Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-18 / 249. szám

1988. október 18. • PETŐFI NÉPE • 3 I A PÁRT VB TAGJA KELEBIÁN Megőrizni a község népességmegtartó képességét — A vasútnál a mi munkánk nem látszik mondta vidáman Varga Lajosné főintéző, I a kelebiai MÁV- állomás kereske­delmi főnöke, de : már sorolta is, mi mindennel foglal- | koznak, y-, A fel- ( adás nálunk- nem jelentős, de a tranzit annál in­kább. Évente elé­ri az 1,8 millió tonnát, ami 90 ezer vasúti kocsit, I illetve ugyanennyi fuvarlevelet jelent. Ezekkel és az árumozgás alatt felmerü­lő költségek elszámolásával fóglalko- | zunk. Ez napi 60-100 szocialista, 300 tőkés országba induló, s 400 beérkező I fuvarlevél feldolgozását jelenti. Varga Lajosjné húsz éve vasutas, tős­gyökeres kelebiai, 1971 óta tagja a pártnak. Közéleti ember, ézért is vá­lasztották meg 1975-ben a párt községi i végrehajtó bizottsága tagjának; előtte is töltött be társadalmi funkciót. Jelen­■ leg a Politikai Főiskola negyedéves le­velező hallgatója. — A kommunistákat, az embereket [ itt nálunk, a községben jelenleg a gyü- j mölcs és a szőlő alacsony felvásárlási [ ára foglalkoztatja leginkább. Az aszály I miatt kevés volt a termés, kivéve a cse­■ resznyét és a spárgát. Évente ihnen i több száz tonna, almát küldtek export- I ra, az idén egy deka sem megy. A közös * gazdaság vezetősége megállta helyét, a ■ feléves eredmények alapján úgy tűnik, I kilábaltak a bajból. Papirok halmaza gyűlt fel az íróasz- I talán, mint mondta, nem szereti a ren­detlenséget, de munka közben ki tud I rendet tartani?. I — Végrehajtó bizottsági ülésre ké­szülök — tájékoztatott —, ahol a köz­ség népességmegtartó képességét vitat­juk meg. A véleményemre kíváncsi? Akármilyen furcsa is, a nemzetközi helyzet a mi községünkben meghatáro­zó, hat az emberek közérzetére. Egyre kevesebben vannak azok, akik mene- . külni akarnak a határ mellől. Gyako­ribbá váltak a két szomszédos ország­ban élő emberek közötti családi, baráti' kapcsolatok. Öt év alatt százhatvannal csökkent a népesség száma, de ebben közrejátszott, hogy kevesebb a népsza­porulat. 1983-ban még arról számol­tunk be, hogy nagyon szétszórt a tele­pülés; időközben„éppen az ittmaradási szándékukat kifejezve, sok új házat építettek az emberek, csökken a foghíj­telkek száma. Könnyebbé vált Kelebián az új lakó­házak komunális ellátása. Az eltelt öt esztendő alatt több mint 100 új családi otthon épült fel, s legalább ennyit felú­jítottak. Többéves tárgyalás után végül megegyezés jött létre a tanács és a téesz között a volt gyümölcsös és a vele szemben lévő terület átadása ügyében. Az átvett földeken 32 lakótelket tud­nak kialakítani, amelyek értékesítését már megkezdték, négyzetméterenként KÉPERNYŐ Nílus, Berettyó A műsorszerkesztés véletlene egymás mellé tette vasárnap délelőtt Afrikát és ■Szeghalmot. A Basil Davidson és John ! Percival előítélet-oszlató dokumen- itumfilm-sorozatát követő Zenebutjk I-- mindkettő ismétlésben — képzelet- i ben az ifjú' tiszántúli városkába vitte nézőit. Időben és térben távoli történé­seket hozott össze a képernyő. A forró földrészről készített film egyik-másik [jelenetét beépithette volna műsorába Juhász Előd is, hiszen az afrikai zene az emberiség közös vagyona, hatása a modern muzsikában is érzékelhető. Csak elismerően szólhatok a föld­részfeltáró művelődéstörténeti sorozat­ról (talán a közreműködő hangját ma­gyarító Bodor Tibor különben kiváló szinkronját venném kicsit visszafogot- tabbra), de jobban örülök most a Be­rettyónak, mint a Nílusnak. Tényként állapítható meg: a Magyar Televízió­ban többször szerepelt a rejtelmes fo­lyamóriás, mint a Réz hegységből a Körösbe siető, baktató, nyaranta majd-majd átlábolható Berettyó’. A vi­lágért sem marasztalom el ezért legfon­tosabb közművelődési intézményeink egyikét; jaj annak, aki vakondtúrásról szemléli a világot! Csupán örömömet szeretném kinyilvánítani: a Zenebutik szerkesztőinek jóvoltából a kis városka is a képernyőre került. Feltételezem, hogy a televízió szer­kesztőit az illetékes osztály ellátja a tévéközvetítések helyszíneit csoporto­sítÓ1íamúfátással"jő volna a fehér fol­tokat kipipálni. No, nem előírásokkal, mert a tessék-lássék munkának nincs köszöneté. Mielőtt a fejemre olvasnák: emlékezem számos, az ország megis­merését segítő keretműsorra, lehető­ségre. Több kellene! Megismétlem első pillanatban bizarmak tűnő javaslato­mat: a sportosztály például időnként adjon néhány percet egy-egy megyei focirangadóról, mutassanak be időn­ként egy-egy kiscsapatot. Megérdemel­nek annyi figyelmet, mint külföldi má­sod-, harmadosztályban focizgató „nagyjaink”.' Szemléletesebb volna az országról kikerekedő kép, ha a hétköznapi Ma- gyarországot jellemző kis tudósításo­kat, életképeket a nagykörúton túlról is láthatnánk a képernyőn. • 4c 4c • A vágy és a realitás, a kisvárosi lét és a „mindenséggel mérd magad”, a józan megfontolás és a kábítószeres mámor ellentmondásai adják Csáth Géza tra­gikus életének, művészetének különö^ ^varázsát. Molnár György rendező, Sülyi Péter dramaturg és Zádori Ferenc operatőr majdnem lehetetlent kísértő vállalko­zása sikerrel járt. A varázsló álma című tévéfilm lenyűgöző hitelességgel ábrá­zolja egy ember meghasonlásának vég­ső stádiumát, „a világ leghosszabb éj­szakáját”. A tragikum szépségeit úgy villantják föl, hogy közben nemcsak sajnáljuk a varázslót, hanem sokkal többet tudunk az Emberről. Heltai Nándor 35 forintos áron. Az értékesítés előtt a vízvezetéket a vendéglő sarkáig kiépí­tik — októberben be is fejezik —, ilyen módon a már említett telkek teljes köz­művesítéssel kerülnek az új tulajdono­sok birtokába. — A telekellátás mellett folyamat­ban van az üresen álló családi házak értékesítése is. Gondjaink vannak a vízzel, ugyanis az arzéntartalma ma- g^s, ezért jövőre a megyei tanács, a vízmű és a községi tanács közös beru­házásával 12 millióért arzénmentesítőt építenek. Jövőre fejezzük be a Deák Ferenc, a Lenin és az Ady utca déli részén a szilárd burkolatú utat, s ha marad még pénzünk, a művelődési ház előtti lejáró is elkészül. A részletek tag­lalásától eltekintve .szeretném elmon­dani, hogy javult a szociális, az orvosi és a kereskedelmi ellátás. Sajnos, a be­következett gazdasági változások nem kedveznek a Kelebián élőknek sem, s rossz hangulatot váltanak ki. A község a közepes nagyságúak közé tartozik, a lakosság száma 3360, akik közül 1955-en dolgoznak. A 14 éven aluliak, a középiskolások és szakmun­kástanulók, a nyugdíjasok száma eléri az 1400-at, s mindössze 15-en vannak munka nélkül. S itt az ellentmondás. A közös gazdaságban 20 szakmunkást, a MÁV-nál kocsirendezőket, ipari szö­vetkezetnél 10 asztalost és segédmun­kást, továbbá 20 varrónőt keresnek. A ruhaüzemhez 40 varrónőt vennének fel. — Láthatja, a község népességmeg­tartó képességével nincs különösebb gond, a megélhetési lehetőségek nem hiányoznak. Jónak mondható az, óvo­dai, az általános iskolai elhelyezés is. Panaszkodni természetesen mindenki­nek módjában van, lehet is, de úgy vélem, ez ma nem célravezető. Tenni kell mindenütt azért, hogy jobb legyen, de nemcsak szavakkal... Gémes Gábor PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Ki akar pilóta lenni? A Honvédelmi Minisztérium várja azoknak a fiataloknak a jelentkezését a Killián György Repülő Műszaki Főis­kolára, akik kedvet és tehetséget érez­nek a katonai pálya, a katonai repülés iránt, s élethivatásul választják a haza légterének védelmét. A nagysebességű repülőgépek veze­tőjelöltjeit — egy év hazai előkészítés után—három évig a Szovjetunió kato­nai tanintézetében képzik; a helikopter- vezető-jelöltek hároméves hazai vagy szovjetunióbeli képzésben részesülnek. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. A.második tanulmányi évet eredmé­nyesen befejező hallgatók zászlós, a ki­válóak törzszászlós rendfokozattal hi­vatásos állományba kerülnek. A har­madik év végén a sikeres államvizsga és a tisztté avatás után hadnagyi, a kiváló eredménnyel végzettek főhadnagyi rendfokozattal kezdik meg hivatásos tiszti szolgálatukat. A főiskolai hallgatók teljes és ingye­nes ellátásban részesülnek, hallgatói, il­letve zászlósi -a törzszászlósi -^illet­ményt, valamint eredményüktől függő­en tanulmányi pótlékot kapnak. . A jelentkezés feltételei: magyar ál­lampolgárság; feddhetetlen előélet; er­kölcsi-politikai megbízhatóság; egész­ségi alkalmasság a hivatásos katonai szolgálatra és a repülésre; középiskolai érettségi. Jelentkezési lapot középiskolai tanu­lók az iskolájuk pályaválasztásért fele­lős pedagógusától, az MHSZ Repülő­klub-tagok a klub titkárától kaphat­nak. A kitöltött lapokat is ők juttatják el a megyei hadkiegészítési és területvédel­mi parancsnokságokra. További infor­mációk, illetve jelentkezési lapok a had­kiegészítési parancsnokság pályára irá­nyítási felelőseitől közvetlenül is besze­rezhetőek. A pályázók általános egészségi alkal­massági vizsgálatát novemberben és de­cemberben a kijelölt honvédkórházak­ban, a repülőalkalmassági vizsgálatot december-január folyamán a kecskemé­ti Repülő Orvosi Intézetben végzik. A pályázók június és július hónapokban a Killián György Repülő Műszaki Fő­iskolán felvételi vizsgán vesznek részt. A felvételi vizsgán az érettségi bizonyít­ványt, illetve az egyéb végzettséget iga­zoló okmányokat be kell mútatni, A fel­vételi eredményéről a főiskola parancs? noka írásban értesíti a pályázókat. A pályázat határideje: 1988. novem­ber 15. (MTI) Megváltozott utazási feltételek Jugoszláviába A jugoszláv dinár árfolyamjegyzésének megszüntetése következtében megvál­toztak a Jugoszláviába szóló vasúti és autóbuszjegyek megváltásának feltételei. A Volán-vállalatok tájékoztatása szerint a Jugoszláviába közlekedő Volán autóbuszjáratokra dinárért nem lehet menetjegyet váltani. A magyarországi lako­sok forintért vehetnek jegyet, a külföldiek pedig — eltekintve attól az esettől, ha valutaváltási bizonylattal igazolják, hogy legalább a menetdíj összegének megfele­lő konvertibilis valutát forintra váltottak — lcbnvertibilis valutáért válthatják meg menetjegyüket. A forint ellenében váltott menetjegy magyar állampolgárok eseté­ben csak az útlevél számának bejegyzésével érvényes. Mivel a jugoszláv hatóságok még nem foglaltak állást az ügyben, hogy Jugoszláviában milyen pénznemben kell jegyet váltani a magyar buszjáratokra, a Volán-vállalatok javasolják, hogy a magyar utasok menetjegyeiket még itthon az oda-visszaútra váltsák meg. A me­netrend szerint Jugoszláviába közlekedő Volán-járatok menetdíja a közlekedési költségkeretet nem terheli. Jelenleg kilenc Volán-vállalat összesen 15 vonalon indít buszjáratokat a szomszédos déli országba. Ezek között a Szeged—Szabadka vonal a legforgalmasabb, a két város között hetente 28 járatpár közlekedik. A MÁV tájékoztatása szerint a korábbiakhoz képest mindössze az a változás, hogy ezentúl a dinárt nem fogadják el fizetőeszközként a menetjegyek megváltása­kor. A jugoszláviai vonatjegyet forintért vagy konvertibilis valutáért egyaránt meg lehet vásárolni. A jegy értékének jugoszláviai szakaszra szóló hányada továbbra is terheli a 13 800 forintos közlekedési költségkeretet. (Ugyanis ezt a részt konver­tibilis valutában kell a MÁV-nak a partnervasút részére megtéríteni.) (MTI) INKÁBB ÁLLAMHATALMI, MINT NÉPKÉPVISELETI SZERVEK A tanácsok és a rászorultság elve A tanácsok szociálpolitikai gyakor­latában elégtelenül érvényesül a rászo­rultság elve. Nem sikerült megvalósí­tani, hogy a tanácsi szociális ellátó- rendszer a támogatásra váró rétegek, családok közül azokat karolja fel,.akik a leginkább rászorulnak a segítségre; s a támogatottak helyzetüket lényegesen javító mértékű és minőségű ellátásban részesüljenek. A tanácsi szociálpolitika nem tudja megállítani a rászorulók helyzetének további rosszabbodását; annál kevésbé, hogy egyre újabb réte­gek igénylik a támogatást — állapítja meg a Központi Népi Ellenőrzési Bi­zottság közelmúltban végzett vizsgála­tának summázata. A népi ellenőrök hét megye és a fő­város 96 helyi tanácsi szakigazgatási szervének munkáját értékelve arra ke­resték a választ, miként érvényesül a szociális ellátás gyakorlatában a rászo­rultsági elv. A többi között megvizsgál­ták, hogy a helyi tanácsok milyen szempontok alapján ítélik rászorultnak az érintetteket, miként követik nyo­mon életkörülményeik alakulását. Ér­tékelték azt is, hogy á tanácsi szociális juttatások elosztása mennyiben felel meg a társadalmi céloknak. A nyolcvanas évek elejétől mindin­kább előtérbe kerülő rászorultsági elv .megvalósításának feltételrendszerét elemezve a népi ellenőrök megállapí­tották, hogy a tanácsoknak nincs olyan átfogó, tartalmas nyilvántartásuk az érintett rétegekről, amely alapot adna célirányos munkájukhoz. Jobbára csak azok az emberek kerülnek látóterükbe, akik rendszeresen igénybe vesznek va­lamilyen tanácsi támogatást, illetve azokról tudnak, akiket a jogszabályok­nak megfelelően nyilvántartásba kell venniük. Ezek a listák azonban csak statisztikai jellegűek, tartalmi értékük csekély. A naprakész nyilvántartást ne­hezíti, hogy az elmúlt években egyre emelkedő ütemben növekedett a támo­gatásra szorulók tábora. Az időskorú­ak gyakran már kritikus szociális hely­zetéből fakadó gondokat — a tanácsok jelzései szerint — hamarosan felülmúl­ják a két- és többgyermekesek, a lakás­nélküliek, a gyereküket egyedül neve­lők szociális problémái. Súlyosbítják a gondokat a korábbi elvi, ideológiai tévedésekből fakadó következmények. Ezek közé tartozik, hogy nincs egységes szociálpolitikai tervezés; megoldatlan a gyakorlati szo­ciálpolitika helyi összhangolása, egysé­ges irányítása; az ellátórendszerek szét­tagoltak, elemeikben hiányosak, nem alkotnak egységes rendszert. Bár a helyi tanácsok szociális ellátó munkájukban alapvetően eleget tesz­nek a jogszabályok előírásainak, nem mindig azok kapják a segítséget, akik arra a leginkább rászorulnak. A jelenlegi helyzetre jellemző, hogy aki nem kér, az nagy valószínűséggel nem is kap támogatást. A segítségre Szorulók nagy hányada viszont önérze­te miatt nem is jelentkezik a tanácsok­nál. Súlyos gondokat okoz a tanácsok növekvő forráshiánya, összevetve a nagy és egyre emelkedő igényekkel. A vizsgálat megállapítása szerint ez komoly veszélyeket rejt magában a meghirdetett társadalmi elvek hitele tekintetében is. A rászorultsági elv érvényesíthetősé­gének további jelentős akadálya, hogy a tanácsok még mindig nem eléggé gaz­dái államigazgatási területüknek. Sok­kal inkább államhatalmi, mint népkép­viseleti szervek; a helyi érdekek kevésbé törnek felszínre. A szociális ellátás problémáinak má­sik vetületeként a KNEB-vizsgálat megállapította: a lakosságnak csak mintegy kétharmada tud arról, hogy szociális gondjaival a tanácshoz fordul­hat segítségért. Ám ez az ismeret is megmarad az általánosság szintjén. A lakosság nagyobb részének elképze­lése sincs arról, milyen mértékű és tar­talmú támogatást igényelhetne. A lehetséges megoldásokat kutatva a vizsgálat a többi között állást foglal amellett, hogy kormányzati szinten, koncepcionálisan újra kell gondolni és felépíteni egy megújuló, realista elosz­táspolitikát. Szükség van egy új tartal­mú bérpolitikára, a társadalmi jövedel­mek belső szerkezetének minőségi megújulására. HASZNÁLT CIKKEK PIACA Még nem készült statisztikai felmé­rés arról, hogy a családoknál mennyi használatlan, megunt holmi van. Még­is, ha akadna erre összeíró, milliárdos számokat kellene nyilvántartásba ven­nie. Ugyanis például csak a Bizományi Áruház Vállalat kecskeméti, Nagykő­rösi utcai felvevőhelyén az. idén az első nyolc hónapban húszmillió (!) forint értékű árut vettek át viszonteládásra. Szűk szekrények és üres pénztárcák „A férjem zsebórája volt.. kül rakosgatja cuccait. A becsüs válo­gat, majd árat ajánl. Egy-két dologra rákerülnek az árak. „Kenyérré elég lesz egy darabig. — mondja az eladó­nak és odébbáll a pénztárablakhoz: — A férjemmel mindketten rok­kantnyugdíjasok vagyunk, 3200 forint a nyugdíjam. * A boltvezető, Boksa Ildikó a követ­kezőket mondja tapasztalatairól: — A felkínált áruk minősége sokat romlott az idén. Ráadásul eladni is ne­hezebb. Az első nyolc hónapban 16 millió forintot árultunk használt cik­kekből. A cipő például nem nagyon kelendő, ruhafélékből inkább az aljak, a pulóverek, a blúzok keresettek. Pulai Sára A felkínáló még jóval több lenne, de — mint tapasztaltam — az emberek jó része, ha el is jut a BÁV kapujáig, szégyelli a használt cikk eladását. (Ezért e cikkben sok a név nélküli szereplő.) * Szerda reggel, nyolc óra. A felvevő­hely előtt kisebb-nagyobb szatyrokkal, bőröndökkel várakoznak. Az első há­rom kuncsaft már belül. A pult mögött Sárai Szabó Aranka, aki értékel, áraz. Jobbjánál Beke Erzsébet rögzíti egy- egy darabra a sárga cetlit, a pénztárnál pedig Kovács Erika tételesen adminisztrál, s ha kell, fizet. Mindhár­man becsüsök. A pulton őszi-téli kötött, újnak lát­szó ruhafélék. Három fiatal hölgy szál­lítmánya. Azt mondják, rosszul megy a maszekoknak. így legalább a befekte­tett anyagárat hátha visszakapják ... A becsüsök munkáját közben sűrűn zaVaija a telefon. Ki-ki a maga ügyé­nek elintézhetősége iránt érdeklődik. Soron kívül is beszól egy úr, műszaki cikket kínál. Gyorsan tájékoztatják: bedugult a készlet, sok az. áru. Az ud­varról egyre nagyobb zaj hallatszik, növekszik a sor. Áz egyik BÁV-os ki­szól: aki kabáteladásra vár, ne álljon hiába, mert csak október vége felé ve­szik. Az átvevők begyakorolt mozdula­tokkal válogatják a felkínált ruhákat. A bőrárukat általában bizományi érté­kesítéssel veszik, azaz eladás után fizet­nek. Egy női fekete selyemzakóra alig több mint kétszáz forintos ár kerül. — Nyolcszázvalahány volt, és ha ötször felvettem ... — szól a tulaj, ám otthagyja, mondván, nem szereti. Fia­tal édesanya karján másfél-két év körü­li gyermek. Bundazsákot, téli bébisap­kákat és egy piciny cipőt vesz elő. Ám az üzlet elmarad: sgl- Gondoltam, legalább a Jugoszlá­viából hozott topánkáért kapok ötven forintot. Ennek fele azonban nevetsé­ges! Alig volt a gyerek lábán ... A nagymama kamaszpizsamát, férfi­inget, gyermekcsizmát hozott. Alku csak a lábbelire köttetik, a többiért egy forintot sem adhatnak, mert egyik- másik annyira kopott, sőt szakadt, hogy viszonteladni nem lehet. Ilyen holmi egyébként akad tucatjával, sőt pecsétes, vasalatlan, ilyen-amolyan foltmaradványú is. Rádi Zoltánnéval félrehúzódunk egy kis beszélgetésre. — Sok mindent hozott a bőröndben, amit nem egészen üresen visz vissza. — Persze rakosgatja az ember egy darabig, de aztán rájön, hogy nem használja. Eddig egy ismerősöm kicsit vékonyabb volt, mint én, de ő is felsze­dett jó néhány kilót. így vele elmarad az üzlet. A két gyerekünk, remélem, most már nem olyan gyorsan hagyja el a ruhái méretét. Még nem tudom, mi lesz azzal, amit visszaviszek. Az ittha- gyottakért kapott pénzből legalább ve­szek egy-két újat, amit használunk is. Azért bármennyire drága minden, úgy látszik, nem szívesen vesznek használt árut az emberek. Feketeruhás asszony zakókat, férfi­csizmát, cipőt rámol ki. — Ha már ennyit várt, ne menjen el pénz nélkül, a csizmáért készpénzt adunk — mondja a becsüs. • Piacnapo­kon, munka­idő titán még inkább lát­szik: a bizo­mányi üzletét kinőtte a vá­sárlóközön­ség. • Sárai Sza­bó Aranka be­csüs rutinos mozdulatok­kal válogatja a felkínált árakat (Mé­hes! Éva felvé­telei) — Tetszik tudni, meghalt a féljem, nem tudom, mit csináljak a dolgaival. Majd csak találok valakit, akinek kel­lenek ... Fiatal házaspár gyerekkel. Vadonat­új overall, 18-as, már újkorában kinőtt —- kapott — kiscipő, használt női bun­da kerül ki a csomagból. A cipőcske ottmarad, a téli holmikért felajánlott árba azonban nem egyezik bele az asz- szonyka. „Meg vagyok lepődve. Majd megpróbálom valahogy eladni...” Közben odatolakodik „csak azt aka­rom kérdezni” jelszóval egy ötvenes korú nő: — A féljem zsebórája volt, mit ad­nának érte? A kérdésre több mint száz forint az ajánlat, mire: „az már nem pénz” a felelet és sarkonfordul. Idősebb asszony szerényen, szó nél-

Next

/
Thumbnails
Contents