy megalakuljon az országos bank, amihez csatlakozhat a két megye kezdeményezése. Egyébként a bankok négy évtizedének történeté­ben ez lenne az első alulról jövő kezde­ményezés alapján megalakuló pénzin­tézet — mondta Sallai István. Pulai Sára HAZUNK TAJA Paradicsomfajták fólia alá Mint hírül adtuk, a holland Sluis Groot vetőmagcég a közelmúltban Bu- gacon tartott szakmai napot kisterme­lőknek. Az előadások tartalmáról rövi­den szó esett, a Kiskunfélegyházán Szabó Imre kistermelőnél megtekintett paradicsom-fajtabemutatóról most szólunk. A vetőmag cég a helyi adott­ságokhoz igyekezve igazítani a fajtavá­lasztékot, több hazai kertészetnél állí­tott be ilyen kísérleteket, nem sajnálva erre a pénzt és a fáradságot; évente forgalmának 10 százalékát fordítja ku­tatásra. Szabó Imre fóliáiban kilenc paradicsomfajta vizsgázott. Az őszi hajtatásban az ismert Dario, a Diego, a Vivia, az újabbak közül az F 4187 és az • Egészséges, bő termést adó paradi­csomfajtákat mutatott be Szabó Imre. E 338, és a fonálféreggel szemben ellen­álló Prisca keltette fel leginkább a szak­mai nap résztvevőinek érdeklődését. GONDOSKODJUNK A MADARAKRÓL! November közepén már egyre inkább számítani kell a fagyott földre, a hideg éjszakákra, a csak napközben felengedő időjárásra. Mindez sietteti a még elma­radt munkák befejezését. A nagyobb lehűlések ugyanis még az úgynevezett fagytű­rő növényeinkre is károsan hatnak. Minél előbb szedjük fel tehát a sárgarépát, a zellert, céklát, téli retket. A káposztaféléket is gyorsan takarítsuk be és hordjuk fagyvédett helyre. A kelkáposzták, kelbimbók viszonylag jól tűrik a hideget, ha nincs más mód, hagyhatjuk őket egész télen a szabadban, bár ez azzal a veszéllyel jár, hogy az állatok — egér, nyúl§- megdézsmálják a termést. Á gyümölcsösben is elsőrendű teendő ebben az időszakban a vadkár elleni védekezés. A kerítés nem minden esetben elegendő, gondolni kell a növények egyedi védelmére is. Erre felhasználhatunk műanyaghálókat, de a 4-5 rétegben a törzs köré csavart újságpapír is megfelel, annál is inkább, mert ez a fagyhatástól is véd. Gondoljunk kerti segítőtársainkra, a madarakra! Rakjunk ki mesterséges odú­kat, madáretetőket! Ha egyszer elkezdtük a madarak etetését, tavaszig feltétlenül adjunk nekik olajos magvakat, szalonnabőrkéket, faggyút, de kenyérmorzsát semmi esetre sem! SZAKKÖNYVTÁR A ház körül zöldséget termesztőknek — kezdőknek és haladóknak — szinte évente jelentetnek meg kézikönyveket. A Mezőgaz- dasági Könyvkiadó új kötetét műfajában igazi újdonságként ajánljuk az olvasóknak. Formabontó szerkesztés, színes szakmai tá­jékoztatás, ötletes, sok mindent megmagya­SULYOK -SIKLÓS _ Vetéstől tálalásig MrZÖCAZOASÁGI KIADÓ rázó illusztráció... hangulatos olvasmány ez a szakkönyv! Az újságíró házaspár ajánlása szerint könyvük célja, hogy „... másfél évtizedes tapasztalataink alapján a mindenkori kez­dőknek egyszerű, gyakorlati, kézzelfogható tanácsot adjunk.... aránylag kevés idővel és pénzzel, az általunk kikísérletezett és örök­lött módszerek segítségével — jobb helyki­használással, folyamatos vetéssel, palántá­zással, növénytársításokkal... többet ter­meljenek, az utolsó szálig, levélig hasznosít­sák, sokoldalúan felhasználják” a zöldség­fajtákat. Kiknek jelentette meg a kiadó új kötetét? „ ... kezdő kertészkedöknek, akik nem tud­ják, hogy az ásó melyik végét kell a földbe nyomni, haladó kertészkedöknek, akik sze­retnének újabb zöldségféléket termeszteni; biokertészeknek, akik szívesen elolvassák, hogy más kertjében mitől retteg a meztelen csiga; kezdő háziasszonyoknak és főző férfi­aknak, akik nem ismerik a zöldségek rejtel­meit; haladóknak, ... fogyókúrázóknak ... egyszóval mindenkinek!” A sok-sok ötlettel, jóízű humorral megirt könyv lektorai a kecskeméti Zöldségtermesz­tési Kutató Intézet FV munkatársai, dr. Győrffy Sándor és dr. Zatykó Lajosné; az ötletes illusztrációk Bátki László,és Jordán Klára munkái. FÜLÖPSZÁLLÁSI GAZDÁKNÁL Elégedett tehéntartók — búsuló csirkések A község határában elterülő legelők, s a rajtuk élelmet kereső marhacsordák jelzik: él még Fülöpszálláson a kun ha­gyomány. Állatszeretők és -tartók az itteniek. Főleg szarvasjószág van szép számmal, de csapatostul röfög a hízó is az ólakban. Néhány éve .baromfi is ke­rült a háztáji portákra, ezerszámra vit­ték a helyi téeszböl, de mostanában a közgazdaság mostohán bánik a broiler- csirke-tartókkal, veszendőben a tartási kedv. Hogy miféle ösztönzők serkentik a tehenes gazdákat, Pásztohai Lajostól, a Vörös Csillag Tsz háztáji ágazatvezető­jétől tudom meg. A szövetkezet biztosít alomszalmát, szénát, legelőt, a bérletes földekben meg éppen azt termelnek a tagok, amit akarnak, többnyire silóku­koricát. Ezekhez a gépi erő a közösből származik. Megfizetik tisztességgel, de akkor is megéri. Ezt bizonyítja, hogy 220 tehén gyülekezik reggelenként a fa­luszélen, s akkor még a kurjantópusztai növendékgulyáról nem is szóltunk, pe­dig létszámban megközelíti a tehéncsor­dát. Tejtermelésre szakosodtak a fülöp- szállásiak. Ötezer literen fölül fejnek évi átlagban. Van olyan kistermelő, aki tíz­ezer forintot vehet föl hó végén a csar- nokostól. No, ez nem mind haszon, de ha ügyesen csinálják, eredményes a vál­lalkozás. Hanem a csirkések búslakodnak. Ko­vács Miklós, a Vörös Csillag kereskedel­mi osztályvezetője helyettük is panasz­kodik. Az idén még közel egymillió tol­lászkodott a háztáji istállókban, jövőre talán egy sem, merthogy fordult a koc­ka, s a gazda csak a keserűséget nyeli. Van rá oka. Nem tudják a vállalkozók, milyen árat kalkulálhatnak a jövőben, ezért emészti őket a bizonytalanság. Többen hitelt vettek föl a takarékpénz­tártól, súlyos ezreket, hogy ólat építse­nek, egészségeset, modemet. Törleszteni kellene, de miből? Fő hát a fejük, hogy mitévők legyenek. S hogy miért billen a háztáji zár­számadás mérlege negatívba? A tápok beltartalmi értékét, a gyönge minőséget hozzák fel okként. Utóbb 50 deka táp­pal többet etettek ugyanazért a gyara­podásért, mint egy éve. Azután a nyava­lya is szaporán elkapja a zsenge állato­kat. Ha néhány hetet késik a turnus, tartalék forintokhoz kell nyúlni, több a kontó, mint a nettó. Mint mondják, leg­kevesebb 8 forintot kellene emelni a fel- vásárlási áron, hogy megtalálják a szá­mításukat. Csakhogy a világpiacon ép­pen leívelőben a csirke karrierje, nem remélhetnek gyors változást. Zs. Kovács István Műanyag alkatrészek Ordasról Ordason van az Uszódi Egyetértés Termelőszövetkezet fröccsöntő melléküzeme. A ka­locsai Kaloplasztik céggel tár­sulásban már 30 millió forint értékű különböző műanyag al­katrészt állítanak elő az idén. Vevőiknek közvetlenül szállít­ják a 175 féle egyszerű és bo­nyolult alkatrészt. Legnagyobb megrendelőik közé tartozik a Keripar, az Ikarus és a Mező­gép. A községben szinte ez az egyetlen munkalehetőség. Itt harminc asszony talál, ha nem is könnyű, de állandó munkát. P. Z. • Ezen a nemrégen vásárolt új gépen a kiskőrösi ipari szövetkezetnek bukósi- sak-alkatrészeket gyártanak. • Tizenegy gép közül öt a sajátjuk, a többi a Kaloplasztikc. A legkisebb alkatrész, amit készítenek 32, a legnagyobb csaknem 700 grammos. KÖRNYEZETKÍMÉLŐ AUTÓK Régi törekvés a villamos autó forgalomba állítása. Az idők fo­lyamán három ok indokolta ezeket a kutatásokat. Egyik a levegő szennyeződése elleni küzdelem, a másik a szénhidrogénkincs várha­tó kimerülése, a harmadik pedig az atomerőművekben termelt olcsó villamos áram. Ezekhez társult, hogy a villamosmeghajtású jármű­vek felépítése, szerkezete egysze­rűbb a benzines üzeműeknél. Az előrelépés legnagyobb nehézsége pedig abban rejlett, hogy a villa­mos energiát tároló akkumuláto­rok túl súlyosak voltak. Azóta kiderült, hogy a szénhid­rogénkincs kimerülése mégsem lát­szik közvetlen veszélynek, az atomerőművek sem csökkentették az elektromos áram árát. A villa­mos járművek fejlesztésének fő mozgatója tehát ma a levegőszeny- nyezés elleni küzdelem. A járművek használói számára a jármű sebessége, akciórádiusza, ára és üzemeltetési költsége a leg­fontosabb. A 60-80 kilométer napi utat megtevő autósoknak már a jelenlegi — többnyire ólomakku­mulátorral működő — villamos járművek is elfogadhatók. Ezek óránként 50-70 kilométer sebessé­gűek, áruk nem haladja meg a ben­zines üzeműek kétszeresét és to­vább fog csökkenni, ha nagy tö­megben gyártják majd. A villamos járművek üzemköltsége kereken háromszorta kisebb, mint a benzi­nes üzeműeké, nem is szólva arról, hogy a villamos járművek egysze­rűbb felépítése miatt a szervizkia­dások kisebbek. A villamos járművek fejlesztésé­nek sarkpontja a hordozható áramforrások súlyának csökkenté­lljj! se. Ha ugyanis nehéz az áramfor­rás és kicsi a belőle kivehető ener­gia (azaz ha kicsi az áramforrás fajlagos energiasűrűsége), akkor ez az autó forgalmi jelzőinek, a sebes­ség, az akciórádiusz, a hordképes- ség valamelyikének jelentős mérté­kű vagy több jellemző együttesé­nek kisebb mérvű csökkenését okozza. Az áramforrások újratöltésé­nek, cseréjének a megszervezése is hátra van még, holott ez önmagá­ban is nagy műszaki, gazdasági és szervezési feladat: biztosítani kell a töltéshez a villamos energiát ( 10- 100 kilowattóra energiát óránként és kocsinként), a töltés lehetőségét parkolóhelyeken, garázsokban és otthon, az akkumulátorcsere lehe­tőségét a töltőállomásokon, vala­mint az igénybe vett villamos ener­gia gyors, egyszerű elszámolását. Az alma meg a fája Balog néninek ugyancsak kikapós híre volt fiatalasszony korában. Sok férfi emlékezik vissza szívesen a ta­nyákon arra, hogy milyen forró volt az ő ölelése. Hanem Balog néni ügyesen viselte a viganóját: a férje sohasem tudott meg semmit ezekből a dolgokból. Esztendők múlva, amikor az egyik szomszédasszony megkérdezte tőle, hogy-hogy az ura nem fogott gyanút egyszer sem, Balogné elne­vette magát. Volt egy jó módszerem. Ha görbe úton jártam, estére mindig fi­nom vacsorát főztem neki, s ezzel elejét vettem a dolognak. . Amikor Katona Jóska a Balogék Erzsikéjének kezdett udvarolni, so­kan duruzsolták a fülébe, hogy vi­gyázzon, mert az alma nem esik messze a fájától, de ő nem törődött a megjegyzésekkel. Meg aztán az is igaz, hogy Erzsi formás, csinos por­téka volt, s úgy tudott nézni, hogy annak senki sem volt képes ellenállni. így aztán létrejött a házasság. Nem volt igazuk az aggályosko- dóknak. Katona Jóska meg Balog Erzsi boldogan éltek, s az asszony úgy szerette a férjét, hogy az álmod­ni sem mert volna hűtlenségről. Aztán az idén ősszel Katona Jós­ka az egyik nap valahogy megrop- pantotta a derekát a szövetkezetben. Rosszul emelt meg egy zsákot, s alig bírt kiegyenesedni. Nem is tudott to­vább dolgozni, haza kellett mennie. A felesége nem volt odahaza. Mi­kor az anyósát kérdezte, hogy hol van, az csak a vállát vonogatta. Aztán megjött az asszony, s Jóska a konyhai tűzhely mellől, ahol a de­rekát melengette, megkérdezte. — Hát te hun jártál? Erzsi egy pillanatig hallgatott, majd ezt felelte. |—Csak itt voltam a tanyai boltban. — Osztón mit vettél? Az asszony keze üres volt. Hát... csak vettem volna, de nem kaptam, amit akartam. : A’ nem jó -í§| mondta Katona Jóska, és nem törődött tovább a fele­ségével, mert ugyancsak sajgóit a dereka. Balog néni azonban észrevett va­lamit. Azt, hogy a lánya hajában egy sárga falevél van. Hulló levelek akárhol az ember fejére eshetnek, azonban ez a levél csak egyetlen he­lyen volt található a környékbeli ta­nyákon: a Gulyás Feri udvarán. Va­lami különös keleti fa levele volt az, s a fát a magányosan élő legény úgy hozta valahonnan a Távol-Keletről, s a tanyai népek nagy ámulatára nevelte már esztendők- óta. Az öregasszony odasomfordált a lányához, és óvatosan kivette a leve­let a hajából Balog néni nem tett szemrehá­nyást Erzsinek, szóba sem hozta a dolgot, de amikor egyedül maradt, mosolyogva simogatta meg a furcsa levelet. Ki tudja, mi jutott az eszébe! Aztán estére olyan csirkepörköl­tet főzött a vejének, hogy az még a derékfájását is elfelejtette tőle. Tóth Tibor k. m.

Next

/
Thumbnails
Contents