Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-17 / 248. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1988. október 17. TÁRSADALMI VITÁRA BOCSÁTJÁK A VÁLASZTÁSI TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁT A Hazafias Népfront és a kormány a napokban társadalmi vitára bocsátja az ország- gyűlési képviselők és tanácstagok választásáról szóló törvény módosításának tervezetét. A széles körű szakmai viták tapasztalataira épülő jogszabálygyűjtemény előkészítő munkálatait, a megújuló választási törvény főbb vonásait foglalták össze a Hazafias Népfront és a Minisztertanács munkatársai. A választásokról szóló törvény szabályainak első értékelését és kritikáját az a több száz sajtócikk jelentette, amelyek 1985-ben a választások előkészítésével és lebonyolításával foglalkoztak. Az országgyűlési képviselői és tanácstagi választásokat követően,iwomban megkezdődött a tapasztalatok értékelése. A Hazafias Népfront megyei bizottságai, valamint Országos Tanácsa, továbbá a párt- és tanácsi szervek elemezték a választási rendszer új intézményeit. A Tömegkommunikációs Kutató Központ a lakosság körében közvéleménykutatást végzett. Az MSZMP Társadalomtudományi Intézete feldolgozta a legutóbbi választások politikai tapasztalatait, elemezte a választói magatartás különböző formáit. A választások tapasztalatairól készült országos elemzés jelezte: a választások politikai sikere mellett új kérdések, új problémák is felvetődtek, esetenként ellentmondásos, tisztázatlan helyzetek adódtak, amelyek feloldásra várnak. Szükségessé vált az is, hogy a tapasztalatok mélyebb elemzését, a választási rendszer továbbfejlesztési lehetőségeinek számbavételét tudományos igényű megalapozás segítse. Elméleti és gyakorlati szakemberekből álló munkacsoport is széleskörűen elemezte a választási rendszer kérdéseit. A, kidolgozott tanulmányok (megjelentek az Állam és Igazgatás 1988. évi áprilisi számában) vázolták a választási rendszer továbbfejlesztésének különféle lehetőségeit. Az elképzelések szakmai fórumok véleményei, javaslatai álapján csiszolódtak, s váltak a politikai állásfoglalás egyik alapjává. Ilyen előzmények után a párt Központi Bizottsága 1988. júniusi ülésén állást foglalt a választási törvény módosításának fő irányairól. Az állásfoglalást és annak indoklását közzétették a napilapokban, és teljes teijedelem- ben közölte a Pártélet szeptemberi száma. A politikai állásfoglalásra és az elemzések tanulságaira építve a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium elkészítette a törvénymódosítás szövegének tervezetét, amelyet a Minisztertanács a társadalmi vita alapjául elfogadott. A törvénymódosítás alapvető céljai és irányai a következőkben foglalhatók össze: váljon világosabbá, hogy milyen program alapján, ki kit képvisel; a képviselői és a tanácstagi választás politikai tartalma határozottabban különüljön el egymástól; a választások erősítsék a társadalmi nyilvánosságot, a demokráciát, a helyi önkormányzatokat; bővüljön a választásokat körülövező jogi garanciarendszer. Az új Alkotmány előtt vagy után A ^örvény megújítására a politikai intézményrendszer átfogó reformfolyamatának részeként kerül sor. A politikai rendszer működésének alapvető szabályait az Alkotmány állapítja meg. Az alapelvek módosítására nincs szükség, mert kiállták a gyakorlat próbáját. Továbbra is általános, egyenlő, közvetlen a választójog, a szavazás titkosan történik. A választási szervek az államigazgatástól függetlenül működnek, a választás alapvető sza-' bályait az Országgyűlés állapítja meg. A választások technikai lebonyolításának rendje (választók névjegyzéke, jegyzőkönyvek stb.) változatlan. A választási törvény módosításának társadalmi vitára bocsátott tervezete döntően az Alkotmány jelenlegi keretei között is megoldható módosítási javaslatokat és döntési változatokat tartalmaz. Természetszerűen felvetődhetnek a társadalmi vitában olyan kérdések is, amelyek túlmutatnak a közreadott törvényjavaslaton. így például szóba kerülhet az Országgyűlés, a tanácstestületek szerepének változása, az új társadalmi közmegegyezés mechanizmusának kialakítása, amelyek a választási rendszernek a törvénytervezetben nem érintett intézményei újragondolását is igényelhetik. A társadalmi vitának az is célja, kiderüljön; a javasolt változtatások alkalmasak-e arra, hogy a kor szükségleteit kielégítsék. Köztudomású, hogy folyik az Alkotmány felülvizsgálata. Megalakultak az előkészítő bizottságok, amelyek foglalkoznak a társadalmi rend, az államszervezet, az állampolgári jogok alkotmányos szabályozásának kidolgozásával. Hasznos, és elősegíti az Alkotmány felülvizsgálatát is, ha a választási törvény társadalmi vitájában elhangzanak olyan állásfoglalások és javaslatok, amelyek az említett kérdéseket is érintik. Ennek során megfogalmazódhat: célszerű-e az Alkotmány felülvizsgálatának befejezése előtt a választási törvényt lényegesen módosítani, vagy érre csak az új Alkotmány elfogadását követően kerüljön sor. Közbenső megoldásként az is elképzelhető, hogy azokat a változtatásra megérett kérdéseket, amelyekben kialakul a társadalmi egyetértés, most szabályozzuk. Ez akkor indokolt, ha a képviselői és tanácstagi választások időben elkülönülnek egymástól. Minden megoldás mellett és ellen szólhatnak érvek. Ezek az érvek a társadalmi vitában erősíthetik vagy ^gyengítheti 'valamelyik változatot, és alapjául szolgálhatnak a döntésnek. A törvénytervezet nyitott A törvény tervezete minden szempontból, nyitott, nincsenek előzetesen eldöntött kérdé-1 sek. A Hazafias Népfront által szervezett társadalmi viták résztvevői tehát alkotó módon járulhatnak hozzá a választási törvény megúji- tásához. A nyitottságot jelzi, hogy a tervezet 24 rendelkezése kettős vagy hármas döntési változatot, alternatívát tartalmaz. Nyitott abban az értelemben is, hogy a társadalmi vita nemcsak az adott megoldások egyikét vagy másikát támogathatja, hanem új, a tervezetben nem szereplő javaslatot is kialakíthat. Egy időben vagy külön A képviselői és a tanácstagi megbízatás tartalma különböző az országos és a helyi politizálás eltérő jellege miatt. Ez azonban nem tükröződik eléggé a jogi szabályozásban. Esetenként a gyakorlatban is összemosódnak a feladatok és a szerepfelfogás sem teljesen tisztázott: a képviselőket helyi problémák megoldására buzdítják a választók, és ennek alapján ítélik meg tevékenységüket. Ezt a keveredést a választókban erősíti az is, hogy az égy időben tartott választásokon sem az egyéni programokban, sem a választási eljárásban, az agi- tációban nein vált el egyértelműen az eltérő jelleg. Az időbeni elkülönítés segítheti, hogy markánsabban jelenjenek meg az országos és a helyi politikai ügyek, az érdekképviseleti különbözőségek. Döntő változás attól várható, ha ez a forma megfelelő tartalommal telítődik: a képviselőknek és a tanácstagoknak jól kirajzolódó, önálló arculatú választási programjaik lesznek. 'Ezt elősegítheti a választás szabályainak (például: jelölés folyamata) differenciálása is. A szétválasztás fontos politikai előnye, hogy a választási ciklus (öt év) alatt a kormányzat két alkalommal teremt lehetőséget a legszélesebb körű párbeszédre a választókkal. Kétségtelen, hogy a szétválasztással szemben reális ellenérvek sorakoztathatok fel: a választási szervek tagjai munkaterhének a növekedése, a költségek duplázódása, a választási eljárás szinte állandó folyamattá válása. Az érvekre és ellenérvekre tekintettel a törvény szövege két változatot tartalmaz, az egyik szerint időben elkülönülne a tanácstagi és a képviselői választás, a másik szerint 1990-ben még azonos napon lennének. A jelölés kritikus pontjai Egyhangú a vélemény abban, hogy az 1985. évi választások egyik legizgalmasabb szakasza a jelölés volt, s ennek során felszínre kerültek a jelölési rendszer ellentmondásai. így többek között az, hogy túlságosan elkülönül egymástól a jelöltnek javasoltak kiválasztása és maga a jelöltállítás. A jelenlegi szabályozás az állampolgárok közvetlen részvételére csak a jelölőgyűlésen ad alkalmat. A jelölőgyűlés állásfoglalását így gyakran hangulati elemek döntötték el. Mindehhez hozzájárult, hogy a jelölőgyűlések lebonyolításának jogi szabályozatlansága visszás helyzeteket is teremtett. A jelölőgyűlésen való részvételi, szavazási jogosultság, a szavazás eredményének megállapítása körüli zavarok az adott esetben szükségtelen feszültségek forrásává váltak. A jelzett problémák a jelölés egész folyamatának megújítását igénylik. A jelölés folyamata a módosítás tervezete szerint három egymásra épülő szakaszból áll: a jelöltajánlás, a jelölést előkészítő bizottságok munkája és a jelölőgyűlés. Jelöltajánlás Annak érdekében, hogy a jelöltnek ajánlott személyek mögött ténylegesen közös politikai akarat, közösségi gondolkodás és cselekvés állhasson, indokolt a jelöltajánlás jogának kollektív jogként való megfogalmazása úgy, hpgy minden alkotmányosan működő szervezetnek, kollektívának jelöltajánlási joga legyen. A módosítás szerint a képviselőjelölt személyére írásban ajánlást tehetnek a választókerületben működő, jogi személyiséggel rendelkező politikai, társadalmi, érdekképviseleti szervek, egyesületek, gazdálkodó szervezetek, intézmények dolgozóinak, illetőleg tagjainak közösségei és a lakóhelyi kollektívák. Lakóhelyi kollektívák alatt például a lakó- és utcabizottságok, a társasházi közösségek és lakásszövetkezetek érthetők.- Ebben az értelemben tehát az egyének jelöltajánlási joga kollektív joggá integrálódik, hiszen valódi képviseleti tartalom csak közösségi akaraton alapulhat. A kollektiv ajánlási jog a társadalmi vita egyik fő kérdése lesz. Azt kell tisztán látni, hogy a javasolt megoldás előrelépést jelent. Megszűnik az az ellentmondás, hogy a jelölőgyűlésen az ott helyben, először felvetődő személyre kelljen szavazni: jelölt legyen-e vagy sem. Tartalmilag az egyéni jelöltajánlási jog eddig is csak akkor tudott érvényesülni, ha megfelelő mértékű kollektív támogatást szerzett. Az új keretek között egyértelműbbé válik, hogy ki kit képvisel, az ajánlott személynek mekkora a támogatottsága. Jelölést előkészítő bizottság , A jelöltajánlás új rendszerének kialakítása felveti új választási szerv, a jelölést előkészítő bizottság létrehozását minden képviselői választókerületben. A javaslat szerint a bizottság 31—51 tagú. Tagjait a Hazafias Népfront bizottsága választja meg, a választókerület politikai, társadalmi, érdekképviseleti szervei, a lakóhelyi és a munkahelyi kollektívák által javasolt választópolgárok közül. A bizottság tevékenységének nyilvánosnak kell lennie, mert csak a nyilvánosság teremtheti meg azt a közbizalmat, amely elengedhetetlen feladatai ellátásához,. A bizottság működése: — ülése nyilvános, melynek idejét is időpontját közzé kell tenni; — munkájában tanácskozási joggal részt vehet a jelöltet ajánló kollektíva képviselője akkor is, ha nem tagja a bizottságnak; — ülésén bárkinek hozzászólási jogot adhat. A bizottság feladatai: — összegyűjti az ajánlásokat; — konzultációkat folytathat az ajánló kollektívák képviselőivel annak érdekében^ hogy esetleg közösen támogatható programokban és személyekben állapodjanak meg; — A javaslatokat támogatottságuk mértéke alapján rangsorolja, nyilvánosságra hozza, majd indoklásával együtt a jelölőgyü- lés elé terjeszti. '** A bizottság nyilvános érdekegyeztető fórum, tevékenysége szigorúan kötött a törvényességhez. Minden ajánlással érdemben köteles foglalkozni, kivéve, ha az ajánlott személy a törvényes feltételeknek nem felel meg (pl. nincs választójoga). A támogatottság mértékétől függetlenül valamennyi ajánlott személyről tájékoztatja a jelölőgyűlést. A támogatottság mértékének megállapításánál több összetevőt lehet figyelembe venni: elsősorban az ajánló kollektívák és ezek tagjainak száma, az ajánló kollektívának a választókerületben betöltött társadalmi, politikai súlya, az ajánlott személynek a választókerület érdekében végzett tevékenysége. A társadalmi vita remélhetően tovább pontosítja a támogatottság mértékének 'tartalmi meghatározását. Az előkészítéskor felmerült javaslatok alapján a módosítás alternatívákat tartalmaz a következő kérdésekbenjs: — a képviselőnek ajánlott személy csak egy vagy több választókerületben fogadhat el ajánlást; — a jelöltet ajánló kollektíva csak egy vagy több személyt javasolhat képviselő-jelöltnek. Jelölőgyűlés Változatlan a jelölőgyűlésnek az a joga, hogy kizárólagosan dönt arról, ki legyen jelölt. A jelölőgyűlés résztvevői csak a kollektívák által előzetesen ajánlott személyekről szavazhatnak. A jelöltekre vonatkozó javaslatokat elhangzásuk sorrendjében egyenként kell szavazásra bocsátani. Az 1985. évi választások tapasztalataira alapozva a módosítás tervezete szerint a szavazás előtt az ajánlott személyek ismertethetik választási programjukat. Az elgondolás szerint — a jelenlegi egyhar- mad helyett — a jelölőgyűlésen részt vevők felének igenlő szavazata szükséges a jelöltté váláshoz, kifejezve ezzel azt az igényt, hogy az ajánlott személyek közül a leginkább támoga- tottak legyenek jelöltek. Sok kifogás érte 1985-ben a választási törvénynek azt a rendelkezését, hogy a jelölőgyűlésen a választókerületben lakó választópolgárokon kívül a munkahelyi közösségek tagjainak is volt szavazati joga. „Azjelöljön, akiválaszt” fogalmazódott meg a tapasztalatok összegzésekor. A módosítás szerint a jelölőgyűlésen szavazati joga kizárólag a választókerület lakosainak van. További kérdésként merül fel és a tervezetben alternatív javaslatként szerepel: a képviselői választókerület lakosai minden jelölőgyűlésen vagy csak egy alkalommal élhetnek a szavazati joggal. Ennek eldöntésénél kétféle, egymásnak ellentmondó lehetőséget kell mérlegre tenni: ha a jelölőgyűlés résztvevői csak egy gyűlésen szavazhatnak, akkor kiküszöböljük az „utaztatást”, ugyanakkor meggátoljuk, hogy az ajánló kollektíva minden választókerületi jelölőgyűlésen támogathassa saját jelöltjét. A törvényi garanciák erősítése érdekében a javaslat szerint a jélölőgyűlésen — esküt tett — szavazatszámláló bizottság működik. A törvény a jelölőgyűlésre vonatkozó további részletszabályok kialakítását (pl. a hozzászólások időtartamának korlátozását, a szavazati jog igazolásának módját) demokratikusan a többségi elv betartásával a jelölőgyűlés résztvevőire bízza. E megoldás azért látszik célszerűnek, mert csak ott kell kiegészítő részletszabályokat megállapítani és alkalmazni, ahol erre igény mutatkozik. A tanácstagok választásánál a jelölést előkészítő bizottság feladatait a Hazafias Népfront helyi bizottsága látja el. A tanácstagi jelölésnél a jelölőgyűlésen további személyekre is javaslatot tehetnek a választópolgárok. Választási programok A választások népfrontjellegének egyik hagyományos megjelenési formája a választójogi törvénynek az a rendelkezése, mely szerint a jelöltnek írásban nyilatkoznia kell-a Hazafias Népfront programjának elfogadásáról. Politikai intézményrendszerünk reformja kapcsán nem zárhatók ki a választásokból azok az alkotmányosan megalakult szervezetek, amelyek a politikai szerveződés eddigiektől eltérő útját járják. Módosításként a javaslat tartalmazza azt a döntési változatot is, hogy a megválasztható- ságnak az Alkotmány, az alkotmányos jogszabályok elfogadása legyen a feltétele. A jelölési folyamat új megfogalmazásában erősebbé válik a kötődés az ajánló kollektívák és a jelöltek, illetőleg a választók és a megválasztott képviselők között. Ez kifejeződik abban is, hogy az ajánló kollektíva az ajánlott személy választási programjához javaslatokat is tehet, amelynek elfogadásáról nyilatkozni kell. Ajelölt a jelölőgyűlésen, majd azt követően a választást megelőző napig ismertetheti választási programját. A választási agitációban, a lakossággal való kapcsolattartás szervezésében az ajánló kollektívák támogathatják a jelöltet annak, érdekében, hogy minél kedvezőbb és nagyobb ismertségre tegyen szert. A választási agitációnak törvényes kereteket kell szabni: részben a jelölttől elvárható tisztességes magatartás normáinak kialakításával, részben a választási agitációra fordított pénzeszközök felhasználásának nyilvánosságával. Az ajánló kollektíva és a megválasztott képviselő között a kapcsolat nem szakadhat meg. A javaslat'ezt azzal is kifejezésre juttatja, hogy ha a vállalt programját a képviselő nem teljesíti, az ajánló kollektíva is kezdeményezheti visszahívását. Országos választási lista Az országos lista továbbfejlesztése két megközelítésből indokolt: váljék egyértelműbbé, hogy a listán induló jelöltek milyen érdekeket, mely szervezeteket képviselnek, továbbá mindenjelentős, a politikai intézményrendszerben meghatározó jelentőségű országos szervezet kapjon helyet a listán. Ez szükségessé teszi az országos listán megválasztható képviselők számának növelését, a jelenlegi 35-ről mintegy 50-re. Ennek arányában csökkenne az egyéni képviselői választó- kerületek száma. A törvényben felsorolt szervezetek a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által megállapított számban közvetlen jelölési jogot kapnak. A tervezet szerint ilyen szervezet az MSZMP, a SZOT, a KISZ, a Gazdasági Kamara, a TOT, a Szövosz, az Okisz és a Kiosz. A jelölt személyéről az országos vezetőtestületek döntenek. A nemzetiségek szövetségei, az egyházak és más társadalmi mozgalmak képviselőit a HNF Országos Tanácsa jelölheti. Reális alternatíva az országos lista jelenlegi szabályainak megtartása is. . A tanácselnök választása Hosszabb ideje feloldásra vár az az ellentmondás amely-abból fakad, hogy a tanácselnök, mint tanácstag egy választókerülethez, mint a tanács elnöke pedig a település egészéhez kötődik. Feloldható az ellentmondás azzal, ha például a tanács elnökét a testület nem csak a tanácstagok közül választhatja. A helyi tanácsok önkormányzati jellegének fejlesztése, a testületek meghatározó szerepének növelése igényli, hogy a település lakossága minél közvetlenebb befolyást tudjon gyakorolni a tanácselnök tevékenységére. Ezért új kötődési pontokat kell kialakítani, amelyek szélesítik az önkormányzat vezetőjének társa; dalmi bázisát, Ugyanakkor egyértelmű felelősségi viszonyokat teremtenek a lakosság előtt. Erre tekintettel a módosítás tervezete tartalmazza, hogy a település választópolgárainak egésze válassza meg a helyi tanács elnökét. Ennek előnyei elsősorban ott jelentkezhetnek, ahol a település mérete lehetővé teszi, illetőleg biztosíthatja, hogy a választók közvetlenül ismerhessék a tanácselnökjelöltet. Ezért a javaslat két változatot tartalmaz. Az egyik szerint valamennyi helyi tanácselnököt közvetlenül.választaná a lakosság, a másik változatban a fővárosi kerület 'és a megye- székhelyen működő városi, megyei városi tanács elnökének választása — a lakosság nagy száma miatt — nem közvetlenül történne. A tanácselnököt a közvetlen választáskor a Hazafias Népfront helyi bizottsága jelöli. A jelölésre javaslatot a település bármely lakosa tehet és ezeket a Hazafias Népfront bizottságának nyilvános ülésén kell megvitatni. Tanácselnöknek egy vagy több személy is jelölhető. A tanácsrendszer új elemei Az állami szervezeti rendszerben a népképviseleti-önkormányzati jelleg új megfogalmazását tartalmazza a javaslat azzal, hogy a községi közös tanácsot a társközségekben megválasztott elöljáróságok alkotják. A társközségekben a választópolgárok elöljárósági tagot választanak, aki egyben tanácstag is. E módosítási javaslat jelenleg elvi jelentőségű és deklaratív jellegű. Teljes értékűvé az új tanácstörvény azzal teheti, ha kialakítja az alulról építkező államszervezeti rendet: minden községnek lehessen saját,, önálló tanácstestülete, amely maga dönthet — a szakigazgatás kivételével — a saját hatáskörében, illetőleg a közös tanács útján ellátandó feladatokról. A módosítás vitát nyit arról is, hogy megváltozzon-e a fővárosi, megyei tanácstestületek összetétele. Ha a jelenlegi szabályozástól eltérően a fővárosi, megyei tanács tagjait csak a helyi tanácstagok közül lehet választani, akkor nyilvánvalóan növekszik a helyi önkormányzatok érdekképviseleti lehetősége és megváltozik a területi tanácstestület szerepköre. A szavazás A szavazólapon hagyományosan a jelöltek nevei ábécésorrendben szerepelnek. Annak érdekében, hogy minden választó előtt ismertté váljon a jelölés során elért támogatottság mértéke, a szavazólap ennek megfelelő sorrendben tartalmazza ajelöltek neveit. Ez érdemibb támpontot nyújthat a választáshoz, mint a semleges ábécésorrend. A szavazólap e két formája döntési változatként szerepel a javaslatban. A tervezetben a szavazás eredményére vonatkozóan alternatíva található: .— Az egyik változat a pótválasztások számának csökkentése érdekében bevezetné már az 'első fordulóban a relatív többség elvét. Ez azt jelenti, hogy az lesz a megválasztott képviselő, tanácstag, aki a választáson a legtöbb, de legalább az érvényes szavazatok egynegyedét megkapta. — A másik változat fenntartaná az abszolút többség elvét, mely szerint a választás első fordulójából az kerül ki győztesen, aki az érvényes szavazatoknak több mint a felét elnyerte. A szavazás ideje és a választás eredményének megállapítása alatt a sajtó képviselői a jelenlegi szabályoktól eltérően — külön engedély nélkül — jelen lehetnék a szavazóhelyiségben. A pótválasztás egyszerűsítése A kötelező kettős jelölés bevezetése tette élővé a pótválasztás intézményét. A korábbiakhoz képest jelentősen megnövekedett a pótválasztások száma, amelyek a gyakorlatban nehézkesnek, esetenként formálisnak vagy ellentmondásosnak bizonyultak. A jelölőgyűlések kötelező megismétlése érthető ellenérzést keltett azzal, hogy a választás napján több ezer vagy több száz szavazatot elnyert képviselő és tanácstagjelölt ismételten megmérettetett az elenyésző létszámú jelölőgyűlésen. A pótválasztásnak szervesen kell kapcsolódnia a választási folyamat egészéhez, ugyanakkor egyszerű, gyors eljárást kell lehetővé tennie. A módosítás tervezete szerint a pótválasztáson az a két személy indul, aki a választás napján a legtöbb szavazatot megkapta. Jelölőgyűlést csak akkor kell tartani, ha bármely okból nincs két jelölt. Ha egy jelölt van, akkor csak a hiányzó másik jelölt pótlásáról kell döntenie a jelölőgyülésnek. Bírósági jogvédelem Társadalmunk fejlődésének jelenlegi szakaszában számos területen növekszik a bíráskodás jelentősége az alkotmányos garanciák érvényre juttatásában. A jogállamiság gondolati körében fogalmazódik meg a választásokkal kapcsolatos kifogások bírósági felülvizsgálatának szükségessége. A bírósági felülvizsgálat széles körben lehetővé teszi, hogy jogszabály- sértés esetén a választás előkészítésével, lebonyolításával, eredményének megállapításával szemben jogorvoslattal lehessen élni, pl.: — a választói nyilvántartásba való felvétel vagy abból való kihagyás miatt; — a jelölt ajánláselutasítása; — a jelölőgyűlés tevékenysége és döntése; — a szavazás törvényes feltételeinek hiánya; — a választás eredményének megállapítása ellen. A választópolgár a jogszabálysértőnek tartott intézkedés, döntés ellen először az érintett választási szervhez fordulhat (pl. a jelölést előkészítő vagy szavazatszedő bizottsághoz). Amennyiben kifogását elutasítják, az illetékes választási elnökséghez fordulhat panaszával. A választási elnökség elutasító döntését lehet bíróság előtt megtámadni. A bíróság népi ülnökök közreműködésével, gyorsított eljárás keretében dönt, határozata ellen további jogorvoslatnak nincs helye. A bíróság megalapozott kifogás esetén a törvénysértő intézkedést hatálytalanítja (pl. megsemmisíti a jelölőgyülés eredményét, a választási eredményt) és intézkedik a törvényes rend helyreállításáról. Egyéb kérdések A választási törvény módosításának tervezete több, az előzőekhez képest kisebb jelentőségű kiegészítő, pontosító módosításra is javaslatot tesz. így különbséget tesz a választójoggal nem rendelkező és a választójog gyakorlásában akadályozottak között, növeli a választási szervek feladat- és hatáskörét, a választási eljárás időtartamát, a választásokkal kapcsolatos hirdetmények, közlemények nyilvánosságát, pontosítja a visszahívás szabályait. Társadalmi vita A választási törvény módosításának társa- ■ dalmi vitáját a Hazafias Népfront szervezi 1988. október utolsó hetétől. Minden állampolgár részt vehet e fórumokon, valamennyi észrevételt, javaslatot írásba foglalnak, melynek ösz- szegzését' a megyei népfrontbizottságok, végső soron az országos tanács végzi el és az összegr zést a törvényalkotóhoz terjeszti. A törvényjavaslat megmérettetik a társadalmi vitában, melynek eredménye határozza majd meg a módosítás tartalmát, formáját, időpontját. (MTI) a
