Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-17 / 248. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. október 17. A tizenkettedik óra \ K ÉVADNYITÓ ELŐADÁS A siker napja a bizakodó előrejelzések ellenére sem sütött ki a színház évadnyitó előadásán. A fél évszázados feledés porából kiásott színmű gyengeségei takarták el? Csak közönségcsalogatónak szánta Zilahy Lajos a jelek szerint kapkodva rögtönzött játéka alcíméül a komédia megjelölést? így szerette volna a jóság és a tisztesség fanatikusának tragikomikus bukásához behozni a — legalább a pódiumon — boldog véghez szokott nézőket? Netán a szó (a fogalom) eredeti jelentésére utalt műfaji besorolása? Eszerint fantasztikusan kezdődő szituáció okozza a későbbi bonyodalmakat. Az első jelenet valószínűsíti feltevésünket: Háborús sérülése, kilátástalan1 jövője, családja nyomora miatt a megszokottól eltérően viselkedő kisember úgy képzeli, hogy munkája befejeztével ügyes-bajos dolgai után futkosó, boldog légyottra siető tisztviselőhöz hasonlóan sétálgat mesebeli palotája környékén a király. Az igazi komédiában azonban komikus fordulatok következnek a furcsa kezdetekből. A tizenkettedik óra kecskeméti bemutatóján' akadt néhány néző fé. lelkűk rajta —, akik jót nevettek, amikor a hiányos táplálkozás miatt megbetegedett mű- vészjelölt kislánynak azonnal teljesült leghőbb vágya: testreszabott mankót umbuldált számára a minden lehetségest kipotyázó ismerős fiskális. Tragikomikus hangszerelés, elvon- tabb stilus közelebb hozta volna az előadást a nézőkhöz. Vagyis érzékeltette volna: minden ügyeskedő, haszonleső társadalomban elkerülhetetlenül nevetségessé válnak, megcsúfoltatnak az igazi értékek, noha „a megszervezett okosok” is pórul járhatnak. Sajnálatomra nem vitatkozhatom a rendezői fölfogással, mert hiába kerestem a helyzeteket, szerepeket valamilyen szempontból értelmező, megvilágító fölfogást. így azután a legtöbben saját elképzeléseik szerint mondják föl szerepüket. A meg kell a szívnek hasadni érzelgősség váltakozik bohózatossá harsányított jelenetekkel, közhellyé szürkülnek máig érvényes bölcsességek, szemléletessé drámai motivációk. A világért se szeretném az- író életművéből kilógó A tizenkettedik órát jelentékeny alkotássá emelni, de tagadhatatlan, hogy adott értékeit is lefokozta helyenként a jellegtelen előadás. Mennyire pontos, kifejező, minősítő az első felvonás „utolsó vacsorája”. Ágnes asszony — például — „a sót add ide” kéréssel mintegy a valóság pecsétjével hitelesíti a keserű kifakadásokat. Lélektanilag is indokolt a világ bajai helyett urát ócsárló asszony váratlan rohama, a férj csakazértis reagálása. De értheti-e 1988-ban a kecskeméti premierközönség, hogy milyen botrányosan megalázó az a világ, amikor egy tisztes középosztálybeli család boldogan majszolja kocsisok és trógerok kedvenc eledelét, a szafaládét. Adórendszer ide, fizetéscsökkenés oda, csak a legfogékonyabbak képesek beleélni magukat egy éhező lelkivilágába, azonosulni az írói indulattal. Hányán gondoltak arra, hogy tűrhető-e az életem, ha másoké tűrhetetlen? A csak a • A király és az „apostol” (Nagy Attila, Barbinek Péter) . (üovszky Béla felvételei) ■ pénz boldogít rohanásba, kényszerbe belerokkanok hogyan szűrhetnék ki az előadás sokféle szólamából Zilahy ironikus felhangjait? Az „áltudományos leltár”-ban (Vin- kó József) szereplő színészekről annak idején, 1933-ban azt írta Hatvány Lili, a kellemes színházi csevegő: egyszerűen remekek. Elképzelni sem tudom, hogy Makai Margit, Törzs Jenő, Som- lay Artúr, Beregi Oszkár, Kabos Gyula miként lehelt életet e kitűnő írónál szokatlanul tétellé vázlatosuk szerepekbe. Kecskeméti pályatársaik, Fabó Györgyi (Ágnes, a feleség), Barbinek Péter (János, a politikus próféta), Nagy Attila (a király), Csizmadia László (a kormányelnök), Kovács Gyula váltakozó eredménnyel keresték helyükét az évadnyitó előadásban. Kovács Gyula (az ügyvéd) élt 'leginkább szerep adta lehetőségeivel. Orth Mihály (István), Lengyel János (főorvos), Krizsik Alfonz (alorvos), Pál Attila . (Mátyás), Vichmánn Nóra (Irén), Szirmai Péter (vívómester), Csiszár Nándor (pékmester), Sirkó László (malomigazgató), Latabár Árpád (Guszti) neve kívánkozik ide a közreműködők népes listájáról. Ambrus Asma, az okos művésznövendék Lydia gügyögő^ megformálója nyilván nem tudja, hogy honunkban értelmileg fejlett lányokat, fiúkat vesznek föl az akadémiára... A díszleteket vendégként Neográdi Antal, a jelmezeket Molnár Gabriella (mint vendég) tervezte. Rendezte: Lendvay Ferenc. Legszívesebben Bálint György 1932 nyarán kelt, egy világmegváltóhoz címzett levelével fejezném be Írásomat. Azt üzente egy bizonyos Kovács János úrnak és társainak, hogy hagyja el a túlzsúfolt világmegváltó szakmát, mert nincs szükség „kétes józanságú” tervekre. Örültem volna, ha Zilahy fölkavaró hahotával vagy könnyekkel cáfolta volna a jeles újságírót, a kecskeméti társulat elmélyültebb játékkal nyitotta volna az évet. Heltai Nándor KETTŐ HELYETT HÁRMAT VESZ Antikváriumlátogatóban Kecskemét, Kéttemplom köz. Remélhetőleg sokaknak — a Kodály intézeten kivül — az antikvárium jut eszébe erről az utcáról. A bolt legnagyobb tapasztalaté eladójával, Vargáné Jankó Ágnessel beszélgetünk a munkájáról, a könyvekről és a vevőkről. Vargáné a nyitást követő évben került ide, s már tizedik esztendeje veszi és adja el a régiségeket és újdonságokat. Kottákból és hanglemezekből ugyanis csak ez utóbbival foglalkoznak. Áz üzletben rajta kívül ketten dolgoznak, Bense Tímea és a boltvezető, Kovács Anikó. Az antikvárium forgalma a nyitás óta folyamatosan emelkedik, évi mintegy 50-100 ezer forinttal. Ez részben az utóbbi évek könyváremeléseinek „köszönhető”, ám nemcsak a forintban kifejezett forgalmuk, hanem a vevők száma is egyre nő. Egész odáig, hogy a vásárlók körét, összetételét ma már lehetetlen meghatározni: majd mindenki megfordul itt. Ebben pedig az eladóknak döntő szerepük van. ■ — Kell-e külön képesítés az itteni munkához? — Az alap: az érettségi és a kereskedelmi végzettség. Az idekerülést követő két hónapos próbaidő pedig — úgy gondolom —eldönti egy-egy dolgozó rátermettségét. A könyv vételéhez vizsga kell, azonban a tanfolyamon item az olyan gyakorlati tudnivalókat tanulják, mint például az ármeghatározás, hanem a könyv általános történetét ismertetik, mega tanfolyam hallgatóival. Az értékbecsléshez elsősorban tapasztalat kell, s ebben segítségünkre van egy közpónti áijegyzék is. Ez persze a régebbi — a felszabadulás előtt kiadott — könyvekre vonatkozik. Az újakkal kapcsolatban: figyelembe kell venni a kötet eredeti árát, korát, állapotát, keresettségét. A gyakorlatban ez általában úgy alakul, hogy a könyv új értékének körülbelül ötven százalékát fizetjük mi az eladónak. Ez a munka széles körű tájékozottságot igényel. S ez a része sok mindenért kárpótol... — A könyvhöz értő eladó mennyire kereskedő? — Hogy mennyire? — kérdez vissza Vargáné. — Két dologgal válaszolnék erre: a bevételünkből vesszük az üzletbe kerülő újabb köteteket, s a másik: a forgalom után részesülünk a nyereségből. — Milyen mértékben? — Kilenc ezreléke a miénk., — S a sokáig itt porosodó könyveknek mi a sorsa? — Nemigen van ilyen. Ha mégis: központunk antikvár osztályának dolgozói járják üzleteinket és cserélik az árut: van, amit szerintük más boltban jobban keresnek. — Van-e különbség a hónapok, évszakok között? — Természetesen. A január-februar nagyon gyenge, két-háromszázezer forint. A karácsony előtti időszakban pedig ennek több mint kétszerese. Nyáron inkább a hanglemez fogy — meg a kotta — a Kodály intézet szemináriumainak köszönhetően. Megfigyelésünk alapján mondhatom: az eladott érték függ még az időjárástól is. Nagy melegben vagy esőben kevesen jönnek, sétálóidőben — főleg, há turistaszezonra esik — nyereségünk is jelentősebb. A bevétel nagy részét a krimiknek és a „slágerszerzőknek” köszönhetik. Az állandóak mint mindig, Szilvási, Berkesi, Rejtő, Moldova, Merle, de szeretik a klasszikusokat is. Egyre inkább. Több pedagógus jár ide, mint régen, inkább megvárják, míg idekerül a könyv. Harminc-negyven forintokat ■spórolnak rajta, s kettő helyett hármat vesznek. — Mi most a legértékesebb darabjuk? — A Corpus Juris 1864-ből, 15 ezer forint. Lenne rá vevő, csak sokallja az árát. Rajtunk keresztül alakíthat ki az eladóval egy mindkettőjüknek megfelelő összeget. Az ötezer forintnál értékesebb darabokat ugyanis csak bizományba' vehetjük meg. — Jelenleg ez az egyetlen antikvári| um a megyében. S mit hoz a jövő? — Hallottam, hogy gondolkodnak egy másikon, Baján. Minden évben rendezünk könyvvásárt Kalocsán, Baján, Cegléden és Nagykőrösön. Könyvesboltban,^ művelődési házakban, moziban. Én inkább ezt erősíteném ... Szabó Tamás SAJTÓ POSTA 1^1 Utazás ráfizetéssel? Ki fizethet önként s ki nem fejlesztési hozzájárulást? Beszélgetés a balotaszállási útépítésről közterület-kiépítés mégiscsak elsősorban tanácsi feladat (az anyagi következményekkel együtt), másrészt jól tudjuk, hogy az otthon szűkös pénzének ezernyi más, fontosabb helye is van. A teljességre törekvés nélkül emlí- . tem meg: vakolásra vár az épület udvar felőli fala; nyesni szükséges a hatalmas fenyőfákat, melyek elnyúló ágai veszélyeztetik a tetőzetünket; megjavítandó a nagykapu, amit jelenleg csk 2-3 személy közös erejével lehet kinyitni és becsukni. Az idősek nevében: Szabó Emma Izsák említett üdülőhelyig, ahová megérkezve taxit volt muszáj fogadnunk, mert a csatlakozó busz már elindult a helyszínről. . Visszafelé már simább volt a közlekedés, ám hazajövet nem hagyott nyugodni a viszontagságos és borsos oda- út, amely miatt reklamáltam az Ibusz- nál. Bizonyos összeget visszakaptam — a kezelési költség levonásával —, ám a ráfizetésem ezzel csak némileg enyhült. Utólag hallottam arról is, hogy az expressz késése miatt jogosult vagyok a menetdíj egy részét visszakapni. Csakhogy ezt már lehetetlen volt elintézni, hiszen megfelelő igazolásokat nem kértem, mivel a térítés feltételeiről idejében — tehát az expresszvo- naton — senki nem világosított fel. Esetem összegzéseként úgy érzem: hiába vezeti be a MÁV a különféle kedvezményeit, ha az utasokkal foglalkozó vasutasok és más ügyintézők felületesen, pontatlanul dolgoznak, hiszen ilyenkor csak e szolgáltatás igénylője húzhatja a rövidebbet! Harkai Balázsné Kiskunhalas, Róka u. 9. Kutyaszorító? Különös panasszal fordult szerkesztőségünkhöz az egyik jánoshalmi olvasónk: — Immáron tíz esztendeje dolgozom anyagbeszerzőként ugyanazon cégnél. Feladatköröm ellátásához—a munka- szerződés • értelmében — szükséges a s^ját gépkocsi. E feltételnek alkalmazá- sofn óta megfelelek, mint régi Trabant- tulajdonos. Mostanában aggodalommal tölt el, amikor megkapom főnökömtől a következő heti programot. Miért? Mert kétséges, hogy a rámbízottakat idejében tudom-e teljesíteni. Gondom kizárólagos okozója a kocsi, amely sajnos nagyon gyakran elromlik. A szerelő pedig, amikor befejezi a dolgát, újra és újra figyelmeztet: reperálás ide vagy oda, a járgány „megöregedett”, s egyre kevésbé biztonságos a közúti forgalomban. Az igazsághoz tartozik, hogy az oly- Jcor napokig elhúzódó javítás alatt kép- - télén vagyok végezni a beszerzői munkámat. Ezt kezdetben elnézte a munkáltató, azonban röviddel ezelőtt tudomásomra hozta: valószínűleg megválik tőlem, mivel az eredeti munkamegállapodás előírásainak csak hiányosan teszek eleget. Noha még 1984 tavaszán megrendeltem — a borsos előleg kifizetésével egyidejűleg — az új, Lada-gyártmányú személygépkocsit a Merkúrnál, ám á kereskedelmi Cég ma sem biztat. Ügyemben csupán annyi biztos, hogy több mint 700-an várakoznak még előttem ugyanilyen autóra. Ez aztán a kutyaszorító. A kenyéradómat voltaképpen nem vádolhatom rosszindulattal, lélektelenséggel, ám én sem érzem magam vétkesnek, hiszen a hibámon kívül vagyok adós a feladatom tökéletes ellátásával. Máshoz nem értek, mint amit eddig csináltam. Ha elküldenek állásomból, az alapvető munkaeszközömnek minősülő, jó autó híján kilátásom sincs a gyors elhelyezkedésre, s arra sem, hogy miből tartom el beteg feleségem és a két kiskorú gyermekem... A szerkesztő megjegyzése: Bár a munkahely tervezett intézkedése megalapozottnak tűnik, nem vitatjuk panaszosunk nehéz helyzetét. A kiutat azonban másképpen látjuk. Véleményünk szerint nem kellene mereven ragaszkodnia a vadonatúj kocsihoz. Itt van viszont a hazai autópiac^ a hovatovább mindegyik'városban folyó autóárusítás, ahol kínálnak olyan öttíz éves, „strapabíró” kocsit, amely alkalmas a fokozott használatra is. A túlmunkáért ellenszolgáltatás jár! Lapunkhoz „Kjskun” aláírással érkezett minap egy levél, melynek írója • sérelmezi, hogy bölcsődei szakdolgozóként — e pályára jogosító képesítését 25 éve szerezte mpg — kötelezték a túlórázásra, amiért sem díjat, sem egyéb juttatást nem kaphat. Mióta előírás az ingyenes munka?— kérdezi. Tájékoztatást kértünk a bölcsődéket felügyelő megyei tanács vb egészség- ügyi osztálya helyettes vezetőjétől, dr. Szikulai Lóránt jőorvostól, aki a következőket mondotta. — Ha nincs szó félreértésről, s a valóságot tükrözi olvasójuk közlése, akkor . ez a kötelezettség nélkülöz minden jogalapot. Alapvető szabály ugyanis, hogy a túlmunkáért díjazás vagy szabadidő, tehát ellenszolgáltatás jár. Egyébként nincs tudomásom a megyei egészségügyi hálózathoz tartozó egyetlen olyan intézményről, például bölcsödéről sem, ahol pénzfedezet hiánya vagy más ok akadályozná a többlétmunka- óra-teljesítés honorálását. A konkrét esetet illetően helyesen teszi érintett munkatársunk, ha a döntésről írásos választ kér a munkaadójától. Ha az indok összeegyeztethetetlen a vonatkozó törvényes előírásokkal, kérelmet terjeszthet elő a helyi munkaügyi döntőbizottsághoz. Persze mi sem zárkózunk el a történtek vizsgálatától, amennyiben névvel és címmel ellátott írásos beadványban fordul hozzánk a panaszos. A megyei egészségügyi szakhatóságnak módja van arra,, hogy a Munka Törvénykönyvében foglaltakkal ellentétes munkáltatói határozatfelfüggesztése—megsemmisítése érdekében intézkedéseket tegyen. A nyugellátásban részesülő községbeli lakosok szép számban veszik igénybe a helyi idősek otthonának szolgáltatásait, például az étkeztetést, vagy a gazdag kulturális programokat. Az ott tartózkodók közérzetére azonban nemcsak az úgynevezett belső élet ren- dezettsége-tartalmassága hat élénken, hanem a szűkebb környezet néhány fonákja is. Ez utóbbival kapcsolatosan adom most közre véleményünket: Szóbeszéd errefelé, hogy az intézmény előtti járdát, ahol esőzéskor bokáig ér a víz, a sár, helyrehozatják az illetékesek, ám a munkálatok költsége az otthon kasszáját terheli. Ha így fest a valóság, ez baj, egyfelől azért, mert a A Dunántúl festői táján, Harkányban üdültem nemrégen. Ma is szívesen felidézem a kellemes élményekkel teli 'napokat, ám az utazás bonyodalmait annál kevésbé. Minden azzal kezdődött, hogy nyugdíjas lévén, éltem a kínálkozó lehetőséggel, s 90 százalékos mérséklésű vasúti menetjegyet vásároltam az Ibusz helyi irodájában. Másnap reggel azonban arra figyelmeztetett a MÁV-pénz- táros: a bilétám nem jó, ezért újat kell váltani. Már a vonaton ültem a szintén Harkányba igyekvő testvéreim társaságában, amikor kiderült, hogy félárú a jegyem. A kalauz persze rendben találta a dolgot, csak én nem, hiszen a szándékomnál, többet fizettettek velem. De a bosszankodásnak még nem volt vége. A többi utassal beszélgetve, hamarosan rádöbbentünk, hogy a korábban megszokott bátaszéki átszállás helyett most a távoli Dombóváron át kénytelen vonatozni a Duna—Tisza közéről Harkányba tartó ember. Dombóváron ráadásul legalább 1 órás késéssel futott be a Baranya-expressz, amely Pécsig vitt. Onnan még hosszú volt az út az Lakatos Mihály, aki Balotaszál- láson, a Petőfi u. 4. szám alatt lakik, arról informált bennünket, hogy szűkebb környezetében megkezdődött az úttest kiépítése. Az érdekeltek máris felszólítást kaptak a helyi szakigazgatási szervtől, hogy telkenként fizessenek be 6500 forint útfejlesztési hozzájárulást.. S ott a szankció is, miszerint aki e kötelezettségnek nem tesz eleget, annak számolnia kell vele, hogy közadó módjára hajtják be a tartozását. Olvasónk szigorúnak minősíti a tervezett eljárást, ehelyett azt látná kedvezőnek, ha az ingatlanokat terhelnék meg automatikusan eme összeggel. Nem tudja azonban, hogy az ilyesmire van-e jogszabályi lehetőség. É közérdekű észrevétellel kapcsolatban a Balotaszállási Községi Tanács vb-titkárával, Bella Istvánná val beszélgettünk: — Az előzőekben közöltek azt sejtetik, hogy a helyi útépítés feltételeit nemigen ismerik az embereké Közöttük talán akadnak, akik a munkálatokat sem tartják indokoltnak. Mi az igazság az ügyben? — Településünk legnagyobb járműforgalma bonyolódik a főútvonalnak számító Petőfi utcán, amelynek úgynevezett portalanítását már régen kérik a helybeliek. Ez az igény nagyon határozott formában fogalmazódott meg az idei év elején megtartott falugyűlésen. Akkor ígéretet tettünk a munkálatok mielőbbi elvégzésére. — A pénzügyi következményekről is esett szó? i— Természetesen. Hangsúlyoztuk például, hogy a szilárd burkolat létesítéséhez nincs elegendő pénze a tanácsnak, de tudja támogatni a kivitelezést, ha arra lakossági összefogás révén kerül sor. A családok végül is megértették, hogy az út sorsa a kezünkben van. — Mi történt ezután? Társulás alakult, ahol a szervezői tevékenység oroszlánrészét a kerületi tánácstag, Komlós Dezsőné végezte. A kis közösséghez 42 telektulajdonos csatlakozott, s csak néhány utcabeli lakos nem. A műszaki tervek hamarosan elkészültek, majd a kunfehértói útfenntartó szervezet vállalkozott a kivitelezésre. Költségszámításaik ismeretében a családok felajánlották, hogy telkenként 6500 forintot adnak. Zömük már teljesítette e kötelezettséget. A többieket levélben kértük fel erre. — Sürgetni kell az embereket? — Ha az időjárás kegyes lesz, a forgalom ^részére várhatóan már decemberben átadható a kőzúzalékkal, bitumennél fedett fél kilo' méternyi út. S utána mielőbb ki kell egyenlítenünk a költségszámlát. Fontos tehát, hogy a pénz idejében összegyűljön, ezért az a bizonyos nógatás.-— Foglalja össze a befizetés tudnivalóit. Ki számít önként adakozónak, s ki néni? — Mindenki szabad akaratából lehetett tagja a társulásnak, ami az önkéntes fizetés státusát jelenti, vagyis azt, hogy az ilyen személynek csupán a már említett összeggel kell hozzájárulni az útfejlesztéshez. Más tulajdonosnak' 8600 forintot írunk elő ilyen címén' az érvényes jogszabálynak megfelelően. Az önkéntes, valamint a hatósági kivetés alapján fizetőnek egyaránt a megadott határidőig szükséges megfizetnie tartozását, ellen' kező esetben az adóügyi eljárás szerinti kasszírozáshoz folyamodik a hatóság. A rászoruló persze kaphat részletfizetési kedvezményt, s csakis a fizetésképtelen személy ingatlana terhelhető meg ezzel az összeggel — mondotta végezetül a balotaszállási vb-titkár. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét* Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611 Így vélekednek az izsáki idősek ... 9 Mi lesz velünk? (Barbinek Péter, Fabó Györgyi, Ambrus Asma, Kovács Gyula)
