Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-26 / 256. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. október 26. Nevelőotthonok olimpiája A kunfehértói nevelőotthonban nemrégiben tartották a START-olimpia megyei döntőjét. Tíz sportágban (száz, négyszáz, nyolcszáz, ezerötszáz méteres síkfutás, távolugrás, kislabdadobás, súlylökés, ötpróba, kézilabda és labdarúgás) mérte össze erejét hat gyermekintézmény. A bácsalmási, a dunapataji, a fel- sőszentiváni, a hajósi, a kunfehértói és a kecskeméti — tehát valamennyi Bács-Kiskun megyei — nevelő- otthon állított versenyzőket. A Gyermek- és ifjúságvédő Intézet, a Kiskunhalas Városi Tanács V. B. Ifjúsági és sportosztálya, valamint a Kiskunhalas Városi Tanács V,. B. Családsegítő Központja adományozott serleget. így a legeredményesebb csapat elismerést a kunfehértóiak nyerték, csakúgy, mint a leányversenyek első helyezettje címet. A fiúversenyek első helyezettje Kecskemét csapata lett. Az áprilisi területi döntőre atlétikából az arany- és ezüstérmesek, labdajátékokból pedig az elsők mehetnek. A START-olimpia neves sportolók anyagi és erkölcsi támogatásával néhány éve kelt életre. Célja a nevelőotthonokban élő, s kimagasló sportképességgel rendelkező gyerekek felkutatása, felkarolása, segítése az élsportolóvá váláshoz. G. T. T. • Tóth Szilvia távolugrásban érdemelte ki az aranyat. t A kunfehértóiak egyik legeredményesebb versenyzője Gyetvai Mónika súlylökő volt, aki három arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett. • Horváth Antal kislabdadobó — a kunfehértói csapat tagja—egy ezüst- és egy bronzérmet tudhat magáénak. (Pásztor Zoltán felvételei) ÉMEG&VÁENAK' FELAJÁNLÁSOKAT Erdélyből áttelepült gyermekek támogatása Ötvenkét általános iskolás, tizenhat középiskolás és három főiskolás korú gyerekkel százhetvenhét erdélyi család települt le idáig Bács-Kiskun megyében. Felesleges volna bizonygatni, mekkora törés a fiatalok életében az új közösség, az új otthon, az elszakadás, a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás. Mindez természetesen legkevésbé enyhíthető pénzzel. Mégis ... Az Erdei Ferenc Művelődési Központ az 1988—89-es évadban előadás-sorozatot indított Erdély címmel, a KISZ Bács- Kiskun Megyei Bizottsága Értelmiségi Fiatalok Tanácsával közösen. Szándékuk szerint elsősorban a fiatalok, a diákok érdeklődésére építettek. Céljuk Erdély hiteles, tudományos igényű bemutatása, melyre már az előadók személye is biztosíték, így a résztvevők Makkal László akadémikus, Glatz Ferenc, az Országos Széchényi Könyvtár igazgatója, Andrásfalvy Bertalan kandidátus, Péterfy László szobrászművész, Bodor Fái író és Varró János irodalomtörténész— egyébként a rendezvény házigazdája — irányításával tudhatnak meg többet s mélyebben Erdélyről. S hogy mi köze mindennek az Erdélyből áttelepült családokhoz? A rendezvényekre 30 forintért vásárolhatnak jegyet az érdeklődők. Az így befolyt összeget pedig—a költségek levonása után — az a hetvenegy erdélyi gyerek kapja meg, alá szüleivel együtt Bács-Kiskun megye valamely települését választotta új otthonául. A bevétel persze nem túl sok. Előadásonként úgy kétezer forint átutalható összegre számítanak. Ezt pedig még hetvenegy felé kell osztani. Mivel a kezdeményezést nemesnek s követendőnek tartotta a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága Értelmiségi Fiatalok Tanácsa is, saját költségvetéséből ötezer forinttal hozzájárult az ügyhöz. Később újabb felajánlások jöttek, így a kecskeméti Rákóczi Ferenc Általános Iskola 7/b osztályától, a Lajos- mizsei Általános Iskolától, a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumtól. Ezek a fiúk és lányok a papírgyűjtéssel vagy őszi munkával megkeresett pénzükből ajánlottak fel ki- sebb-nagyobb összegeket kor- társaik számára. Az Erdei Ferenc Művelődési Központ és az értelmiségi fiatalok tanácsa bízik benne: vannak még osztály-, iskolaközösségek, akik segíteni akarnak. Tőlük az Erdei Ferenc Művelődési Központban Kovácsné Tóth Ibolya várja a felajánlásokat. Azokat pedig, akik Erdély tizenhatodik századig terjedő történetéről szeretnének többet megtudni, ma 18 órától, a sorozat második előadására várják Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központban. Tóth Tímea TÁRLATNAPLÓ Hangulatos tűzzománcok ; A Kecskeméti Tanítóképző .Főiskola'kamaratermében színek, témák, formák pompája fogadott Szomba- thy Zoltánná tűzzománc- kiállításának megnyitóján. A zenei bevezető után Gyet- gyádesz László mondott beszédet. Minden műből —. mondotta — szeretet árad. . A tárlat érdekessége, hogy a pedagógus alkotó szakköri tanítványaival együtt állít tó, Többféleképpen lehet zománcozni. Szombathyné a rekeszzománc technikát választotta: képeit nem rajzolja, hanem drótokat hajto- , gat, ezek adják a formát, a $ figurát, melyek közé ékszerzománcot éget. Ezt lehet itt látni, témában, színekben csodás, nőies gazdagságban. Vannak képek a mesevilágból, vallásos témájúak, modern hétköznapi jelenetek J ,'r^r megragadott, hogy ezekből az apró kis figurákból mennyi érzelem árad. Dániel című képéből a próféta magasztos áhítata érződik, csupa mozgás, vidámság a Tánc, ahogyan a három grácia hajladozik. Legtöbb képén virágok veszik körül a figurát, finom, meleg színharmóniával. Ez az első tárlata; a bemutatkozás jól, szépen sikerült, —vfm— HONISMERET — HELYTÖRTÉNET KAPITÁNY? ŐRNAGY? Petőfi Sándor és rendfokozata Akik figyelmesen lapozgatták a Bona Gábor őrnagy, hadtörténész által szerkesztett két sikerkönyvet: a „Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848—49” és a „Kossuth Lajos kapitányai” címűt, biztosan észrevették, hogy a „szabadságharc költője”, Petőfi Sándor neve és adatai egyik könyvben sem találhatók. Gondolom, nem csak én tartottam ezt furcsának, hiszen minden magyar állampolgár tudja a különböző Petőfi-élet- rajzokból, hogy a nagy költő, először Debrecenben a 28. zászlóaljban kapitány volt, majd Bem seregében az őrnagyi rendfokozatot is megkapta. Az nyilvánvaló, hogy a neves hadtörténész nem „véletlenül” és nem „kifelejtette” a sok száz név közül a költőt. De mi volt az oka, hogy egyik könyvében sem szerepelteti a nevét? Ennek jártam utána Bona őrnagynál: „Petőfi őrnagyi rangja a határesetek közé számít, mert Bem 1849. május 3-ai napiparancsában valóban kinevezte őt őrnaggyá, de a költő még azelőtt, hogy ezt a felettes szerv, az Országos Honvédelmi Bizottmány, illetve a Hadügyminisztérium megerősítette, azaz jóváhagyta volna — e rang elnyeréséhez ugyanis ez kellett —, már le is mondott arról május 8-a körül, illetve május 27-én másodszor is, a Hadügyminisztériumhoz címzett és Nagyszalontáról kelt levelében. (Ezek szerint Debrecenben a Hadügyminisztériumban jogosan kifogásolták — amikor Bem futáraként május elején ott járt — a már viselt őrnagyi rendfokozatát, hiszen azt akkor még az illetékesek nem hagyták jóvá. — M. I.) Ezt követően forma szerint .visszavonult’ a civil életbe Petőfi. A bürokrácia gépezete azonban közben haladt a maga útján, és Bem ismételten felterjesztette Petőfit őrnaggyá. Ennek lett a következménye, hogy a Hadügyminisztérium június 23-án kelt rendeletében közli Petőfi őrnagyi előléptetését, amely a korabeli hivatalos lap, a .Közlöny’ 1849. évi, Szegeden megjelent július 13-ai számában jelent meg, illetve látott napvilágot. Ennek alapján végül is hivatalosan mint őrnagyot bocsátották el Petőfit a honvédseregtől. A továbbiakban már csak azt tudjuk, hog Bem július 29-én Marosvásárheb ről jelenti a kormánynak, hogy P< tőfi mint segédtisztje ismét szóig, latba lépett. Azt Bem nem irti hogy ez milyen rendfokozatba történt”. Ezen adatok alapján — a kön; vek szerzője szerint—nem lehete Petőfit őrnagynak tekinteni. E persze méltánytalanság,- ám e: nem a szerző követte el vele szén ben, hanem az akkori hadüg; szervek: Mészáros, Klapka, se Kossuth. „Korábbi nézetemet azonba felülbíráltam — így Bona Gábc —- mert, ha formailag kétely is m< rült fel, a gyakorlatban ezt a rent fokozatot Petőfi mégiscsak megél demelte, hiszen ezt nem kiseb hadvezér, mint Bem általi kinev< zése bizonyítja. Ennek megfelelőé a Tábornokok és törzstisztek cím könyvem második kiadásába már szerepelni fog Petőfi Sándor kiegészítő fejezetben, több mi személlyel együtt.” Ezek szerint Petőfi Sándor ői nagyként esett el Segesvárnál, h nem is viselte akkor a honvédsere egyenruháját. Mező István ny. alezredes, Kecskemét MAGYARORSZÁGI ŐSBEMUTATÓ A KAMARASZÍNHÁZBAN 99 Krik!” Mintha Guy Foissy dráma- és hangjátékíró harminchetedik művének főhőséhez, főáldozatához, főmaflájához hasonlóan csak arra törekedett, hogy megteremtse egy illúzió feltételeit „Krik!” (Az öböl) című kétrészes groteszk játékával. A szerény jövedelmű Férfi évente legalább egy hétre szeretné megízlelni a tulajdonosi lét (vélt) örömeit, ezért minden év novemberére kibérel egy parányi üdülőt. Társaságában — ahol a beilleszkedés, a beleszürkülés a legfőbb kívánalom J3ő is, felesége is hivatkozhat a „nyaralónkra”, újra és újra fölte- heti az „amikor a tengernél voltunk” kezdetű lemezt, pedig a végtelennek tűnő víz helyett csak egy kis öblöcskét láthatnának kalyibájuk ablakából. A nemrégiben elhunyt Bajomi Lázár Endre parádésan szellemes fordításában Magyarországon először Kecskeméten bemutatott kétfelvonásosra osztott egyfelvonásos első hallásra azt a benyomást kelti, mintha az évezredünk utolsó évtizedeinek látleletét nyújtaná egy kéttagú család tragikomikus esetével. Az ötvenes éveinek közepén járó élelmes francia ugyanis elsősorban színházi ember. Tudja, mi kell az alkalmi játszóhelyeken, kávéházakban, az olyan kis színházakban, mint Ionescu törzshelye, a Szajna bal partján összeverődő közönségnek. Ezek az épületek egyszerűen alkalmatlanok hagyományos színházi produkciók befogadására, a Foissy számára oly kedves diáknegyedben pedig kötelező a szelíd lázadás. Elégedetlen a világgal, de nincs harag. Haragszik a kispolgárra, mint Mikszáth a dzsentrikre. Sajnálja őket a szíve mélyén. Jobb sorsra érdemes a francia, a német, a magyar, az olasz kispolgár. Ezren, százezren, millióan viselkednek a „Krik!” gyilkosához hasonlóan: „Nincs módunkban valamilyen nagy izét venni, veszünk hát egy ilyen kis izét. Csak egy hétig a tiéd, de egy álló hétig azt csinálsz benne, amit akarsz”. Ezért élünk, hajtunk, küszködünk, cipeljük irdatlan, erőnket meghaladó (fölösleges „cucokkal” tömött) csomagjainkat, vállalunk nevetségesen kínos helyzeteket, mert szeretnénk elhitetni, hogy nekünk is van valamink. így van, kedves polgártársaim? Miért írta a jól szerkesztett színházi műsorfüzet előszavának szerzője, hogy „ez a mű egyben kegyetlen szatírája a nyugati fogyasztói társadalom visszásságainak is”? Nyugati? Ugyan! Begyűrűzött, ahogyan mondani szokás a most már nem is tudom milyen világunkba is. Társadalmunk valóságára érzékenyebb íróink (Csurka, Szakonyi és mások) már egy-két évtizede fölmutatták da• A Nő (Lőrinczy Éva) és a Férfi (Vitéz László) rabjaikban a kispolgári baciluso- kat. Az ügyes—azt hiszem, ez a jelző fejezi ki legpontosabban a párizsi író tehetségének jellegét — mestermunka mindenkinek ad valamit. Csippent Brechttől, amikor is kis dalocskákban közli, hogy miként kell vélekednünk erről-arról, a színpadi történésekről. A „Krik!” végül is azért közelít a tragédiához, mert a két szereplő közül az egyik értelmetlenségekre (olcsó, hamis idillekre) áldozza életét, ráadásul hiába. Megfáradt, a napi gondoktól elfásult felesége még ilyen kisszerű célt sem tűz maga elé... Sírjunk? Nevessünk? Gondoljunk bele: ha az az átkozott tankhajó, nem éppen az ő — legalább egy hétre az ő — öblükben ügyet- lenkedi magát egy zátonyra, nem az ő álmukat piszkolja az iszamos, ragacsos fekete olaj, talán ma is „boldogan” élnek. Angyal Mária, a színház vállalkozó kedvét dicsérő ősbemutató szerzője érezte, hogy miként segíthetné a groteszk játékot a siker vizeire. A színészeknek „halálosan komolyan kell hinniök azokban az agyrémnek tűnő törekvésekben — ez a darabra jellemző /anyar, kesernyés humor forrása. Úgy kell játszaniuk, hogy a néző egyidejűleg szánja, szeresse és kinevesse őket”. Mégis csak időnként és helyenként éreztük „kegyetlenül mulatságosnak” a „Krik!” fordulata it. Az érzékelhetően nagy erőbede bással játszó színészek olykor meg feledkeztek arról, hogy (Az öbö: nem tragédia, még kevésbé bohc zat. Csodálható? Hazai színháza inkban keveset gyakorolható groteszk stílus. Mintha a Férfi ala kítójának, Vitéz Lászlónak sike rülne többször megtalálni a trage diás gyászbeszéd és a komédiás fi gyelmeztetés, okítás e groteszk já tékban kialakult arányait. Néha néha közhelyesen fogalmazott sző vegeiből végül is hihető karaktéi teremtett. Ángyai Mária és Le rinczy Éva jól értette a szerzői amikor a Nő szerepét vélte fonto sabbnak. Nem csak azért, mert családbrigádok többségében ők ; kormányosok, ők teremthetnek ronthatnak otthont. Ő az, ki ur egyéninek látszó tragédiáját — < nyaralás meghiúsulását és az olaj szennyeződésért felelős kapitán kivégzését —: szélesebb összefüggé sekben láttatja és bajba került férj megmentéséért (mert szereti őt, é ez nagy szó embertelenedő vilá gunkban) szinte kivetkőzve önma gából harcol, küzd. Gyarmathy Ágnes célszerű já tékteret ügyeskedett a tenyémy színpadból. Kellemesen szolgáltál a mondandót Hajdú Sándor dalai A szcenikai feladatokat Vujovicl György vállalta. Heltai Nándor 9 KOBAL ^ 9 * 6 ® . Vámügyi (közép- vagy felsőfokú) * ® tanfolyami végzettségű, <j ® szállítási ügyintézésben jártas munkatársat | ® keresünk felvételre. « 9 ^ ® Kőbányai Könnyűfémmű Kecskeméti Gyáregysége s ® Kecskemét, Matkói út 101. Tel.: 20-211/34. « ® 6 ® Jelentkezés a gyáregységvezetőnél. 2677 j]
