Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

/ 1988. szeptember 14. • PETŐFI NÉPE • 3 IFJÚ TEHETSÉGEK OKTATÁSI PROGRAMJA Tapasztalatok és tennivalók A napokban rendkívüli ülést tartott a megyei tanács mellett működő tudo­mányos-koordinációs szakbizottság. A tanácskozáson — amelyet a megyei pedagógiai intézetben tartottak — megvitatták az intellektuális tehetségek gondozásának szakoktatási program­ját, amelyet dr. Major Imre, az intézet igazgatója, a témával foglalkozó mun­kabizottság vezetője terjesztett elő. A vitában megállapították, hogy a tehetséggondozásra nem fordítunk kel­lő figyelmet, pedig ez egyike az emberi­ség legnagyobb értékeinek. Az iskolák döntő többségének pedagógusai az át­lagos gyermek fejlettségi szintjéhez al­kalmazkodnak, emiatt akadályokba ütközik a szellemi kiválóságok gyor­sabb előrehaladása. Elfeledkezünk ar­ról, hogy egy iskola akkor igazán de­mokratikus, ha a tehetségesek sajátos igényeit is kielégíti. Alapvető gond az az ellentmondás, amely a tanulás egyé­ni, individuális jellege és az iskolai kol­lektív formák között megvalósuló taní­tási—tanulási folyamatban rejlik. Gyakran a tisztességes ambíció is a stréberség, a törtetés gyanúját kelti. A felszólalók hangoztatták, hogy társadalmi és gazdasági fejlődésünk ér­dekében szükség van a szellemi képes­ségek általános fejlesztésére. A tehet­séggondozás a mai iskola értelemszerű­en egyik állandó és kiemelt feladata. Ennek érdekében az eddiginél szoro­sabb és céltudatosabb együttműködés kívánatos az óvoda, az általános isko­la, a közép- és felsőfokú tanintézetek között. Helyenként érdemes kialakíta­ni az exkluzív iskolákat. Az előrehaladás megfelelő tárgyi és személyi feltételeket követel. Ezeket az alap- és középfokú iskolai hálózatban folyamatosan szükséges megteremteni. A vitában szó volt arról, hogy már 24 tehetséggondozó szakkör működik a tanintézetekben. Ez biztató kezdet. A tárgyi feltételekről szólva pozitívum­ként állapították meg, hogy a megyé­ben az egy iskolára jutó számítógépek száma kétszerese az országos átlagnak. Dr. Balázs Sándor, a Magyar Tudo­mányos Akadémia levelező tagja, a szakbizottság elnöke a vitát összefog­lalva megállapította: nem vagyunk könnyű helyzetben a pedagógushiány és a tárgyi feltételek egy részének szű­kössége miatt. Lépnünk kell azonban a tehetségek elkallódásának megakadá­lyozása érdekében. Nem kampányfela­dat ez, hanem folyamatos, szívós mun­ka. A programjavaslatot elküldjük a tanácsokhoz, valamint az iskolákhoz, és az intézmények tetszés szerint hasz­nosíthatják. Egy év múlva a szakbizott­ság visszatér a témára. K. S. SZÁMÍTÓGÉPES ÖNTÖZÉS Jól vizsgázott a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetem vízgazdálkodási tanszékén kidolgozott úgynevezett ökológiai elvű öntözési módszer: az el­járást alkalmazó 14 mezőgazdasági üzem az aszályos év ellenére átlag 25- 30 százalékos terméstöbbletet ért el. A módszer lényege, hogy az öntözésre kijelölt táblákon termesztett növények, a talaj, az éghajlati viszonyok adatait számítógépbe táplálják, ennek alapján az egyetemi kutatócsoport vízmérleget készit, vagyis meghatározza, hogy me­lyik időszakban mennyi vizet célszerű kipermetezni a növény gyors fejlődésé­nek érdekében. Ily módon a gyakran ötletszerű, pazarló öntözést egy tudo­mányos pontossággal összeállított ned­vesség-utánpótlási program váltja fel, megtakarítható a drága viz egy része, a növény folyamatosan annyi nedves­séghez jut, amennyi a biológiai igénye. A számítások szerint százezer hektár­nyi területen lehetne rátérni a számitó­gépes öntözésre, ami évente hatszáz­millió forintnyi többletbevételhez jut­tatná a gazdaságokat. (MTI) V ILÁGÖSSZEFOGÁS A PUSZTÍTÓ BETEGSÉG ELLEN AIDS-körkép SIDA, SZPID, AIDS. E három szó valamelyikét a világ bármely pontján megértik. Korunk pestise ma már a világ összes országát érinti. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) július végi adatai szerint mintegy 108 ezer AIDS-beteget tartanak nyilván a világon, a fertőzöttek száma pedig óva­tos becslések szerint is több millió. Egyedül az Egyesült Államokban több mint 69 ezer a betegek száma, eddig több mint 35 ezren estek áldoza­tul a gyilkos kórnak, és legalább másfél millió ember hordozza vérében a végze­tes HIV-vírust. Az amerikai törvény- hozás az idei pénzügyi évben kutatásra és tájékoztatásra egymilliárd dollárt irányzott élő. A probléma méreteire jellemző, hogy Reagan elnök különbi­zottságot nevezett ki a megelőzés és a gyógyítás kérdéseinek vizsgálatára. Eddig mintegy 600 javaslatot tettek. Egyebek mellett olyat is, hogy törvény védje az AIDS-betegeket a hátrányos megkülönböztetéstől. Egyelőre viszont nem tervezik a széles körű szűrések be­vezetését. Az AIDS-vizsgálat csak a hadseregbe bevonuló újoncoknak kö­telező. Szakemberek ugyanakkor el­képzelhetőnek tartják a kötelező szűrés bevezetését is, mivel a mostani helyzet­re alapozott becslések szerint 1993-ra már 450 ezer lész az amerikai AIDS- esek száma. A világ- és a nyugat-európai AIDS- statisztika második helyén Franciaor­szág áll. itt az AIDS-szűrés szigorúan önkéntes és tilos bárkin tudta nélkül a vizsgálatot elvégezni. Az egészségügyi kormányzat a célzott szűréseket része­síti előnyben. így házasságkötés vagy gyermekvállalás, illetve sebészeti be­avatkozás előtt tanácsolják az AIDS- tesztet.. Átfogó szűrés a többi nyugat-euró­pai országban sincs. Igaz, egyes társa­dalmi csoportokat kötelezhetnek a teszt elvégzésére. Az NSZK néhány tartományában a közalkalmazottak­nak, Ausztriában pedig a nyilvántar­tott prostituáltaknak kell megjelenniük több-kevesebb rendszerességgel a szű­résen. Szinte mindenütt nagy hangsúlyt fektetnek a felvilágosításra. Nagy- Britanniában például külön szépség- versenyen választották ki azt a bájos hölgyet, aki a legalkalmasabb az óvszer használatának népszerűsítésére. Szá­mos országban az iskolai AIDS-felvilá­gosítással ingyen óvszert is kapnak a nebulók. Az afrikai országok eddig mintegy 10 ezer AIDS-es esetet jeleztek a WHO- nak. A szakértők szerint viszont a fertő­zöttek és a betegek száma ennél jóval több. Sehol sincs kötelező szűrés, sok helyen megfelelő eszközök hiányában még az önkéntes szűrés sem megoldott. A legkevésbé érintett térség Ázsia. A kontinensen az AIDS-betegek száma „csak” néhány száz. Mivel az ázsiai kormányok többnyire a külföld prob­lémájának tekintik a betegséget, általá­ban megelégszenek a külföldiek szűré­sével. Kínában az egy évnél hosszabb időre érkező külföldinek igazolnia kell, hogy nem fertőzött, de az egy évnél hosszabb külföldi kiküldetésből vissza­érkező kínaiaknak is meg kell vizsgál- tatniok magukat. Indiában hat hóna­pot meghaladó tartózkodás esetén kö­telező a vizsgálat, amelynek a diploma­ták és újságírók kivételével minden külföldi köteles magát alávetni. A szocialista országok közül Bulgá­riában tervezik a kötelező szűrés beve­zetését. 1990-ig a 18—70 év közötti bolgár állampolgárokat vizsgálják meg, azaz mintegy 8,7 millió embert. Jelenleg az AIDS-vizsgálat csak azok­nak kötelező, akik egy hónapnál töb­bet töltöttek külföldön, illetve azoknak a külföldi állampolgároknak, akik egy hónapnál többet szándékoznak Bulgá­riában tölteni. A Szovjetunióban jelenleg 64 vírus- hordozót tartanak nyilván, egy betegen pedig már jelentkeztek a betegség tüne­tei. Széles körű szűrést nem terveznek, ugyanakkor rendszeresen szűrik a rizi­kócsoportba tartozókat. Az országban jelenleg 380, a HIV-vírus diagnosztizá­lására szolgáló laboratórium működik, számuk a tervek szerint év végére eléri az ezret. Ennek és a hatékony felvilágo­sító munkának köszönhető, hogy a be­tegség a többi országhoz viszonyítva sokkal lassabban terjed. A szovjet szakemberek mégis a helyzet romlásá­val számolnak. A felvilágosító tevé­kenység szervezése és irányítása érde­kében AIDS-tanácsot alapítottak, és szó van egy AIDS-alapítvány létreho­zásáról is, amely a megelőzést és a ku­tatást szolgálná. Annak ellenére, hogy nincs egységes nemzetközi gyakorlat az AIDS-ellenes intézkedések terén, biztató, hogy a vi­lág közös erővel munkálkodik a kór leküzdésén. Az AIDS-ellenes kutatá­sokban 115 ország vesz részt, és rend­szeresek a küzdelem eredményeit ösz- szegző nemzetközi tanácskozások. A BOLDOG NYERTES Rokkantnyugdíjasé az ötvenezer forint Bölcsen cselekedett Fortuna isten- asszony, amikor kegyeibe fogadta a ka­locsai Tóth Józsefet. A rokkantnyugdí­jas, elesett fiatalember vasárnap dél­után ötvenezer forintot nyert a boríté­kos sorsjegyen. — Jaj, nagyon örülök! — csapja ösz- sze tenyerét. — Soha jobbkor nem jö­hetett volna ez a pénz. Éppen azon gondolkodtam, miből teremtsem elő a téli tüzelőt. Kevés a nyugdijam, 2300 forintból csak igen szűkösen jön ki az ember. Hogy szaporítsam valamennyi­vel, munkát vállaltam. A Duna Áruház autóparkolójában vagyok díjbeszedő. Nem sok a pluszkereset, de könnyít az életemen. Tóth József egyedül él, szülei meg­haltak. Tizenketten vannak testvérek, de szétszéledt a család. Egyetlen mun­kahelye volt, 22 évet dolgozott a KA- GE paprikagyárában. Három éve sú­lyos műtétet végeztek a kezén. Egyszer ideg-összeroppanástól is szenvedett, míg úgy-ahogy helyreállt egészsége. Annyira még futja erejéből, hogy vi­gyázza a parkírozó kocsikat. A tanács a szociális otthonból biztosít részére napjában egyszer meleg ételt. Néha- néha segélyért folyamodott — nem ta­gadták meg tőle. S most hirtelen ötven­ezer forint boldog tulajdonosa. —• Rögtön vettem gáztűzhelyt, mert eddig csak villanyrezsón sütöttem- főztem — újságolja. — Azt, ami éppen akadt. Nem vagyok nagyétkű, sem igé­nyes, beértem az olcsóbb étellel. Ré­gebben vettem egy használt televíziót, de elromlott, nem volt pénzem megja­víttatni. Már voltam szerelőnél, az( Ígérte, hamarosan jön. Ezután nem lesznek unalmasak az esték. Rádiót sem hallgathattam — nem volt. De a nyereményből futotta egy tranziszto­rosra. Alkudtam egy avítt mosógépre, az illető bele is csapott a tenyerembe, holnap hazaviszem. Kinéztem magam­nak az áruházban az ágynemű-garnitú­rát is, ahogy kinyit, megyek érte. A tüzelőt megrendeltem, befizettem, hadd ropogjon télen a kályha. És majd’ elfelejtem: a hízót is leelőlegeztem, ka­rácsonyra vágom. Lesz hurka, kolbász az asztalon. De jó is rágondolni! — Ha fogytán volt a pénzem, a szomszédom adogatott kölcsön. Nem sokat, de mindig jólesett. Négy gyereke van, szép volt tőle, hogy engem is gyá­molított. Tudja, a ház renoválására vettem föl hitelt, s bizony azt törleszte­ni kell. Hát néha kicsúsztam a havi keretből, és akkor a Pista a zsebébe nyúlt. De most megváltozott minden, hála a jótevőnek. Ne haragudjon, hogy elérzékenyülök, az öröm teszi velem. — Az a mondásom: az ember ne hagyja el soha magát. Mert mindig van egy szalmaszál, amibe megkapaszkod­hat. Egyszer egy jóbarát, máskor a sze­rencse. Most én is belekapaszkodhat­tam ebbe a szalmaszálba. Óvatos le­szek a pénzzel. A maradékot beteszem az OTP-be, hadd kamatozzon. Leg­alább lesz mihez nyúlnom, ha újból elkap a nyavalya. —zsékovács— A kukorica egy része is „váltós” lesz Bizonytalan a kukorica terméskilátása, a mezőgazdák és a gabonaipari vállala­tok újabb és újabb mintavételekkel igyekeznek felmérni, valójában milyen hozam­ra számíthatnak ebből a fontos takarmánynövényből. Az ország egyes déli vidéke­in már a betakarítást is megkezdték —- így például Baranyában és Békésben —, ám ez amolyan kényszerű megoldás, hiszen a tartós nyári szárazság következtében van szükség a gépek korai indítására. A termés ugyanis sokfelé „megsült”, és így már semmi remény arra, hogy normálisan érjen be, s kielégítően fizessen a gazdál­kodóknak. A Gabonatröszt szakemberei arra számítottak, hogy az idei termésből 1,8 millió tonna feletti mennyiséget vehetnek majd át az állami gazdaságoktól és a termelő- szövetkezetektől. Á gabonaipar megyei vállalatainak eddigi jelzése szerint azon­ban esetleg szerényebb mennyiséggel is be kell érniük; az eddigiek szerint 1,65 millió tonnát kínálnak fel a termelők. A jelenlegi szerződésállomány szintén ezt tükrözi, de ez a továbbiakban még módosulhat; az elmúlt évek átlagában a ténylegesen átvett mennyiség 300-400 ezer tonnával meghaladja azt, amit a szerző­désekben eredetileg lekötöttek. A tröszt mindenesetre valamennyi kukoricáért 5 százalékos felárat fizet, a jelenlegi árrendelet értelmében. Technikailag felkészül­tek a termés fogadására. VÁROSSZÉPÍTŐKKEL PARKORSZÁGBAN A Stadt direktor 9 Egy a sok közül: falusi ház a díjnyertes településen. / 1 \ Hangulatos kis térre gördül be ^ ly autóbuszunk. Csobogó vízben emlékkő tudatja: Enniger nemrégiben volt 750 éves. Noha vízum- és egyéb mizériák miatt több órát késtek a ma­gyar város- és környezetvédők, sokan köszöntik őszinte örömmel a Német Szövetségi Köztársaság legnagyobb lé­lekszámú, legsűrűbben lakott tartomá­nya, Nordrhein-Westfália warendorfi kerületének első pillanatra rokonszen­ves településére érkezett vendégeket. Tevékeny szülőföld­egyesület Meghívóink nevében B. Annerwiddig úr, a . helyi Heimatverein (szülőföld­egyesület) elnöke üdvözölte a magya­rokat, mutatta be néhány szóval a zöldmezős Münsterland egyik ékessé­gét. Az ősi falu 1975-ben önállóságá­nak számos éltetőjét megtartva két má­sik községgel együtt kapcsolta további sorsát Ennigerloh városhoz. A négy részből álló városkában most mintegy húszezren élnek, elsősorban mezőgaz­daságból. Mind kevesebben dolgoznak a közeli cementbányában és cement­gyárban. A mintegy 2500 lakosú Enni- gerben 250 tagja van a helyi hagyomá­nyok, szokások, kulturális értékek és az új alnémet nyelvjárás ápolására vál­lalkozó egyesületnek. Már a vacsora utáni esti sétán láthat­tuk: nem akármilyen helyre érkeztünk. Díszfalunak, vendégcsalogató reklám­nak gondoltam, amíg nem ismerked­tem meg a környékkel. Ezen a tájon, parkországban természetes a régi és az újabb épületek összhangja, a nálunk (egyelőre?) elképzelhetetlen rend és tisztaság. Mintha kedvesen vetélkedné­nek az előkertes házak: melyikük szebb, hívogatóbb. Virág mindenütt. Erős, tiszta színek: élénkzöld pázsitme­zők, piros klinkertéglás házak, az abla­kokban valószínűtlenül kék virágok, favázas épületek fehér négyszögei, ba­rátságosan hívogató melegbarna kiska­puk, ajtók, fekete-fehér tehenek az ut­cák közé bekukkantó legelőkön, sötét­bordó cserepek a változatos formavilá­gé tetőzeteken. Időbe telt el. amíg meg­győztem magam: élő településen és nem kiállításon járok. Piacérzékeny húsüzem Az utcasarkokon jól látható, oszlo­pokról kinyújtózó táblák segítenek az eligazodásban. Omló vakolaté, össze­firkált, festékes feliratokkal csúfított épület* olyan elképzelhetetlen itt, mint eldobott cigarettavég, vagy foltos terí­tő a vendéglőben. Gazdag programot állítottak össze a vendéglátók. Voltunk a közeli \íers- moldban, egy húsüzem szakmunkás- képző intézetében. A fiatalok megis­merkedhetnek a legmodernebb techno­lógiával, de meg kell tanulniok a ha­gyományos hentesszerszámok haszná­latát, a régi eljárásokat. Szigorúak a követelmények. A minőségi munka ki­fejezés szinte érthetetlen számukra, mert úgy vélik, hogy a munka csak minőségi lehet, vagy jó vagy rossz. A vezetők elmondták: csak az előre meghatározott súlyban veszik át az ál­latokat. Minden elképzelhető módon igyekeznek kiszolgálni a vásárlók ízlé­sét, fogyasztói szokásait. Nagyon ügyelnek — például — a termék színé­re, küllemére. Működő település Fogadta küldöttségünket Enniger­loh — az egyesített város — polgár- mestere. Walter Tillmann, az egyik alapiskola rektora (igazgatója) kifejez­te azt a reményét, hogy városa 35 új baráttal, a magyar városszépítők és környezetvédők képviselőivel gazdago­dott. A modern városházán tapaszta­latcserévé alakult a jó hangulatú talál­kozó. A magyar építészek, minisztériu­mi emberek, közigazgatási szakembe­rek főként Herbert Lammers város­igazgató urat faggatták. A települések üzemeltetése ugyanis világprobléma. Az ebben-abban érdekelt, ezért-azért felelős szervek, intézmények, vállala­tok gyakran egymásra mutogatva tét­lenkednek a lakosságot hergelő, meg­szokott életmódját és életritmusát za­varó bosszúságok gyors megszüntetése helyett. Mint megtudtuk, másutt is kiválóan bevált a városigazgatói tisztség: a város második embereként a zavartalan üzemvitelért felel. Fiatal, öreg tudja, hogy a közművekkel, az utcák állapo­tával kapcsolatos gondokkal őt vagy hivatalát kell keresni. Ennek az állás­nak a létesítése a nagyobb települések megváltozott életének következménye. Célszerű volna, ha a hazai gyakorlat követné a jó' példát, az apparátus így hatékonyabban mozgósíthatná a ren­delkezésre álló embereket, eszközöket, megszüntetné azt az érzést, hogy nincs gazdája a településnek. Szívesen dicsérném a Stadt direktort: nem láttunk a városban feltúrt vagy felbontás nyomait viselő járdát, úttes­tet, építési anyaggal vagy törmelékkel eltorlaszolt közlekedési utat, összetört lámpaburákat; de Münsterlandban mindenütt ez a jellemző. Harangzúgás a parképítőknek A westerholziak — ide is ellátogat­tunk — természetesnek tartják, hogy mindig megállják a helyüket a Német Szövetségi Köztársaságban évente meghirdetett faluszépítési versenyen. Nagy dicsőség a körzeti első hely, a tartományi győztes előtt le a kalappal. Harangzúgással, népünnepéllyel ör­vendeztek országos első helyüknek. Maga az NSZK elnöke adta át a leg­szebb falut megillető díszoklevelet. Westerholz virágos, színes utcáit jár­va, 24 élő egyesületének életét megis­merve, a látogató is igencsak megala­pozottnak érzi a döntést. Heltai Nándor (Folytatjuk) Hírek a Vajdaságból VASÚTÁLLOMÁS ÉPÜL A JUGOSZLÁV—MAGYAR HATÁRON — adja hírül az újvidéki Magyar Szó: A csak­nem négymilliárd dinár költ­séggel épülő új vasútállomást Szabadka közelében építik majd fel, határozták el a sza­badkai pártbizottság elnöksé­gének a közelmúltban megtar­tott ülésén, amelyen a fejlesztési célok megvalósításáról tár­gyalt. Az európai viszonylatban is rendkívül fontos vasúti góc­pont az észak—déli, valamint kelet—nyugati vasútvonalak­kal átszelt Szabadkán mind Ju­goszláviának, mind Magyaror­szágnak ésszerűsiti és egyúttal meggyorsítja az élénk nemzet­közi utas- és teherforgalmat. Magyarország már korábban eleget tett a közös vasútállomás építésére kötött, nemzetközi szerződésben vállalt kötelezett­ségének — írja a Magyar Szó —, s most Jugoszlávia illetékes pénzügyi szakemberei is elérke­zettnek látják, hogy a nagy horderejű tervet megvalósítsák, miután a szövetségi költségve­tésből (a kőolajszármazékokra kivetett adókból) immár fedez­hetik a költségeket. KÉTNYELVŰ SZEMÉLY­AZONOSSÁGI IGAZOL­VÁNY lesz Szabadkán is szep­tember közepétől — olvassuk a Magyar Szóban. Ilyen igazol­ványuk ugyanis mindeddig nem volt a szabadkaiaknak, illetve, hiába kérték, nem kaptak. Mi­ért? Mert nem volt magyar— szerbhorvát nyomtatványa a tartományi szerveknek. Az iga­zolványokat most Belgrádban a pénznyomdában készítik el, s rövid időn belül meg is küldik. Szabadkán tehát hamarosan lesz a lakosságnak kétnyelvű személyazonossági igazolvá­nya, amely egyúttal igazolja a kormány demokratikus törek­véseit is minden tekintetben. A ZENTAI MÚZEUM, A SZOKÁSOS NYÁRI SZÜ­NET UTÁN, kitatarozva, sőt felújítva, ismét fogadhatja a lá­togatókat. A múzeum csarno­kában — mint írja az újvidéki Magyar Szó „mutációja”, a Ti- sza-vidék — állandó kiállításon tekinthetők meg a helyi és kör­nyékbeli ásatásokkor feltárt évezredes őslénymaradványok. A régészeti részleg a Tisza- vidék népeinek használati esz­közeit a kőkortól a középkorig, azaz mintegy ötezer év távlatá­ból mutatja be. Bács-Bodrog vármegye 1909-ben megjelent monog­ráfiája szerint Zentán mintegy 500-600 halász élt, ám a szá­zadforduló után számuk ijesz­tően csökkent, így alig ötvepen űzték az ősi mesterséget. A mú­zeum tudós vezetői — és termé­szetesen a lakosság is — azon­ban összegyűjtötték a régi ha­lászszerszámokat, s egyéb érté­kes kellékeket, közöttük is egy olyan csónakot, amelyet egyet­len farönkből vésett-faragott ki a valamikori tulajdonosa, s amelyet 200 évesre becsülnek a régészek. Numizmatikai ritka­ságai között találhatók Mátyás király, Ulászló és II. Lajos ezüst pénzérméi is. Az adai kincslelet, a zentai csatából származó fegyverek és az ezzel kapcsolatos dokumentumok iránt ugyancsak nagy az érdek­lődés. V. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents