Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-06 / 239. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. október 6. Ne tétlenkedj\ veled biztosan jobban megy! Felhívás a KISZ megújítására Szerinted miért fordulnak el egyre többen a K ISZ-től? Miért nincsenek olyan bulik, amikre azt mondod: „Olt a helyem”? Hol vannak a veteránoktól ismert klassz közösségek? Ha meghallják a véleményed, miért nem történik semmi? Van egyáltalán véleményed vagy felülről várod az ötleteket, utasításokat, vitaindítókat? Mi kell még ahhoz, hogy a suliban partnerként kezeljenek, ha építő kezdeményezésed, ötleted támad? A párt ifjúsági szervezeteként legyen jogunk a párt politikájának alakítására. Ha nincs, ők se alakítsák a miénket. Ne a nevünkben, hanem velünk együtt döntsenek. Tettél már valamit közös ügyünkért? Most tehetsz! A KISZ több mint három évtizedes történetének legnagyobb lehetősége áll előttünk. Talán az utolsó pillanat! A lényeg, hogy saját elképzeléseink alapján formáljuk újjá, attól lesz miénk ez a mozgalom. Mi csináljuk, olyannak, amilyennek szeretnénk! Ha ezek után kipattant a szikra az agyadból, indítsd útjára ötleteidet. Szervezzetek vitákat, beszélgetéseket alapszervezeti vagy iskolai szinten és az ezen megfogalmazódott gondolatokat a legaktívabb társaitok nevével együtt küldjétek el hozzánk 1988. november 1-jéig. Akit a legalkalmasabbnak tartotok, megpróbáljuk eljuttatni az Országos KISZ Értekezletre. Az alap- szervezeti vitákra szívesen elmegyünk. Megfogalmazott gondolataitokat és a meghívókat váijuk a címünkre: KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanács, 6000 Kecskemét, Május 1. tér 5. NYOLCVANÉVESEN AKTÍV PEDAGÓGUS „Az életemmel szeretnék Az ünnepségek — sajnos — többnyire külsősegesek és felületesek. A legfontosabb hiányzik belőlük: az érzelem. Ili néni köszöntése rövid volt és egyszerű. De a szerete't motiválta. Születésnapi üdvözlet volt ez, megemlékezés, vagy méginkább köszönet. Ili néni számára pedig alkalom a számvetésre. Ötvenhét éve tanít, még ma is aktív pedagógus. Nehéz lenne kiszámolni, hány gyereket tanított meg Rozsnyói Zoltánná a betűvetésre, az olvasásra. Ki tudná megmondani, hányszor írta a táblára az „a” betűt, hányszor fogta meg a kis kezeket, hogy a girbe-görbe vonalakat kiegyenesítse. Hogy hány szakmunkást, orvost, ügyvédet, igazgatót, pedagógust stb. nevelt, oktatott, indított el. S hogy neveltjei hány gyerekbe oltották bele — közvetve — Ili néni tanítását. Nyolcvan évet nem lehet mérlegre tenni. Még kevésbé annak eredményét. Ili néni szellemi frissessége, korát meghazudtoló megjelenése és üdesége mindenesetre nem véletlen. — A munka segített át a nehézségeken — mondja. - - Erőt adott, bátorságot és hitet a nehéz napokban is. 1931. július 12-ei bélyegző van az oklevelemen, amit Kecskeméten, az angol- kisasszonyoknál szereztem. Azóta a hivatásomnak élek. Kunpusztán, egy tanyai iskolában kezdtem tanítani, kezdetben helyettesítettem. Később Kerekegyházára jöttem, s azóta is itt dolgozom, ... a Központi Általános Iskolában. Néhány éve napközisekkel vagyok. Az első osztályosokat szeretem a legjobban. Ők még formálhatók, nyitottak, őszinték. — Milyenek a mai gyerekek? — Össze sem lehet hasonlítani őket a régiekkel. Talán azért, mert nincsenek kötelességeik. De az oktatási rendszer, a tananyag sem éppen előnyére módosult. Szétszórt, hiányzik belőle az egységes követelmény, rengeteg a felesleges, haszontalan rész. Valamikor sokkal egyszerűbb volt: írni, olvaspéldát mutatnr m $ * ni, számolni kellett megtanítani a legkisebbeket, láttuk a kitűzött célt. Ma már mindent túlbonyolítanak, í • — Melyik év volt a legemlékezete- ‘sebb? — Talán az első kerekegyházi esztendő. Ötödik osztályt kaptam, s nagyon sok orvos, tanár, tanító került ki közülük. Én biztattam, irányítgattam őket. Azóta már az unokáik ülnek az iskolapadban... — Volt kedvenc tanítványa? — Talán a vejem. Pontos, precíz, tiszta gyerek volt. Jó fejű. Azóta már iskolaigazgató. — S pedagógus a lányét, az unokája is. — Beléjük neveltem a hivatás szere- tetét, rangját. Bámulatos pedagógus lett a lányom, én is csodálattal állok a szorgalma, türelme, igyekezete előtt. A fiaim mérnökök ugyan, de az unokák nevelésén láttam: ők sem mentesek a pedagógusi érzéktől. — A család szétszóródott. Mi tartja még mindig Kerekegyházán Ili -nénit? — Minden ide köt. A múlt, a jelen, a jövő. Itt éltem mint gyerek, itt házasodtam, férjem halála után magam neveltem a gyerekeket. Itt repültek el az évek a fejem felett. Mindenki ismer, köszön, mosolyog. Nemzedékeket tanítottam. Nagyapát, fiát, unokáját. Volt, hogy hetvenhárom csintalan kölyök volt egy osztályban. Bírtam velük. Ili néni vagyok én itt aprónak és nagynak. •1— Hogyan telik a nyári szünet? — Befőttet, lekvárt raktam el, legyen miből sütni az unokáknak. Végigjártam a gyerekeimet, vigyáztam az unokákra, készültem az új tanévre.' Hobbim is van: kézimunkázni, olvasni szeretek a legjobban. Még soha, egyetlen percig sem unatkoztam. — Meddig tetszik még tanítani? — Jövőre már nem vállalom. Vagy ki tudja? Már az idén sem akartam. De amikor azt mondta az igazgató: Ili néni, szükségünk van magára, már írtam is alá a papírt. Meglehet, hogy jövőre is így teszek, s azután is. Amíg bírom. Én az életemmel szeretnék példát mutatni minden tanítványomnak, az üres fecsegés helyett. Elhiheti, nem az ötezer forintért csinálom. — Milyenek a kollégák? — Nagyon szeretem őket, s ha csak tudok, segítek. A kis kezdők a kedvenceim. Szorgalmasak, kedvesek, nagyon szeretik a gyerekeket. Boldog vagyok, amikor tanácsot kémek. Hétköznapi kép: kisiskolások játszanak az udvaron. Zsibongás, nevetgélés, szaladgálás. Ili néni hihetetlen fiatalsággal játszik, szalad, intézkedik. Figyelme mindenre kiteljed. Egyetlen pillantás, s máris tudja mindenki, mit kell tennie. Nem kiabál, nem emeli fel a hangját. Simogat. Ez az ő szívből jövő, legnagyobb jutalma. Kölcsönös a szeretet közte s a gyerekek között. A leckeírás sem megy még nélküle. Segít kerekíteni az „0”-t, hurkolni a „J”-t. Ráncos kezében ott az új nemzedék csöpp tenyere. G. Tóth Tímea A szabadság gyásznapja A világ egyetlen szabadságharcát, nemzeti önállósulási törekvését sem követte olyan mértékű leszámolás, mint az 1848— 49-es magyar szabadsághar- cpt. Az események tragikus voltát fokozta az a személyes bosszúállás, vérfürdő, amelyet volt barátjának és fegyvertársának, Latour grófnak az emlékére is kreált Haynau. Nem véletlen, hogy Pesten és Aradon, egymástól több száz kilométer távolságra, éppen október 6-án, egy nap, egy időben dördültek el a kivégző osztagok fegyverei és folyt az akasztás. Ennek az önkényességnek vált áldozatává első miniszterelnökünk, a nemeslelkű gróf Batthyány Lajos is. A Pesti Újépületben — vagy ahogyan akkor nevezték, a Neugebäude rideg falai között — 1849. október 6-án eldördült lövéseket világszerte részvét és mélységes felháborodás követte. Batthyányi már jóval a világosi eseményeket megelőzően hurcoltatta el Win- dischgrätz 1849. január 8-án gróf Károlyi István, gróf Szapáry Antal és báró Mesznil Viktor baráti társaságából. Batthyány tragédiája ekkor kezdődött, raboskodva Budán, Pozsonyban, megjárva Laibach és Olmütz kazamatáit is. A 9 hónapig elhúzódó.— mondvacsinált — felségárulási per során először mindössze néhány évi börtön- büntetésre ítélte a bíróság, amelynek illetékességét az első független magyar miniszterelnök sohasem ismerte el. Annak ellenére, hogy 1848. március 17-én maga V. Fer- dinánd nevezte ki Batthyányi miniszterelnökké — se megbízatása fél évig volt érvényben —, a mindenre kapható bíróság Schwarzenberg nyomására Batthyány grófot halálra ítélte, de ugyanakkor kegyelemre is ajánlotta. Haynau volt az, aki végül is mindenféle törvényességet felrúgva, túltéve magát a formaságokon, 1849. október 5-én tudatta a gróffal.-1-a számára külön is megszégyenítő — kötél általi halálról szóló ítéletet. Batthyányi nem lehetett rávenni a sógornője által egyébként alaposan előkészített szökésre, azt méltóságán alulinak tartotta; szinte fanatikusan hitt abban, hogy elkerüli a halálos ítéletet. Azt mindenesetre kérte Zichy Caroline-tól, hogy titkon egy kis kést vagy tőrt hozzon be neki. így került Batthyány kezébe egy pihenőfejpárnába rejtve az a tőr, amelynek markolatán Ádám és Éva alakját egy tekergőző kígyó fonja körül. Az önmaga által több helyen, de nem életveszélyesen felsebzett, s a jelentős vérveszteségtől teljesen legyengült Batthyányi a pribékek végül is golyóval végezték ki, nem valószínű ugyanis, hogy még élve fel tudták volna akasztani. Batthyány Lajos holttestét Bárt- fay László, Szontágh Gusztáv és dr. Hausmann homeopata orvos szerezték meg és az éj leple alatt elszállították a pesti ferences rendiek templomának sírboltjába. Innen a kiegyezés után, 1870. június 9-én került át a Kerepesi temetőben emelt családi mauzóleumba. Október 6-án emlékeznünk kell Aradra, arra a városra, ahol ezen a napon halt mártírhalált 13 tábornok: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézics Károly, Láhner György, Lázár Vilmos, gróf Lei- ningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, gróf Vécsey Károly és a máig is ott, az ar^di várbörtön árkában nyugvó Kazinczy Lajos. Nevük ott fénylik a nemzet nagy hőseinek névsorában. Szabó Tamás Á PETŐFI NÉPE AJÁNLATA LEMEZ Gyerekeknek A televízióban sikerrel sugározták az Orrom krumpli, hajam kóc című gyerekeknek szóló műsorokat. Az ügyetlen, esetlen és okos bohócok belopták magukat a kicsik szívébe. A címadó dal és még tizenhárom nagylemezre is felkerült. Ezt ajánlja Borzák Tibor. * Eszményi Viktória és a 100 Főik Celsius együttes kedves gyereklemezt készített Orrom krumpli, hajam kóc címmel. A legkisebbekhez szóló albumon kellemes, fülbemászó zene hallható, jópofa szövegekkel. A címadó dalon túl szólnak a vidéken élő nagymamáról, akinél sok-sok érdekesség fellelhető, a ropiról, az esti harangszóról, a kedvelt rántott húsról, a suliról, Disneylandról, a világ legroszszabb gyerekéről, Bagamériről és a felnőttkorról. Megzenésítették Varga Katalin meséjét a kesztyűről és az orosz népmesét a répáról. Tulajdonképpen a jó szövegek adják a sikert. Eszményi Viktória képzett hangjával, az együttes profi hangszerelésével, muzsikálásával válik teljessé a produkció. Ez utóbbi csapat már nem egy gyerekeknek szóló albumot készített, például a Nagy Hoho-horgászról. Most is csak annyit mondhatunk, várjuk a folytatást! (Pepita) Murphy (kis)asszony A napokban került a könyvesboltokba az a rózsaszín borítójú könyvecske, melyben ezúttal Murphy (kisjasszony magvas bölcsességei sorakoznak. Mi erről a véleménye Forgách Évának? íme: * Magyarországi első megjelenése óta (1979, IPM) odaadó híve vagyok Murphynek. Úgy is mondhatnám, lelkes mörfinista vagyok. Ki volt Ed Murphy? Az Edwars- légitámaszpont századosa, aki a fáma szerint egy szuperálni se- hogysem akaródzó rezgésátalakító áthuzalozásakor fakadt ki imigyen: „Ha el lehet szúrni, holtbiztos, hogy elszúrja (tudniillik a szerelő)”. E kijelentésre és változataira ragasztotta rá Arthur Bloch a Murphy-törvény elnevezést. 1977- ben Amerikában, míg 85-ben itthon jelent meg gyűjteménye, a Murphy törvénykönyve, avagy miért romlik el minden címmel. S most, mi, nők büszkék lehetünk magunkra, hiszen a magyar férfiaknak hét év kellett, hogy kézbeve- hessék „elromlási bibliájukat”, míg nekünk négy esztendő elegendő volt. Most jelent meg ugyanis Murphy (kisasszony törvénykönyve, (igaz, egy férfi: Hernádi Miklós fordításában), mely abszolút nőpárti, ugyanis alcíme így egészül ki „ ... és, ha elromlik, mindig egy nőnek kell intézkednie.” Faith Hines és Pam Brown összeállítása „Murphy asszony egész életének, újonnan vállalt állásának és Mur- phyvel töltött évtizedeinek tapasztalataiból olyan tanulságokat és törvényeket szűrt le, amelyek rendszeres kifejtését a nők tábora már érezhetően alig várja.” A fejezetcímek mind a „női élet” kisebb-nagyobb (mit minek érzünk) mozzanatait ragadják meg: az anyaság, a gyereknevelés, a betegség, a háziasszonykodás (benne főzés- és vásárlástan) kérdéseit, a szépség és az öregedés folyamatát, valamint a pár- és az állásválasztás gondjait. Mindezt hasonlóan a „férfikiadáshoz”, tele humorral, megspékelve bájjal, leöntve életbölcsességgel, s ízesítve azzal az odaadással, melyet férfitársaink iránt érzünk. Megvallom, irtó jókat derültem azokon az „általánosításokon”, melyek valamennyiünkkel egyszer, többször megtörténtek, s lehet, hogy az adott pillanatban bosszankodtunk rajta, ám e kis könyv szerint jókedvvel, mi több vigyorogva is tudomásul lehet venni azt például, hogy a dolgok elsőszámú törvénye: mindig valami más dolog alá gurulnak. És sohasem kerülnek elő. Vagy az a törvény, mely az agyafúrt szárítókötélről szól, ami megrakva „csak akkor szakad el, ha alatta sáros a talaj”. S az a hármas szabály, ami gondolom,4 már minden háziasszonnyal megtörtént: 1. Bevásárlólistád mindig átgondolt, teljes — és otthon marad a hűtőgép tetején. 2. Az ember benéz a kamrába, megírja a listát, megjön a boltból, és akkor látja, hogy a gyerekek csupa üres dobozzal tömték tele a kamrát. 3. Amit már nem írtál fel a listára, mert annyira nyilvánvaló volt, hogy hozni kell, éppen az lesz, amit nem hozol.” Egyszóval bárhol felnyitva, ötleteket ad e könyv az élet apró-cseprő dolgainak jókedvű, optimista felfogásához, sőt, ihletet is ad, mint például nekem is: „Ha gyerekedre rászólsz, mosson kezet evés előtt, közli: épp a fürdőszobából jön. Ha nem szólsz egy szót sem, biztos, hogy a második fogás.előtt látod meg, milyen retkes praclival ült asztalhoz.” g,
