Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-21 / 252. szám
1988. október 21. • PETŐFI NÉPE • 3 V. Vannak változások? Kerekasztal-bes^élgetés a megújuló pártmunkáról A májusi pártértekezlet óta felfokozott iramú a politikai élet: a tagság Hagy lendülettel vetette magát a vitákba, küzd a változásokért. Bócs-Kiskun sem kivétet, legjobb példa erre a végül is csak összehívott pártértékezlet — az alapszervezetek kiálltak a politizálás új módszerei, a változások mellett. Hogyan látják az elmúlt Időszak eseményeit hivatásos, választott politikusok? Élére tudott-e állnia párt a reformfolyamatoknak? A többi között ezekre a kérdésekre kerestünk választ a Petőfi Népe kerékasztalánál. Vitapartnereink voltak: Miskolczi János kalocsai, Simon Gábor kiskunhalasi és Somogyi László kiskunmajsai első titkár. Szerkesztőségünket Ballal József képviselte, e Miskolczi János Petßß Népe: Azt ma mindenki elismeri, hogy politizálni már semmiképpen sem lehet a májusi pártértekezlet előtti módon, ám a változásokról megoszlanak a vélemények. Hogyan érzékelik ezt Önök? Simon Gábor: Változások vannak, bár nehezen mérhetőek. A jelenség szintjén mindenesetre nem sokkal látszik több, mint hogy az alapszervezetekben megerősödött az egészséges vitaszellem. Ez természetesen a pártbizottság korábban kialakított munkamódszerét sem hagyta a régiben. A helyi teendőket összefoglaló munkaprogramunk már ennek jegyében készül két lépcsőben: az alapszervezetek javaslatait a városi pártbizottság dolgozta át munkatervvé, ám elfogadása előtt ismét kikérjük a tagság véleményét. Mindennek kedvező a visszhangja, érezhetik a kommunisták, hogy maga a vezetés is óhajtja a változást — ezt ugyanis nem mindenki hitte el. Egyikünk sem ugyanaz, mint volt Miskolczi János: A várakozás a felső szinten bekövetkezett személyi változások iránt volt — különösen az első hetekben jí- óriási. Mára ez lecsillapodott. Nem történt ugyanis olyan gyors változás az ország életében, mint amekkorát sokan — indokolatlanul — vártak. Kalocsán és vonzáskörzetében, ahol a pártmunkának is sajátos feladatokat ad, hogy a hetvenezer lakos közül csak húszezer él a városban, a többi a 23 településen, mostanra kikristályosodott az a vélemény, hogy a legfonto- .sabb dolgok nem másutt, hanem helyben dőlnek el. Erre tulajdonképpen már 1984 óta lehetőség lenne, ám a személyi feltételek nem mindenütt adottak, és ahol nem, ott bizony szükség lesz változtatásokra. A politikai hangulat az utóbbi időszakban romlott, korábban háromszor annyian léptek be a pártba, mint ahányan távoztak, most ez az arány a visszájára fordult. Mindenképpen meg kell tehát újítani a munkánkat éppen ezért egytestületes pártbizottság megalakításán gondolkodunk. Nem lenne külön végrehajtó bizottság és pártbizottság, hanem csak egy, a mainál jóval kisebb létszámú pártbizottság, amely havonkénti ülésein szinte folyamatosan tudna dolgozni, esetenként ad hoc bizottságok segítségét kérve. Módosítani kívánjuk az apparátus szerepét is, gyökeresen átalakítjuk a korábbi instruktori rendszert. Szakmai segítséget szeretnénk nyújtani konkrét kérdések megítéléséhez, megoldásához, ám nem instrukciókat. Somogyi László: Egyikünk sem ugyanaz, mint áprilisban volt. Az azóta és akkor történtek megváltoztatták szemléletünket, gondolkodásunkat. Úgy látom, hogy a tagság is megnyugodva veszi tudomásul, hogy végre a Központi Bizottság is arról vitázik, amiről a tagság, és amiről eddig is kellett volna, hogy beszéljenek, mert az információs jelentések eddig is elmentek. Ez azonban csak a dolog egyik oldala. A másik az, hogy nemcsak az MSZMP újult meg, maga az egész politikai élet is. Elkeseredett, néha kimondottan rosszindulatú .közegben dalgo- raÄrpölitikai csatározások közepette próbálunk változtatni: Mi már nyáron mérlegelni kezdtük, rendezzünk-e pártértekezletet és hamar döntöttünk, hogy igen; 21 alapszervezetünk 700 tagja egyöntetűen támogatta a megyei pártértekezletet is. Nekem nincsenek olyan illúzióim, hogy mindenben és mindenütt a párt kezdeményez — előznek bennünket jobbról és balról. Nekünk önmagunkkal kell versenyezni, nem a Magyar Demokrata Fórummal, melynek egyik bástyája Majsa, vagy mondjuk a FIDESZ-szel, bár elfeledkezni róluk, „átnézni” rajtuk óriási politikai hiba lenne. Mi szintén egytestületes pártbizottságot akarunk, ráadásul olyat, aminek a felét közvetlenül az alapszervezetek választanák, és ezek a delegátusok kötelező jelleggel évente cserélődnének. emberhez vigyük el, mert csakis így szüntethető meg sok állampolgárban az az érzés, hogy vele a tanácselnök, az első titkár sohasem találkozik. Ez ugyanakkor végét kell hogy jelentse a kinyilatkoztatásoknak is. Ma már nem képzelhető el üzemi ülés, hogy az igazgató elmondja előre megírt beszámolóját, majd a munkások elmennek. Nem. Fölteszik kérdésüket és elmondják véleményüket; erre eddig nem' nyílt elég lehetőségük. Űj és újuló fórumok Petőfi Népe: Mindaz, amiről most nyíltan beszélünk, nem is olyan régen még bizalmas pártügynek számított: a nyilvánosság kapui napról napra tágab- bak. Önök mit tettek a helyi nyilvánosság szélesítéséért? Miskolczi János: Igazából még csak elképzeléseink vannak, ezek között — a környékbeli jó példákat is látva -a első helyen áll egy térségi lap megteremtése. A meglévő üzemi lapok későn, és nem is a politika szemszögéből tárgyalnak kérdéseket, de nem fórumai a helyi nyilvánosságnak. Reméljük, hogy a tervezés alatt álló URH rádióadó Kalocsán és környékén is lehetőséget teremt. Gondunk, hogy a telefont illetően térségünk Bács- Kiskun legelmaradottabb vidéke, ahol már az is előhaladásnak számít, hogy megoldottuk az éjjel- nappah ügyeletét. A Kalocsának megígért elektronikus központ — ami aztán a jövőben esetleg a helyi televíziózás lehetőségeit is megteremtené még több év türelmet igényel. Addig is marad a Petőfi Népe helyi kiadása, a mutáció. Simon Gábor: Kiskunhalason már másfél éve annak, hogy vállalatok összefogásával megindult a Halasi Tükör. Ma már kéthetente több mint 5000 példányban fogy el, népszerű — vélhetően azért is, mert nincsenek a számára tabutémák, bátor és friss hangú újság. A helyi rádió, a helyi televízió feltételeit a tanács méri föl. Somogyi László: Július 1-jén utcára került az Új Kun-Majsa, elkel 2500 példányban — tanuljuk, hogyan is kell ezt csinálni. A helyi rádiózást az első között vállalnánk — már csak a tanyák miatt is. Petőfi Népe: Tehát vannak, illetve lesznek új fórumok. De mi a helyzet a régiekkel, például a gyűlésekkel? Simon Gábor: Ezek is megújításra szorulnak. Eddig általában az események után adtunk tájékoztatást, ezentúl inkább a tervek előkészítésére kell őket fölhasználni. Miskolczi János: A hivatalos fórumokon kívül az informális közösségeket is össze kell hívni. Ezek az értelmiségi-találkozók nagyon fontos szerepet tölthetnek be. Somogyi László: Ami napjainkban történik, az az új hangnem megtanulása. A meghallgatás elsajátítása. Az élőszó becsületének visszaszerzése. A bizalom visszaszerzése. Ez olyan apróságon is múlik, hogy például nálunk mostanában azzal a felszólítással fejeződnek be a pártbizottsági ülések: ami itt elhangzott, azt mindenki legyen szíves teijeszteni. Eddig ugyebár ez tilos volt. Persze az emberek ettől még beszéltek a dolgokról, de nem nyíltan, ráadásul bűntudattal. Ezt nagyon szeretnénk átlépni, megszüntetni — például azzal, hogy párttagok számára nyilvánossá tesszük pártbizottsági üléseinket. Választóink számára nem lehet titok az, amiről mi, választottak beszélünk. Simon Gábor: Eddig a kisvárosi lépték, báí keveset beszélünk róla, lehetőséget adott bizonyos dolgok elferdítésére. Mindennek a legjobb és leghatásosabb orvossága a nyíltság. Kádercserék: döntés helyben Vége a kinyilatkoztatásoknak Petőfi Népe: Miről folyik a legnagyobb vita az alapszervezetekben? Somogyi László: Arról, hogy a mindannyiunkat a saját bőrén a legközvetlenebbül érintő gazdaságpolitikai folyamatokra, döntésekre semmiféle hatással nem vagyunk. Az életszínvonal-csökkenést épp úgy csak szemlélni vagyunk kénytelenek, mint nyögni az adóterhek alatt. Nemigen van mintánk, hogy politikai konfrontációt hogyan kezeljünk, miközben a világ naponta más. Bizonyos helyeken gyanús, ha vitatkozunk, mivel még alig három hónapja is hatalmi központokban dőlt el, hogy ki kivel állhat szóba. A csendes békének nagyobb a honoráriuma, mint a csatazajnak. Van a vitáknak egy másik témájuk is. Nevezetesen az, hogy most a vonzás- körzetek központjai,— pártbizottságai — döntenek olyan ügyekben is, amelyek olyan településre vonatkoznak, ahol működik autonóm, saját politikai irányító testület. Épp ezért mi majd az új egytestületes pártbizottságunknak megalakítjuk a majsai platformot, amely képviselheti a saját véleményét testületi ülésen. Simon Gábor: Ilyen gond természetesen nálunk is van, de mi nem gondolunk frakció létrehozására. Inkább a lakókörzeti pártszervezetek önállóságát célszerű növelni, egyeztetési lehetőség biztosításával. Ami Kiskunhalason és körzetében a legnagyobb vitát váltja ki, az az, hogy legyen-e továbbra is beleszólásunk a gazdasági ügyekbe, vagy se, van-e közünk a gazdasághoz vagy nincs. Úgy néz ki, hogy a többség szerint vállalnunk kell a felelősséget a gazdaságért — beleértve a korábbi döntésekért vállalt felelősséget is. A kommunisták — a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban vagy a Kelebiai Rákóczi Tsz-ben — ki is állnak, és ez pártonkívüli körökben is kedvező hatású, példaértékű. Miskolczi János: Mindenképpen csökkenteni kell a szófecsérlő megbeszélések számát — ezt hangoztatják sokan. Ez a pártmunka gyökeres megújítását jelenti, hiszen eddig bizonyos témákat kötelező volt úgymond „lefuttatni”; a határozatokról előadásokat kellett tartani. Elpocsékoltunk egy csomó időt, de arra keveset gondolhattunk, hogy tulajdonképpen mindig ugyanazzal a húsz emberrel találkoztunk. Meg kell tudnunk szervezni, hogy az élő szót több és több Petőfi Népe: Ilyen nyíltan vetnek majd föl személyi kérdéseket is? Hisz a legtöbben épp ezt várják a pártértekezletektől. Simon Gábor: Az nyilvánvaló, hogy a megérett kádercserékkel kár várni, de azért a kampányszerű leváltássorozattól is óvakodni kell, mert előfordulhat, hogy az összes erőt erre fecséreljük az igazi tettek helyett. Ma már az sem tartható, hogy minden ügyben mi döntsünk. Ott és azoknak kell dönteniük, ahol és akiknek ez gond. Miskolczi János: Mi nemrég módosítottuk — jelentősen csökkentettük — káderhatásköri listánkat. Szinte hihetetlen, hogy eddig 200 funkcióra terjedt ki. Somogyi László: Nagyon kedvező a hatása, ha föl merünk vállalni váltásokat. Kömpöcön például elmozdították intrikus, cezarománi- ás magatartása miatt a párttitkárt, két-három hét alatt érezhetően javult a több esztendő óta rossz hangulat. Ezen a napon (október 18- án — A szerk.) nyújtotta be a lemondását a kiskunmajsai tanácselnök. Ezek már évek óta nyilvánvaló dolgok, ám különös erővel törtek a felszínre az elmúlt hónapokban. Önmagunk számára is mintaértékű a megoldásuk: ebből láthatják az emberek, hogy igenis van változás és nem 60 kilométerről tartanak hatalomban vezetőket, hanem ott döntenek róluk, ahol megválasztották őket. Petőfi Népe: Kalocsán is, Kis- kunmajsán és Kiskunhalason is lesz pártértekezlet. Azaz: titkárválasztás is... Somogyi László: Mi a beszámoló előterjesztése után mind visszaadjuk mandátumunkat. Lemondunk, ha úgy tetszik. És vállaljuk a megmérettetést. Ezt az alapszervezetekben is alkalmazhatják, ott sem tilos módszer. Végül is nyíltan kellene arról beszélni végre, hogy a mostani 30—45 éves korosztály 8-10 éve készül arra, hogy olyan országot formáljon, amilyennek látni szeretné. És egyáltalán nem örülünk, hogy ilyen válsághelyzetben kell még káderkérdésekkel is foglalkoznunk. Örülnünk kell, hogy a téma napirendre kerülhetett. Miskolczi János: A káderkérdések elodázásé mindig is az érintett közösség számára hátrányos. Hajóson például éveken át küzdött egymással a tanácselnök és a párttitkár. Előbb más lett a titkár, utóbb az elnök — megváltozott minden. Megváltozhatott. « 9 Simon Gábor 9 Somogyi László Ideológia: ne kössük magunkat! Petőfi Népe: Szinte általános az a vélemény a közvéleményben, bogy „nagy a zűrzavar”. Főleg az ideológiára értik ezt, de talán sok másra is. Érzékelhető ez az Önök területén is? Simon Gábor: Évtizedes, megszokott és bevett formulák váltak hasznavehetetlenné hetek alatt. De a gazdaságban inkább cselekednek és elsősorban nem a definíciókon vitatkoznak — két termelőszövetkezet például az elsők között alakult át — nem is olyan régen még úgy mondtuk volna: alakult vissza — szakszövetkezetté, mert az a forma jobban kedvez a gazdálkodásának. Végül is ezek nem ideológiai kérdések, hanem a közgazda- sági szabályozókhoz való alkalmazkodás lépései. Miskolczi János: Az elbizonytalanodás minden szinten érzékelhető. Idősebb párttagok például a gyülekezési és egyesülési törvény- tervezet vitája után kijelentették: a szocializmus szét lesz verve, ha ez így megy tovább. Féltik az eredményeiket — ebből szerintem ezt kell látni. Meg persze azt, hogy változnak a dolgok. Valamikor a magánt tulajdon 2-3 százalékos aránya volt „szalonképes”, ma azt hallani, 10-15 százalék sem „gond”, sőt, politikai bizottsági tag szerint a 25 százalék is „jó”. És két év múlva hány százalékról beszélünk? Nagyon sokan egyszerűen fölháborodnak, ha azt hallják, hogy termelőszövetkezetek a területek 10 százalékát is kiadják művelésre, bérbe — holott ez nem ideológiai, hanem közgazdasági szabályozók kemény gazdasági kérdése. Somogyi László: A régi, porosz típusú, alacsony szintű, már-már szellemi diktatúraként létrehozott ideológiai „rend” szerencsére a múlté. A gyakorlati munkát vállaló pártnak mozgékonyságra, a mozgékonyság lehetőségére, nem pedig a gúzsba kötő axiómákra van szüksége. Nem is hiszem, hogy helyes volna megkötni magunkat kérészéletű ideológiai meghatározásokkal. Ezt senki nem igényli, legkevésbé a minket választó párttagok. A Jonathán Tsz-ben nem annyira nagyívfi filozófiai fejtegetésekre van szükség, mint a józan paraszti észre, a hatékony döntésekre — a kommunizmus majdani társadalmát pedig hagyjuk meg a holnap kutatóinak. A párt története arra int, hogy a tespedtség után mindig'válságlíö’Vetkezett, áínetF ből mindig sikerült kilábalni, főként és elsősorban a gyakorlati munkával. Hangulatjelentés — előre Petőfi Népe: Ezt a gyakorlati munkát —. melynek kereteit a mindenütt kidolgozott kibontakozási programok adják meg —képes kézben tartam a pártbizottság? Somogyi László: A törekvés, az erőfeszítés nyilvánvaló. Ugyanakkor ezen a téren a legnagyobb a gazdasági környezet ellenállása. Simon Gábor: Annál is inkább, mert minden jelszó, minden deklarált elv ellenére továbbra is elosztás van ott, ahol már régen piacnak kellene lennie. Somogyi László: Kiskunmajsa és környéke csupán ebben az évben 20 millió forintot vesztett. És nem azért, mert nem váltott termékszerkezetet, hanem éppen azért, mert váltott. Csakhogy a szabályozórendszer ezt premizálás helyett ma bünteti. Hogyan agitáljak én a váltás mellett, ha nem nyernek vele, hanem ráfizetnek? Miskolczi János: Egyvalami nem változott. Továbbra is részt kell vállalnunk — éppen mert nem piaciak a viszonyok — az elosztási harcban. Hogy a területünk megkapjon valamit: vizet, gázt, telefont — mert hiába áll kiváló képességű, demokratikus érzelmű vezető az üzem élén, eszköz és anyag nélkül nem tud kiválót nyújtani — időnként a pártbizottságnak is hallatnia kell a szavát. Somogyi László: Egy dolgot el ne felejtsünk: azért az nagyon hatásos, ha a pártbizottság ki is áll a jó vezető mellett. Nemcsak úgy általában, hanem név szerint. Maj- sán én általánosságban hiába dicsérem az Agrikon ottani gyárát, hozzá kell tennem, hogy eredményeikben kitüntetett szerepe van Zilahi Sebes Béla igazgatónak. Petőfi Népe: A fölfokozott politikai légkörben természetszerűleg előzi meg nagy várakozás a megyei pártértekezletet Jogosan? Simon Gábor: Mindenképpen célszerű fölmérni az elmúlt időszak konkrét értékeit, meg kell határozni feladatokat, ezen kívül ki is kell mondani bizonyos dolgokat. Jó lenne például, ha Halason, Tompán, Harkakötönyben az emberek egyenrangúnak, mert egyenjogú- nak érezhetnék magukat a megye- székhelyen vagy a fővárosban lakókkal. Miskolczi János: A tagság akaratából, és hadd tegyem hozzá, a pártonkívüliek többségének a támogatásával összehívott megyei pártértekezlettől én azt várom, hogy megteremti azokat a feltételeket — testületi és. vezetői szinten egyaránt — amelyek birtokában a megye feszültségei oldhatók. Az persze számomra is egyértelmű, hogy a gazdaság teljes megújulása nélkül a társadalmi megújulás csupán jámbor óhaj, amihez még egy fontos feltételt kell hozzátennem: a hatékonyság—sokszor emlegetett — növelése nélkül nemigen léphetünk előbbre. Somogyi László: Az, hogy végül is sok helyen sor kerül pártértekezletre, és lesz megyei is, azt bizonyítja, hogy a változás nem zúgott el mellettünk. Bizonyítja, hogy képletes értelemben „fönt vagyunk a kocsin”. Tulajdonképpen ez a legnehezebb állapot. De ki kell bírnunk, mert csakis így bizonyíthatjuk, hogy képesek vagyunk magunkból is önbizalmat nyerni.
