Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-18 / 249. szám

J 4 f PETŐFI NÉPE • 1988. október 18. A SZÍNHÁZ ÚJ TAGJA: KISS GABI nn ff f f Tűz es víz Emlékeznek még olvasóink a nyári Interpop Fesztiválra? Ott tűnt fel egy fiatal énekesnő, aki rendkí­vül dinamikusan adta elő a Tűz és víz című szerzeményt. A döntőben is ma­gas pontszámokat kapott érte. Kiss Gabiről van szó, aki most szerződött a kecskeméti Katona József Színházhoz. — Kellemes nyári kaland volt a feszti­vál? — Nevezhetném kalandnak is a könnyűzenei kirándulásomat. Ott le­hettem a popzenészek, énekesek nem­zetközi seregszemléjén, a lemezgyár képviseletében. Igaz, nem szeretem túl­ságosan azokat a megmérettetéseket, melyeknek tétje van. — Popénekesnőként fólytatja-e a pá­lyát? — Egyelőre egy konkrét tervről szá­molhatok be, mégpedig: jövő év tava­szán jelenik meg a nagylemezem. Ennél egy kicsit jobban izgat, hogy felkértek egy osztrák filmsorozat női főszerepé­re. A forgatást novemberben kezdjük majd az NSZK-ban. Váratlanul ért a felkérés, nem is tudom, hogyan juthat­tam éppen én a rendező eszébe. Ä film egy énekesnőről szól, aki szorgalmasan tanul, szerepel a komolyzene pódiuma­in. Ott figyel fel reá egy popzenész, akivel szerelmi kapcsolatba kerül. A poén pedig: a film végére popsztár formálódik a főszereplőből. — Ha azt vesszük, igazán testhezálló a feladat. Úgy tudom, korábban Ön is tanult a Zeneakadémián!-t—' Igen, az ének szakra jártam. Az érettségi után felvételi nélkül kerültem be az Eötvös Loránd Tudományegye­temre, miután tanulmányi versenyen nyertem. Párhuzamosan bejutottam a Zeneakadémiára is. Akkor ez utóbbi mellett döntöttem. Most mégis vissza­mentem az ELTErre, jelenleg másod­éves vagyok. — Számos filmben is láthattuk már. — Harminckét produkcióban kap­tam szerepet. Gyerekszínészként kezd­KÖNYVESPOLC tem a filmezést, játszottam példá­ul az Utánam, srácok!, a Ke­ménykalap és krumpliorr, ■ a Szerelem a ládá­ban, a Kicsik és nagyok című mo­zifilmekben. Lé­nyegében ekkor szereztem meg a színészi rutint. — A film és a színház sokban különbözik. Ho­gyan kötött ki Kecskeméten?-— Ezt is a vé­letlennek köszön­hetem. Új arco­kat, új primadon­nákat kerestek. Lejöttem a pró­baéneklésre és sikerült. Én alakíthatom a Csárdáskirálynőben Szilviát. Óriási lehetőség ez számomra, ugródeszkát je­lent. A jövő hónapban kezdjük a pró­bákat, de máris nagy izgalommal ké­szülök a szerepre. Beszereztem az ösz- szes létező Csárdáskirálynő-felvételt, azóta éjjel-nappal azokat hallgatom. Sokszor olyannyira belemerülök, hogy azon veszem észre magam, már hajna- lodik. Egyébként mindennel így va­gyok. Szeretek festeni, verset írni, min­dent teljes erőbedobással. A társulat kis csapatával bemutatjuk majd A kaktusz virágát, ebben ugyancsak jelentős szerepet osztottak rám. Van mivel foglalkoznom Kecskeméten. — Bizonyára boldog. — Nagyon. Pályakezdőként kiváló közösségbe kerültem. Érzem, drukkol­nak nekem, bíznak bennem. Ez inspirál arra, hogy a maximálisát nyújtsam. Én mégis arra törekszem, hogy több száz százalékos legyen a teljesítményem. — A zene mindig meghatározta az életét? — Igen. Édesapám a Magyar Rádió szimfonikus zenekarában kürtös, a fér­jem pedig popzenész. Biztonságot ad a kiegyensúlyozott család. Igaz, jelenleg Pest és Kecskemét között ingázom, de amikor csak tehetem, beülök a kis Polskimba és hazaszáguldok. — Kecskemétet megismerte már? — Rengeteget barangolok a város utcáin, imádom a szabadidőparkot. Órákig tudók sétálni a kiserdőben. — Ha magassarkú cipőben, farmer­miniben végighalad a főtéren, megisme­rik? Utánanéznek? — Előfordult már, hogy jelezték, lát­tak az Interpop Fesztiválon. És csodál­koznak azon, hogyan változom majd át miniszoknyás lányból színpadi pri­madonnává. Bízom benne, hogy ez ez­után sem jelent problémát!... Borzák Tibor Bethlen István emlékirata, 1944 Az 1970-es évek közepéig a hazai történetírás a két világháború közötti magyar politikai rendszert a fasiszta vagy a félfasiszta jelzővel illette, rész­ben Hitler utolsó csatlósa tényéből kö­vetkeztetve. A legvégső szövetséges bé­lyege érthető módon hosszú ideig meg­határozta a Horthy-korszak kutatási szemléletét, koncepcionális értékelését. Berend T. Iván Válságos évtizedek cí­mű munkája talán az első olyan na­gyobb publicitásnak örvendő történé- szí alkotás, mely differenciáltabb képet kíván nyújtani az 1918 utáni Kelet- Közép-Éurópa társadalmi fejlődéséről. A két világégés közötti Magyaror­szág a korabeli politikai mércével mér­ve sem tartozott a demokratikus álla­mok közé. Középjobboldali politikai rendszer irányította, ahol a fasisztoid tendenciák a tradicionális dzsentripoli­tizálás elemeivel éppúgy előfordultak, mint a parlamentarizmus vonásai. A korszak, bár Horthy Miklós nevével szokás fémjelezni, mégsem tekinthető egységesen homogén korszaknak. Az admirálison kivül néhány nagyobb ka­liberű személyiség tevékenysége is rá­nyomta bélyegét az eseményekre. Elég csak Klebelsberg Kunó vagy Bethlen István nevét megemlíteni. Politikusi nagyságuk mai szemmel nézve is figye­lemre méltó. Bethlen István erdélyi születésű kö­zépnemes, a feldarabolt Magyarország miniszterelnöki székét birtokolta 1921 ^—1931 között. Mint a vezető politiku­sok egyikének, nagy szerepe volt ab­ban, hogy az ország az államiság szű- kebb keretein belül magához téljen a trianoni sokk után. Az általa vezetett jobboldali előjelű konszolidációt egy világégés, két forradalom, egy román megszállás, egy területi megcsonkítás után és az 1929—33-as világválság előtt sikerült nyolc év alatt megerősíte­ni. Bethlen a háború idején a ’40-es évek Magyarországát irányító német­barát politikai berkekben már nemkí­vánatos emberré válik. Nem lett de­mokrata, ugyanakkor az uralkodó .osz­tály hatalomból kikerült antifasiszta részének egyik vezéralakjaként éli meg a német megszállást. 1944 nyarán már rejtőznie kell a megszállók magyar ki­szolgálói elől. Nógrád megyében, He- rencsényben írja meg emlékiratát, mely az utóbbi hetek egyik meglepetéseként látott napvilágot. Az írás alcíme elgon­dolkodtató: „Politikai tanulmány vagy vádirat”. Egyrészt vádirat kortársaival szemben, akik felelősek a megszállásért és a háborúért, másrészt kevesebb, mint egy vádirat, hisz nem érinti az ellenforradalmi rendszert. Az ellenforradalom 1918 liberaliz­musának, 1919 radikalizmusának letö­résén keresztül jutott hatalomra és szü­letése pillanatától fogva hordpzta egy oroszellenes háború igenlésének lehe­tőségét, melyet a szerző nem kívánt említeni, vagy helyzeténél fogva nem említhetett. Bethlen látja kortársai, utódjai: Gömbös Gyula, Darányi Kál­mán gyengéit, Teleki Pál „nemzetgya­rapító” aktív semlegességét követő ma­nővereit, akinek műveltségénél csak politikai idealizmusa volt nagyobb. Részben igaza van Bethlennek, amikor a politikai propagandát jelöli meg az ország hadrendbe állása okaként. A kontinens közepén ezer éven keresz­tül nem volt mód és lehetőség arra, hogy bármikor is semlegesék marad­junk. A német élettér központjában er­re gondolni annyit jelentett, mint nem számolni egy agresszív nagyhatalom­mal. A történelmi alternatíva a „vagy ellene, vagy mellette” döntések mentén fogalmazódott meg. A dokumentum­ban végig követhető a nagyhatalom és a kis állam sajátos kapcsolata, a vélt függetlenség szintjétől a provinciális bekebelezés állapotáig, mely Ma­gyarország újabbkori történelmének legsúlyosabb, legválságosabb időszaka volt. (Zrínyi Katonai Kiadó, 1988.) Barta Zsolt GYERMEKÉVEK- GYERMEKÉLET Köszöntünk benneteket a soron következő, izgalmasnak, érdekesnek ígér­kező mozgalmi év kezdetén. Örömmel tesszük ezt, mert sze­mélyesen, telefonon, levélben naponta érkeznek a jelzések: a Pajtás-ablak akcióban részt kí­vántok venni. (A legelsőnek je­lentkező kecskeméti Buday De­zső iskola tanulói nevében írt erről szóló levelet olvashatjá­tok is.) Öröm ez azért, mert környe­zetetek szeretete, szőkébb ha­zátok megismerésének vágya csendül ki belőle. Ilyenformán egyértelmű, hogy meg akarjá­tok ismerni a hajdan itt élt és nevezetessé vált embereket, az épületeket, az utcák névadóit, az iskolákat, közintézménye­ket. Tudatosan törekszetek ar­ra, hogy magatoké legyen a község, a város, ahol éltek. Öröm ez; mert kötődni akar­tok a Duna—Tisza közéhez, a két nagy folyó határolta föld­darabhoz. A térképek — amint ezt írjátok — elkészültek, vagy TUDÓSÍTÓINK jelentik A hetedikes Pataki Claudia a kecske­méti Buday Dezső Iskolába jár, csapat­tanácstitkár. Mivel elsőként jelentkez­tek a Pajtás-ablak játékra —- és erről beszámolót is küldtek —, soraikat ol­vashatjátok. ».Csapatunk 33 raja, tehát valameny- nyi (!) benevezett a játékra. Már elké­szültek a térképek a csapat- és a rajfa­lakra. Mivel ilyen játékra vágytunk, a szeptember 29-én megtartott csapat- zászló ünnepén arról beszélgettünk a tábortűz mellett, hogy kik voltak a vá­ros neves szülöttei, majd Kecskeméttel kapcsolatos dalokat énekeltünk. Úgy érezzük, hogy ez a játék komoly feladat lesz számunkra, ezért azt ter­vezzük, hogy a legjobban .dolgozó raj tagjait mi külön is megjutalmazzuk.” * * * Új tudósítót köszöntünk Huszta Pálma személyében, aki a tompái úttö­rőcsapat hetedikese. A VISZONT AJÁNDÉK Egyszer egy nagyúr eltévedt az erdő­ben és az éjszaka elől egy szénégető kunyhójában húzta meg magát. A ház gazdája nem vált otthon, a felesége pedig nem ismerte az idegent. Mégis barátságosan fogadta, de előre közölte vele, hogy mennyire szegényes ellátás­ban fog részesülni, mivel nincs másuk, mint csicsókájuk, az ágyat pedig csak hírből ismerik: tehát a szénaboglya tetején kell aludnia. De az úr éhes volt és úgy ízlett neki a csicsóka, mint az udvari szakács fóztje. Ezért még reggel is megdicsérte, amikor a hazafelé veze­tő úton elindult és búcsúzáskor az asszonynak egy aranyat nyújtott át. Amikor a szénégető hazaért, az asz- szony mesélt neki az előkelő vendégről, aki aranypénzzel ajándékozta meg. A gazda a leírásból és az értékes ajándékból rögtön rájött, hogp vendé­gük az ország fejedelme volt és örült, hogy az .udvari szakács főz tjéhez szo­kott fejedelemnek annyira ízlett a sze­gényes eledel. „Dehát túl sok az a pénz, amit az úr egy tál csicsókáért adott. Egy teli kosárkával viszek még neki". Rögtön összeszedelőzködött, el­ballagott a kastélyba, s bebocsátást kért. Az őrség és a lakájok el akarták zavarni. Ekkor megmondta, hogy nem kérni jött, és aki nem kérni, hanem adni jön, mindenütt szívesen látott vendég. Ekkor aztán bejutott a fogadó­terembe és így szólt: — Kegyelmes uram, nemrégiben fe­leségemnél lelt éjszakai szállást és fizetségül egy dukátot adott. Ezért a szegényes ellátásért túl sok ez a pénz. m múzeum Kőszegen hrif ,'j( jí|i Kőszegen helyreállítot­ták a Jurisich téren a Hő­sök tornya szomszédsá­gában álló Tábornok-, házat. A XVIII. századi épület termeiben helytör­téneti múzeumot rendez-; tek be. (MTI-fotó) A kecskeméti úttörőház hírei Október 26-án, — jövő szerdán — délután fél 3 órakor MESSZI ISTVÁN súlyemelő olimpiai ezüstérmessel találkozhatnak az érdeklődő gyerekek a Kispoli- tikusok foglalkozásán. Még van néhány hely a fotós, video-, báb-, és textilfestő szakkörben. Akit érdekel, a ház portáján kérjen jelentkezési lapot! Új zenei szakkört szerveztek, Hang-játék elnevezéssel, 4. és 5. osztályos gyere­kek részére, hétfőn délutánonként 4 órától. A Gitársuliba azok járhatnak, akik hangszerrel rendelkeznek és természetesen kedvet is éreznek a gitározáshoz. Megjelent a HUH ^ A Kiskunhalasi Jurinovíts Miklós Úttörőház vezetői és a házba\járó gye­rekek lankadatlan szorgalommal és re­mek színvonalon készített stencillapja, a HUH ismét megjelent. A terület úttö­rőelnökének, Taskovics Valériának köszöntője mellett ügyes kisriportok- kal jelentkeztek a lap tudósítói: tábo­rokról, tanévnyitókról és az elmúlt va­kációról szóló beszámolóikkal. Figye­lemre, méltó kezdeményezésük is: an­gol, illetve német nyelven közreadott humoros történetek, viccek, mesék le­fordítását kezdeményezik a Tanuljunk nyelveket^— rovatban. Most is jutott hely mesének, fejtörőknek is. éj>pen dolgoztok elkészítésén. Es a helyére kerül valamennyi:; a csapatfalra! Ezután pedig sorra-rendre kapjátok majd a megoldandó feladatokat — bi-1 zonyára valamennyiőtök tanul,' okul majd belőle. A feladatok mellett folyama-! tosan hírt adunk majd arról is, | hogy melyik közösség hogyan halad, miként osztja fel a tenni­valókat. Nem nélkülözhetjük | híradásaitokat, ezért kérjük, ír­jatok, beszámolóitok alapján élő, hiteles képet közölhetünk munkátokról. Beszámolója a csapatzászló ünnepé­vel foglalkozik, a jól sikerült akadály- verseny mindenkinek élményt jelentett. Mivel a nagyközség a jugoszláv határ közelében van, Pálmáék érdekes mó­don színesítették az eseményt: i „Akadályversenyünk megszervezé­sében tevékenyen részt vettek a ha­tárőrség dolgozói. Köszönetképpen a csapattól egy küldöttség ment el hozzá­juk, műsorral kedveskedni. Sikert ara­tott az énekkar, a furulya- és a harmo­nikajáték. A katonák szendviccsel és teával kínálták az úttörőket. * * * Nagyszerű eseményről» csehszlová­kiai kirándulásról küldött beszámolót a kecskemét-kertváfosi úttörőcsapat eszperantistáinak egy csoportja. Mészáros Agnes, Bán Róbert és Né­meth Mária levelét csaknem teljes terje­delmében közöljük. „Iskolánk negyven tanulója öt cso­így aztán hoztam nagyságodnak még egy kosárkával a csicsókából. . A fejedelemnek megtetszett a férfi egyenes jelleme, és mert éppen jó kedve is volt, a szénégetőnek ajándékozott egy majort harminc hold földdel. A szegény szénégetőnek volt egy irigy és kapzsi bátyja. Amikor a széné­gető szerencséjéről hallott, ezt gondol­ta: Van egy lovam, ami megtetszett a fejedelemnek. Mégis sokallta, amikor 60 dukátot kértem érte. Most elme­gyek hozzá, s megajándékozom vele. Ha Jánosnak a kosárka csicsókáért majort ajándékozott, úgy nekem még nagyobb ajándékot fog adni. Ekkor aztán lovával elment a fejedelemhez és azt mondta: ■—. Méltóságos uram, úgy hallom, hogy fenségednek megtetszett a lovam. Pénzért semmiképpen nem* adnám, de legyen olyan kegyes és fogadja tőlem ajándékul ezt a csekélységet. A fejedelem rögtön észrevette, hogy ■hol van a kutya elásva, és azt gondolta magában: Na, gazember, most megka­pod a fizetséged! — Elfogadom az ajándékod — mondta, de hirtelen nem is tudom, hogy mit is adhatnék cserébe. Várj, itt van egy kosárka csicsóka. Egy gazdaságot 30 holdnyi földdel adtam érte cserébe. Azt hiszem, így bőségesen megjutalmazlak lovadért, amit 60 du- kátért is megvehettem volna. — Ezzel átnyújtotta a férfinak a csicsókát és kegyesen útjára bocsátotta. így bűnhő­dött kapzsiságáért az irigy testvér. Németből fordította Tóth Zoltán, a Kiskunhalasi Fazekas Utcai Általános Iskola tanulója. dálatos napot töltött Csehszlovákiá­ban, a Magas-Tátrában, Poprádon. Az utazást a Pedagógus Eszperantó Szö­vetség Bács-Kiskun Megyei Csoportja szervezte, a cél pedig a nyelvgyakorlás volt. Csodálatosan szép tájakat láttunk, kirándultunk a Csorba tóhoz, láttuk Ótátrafüredet, a Lomnici-csúcsot. Vol­tunk Késmárkon, ahöl Thököly Imre mauzóleumában — iskolánk nevében — emlékkoszorút is elhelyeztünk. Jó barátságba kerültünk a szlovák eszpe- rantistákkal, folyamatosan levelezünk velük, meghívtuk őket Kecskemétre is. Még szeretnénk elmondani, hogy utazásunk költségeit úgy teremtettük elő, hogy dolgoztunk'a Kecskeméti Ba­romfifeldolgozó Vállalatnál. Utunkhoz az autóbuszt tőlük kaptuk. Köszönjük! Mióta az eszperantót tanuljuk, sok kiránduláson voltunk, de ez volt a leg­szebb, legemlékezetesebb!” Rejtvény­fejtőknek Az elmúlt alkalommal közre­adott rejtvényünk helyes megfejté­se: VARSÓ. Sok jó megfejtés érkezett, közü­lük sorsoltuk ki az alábbiakat, akiknek könyvet postáztunk: K. Tóth Agnes Kecskemét-Hetény- egyháza; Jagicza Péter, Fájsz; Bo­dor János, Kunszállás; Novák Gá­bor, Tiszaalpár; Dienes Zsolt, Kecskemét; Tóth Balázs, Duna- egyháza; Balogh Desdemóna, Tata­háza; Fábián Mónika, Csengőd; Bálint Györgyi, Szalkszentmárton; Kővári Krisztina[ Szabadszállás. Valamennyien Kutasi Kovács Lajos: Zöld pokol — vörös sivatag című munkáját kapták. KISS BENEDEK: Szál, szál.. I Szál, szál, szalmaszál, sárga szalmagyűrű: mondd meg, a nyár merre száll, az a pihe-könnyű? Sár, sár, latyak, sár... Tarajló ég habot hány. A föld vérző agyagbálna, verdeső erdők a szárnya. Szár, szár, cirokszár, öreg ciroksöprű: hát az élet merre száll, az a pihe-könnyű? Száj, száj, üres száj... Nincs benne fog, az is fáj. Piros cirok mind kihullik, vesszőgyűní, hopp, lehullik! Összeállította: Selmeci Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents