Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-06 / 239. szám
(Folytatás az 1. oldalról.) májaként a tagsági jogokat értékpapír formájában kifejező, ezen nyugvó részvénytársaság, az rt. működésének rendezése fejezi be a szabályozást. A törvényjavaslat alapján — a szövetkezetek kivételével — egy törvénybe kerül az üzleti vállalkozásra irányuló valamennyi társas vállalkozási forma szabályozása — mutatott rá a tárca vezetője, s utalt arra, hogy ilyen magas szintű és ilyen mértékben kidolgozott rendezéssel először Magyarország lép a világ közvéleménye elé. — A társasági törvény -— mondotta a továbbiakban — beilleszkedik gazdasági jogrendszerünk modernizálásának folyamatába, ugyanakkor minőségében más törvény, mint gazdasági jogunk korábbi részei. A politikai intézményrendszer demokratizálása, a gazdasági alkotmányosság kiépítése jegyében a benyújtott javaslat nem kerettörvény, hanem a társasági jog teljes szabályozását magába foglalja. Ez a jogalkotás-technikai feltétele annak a már hangsúlyozott követelménynek, hogy a jogi szabályozás valóban hosszabb távra kiszámítható kereteket adjon a gazdasági magatartás számára. Elfogadása esetén a törvényjavaslat jelentős mértékben továbbgyűrűző hatást gyakorol a gazdasági jogrendszerünk egészére. A szükséges jogszabályi változásokra részben már idén, részben jövőre sor kerül. A törvény társadalompolitikai hatásáról szólva kijelentette': ez a jogszabály hozzásegít a racionális cselekvés terjedéséhez a gazdaságban; segít megteremteni és szélesíteni azt a gazdaságilag független, vagy talán inkább önálló réteget, amely a maga gazdasági erejére támaszkodva képes politikailag is önállóan és ésszerűen cselekedni. Ez a jogszabály tehát jelentősen hozzájárulhat a politikailag is racionális magatartás terjedéséhez, politikai kultúránk átalakulásához, és az ország számára oly nagymértékben szükséges politikai stabilitáshoz. A következményekkel számolni kell Égy döntésnek, egy jogszabálynak azonban nem csupán várt vagy kívánt következményei vannak — fejtette ki a továbbiakban. — Ha várjuk és kívánjuk e törvénytől a tőkemozgást, a befektetés és vállalkozás fellendülését, tudnunk kell, hogy ez fokozza a jövedelemkülönbségeket, tudnunk kell, hogy magából a kockázatvállalásból és befektetésből is származik majd jövedelem, amely szándékaink szerint is újra befektethető és újabb jövedelmet eredményezhet. Ennek a lehetőségét szélesíti a törvényjavaslat. A jövedelemkülönbségek azonban igazán akkor irritálják a társadalmat — tette hozzá —, ha látványos és irracionális fogyasztásban nyilvánulnak meg. A személyi jövedelemadó amúgy is hozzásegít a magas jövedelmek kezeléséhez, nincs tehát szükség arra, hogy ésszerűtlen korlátokkal óvjuk a társadalmilag hasznot hajtó befektetésektől és a belőlük adódó jövedelmektől társadalmunkat.’ Kulcsár Kálmán expozéjában hangsúlyozta: — A most beterjesztett és a társadalmunk jelenlegi arculatához, gazdasági lehetőségeinkhez igazodó törvény működése vegyes gazdaságot tételez fel. Messzemenően elismeri az állam- polgári és a vállalati vállalkozások szabadságát, a gazdasági alkotmányosság körébe tartozó alapjogként teremti meg az állampolgárok, illetve szervezeteik részére a társulási jogot, leépíti a társaságok feletti államigazgatási gyámkodást, kiteljesíti a társaságokkal kapcsolatos bírói tevékenységet. E törvény alapján tehát igen tág tere nyílik a felelős állampolgári és a vállalati cselekvésnek. Nyilvánvaló, hogy a legnehezebben az emberek tudata alakítható át. Az ideológiai munkában éppen ezért nagy súlyt kell helyezni annak beláttatására, hogy a részvénytársaság, a tőzsde és más társasági fogalmak olyan technikák, módszerek, eszközök, amelyek nem kizárólag a kapitalista társadalmakhoz kötődnek, hanem társadalmi tartalmuk szerint ítélendők meg, így céljaink elérése érdekében is maradéktalanul felhasználhatók. Az igazságügyminiszter ezután arról szólt, hogy a társasági törvény egységes. Hatálya tehát kiterjed a törvényben természetes személyeknek nevezett emberek, illetve jogi személyeknek nevezett szervezetek, továbbá a belföldiek és külföldiek társulásaira egyaránt. Bevezetésének feltételezhető hatásait elemezve hangsúlyozta: — A gazdálkodás állami szektorában 1984—1986. között jelentős változások mentek végbe. Az állami vállalatok több mint háromnegyed része önkormányzó, illetve önigazgató állami vállalattá szerveződött át. Ezeknél a vállalatoknál az állam tulajdonosi jo- gainak túlnyomó többségét átruházták a vállalati tanácsra, illetve a közgyűlésre vagy a küldöttgyűlésre. Ezzel jogi értelemben végbement az államigazgatás és á vállalati gazdálkodás szétválasztása. A vállalati tanácsok működéMEGNYÍLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS ŐSZI ÜLÉSSZAKA sét eddig is számos jogos kritika érte. Ezeket is figyelembe véve készülünk az állami vállalati törvény módosításával a hiányosságok kiküszöbölésére. Arról azonban nem feledkezhetünk meg, hogy az államigazgatás és a vállalati gazdálkodás elkülönítése nélkül vállalatok közötti társasági koordináció, piaci integráció sem képzelhető el. Ezért az 1984-es változások kedvező vonásait is hangsúlyozni kell. Nem lehet cél, hogy a vállalati tanács, illetve közgyűlés vagy küldöttközgyűlés által irányított vállalatok külső nyomásra kampányszerűen valamilyen társasági formává alakuljanak át. Erre az állami vállalatok jelentős részénél nincsenek meg az objektív feltételek. Tágabb lehetőség magánszemélyeknek Fel kell ismerni azonban azt is, hogy például a külkereskedelmi vállalatoknál, vagy a több gyáregységből álló nagyvállalatoknál az önkormányzó, illetve önigazgató formák nem váltak be. Ebben a körben tehát a gazdasági társaságként, különösen pedig a kft.- ként vagy a részvénytársaságként való működés kerülhet előtérbe, mint ahogy ezt több nagyvállalatunk eddigi gyakorlata is igazolja. A törvényjavaslat az egységes szemléletre tekintettel külön szövetkezeti vagy mezőgazdasági társasági formát nem tartalmaz. Igyekszik azonban a lehető legnagyobb teret adni a szövetkezetek egymás közötti társulásainak. Megfeleld lehetőséget ad arra, hogy a szövetkezetek az általuk alapított társaságokban a szövetkezeti, illetve a mezőgazdasági sajátosságokat messzemenően érvényesítsék. A vita során felmerült, hogy a föld értékelésének problémái, illetve a földtulajdoni viszonyok magyar sajátosságai esetlegesen gátolhatják a társulásokat. A törvény a jogi akadályokat elhárítja, amikor lehetővé teszi, hogy a felek a társaságba bevitt nem pénzbeli szolgáltatást, az úgynevezett apportot a könyv szerinti értéktől eltérően értékeljék. Emellett a földtörvény módosítására megtörténtek a megfelelő előkészületek. A továbbiakban kitért arra is, hogy a magyar jogban ez idáig általában nem megfelelően rendezettek az egyes gazdálkodó szervezeti formák egymásba való átalakulásának feltételei. Éppen megindultak egy átalakulási törvény elkészítésének munkálatai is. Ez az átalakulási törvény szabályozná a gazdasági társaságok egymásba való átalakulásának kérdéseit, tehát például azt, hogy hogyan lehet kft.-ből részvénytársasággá, vagy részvénytársaságból kft-vé alakulni. Emlékeztetett arra, hogy a szakmai viták során felmerült a kérdés: a törvény hatálya miért nem terjed ki a szövetkezetekre. Mint mondotta: nem feledhetjük el, hogy a szövetkezet sajátos gazdasági társaság. Nem tekinthető kizárólag tőkeegyesülésnek, hisz a sajátos szövetkezeti elvek folytán különleges személyegyesülési vonásai is vannak. Kívánatos ezért, hogy a szövetkezeteket a jövőben is önálló törvényben szabályozzuk, amelynek azonban összhangban kell lennie a gazdasági társaságokról szóló törvény alapelveivel. Ezt követően az állampolgárok tár- • sulási lehetőségeiről szólt. Kiemelte, hogy az eddigiekkel ellentétben az állampolgárok korlátozások nélkül társulhatnak hazai és külföldi gazdálkodó szervezetekkel. Tisztán magánszemélyek is létrehozhatnakjogi személyiséggel rendelkező társasági formát, így korlátolt felelősségű társaságot és részvénytársaságot is. Mód nyílik a személyes közreműködés nélkül, tisztán vagyoni betéttel, illetve erre korlátozódó felelősséggel társaságok alapítására, illetőleg a bennük való részvételre. Külön felhívta a figyelmet arra, hogy a törvényjavaslat az állampolgárok részére is lehetővé teszi az egyszemélyes kft. alapítását, ez a kisipar és a magánkereskedelem számára, nyújt további lehetőségeket. — A törvény ezen rendelkezéseinél abból indultunk ki — hangsúlyozta —, hogy ne emeljenek adminisztratív korlátokat az állampolgári vállalkozások elé. Ezeknek ugyanis, azon túlmenően, hogy rendkívül könnyen kijátszhatók, diszkriminatív jellegük is van. Az állam piaci intervenciós léhetősé- gekkel kézben tudja tartani az állam- polgári vállalkozásokat, ha ez szükséges; így indokolatlan bármilyen külön engedély előírása a tisztán állampolgárokból álló részvénytársaságok alapításához. A törvény azonban nem teszi lehetővé a zártkörű alapítást, illetve az állami túljegyzés visszautasítását, éspedig pontosan annak érdekében, hogy az állam — szükség esetén •*- a részvények megvásárlásával a kizárólag természetes személyekből álló részvény- társaságot megfelelően átalakíthassa. Végső biztosítékként — bár több oldalról vitatottan — a törvény azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a kizárólag természetes személyekből, mégpedig belföldi természetes személyekből álló gazdasági társaság munkavállalóinak száma nem haladhatja meg az 500 főt. A gazdasági munkaközösségek esetében ebbe a létszámba a személyes munkavégzésre kötelezett tagok is beleszámítanak. Összességében tehát az eddigi tagi, illetve alkalmazotti szabályok jelentős módosításával az állampolgári vállalkozások a jelenlegieknél jóval nagyobb lehetőséget kaptak, ám a törvény — valamennyi rendelkezést együttesen értékelve —' olyan vegyes gazdaság kibontakozását alapozza meg, amelyben a gazdaság kulcspozícióval egyértelműen az állam rendelkezik. KeU a külföldi működőtőke A külföldi működőtőke behozatalának serkentése érdekében a törvény jelentős mértékben megnöveli a külföldiek társulási lehetőségeit—hangoztatta a miniszter. Külön aláhúzta, hogy a törvény szerint a külföldiek belföldi magánszemélyekkel is társulhatnak, a törvényben szabályozott hat társasági forma mindegyike nyitva áll a külföldiek előtt is. Nemcsak jogi személyiségű vállalatokat, vegyesvállalatokat hozhatnak létre, hanem az egyszerűbb, kisebb vállalkozásokban is részt vehetnek, sőt teljes egészében külföldiekből álló, 100 százalékban külföldi tulajdonban levő társaság létrehozása is lehetséges. Bejelentette, hogy előkészítés előtt áll, és még idén az Országgyűlés elé kerül a külföldi beruházások feltételeit és védelmét meghatározó törvény, amely egységes szerkezetben foglalja Ebédszünet után taps fogadta az először elnöklő Vida Miklóst, aki megköszönte, hogy megválasztották az Országgyűlés alelnökévé, köszöntötte az újonnan megválasztott országgyűlési képviselőket, és eredményes munkát kívánt nekik. Dr. Horváth Jenő (Budapest, 1. vk.), a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója a tervezetet a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében — a módosítások figyelembevételével — elfogadásra ajánlotta. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára kapott elsőként szót a vitában. Mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a törvény megalkotása szervesen illeszkedik azoknak a lépéseknek a sorába, amelyek a reformfolyamat kiteljesülését, szocialista gazdaságunkban a piaci viszonyok fokozottabb érvényesülését segítik elő. Az MSZMP Központi Bizottságának gazdasági-társadalmi kibontakozási programja és a kormány stabilizációs munkaprogramja egyaránt tervbe vette a gazdasági társaságokra vonatkozó korszerű jogi szabályozás megteremtését. A gazdasági stabilizációs és kibontakozási program meghirdetése, reformjaink következetes továbbvitele a gazdaságban és a politikában segít a nemzetközi bizalom megőrzésében — mondotta Szűrös Mátyás, majd részletesen szólt a társasági törvény várható kedvező hatásairól. Külön kitért arra, hogy az új társasági törvény által kínált társulási formák tisztább viszonyokat teremthetnek a gazdálkodásért, viselt felelősség kérdésében is. A gazdasági társaságokban a gyakorlatban jobban megvalósulhat az a régóta vallott elv, hogy a vállalkozás sorsát érintő döntéseket ott hozzák meg, ahol legnagyobb a tájékozottság, legközvetlenebb az érdekeltség. Ez természetszerűleg együtt jár azzal, hogy a döntés következményeit is elsősorban a társas vállalkozásnak kell viselnie. Az eredményességben való érdekeltség, a piaci verseny által teremtett teljesítménykényszer a társaságok elterjedésével fokozatosan átitathatja á társadalom egészének működését. Hozzájárulhat új, vonzó gazdálkodási, erkölcsi értékek megjelenéséhez, mint például a gazdálkodási önállóság, a közös és az egyéni önmegvalósítás, a kockázatvállalás és az együttműködésre kész magatartás, mások érdekei és igényei iránti figyelem, az eltérő értékekkel szembeni türelem, az üzleti becsületesség és megbízhatóság. A magyar gazdaságban nagy erők szunnyadnak, amelyek kibontakozásához azonban megfelelő kereteket, csatornákat kell kiépíteni. A társadalmi tulajdon összekapcsoló szerepét megerősítve lehetőséget kell biztosítani a különböző tulajdonformák szervezett együttműködését biztosító vegyesvállalkozások számára. Az állampolgári vállalkozások új formáinak megteremtésével jelentős nyitás hajtható végre az össze a külföldi részvételre vonatkozó pénzügyi, munkaügyi és egyéb szabályokat. Befejezésül a törvény előkészítésével foglalkozott Kulcsár Kálmán. A szakmai viták igen hasznosak voltak, és sokban gazdagították a törvényjavaslatot — jelentette ki. Példaként említette, hogy az észrevételek nyomán jelentősen megkönnyítették a külföldiek betársulását. Figyelembe vették a különböző kisvállalkozói érdekképviseletek igényeit is, de a fejlett ipari országokban is ismert, zömmel fakultatív állami többletlehetőségekről, illetve hitelezővédelmi garanciákról nem mondhattak le. így például nem sérti a vállalkozás szabadságát, ha a kft.-nél 1 millió, az rt.-nél 10 millió forint minimális alaptőke lesz kötelező. Ezek ugyanis korlátolt felelősségű társaságok, amelyekben a hitelező csak a társasági vagyonból elégítheti ki magát. Az egészen kispénzű vállalkozások számára nyitva áll a közkereseti és betéti társaság, amelyben nincs alaptőke-minimum, természetesen a tagok korlátlan vagyoni felelőssége mellett. Végül kérte az Országgyűlést, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kiegészítő és módosító indítványnyal együtt — amelyeket a kormány elfogad — a javaslatot emelje törvényerőre. egyéni kezdeményezések ösztönzésében és mozgásterének kiszélesítésében. Olyan viszonyokat kell teremteni, amelyek nem szabnak gátat az értelmes, az egyén és a társadalom számára egyaránt hasznot hozó üzleti tevékenységeknek, nem kényszerítenek valamiféle túlhaladott, óvatoskodó szabályozás következtében teljesítmény-visszatartásra. Szűrös Mátyás külhoni tapasztalatokra utalva rámutatott: remélhető, hogy az új társasági törvény, által lehetővé tett új típusú vállalkozások, az állami vállalatok vállalkozói magatartása hozzájárul majd hazánkban is az állami foglalkoztatáspolitika feszültségeinek enyhítéséhez. — Szocialista társadalmunk alapját a jövőben is az alapvető termelési eszközök döntő többségének társadalmi tulajdona, az állami és szövetkezeti tulajdon meghatározó szerepe jelenti. Egyik legfontosabb tennivalónk ahhoz kapcsolódik, hogy megtaláljuk az e tulajdonformákban lévő eszközök eddiginél hatékonyabb működtetésének módjait és formáit. Nagy hangsúlyt kell helyeznünk az elszemélytelenedett tulajdon megszemélyesítésére, a közösségek és az egyének bekapcsolódására a tulajdon működtetésébe és ellenőrzésébe. El kell érnünk, hogy az állami tulajdon valóban közösségi tulajdonná alakuljon. Saját tapasztalataink, de más országok példája is azt erősíti meg, hogy vannak olyan tevékenységek, amelyek hatékony ellátására nem az állami nagyüzemek alkalmasak, hanem a szövetkezeti, a különféle társult, magánvagy személyi tulajdon nyújtotta szervezeti keretek. Abból kell kiindulni, hogy különböző tulajdonformák nem eleve elvont mérce szerint minősíthetők alacsonyabb vagy magasabb rendűnek, hanem csak a gazdasági hatékonyság, a fejlődőképesség alapján lehet megítélni őket. A társasági törvény működésének hatására bekövetkező egyik változás az lesz, hogy módosul az állampolgárok gazdasági szerepe, jelentősebb mértékben jelennek meg az egyéni tulajdonon alapuló, kisebb-nagyobb vállalkozások. A társadalmi tulajdon összekapcsoló szerepe megmarad, szó sincs arról, hogy az alapvető területeken a társadalmi tulajdont újra magánkézbe adjuk vissza. Erre vonatkozóan a törvényjavaslat megfelelő biztosítékokat tartalmaz. Kétségtelen tény azonban, hogy a törvény hatására a magánvállalkozás kiléphet, eddigi kisegítő szerepköréből, egyes területeken lényegesen felértékelődik szerepe a termelésben és a kereskedelemben. Az új körülmények érintik az elosztási viszonyokat is. Minden bizonnyal növekedni fog a közvetlenül munkából származó jövedelmek mellett a megtakarítások befektetéséből származó bevételek aránya. Ez persze tovább erősítheti és még nyilvánvalóbbá teheti a vagyoni és életszínvonalbeli különbségeket társadalmunkban. A vagyon tehát törvényes, a munkával egyenértékű jövedelemforrássá válik. Ez a körülmény több elvi és gyakorlati kérdés újragondolásának fontosságát húzza alá. Az egyik az, hogy a magánvállalkozások és a külföldi részvételű vegyes- vállalkozások nem a kizsákmányolás lehetőségének újraéledését eredménye- zik-e. A kérdés megválaszolása annál is inkább időszerű, mert a kizsákmányo- ús megszüntetését a szocializmus történelmi vívmányai között tartjuk számon. Jóllehet a társasági törvény a jelenleginél sokkal szélesebb körben teszi lehetővé a magántevékenységek kibontakozását, s ily módon teret nyer az értéktöbblet ellenszolgáltatás nélküli elsajátítása, ez azonban nem jelenti azt, hogy az állam gazdaságpolitikai szándékaitól függetlenül jelentős magán- vállalatok jönnének létre, vagy a magánvagyon túlságosan megnövekedne. Az állam közvetett — főként gazdasági — eszközökkel befolyásolhatja a magánszektor működési feltételeit. A törvény tervezete emellett több jogi biztosítékot is tartalmaz. A megújuló politikai rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy megakadályozza a kizsákmányolás jellemző társadalmi viszony- nyá válását. Mindezek alapján Szűrös Mátyás meggyőződését fejezte ki, hogy a társasági törvény elfogadása nem eredményezi a kizsákmányolás alapjainak visszaállítását. A korábban nem gazdasági célú megtakarításokat most várhatóan a gazdaságba fektetik be hasznot hozó módon. Az eddig javarészt illegális befektetési formákból származó jövedelem az állam által ellenőrizhetőbbé és főleg adóztathatóvá válhat. Ehhez természetszerűen az állam törvényeken alapuló ellenőrző szerepét erősíteni kell. Sokak fejében megfordul, hogy a megnyüó vállalkozási formák csak a társadalom kisebb része számára elérhetőek, sőt még az is, hogy a vállalkozók bizonyos köre — hasonlóan némely állami vállalatokhoz és szövetkezetekhez — befektethető vagyona egy részét a jelenlegi gazdálkodási viszonyok ellentmondásainak és joghézagainak kihasználásával, vagy a hiánygazdaság körülményeiríélc meglovagolásá- val szerezte. A törvényes befektetés ily módon számukra a vagyon „tisztára mosását”, a gazdagodást kínálja, miközben a lakosság többsége számára az életkörülmények egyre nehezebbé, szo- rítóbbá válnak. A törvényes vagyon befektetéséhez a társasági törvény jogszerű kereteket teremt, s elismeri az ebből származó jövedelmeket. Ezt azonban meg kell különböztetni az említett ügyeskedéstől, amelynek kezelésére,'meggátlására a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani. A vállalkozások kétségtelenül megnövelik a jövedelmi különbségeket az egyének és az egyes lakossági csoportok között is. A jövedelmi eltérések túlzott mértékűvé, társadálmilag el nem fogadhatóvá válását alapvetően az adórendszerrel, illetve az örökösödés szabályozásával kell megakadályozni. Emellett azonban elengedhetetlenül szükség van- a jövedelmi aránytalanságok okozta esélykülönbségeket, az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe kerülők gondjait hatékonyan kezelő „szociális védőháló” kialakítására. A társasági formák jelentette új gazdálkodási keretek és feltételek a párt- és a szakszervezeti szervek gazdasági szerepét szükségképpen módosítják. A* pártnak a jövőben még inkább a népgazdaság fejlődésének lehetőségeivel, fő irányaival, az erre vonatkozó elképzelések kidolgozásával kell foglalkoznia, míg a szakszervezeti munkában a munkavállalók érdekeinek védelme kell hogy nagyobb szerepet kapjon. Végezetül az MSZMP Központi Bizottsága nevében Szűrös Mátyás elfogadásra javasolta a törvénytervezetet. A PÓTKÉPVISELŐ ÚJRA A PARLAMENTBEN Villáminterjú dn Molnár Frigyessel Dr. Molnár Frigyes az augusztusban elhunyt dr. Kosa Antal megüresedett helyén tegnap megkezdte képviselői munkáját. — Hány éves Ön most? — Hatvanhetedikben járok. — Korábban mennyi ideig volt országgyűlési képviselő? ,— 1957-től a legutóbbi választásokig. Több mint egy negyedszázadon át. — Kihagyott viszont három évet... — Annyiban igen, hogy a lakosság képviseletét nem láttam el, s nem vettem részt az Országgyűlés munkájában. De a megyétől nem szakadtam el, s a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja vagyok, valamint a HNF szövetkezetpolitikai bizottságának is. így tehát változatlanul politizáltam, és nagyon fontos kérdésekben letettem a garast, elősegítendő a jelenlegi változásokat. — A népfront az elmúlt néhány esztendőben élesztője volt e változásoknak, a megújulási törekvéseknek ... — Ezzel feltétlenül egyetértek. Egy sor lényeges változás történt a népfront munkájában, amelynek eredményeként érdemben tudott foglalkozni 4z aktuális társadalmi, politikai, gazdasági kérdésekkel. — Mondhatni, mindennek nyomán érzékelhető változás történt a parlament tevékenységében, a képviselők munkájában, s egyáltalán az ottani légkörben is. Ön mit érzett, érez ebből, mire számít most, mint újonnan belépett képviselő? — A képviselői munka napjainkban sokkal jobban megfelel a realitásoknak és a választók igényeinek is. Ezt bizonyítják számomra a napirendek vitái, valamint a képviselőtársaimmal folytatott beszélgetések is. Egyszóval: nagyot változott a világ az elmúlt három év alatt. — Ön szerint merrefelé? — Véleményem szerint nagyon egészséges folyamat indult el. Olyan demokratizálódás, amelyet annak idején, amikor én Bács-Kiskunban a megyei pártbizottság első titkára voltam, mindig is fontosnak tartottam. Azt, hogy csak a lakossággal összefogva tudunk igazán boldogulni. Aki ismer engem, s a megye helyzetét, az tanúsíthatja ezt. Vállaltuk ezért a kritikát is, azt, hogy afféle rebelliseknek tekintsenek minket. — Mikor is volt Ön első titkár? — 1956 végétől 1968-ig. Utána lettem a Szövosz elnöke. — Visszatérve az előző gondolathoz: a mostani változások tehát a kedvére valók... — Nagyon! Ezt így nyugodtan kijelenthetem. Lényegében a korábbi elgondolásainkat látom megvalósulni szélesebb körben. Azokat, amelyekért később bíráltak is minket. Manapság egyre többen vallják: gondolkodni kell, tanulmányozni a világot, beleértve ebbe Keletet és Nyugatot is, átvenni mindazokat az élenjáró, korszerű módszereket, amelyek a mi adottságainkhoz igazodva eredményesek lehetnek. Váczi Tamás • Dr. Molnár Frigyes — középen — megyei képviselőtársaival. A törvényjavaslat vitája SZŰRÖS MÁTYÁS: Nem éled újra a kizsákmányolás
