Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-06 / 239. szám

1988. október 6. • PETŐFI NÉPE • 5 Vasúti rakodási verseny Kétszáznyolcvanezer tonna áru a megyéből • indulásra kész szerelvény. Az Ősz a vasútnak minden évben vísz- szatérO nagy erőpróbája. Az évente nö­vekvő szállítási feladatok a MÁV Sze­gedi Igazgatóságához tartozó megyék­ben is jelentkeznek, ahonnan fóleg me­zőgazdasági terményeket fuvaroztat­nak. Szeptembertói december végéig a vasútigazgatóság dolgozóinak nem ke­vesebb mint 3 millió tonna árucikket kell elszállítaniuk, ebből Bács-Kiskun megye 280 ezer tonnával — ez az összes elszál­lított ám 28 százaléka — részesedik. Az elfuvaroztatott árukból exportra kerül az igazgatóság területéről összesen 730 ezer, a megyéből 220 ezer tonna. Az Őszi szállítási csúcsról beszélgettünk Lovász Lázárral, a MÁV Szegedi Igazgatósá­gának vezetőjével. ■ — A legjelentősebb elszállításra váró áru Bács-Kiskunból a cukorrépa, Kis­kunfélegyházáról Szolnokra 12 ezer, a többi vasútállomásról Hatvanba mint­egy 170 ezer tonnát továbbítunk. Ga­bonából a szovjet export befejeződött, a vasúti kontingens elfogyott, s most már uszállyal szállítanak. Tudomásom szerint Bácsalmásról, Kalocsáról az NDK-ba mintegy 3 ezer tonna gabonát küldenek. Gyümölcsből főleg alma fel­adása várható Bács-Kiskunban, a je­lentősebb mennyiség fuvarozása még nem kezdődött meg. Nemcsak mezőgazdasági alapanya­got, hanem már kész- vagy félkészárut is adnak fel a megye élelmiszeripari üzemei külföldre, illetve a hazai keres­kedelemnek. Erről mit tud mondani a vasútigazgató? — Konzervet Kecskemétről és Kalo­csáról a szovjet megrendelőknek mint­egy 12 ezer, egyéb szocialista országok­ba 3200, a nyugati vásárlóknak 4 ezer, míg belföldre mintegy 1600—1800 ton­nát szállítunk. A Szovjetunióba kerülő áruk nagy többségét konténerekben adják fel. Az italáruk szállításában élénkülés tapasztalható. Nem kevesebb mint 20 ezer tonna bort, pezsgőt külde­nek szovjet, NDK, csehszlovák és len­gyel exportra Csengőd, Kiskörös, Ta- jó, Jánoshalma, Bácsalmás, Nyárlő- rinc, Izsák és Helvécia állomásokról. A Szovjetunióba a fagyveszély beálltá­ig konténerekben, a többi országba fe­dett kocsikban történik a szállítás. Az építő- és építőanyag-ipari szállí­tások a közelmúltban növekedtek, át­terelődtek a vasútra. Ezekből vajon mennyit s hova fuvaroz a MÁV? — Kavicsból Szalkszentmárton és Baja vasútállomásokról mintegy 80 ezer tonnát továbbítunk. A Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság a me­gye több állomásáról 35 ezer köbméter szerfát küld osztrák és jugoszláv piac­ra, valamint 10 ezer köbmétert belföld­re. A Gemenci Erdő- és Vadgazdaság jelentős mennyiségű, 150—200 vagon szerfát szállíttat nyugati exportra Baja és Pörböly állomásokról. Az igazgató­ság az említett árucikkek fuvarozása mellett folyamatosan gondoskodik az energiahordozók, különféle építőipari anyagok és a lakosság ellátását szolgá­ló áruk fuvarozásáról is. Minden évben szokott lenni rakodá­si verseny. Ebben az évben a MÁV Vezérigazgatósága meghirdeti-e ezt ma vállalatok, a szállításban érdekelt dol­gozók részére? Ez azért is érdekes, mert a hétvégeken, a munkaszüneti napo­kon történő ki- és berakodással növel­hető a kocsifordulók száma. — A fuvaroztatókkal való együtt­működés érdekében az elmúlt hetekben a nagyobb vasúti csomópontokon fu- varoztatói értekezleteket tartottunk. Legutóbb Kiskunhalason negyvenöt fuvaroztató részvételével egyeztettük a szállítási feladatokat, illetve a soronlé- vő tennivalókat. Az őszi forgalmi fel­adatok végrehajtásának elősegítése, a vasúti rakodások egyenletességének biztosítása és gyorsítása érdekében a Központi Szállítási Tanács titkársága és a MÁV Vezérigazgatósága az idén is meghirdette a vasúti rakodási versenyt. Ennek az első szakasza szeptember 17- től október 31-ig, a második november 1-től december 18-ig tart. A verseny­ben, az előírt követelmények teljesítése esetén azoknak a vállalatoknak a szál­lításban érdekelt dolgozói vehetnek részt, akik a hétvégi kocsiki- és -bera­kodásokban a legeredményesebben se­gítik a vasút munkáját. Nem tartozik szorosan az őszi szállí­tási csúcshoz, de szeretnénk megkér­dezni, hogyan működik a Szeged és Szabadka közötti személyvonatpár, si­került-e a kísérlet, s vajon szeptember 25-én beszüntették-e a vonatok közle­kedtetését? — Mint ismeretes, Szeged és Szabad­ka között napi két pár személyvonat közlekedik, amelyeket Bács-Kiskun megyeiek is igénybe vesznek. A nagy érdeklődésre való tekintettel a kísérleti idő, szeptember 25. lejártával nem szüntettük be a vonatok közlekedteté­sét, azok december 31-ig folyamatosan járnak. A két pár vonat a korábbi meg­állási helyekkel — Röszke, Horgos, Palics, Szabadka és vissza — közleke­dik, a' menetjegy ára egységesen egy útra 50 forint, a gyermekek számára az előírt kedvezmények érvényesek, de ezt belföldi utazásra nem lehet igénybe venni. • Alupasztát rakodnak a kecskeméti nagyállomáson. Gémes Gábor Eladni tudni kell — Gyürrrrheti, csavarhatja, locsolhatja, ennek a köpppenynek nem árt a jégeső sem!.'.. Tessék, tessék, háziasszonyok! Ez valódi NDK-áru! A karalábé-, zöldhagyma- és retekhalmok friss illatú folyosóm kívül, az üzletpavilon előtt har­sány hangon kínálja portékáját a piaci árus. Dudor bajusza körül kivörösödött a bőr, s fénylő izzad­ság jelzi, nem kis munka a kiabá­lás. Míg szónokol, a zöldesbarna, lakkfényű esőköpenyt széles moz­dulatokkal csavarja rövid, vastag karjára. A köpeny valóban nem szakad el. Még akkor sem, mikor kiszá­mított pillanatban ügyesen meg­rántja a műanyagtekercset. — Vegyék, míg a készlet tart! — zeng figyelmeztetően szózata. — Csak háromszázötven forint darabja... A bolt azonban nem akar men­ni. Az emberek gyanakvóan mére­getik az eladót, rikoltozó erőlkö­dését. De legfőképpen az olcsó portéka ülteti el bennük a kétke­dést. Az árus most taktikát változtat. Körülbelül az eddigi szöveget is­métli, ám hatásos kis szünet után, hangját némileg megemelve —, ezzel fejezi be: — Vakok munká­ja... Ez a váratlan pszichológiai for­dulat meg is hozza az eredményt. Úgy meglepi a hozzá legközelebb álló fiatalasszonyt, aki eddig tes- sék-lássék fogdosta, morzsolgatta a köpeny anyagát, hogy szó nélkül számolja ki a háromszázötven fo­rintot. Példáját mindjárt hárman is követik. Aztán már beindul az üz­let. Pláne, hogy az előbbi fiatal- asszony fel is próbálja az esőka­bátot, s az —, mintha ráöntötték volna. Kissé odébb sárga fakalitkák piramisa áll egy asztalkán. A ka­litkában sárga, zöld, kék törpe- papagájok ugrándoznak, frityeg- nek. Sok a néző. Fekete inges, vékony arcú fiatal férfi az árus. — Nem repül el? — mutat egy öregember az egyik madárra, amely a kalitka tetején — kívül kucorog. — Nem. Ez szelíd papagáj — nyugtatja meg a madárkereskedő, és ha már beszélni kezd, folytatja. — A ház dísze a papagáj. Díszít­sék lakásukat ezzel a madárral! Beszélő papagájt tessék! Reklám áron—soha vissza nem térő alka­lom! — Mennyibe kerül egy madár? — érdeklődik egy ragyogó fekete szemű, alacsony ifjasszony, aki szinte megbabonázva, félig nyitott szájjal szemlélte eddig az apró vir­gonc jószágokat. — A lány kétszáz forint, a be­szélő — a fiú — kétszázhúsz, ket­tőharminc. Melyik milyen, asszo­nyom. — Melyik a beszélő? — Például itt van ez — nyúl a piramis hátsó részén álló fakalit­kába az eladó. — Karcsú, csinos, nézze ezt a porcelánkék tollát... Gyuri... Gyere csak Gyuri­kám ... Tetszik látni, meg van gyűrűzve a lába, amennyiben nem felel meg, tessék panaszt tenni. Itt a címem is... Pardon! Milyen kalitkát tetszik hozzá? Ez a legki­sebb hatvan, a nagyobb kilencven forint. Emez, a drótkalicka két­százforint. Ezt a hatvanforintosat tetszik? — Nej ne azt. Azt a nagyobbat tessék! A drótosat. A fakalicka régi lakója kikerül, bedugják Gyurit. A deszkaaljra — ceruzával — rákerül a pesti cim. — És csak a Gyuri nevet tudja megtanulni? — kérdi fizetés köz­ben az asszonyka. — A világon nincsen olyan szó, amit a papagáj meg ne tanulna, kérem. Ez fiú, azért tanítható meg beszédre. — A lány-madár nem? — Azt tetszik hinni, a papagá­joknál nem úgy van, mint az em­bereknél? .. .Itt is a fiú a nagyobb dumás. Ez is azzal fűzi be a papa­gáj-lányt ... Méltóztassék, tes­sék választani! Itt kapható a lá­nyok öröme, a fiú-papagáj! Tóth István Rosszul csíráznak a rozsvetőmagok A kánikula fordulópont volt Már a kalászosok aratása után nem sokkal lábra kaptak azok a hírek, melyek szerint e növények vetőmagjának csírá­zóképessége nem éri el a szabványban meghatározottakat. Persze míg mindez bizonysággá vált, telt az idő, hiszen labo­ratóriumi vizsgálatok, adatok összesítése volt szükséges. Az agrártermékek hatósági vizsgálatát — köztük a vetőmagva­két is — a Mezőgazdasági Minősítő Intézet munkatársai végzik. A Bács-Kiskun Megyei Területi Központ, a már jó néhány esztendeje megtörtént specializáció után, a gabona­félék és a napraforgó vetőmagjait vizsgálja. Most, a vetésidő közeledtével már többé-kevésbé általánosítható következte­téseket tud levonni Dómján Gergely, a TK vezetője. Ez így még nem sokat mond. Próbálkozzunk számítások­kal, és máris kiderül néhány dolog. A korai fajták hozamban és a laboratóriumi méréseknél is jól vizsgáztak. Aztán egy ponton fordult az eredmény. Ez a pont az első kánikulai hullám után következett be. Az ez után aratott középérésű búzák hozama akár 1000 kilogrammal is kevesebb, mint az előzőeké, annak ellenére, hogy a koraiak genetikailag köztu­dottan kevesebb termésre képesek. Ugyanekkor a csírázás! százalék is visszaesett. A későieket vizsgáló gyors, reprezen-„ tatív felmérés szerint még gyengébb az eredmény, meglepően gyengén csírázott például a Gk-Zombor. A forróság károsí­tó hatása tehát egyértelmű. Több őszi árpát fémzároltak Az idén megyénkben a kalászosok vetőmagtermő területe 15—20 százalékkal volt több, mint az elmúlt esztendőben. Az innen származó termésnek a számítások szerint bősége­sen elegendőnek kell lennie Bács-Kiskun ellátásához. Ez így is van, általánosságban. Az őszi árpa vetőmagtermő területe ebben az évben több mint ezer hektár volt, melynek 9 száza­lékát fajtakeveredés miatt a szántóföldi szemlék során kizár­ták. A múlt évinél mégis 23 százalékkal nagyobb mennyisé­get fémzároltak a szakemberek. A mennyiségi növekedés részben az aratás időpontjának, részben a jó hozamnak köszönhető, de a minőség is jobb, mint tavaly: 30 százalék­kal több lett az első osztályúnak minősített mag. A fajtavá­lasztékkal sincs gond, a vetőmagtermő terület mintegy 40 százalékát a Kompolti korai foglalja el, ezt keresik leginkább a gazdaságok, de kezd tért hódítani a GK-Omega és a Slado- ran fajtajelölt is. Dőlés, fajtakeveredés Az őszi búza vetőmagvizsgálatánál már nem ennyire egyértelműek az adatok. Az összes bejelentett őszibúzavető- mag-termő terület 1988-ban elérte az 5700 hektárt, ennek viszont mintegy negyede a szántóföldi szemléken nem felelt meg az előírásoknak, jórészt megdőlés, fajtakeveredés miatt. A választék bőséges, a Balkán, a Ljubilejnaja, a Vítka (sokan Fk—160 néven ismerik), a Gk-Öthalom, az MV—14 a szo­kott arányban szerepel, de feljövőben van az Fd—10, a Gk —3282 fajtajelölt, a Gk-István, a Gk-Szőke, az MV—15. Rozsból segítségre szorulunk A rozs a kalászosok között utolsóként aratott növény, ez az idei termésen meg is látszik. Az aszály károsító hatása ennél jelentkezett leginkább. Összesen 1414 hektáron állítot­tak elő a gazdaságokban rozsvetőmagot, a Kisvárdai 1-est és a Dankovskie Zlotét körülbelül azonos nagyságú terüle­ten, a többin osztozott például a Dankovskie Nőve és a Lovászpatonai fajta. Az e területről lekerülő mennyiség és választék fedezte volna a megyei rozsvetőmagigényt. Csak­hogy e növényt kimondottan és nagymértékben károsította az aszály. Érdekes, hogy a helyhez, adottságokhoz jobban szokott, 1941-ben államilag elismert Lovászpatonai fajta minőségében és hozamában is kevésbé károsodott. Igaz, ennek területaránya kisebb. A másik magyar fajta, a Kisvár­dai 1-es nagyobb területen, de kisebb termést hozott és hasz­nálati értéke nem érte el a szabvány kívánalmait. A labora­tóriumi eredmények szerint a szabványtól eltérőkben nagy szórást mutattak a rozsok, 66-tól 85 százalékig is mérhettek csírázási százalékot. Sőt egyes táblákon belüli részekről érke­zett vetőmagminták között is érzékelhető volt eltérés. Az idei mintegy 2300 tonna rozsvetőmag 29 százaléka kaphatott alkalmas minősítést, így e növény szaporítóanyagából más megyék segítségére szorulunk. Általános tapasztalás: a kalászosok vetőmagját vizsgálva ott találtak jobb értékeket, ahol a tőállomány nem volt túlzottan sűrű. Valós érzékelésnek tűnik az is, hogy a táblán felmelegedett vetőmagok a tárolókban, ha erőteljes szellőz­tetéssel, illetve gyors tisztítással nem „hűtötték le” őket, jelentős mértékben veszítettek csírázási képességükből. Gál Eszter’ ANYAGI HASZNOT IS HOZOTT! Polgári védelmi gyakorlat a Jonathánban A megyei polgári védelmi parancs­nokság — és ebben biztosan nincs egyedül — a kiképzések és továbbkép­zések egyetlen és igazi céljának azt tart­ja, hogy szükség esetén a polgári védel­mi erők képesek legyenek az emberi életek és az anyagi javak mentésére, az életfeltételek újrateremtésére. Szaksze­rűen ezt úgy szoktuk nevezni, hogy al­kalmazási készenlétbe helyezhetők, il­letve alkalmazhatók legyenek a külön­böző szakszolgálatok, hiszen rendkívü­li felelősség az állampolgárok életének, s a hosszú, áldozatos munkával és óriá­si anyagi eszközök ráfordításával létre­hozott értékeinek védelme. Ezek a gondolatok adták a cselekvés vezérfonalát azon a gyakorlaton is, amelyet a kiskunmajsai Jonathán Ter­melőszövetkezet dolgozói hajtottak végre. A gyakorlat elgondolása abból indult ki, hogy a'polgári védelem alap­vető feladatának és rendszabályainak alkotó részeként kell a katasztrófavé­delemmel összefüggő tevékenységet el­látni. Így állították be azt a bonyolult, de adott esetben elképzelhető helyzetet, hogy míg a törzs azzal dolgozott, hogy az alkalmazási készenlét feladatait vég­rehajtsa, a feltételezés szerint váratlan földrengés rázta meg a környéket és a termelőszövetkezet több telephelyén kisebb-nagyobb károk keletkeztek. A helyzet bonyolultságát fokozta — ami szintén valóságosan is elképzelhető —, hogy az elsősegélynyújtó századot, amely a gazdaság egyik melléküzem- ágának legnagyobbrészt női dolgozói­ból áll, azonnali indulással elvezényel­ték a megye más részébe. Igen-igen próbára tette az üzemi pol­gári védelmi parancsnok és törzs — előre megtervezett — munkáját ez a • Oltják a tüzet. helyzet. Gépjárműveken menetkésszé kellett tenni az elsősegélynyújtó száza­dot, s ellátni minden felszereléssel. Közben a parancsnok utasítást adott a termelőszövetkezet sárkányrepülőinek — amelyek vezetője sok más feladata mellett már jártasságot szerzett a felde­rítésben is-1—, hogy szálljon fel és kezd­je meg a felderítést. A parancsnoknak dönteni kellett, s azonnal intézkedett, hogy mentsék az embereket, zárják el a gázvezeték fő­csapját, áramtalanítsák az épületet, te­gyen javaslatot a törzsparancsnok a mentési munkák végrehajtására. En­nek értelmében folytatódott az embe­rek mentése, a tüzek oltása. A gyakor­lat azt bizonyította, hogy a parancsno­ki és a beosztott állomány nem hiába töltötte idejét az elmúlt évek során a továbbképzéseken, a felkészítéseken. Megtanulták azt is, hogy bár a ter­mészeti katasztrófák az emberi tevé­kenységtől függetlenek, előfordulási le­hetőségük térben és időben bizonyos mértékig meghatározható és igy arra is van remény, hogy a több ezer éves ta­pasztalatok alapján a védekezés kiala­kítható. S az anyagi haszon mintegy 50 ezer forint sem volt megvetendő, mert a gyakorlat során elbontottak egy erre váró épületet, végrehajtották az állategészségügyi vizsgálatokat, a bir­kák fürdetését. Az üzemi komplex gyakorlat koro­nája a polgári védelmi kiképzésnek, fel­készítésnek, amelynek végrehajtása után bátran merjük mondani, hogy a polgári védelmi szervezetek képesek a váratlan, bonyolult, veszélyes és nehéz feladatokra, békében és az esetleges há­borúban egyaránt. Gál Jenő alezredes Vegyes savanyúság szovjet exportra A konzervgyárakban javában tart a nyáron termelt zöldségek feldolgozása. A Budapesti Kon­zervgyár I. számú gyáregységé­ben az uborka mellett 2600 ton­na vegyes savanyúságot is készí­tenek. A megrendelő kívánsága szerint ízesített terméket teljes egészében a Szovjetunióba szál­lítják. Képünkön: pasztörizálják a készárut. (MTI-fotó)

Next

/
Thumbnails
Contents