Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-14 / 220. szám

4 t? IM TOKI NEPE O 1988. szeptember 14.

Művészeti tanacs

\ sokat vitatott kérdések közé tartozik életünk legkülönbözőbb területein . hogy cgy-cgy rossz döntésért, annak káros hatásaiért, következményeiért miért nem vonnak felelősségre senkit? Csak megy az egymásra mutogatás, mondván, !iog\ túl sokan belcbeszélnek a ‘döntésekbe, ;il gyakran felülbírállak a felettes szervek a vállalatok.

•etek. intézmények vezető- . íveléseit, konkrét clhatá- fiz természetesenönmaga- ■’ baj. csakhogy nem átgon- ieheiöséttekkcni. jótanácsok- a ,tkoznak az esetek jó ré- • „beleszólások". hanem parancsszavakként. Akkor pedig nemigen beszélhetünk vállalati, intézményi önállóságról, kezdeményezésekről. ahogy azok vezetőinek egyszemélyi felelősségéről, illetve felelősségre vonásáról sem.

Az idő változásokat sürget ezen a téren is. És mutatkoznak kedvező jelek. Például a színházi életben. Önállósága már gazdasági szempontból is megváltozott a kecskeméti Katona József Színháznak, hiszen az állami támogatást egy ősz- szegben kapja meg minden évadra a társulat, s belátásuk — és természetesen az érdekeik — szerint gazdálkodhatnak vele. A direktor egy személyben felelős az anyagi, művészeti, személyi kérdések alakulásáért az intézményen belül.

Csakhogy! A fentebb említett, „mindenki belebeszél” jelenséggel szemben létezik egy másik véglet is: a diktatórikus. S ez ráadásul még

több ellentmondás, probléma melegágya lehet. A demokratikus légkör hiánya, a teret, kilátást, szemléletet tágító viták elsöprése, a kollektív bölcsesség nélkülözése jellemzi a parancsyralommal dolgozó közösségeket. Még akkor is, ha vezetőjük kiemelkedő szakember. Ugyanis nincs ember, aki tévedhetetlen, aki ne követne el soha hibát, hibákat. S ha lehetetlenné teszi a véleménynyilvánítást, a közös tennivalók megbeszélését, egy-egy hibát többször, sőt rendszeresen is elkövethet.

Természetesen az említett két véglet között található az „arany középút". Vagyis az a vezetői gyakorlat. hogy a döntések az adott közösség véleményének, javaslatai-' nak, értékítéletének ismeretében, azokat megfontolva születnek. A kecskeméti Katona József Színház ezen az úton halad. Jelzi ezt az is, hogy a nappkban megalakult az intézmény művészeti tanácsa, melynek feladata többek között: „A társulat társadalompolitikai és műsor- politikai elveinek meghatározása, a színház igazgatóságával egyetértésben. Megvitatja és értékeli az éves műsorterveket, elemző bírálatot mond a konkrét produkciók színvonaláról, s elemzi azt is, hogy a művészeti vezetés intézkedései miként szolgálják az elfogadott célkitűzéseket. Megvitatja a társulatépítéssel kapcsolatos kérdéseket, az igazgatóság előterjesztései alapján . . .

A tanács elnöke, a színház művészeti vezetője. Nagy Attila. A színészek titkos szavazással döntöttek arról, kik képviseljék őket a művészeti tanács ülésein, összejövetelein. Említést érdemel, hogy e most alakult, tíztagú testület három tagja színházon kívüli, de munkakörénél fogva ismeri a teátrumot, jártas a színházművészetben.

Már az első, alakulóülésen több megfontolásra érdemes észrevétel elhangzott. Volt, aki a politizáló, kortárs darabok színrevitelét sürgette, kifogásolva, hogy az operett műfaj ismét túlbuijánzik a most kezdődő új évad műsortervében. Abban a tekintetben csaknem egységes volt a vélemény, hogy a már klasszikusnak számító darabokat

— a korábbi évadoktól eltérően -— korszerűbb rendezői megközelítésekkel, napjaink emberének gondjait, életérzéseit szem előtt tartva kellene színre vinni.

A felvetett észrevételek, bírálatok, jótanácsok felsorolására nincs módunk, egy azonban bizonyos: az ilyen viták, véleménynyilvánítások

— a hibák és az értékek felmutatásával, a felszínre kerülő ötletekkel

— e művészeti közösség továbblépését, a vezetők döntéseinek előkészítését jelentősen segíthetik. Nem akármilyen fejlődésen ment át az utóbbi két évadban a kecskeméti színház, ez vitathatatlan. De vitathatatlan az is, hogy a továbbfejlődéshez segítő kezekre van szüksége a társulatnak. Közülük a legnagyobb, legerősebb és legkedvesebb „kéz”: a közönség szeretete. A művészeti tanács sem munkálkodhat másért, mint hogy minél gyakoribb legyen e „kézfogás” ...

Koloh Elek

UMBERTO ECO: A fÓZStt

UMBERTO ECO

ima nme

* •-■+ZZSSZSBBZSS&SBÍ*

EURÓPA

Marquez Száz év magánya óta nem aratott regény oly széles körű sikert a világban. mint a nevös bolognai szemiolikupro- fesszor, Umberto Eco II nőnie delhi rosa (A rózsa ne-, ve)' cinuj románja, mely nyolc évvel az olasz nyelvű kiadás premierje után jelent csak meg magyarul.

Miért lett bestseller szerte a földgolyón egy nehezen olvasható, lomista teológiai párbeszédekkel, archaizált, modern idézetekkel telezsúfolt vaskos kötet?

A regény, cselekménye szerint: krimi, történelmi keretben. Haskor- ville-i Vilmos (a ncv célzás Conan Doyle egyik regényére) inkvizítor és tudós ferences szerzetes tanítványával, egy fiatal bencéssel aki egyébként a történet krónikása

egy képzelet alkotta kolostorba érke- zikTalanol Itália és Franciaország közölt, a hegyekben. Azért jöttek, hogy Bajor Lajos német császár megbízásából az írvignoni pápa küldöttével találkozzanak. A könyvtáráról híres apátságban ez időben titokzatos gyilkosságod történnek. Fokozódik az izgalom, a félelem, s a politikai küldetéssel érkező vendégeket is magával ragadják az események. A tudós inkvizitor nyomozni kezei. Lépésről lépésre haladva oknyo- mozó módszerrel, logikai következtetésekkel végül le is leplezi a gyilkost.

Hoo vissza vetítve az időbe, tudatosan .gl- Sherlock Holmes-nyomozást szerkesztett. A zefofi a rád hatatlan továbbvivő kérdéseket Or. Watsonhelyett—a dalai bencés fráter, Adso (!) teszi föl. \ nyomok pedig az. apátság világhírű !■ f.nyvtá i ába vezetnek. A különös bibliaiéi :t nem egyszerűen helyszíne, díszle- i, a regény cselekményének, hanem fon- cplöje is. Fernleihen titokzatos, ■ ig minkkor ésszerű okokkal is ma- . ázható élet folyik, zl könyvek egy- d párbeszédetJolytatnak. Az ille- k i betolakodót a polclabirintus : halálra, aki pedig tiltott,„Nihil ' nélküli kötethez nyúl, kcgyetle- i nizgii/et éne. Hz esetben szó szerint

.. az a l egény sokat sejtető sora:

......az

a

.iiotot önmagái mérgezte, mégpedig olvasási vágyával arányosan.” A gyilkos nyilván úgy vélte: inkább a teste pusztuljon el az eltévelyédett szerzetesnek, mint lelkét mérgezze meg a káros olvasmány: Aristoteles egyetlen, fennmaradt könyve, A nevetésről című.

A Rózsa neve egyik tanulsága: az igazság és a tisztaság szenvedélyes és makacs tisztelete gyilkossághoz és vérengzésekhez vezet. Vagyis nagyon leegyszerűsítenénk a művet, ha azt állítanánk: csak a bűnügyi történetek kedvelőinek ajánljuk. Sokféle más közeledést, értelmezést is kínál. Talán egy Eco korábbi írásában hangsúllyal szerepeltetett Nietzsclie-idézet lehet a kulcsmondat: „A világ újból végtelenné vált számunkra, amennyiben nem utasíthatjuk el azt a lehetőséget, hogy végtelen sok értelmezést foglal magában.”

A mélységből mélyebbre való haladás izgalmas lehetőségét kínálja a szépirodalmi munkával most debütáló Eco. Többször is rajtakaphatjuk a jel természetével bajlódó professzort, amint nyelvi, filozófiai problémákat fejteget könyvében. Új megközelítésben írja le, milyen a kapcsolat a valóság és annak fogalmi leírása között; lehetséges-e egyértelmű, pontos leírást adni, képet alkotni szavak vagy más jelek segítségével tárgyakról; mennyire rabja az emberi gondolat az általa használt jelrendszernek?

A Rózsa neve titkait kutatóknak a különféle rejtett utalások jelentik a fő problémát. (A magyar kiadáshoz Kla- niczay Gábor irt tartalmas, eligazító jegyzeteket.) A kritikusok például számos „középkoriasított” Wittgenstein-, Barthes-, Lévi Strauss-, Foucauld-, De- leuze-, Guattari-, Lyothard-idézetet is azonosítottak a szövegben. Mindamellett se szemiotikusnak, se filológusnak nem kell lennie az olvasónak, hogy Eco regényét élvezhesse. Az II nome delta rosa-ban ugyanis — a könyv sokrétű gazdagsága okán — mindenki megtalálhatja azt, ami őt érdekli: detektívre- gényt, történelmi tablót, pedagógiai regényt, filozófiai elmélkedést vagy akár a mai világpolitika kritikáját.

Egy súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos postmodem munkát publikált a Helikon Kiadó Barna Imre értő, pontos, ihletett fordításában . . .

Farkas P. József

KÉPERNYŐ

Tévéjátékok, magyar módra

Az olimpiának köszönhető, hogy három új magyar tévéjátékot láthattunk a szeptember 5-én, 17.33-kor kezdődő, vasárnap 23 órakor befejeződő, hatnapos tévénéten? Előre hoztak későbbre tervezett, ám a sportközvetítések miatt kiszoruló.műsorokat?

Kettőt századunk,elején írtak. Szent- mihályi Szabó Pétenműve napjaink terméke. Heltai Lümpácius vagabundusa és Gábor Andor Palikája általánosabb érvényű, időtállóbb mondandóját tekintve. Az említett művek szerzőihez hasonlóan sokoldalú magyar kortár- sunk művét — remélhetően - pillanatnyi időszerűsége élteti. Mindig voltak és lesznek — mint az aranyos derűvel csipkelődő Heltai Jenő írásában -jóban- rosszban összetartó cimborák, a szerencse mindig forgandó volt és marad, örök a mese és a szerelem, mint a szegénység. Palikák is lesznek, míg az Élet különbözik ncmeslelkü ifjak elképzeléseitől. A Brigádeltérítésbcn bemutatott szituáció azonban sajátos átmeneti közép- és kelet-európai viszonyainak terméke.

Telitalálat ötlet, lelkesednék, ha legalább feleolyan jól működne eza tévéjáték, mint az előbbiek. Pompás az indítás. az eltérített munkacsapatban néhány remek figura köti le a figyelmünket. Nem csak szerep szerint volt brigádvezető Kállai Ferenc: fölényes biztonsággal uralta alagsori birodalmát, a 70 perces tévéjátékot. A többiek kevesebb alkalmat kaptak, de néhányan így is felfelvillantak, mint a kecskeméti Hollai Kálmán szakszervezeti bizalmiként. Kevésbé sikerült a kiszolgáltatott lakás- tulajdonosok egyénítése. A néző lassan- lassan úgy érzi: őt is eltérítették. Fergetegesen mulatságos, gyilkos fullánkú szatírát várt, ezzel kecsegtetett a kiindulási helyzet, ám langyos kedélykedéssé halványult a történet. Mondanom sem kell: amúgy magyar módra kiegyeztek az eltérítők és a brigádtagok, ahogyan ezt szelíd iróniával a tévéjáték bemutatta.

A kiegyezés nemzeti hagyományunk. Tüzeskedünk, hangoskodunk, aztán megkeressük belcsimulásunk magyarázatát, föladjuk elveinket. Lám, Gábor Andor 1917-ben színpadra került erkölcsrajzában csak néhány napig lobog a felháborodás indulata. A „valamiből (lehetőleg jól) kell élni” parancsa, a könnyed jóiét csábítása gyorsan feledtet elveket, sérelmeket. Itt is a hangütés, a légkörteremtés sikerüli jobban. Dicséretnek szánom: hatalmas rutinnal jelenítette meg a kártyás-piás. kávéházas papát Bodrogi Gyula. Hitelesebbnek érződött a történet, amíg készülődött a dráma, amíg kibontakozott a történet. Gábor Andor itclete kissé elsikkadt. Ez a réteg már tragédiára, az elölről kezdés bátorságára is képtelen. Néhány álmatlan éjszaka a fekhely nélküli szalonban és oda a kemény elhatározás, az elveket vállaló dac. csak a kisszerűségükben megmosolyogtató látszatokba menekül Palika is.

Tersünszky Józsi Jenő a világra fütyült, a műsorszerkesztőség az évfordulóra. Hétfőn rétegműsort csináltak a Szalay Károly irodalomtörténész által bevezett Tersánszkyádából. (Rétegműsort; vagyis éjszakai programot.) A havasi selyemfiút pedig elvitte a koncert (amelyet nyilván nem az utolsó pillanatban kötöttek le).

A megboldogult aligha bosszankodott volna az emlékidézések háttérbe szorításán: megszokta életében, hogy ritkán vették komolyan.

HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Középkori oklevelek Bácsalmás történetéhez

A bácsalmási patriótát a történelem nem kényezteti cl szülőhelyére vonatkozó források sokaságával. Észak- Bácskában, Bácsalmás környékén a középkorban több ma is létező, illetve azóta már elpusztult település az egykori Bodrog megyében nagybirtokos bátmonostori Töttös család birtokában volt. melynek gazdag levéltára szerencsésen túlélte a magyar történelem viharait, s ma az Országos Levéltárban a Zichy és az Esterházy családok iratai közt található. Hogy ez a levéltár milyen fontos és bő adutokat tartalmaz a bácskai települések történetére vonatkozóan. példaként elég megemlíteni (némileg irigykedve) azt az 1208-as bácsbokodi témájú oklevelet, melyben Izsó fia Dénes birtokát Bucchid földön a széki (cikádori) egyházra hagyja részletes határjárás mellett.

A jugoszláv határ közelében fekvő kisváros történelme sajnos, a mai napig sincs feldolgozva, sőt az e témát érintő, legfőképp kéziratos munkák a mohácsi csata előtti korszakot illetően több megbízhatatlan, illetve téves adatot közölnek. A túlhaladott nézetek közt tallózva például Bácsalmást hol a mai Zombor környékén fekvő egykori Halmossal, hol pedig a Garával együtt szereplő Bothalmával azonosították meglehetősen kritikátlanul, csupán a hangalak hasonlósága alapján. A község neve a századok folyamán ugyanis a következőképpen változott: Hagymás, Halymás, Hajmás, Halmás, Almás. Dr. Udvardy József nyugalmazott szegedi püspök (egyébként figyelemre méltó) kéziratos helytörténeti értekezése egyenesen 1092-ig vezeti vissza a helység múltját, mikor is egy hamis tihanyi apátsági birtokösszeírás szerinte Besenyő birtok tartozékakánt tünteti fel Hagymás (Hagmas) néven. Mivel azonban Besenyő később Aranyán- Apátiként tűnik fel. és a történelmi- földrajzi kutatás egyételmíícn a mai jugoszláviai Apafiimul azonosította, természetesen ez az interpretáció sem fogadható el. Továbbá az oklevelek Hagymást nem településként, hanem tóként említik. Mégis, az ő nevéhez fűződik, hogy a Zichy család okmánytára alapján felfigyelt egy 1438-as oklevélre, melyet (bár különösebb érvelés nélkül) a Bácsalmásra vonatkozó adatok sorába kapcsolt.

Az oklevél egyébként hiteles, eredetijét mikrofilmen tanulmányoztam, de ilyen témájú oklevelet érdektelensége miatt amúgy sem hamisítottak. 1438- ban tehát az Észak-Bácskában ugyancsak nagybirtokos Geszti családot be akarták iktatni Hagymásegyház és Temérdekegyház prédiumokba, de Töttös László — nyilván mint szomszédos birtokos — élve ez irányú jogával, ebbe nem egyezett bele. Arra nézve, hogy Hagymásegyház a mai Bácsalmás elődje volt, az oklevél két adatából is következtethetünk. Töttös László familiárisának, Zent Iwan-i Benedeknek az elő- neve nyilvánvalóan a mai Felsőszenti- vánt takaija, amely a középkorban Hagymásegyház szomszédja volt. Ma a két település közt Tataháza falu fekszik. amely azonban csak a 16. században alakult ki. A kiküldött királyi ember előnevéül szolgáló település, az azóta elpusztult Jobbágyszentmiklós is valahol ezen a vidéken volt. Az eljárás során tehát illetékes, környékbeli nemesek működtek közre. Perdöntő, hogy a török hódoltság korabeli iratokban a két település legnagyobbrészt együtt szerepel, és pedig a mai Borotá- val, Felsőszentivánnal, Kunbajával, Tataházával és Mátéházapusztával, sőt a 16. század végi török defterek (adólajstromok) rendszeresen a bajai nahi- jében (kerületben) említik.

Az 550 éves oklevelünk 1438-ban prediumként, vagyis pusztaként említi Hagymásegyházát, de ezt maga a helynév is elárulja. Ugyanis egy falu neve a középkorban akkor kapta az -egyházfit) utótagot, amikor pusztává vált, amikor elpusztult vagy elnéptelenedett egyházas falu helyét csak a romos egyház hirdette. Eszerint a település már jóval korábban kialakulhatott, de a fennmaradt források szeszélyéből a '(vad)hagymával benőtt egyházas hely’ középkori történetének csak végső szakaszába nyerhetünk bepillantást. Min- deneslre csak sejteni lehet, hogy a falu pusztulásában a szomszédos és egymással rivalizáló Töttös és Geszti család birtokainak ütközőzónájaként a

kölcsönös hatalmaskodások és pusztítások épp úgy szerepet játszottak, mint a tatárjárást követő pusztásodási folyamat.

A Zichy-levéltár még két további oklevelet őriz az előbbi üggyel kapcsolatban. Valószínű, hogy Töttös László 1438-i ellenmondása hiábavaló volt, . mivel nem sokkal később, 1439. március 12-én a kalocsai káptalan előtt Pee- ri-i Lászlót a két birtok eladásától, melyek az ő birtokai szomszédságában vannak (prediorum Haghmaseghaz et Theme(r)dekeghaz... in vicinitate possessionum ... Ladislai Thewthes), a Geszti családot pedig azok megvételétől megint tilalmazza. (Országos Levéltár, D 1.80662). De még ez sem használt, sőt úgy látszik, hogy a Gesztiek mégis megszerezték a szóban forgó birtokokat, és már a határokat is kijelölték, mert 1440. június 16-án Töttös László megint csak tiltakozik, amiért ugyanezen László, de már Nagika-i előnévvel, eladta őket a Gesztieknek, akik a határjelek felállítása mellett már a két birtok jövedelmeit is élvezték (Országos Levéltár, D 1.80726). Töttös László hiábavaló tiltakozásai alapján megkockáztatható az a feltevés, hogy Hagymásegyház és Temérdekegyház végül mégis a Geszti család tulajdonába került.

Abból az alkalomból, hogy 1986- ban Bácsalmást várossá nyilvánították, még inkább felszínre került az a sürgető probléma, hogy évtizedek óta csak elvétve történt kísérlet helytörténeti publikációra, és az ez irányú laikus érdeklődés számára szinte alig állt rendelkezésre valami. (Mementóként: az ötvenes években Bácsalmás gazdag feudális kori levéltári anyagát három teherautóra rakatták és az elszállítást követően a szeméttelepen elégették.) És ha már az igényeknél tartunk: a történelmi-néprajzi emlékek megőrzése mellett már végképp nem halasztható tovább egy helyi, színvonalas monográfia elkészítése. És abban is biztos vagyok, hogy a további kutatásokkal újabb, még érdekesebb adatok kerülnek a homályból a felszínre, hogy ápoljuk múltunk és a híres bácskai földhöz, illetve kultúrához való kötődésünk gyökereit.

Rasztik Tibor

Történelmünk képes forrásai

Magas homlok, erős áll, széles nagy orr. határozottságot sugalló tekintet. Ilyen lehetett Mátyás, a király, akiről legendák keltek szárnyra, akinek alakját oly sokszor megidézte késői korok irodalma, képzőművészete?

A király hiteles portréját Andrea Mantagna, az északolasz quatroccniro legnagyobb művésze festette meg. A kép Mantegna más magyar vonatkozású műveivel együtt - az idők folyamán elveszett. De fennmaradt Tobias Siimmcrnek e festmény alapján készült fametszete.

ii. Rákóczi Ferencről és feleségéről, a drezdai, berlini, bécsi udvarban működő svéd szarma/ású David Didiler udvari festő ecsetje nyomán örziink hiteles kopeket.

Hoc van történt a Lánchíd alapkőletétele. kik voltak jelen a hídépítés kezdeténél. azt Barabás Miklós festménye közvetíti számunkra, aki az esemény helyszínén és idejében vázlatot készített'. majd több évtizeden át Foglalkozott a témával. S végül 1864-ben nagyméretű képen festette meg az eseményt.

Ezeket a képeket a Magyar Nemzeti Múzeum egyik osztálya, a Történelmi Képcsarnok őrzi.

„A Történelmi Képcsarnok írja dr. Rózsa György, a Nemzeti Múzeum osztályvezetője a magyar történelem képes forrásainak gyűjtésére és feldolgozására hivatott közgyűjteményünk.

• Militz J. \L: Gróf Festetics Pú Iné Kossányi Júlia arcképe

A magyar történelem szereplőinek képmásai, eseményeinek képei, magyarországi látképek mellett idetartozik minden olyan kép, amely a magyar kultúrtörténet egy-egy jellemző részletét, a valóságnak megfelelően ábsázolja. Ezekre támaszkodhat az írott források mellett a történelmi rekonstrukció”.

Amikor 1884. május 13-án Tre- fort Ágoston kultuszminiszter felhatalmazást kapott az uralkodótól, hogy lépéseket tegyen „egy magyar történelmi képcsarnoknak az Országos Képtárral kapcsolatban Budapesten létesítendő felállítása iránt” a gyűjtemény anyaga lényegében már együtt volt.

Jóval korábban, szinte a Nemzeti Múzeum alapításával egy időben kezdődött el ugyanis a gyűjtőmunka.

Miller Ferdi- nánd, a Nemzeti Múzeum első igazgatója 1808- ban az orszá- gyülés elé terjesztette javaslatát, egy nemzeti pan• Gróf Zrínyi Miklós képmása

theon megalapítására. De reménye nem vált valóra. A főúri családok nem váltak meg őseik portréitól. Csak később Ku- binyi Ágoston teremtette meg közadakozásból a Nemzeti Múzeum magyar képtárát, s az ő igazgatósága alatt kezdődött meg a történeti ikonográfiái vonatkozású festmények tudatos gyűjtése.

Trefort Ágost miniszter Pulszky Károlyt, a neves műtörténészt, a közgyűjtemények felügyelőjét, az Országos Képtár igazgatóját bízta meg a Történelmi Képcsarnok megszervezésével. Pulszky a festményeket a Nemzeti Múzeum képtárából, a metszeteket az Országos Széchényi Könyvtárnak még Széchényi Ferenc által adományozott anyagából válogatta ki.

Századunkban ajándékozással, vásárlással folytatódott a gyarapodás. A 30-as években elárverezett Ernst La- jos-hagyatékból került sok kép a gyűjteménybe. Thaly Kálmán a Rákóczi- szabadságharcra, a kuruc korra vonatkozó képes dokumentumait ajándékozta a képcsarnoknak. A II. világháború után vásárlásokkal, hivatalos átadásokkal gazdagodott a festmény- és grafikai gyűjtemény. (A volt Parlamenti Múzeumból, a budai várpalotából).

Az utóbbi években lehetőség nyílik arra, hogy külföldről is vásároljon a képcsarnok. Ezenkívül hazai és külföldön élő magyarok ajándékaival bővül még napjainkban is a kollekció.

A mai. 2500 művet számláló festmény- és 40 ezer lapos grafikai gyűjtemény számos darabja forrásértékén kívül művészileg is kvalitásos.

Különösen gazdag a Történelmi Képcsarnok 19. századi anyaga. Olyan művészek neve fémjelzi a minőséget, mint Borsos József, Barabás Miklós, Lotz Károly, Telepy Károly, Székely Bertalan, Brocky Károly, August Pettenkof- fen, Benczúr Gyula, Than Mór.

Á Történelmi Képcsarnok első kiállítását 1886 januárjában rendezték 161 mű felvonultatásával, az Ybl Miklós tervezte Várkert bazárban. Aztán a gyűjteményt átköltöztették az országos képzőművészeti kiállítás pavilonjába, ahol 1895-ig kapott helyet. Az épületet ugyan át kellett adni a millenniumi kiállítás céljaira. Ekkor az anyag raktárba került, és csak 1906-ban, a Szépművészeti Múzeum felépülte után jutott az új épületbe költözött Országos Képtár helyén önálló helyiséghez a képcsarnok. Á Magyar Tudományos Akadémia palotájában 528 festményt és 604 grafikai lapot állítottak ki. Az első világháború alatt bezárt intézmény 1922-ben nyílt meg újra. A Szépművészeti Múzeum szervezetéhez tartozó képcsarnokot 1934-ben a Történeti Múzeumhoz kapcsolták, és átköltöztették a Nemzeti Múzeum épületébe. 1945 óta a képcsarnok a Magyar Nemzeti Múzeum osztályaként működik.

Önálló bemutatója nincs a Történelmi Képcsarnoknak. Annál többet szerepelnek a gyűjtemény képei a Nemzeti Múzeum és a más hazai és külföldi társintézetek kiállításain. KádárMárta