Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-20 / 251. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. október 20. rr Őszi könyvek Darvas József állapította meg ti-, zenöt évvel ezelőtt, hogy „nem vagyunk olvasó nép”. Az Olvasó Népért mozgalom első országos tanácskozásán, Nyíregyházán tette ezt a megállapítást, ahol -— négy esztendővel a mozgalom elindítása után — a hogyan tovább kérdéséről tanácskoztak. Akkor már az író- szövetségtől a Hazafias Népfront vette át ezt a közösségi feladatot, de Darvas kissé szomorkásán jegyezte meg, hogy „a vitából égy kicsit hiányzott a népfront.” Vagyis éppen a „hogyan is tovább”. Azóta másfél 'évtized telt el. Darvas i—t a nép kezébe könyvét adó mozgalom lelke — még a konferencia évében meghalt. Barátai, küz~. dőtársai éltették tovább azt az eszmét, amely szándékaik szerint valóban olvasó néppé tette volna hazánk lakosságát. Ma már látjuk, hogy a lelkes nekibuzdulás éveinek számadatai, statisztikával alátámasztott eredményei sem voltak reálisaié. Nem az volt megkérdőjelezhető, hogy tényleg olvasó-e alakosság egynegyede, s alkalmi olvasó-e a másik egynegyede, a gyorsan gyarapodó könyvállományt sem tagadhatta el senki, a számok tehát valódiak voltak. Csakhogy már akkor is érződött a panaszkodó pedagógusok, főiskolai tanárok szavaiból —’ ott a konferencián az akkor még fiatat kritikus Vasy Géza beszélt erről —, hogy „nem mind arany, ami fénylik”. A felmérések, tapasztalatok műveltségi hézagokról, a történelmi látás, sőt az olvasni tudás gyengeségeiről árulkodtak. Nem telt bele egy évtized, a gazdasági fékek a kulturális területre is hatást gyakoroltak: csökkent a könyvtárakra, könyvekre, iskolai célokra fordítható összeg; s a jövedelmek apadása az egyéni olvasókedvet is lohasztotta. Most, amikor így őszidőben október 22-e és 30-a között — megyei könyvhetet hirdetnek azország- ban, mind a megjelent művek, mind a rendezvények számában szerényebb, Visszafogottabb eseménysorozatra készülődünk. Ne tévesszen meg bennünket az árusok által kínált könyvek nagy mennyisége, tarkasága. Mert bár akad ezek között valódi érték, sajnos egyre több az alkalmi divatot és érdekéket szolgáló fércmunka, nem ritka azízléstorzító giccs, s teret hódít még a nemzeti érzést, az emberi szolidaritást is kihasználó konjunktúratermék. Segyrenehezebbadolgaazaligmeg- bécsült könyvtárosnak, könyvterjesztőnek, a hivatásos^ népművelőnek, a valódi értékek ajánlóinak. Ha volt valaha szerepe a jóízlésre nevelő útmutatásnak, az értékes műveket kirakatba állító propagandának, ennek most hatványozottan eljött azideje. A könyv őszi seregszemléje egymagában természetesen nem képes megállítani a kedvezőtlen folyamatot, de ha figyelemmel fogadjuk a kínálatát, értékeit, a család, az iskola, a társadalmi szervek összefogásával az olvasás ismét sokak öröme, tudásvágyának kielégítője lehet. F. Tóth Pál HOLNAP PREMIER Cirkuszhercegnő A Kecskeméti Katona József Színház ebben a hónapban minden péntekre tartogat egy-egy premiert. Holnap lesz Kálmán Imre Cirkuszhercegnő című operettjének a bemutató előadása a nagyszínházban. A rendező, Hegyi Árpád Jutocsa így vélekedik a darabról: — Ha azt mondjuk, hogy a Csárdáskirálynő a Monarchia-kori operettek királynője, akkor a Cirkuszhercegnő az operettek hercegnője. Azzá teszik remeit slágerei, operai minőségű fináléi, s nem utolsósorban az, hogy a librettó témája is időálló. Szívesen vállalkoztam rendezésére, az említetteken túl azért is, mert a színház jelenlegi társulata e műfaj színrevitelére különösen alkalmas. Kitűnőek a primadonnák, a szubrcttek, a bonvivánok, a táncos komikusok ... Nagyon remélem, hogy ez lesz a közönség véleménye is. A rendező többesszáma nem véletlen, ugyanis a főbb szerepeket kettős szereposztásban játsszák a színház művészei. Fedora hercegnőt Nagy Annamária és Seres Ildikó, Mister X-et Csizmadia László és Turpinszky Béla, Mabeit Csombor Teréz és Maronka Csilla, Slukk Tónit pedig Latabár Árpád és Pál Attila alakítja, felváltva. Mellettük Sirkö Lászlónak, Réti Erikának, Csiszár Nándornak, Kovács Gyulának és másoknak tapsolhat a közönség — ha a véleménye majd egyezik a rendező reményeivel. Somoss Zsuzsa koreográfusra ugyancsak jelentős feladat hárult a Cirkuszhercegnő színrevitelében. — Ez a nyolcadik vagy kilencedik alkalom, hogy ezt a darabot koreografálhatom. Persze mindig újra kell álmodni az egészet, a társulat összetételének, s a rendezői elképzeléseknek megfelelően. Tehát semmi értelme, hogy összehason- lítgassam a korábbi előadásokat ezzel. Én a magam részéről egy kiváló zenés társulatnak tartom az ittenit, amit nem az udvariasság mondat velem. És nem az operett műfajjal van baj, ahogy sokan állítják, hanem általában az előadásuk színvonalával. Az emberek szórakozni akarnak, örülni. Tehát a zenére, a jókedvre mindig szükség van. Ma különösen. 1 S erre az operett kiválóan alkalmas, ha nem langyos kom- merszet csinálnak belőle, hanem igényes, nívós előadást... Úgy legyen! K. E. HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Az „önsegélyezés” — zsákutca A Petőfi Népe október 11-ei számában megjlenet Művészet, de kinek című írás szinte végtelen (sokat markoló) tematikájából mindössze egy — talán a mai helyzetünket legjobban jellemző momentuma — a kultúra, a művészet gazdaságosságának problematikája késztetett hozzászólásra. Az utóbbi időben számos megnyilvánulásból lehet érzékelni, hogy a politikai és állami irányítás területén dolgozó legkülönbözőbb szakemberek a kulturális és művészeti világtól gazdaságosságot, ráfordítást és megtérülést, a fizetőképes kereslethez való igazodást stb.-t követelnek. Ugyanakkor — szinte ugyanezek a fórumok — bántó leegyszerűsítéssel ökonomistának, a bevételi eredményeket hajszolónak, érték nélkülinek ítélik meg a kulturális és művészeti szféra igaz sokszor esetlen -L próbálkozásait. A fuldokló minden szalmaszálba beléka- paszkodik, csak hogy az életét mentse, függetlenül attól, hogy önnön hibájából, vagy mások (környezetének) gondatlanságából került életveszélybe. Számára a ráolvasás, az üres verba- lizmus mit sem segít, „legfeljebb” tovább rontja amúgy is kilátástalan hangulatát. Hogy konkrétabb legyek: a kulturális és művészeti intézmények lappangó, vagy kiteljesedő ökonomizmusa olyan önmentő akció törvényszerű velejárója, amely szükségszerűen alakult ki az utóbbi évtizedek értékzavaros társadalmi helyzetében. Ugyanakkor minden jogos takarékosságot, gazdálkodási racionalitást elfogadva és ösztökélve az a véleményem, hogy ez az önsegélyező próbálkozás zsákutca a kultúra és művészet világában. Eleve kudarcra ítéltetett, ha megtérülést, fizetőképes kereslethez való igazodást, nyereséges gazdálkodást követelnek a kultúrától, művészettől. Ebben a sajátos, a gazdaság által meghatározott világban nem a méter, a kiló, a forint, a deviza a mértékegység, hanem a jövőben is igaz „világlátás” és az átadható, felhasználható ismeret. Valójában fel sem szabadna tenni úgy a kérdést, hogy melyik a hasznosabb, s melyik nem. A kultúra és a gazdaság az egy adott pillanatban megélt egységes világ más-más, de összetartozó metszete. Az utóbbi évtizedekben társadalmunk olcsón (és egyre olcsóbban) szeretné kultúrához juttatni állampolgárait, de itt sem lehet megspórolni a befektetéseket és az „önmegtartóztató” életmód egy idő után kóros betegségekhez vezet. A pénzhiány nem szül szükségszerűen kultúrahiányt, de a kultúrahiány „tudatlanul pazarló” költekezésével krónikus pénzhiányhoz vezet. Mielőbb tisztázzuk, majd sürgősen jelöljük ki társadalmi fejlődésünk kulturális prioritásait és ezt egy következetesen támogató pénzügyi gyakorlattal kell alátámasztani. Nem elég csak az elvek szintjén, hanem a valóságos intézkedések gyakorlatában kell eldönteni: akarunk-e továbbra is kultúrát, művészetet. Ha igen — márpedig lehet-e más a felelet—, nem szabad engedni magunkat belekeveredni napi érdekeink által vezényelt gazdaságossági kerengőkbe, ökonomista zsákutcákba. Végezetül egy megjegyzés: e szomorúra festett kép ellenpontjához csekély vigasz — de az is hozzátartozik, hogy Bács-Kiskun megye (ismereteim szerint) mindeddig kimagaslóan sokat áldozott a kultúrára és művészetekre. De ha továbbra is ilyen ütemben romlik országosan a bizalom a kultúra iránt, itt sem lehet sokáig ellenállni. Túri András igazgató Nemzetközi Kerámia Stúdió Kecskemét Másfél Schneider Droznicsek Árpád a térdére ültette érettségi előtt álló fiát és dallamos atyai hangon igy szólt hozzá: — Tibi, itt az ideje, hogy pályát válasszunk a számodra! Én néni avatkozom bele, azt csinálsz, amit akarsz, de egyet kikötök: ragaszkodom ahhoz, hogy artista légy. Mégpedig nem valami fapados, hanem világhírű artista. Apádnak nem adatott meg, hogy esténként a reflektorok fényében végezze szédítő mutatványait. Egyszerű kőtszövö kisiparosként tengettem az életemet. Te vagy az egyetlen reménységem. — De apám, jól tudod, én olyan barkácsoló természet vagyok. A technika, érdekel a legjobban. Elektroműszerész szeretnék lenni. Ezen a vonalon biztos, hogy sokra vinném •—- nézett könyörgő tekintettel apjára az ifjabb-Droznicsek. —- Nem tűröm, hogy ellenkezz velem! Boldog, elégedett embert csinálok belőled, ha belegebedsz, akkor is! Jól figyelj rám, fiam! Már a részleteket is kiterveztem. Droznicsek nem hangzatos művésznév. Másfél Schneider, a levegő királya. Ezen a néven fogsz fellépni. I m Miért másfél? — kérdezte Tibor. * —: A plakáton jobban mutat. A számot pedig így képzelem: egy huszonnégy méter magasságban lengő trapézon állsz, majd hintázni kezdesz, egészen fel a cirkuszkupoláig. Mikor a legerősebb a lengés, dupla száltót csinálsz a levegőben, majd ügyesen visszaugrasz a lengő trapézra. Akkor egy miniatűr tangóharmonikán eljátszod Vivaldi hegedűversenyét, és aszúm végén,bekötött szemmel csavart szaltóval leugrasz huszonnégy méter magasból, de természetesen talpra esel. — Édesapám, én még egy bukfencet sem tudok csinálni, és két méter magas ban már tériszonyom van. A körhintán pedig szédülök ... Milyen artistát akarsz belőlem csinálni? — siránkozott kétségbeesetten Tibi m — Nézd, fiam, nálunk minden pálya nyitva áll a fiatalok előtt. Bárkiből lehet világhírű artista, ha szorgalmas és igyekszik. Srä Nem lehetnék mégis elektroműszerész? —■ reménykedett sápadtan Tibor. . — Mindjárt kapsz két pofont, ha nem tiszteled apádat f— morgott dühösen idősebb Droznicsek, majd az ajtóra mutatott. Most pedig mars á Városligetbe! Megnézed a cirkusz új műsorát és ellesed a szakmai fogásokat! * Nehéz korszak virradt ifjabb Droznicsekre. Apja a hálószoba mennyezetére felszereltetett egy gusztusos kis trapézszerkezetet. Készülni kellett az Artista- képző Iskola felvételi Vizsgájára. A gyerek korrepetálását Böndörössy Schütz Béla magyarnota-énekes vállalta, . — A mai nehéz világban mindenhez érteni kell — felelte, amikor megkérdezték, honnan konyit a dupla szálló oktatásához. Ifjabb Droznicsek mindennap gyakorolt. Könnyes szemmel mászott fel a mennyezetre, és fogcsikorgatva próbált egyensúlyozni az éjjeliszekrény felett, miközben a messzire tűnt elektroműszerészi pályáról ábrándozott. * A felvételi vizsga napján atyja sötétkék öltönyt adott a fiára, és ellátta öt "néhány jo tanáccsal:'" i i f— Ha az artistaiskolában kicsit rosszabbra sikerül a bukfenced, hivatkozz az objektív nehézségekre, és mondd meg, hogy régi pártoló tagja vagy a KISZ-nek, s csak azért nem léptéibe, mert úgy érezted, még fejlődnöd kell. Beszélj apádról is, aki, bár csakkötszövő kisiparos, de a maga területén kardigánokkal építi a szocializmust. És most menj, fiam. Ne hozz szégyent a nevemre — csókolta homlokon a lánglelkű atya. . * — .. Annyi szép foglalkozás van a világon — mondta a zsűri elnöke Droznicsek Tibornak. Kezet szorított vele, 'és kérte a következő jelentkezőt. * Idősebb Droznicsek hosszasan keresgélt a szobában egy olcsóbb porcelán- I tárgyai, majd hirtelen felindulásában földhöz vágta: I — Bizonyára mamlasz módjára viselkedtél a bizottság előtt! Ámbár lehet, hogy nem rajtad múlott. Biztosan csak azokat vették fel, akiknek jó az összeköttetésük. — De apám, azt mondták, hogy nem vagyok tehetséges. j— Az lényegtelen. Fő a protekció. A tehetség, az később megjön magától — dürmyögte, majd igy folytatta: -fi Ne keseredj el, fiam. Magánúton folytatod tanulmányaidat. Már beszéltem Alvarezzel, a kupola hősével, aki jelenleg egy szeretetház gondozottja. 0 foglalkozik, majd veled. Van egy kis spórolt pénzem. Nyitok egy gebines cirkuszt. Világhírű artista leszel és kész! Ez befejezett tény! mondta keményen, és kissé csodálkozott, hogy Tibor komor képpel bámult maga elé. Még jobban meglepődött, mikor egy tavaszi hajnalon fia egy borotvakészleitel és egy váltás fehérneművel megszökött hazulról. Kétsoros levelet hagyott hátra: .„Apám, ne kényszerits! Olyan pályát szeretnék választani, amihez kedvet érzek. Csókol: Tibi “ Tibor ezek után alkalmi vándorműszerész-társulathoz szegődött, majd később sikerült állandó szerzödésrkapnia ipari Tanulóként. * Egy ködös októberi reggelen segédi oklevelét lobogtatva állított be apjához: — Műszerészsegéd lettem. Jól érzem magam. Elégedett vagyok. Meg tudsz nekem bocsátani? Ha te inkább vállalod a felelőtlen, könnyelmű műszerészéletet, nem vagy többé a fiam! Kitagadlak! Pusztulj a szemem elöl! — mutatott feldúltan az ajtóra Droznicsek Árpád. * A kőszívű ember haragja azóta sem enyhült. De néha arról ábrándozik, hogy egy. napon majd. betoppan a gyermeke, és igy szól: — Éngedebneskedem, apán. Kötelezem magam, hogy legfeljebb két év leforgása alatt világhírű artista leszek. Ezek után természetesen boldogan öleli magához tékozló fiát, az egykori szürke kis műszerészt, akiből íme mégis Másfél Schneider lett, a „Levegő királya". S akkor majd megnyugszik az áldott atyai szív. Galambos Szilveszter Tévékészülékek tornya Szöulban, a modem művészetek múzeumában látható az a 18,32 méter ma-, gas „tévé- torony”, amelyet 1003 képcsőből állított Össze Nam Jung-pak képzőművész. A „Minél több, annál jobb” című alkotás képernyőin . yMeo- mCsórókat sugároznak. (MTI Külföldi Kép- szerkesz- tőség) A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA Hangulatok Ritkán készül mostanában dzsessz- lemez. Ha igen, akkor inkább a dallamosabb, könnyebben „emészthető” muzsika kerül korongra, ellentétben az elvont, szerteágazó dzsessz-zenével. Az utóbbi hetek instrumentális produkcióját a Hungarian Jazz Quartet jegyzi. Nem kisebb nevekkel, mint Szakcsi Lakatos Béláéval, Jávori Vilmoséval, Csepregi Gyuláéval és Vasvári Páléval. Közreműködőként Zsoldos Bélát üdvözölhetjük. Hogy miért az üdvözlés? Az említett muzsikusok ritkán jutottak eddig—idehaza — lemezkészítési lehetőséghez, pedig tehetségükkel már évekkel ezelőtt kiérdemelték volna a kiemelt bánásmódot. Gondolom, azért is alkottak quartetét,, hogy megmutassák, mire képesek. És mire képesek? Arra mindenképpen, hogy hangulatokat tolmácsoljanak — hat szerzeményben. Nem könnyű tömöríteni, a zene által kifejezni bizonyos érzelmeket, érzéseket. Szakcsiéknak mégis sikerült. Milyenek a hangulatok? Áltálában komorak, mint például az Esős vasárnap című kompozícióban. Valamennyi szambán módjuk van szólóra, egyéni bravúrra a zenészeknek.1A New Age (Új idő) kiváló lemez, mégis félhetünk attól, hogy elkerüli a zenebarátok figyelmét, merthogy kellő népszerűsítés, reklám nélkül ma már nem lehet „listavezető” egy dzsesszlemez, ha a „popkorongok” sem mindig győzedelmeskednek. (Krém, 1988.) TÁRLAT XX. századi grafikák Kecskeméten a református Ráday Múzeumban Szíj Rezső és Kovács Rózsa a múzeumnak ajándékozott grafikai gyűjteményéből válogatott kiállítás nyílt meg a napokban. A teljes új anyagnak, a mintegy négyezer lápnak ezúttal természetesen csak töredéke lát* ható a falakon. Az adományozó Szíj Rezső neve ösz- szefonódott hazánkban a műgyűjtéssel. Alakja ismert, közéleti tevékenysége és művészettel foglalkozó elméleti munkássága alapján is. Évtizedek alatt összegyűjtött hatalmas anyaga az ország különböző részeibe vándorolt a közelmúltban: Mosonmagyaróvárra, Csornára, Sárvárra és a Raday Múzeumba, Kecskemétre. -A megyeszékhelyre került darabok kivétel-nélkül a grafika műfajába tartoznak. Alkotóik a huszadik század hires és kevéssé ismert magyar művészei. A munkák zöme az ötvenes-hatvanas években keletkezett. Érdekes összehasonlításra nyílik lehetőség, ha.megfigyeljük, hogy az ebben az időben jórészt irodalmi vagy esetleg sportművek illusztrálásával kenyerüket kereső művészek hogyan tudtak e szerephez alkalmazkodni. Erre a gyűjtemény jó lehetőséget ad. Szász Endre bravúrosan, Szentiványi Lajos a jó mesterember módján, Duray Tibor fájdalmasan, mindig önmagát adva oldja meg feladatát. Egy-egy grafikustól átlagosan tíztizenöt darab grafikát őriz a múzeum. Körülbelül a felüket kisgrafikák: ex- librisek, alkalmi kártyák alkotják, azonban az anyag minden lapja színvonalas. FOLYÓIRAT Kincskereső Csöndes, őszi nap; ősz; Őszi köd — ezek a verscímek (A. Samain, Bö- röndi Lajos, Bornemisza Endre versei élén) jellemzik a Kincskereső októberi számát, nem véletlenül, hiszen ez a legszebb őszi hónap, s erről a folyóirat szerkesztői sem feledkeztek meg. Mint ahogy október 6-áról, az aradi vértanúk napjáról sem. Arany János: A honvéd özvegye című balladája és Lengyel Dénesnek a szabadságharc leverését követő évek tragikus végű szervezkedéséről szóló történeti mondája (A székely vértanúk) idézi fel' azt a kort, amely a forradalmi hadsereg tábornokainak kivégzésével vette kezdetét. Későbbi korról, a II. világháború éveiről szól Annus József: Igazándi című regényének második fejezete. Ugyanekkor játszódik Mihail Zoscsen- ko: Egy majom kalandjai című szatírája, amely — ma már érthetetlen, miért — Sztálin haragját vonta az író fejére. A kiváló orosz író műve először jelenik meg magyarul. Más tájakra kalauzol Joseph Kessel izgalmas regényrészlete, Az oroszlán. A legerősebb ragadozó itt mint az ember hűséges barátja jelenik meg. A sci-fi-kedvelőknek is kedvében járnak á szerkesztők: Vass Mihály képregénye (Élet az Alterán) nemcsak izgalmas, hanem grafikai szempontból is értékes munka; Nemere István fantasztikus novellája (Madárszámy) a népszerű író megszokott színvonalát nyújt- ja. ' . , A szám lírai válogatását Határ Győző, Markó Béla és Fecske Csaba versei teszik teljessé'. A testvérmúzsák rovatban Móser Zoltán századunk két legnagyobb zeneszerzőjének, Kodály Zoltánnak és Bartók Bélának a barátságáról ír. Az Édes anyanyelvűnk rovat Szilágyi Ferenc humoros szómagyarázatait közli, Sajtburger és társai címmel. Az októberi számot Csala Károly, Szegszárdy Ildikó és Würtz Ádám illusztrálta.
