Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-21 / 252. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. október 21. Nemzetiségi politika, nemzetiségi oktatás A nemzetiségi oktatás szerves része a magyarországi okta­tási rendszernek, s így fejlesztéséhez az 1985-ös új oktatási törv ény is állami garanciát ígért. Hogy a „gazdasági nehézsé­gek” a nemzetiségi iskolákat sem kerülik ki, az evidencia. Stark Ferenciül, a Művelődési Minisztérium nemzetiségi önál­ló osztályának vezetőjétől azt kértük, vázolja, milyen tenden­ciák érvényesültek eddig, s milyen törekvések aktuálisak ma a nemzetiségi oktatásban. Tájékoztatója alapján mindenekelőtt arra kell emlékeztet­nünk. hogy a nemzetiségi oktatás nem csak a magyar oktatá­si rendszernek, hanem a nemzetiségi politikának is szerves része, s még a mai nehézségek egy része is abból fakad, hogy a háború utáni szcrencsétlenkedések — magyar—szlovák lakosságcsere, német kitelepítések — miatt a többség a leg­gyengébb nyelvismeretre alapozó nyelvoktató iskolát válasz­totta a magasabb szintű nyelvtudást feltételező nemzetiségi tanítási nyelvű iskolával szemben. Viszonylag kedvező arány csak a román iskolák közt alakult ki. Ráadásul az oktatási kormányzat is a könnyebb ellenállás irányába lépett 1960—61-ben: egységesítette a két iskolatí­pust. s ennek lefelé nivelláló hatása miatt még a megfelelő nyelvi készséggel rendelkező 11 kevés! — gyerek sem szerez­hette meg a műveltsége alapjait anyanyelvén. Ismeretes, hogy a magyarországi nemzetiségek többsége — kivételt csak a kisszámú szerbség jelent — a nemzeti nyelv archaikus tájnyelvi változatát beszéli. Márpedig az anyanyelvet — és nem anyanyelvcn — oktató iskola nem csak a tájnyelvi változat meghaladásához elégtelen, hanem a nemzeti önis­meret kialakításához is. E felismerés alapján a Művelődési Minisztérium nemzetiségi osztálya és az Országos Pedagó­giai Intézet 1968-ban hozzáláttak a hatékonyabb oktatás feltételeinek megteremtéséhez. Alapdokumentumok, tankönyvek, taneszközök készül­tek, az iskolák vonzerejével párhuzamosan nőtt a tanulók létszáma is. Egy idő után azonban új probléma jelentkezett: az anyanyelvoktatás ugyan egyre nagyobb hangsúlyt kapott, egyidejűleg azonban háttérbe szorult a komplexebb felada­tot jelentő nemzetiségi nevelés. Ez az arányeltolódás érzékel­hetővé vált a pedagógusoknak, a nemzetiségi értelmiség egé­szének, sőt a nemzetiségi szövetségek testületéinek a szemlé­letében is. így azután perifériára került az iskola szocializáci­ós feladatköre, az, hogy elősegítse a felnövekvő generációk beilleszkedését a nemzetiség egészébe. Vagyis, az anyanyelvi nevelés eszköz jellege céllá értékelődött át, csorbítva az iden­titástudat erősítését a nevelésben. Megszakítva Stark Ferenc elemzését, itt S nehogy félreér­tés essék, s a nemzetiségi iskolák pedagógusai úgy érezzék, méltánytalanul kérjük számon tőlük az eredményes identi- . tástudatra nevelést —, közben kell vetnünk: a magyar fiata-. lók identitástudatának kialakulása ugyancsak áldozatául esett az oktatáspolitika, még pontosabban a politikai manő­verezésnek! A magyar iskolákra vonatkozóan ugyanúgy fel­tehetjük a kérdést, amivel informátorom folytatta a gondo­latmenetet: — Vajon az iskolákban közvetített tananyag nyújtott-e, s ha igen, milyen minőségű kapaszkodókat a nemzetiségi azonosságtudat kialakításához? Továbbá: — Hogyan ragadható meg a nevelési folyamat számára az „egységes nemzetiségi jelleg”, amely egyformán tartalmas a baranyai és a Sopron környéki németeknek, vagy a zempléni és békési szlovákoknak? Nyilvánvaló, hogy éppen a lényegi — a helyi közösségek teremtette — sajátos­ságokat hordozó tartalmak kilúgozásával. Ehelyett tehát meg kell tanulnunk alulról fölfelé építkezni a nemzetiségi nevelés szervezésében is. A nemzetiségi oktatás korszerűsítése tehát tartalmi kérdé­sekre, differenciálásra kell, hogy irányuljon napjainkban — mindenekelőtt a pedagógusképzés bázisainak megerősíté­sével (lektorok alkalmazásával is), mert minőségi javulást csak a szaktárgyi ismeretek és a nyelvi készségek szerves összekapcsolása hozhat. Van is már néhány biztató példa arra, hogy eredményes a módszertanilag kimunkált kétnyel­vű oktatás — a baranyai Boly, a Vas megyei Felsőszölnök vállalta elsőnek a kipróbálást —, a nemzetiségi szövetségek javaslatai alapján mintegy harminc iskolában kíván kétnyel­vű oktatást honosítani az MM nemzetiségi önálló osztálya. M. I. Kinek tetszik, kinek nem SZÍNHÁZI NOTESZ Azt mondják a bennfentesek, hogy a Kecskeméti Katona József Színházban a Mária főhadnagy — felújításban színre került — öt bérletszüneti előadására minden jegy elkelt. Biztosan hasonló nagy sikere lesz Kálmán Imre ma be­mutatandó Cirkuszhercegnő cí­mű operettjének is, amelyet majd a bérletesek láthatnak ebben a hó­napban. Operett operett után, nem pa­naszkodhat a közönség. Újra fel­éledt nálunk ez a kedvelt zenés műfaj, s bevált a színház vezetői­nek elképzelése, sikerült vissza­csalogatni — a mások által elide­genített — nézősereget. Legaláb­bis az operetthez, ami persze nem könnyű dolog, hiszen ehhez tehet­séges énekesek, zenészek, látvá­nyosságot teremtő szakemberek kellenek és pénz is, nem kevés, hogy ne legyen szegényes az a ra­gyogó világ, amit ábrázolni akar­nak. Úgy néz ki, hogy Kecskeméten minden együtt van mostanában a jó zenés színházhoz. Nagy szó ez napjainkban, még akkor is, ha a műfajnak csak egyik ágát műve­lik sikerrel, s ingoványosabb ta­lajra —mondjuk a musical vagy a rock területére — nem merész­kednek. Habár egy-egy jó zenés komédia biztosan nem okozna nehézséget számukra. De ne le­gyünk telhetetlenek. El kell ismer­nünk, hogy közben a prózáról, a drámai művekről sem feledkez­nek el. Felismerve, hogy egymást is éltetik ezek a műfajok. Most lám éppen a bonviván ugrott be, méghozzá tehetséges alakítással, a nyitó darab egyik szerepébe. S hogyan is tudnának egyszerre tizenöt férfi színészt felvonultatni a három nő mellé — mint ezúttal —, ha nem segítené az operett- részleg is ekkora létszám megőr­zését, foglalkoztatását. Évadnyitóként egy kiváló pró­zai művet állított színpadra a színházi vezetés, olyan magyar szerzőtől, aki igen ritkán szerepel hazai színpadokon. A kritika fel­adata méltatni a szinrevitel, a já­ték értékeit, a jegyzetíró, mint hű­séges néző, legfeljebb arra vállal­kozik, hogy hangot ad egyéni vé­leményének, ez esetben elismeré­sének és csöndes meditációjának. Hogy tudniillik Zilahy Lajos 1933-as bemutatója után a kö­zönség egy része fanyalogva, sőt elitélően fogadta A tizenkettedik óra című művet. Nem tetszett egyeseknek a darab pacifista, há­borúellenes éle, az értelmiség nyo­morának ábrázolása és még ko­médiaként sem annak szociális felhangja. Azt hinné az ember, hogy talán manapság egészen más a közönség reagálása. Vagy talán mégsem? Meglepődhetett a mostani ren­dező, a színház igazgatója, ami­kor a páholyból letekintve azt lát­hatta, hogy a harmadik felvonás idejére már üres székek, sőt har­madnyi széksorok ásítanak a né­zőtéren. Még szerencse, hogy a hi­ány nem érződött az előadást megköszönő közönség lelkes tap­sain. — Hát igen, ez nem operett! — mondta valaki már a ruhatár felé toporogva.’ Jómagam arra gondoltam, ugyan mit is tehet a színház még azon túl, hogy színre viszi az értékes műveket és az ugyancsak színvonalas szórakoz­tatás legjobb mestermunkáit — a közönségre bízva a választás lehe­tőségét. Eszembe jutnak régebbi próbálkozások — Udvaros Béla, később Ruszt József sorozatai a jövendő közönség, a diákság szá­mára —, s az is, hogy az ízlésbeli eltolódások más kultúrahordo­zók (hanglemez, könyv) esetében is kimutathatók. De vajon sza­bad-e ezért a közönséget hibáz­tatni? Messzire vezetne ennek vé­giggondolása. A jegyzetíró csak annyit mond­hat: akik eltávoztak a darab befe­jezése előtt, csak sajnálhatják, a szerzőnek — aki már nem él — volt üzenete a mai kor számára is. Ennek az üzenetnek a közvetítői a színészek. Ők kijöttek, meghajol­tak a darab végén, és mi tapsol­tunk nekik, így köszöntük meg a munkájukat, feloldva a bennük levő feszültséget is, visszajelezve, hogy érdemes volt. F. Tóth Pál FILMJEGYZET A papa szolgálati útra ment Közhely, hogy a történelem soha nem létezhet az emberek életén kívül, mindig csak személyes sorsokban valósulhat meg. E folyamat bemutatása énnek ellenére a legnehezebb feladatok közé tartozik. Megoldásához nemcsak a történe­lem és az emberi pszichikum, hanem a „lélek” tökéletes ismerete szükséges. Erről az ismeretről műalkotásokban szá­mot adni még kevesebbek képesek. Emir Kustorica, a nálunk most látható, második filmje készítésekor is csak harminc­éves jugoszláv rendező, úgy tűnik, e titok birtokosa. Már huszonhat évesen, első, Emlékszel Dolly Belire című, a legelőkelőbb nyugat-európai fesztiválokJCannes, Velence, Nyugat-Berlin) elismeréseivel elhalmozott alkotásával beírta nevét az egyetemes filmtörténetbe. Ami persze második mű­ve megítélését egy cseppet sem könnyítette, efféle indítás után még nehezebb megfelelni a várakozásnak. Kustorica pályája ebben a vonatkozásban is rendhagyó, A papa szolgá­lati úton, van című munkája — ha két remekmű egyáltalán összehasonlítható — talán még a korábbinál is nagyobb filmélményt jelent. Erényeit csak höveli, hogy abban a „tár­sadalmi dráma” kategóriába sorolandó alműfajban, mely­ben csak igen ritkán van lehetőségünk élvezhető, hát még maradandó művekkel találkozni. Kustorica főhősei nem a történelemben, hanem egy konk­rét városban: Szarajevóban, egy valódi család szoros kötelé­keiben élnek. Az események e család tagjainak megpróbálta­tásait követik nyomon. Látszólag részletkérdés, hogy ezek éppen az ötvenes években esnek meg. A tragédiákat nem a „nagy összefüggések”, hanem a belülről megszenvedett sor­sok írják. Szinte lehetetlen, hogy az ámyalatgazdag viszo­nyok ábrázolása ne idézze meg az eljárás legemlékezetesebb magyar mesterművét: Makk Károly Szerelem című, hasonló hatásmechanizmussal működői és hasonló problematikájú munkáját. Minél több szállal, összetettebb érzelmekkel kö­tődnek e hősök a sajátosan helyi hagyományokhoz, a szara­jevói gyökerekhez, a Jugoszláviában korábban kezdődött ötvenes évekhez, annál közelebb érezhetjük magunkhoz kül­ső-belső világukat, az érzékletes, szociológiai, egyszersmind költői pontosságú tapasztalatokat. Úgy tűnik, a személyes lét „szűrőjén” egészen hasonló részletek hatolnak át s akad­nak fenn... Az emberi tartás, kitartás fárasztó, ellentmondásos, ki- nek-kinek a saját módján megszenvedett útját a filmben hol „ Malik, a tíz év körüli kisfiú naiv és tiszta rácsodálkozásával, hol pedig a rendező távolságtartóbb, de szeretetted iróniájá­val vehetjük szemügyre. A kis hős számára minden jelen időben játszódik, nincsenek történelmi előzmények. Anyjá­val ellentétben például ártatlan belenyugvással veszi tudo­másul, hogy apja havonta kétszer üzleti útra megy. Mint sejteni lehet, ezekben komoly szerep jut alkalmi barátnőinek. Legfrissebb, csinos, sportolónő kedvese nagy befolyású só­gorának is megtetszik. A lány nem mond az ajánlatra nemet, sőt, volt barátját is eltünteti a színről azzal, hogy sztálinistá­nak nevezi. 1950 nyarán e vád egyértelmű következményeket vont maga után. Malik papája sem ússza meg a rágalmazást, ráadásul sógora vizsgálja ki az ügyet, melyben az ítélet -r- internálás — már előre eldöntetett. Még Malik számára is világos, hogy a papa legújabb, szokatlanul hosszú szolgálati útjának semmi köze az előzőekhez. A téma sokáig tabu, évek telnek el, mire kiderül, hogy a férfi Lipnicán dolgozik egy kőbányában. Áthelyezésekor családja is vele tart. Az új kö­rülmények, az alkalmazkodás új formái, egzisztenciájuk ki­alakítása ugyancsak próbára teszi valamennyi ükét... Károlyi Júlia A MÚZEUMI HÓNAP MŰTÁRGYA A KECSKEMÉTI GALÉRIÁBAN äto rr? lzrkc- FERENCZY NOÉMI: nem lehet festve kihozni r soha, mint szőve... a i «I szín élete az állandó, /\SO Cili001 óráról órára történő döntés, amit nem is lehet előre, még egy másnapi munkanapra sem előkészíteni” — írja választott műfajáról naplófeljegyzéseiben Ferenczy Noé­mi. Művészetével nemcsak a magyar, hanem a két világhá­ború közötti európai gobelinszöves egyik megújítom volt, a „szép kézimunkának” tartott gobelint újra nagyigenyű mű­vészetté emelte. Édesapja, Ferenczy Károly festőművész, a nagybányai művésztefep vezető mestere. Édesanyja, Fialka Olga sikeres grafikusi, könyvillusztrátori tevékenységét hagyta abba férje vitathatatlan tehetsége, majd gyermekeinek nevelése, tanítá­sa kedvéért. Ellentétben testvéreivel — bátyjával, Valérral, aki grafikus- és festőművészként, és az ikertestvér, Bénivel, aki szobrászként lett ismert — Noémi aránylag későn kez­dett művészetéhez. Egész gyermek- és ifjúkora Nagybányán telt, de inkább a természet, a táj adta öntudatlan élmények lettek számára fontosak, és nem az itt látott művészi stílu­sok, irányzatok. 1911-ben a párizsi Manufacture des Gobelins-ben tanulta egy idős szövómestertől a technikát, s alakította saját elkép­zeléseihez. Stílusát kezdetben a szecesszió középkori mintá­kat megújító irányai, s maguk a gazdagon szövött középkori kárpitok befolyásolták. Témáit a sok-sok „nézés”, a Nagy­bányán, majd utazásai során elraktározott természetélmeny adtak. Áz első világháború, majd a forradalmak az emberek sorsával törődő, tudatos művésszé alakították. A gödöllői .szövőmühely vezetését — amivel a Tanácskormán-y megbíz­ta — már nem tudta átvenni. A bukás után'NÚgjybányára ment vissza, itt alakítőtta ki üj, monumentális stíIú'Sát. Éltű­nik a gazdag, burjánzó természeti háttér, a fő téma a dolgozó ember lett. „Nem is ábrázolja a munka akcióját, a munka iélekállapot nála” rr írta a művészt legkorábban bemutató monográfiában Tolnay Károly. Az október hónap műtár­gyaként látható „Ásó ember” című gobelin az ő hagyatéká­ból,- Firenzéből került a múzeum tulajdonába. Áz 1922-ben készült mű a'stílusváltás első megjelenése. A meleg barnákkal szőtt háttér, a feketével kontúrozott földhalmok hullámzó végtelenje előtt elmerülten dolgozik az egész teret kitöltő ember. Tömbszerűsége talán az egyiptomi és a koraközépkori szobrok egyszerű formáihoz hasonlítha­tó. A mozdulat átszellemült méltósága Giotto érzelmekkel telített, mégis visszafogott, komoly emberalakjáival mutat rokonságot. Ruházata felül mélykek, lent fehér. A profilból látható arc hosszúkás, tojásdad, a haj a fejre simul, a szem, orr, száj a legegyszerűbben jelzett. Sem férfit, sem nőt nem ismerünk fel, csak az embert. Ez az arcábrázolás mindvégig meghatározója lesz majd gobelinjeinek. Ä lila bordűr nemcsak keretez, hanem szimbolikus tartal­mak hordozójaaz arany—narancs szárnyas kerekek a gondolat időn túli szárnyalását jelentették szamára. Simon Magdolna KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügye­let ideje hétfőtől péntekig 18 órától másnap reggel 8 óráig tart, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 óra tol folyamatosan a következő hét­köznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38 (T.: 20-488). központi tömb, diagnosz­tika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsá­ki u. 5. C pavilon, lolszinti ambulancia (T.; 22-822). Ágásegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyárlő- rinc. Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit munkaszüneti napokon a kecske­méti kórház említett két épületében lát­ják el. Orgovány: Orgovány, központi ren­delő ( T.: 25); Szabadszállás, Fülöpszál- lás. Soltszemimre; Szabadszállás, köz­ponti rendelő (T.: 53-324); Kunszcnl- miklós: l-.unszeniíniklós, központi ren­delő (T.: 51-222); Dunavecse.. Szalk- szem marton, Aposlag: Dunavecse, központi r endelő (T.: 75); Lajosmizse, Felsőlajos. Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 56-173); Ke­rekegyháza. Fülöpháza, Kunbaracs: dr. Gódor Gy. (Kerekegyháza, Lenin tér 3. (T.: 71-338); Lakitelek: dr. Glied 1. (Lakitelek, Egészségház, (T.: 42- 152); Izsák: dr. Tóth M. (Izsák, Kos­suth tér 6. (T.; 74-190); Tiszaalpár: dr. Fekete F. (Tiszaalpár, Mátyás király u. .2. T.r 44-050). Lelki segélyszolgálat: a kecskeméti. 28r222-es telefonszámon naponta 18 órától, másnapi Céggel 6 óráig hívható. BAJA: az ügyeletet a bajái kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el (Pokomy u. T.: 11-244); itt fogadják a bajai, bácsbokodi, bácsborsódi.bács- szentgyörgyi, bátmonostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felső- szentiváni, garai, hercegszántói, ne- mesnádudvarí, sükösdi, szeremlei és vaskúti betegeket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsszőlősi, tataházi, mátételki kun­bajai, csikériai, madarasi, katymári la­kosokat látják el. (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket. (T.: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet, Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet ide­jén ellátják a kiskőrösi, akasztói, csen­gődi, tabdi, kaskantyúi betegeket. Kecel, ímrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 21-775); Soltvadkert: köz­ponti rendelő (T.: 31-231). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Fadrusz J. u. 4. (T.: 62-360). Ellátják a kiskunfélegyházi, galeri, kunszállási, pálmonostori, pető- fiszállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig tart. Helye és telefonja azonos a köz­ponti ügyeletével. TISZAKÉCSKE: á rendelőintézet­ben a tiszakécskei és szentkirályi bete­geket látják el. (T.: 41-011). KALOCSA: a rendelőintézetben tar­tanák ügyeletet Kossuth u. 34—36. Itt látják el Bátya, -Foktő, Géderlak, Hó- mokmégy. Miske, Ordas, Dunaszent- benedek, Öregcsertő-Csoma, Szak­már, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. (T.: 10, 122, 234). Éjszakai ügyelet: 213-as mellék. URH-szoba: 219-es mellék. A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo­csa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt. központi rendelő (Vécsey tér 1. T.: 167); Fájsz, Dusnok: dr. Szilágyi K (Dusnok, Dembinszky u. 13. T.: 24): — Dunapataj, Harta; dr. Jaksa J. (Du­napataj, Baross u. 6. T.: 84); — Hajós: dr. Pap I. (Hajós, Kossuth u. 1. T.: 10). KISKUNHALAS: a Semmelweis Kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet (T.: 21-011); Itt látják el a balotaszállási, harkakötönyi, zsanai, kunfehértói, kisszállási, pirtói betege­ket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun­majsa, központi rendelő (T.: 31-211); Jánoshalma, Rém, Borota, Kélesha- lom: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Kelebia, Tompa: dr. Császár J. (Kelebia, Bajcsy-Zsilinszky 27. T.: 47). GYÓGYSZERTÁRAK A péntek esti zárástól hét­fő reggelig a következő -gyógyszertárak tartanak ügyeletet: Kecskemét: Szabadság tér I ^ Buja: Tóth Kálmán tér 2.; Bácsal­más: Hősök tere 4.; Izsák: Dópsa Gy. u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/A; Kalo­csa: Széchenyi-lakótelep; Kiskörös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kun- szentmiklós: Kálvin tér 7.; Soltvadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Béke tér 4.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15—19.; Solt: Béke tér 6. / Ál .LATORVOSOK Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. BÁCSALMÁSI ÁLLAT­KÓRHÁZ: dr. Veréb János (Bácsalmás, Marx u. 36. T. 106). KECSKEMÉTI ÁLLATKÓRHÁZ: dr. Lakos K. (Kecskemét, Halasi u. 34. T.: 28-344). BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI -KERÜLET: Baja, Bátmonostor, Sze­retnie: dr. Steiner R. (Baja, November 7. tér. 6.), Nemesnádudvar, Sükösd, Érsekcsanád: dr. Lakatos J. (Nemesnádudvar,'Petőfi u. 84. T.: 13), Bácsszentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Tálas L. (Gara, Vörös Hadsereg u. 7/ A), Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbo- kod: dr. Lipokatich S. (Csávoly, Arany J. u. 37, T.: 29), Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Borbás Z. (Madaras, Honvéd u. 2.), Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Makay G. (Dávod, Tolbuhin u. 4.) KALOCSAI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kalocsa, Bá­tya, Foktő, BAFALMI: dr. Simon E. (Kalocsa, Vörösmarty u. 69.) Tass, Szalkszentmártón: dr. Cserép J. (Tass, Dózsa Gy. u. 31. T.: Kunszentmiklós 51-348), Dunavecse, Apostag: dr. Ma­gyar K. (Dunavecse, Bajcsy-Zs. u. 17/ Ä), Solt, Újsolt, Dunaegyháza, Állam­pusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Bíró F. (Solt, Liget u. 6. T.: 85), Harta, Dunatetétlen, Állampuszta: dr. Mészá­ros J. (Harta, Rákóczi u. 9.), Dunapa­taj, Ordas, Géderlak, Úszód, Duna- szentbenedek: dr. Mészáros L. (Duna­pataj, Vörös Hadsereg u. 7. T.: 45), Szakmár, öregcsertő,. Homokmégy: dr. Török L. (öregcsertő, Kossuth u. 34. T.: 11), Miske, Drágszél, Hajós, Császártöltés: dr. Kovács A. (Miske, Marx u. 66. T.: 12), Fájsz, Dusnok: dr. Kiss Molnár J. (Fájsz, Szabadság u. 34. T: 20). KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Kovács Gy. (Kecs­kemét, Széchenyi tér l)gj3., IV/59. T.: 24-168), Kecskemét, Ballószög, Helvé­cia, Városföld: dr. Bocskov P. J, (Kecs­kemét, Katona J. tér 10. T.: 29-725), Jakabszállás, Orgovány: dr. Bartal J. (Orgovány, Hajma A. u. 22. T.: 42), Szentkirály, Nyárlőrinc: dr. Pillér J. (Szentkirály, Dózsa Gy. u. 1. T.: 45- 012), Lajosmizse: dr. Cserényi P. (La­josmizse, Véreb u. 2/A. T.: 56-448), Tiszakécske: dr. Csitári J. (Tiszakécs­ke, Tiszasor u. 64. T.: 41-095), Ke­rekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Tóth B. (Ladánybene, Piactér u. 12. T.: 7). KISKÓRÖSI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskőrös: dr. Boros O. A. /Kiskőrös, Vattay u. 10. T.: 12-280), Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Mészáros I. (Ágásegyháza, Kossuth u. 23. T.: 20), Kunszentmik­lós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Szalay B. (Kunszentmiklós, Marx tér 10. T.: 51- 005), Szabadszállás, Fülöpszállás: dr. Schieider J. (Fülöpszállás, Kossuth u. 12. ), Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Ro- honczy Gy. (Soltvadkert, Bocskai u. 29. T.: 31-325), Akasztó, Csengőd, Tabdi, Páhi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr.1 Fe­kete F. (Páhi, Béke tér 2. T.: 46-003), Ke­cel, ímrehegy: dr. Beke J. (Kecel, Malom u. 22.) KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunfélegyháza: dr. Horváth T. (Kis­kunfélegyháza, Mártírok u. 4. T.: 61- 143), Kiskunfélegyháza, Gátér, Pálmo- nostora, Petőfiszállás: dr. Fekete M. (Kiskunfélegyháza, Jókai u. 61. T.: 61- 447), Tiszaalpár, Lakitelek: dr. Horváth L. (Tiszaalpár, Ady E. u. 89. T.: 44-191), Kiskunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. SzűtsM. (Csólyospálos, Széchenyi u. 2. T.: 3), Jászszentlászló, Szánk: dr. Mi­hala F. (Szánk, Árpád u. 28. T.: 31 -942), Bugac, Kunszállás, dr. Szabó G. (Bu­gac, Felsőmonostor 577. T.: 72-570). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET: Kiskunhalas: dr. Horváth L. (Kiskunhalas, Fazekas G. u. 17. T.: 22-554), Zsana, Harkakö- itöny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Erdődi J. (Kunfehértó, Schönherz Z. u. 5. T.: 21-070), Jánoshalma: dr. Vass I. (Jánoshalma, Magyar L. u. 18. T.: 415), Borota, Rém: dr. Fekete I. (Borota, De­ák F. u. 48. T.: 471), Mélykút, Kisszál­lás: dr. Simon J. (Mélykút, Kossuth u. 13. T.: 168), Tompa, Kelebia: dr. Varga J. (Tompa, Szabadság tér 3. T.: 35), Bá­csalmás, Csikéria, Bacsszőlős, Kunba­ja: dr. Rácz I. (Csikéria, Kossuth u. 21. T.: 4), Tataháza, Mátételke, Bácsalmás: dr. Csibri J. (Bácsalmás, Petőfi u. 48.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents