Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-13 / 219. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1988. szeptember 13. NYELVSTÚDIÓ A NYOLCADIKON S zeptembertől új nyelvtanulási le- licluM.g kínálkozik Kecskemé­téi;. Mégpedig: hamarosan megnyitja kapuját a Kábel Nyelv­stúdió. A rneeyvs/.et.hclv legnagyobb lakólelcjiéii. .t S/eelKii'.!\arosban. a L.tí\eiS^;:, uiva .li-tvu iaide/lck be a »áll: !k.a .tanlcimei'. \ nyolca­dik ein ! a a 1 . rcínc . !.*tszobás lakasi a/ u! -íen .elveket iainto tanárok. A hit ne iden enun. l én.,! a jeniben a líatvl Nyelvstúdió kniaiahi - ni bővül a iiiegieszckhelyen a iivoív•. i t!e . alkalom, lakiig a T1T- nei, illet ve Hin 'aniaiiaroktiál ismerked- heiiei. a/ emel,uniók a láilönléle nyel- vekkel. Az á| .stúdió tanári kara tapasz­talati i! rendelkező, jó! lelkészüli peda­gógusokból all Négyen-öten foglal­koznak majd a növendékekkel. Nem­csak a/ idegen nyelv egy bizonyos ló­kon való elsajátítását tartják szem eUát. iianem az addig vezető utat, va­gyis a módszereket, az új ötleteket, ta­nulási könnyítő eszközöket is. Ezért igyekeznek majd az órákat érdekessé tenni, főképpen eredeti anyanyelvi hanganyagokkal, videofilmekkel. A korábbi gyakorlattól eltérően, a Bá­béi Nyelvstúdióban kis létszámú cso­portok tanulnak együtt. Az órákon nélkülözhetetlen, hogy a hallgatók ma­guk is társalogjanak, beszéljenek, csi­szolják kiejtésüket, ami egy szakember­nél szinte a jó nyelvtudással egyenlő Nevük: Bábel fontosságú. Az sem utolsó érv, hogy a kisebb létszámú csoportok esetén az otthoni készülésre nem kell több órát fordítani és ráadásul a módszer haté­konysága arra is lehetőséget ad, hogy kevesebb pénzt fordítsanak a stúdió­sok a nyelvtanulásra. Azt persze senki­nek sem garantálják, hogy „tölcsérrel öntik’" a tudást a fejekbe, a tökéletes ismeretszerzéshez, a tanuláshoz ese­tünkben is szükséges az akaraterő, a szorgalom. Honnan az ötlet? Oláhné Kisházi An­tónia és férje találta ki a Bábelt. A ma­gánvállalkozáshoz zökkenőmentesen sikerült beszerezniük a szükséges enge­délyeket a megyei tanács művelődési osztályától. Kisházi Antónia korábban nyelveket tanított, éppen a TIT-ben is, idegenvezető tevékenységet is folyta­tott. A nyelvstúdió létrehozásához évek óta gyűjtötték az indulótőkét. Ugyanis lakást kell bérelni, berendezé­seket vásárolni, technikai felszerelések­ről gondoskodni, ezek csak a kezdeti lépések megtételéhez fontosak. A kon­cepció, az alkalmazott módszer, a kis­csoportos foglalkozások megszervezé­sén, kidolgozásán múlik a siker. Német és angol egyetemtől, kiadóktól szerez­tek be szakkönyveket, szótárakat, tesz­teket, feladatlapokat. Még mostaná­ban is befut égy-egy külföldi külde­mény. A Bábel Nyelvstúdió híre gyorsan terjedt a városban. A legtöbb érdeklő­dő angol, német nyelven kíván tanulni, igény szerint francia tagozatot is indí­tanak majd. Sőt, elhatározták, hogy főképp a középiskolásoknak orosz nyelvből szerveznek felkészítőt, nyelv­vizsgára előkészítő órákat. Eddig négy csoportnyi jelentkező akadt, mintegy hatvan tanulni vágyó kezdheti meg a felkészülést a közeljövőben. Oláhné Kisházi Antónia azért izgul, hogy a növendékek sikerélményhez jussanak, ne csak élvezetes órákat ülje­nek végig, hanem tudásuk is gyarapod­jon. Aki rövid idő alatt kívánja idegen nyelvi ismereteit bővíteni, az a hétvégi intenzív tanfolyamra jelentkezzen. Ám csodák itt sem várhatók, nincsenek ga­rantált határidők a tudás megszerzése tekintetében. Három-négy év bizonyá­ra kell, amíg bátran jelentkezhet valaki állami nyelvvizsgára. FILMJEGYZET A szakasz A nagy amerikai filmtörténeten belül is már-már valóságos kis filmtörténet irható a vietnami háborúval foglalkozó produkciók ból. Az elmúlt jó másfél év­tizedben a legváltozatosabb műfajok­ban meglehetősen sok film érintette va­lamilyen módon ezt az időszakot, több nemzedék próbált már ebben a formá­ban könnyíteni magán és kollektív lel­kiismerete terhein. Akadt a vállalkozá­sok között olyan, melyben a liberális szellemben tcsiet öltő Vietnam-téma mellett is jól megfért hagyományos sé­máival Hollywood, sokak számára ma­radnak emlékezetesek például a Haza­térés könnyfakasztó nagyjelenetei. A nálunk csak hírből — vagy még in­kább hírhedtsége okán — ismert Szarvas vadász és az Apokalipszis most című alkotások már extremitásuk mel­lett is lényegesen többet érzékeltetnek a valódi háborúból. Úgy látszik, a hosszú ideig frissen tartott Vietnam- témának — a mélyponton, az egykori ideológiát kifordítva, meghamisítva — az öldöklés apoteózisát megteremtő Rambóval (Sylvester Stallonéval) is ta­lálkoznia kellett. A legutóbbi Vietnam-filmnek, az 1987-es esztendő nemzetközi fesztivál­jainak több Oscar-díjjal is elismert szenzációjának esetében viszont rende­ző és téma találkozása egészen más, minden korábbinál személyesebb ala­pokra épült. A Stallonéval majdnem egyidős Oliver Stone a vitánami hábo­rúban való részvételt megtagadó, neve­sebb pályatársával ellentétben önként jelentkezett a hadseregbe, hogy részese lehessen a dzsungelharcoknak. 1967- ben, a háború egyik legintenzívebb sza­kaszában 19 éves, jómódú, fehér egye­temistaként kiprovokálja a legelretlen- tőbb frontszolgálatot. Mint életrajzá­ból kiderül, félig kalandvágyból; de ta­lán mégis inkább lelkiismereti okok­ból, bántotta ugyanis, hogy a hadse­regben közkatonaként kizárólag feke­ték, munkanélküliek és szegények har­coltak. A még tizenévesen megkezdett, a tervezettnél is nagyobbra sikerült „kaland” Oliver Stone életében mara­dandó, sokáig fel nem dolgozott nyo­mot hagyott. Visszatérése évétől, 1968- tól sokáig nem találja helyét hazájá­ban. A szakasz forgatókönyve ugyan már 1976-ban kész, film azonban csak 1986-ban lesz belőle. Sikerében - - más­fél évtizeddel a történtek után — felte­115 éve annak, hogy az Ayers Rock helyét berajzolták Ausztrália térképé­re. C. W. Gosse-nak hívták azt a bátor utazót, aki a dél-ausztráliai kormány megbízásából expedíciót vezetett Kö­zép- és Nyugat-Ausztrália addig még ismeretlen területére. Szerencsés vissza­térésük után Gosse parlamenti beszá­molót tartott. Fehér emberek nem látta tájakról, forróságról, szomjhalálról mesélt, és 1873. július 19-ei naplóbe­jegyzését idézte: „A domb. amint köze­ledtem felé, különös látványt nyújtott. S mekkora volt meglepetésem, amikor észrevettem egy, a síkságból kiemelke­dő hatalmas sziklát. Határozottan állí­tom, ez a kő a legcsodálatosabb termé­szeti alkotás, amit valaha láttam!” A sivatag fővárosától — Alice Springstöl — mintegy 330 kilométerrel délnyugatra áll évmilliók óta ez a ter­mészeti csoda, amelyet Gosse Dél—- Ausztrália akkori miniszterelnökéről, Sir Henry Ayesről nevezett el. A Rock messziről is óriási, közelről szinte le­győzhetetlen. Ez az egyetlen hatalmas kőzettömbből álló hegy, amelyet a földrajztudomány monolit néven említ, igazi világbajnok! Korát 230 millió év­re becsülik. Közvetlen környezeténél 350 méterrel magasabb. Alapkerülete 8,8 kilométer. S bár a monolit a görög monosz = egy, és a lithosz = kő je­lentésű szavakra utal, mégsem mond­hatjuk, hogy az Ayers Rock egy darab kavics! Nem az, mert földpátban gaz­dag kövasavas kötőanyagú homokkő­ből — arkózából — épült fel. A durva kőzettörmelék szemcsenagysága 0,25 centiméter. A kambriumvégi hegységképző mozgások az arkóza vízszintes rétegeit kibillentették eredeti helyzetükből, aminek eredményeképpen a rétegek majdnem függőleges irányban megdől­tek. Talán ez a legszembetűnőbb jel­lemzője az Ayers Rocknak, amint ké­pünkön is látható. A néhol 80 fokos meredek sziklafalakon különböző nagyságú barlangok képződtek; a Rock aljához közel esők valamikor az őslakók rituális szertartásának voltak a színhelyei. Az őslakók Ulurunak ne­vezték a hegyet. A szó valószínűleg az ugulu szóból származik, amelynek je­lentése szent és örök. Az élet szimbólu­maként tisztelték, ezért kötötték őket ide álmaik, vágyaik és Uluru misztéri­uma. Mit ér az ember, ha Évek óta dédelgetett álma Volt a jo­gi egyetem. Ügyvéd szeretett volna lenni. Mindig „jófejű” gyerek volt, ezért pedagógusai is ösztönözték. Még gimnazista, amikor édesanyja meghal. Édesapja ekkor már képtelen volt önmaga ellátására is; mindkét lá­bát amputálták. Nem volt olyan roko­nuk, aki vállalta volna a háztartást, a beteg apa gondozását. Andrásnak fél­re kellett tennie vágyait. Lakhelyén keresett továbbtanulási lehetőséget, hogy az előadások után még módja le­hessen főzni, mosni... Tanítóképző­be ment. A főiskola pedagógusai már a/ eiső hetekben felfigyeltek az ingelli- gens, rendkívül tájékozott fiúra. A hallgatók is. Még szünetekben is könyvvel a kezében sétált, ropogósra vasalt inge a saját keze munkáját di­csérte. Várt. Arra a napra, amikor végre azt csinálhatja, amit mindig is akart. Alighogy megkapta a diplo­mát, édesapját is elvesztette. Marasz­talták; maradjon a főiskolán, előbb a könyvtárban, azután majd kialakul. Másutt politikai gazdaságtant taní­tott volna a hallgatóknak. Vágyai nem hagyták. Bekopogtatott a megyei bíróságra, állást kért. Jegyzőkönyvve­zető lett, így mégis közelebb a joghoz. Négyezer forintot keresett, abból tar­totta fenn magát és az öreg házat. A munkahely támogatta a tovább­tanulását, a felvételi kérelem elment. Az elbeszélgetés két percigtartott. Az­után jött a válasz: helyhiány miatt elu­tasítva. Újabb egy év. Közben katona lett, néhány hónap alatt zászlós. Hat­száz forint zsoldot kapott, most már háromezer-ötszáz forint is összejön. Századpolitikai megbízott. Délelőtt szolgálatban van, délutánonként al­kalmi munkát keres. Az idén már pe­dagógiára jelentkezett. így hivatásos pártfogó lehetne, ami egészen közel áll elképzeléseihez. Helyhiány miatt elu­tasították. Nem nyugodott bele, a mű­velődési miniszterhelyettestől kért fe­lülvizsgálatot. Most várja a döntést. Egy hónapon belül eldől a sorsa. Ha nem sikerül? Tovább próbálko­zik. Addig, amíg energiával és erővel bírja. Csak magára számíthat. Nem áll mögötte sem pártfogó, sem bátorí­tó szülő. Szabadidejében kutat. Hol a jóléti állam kialakulását és válságát, hol pe­dig a deviáns magatartás jellemzőit. Ha adva lennének a feltételek, ha némi támogatást kapna, mélyebbre is nyúl­hatna. így csak saját kedvtelésére dol­gozik. Csak azért, hogy a szürkeállo­mány edzésben legyen — mondja. Hogy mikor csap egyet az asztalra, s megy el egy teherszállító kisiparoshoz segédmunkásnak, nem tudom. Ha kellőképpen szívós, akkor talán csak néhány év múlva ... G.T.T. A régmúlt csúcstalálkozói Mostanában Gorbacsov és Reagan találkozói kapcsán a világsajtó bőven ír a szovjet—amerikai csúcstalálko­zók történetéről, így e tárgyban a vi­lág s persze hazánk — újságolva­sói igen tájékozottaknak tekinthetők. Kétség nem fér hozzá, hogy nem min­den magas szintű tárgyalás minősül csúcstalálkozónak, napjainkban ter­mészetszerűleg a két legnagyobb ha­talom: a Szovjetunió és az Egyesült Államok legfőbb vezetőjének talál­kozóját ennek tekinthetjük. Az emberiség történelme során már számos csúcstalálkozót tartot­tuk, bár természetesen közel sem olyan kiélezett politikai helyzetben, mint manapság. Mert mi is kell egy csúcstalálkozóhoz? Kellenek nagyha­talmak, tekintélyes vezetők és megol­dandó problémák. Ezekben pedig nem volt hiány a régmúlt korokban sem. Manapság a világ legtermészete­sebb dolga, hogy csúcstalálkozót csak két más nemzetbeli politikus kö­zött lehet rendezni, de ugyanilyen magától értetődő volt az időszámítá­sunk előtti első század Rómájában, hogy „csúcstalálkozó” csak két ró­mai között jöhet létre. Hiszen Róma ekkor már uralta a Földközi-tenger térségét, sőt szinte az egész lakott Eu­rópái. Ennek következtében Európá­ban csak római embernek lehetett ak­kora hatalma, hogy egy csúcs résztve­vője legyen. Julius Caesar halála után pedig egyszerre két római is rendelke­zett ilyen hatalommal. Az egyiket Marcus Antoniusnak, a másikat pedig Octavianusnak hívták. Mindketten óriási katonai hata­lommal bírtak, így szembenállásuk joggal aggasztotta a római népet. An­tonius veteránjai sürgették leginkább a két fél találkozóját, de már azokban az időkben is alapvető fontossággal bírt a protokoll szabályainak betartá­sa, s ez késleltette a csúcs létrejöttét. Az volt a kérdés ugyanis, hogy Anto­nius menjen-e Octavianushoz vagy fordítva. Az ókori tárgyalóküldött­ség tagjai végül is megtalálták a mindkét fél számára üdvös megol­dást: a két római a Capitoliumban találkozott, mégpedig úgy, hogy An­tonius előbb ment oda — tehát Octa­vianus tulajdonképpen őt látogatta meg —, ennek ellensúlyozására vi­szont Octavianus nem a saját lábán érkezett, hanem vitték. Akárcsak manapság, a helyszín ki­választása és a biztonsági intézkedé­sek már az ókorban is sok gondot okoztak a csúcstalálkozók szervezői­nek. Antonius és Octavianus máso­dik csúcstalálkozóján, i. e. 43-ban szi­gorú biztonsági intézkedések köze­pette egy kis szigeten találkozott is­mét a két „nagy”, bevonva megbeszé­lésükbe Lepidust is, így ez a csúcs tulajdonképpen hármas találkozó volt. A résztvevők a kétnapos ke­mény alkudozások folyamán — ame­lyek tárgyszerű légkörben folytak — megalakították a második trium­virátust, minekutána felosztották egymás között a római birodalmat. Úgyhogy a tárgyalások kétségkívül eredményesnek tekinthetők. A csúcstalálkozók mindig alkal­mat adnak különböző látványossá­gok szervezésére. Különösképpen így volt ez az ókorban. Nero császár pél­dául — ahogy mondani szokás — igencsak adott arra, hogy jó benyo­mást tegyen látogatóira. Amikor na­pirendre került az armeniai király, Tiridates római látogatása, Rómát elöntötte az arany, minden ragyo­gott, csillogott. A csúcstalálkozó elő­készítésére Nero egy Domitius Corbu- lo nevezetű magas rangú katonatisz­tet küldött Tiridateshez, hogy tár­gyalja meg vele a látogatás részleteit. Corbulo jó munkát végzett, Tiridates 66-ban elindult Róma felé. Az arme­niai király kíséretében volt felesége, valamint a parthus uralkodóház sok tagja is. Mivel a repülőtéri fogadás akkori­ban még nem volt divatban, Nero Neapolisnál, a szárazfoldön sietett a király fogadására. A két uralkodó első találkozását pusztán az késleltet­te, hogy a biztonsági emberek nem tudtak megegyezni egynémely dolog­ban. A legnagyobb gondot az okozta, hogy a római császár biztonságáról gondoskodó emberek sehogyan sem akartak beleegyezni abba, hogy Tiri­dates karddal az oldalán közelítsen Néróhoz. A parthusok azonban ra­gaszkodtak a kardhoz, azt hozván fel érvként, hogy királyuk nem mutat­kozhat fegyvertelenül a nyilvánosság előtt. Végül sikerült kompromisszu­mos megoldást találni: a rómaiak be­leszegecselték a király kardját a hü­velybe, ezekután Tiridates karddal az oldalán jelenheteit meg Nero előtt, nem esett csorba a tekintélyén, s Ne­ro testi épsége sem forgott veszély­ben. A protokolláris előírások betartá­sára manapság is gondot fordítanak, de amit protokoll címszó alatt régeb­ben müveitek, az minden képzeletet felülmúl. Különösen élenjárt az eti­kett megtartásában a Habsburgok I. Lipót nevű császára, aki hazánknak is királya volt. Egyszer, amikor Erős Ágost szász választófejedelemmel rendezett csúcstalálkozót, színhelyül a Duna egyik hídját jelölték ki. A szertartásmesterek úgy rendezték a dolgokat, hogy a találkozó résztvevői kétfelöl közelítsenek egymáshoz, és pontosan a híd közepén találkozza­nak. Ám az akkori előírások szerint Ágostnak 30 lépést kellett Lipót felé tennie, amíg az csak 10 lépéssel tarto­zott megközelíteni a szászt. Előkerül­tek a colstokok, s a hoppmesterek lázas számolgatásba kezdtek. Végül sikerült kimérniük a megfelelő távol­ságokat, s így létrejöhetett a csúcsta­lálkozó. Lipót, az etikett buzgó őre, egyéb­ként szívesen szegte meg a szabályo­kat, ha ezáltal többet érhetett el a maga javára. Nemegyszer azonban ráfizetett furfangosságára. Amikor a mainzi választófejedelmet fogadta, azt találta ki, hogy az előírásos há­rom lépcsőfok helyett csak kettőt jön le a mainzi elé, így az kénytelen lesz több fokot megmászni, hogy színe elé kerüljön. A mainzi sem volt azonban elveszett ember, mikor észrevette Li­pót cselét, egyszerűen megállt a lép­cső közepén, s attól fogva nem moz-. dúlt egy tapodtat sem. Azt gondolhatnánk, hogy testvé­rek között nincs helye a protokoll­nak. ez persze régen korántsem így volt. 1660-ban például testvérek tar­tottak csúcstalálkozót, s e találkozó sikere világpolitikai befolyással bírt. Arról volt szó ugyanis, hogy IV. Fii- löp spanyol király hozzáadja Mária Terézia nevű leányát XIV. Lajos francia királyhoz. A Napkirály any­ja, Anna királyné IV. Fülöp nővére volt. A házasság nyélbeütése végett a két testvér csúcstalálkozó tartásában állapodott meg. Hosszú előkészítő munka után gondosan kiválasztották a helyszínt. A két ország közötti ha­tárfolyón kerestek egy kis szigetet, amelyik pontosan a folyó közepén feküdt. Ennek a szigetnek a kellős közepére uzutan húztak egy vonalat, arra sátrat állítottak, a sátorba pedig — pontosan a vonal fölé — asztalt tettek. FülÖp és Anna pontosan egy idő­ben indult el a folyó két partjáról, és egyszerre érkeztek a sátorba. A két testvér a megbeszélések teljes ideje alatt felségezte egymást. Annán azonban egy röpke pillanatig elural­kodott a testvéri szeretet, s kis hiján megölelte testvérét, de Fülöpnek még sikerült idejében félrehúzódnia. An­na is rögtön elszégyellte magát, s il­lendően bocsánatot kért felséges öcs- csétől. Volt időszak, amikor hazánk is ab­ban a helyzetben volt, hogy vezető politikusunk, azaz a király csúcstalál­kozó résztvevője lehetett. Az egyik legnevezetesebb csúcsot Károly Ró­bert szervezte 1335-ben abból a cél­ból, hogy elsimítsa a lengyel és a cseh ellentéteket, s olyan szövetséget hoz­zon létre, amely megerősíti hazánk helyzetét Európában. A négyes csúcstalálkozónak a vi­segrádi királyi palota adott otthont. Megjelent Nagy Kázmér lengyel és János cseh király, valamint utóbbi­nak fia. Károly morva őrgróf — aki később cseh király iett —, s képvisel­tette magát a Német Lovagrend is. A megbeszélések — a felek kölcsönös erőfeszítéseinek eredményeképpen — sikerrel végződtek. János lemon­dott lengyel trónigényéről, s ennek fejében megkapta Sziléziát, rá­adásképpen pedig Kázmér — áki a lengyel trónon való biztonságos ural­kodást nyerte a tárgyalások során — 20 000 márka ezüstöt is tartozott kifizetni neki. Hazánk helyzete is je­lentősen megerősödött mind politi­kailag, mind pedig gazdaságilag. Magyarország oly kedvező helyzetbe került, hogy még a 20 000 márka ezüstöt is Károly Róbert fizette ki sógora, Kázmér helyett. Kovács Tamás hetően kevesebb része van az aktív po­litikának, a nemzetközi közvélemény­nek, annak az egykori közhangulat­nak, melynek kialakításában szerepet játszottak az információs eszközök is, hisz naponta minden rádióhallgató és televíziónéző több percig figyelhetett Vietnamra. Stone produkciója annyi nekirugaszkodás után is az első, mely a hűvös vagy szélsőséges, változó elője­lű kommentárok helyett arra a feladat­ra vállalkozik, hogy pontosan, lélekta­nilag is hitelesen ábrázolja a harcoló közkatonák lelkiállapotát, A valóság­ból építkező, véres szuggesztivitásban nem kis részük van a személyes tapasz­talatoknak is: Stone egy nyilatkozatá­ban meg is jegyzi, hogy rajta kívül nincs olyan hollywoodi rendező, aki a gyalogságnál szolgált volna ezekben az években. Mivel a hadműveletek több­nyire az éjjeli dzsungelban zajlottak, túl sötét volt ahhoz, hogy a riporterek és a kamerák be tudjanak hatolni a buja őserdőbe. Az első éjszakai csetepaté, ami a filmben látható, a valóságban is megtörtént: a vietnamiak árnyak vol­tak a számukra csupán, akik az éjsza­kában mozogtak. „Bujócskáztunk tizenöt hónapon keresztül. Később az volt a véleményem, hogy a valódi há­ború Amerikában zajlott, a politikusok és a tömegkommunikációs eszközök világában.” Stone már egy fiatalabb generáció­hoz tartozó, számunkra ismeretlen szí­nészeit a forgatásokon a Fülöp-szige- tek dzsungeleiben „képezte ki”, hogy arcukon, gesztusaikban valóban kifeje­ződjék a rettegés és az agresszivitás, az egymás ellen támadó gyűlölet és a há­ború felkeltette csömör. Az értelmetlen vérontás eddig ismeretlen poklait feltá­ró alkotásban a hazájukat védő vietna­miak legfeljebb csak mellékszereplők, a kamera az egyes katonák lelki torzulá­sainak folyamatát rögzíti. Szemléletes- . sé teszi, hogy a kilátástalan kényszer- helyzet hogyan fejleszti ki még a lcgár- tatlanabbakban is a még egymást sem kímélő gyilkos ösztönöket. Stone filmje azonban jóval több, mint vallomás, épp azért, mert a lélektani folyamat ábrázolása hajszálpontos. Tudjuk, a vietnami háborún kívül is léteztek s léteznek efféle deformációkat előidéző helyzetek. Károlyi Júlia K ÉTSZÁZH ARM IN CMILLIÓ ÉVES Világbajnok kőzettömb • Furcsa alakú szikla, az Ayers Rock (M I I külföldi képszerkesztöség) Magyar Reklámszövetség Kereskedelmi és Idegenforgalmi Bács-Kiskun Megyei Szervezete Továbbképző Vállalat Bács-Kiskun Megyei Kirendeltsége KÖZÉPFOKÚ REKLÁM SZAKTAN FOLYAMOT indít Kecskeméten, 1988. október hónaptól. Felvételi feltételek: érettségi bizonyítvány, egy év szakmai gyakorlat, munkáltatói javaslat. A tanfolyam időtartama: egy év Képesítést nyújt az 5/1 986. (VII. 23.) BkM sz. r. alapján. Jelentkezni lehet írásban október 1-jéig a KITV Bács-Kiskun Megyei Kirendeltségén (Aranyhomok Szálloda) Kecskemét, Széchenyi tér 3. Részletes felvilágosítást ad: Horváth Lajosné Tel.: 76-20-011 145984

Next

/
Thumbnails
Contents