Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-19 / 250. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. október 19. Bajai pedagógusjelöltek a Krímben A pedagógus oktató-nevelő munkájával országúnk társadalmi viszonyainak fontos területén vállal aktív szerepet. Ennek megfelelően pedagógiai tevékenysége — a nevelő sokrétű munkáját összességében véve — az a szféra, amelyben formálódik, kialakulhat a pedagógusetika. A tanító munkája a társadalmi élet sajátos területét képezi. Viszonylagos önállósággal rendelkezik más tevékenységekkel összevetve és meghatározott társadalmi funkciót tölt be. Ahogyan Marx megállapította: „az oktatás-nevelés folyamatában a munka tárgya és e munka végzője mintha eggyé olvadná. A munka tárgyára való ráhatás eszköze nem más, mint a nevelő személyisége: annak hozzáértése, érzelmei, akarati képességei.”; ' , Mindezek figyelembe vételével,‘pedagógus személyiségük fejlesztése érdekében utazott ki szovjetunió-, beli testvérmegyénkbe a közelmúltban az Eötvös József Tanítóképző Főiskola kilenc harmadéves hallgatója és egy oktatója. A szakmai programokról a Szim- feropoli Állami Egyetem gondoskodott. Megismerkedhettek a hallgatók az általános iskolák munkájával, a középfokú tanítóképzései és az egyetemi szakemberképzéssel. Az orosz szakkollégista hallgatók igen hasznos tapasztalatokat gyűjthettek az általános iskolában tett látogatás során. Méltán váltott ki érdeklődést az óvoda és az iskola közti képzési „hézagot” kitöltő nulladik osztály "bevezetése. Á kétnyelvű képzésben szerzett tapasztalatokat is jól hasznosíthatják leendő pedagógusaink nem egészen egy év múlva, amikor kikerülnek az általános iskolákba. A jövő állampolgárainak formálása, alakítása, hazánk tevékeny polgárának nevelése lesz a feladata többek között e kilenc hallgatónak. Háromhetes tanulmányújuk során nagy igyekezettel merítettek abból, amit a Szovjetunióban, közelebbről Ukrajnában tapásztalhattak. M. L. Dollárt kereső magyarok Bahget Iszkander fotói Az alapításának 40. évfordulóját ünneplő Ágiikon a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban nem csil- logó-villogó, úgynevezett „eredményeket bemutató" stílusban tekint vissza a múltra. Bahget Iszkander szociofotó- tárlata az elmúlt négy évtizedet abból a nézőpontból láttatja, ahogyan azt a hírneves cég emberei saját maguk is látták: a hétköznapi munka embert próbáló szemszögéből. Dollárt kereső magyarok — ez a cime a fotósorozatnak. És az ember erre szinte önkéntelenül a nyugati kocsin suhanó, drága és hifi-sztereo berendezéseket használó, finom italokat kortyoló külszolgálatból visszatértekre gondol — és eszébe sem jut, hogy dollárt épp oly nehéz keresni, mint forintot. Sőt, mondja Bahget Iszkander, talán még nehezebb is. . A kép, amelyet elénk tár, mindenesetre riasztóbb, mint egy kaszárnya (mert az, ugyebár, mégiscsak hazai földön van; a bezártság, a kimenők idejére feloldódik, csinos nők mászkálnak az' utcán). Sidi-Aissában egy pár négyzet- méternyi alumíniumkonténeren négy ember — négy életerős férfi — osztozott. Elég ezeket a fotókat szemügyre venni, mindazt, amit leolvashatni róluk, hogy az ember legföljebb a dollárt irigyelje, a munkát ne (márpedig a dol• Cím nélkül gok rendje szerint a kettő csak egymással létezik). Ez a külszolgálat mentes a mítosztól, mentes a kényelemtől: a sivatagból elkerített udvar sarkán nyitott ajtajú budi emlékeztet a valóságra, egy vállalat negyven évére. A tények nyelvén ezt másképp úgy fogalmazhatnánk: az Agrikon a nyolcvanas évek elején az algériai Sidi-Aissában 20 millió dollárért készített gabonasilókat, a több éven át folyó, a tervezéstől a kulcsátadásig szinte mindent felölelő munkában magyarok százai vettek részt. És keresték a dollárt — tulajdonképpen nem is nagyon jó rágondolni; hogyan. B. J. 9 kontenerváros 9 Munkások KÖNYVESPOLC Sztálin Ki is volt valójában Sztálin? Az újságolvasó közönségben mind gyakrabban vetődik fel e kérdés, nem is ok nélkül. A hazai sajtóorgánumok az információmorzsák sokaságát közük nap mint nap az egykori „félistenről”, csodálkozást,' megdöbbenést váltva ki a történelem iránt érdeklődők soraiból. A személyi kultusz megértését azonban nehezíti a sztálini korszak eseményeinek, illetve azok belső összefüggéseinek feltáratlansága. Korrekt, megbízható, népszerűsítő vagy tudományos igényű munkákat a 80-as évek közepéig idehaza nem adtak ki, miközben egyre inkább megerősödött egy bizonyos társadalmi igény a korai szocializmus megoldatlan kérdéseinek megválaszolására. Béládi László és Krausz Tamás utóbbi hetekben napvilágot látott Sztá- lin-életrajzi kötete e hiányt kívánja a lehetőségekhez mérten enyhíteni. A könyv bemutatja gyermekkorát, ifjúságát, a forradalmi mozgalomhoz történő csatlakozásának körülményeit. A szerzőpáros felvillantja Sztálin életének intimebb pillanatait is, s ezzel mintegy leemeli a „népek atyját” abból a mitikus magasságból, ahová még életében helyezték csodálói. A könyv mégis több, mint egy történelmi személyiség magánéletét kutató munka. A két történész koncepciója az volt, hogy á történelmi környezetbe beágya- zottan mutassa be az egykori főtitkár életét. E háttér felvázolásának újszerűsége abban nyilvánul meg — szemben a korábbi sablonos‘szellemben fogant kiadványoktól —, hogy kísérlet történik az 1917 és 1953 közötti időszak korszakolására. A szerzők a 20-as évek végéig tartó bolsevik forradalmi időszakot és a 30-as évektől kialakuló sztálinista érát különválasztják. Ezzel mintegy utalni kívánnak arra, hogy a szovjet történelemben másfajta fejlődési alternatívák is léteztek, s nem volt szükségszerű a személyi kultusz kialakulása. Ha vázlatosan is, de bemutatják a kommunista párt azon belső viszonyait, melyek lehetővé tették a 20-as évek élénk belső vitáit a demokráciáról, az állam és a szakszervezetek szerepéről, a szocializmus építésének lehetőségeiről. Lenin, Trockij, Buharin, Zi- novjev és a többi vezető személyében koncepciók ütköznek a viták során. Ezek azonban nem elsősorban személyes ambíciók érvényesítése, mint inkább egy új, egy modern társadalmi rendszer felépítése érdekében kerültek szembe. Sztálin a Lenin korában fellángoló teoretikus vitákban nem vett részt. Ez idő alatt minden erejét a párt és állami apparátus megszervezésére fordítja, ahol mind nagyobb befolyásra tesz szert. Szövetségesekre talál a párt azon fiatal rétegében, amely nem tartozik az első bolsevik generációhoz. Ezek a „kíméletlen polgárháborúban megvalósuló új rend emberei” voltak, akik később hűséggel kiszolgálták a „gazdát”. A későbbi „vezér” jól ismerte Oroszország történelmi hagyományait, tisztában volt az államapparátus évszázadok során kialakult központi szerepével. Ráérzett arra, hogy egy önmagát kereső, megújuló társadalomnak nehezebb' a demokratikus átalakítások feladatát megoldania, mint felhagyni a régi politizálás reflexeivel. Azaz, egyszerűbb alattvalóként szemlélni a világot, mint felelős állampolgárként részt venni egy új típusú, eddig nem ismert, alulról építkező, emberközpontú rendszer létrehozásában. Erre támaszkodva építi ki SztáUn korlátlan egyeduralmát, melyet az utóbbi 35 év során sokán, sokféle nézőpontból értékeltek Nyugaton és Keleten. Valószínű, hogy még hosszú időn keresztül viták tárgyát képezi az a korszak, melynek öröksége napjainkban is kisért. (Láng Kiadó, 1988.) Barta Zsolt HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Jellasich, Kossuth, földönfutó nemzetőrök Jellasich 1848. szeptember 11-én megindulta horvátországi császári csapatok élén és 15-én mintegy 25-30 ezer főnyi seregével megtámadta Magyarországot. Nézzük, hogy ki is ez a Jellasich és minek alapján követte el hazánk elleni támadását. Egy 1848. május 2-án kelt és a megyeszékhelyekhez küldött körlevélben ez áll: „Méltóságos, Fö-Tisztelendő, Tettes, Nagyságos, Nemzetes és Vitézlő, különös tekintetre méltó Urak! 14 458. Ő Császári, Királyi Felsége folyó év és hó 23-án 6001/201. szám alatt kelt kegyelmes leiratánál fogvá Dalmát, Horváth és Tóth országokban Gróf Haller Fe- rencz le mondásával megürült báni méltóságra Báró Jellachich Jósef ezredes Császári Királyi tábornoki őrnaggyá, és valóságos, belső titkos tanácsossá nevezése mellett legkegyelmesebben emelni méltóztatott. Kelt Budán a magyar Királyi Helytartó Tanács 1848-ik évi Böjtmás hó 31-ik napján tartott ülésből Czimzett Uraságoknak Jó akarója hivatalos készségű Méltóságos, Fő-Tisztelehdő, Tettes, Nagyságos Nemzetes és Vitézlő, különös tekintetre méltó Urak!”' (Megyei Leváltár, Kecskemét) A király már 1848. március 22-én kinevezte horvát bánná Jellasichot, azonban ezt a magyar kormánynak nem hozta tudomására. Jellasicsban potenciálisan megvolt az a személy, aki a magyar nemzet ellen a nemzetiségiek támadását vezesse. E támadás megkezdése előtt — szeptember 4-én — a király Jellasichhoz intézett levelében azt közölte vele, hogy „atyai” szíve különösen elégedett eddigi működésével. A Dráván átlépett csapatok veszedelmes gyorsasággal közeledtek dunántúli útjukon Buda felé. A dunántúli magyar csapatok parancsnoka, Teleki Adám gróf kijelentette, hogy nem hajlandó fegyvert fogni Jellasich támadása ellen. Ezután az Országgyűlés István nádort küldte a Jellasichcsal szemben álló csapatok irányítására. István nádor szeptember 21-én meg is jelent a magyar csapatoknál, azonban már másnap, szeptember 22-én el is hagyta őket és Bécsbe szökött. Nem reménykedve a magyar forradalom győzelmében, ezt követően a magyar kormány több tagja: Eszterhá- zy Pál herceg, Széchenyi István gróf és Eötvös József báró lemondott. Ezért az Országgyűlés szeptember 22-én a magyar haza védelmének megszervezésére hattagú bizottságot küldött ki. Az Országos Honvédelmi Bizottmányba Kossuth Lajos is bekerült. Tekintsünk azonban egy kicsit vissza a forradalom kipattanására és annak folytatására. 1848 tavaszán forradalmi hullám száguldott végig Közép- és Nyugat-Európán. 1848 február 24-én Párizsban, március 13-án Becsben kelt fel a nép elnyomói ellen. Március 15-én Budapesten tört ki a polgári forradalom, majd ezt követte a szabadságharc. Budapest után március 18-án' Milánóban és Berlinben is felkelt a nép. ■ A forradalomban a pesti értelmiség vezetői 12 pontban fogalmazták meg követeléseiket. A legelső és legfontosabb teendő az volt, hogy független magyar kormány alakuljon. A bécsi udvar a nyomás hatására március 17- én hozzájárult Batthyánynak miniszterelnökké való kinevezéséhez. Ezt követően a király a Batthyány által javasolt politikusokat kinevezte miniszterekké. Ezzel megalakult az első független magyar kormány, amelybe Kossuth is bekerült. Ezt megelőzően már március 18-án az Országgyűlés mindkét háza kimondta a jobbágyfelszabadítást, amelyet a király március 31-én elfogadott. • < A magyar vívmányok egyre több gondot okoztak a bécsi udvarnak. Ezért a többi között igyekezett a maga politikájának megnyerni a nemzetiségieket. Mindent megígért nekik. ígéretében volt olyan is, hogy amit a magyar forradalom „megígért” nekik, azt ők fogják teljesíteni. Azonban a nemzetiségiek magyarellenes érzelmei kialakulásához hozzájárult a Batthyány- kormány mulasztása is. Ezekért következhetett be Jellasich támadása. Az 1848. április 11-én megtartott utolsó rendi országgyűlésen több törvénycikket alkottak meg. E megalkotott törvénycikkek között az egyik a rend fenntartásával foglalkozott, s ennek érdekében nemzetőrség felállításával. Ezt akkor a megyékhez kiküldött körlevelek segítségével gondolták megoldani. íme a leirat: „1848. július 8-án. 799. Szám 2.. A hadügy-miniszter Pest megye közönségének Budapest június hó 28-án 1848. Egyébiránt a kívánt 4000, nemzetőr úgy fog kiállítani, hogy a’ Kecskeméti járásból 2000, Soltiból pedig szinte 2000 inditassék meg. A’ mi a kiállítás módját illeti, erre nézve utasittatik nevezett alispán, hogy az érdekelt járásokban előbb is a’ lelkesedéshez intézvén felszólítást, az önkénteseket sorozza be, ha pedig ezekből a kívánt szám ki nem telnék, huzasson sorsot, s’ jelentse ki, hogy a’ kötelesség minden nemzetőrt illeti, s’ az elküldőitek bizonyos idő múlva mások által fognak felváltatni. Kiadta Jankovics Gy mk. Jegyző." (Megyei Levéltár, Kecskemét) Kossuth a várható ellenforradalmi támadás kivédése érdekében az Országgyűlésen július 11-én mondott bev szédében a kormány nevében 200 ezer katona és 42 millió forint megszavazását kérte az Országgyűléstől. Jellasich támadása után Kossuth to- borzókörútra ment az Alföldre, hogy fegyverbe szólítsa a népet a haza védelmére. Körútja mindenütt sikeres volt, hiszen csak kilenc községben 50 ezer ember állt mellé. A Kecskemét környéki városokból és falvakból mintegy 12- 15 ezren indultak útnak a megjelölt helyekre, a csatatérre. Mint íátjuk, Kossuth és a kormány önkéntesekből toborozta azt a magyar hadsereget, amely 17 hónapig eredményesen harcolt Európa egyik leghatalmasabb hadseregével szemben. Azonban bekövetkezett 1849. augusztus 13-a, a világosi fegyverletétel. A fényes győzelmek katonáinak, hadvezéreinek egy részét kivégezték, egy részét földönfutóvá tették, egy részét pedig besorozták, erővel kényszerítették a monarchia hadseregébe, s messzi, idegen országokban kellett nekik szolgálni. A monarchia hadseregét sorozás út- ' ján állították ki. Az alábbi körlevél tartalma fényes bizonyítéka annak, hogy J milyen kegyetlenül jártak el abban az I esetben, ha valaki a volt nemzetőrök ] közül nem ment el katonának. A körlevél: „466 T. Madarasy László Úrnak, s. k. Hadi parancsnokság előtt kötelessek j meg jelenni. Ezek szerint a’ besorozási \ bizottmány elébe mind azon egyének ál- \ litandók, kik a felkelő magyar seregben szolgáltak, akár elbocsájtási, akár at- I kaimat lanság okbeli orvosi bizonyítványokkal ellátták. Ha valamely község egy illyettén egyént el titkol, a ’felelet terhe a ’ Község elöljáróit illeti, sőt büntetéssel is illeten- ! dő, és a’ Község a’ maga népességéből egy pótló egyént tartozik állitanL Kor svet mk. kapitány. Duna.Vecsén, hova Solti,,Kis Körösi, Kalocsai, és Hajós Járásokbeli volt Honvédek besorozás végett lesznek álli- tandók." ,, (Magyar Levéltár, Kecskemét) Tehát a magyar fiúk 1849-től 1918-ig többnyire más, idegen országokban ! töltötték sok-sok éves katonaidejüket. Matics Pál Kinek dolgozik az idő? Ugye maguk is szeretnék tudni? Nem csigá- zom a kíváncsiságukat, megmondom nyíltan, kerek perec, ahogy manapság szokás nálunk: nem tudom. Nem azért nem tudom, mert nem szabad tudnom, vagy valaki azt mondta, hogy jobb nekem, ha nem tudom, vagy netán még előnyösebb, ha elfelejtem, hogy tudtam valaha. Volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy sejtem. Most már ez sem kötelező. Hajdan nagyon egyszerű volt a dolog. Megírta az újság, hogy rothad a kapitalizmus. Felolvastuk szépen, artikulálva, hogy az ellenség is megértse, miről van szó, aztán elénekeltük, hogy holnapra megforgatjuk az egész világot, és ki-ki elment aludni. Az idő nekünk dolgozik — mondtuk, s ez az egy éjszaka már igazán nem vág földhöz bennünket. És mit láttunk reggel? Semmit, mert még nem töröltük ki a szemünkből az álmot. Csak a fene nagy horkolást hallottunk. Évek múlva jöttünk rá, hogy az a fránya idő ahelyett, hogy szorgosan végezné a feladatát, lent alszik a szuterénban. Mit ír ma az újság? Azt, hogy még mindig hitelképesek vagyunk nyugaton, és szeretnénk előre igazítani az órát. Igaz, a Keleti Pályaudvar mellett már évek óta árulják svarcban a nyugati csempészárut, de mire ideér, mindig visszaállítja rajtuk valaki az időt. Énekeim már csak a kórustalálkozókon szoktunk, és egyre kevesebb idő jut az alvásra is. No igen, mert egész éjjel azon törjük a fejünket, ki és hogyan teremtse elő a munkanélküli segélyt, és mit írjunk az adóívre. Mert az idő nekünk dolgozik, tehát mi fizetjük érte az adót. No, de hagyjuk a gazdaságpolitikát! Múlandó állapot. Bezzeg a szerelem örök. Józsi barátom beleszeretett egy zöldségüzletbe. Badarságokat beszélek, hiszen a tündérszép tulajdonosnőt vette feleségül. Mondták is neki, hogy tündérkertbe került. Imádottja gyönyörű, okos és fennkölt teremtés. Igaz, az anyós felér egy egész boszorkányszombattal, de szerencsére beteges, és nem húzza már sokáig a zöldségesládákat. Józsi olyan boldog volt, hogy madarat lehetett volna fogatni vele, hiszen tudta, hogy az idő neki dolgozik, ő meg az anyósnak. Nem mondom, kezdetben szokatlan volt hajnali háromkor kelni, éjfélkor feküdni, de az anyós mindig pontosan felkeltette. A tündéri feleség hamarosan átköltözött a mama szobájába, hogy ne zavarja Józsi álmát. A ládákat is felsegítették a vállára, és sajnálták, hogy már megint három kilót fogyott. De Józsi tudta, hogy az idő neki dolgozik. Amikor kórházba került, papot hívtak hozzá két ministráns gyerekkel, hogy illően feladják neki az utolsó kenetet Józsi tisztelettudóan megkérdezte: — Eljött az idő, tisztelendő úr? — El, fiam, gyónd meg a bűneidet! — Kár—mondta Józsi megadóan—.sokkal jobban szerettem, amikor még nekem dolgozott. T. Ágoston László TÁRLATNAPLÓ Molnár Elek kerámiái Az alkotót ismerik New Yorktól Faenzáig, Frankfurttól Le- ningrádig. Nagykőrösi kályhások utóda ő: Molnár Elek kerámiaművész. Gádor István, Gorka Géza, Kovács Margit mellett a magyar kerámiaművészet klasszikusa, akinek a kecskeméti Helyőrségi Művelődési Központban ma, szerdán még megtekinthető kiállítása. 1916-ban született Nagykőrösön. Idős ember, de nem öreg. Szellemi és alkotói erejének teljében ma is még sok szobrászi mondanivalóval rendelkezik és dolgozik. Anyaga a mázas samott, a majolika terrakotta, pirogránit. A harmónia és az anyagszerűség uralkodik műveiben. Klasszikus alkotásai között csodálnivalóan szép, könnyed Dianája, kezdeti korszakának faenzai stílusában drámai megfogalmazású Pietája. 1940—41-ben olasz állami ösztöndíjjal Faenzában tanult. E korból való hatást mutatnak az olasz majolika tálak. Sokoldalúságának, technikai tudásának, önmagát nem ismétlő művészetének szép példái figyelembe véve a korízlést $f - az Olvasó, a Furulyázó, a Boci. A teljesség határozza meg alkotásainak stilizált és figurális egységét a színek kellemes ötvözetével. vfm 9 Egy szép kerámia a tárlatról.
