Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-17 / 248. szám

1988. október 17. • PETŐFI NÉPE • 3 SZAKOLCZAI PÁL DUNÁVECSÉN T71 *1 rr i rr l r Fejlődő község, eredményes gazdaságok Dunavecsén töltötte pénteki munka­napját Szakolczai Pál, a megyei pártbi­zottság titkára. A vendéget a községházán Horváth Zoltán, a nagyközségi pártbizottság titkára, valamint P. Szalai Péter taná­cselnök köszöntötte. A tájékoztató után Szakolczai Pál a szerszámgépeiről nevezetes Fémipari Vállalathoz látoga­tott. A 193 főt foglalkoztató üzem ez évi eredményei méltók lesznek a koráb­bi teljesítményekhez, igaz, az is látszik már, hogy a kollektívának a jövőben újabb nehézségekkel kell rtiajd szembe­néznie. ' A legaggasztóbb talán — mondotta Herczeg Lajosné főkönyvelő — az alapanyagárak folyamatos és nagyará­nyú növekedése. A DUNAFER példá­ul nemrég 75 százalékos áremelkedést jelzett az általa forgalmazott termékek­re. Az esetek többségében az ilyen költ­ségnövekedést a gyár nem tudja érvé­nyesíteni a vásárlókkal szemben. Ne­hezményezték a gazdasági vezetők, hogy a Szocialista export adója — ese­tükben 24,5 százalék — szinte értelmet­lenné teszi a megtelítetlen piacra való termelést. Sajnálatos az is, hogy Nyu­gat Európa után most már belföldön is egyre erősebben érzékelhető a protek­cionizmus, és a korrupció piacbom­lasztó hatása. A megyei titkár látogatása az egyik összeszerelő műhely megtekintése után a Béke Termelőszövetkezetben folyta­tódott. A tsz vezetői,közeledik a betakarítási időszak vége — elégedet­ten szóltak 1988-ról. Bár az aszály Du­navecsén is óriási gondokat okozott, a sok lábon álló szövetkezet előrelátha­tólag rekordnyereséggel zárhatja az évet. Az eredményt — mint azt Némedi Miklós elnök elmondta — a gazdaság szervezésre jellemző, jó értelembe vett A KISZ KB EGYETEMI FŐISKOLAI TANÁCSÁNAK ÜLÉSE Nyílt levél a Minisztertanácsnak A KISZ KB Egyetemi Főiskolai Tanácsa szombati értekezletén nyílt levelet fogalmazott meg a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsá­nak.- Egyben egyebek között han­goztatták, hogy „az elmúlt hóna­pok történései ismételten, bebizo­nyították: a kormány csak akkor és addig élvez bizalmat a közvélemény előtt, ameddig szavát, meghirdetett programját tettek, következetes kormányzati munka támasztja alá. Mindez érvényes a felsőoktatás re­formjára Ts,' amelyet már 1981 óta ígér a párt- és az állami Vtáetés.” A nyílt levélben a felsőoktatásban kialakult hangulatot tükröztetve le­szögezték, hogy a gazdaságpolitikai vezetés és a kormány feladata lett volna a reform anyagi feltételeinek megteremtése. így ők felelősek azért a politikáért, amely törvény­szerűen bukásra ítélte a reformot az egyetemeken és főiskolákon. Ez a helyzet közös platformba tömöríti a teljesítmény-visszatartókat, a kö­zépszert és a kiemelkedő teljesít­ményt nyújtókat egyaránt. A nyilvános állásfoglalás meg­születésének előzményeiről Szilvási György, a rétegtanács titkára szólt a testület ülésén. Elmondotta: a fel­sőoktatás átfogó reformjáról, fej­lesztéséről döntött a kormány. A költ­ségvetési tárgyalások előkészületeiből azonban arra lehet következtetni, hogy e kiemelt fejlesztés gyakorlati megvaló­sítása még várat magára. A felsőokta­táson belül nő a feszültség, az elégedet­lenség, a türelmetlenség, a bizalmatlan­ság. A jelenlegi helyzet megváltoztatá­sát követelő megmozdulások — ilye­nek voltak a fővárosban, Szegeden és Pécsett — ma még konstruktív formát öltenek. Ám ez a helyzet kedvez azok­nak is, akik tartalom nélküli radikaliz­must hirdetnek, akik csupán önmagá­ért a „vagdal kozás” lehetőségéért moz­gósítanak. Mindezeket figyelembe véve meg kell akadályozni azt, hogy a felsőoktatás ismét a politikai instabilitás bázisa le­gyen, .ezért a rétegtanács politikai fele­lősséggel tartozik. Kulcskérdés, hogy a párt és a kormány végrehajtja-e dekla­rált szándékait, erre kívánja felhívni a figyelmet a nyílt levél. A rétegtanács­nak nem az a szándéka, hogy belesod­ródjék a tiltakozási hullámba, hanem, hogy megragadja azt a pillanatot, ami­kor még befolyásolhatja a felsőokta­tásra vonatkozó döntéseket — mon­dotta. A rétegtanács egyhangúlag támogat­ta ezt a levelet,' hangsúlyozva, hogy ma a felsőoktatás ügyében a legnagyobb felelősség nem a Művelődési Mi­nisztériumot, hanem a kormányt terheli. Voltak, akik úgy vélték, hogy nemcsak a kormány, hanem a pártvezetés figyelmét is fel kell hívni az elhatározott szándékok megva­lósításának halaszthatatlanságára. Többen szóltak arról, hogy a fel­sőoktatás- kiemelt fejlesztésének megvalósítását szorgalmazó egye­temi megmozdulások célja nem egy elszigetelt reformintézkedés kicsi­karása volt, hanem az egész magyar felsőoktatás megváltoztatása. E demonstrációkkal összefüggés­ben a rétegtanács egyik tagja felhív­ta a figyelmet azokra a negatív ha­tásokra is, amelyekkel — akár a felsőoktatásból, akár tágabb érte­lemben az értelmiség köréből kiin­duló kezdeményezések esetében — számolni kell. Végezetül a rétegtanács leszögez­te: azokkal ért egyet, és azokat fog­ja támogatni, akik a felsőoktatás­ban is az átfogó, radikális átalakí­tásért küzdenek. A kormány ko­rábbi, a felsőoktatás kiemelt fejlesz­tésére vonatkozó döntésének ér­vényre juttatásához a rétegtanács kész minden támogatást megadni. (MTI) HILD JANOS EMLEKEREM A csordajárástól a mai Kecskemétig konzervativizmus indokolja. A Béke szakemberei az ősi gazdálkodási ta­pasztalatokat is felhasználva, hosszú távú stratégiát dolgoztak ki, melyhez következetesen ragaszkodtak. így lehe­tett mára egyik sikerágazatuk a gyü­mölcstermesztés. 320 hektáros ültetvé­nyüket évről évre újítottak, fiatalítot­tak. Akkor is áldoztak telepítésre, ami­kor nem volt konjunktúrája az almá­nak vagy a kajszinak. Ennek is köszön­hető például, hogy az idén a főágazat tetemes összeggel járult hozzá a közös eredményhez: jól termett a burgonya és a napraforgó is. A délelőtti tanácskozást hatáijárás zárta. Kora délután pedig Szakolczai Pál a községi pártbizottságon találko­zott a település kommunistáival. Tájé­koztatást adott a decemberi megyei pártértekezlet előkészítéséről, aktuális gazdaságpolitikai problémákról, majd válaszolt a hallgatóság kérdéseire. F. P. J. A jó gazda szépen művelt szőlőjéért és gondosan metszett gyümölcsfáiért érdemel figyelmet. A tanító tudásával és emberségével ad útravalót. Házak vallanak egykori -építészek ma is elis-. mérésre méltó tehetségéről. Ám mivel méljük azoknak a munkáját, akik a közösség szolgálatában segítettek ma­radandót alkotni egy-egy településen? Közéjük tartozik dr. Mező Mihály, Kecskemét tavaly nyugalomba vonult tanácselnöke. Pályája egyidős hazánk­nak a felszabadulással kezdődött négy és fél évtizedével. Még fiatal, amikor 1945 márciusában ő is indul földet osz­tani a helvéciai és a matkói szegénypa­rasztokhoz. Később a városházán kap beosztást. A háború utáni ínséges idők­ben a közellátásért felelős. 1949-ben már a polgármester titkára. A tanácsok megalakulása óta pedig olyan felada­tokkal bízzák meg, amelyekkel Kecs­kemét gazdasága, építészete, kulturális és sportélete fejlődött. 1954-től vb- titkári munkakörben, s később is, mint a tanács és a végrehajtó bizottság tagja, részt vállal a város felszabadulás előtti elmaradottságának a felszámolásából. Mosoly fut végig az arcán, amikor föleleveníti az egykori mezőváros ké­pét. Abban a Kaszap utcában, ahol mostanság autó autó hátán tolong, pá­lyakezdő éveiben még tehenek ballag­tak hazafelé a csordajárásból. Az óra­mutatót akár a kolompszóhoz is igazít­hatták volna a környéken lakók. Az 19?0-től általános elnökhelyettes, majd később — nyugdíjazásáig — ta­nácselnök élete nem hiába fűződik egé­szen kisgyerekkorától Kecskeméthez. Akik látták reggelente gyalog menni a tanácsházára, észrevehették azt is, hogy közben hányán váltanak vele szót. Kecskemét mai arculatának'sok vo­nását már az 1959-ből való, első tizenöt éves lakásépítési tervből lehetett látni. Ennek a valóra váltásai—; nyolcezer széchenyivárosi lakás, az Árpádváros kijelölése és tervezése, nem utolsósor­ban pedig a köztemető létrehozása — nem választható el dr. Mező Mihály munkásságától. Persze érték csaláncsípések, sőt né­ha fullánkok is a tanácsi vezetőt. Az lett volna a különös, ha mindig egyön­tetű helyesléssel fogadják valamennyi intézkedését. A Vissza az emberi lépté­kekhez! humánus várospolitikai gya­korlat nem mindenkinek nyerte el nyomban a tetszését. Ellenállásba üt­között például annak idején a Szabad­ság tér és a Luther-udvar sétálóköz­ponttá alakítása. Egyesek csak azt lát­ták ebben, hogy a levegőt szennyező- mérgező gépjárművek attól fogva nem vághatnak át a téren, mint korábban. A járókelőké, a babakocsit toló anyá­ké, a fáké és a virágoké, s a műemléki épületeké lett az elsőbbség a belváros­ban. Hasonlóan nemet mondott a ta­nácselnök arra a képtelen indítványra is, amelyet Budapestről ajánlottak ne­ki, hogy vezessék el a nemzetközi autó- utat a Marx téren és az Arany János utcában. Úgy látszik, nemcsak a török idők­ben kellett Kecskemétet megvédeni. Küzdelem zajlott és zajlik jelenleg is azért, hogy a várost minél inkább ott­honuknak érezhessék a lakók. Amikor 18 esztendeje tervpályázatot hirdetett a tanács a közlekedés elterelésére, a hu­szonhét pályamű között csupán egyet találtak, amelynek a* beküldője számí­tásba, vette a kiskörút mellett a főtér lezárását a járműforgalom elől. Ké­sőbb az ország több más városában is Kecskemét mintájára hoztak létre gya­logosközpontokat. Az sem volt véletlen, hogy az"ICO- MOS (az ENSZ műemlékekkel foglal­kozó bizottságainak nemzetközi szer­vezete) 1981-ben épp Kecskeméten — az emberi léptékű városban — tartotta a konferenciáját A századforduló építé­szeti emlékei címmel. A Népi Iparművészeti Múzeum, a Kecskeméti Galéria létrehozása, a ta­nácsházi harangjáték, az Arany János utcai evangélikus templom „kibontá­sa” és felújítása a rissz-rossz épületek lebontásával, s a kecskeméti hagyomá-* nyokhoz igazodó társas- és családiház­építések: mintegy örökség azokból az évekből, ámelyet dr. Mező Mihály neve is fémjelzett. A településfejlesztésben gyűjtött ta­pasztalatait a nyugalmazott tanácsel­nök aktív korában a Magyar Urbanisz­tikai Társaságban és annak folyóiratá­ban, a Városépítésben másokkal is megosztotta. A lap szerkesztőbizottsá­gának egyik tagja volt A közelmúltban Hild János-emlékéremmel tüntette ki a Magyar Urbanisztikai Társaság Kecs­keméten kifejtett várospolitikai és kö-~ zéleti munkássága elismeréseként. Kohl Antal EGY ÚJ FOLYÓIRAT SZERKESZTŐI KÖZT A természetes életmód híve Üzenet címmel új lap látott napvilágot a Pal­las Lap- és Könyvkiadó Vállalat kiadásában. Az új sajtótermék elsődleges célja az egészség- védelmi tanácsadás. A szerkesztőség munkájá­ban éppen ezért orvosok, pszichológusok, pszi­chiáterek, szociológusok és jogászok vesznek részt. A szerkesztőbizottság tagjai között talál­juk dr. Tamasi József orvost is, aki Kiskunfél­egyházán a belgyógyászati osztályon dolgozik, valamint a Sanitas Egészségkultúra Központ vezetője. Vele készült a következő beszélgetés. fiúsig Milyen elképzelésekkel, tervekkel indí­tották útjára az Üzenetet? — Először csak levelezőlapra gondoltunk, ami nem állt volna másból, mint az olvasók leveleiből és a válaszokból. Ennél azonban több lett. Az Üzenet ugyanis a testi-lelki egész­ségkultúra olyan témaköreit is felvállalta, amelyek eddig a nyilvánosság előtt vagy egyál­talán nem, vagy csak mértékkel szerepelhet­tek. Természetesen a levelezés is megmaradt, mégpedig nagy terjedelemben. Újdonság az is, hogy a magyar sajtólevelezés gyakorlatában megszokott módszertől eltérően az Üzenet egy-egy olvasói levélre három vagy több vá­laszt is közzétesz. — Az első lapszámban az Ön „ars poeticá- já"-t is megtaláljuk A természet és a valódiság barátja címmel. Mit ért a valódiság fogalma alatt? ; rri Egyszerűen azt, hogy életmódunk mo­dellje legyen az életfelfogásunknak, vagyis ne mondjunk mást, mint amit teszünk. Én példá­ul gyakran tartok előadást az egészséges táp­lálkozásról, furcsa lenne, ha csak beszélnék róla, s magam nem az elmondottak szerint élnék. — Elmondaná a mai étrendjét?-*■ Nem olyan különleges. Általában gyü­mölccsel kezdem a napot. Ma például négy körte volt a reggelim. Az ebédemet magam ké­szítettem. Olájba csavartam citromot, megfű­szereztem, majd héjában megsütött krumplit mártogattam bele. Ehhez ettem még paprikát, paradicsomot, uborkát és savanyúkáposztát. Persze először ezeket ízlésesen fölvagdaltam, elrendeztem, s csak ezek után láttam az ebéd­hez. Délután — mivel más városba utaztam — a feleségem készített egy kis útravalót. Bar- nalisztböl tésztát gyúrt, melyből aztán kerek, palacsintaszerű lapokat formált. Ezekre tette a jól fűszerezett zöldségtölteléket, amely főként borsóból állt. Majd a tészta egyik felét ráhaj­totta a töltelékre és megsütötte a sütőben.- Úgy érzem, ha én ezt a menüt választot­tam volna, nem lennék valódi. — Szerepeket nem kell felvenni. Mindenki­nek azt kell megtalálnia, ami számára jó. Ez persze időt igényel. —I Ön a tudományos munkájában a gyógy­növénykutatás mellett a táplálkozástudomány- nyal is foglalkozik. A kutatás tapasztalatait alkalmazták már valahol? — Hogyne. Ennek az eredménye a Viróma szörp, a müzli és a különböző korpás készít­mények. — Ahhoz, hogy valaki egészségesen étkez­zen, ismernie kell a táplálékok összetételét és persze azt is, hogy miből mennyi a hasznos. — Ezt valóban tanulni kell. Nem ártana bevezetni az iskolákban. Valamikor a lányok az iskola falai közt háztartási ismereteket is tanultak, amelynek keretében a főzést is gya­korolhatták. Jó lenne ehhez visszatérni, hisz a lányokból háziasszony lesz. — Manapság szokás a régi jó dolgokat újra­felfedezni. Gyakran hallani azt is, hogy az őse­ink egészségesebbek voltak. Ezt vajon az étke­zési szokásaiknak köszönhették? — Annak is. A hagyományos táplálkozási kultúránkat, mely a szegényeknél tovább is él, a gazdagok rontották el a dúskáló, lakomázó életmódjukkal. Ha megnézünk például egy er­délyi receptkönyvet, láthatjuk, hogy több száz féle növényt használtak a főzésnél. Persze ilyenkor azt mondják, hogy a régi emberek is sok szalonnát ettek. Ez igaz, viszont ehhez egy óriási mennyiségű fizikai munka társult. Nem úgy, mint ma. Felvesszük a sok zsiradékot és ülünk a padokban, az íróasztaloknál, az au­tókban. A mai ember más szempontból is passzív. Nagyon kevés az az idő, amikor krea­tív, aktív életet él. Régen a parasztember, ha leült, elkezdett faragni. Maga körül szinte . mindent maga állított elő. Ezenkívül figyelte a csillagok járását, a természetet. Harmonikus kapcsolata volt a környezetével. 1 —I Egy ilyen életmódhoz egészséges gondol­kodásra van szükség. ,— Már a táplálkozás kapcsán említettem, hogy mindenkinek a természetéhez illőt kell megtalálnia. Ez az életfelfogásra is vonatko­zik. Több dolgot meg kell ismerni ahhoz, hogy egy idő’után el tudjuk dönteni, számunkra mi a fontos. A kereses folyamán lehet alapozni az emberiség időálló bölcsességeire. A megfelelő életmód kialakításához tehát nélkülözhetetlen egy életfilozófia, mely a káoszban rendező elv­ként működik. — Ön aktiv életmódot folytat. Egyéb teen­dői mellett Vezeti a két éve szervezett Sanitas Egészségkultúra Központot. Mondana vala­mint a Sanitas-programokról? . — Az ősz folyamán több tanfolyam kezdő­dik. Lesz pszichológusok által vezetett önis­mereti kurzus, főző-, jóga- és talpmasszázs- tanfolyam. Azok számára is szervezünk prog­ramot, akik le akarnak szokni a dohányzásról, valamint azoknak, akik testsúlyukat kívánják csökkenteni. Októberben indul az az előadás- sorozat, amely a reformpedagógiai irányza­tokról szól. Szeretnénk minél több pedagógust megnyerni. Benke Márta KELL A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS Postásszakszervezeti állásfoglalás Értekezletet tartottak szombaton a Postások Szakszerve­zetének alapszervezeti titkárai. Az ülésen megelégedéssel vet­ték tudomásul, hogy a Magyar Postá és az ágazati szakszer­vezet vezetőinek kérésére a kormány október 1-jétől lehetővé tette a sajáterős, rendkívüli 5 százalékos bérfejlesztést. Véle­ményük szerint azonban a Posta bérgondjait ezzel továbbra sem lehetett megoldáni, csak a már kialakult 10-12 százalé­kos bérlemaradás további növekedését sikerült megállítani, de a kedvezőtlen arányok így sem változnak. A titkári értekezlet álláspontja szerint nem szabad meg­szüntetni a kollektív szerződés kötelező jellegét, és továbbra is fenn kell tartani a szakszervezeti bizalmiak egyetértési jogkörét. A kollektív szerződés a munkavállalók érdekérvé­nyesítésének egyik leghatékonyabb eszköze. Ennek hiányá­ban a munkavállalók — még szocialista viszonyok közepette is — kiszolgáltatottá válnak a munkáltatókkal szemben. Végső esetben azt a megoldást el tudják fogadni, hogy amennyiben egyik fél szükségesnek tartja a kollektív szerző­dést, kötelezővé váljon annak megkötése. Elengedhetetlen — hangsúlyoztak az alapszervezeti titká­rok — a bizalmiak egyetértési jogkörének fenntartása mind­addig, amíg a bérreform meg nem valósul, s míg a főmunka­idős keresetek nem biztosítják a tisztességes megélhetéshez szükséges béreket, s nem szűnnek meg a mai torz kereseti arányok. (MTI) Délszláv népdalfesztivál Harmadik alkalommal rendezte meg a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége nemzetiségi népdalfesztiválját, melynek most Hercegszántó adott otthont Az ország távoli tájairól érkezett vendégeket valamint dr. Geri István megyei tanácséi nök-helyettest Rudi Sova nagykövetet, a Ju goszláv Szocialista Köztársaság budapesti képviselőjét Mándity Marin, a délszláv szö­vetség főtitkára köszöntötte, hangsúlyozva, hogy a fesztivál ékes bizonyítéka annak, hogy a Magyar Népköztársaságban a nem­zetiségek szabadon ápolhatják nyelvüket és kultúrájukat. . A műsorban a horvát, szerb és szlovén népdalkincs legszebb darabjait mutatták be az énekesek. Köztük a legfiatalabb a vaskúti Tumbász Erika, a legidősebb a hercegszántói Siskovics Lyubica. Nagy sikert aratott a katymári Mándity Predrag és a szintén ott született Petres István, a deszki Bánát együt­tes tagja. Emlékezetes marad a szántói asz- szonykórus, a mohácsi sokác, és a szentgott­hárdi szlovén női kvartett produkciója csak­úgy, mint a deszki Frányó Eszter és a buda­pesti Horváth Anna, vagy a bajai Tumbász Valéria szereplése. Percekig zúgott a taps a szántói Szilákovity Mária kitűnő előadó- készséggel bemutatott dalai után. A mintegy háromórás, színvonalas műsor után a zsűri elnöke, Dékity Márk foglalta össze a népdalfesztivái tanulságait. Kiemel­te, hogy a nemzetiségi hagyományok megőr­zésének szép példáját adta a találkozó. Ezt erősítette meg a rendezők nevében Páncsity István, a szántói délszláv klub elnöke is. A találkozó alkalmával megrendezték a bajai nemzetiségi amatőr képzőművészek tárlatát. A hercegszántói művelődési házban Katymári Antal, Kubatov István, Rendes Béláné festményéi és rajzai, valamint Maijá- novity Józsefné tűzzománcai tekinthetők meg. G. Z. Kié a járda? Mindenki közlekedik, de hogyan? Ki gyalog, kerékpáron, személygépkocsival, de a többsége a tömegközlekedési eszközökkel jut el a céljá­hoz. így voltam én is a minap, mikor vonathoz készülődvén már a tervezett utazásom prog­ramjait fontolgatva lépek ki a lakásom kapuján a gyalogjárdára. Alighogy kiteszem a lábam az utcára, szinte centiméterekkel az orrom előtt egy segédmotoros kerékpár -l§ nyergében egy tizenéves fiúval —• húz el nagy sebességgeí. Szinte a meglepődöttségtől alig jutok szóhoz, miközben figyelem a tovarobogó motorost, aki a házamtól mintegy húsz méterre csikorogva fékez, s maga körül felkavarva a port egy hely­ben megfordul, majd ugyanolyan iramban, mint korábban, száguldya teszi meg az utat visszafelé. A tett miértjére nem''volt nehéz rájönni, ugyanis a szomszédos házban levő fodrászüzlet előtt álldogáló tanulólányok kedvéért történt mindez, akik nagy diadalujjongással, tapssal jutalmazták a fiatal lovag produkcióját. S ki tudja, hogy azon a napon hányszor ismételte meg ezt a mutatványt a versenypályának kine­vezett gyalogjárdán? Nem törődve a békésen közlekedő emberekkel, akik meglehetősen félve húzódnak le ilyen esetekben az útmenti pázsit­ra, vagy rosszabb esetben a közútra. Sajnos nem egyedi esetről van szó, ugyanis manapság egyre többen használják a gyalogjár­dát, parkok sétányait járműközlekedésre. Sőt mi több, sok esetben még a szabályosan közle­kedő gyalogost csengőszóval, kürttel is kény­szerítik letérésre, holott ez az útszakasz elsősor­ban a gyalogosoké. Vagy talán ez már a múlté? Visszagondolva a gyermekkoromra, mikor még nem volt ilyen nagy forgalom, hiszen csak egy-két lovas kocsi, ökrös szekér poroszkált a közutakon és a gyalogjárdának is nagyobb volt a becsülete. így azt is csak kivételes személyek —. orvos, postás vagy a rendőr — használhat­ták kerékpárosforgalom céljára, de akkor is fokozott körültekintés mellett. De manapság? Szemünk fénye, a gyermek, ezen az útszaka­szon teszi meg az első métereket a háromkere- kűjével, majd felcseperedve a kétkerekűvel itt is folytatja ámokfutó módjára, nagy sebességgel. Teszi ezt nyugodtan, hiszen a szüleitől is ezt látja. Maradva továbbra is a járdán. Sokszor ak­kor is le kell térni a gyalogosok részére fenntar­tott szakaszról, ha nem csengetnek vagy dudál­nak ránk a sietős járművek vezetői. Le kell térni, hiszen manapság nemcsak nagyvárosi di­vat a gépjárművel gyalogjárdán parkolni, de ez a betegség ma már a vidéki falvakban, kisváro­sokban is felütötte a fejét. Rohanó világban élünk, így szinte már természetesnek vesszük, hogy egyesek a gyalogjárdán parkolva, a fák hűvösében keresnek menedéket személygépko­csijukkal, ezzel úgyszintén akadályozva a gya­logosok forgalmát. Nemegyszer a közúti forga­lomra terelve a gyalogosokat. Ezt sűrűn tapasz­taljuk a megyeszékhelyen is, ezért nem ártana, ha a gyalogjárda visszanyerné az eredeti szere­pét és becsületét, és ez az útszakasz maradjon csak kizárólag a gyalogosoké. A magam és gyalogostársaim érdekében. „ V. Kerekes Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents