Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-07 / 214. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. szeptember 7. BÁCS-KISKLN MEGYEI FAFARAGÓK CEGLÉDEN Könyvek íze Egyetemista koromban, egyik nyári keresetem kézhezvétele után betértem abba a kis cukrászdába, ami előtt mindennap megcsodáltam az érettsárga krémeseket, gyerekkorom főként vendégségben megízlelt remek süteményeit. Csak- hát az ösztöndíjból nemigen mertem megkockáztatni az élvezetet, hátha hó vége felé még beüt valamilyen váratlan kiadás. Zsebemben a konyhalegényke- désből (bár korántsem legényiced- tünk, hanem ötvenliteres forró kondérokat emelgettünk) szerzett pénzzel, odaléptem a pulthoz. — Kérek tíz krémest. Tányérra. — Hány tányérra? — kérdezte a fiatal nő. — Ahányra ráfér ... — Mind magának lesz? kerekedett el a szeme. Két tányérra zsúfolta az egészet. Az első krémest úgy nyeltem le, hogy szinte szétolvadt a számban. A másodiknál megállapítottam, hogy nagyon finom. A harmadiknál, hogy a tésztája pontosan olyam lemtyes, porhanyós, ahogyan otthon is készíteni szokták. A negyediknél ittam fél pohár vizet. Az ötödiknél úgy éreztem, jóllaktam. Elbíbelődtem a hatodikkal. Nem folytatom. Attól kezdve büntetésnek éreztem minden falatot. A szükség növelte mohóságom megbosszulta magát. Azért legyűrtem valamennyit. Hosszú ideig nem ettem utána krémest. De ma is szeretem. Mértékkel. Furcsa talán innen a könyvekre váltani, de ha nagyritkán összefüggő szabadidőm akad (jobbára már csak egy-egy influenza közben, után, amikor a láz felszívódik, s megszűnik a kínzó főfájás), tobzódó olvasásba kezdek. Felhalmozódott, el nem kezdett könyveimet veszem elő. Volt, hogy egy ajnározott, hosszú mű elolvasását vettem tervbe, de belefúltam az egyhangúságba. Holott a mű nagyszerűségéről magam is meggyőződtem, csak hát — úgy látszik — a váltpzatosság valóban gyönyörködtet. így aztán a könyvhedonizmus közben egyik órában klasszikust olvasok, a másikban meg társasági fecsegést, mondjuk azon korról. Pletykákat, a szereplők magánéleti viszonyait ecsetelő naplót. Egy-egy apró tény- nél meg lexikonokat, tudós könyveket veszek elő, emlékezetemet meg a társasági író szavahihetőségét ellenőrzendő. Szóval, szemelgetek, Ínyenc módra. Krémest is, meg almáspitét, mákosrétest és indiánért, somlói galuskát és Sacher-tortát. De mindenből csak egy falatot. Könyv-narkománia? Meglehet. Persze, azért tudom, hogy vannak könyvek, amelyeket nem lehet, nem szabad letenni, amelyeket egy- végtében kell végigolvasni, s amelyek — krémes módjára — mégsem csapják el az érzékeinket. Marafkó László Kosfejjé varázsolták a rönköt (Apáti-Tóth Sándor felvételei) Nem mondhatjuk, hogy rózsás helyzetben vannak a játszóterek. Többnyire nyöszörgő hinták, törött fémmászó- kák meredeznek szerteszét. De mit is várhatnak csemetéink ezektől a szerkentyűktől? Mert ha teremtésük csak néhány vascső és hegesztőpisztoly segédletével ment végbe, akkor bizonyos, hogy hideg, környezet- és gyermekidegen kísértetekké alakulhattak csupán. Ezen az áldatlan helyzeten változtatott most Cegléd városa a Báes-Kiskun megyei népi fafaragók közreműködésével. Jaktih M ilu'tly vezetésével az ügyeskezű mesterek kosfejjé és járomfára emlékeztető libikókává varázsolták a fatörzseket. Szép magyar molivumje- gyek minden egyes darabon, még a harcsabajusz rajzolata is felfedezhető az egyik tartólan. Egy hét alatt készült el a páva, a kígyó, a lovasfogat és a többi kalandra ragadó, bűvös fajáték. Reggel öt órától este kilencig tartott az önként megszabott munkaidő. Szívesén végeztük ezt a munkát mondta Czür János miskei fafaragó. Van köztünk mentős, gazdálkodó, kamionos. de mindnyájunkban közös a fa megmunkálásának szeretete. Ez a hobbink, de anyagilag is megéri. A gyerekek örömmel vették birtokukba ezeket a csodamasinákat, de vajon mi lesz, ha valakinek eszébe jut, hogy otthon őrizzen belőlük egy kisebb alkatrészt? — Gondoltunk erre is — mosolyog Jakab Mihály —, ezért dupla biztosítással terveztük és szereltük össze a játékokat. Például a ló fejét és a kígyó farkát nem külön erősítettük a testhez, hanem egy darabból faragtuk ki, a csavarokat pedig még hegesztettük is. Legfeljebb belevésik, hogy „szeretlek”, de ettől állnak, illetve mozdulnak még a játékok. Z. Z. KÉPERNYŐ Hiedelmek FÖLDGÖMBÖK A VILÁGBA Évtizedekig harsogtuk a közműveltség tüneményes emelkedésének bizonyítására szánt adatokat: ennyien iratkoztak be oda. annyian vizsgáztak ilyen és ilyen tanfolyamon, soroltuk az eladott könyvek, hanglemezek számát, büszkélkedtünk az érettségizők számával. Összetévesztettük — már aki — az okot és okozatot, a szándékot és a valóságot. A materialista nevelés ellenére a legkülönbözőbb hiedelmek burjánzanak városon, falun. Már a polgári tudomány által megcáfolt badarságok kelnek új életre. Jó néhányan megtóllasodnak a hiszékenység megcsapolásával. Szólamokkal kiirthatatlanok a gondolkodást torzító téveszmék. Feketén-fehéren be kell bizonyítani a csalást, a véletlenek szerepét a huszadik század végén élő emberekhez méltatlan szemléleti ficamok kialakulásában. Negyedszázada az akkori kecskeméti népművelési felügyelő és a televízió legutóbbi Kalendárium műsorának egyik oszlopa. Király József pszichológus és egy illuzionista táncoltatott asztalt a tanyai iskolákban összegyűltek előtt, sorolt csodálatos eseteket. Ahogyan mondani szokás: azonnal meg lett mutatva a trükk, le lett leplezve az ámító, napnál világosabbá vált, hogy a csoda csak a körülmények sajátos összejátszásának látszata. Az ismeretterjesztő magazinban a látványosság helyett természetesen a tudományos érvelés került az előtérbe, de igy is hasznos és érdekes volt a Kalendárium vállalkozása. Senkit sem akart megszégyeníteni, elmarasztalni, kioktatni: közös gondolkodásra csábított, a józan emberi értelemhez fellebbezett. Rokonszenvesen nyilatkozott a fölkért katolikus plébános is. Hasonló, a szó jó értelmében felvilágosító műsorokat csodák nélkül is szívesen látunk a képernyőn. H. N. Hatféle méretben évente mintegy 40 ezer darab politikai és domborzati földgömböt készítenek a Kartográfiai Vállalat saját üzemében és a dunaharaszti EXGRÁF szövetkezet műhelyeiben. Ebből mintegy 18 ezer darabot exportálnak, elsősorban Csehszlovákiába, az NDK- ba és a Szovjetunióba. (MTI-fotó) HONISMERET — HELYTÖRTÉNET 1802-es körlevél a burgonyalisztről A majd kétszáz éves, Beck Dávid szentlőrinci jegyző tapasztalatait és javaslatait közzétevő körlevél szövegét rövidítve, a mai helyesírási szabályoknak megfelelően átírva közöljük. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a burgonya elnevezés akkor még nem volt használatos, a növény hivatalos neve gyalogcsicsóka (vagyis: gyalog-tsitsó- ka) volt, a köznyelvi névváltozatai pedig: földi alma, kolompár, krumpli. A körlevél megjelenése idején Európában dúltak a napóleoni háborúk, illetve folyt a háborúra való felkészülés, ami azt jelentette, hogy a magyar gabona minden mennyiségben eladható volt a külpiacon. 1801-ben ugyanakkor — mint arra a körlevél szövege is utal — igen jó volt az országban a burgonyatermés. Beck Dávid tehát a körülmények szerencsés összejátszását igyekezett kihasználni. Lehetséges, hogy az ötletei a mai szakemberek fantáziáját is megmozgatják, hiszen a burgonyatermés most is igen jó, a boltokban pedig már régen nincs krumplis kenyér, sem krumplis pogácsa. A fekete burgonyaliszt készítési módja Végy szép nagy, egészséges krumplikat, rakd vízbe, és hagyd benne egy óráig, hogy a föld leázzon róla. Ezután hámozd meg, vagy ha nem, mosd le a héjukat ronggyal vagy kefével, majd reszeld le nyersen reszelővason egy dézsa vagy sajtár vízbe. A lereszelt krumplit' kézzel jól mosd át, aztán keverd fel az edény tartalmát és szűrd át szitán az egészet egy tiszta dézsába. A szitában maradt krumplit facsard ki, csavard tiszta ruhába és sajtold ki. Akinek nincs sajtolója, nyomassa két deszka között kővel vagy más nehezékkel, hogy a leve jól leszivárogjon. A levet öntsd a többihez a dézsába, a reszeléket vedd ki a ruhából, dörgöld morzsára, és szárítsd meg kemencében vagy a napon — az utóbbi a jobb. Amikor megszáradt. bízvást elteheted, de azonnal is felhasználhatod. Kézi sómalmon őröld lisztté. A fehér burgonyaliszt készítési módja Amikor a dézsában lévő lé már meg- ülcpedett, öntsd le róla a vizet. Ismételd meg ezt még legalább kétszer, amíg a kezdetben feketésbarna lé helyett — ami különben igen jó ital a szarvasmarhának — tiszta víz marad a dézsában. Ezután keverd fel a dézsa tartalmát, és szűrd át szitán egy másik dézsába. Ha ismét jól megülepedett, öntsd le róla a vizet egészen. A dézsa alján maradt masszát nyomd tiszta ruhába, hogy az magába szívja a nedvességet, majd vedd ki és szárítsd meg a napon vagy legalább a szabad levegőn. Télen kemencén is lehet szárítani, de vigyázni kell, hogy hirtelen perzselődés következtében meg ne kozmásodjon vagy poshadjon. Ezért többször meg kell forgatni és néhányszor ki kell tenni a levegőre. Ha jól megszáradt, mángorlófával törd össze, majd szitáld meg. Ami nem megy át a szitán, mángorold és szitáld meg másodszor is, és ezt ismételd meg mindaddig, míg csak mind át nem hullik a szitán. A fekete és a fehér burgonyaliszt felhasználási módjai 1. ) A burgonyalisztből gabonaliszt hozzákeverése nélkül lehet főzni gyermekpépet és rántást. Mindenki tudja, hogy berántani való liszt nélkül a konyha meg nem lehet, még a leghitványabb sem, és hogy csak rántásra igen sok liszt megy el egy esztendő alatt, minthogy a babból, répából stb. készült ételeket berántani szokás. 2. ) Négyötöd rész burgonyalisztből és egyötöd rész gabonalisztből lehet főzni reszelt tésztát, haluskát, gombócot és más vastag ételeket. 3. ) Egyharmad rész gabona- és kétharmad rész burgonyaliszttel olyan kovászt lehet készíteni, amelyet gyúrni és nyújtani lehet például fánknak, csörö- gének. Ezek, ha egy ideig lében állnak is, nem áznak el olyan könnyen, mint a búzalisztből valók. 4. ) Négyötöd rész fehér burgonyalisztből és egyötöd rész búzalisztből írós-vajas és nádmézes tésztákat és süteményeket lehet készíteni. 5. ) Kétharmad rész fehér burgonyalisztből és egyharmad rész gabonaliszt- ből egészséges kenyeret lehet sütni. 6. ) Kétötöd rész fekete burgonyaliszttel és háromötöd rész gabonaliszttel is igen jóízű kenyeret lehet sütni, jobbat a hajdina-, köles-, zab- és kukoricakenyérnél. 7. ) Fekete és fehér burgonyalisztből fele-fele arányban gombócot lehet főzni, és 8. ) jó kenyeret lehet sütni. Amikor így, csak burgonyalisztből készül a kenyér, ügyelni kell arra, hogy az élesztő vékony legyen, mert különben a kovász igen megdagad. Aki csak burgonyalisztből még nem sütött kenyeret, az jói teszi, ha a sütőkovászhoz egy kevés gabonalisztet ad. Beck Dávid szerint előnye a burgonyalisztnek, hogy hajói meg van szárítva, több éven át is eltartható, nem megy bele olyan könnyen a zsizsik, mint a gabonalisztbe. Emiatt a jó termésű években öt-hat évre elegendő burgonyalisztet lehetne készíteni, ami lényegesen megkönnyítené az életet akkor, amikor kevés a gabona. További előny, hogy a burgonyaliszt olcsóbb a gabonalisztnél. Tíz köböl krumpli kiad legalább 130 font fehér és 180 font fekete burgonyalisztet, ami együtt 2,5 köböl rozslisztnek felel meg. Ennyi rozs, a köblét 5 forinttal számolva, 12 forint 30 krajcárba került. Tíz köböl krumpli az 1802-es 54 krajcáros áron 9 forint, de lehet ennél olcsóbb is, hiszen 1801 őszén például 32 krajcárért árulták köblét, a rozs pedig akkor is 5 forint volt. A burgonyaliszt készítéséhez az őszt tartotta a legalkalmasabb időszaknak: mivel nyáron a föld annyira fel szokott melegedni, hogy a melegét ősszel is megtartja, a lisztkészítést a burgonya- éréstől az első dér és fagy után addig lehet folytatni, amíg a krumpli csírázni nem kezd. Beck Dávid jelezte, hogy a burgonyaliszt készítését meg lehetne gyorsítani, és a lisztet jobb minőségűvé lehetne tenni, ha a reszelést gép végezné. Ez nemcsak hamarabb törné meg a krumplit, hanem igy, több fehér lisztet is lehetne nyerni. A sómalomban való fáradságos őrlés helyett pedig mind a fekete, mind pedig a fehér burgonyalisztet malomban kellene őrletni, ami puhább és mindenre alkalmasabb lisztet eredményezne. Kemény János Uölvegye? Ne vegye?.. . Úgy állt az átmenti gazban, mint egy görbére sikeredett fölkiáltójel. Amikor mellé ért, szemrevételezte. A kezében házilag megadjusztált, óvilági aktatáska. Hogy nem jő meg zakóban ebben a kánikulában?! Nem találta szimpatikusnak — de fékezett. Volt valami a karmozdulatában, amellyel intett, meg az arckifejezésében; ágy próbált bekéredzkedni a kocsiba, hogy közben lerítt róla: nem hiszi, hogy őt ebben az életben bárki is fölvenné. Ezért nyitotta ki neki az ajtót. — T-re szeretnék, ha lenne szíves... — hajolt be a stoppos. Oda nézett rá az autósra, de tekintete mégis elsiklott az övé mellett valahová, meghatározhatatlan irányba és távolságba. Magas, csupacsont férfi volt. A pa- jesza kissé divatjamáltan hosszára le- nött. Szemmel láthatóan azt az öltönyét viselte, amelyiket olyan alkalmakra tartogat az ember, amikor fontos neki. hogy komolynak, rendesnek, megbízhatónak lássék. A táskáját ölbe vette, és mukkanás nélkül ült. Az ilyen stoppost elviselem — gondolta az úrvezető —, nem beszél, nem kérdez, nem dicséri a járgányt. . ■ Azonban pár perc múltán megszólalt az utas: — Tessék mondani, önnek mi a foglalkozása? Nem szerette, ha ezt firtatták. Valaha feszítette a büszkeség, ha a hivatásáról nyilatkozhatott. Azóta megtanult egvet-mást. Néha azt hitte, közel jár egy-egy kicsi vagy középnagy igazság megragadásához, de aztán újabb szempontok, körülmények merültek föl, s megint úgy érezte, a semmi üstökét szorongatja. Hát ezért nem szerette, ha a foglalkozását tudakolták tőle. Kényszeredetten mondta meg. — Akkor ön tanult ember — kapott a szón a stoppos. — Én csak kis ember, sofőr vagyok. Mondja meg nekem, miféle világ ez? Az ember dolgozik, annyit, hogy amikor este hazaér, néha már rendes mosakodásra sincs ereje. Aztán egy nap leállítja a garázsmester, vele van egy-kél fullajtár is. Körbefogják a kocsiját, azt mondÚton jók, nem stimmel a menetlevél. Két kilométer az eltérés. Adja le a szerszámokat, köszönjük a munkáját! — Sok volt a feketefuvar? — kérdezte az úrvezető kissé bátortalanul, mert nem tudhatta, miféle emberre! ál! szemben. Lehet, hogy csöndben fogadja, de az is lehet, hogy robban a gyanúsítástól. — Kijöttek egyszer ellenőrizni a lakásomra. Mert a mikrobusz, amivel Sz-röl, H-ra bejártam, éjszakánként nálam volt. Kérdik, mit csináltam vele. Mondom: egész éjszaka szántottam ... A cégnél a bentieknek tettem néha szívességet, szerettek is a munkatársak ... Egy szóval se mondtam, hogy maradni akarok . . . — Akkor a pia nem hagyta nyugodni? — Tizenöt éve vagyok sofőr; ez alatt csak egyetlenegyszer fizettem kétszáz forint helyszíni bírságot. Szabálytalanul soroltam be. Akkor még kamionnal jártam az országot. A Dunántúlon laktam, odavalósi vagyok. Az olajosokkal jöttem ide. Sz-re nősültem. Itt ragadtam. Nincs errefelé senkim. Senki, akire most számíthatnék ... A stoppos apja mészégető volt, otthon Zalában. Egyszer haza ment az erdőből; nem soká kezdi ám érezni, hogy valami nincs rendben nála. Iszonyatos beteg lett. Nem tudta, hogy kullancs fúródott a fejébe. Elvitte az agyhártyagyulladás. Akkor ö még kicsike volt. így aztán apa nélkül nevelkedett. Nem mondhatja, hogy kényezteti a sors. Két gyereket is elvett tőle. Az egyik hat hónapot, a másik egy napot élt. Még kétszer szült a felesége, hál’ istennek, a fia már ötéves, a lánya még csak másfél hónapos. Nyolc hétig nyomta az asszony a kórházi ágyat, császárral szült. Őt még szerencsére haza tudta vinni a mikrobusszal. Azt hallotta, hogy a járgányt a cég azóta már el is adta, amióta neki ajtót mutattak. — Most honnan hová tart?—fordult felé az autós. — Munkát keresek. Jártam a környékbeli városokban, de a legtöbb helyen már a portás az ember pofájába vigyorog: Ó, kérem, mit képzel, manapság fölvétel? Volt, ahol kellettem volna, de azt mondták, költözzek oda. Azt nem. Sz-en laknak az asszony öreg szülei. Nem lehet őket otthagyni. Meg az albérletünk is olcsó. Ilyet városon nem kapnánk. — Nagyon kis ember vagyok én, gyötör a tehetetlenség — szólt újra a sofór. — Nem tudok hangoskodni, ha tudnék, nem bántak volna el velem ilyen könnyen. Hát mondja már meg, milyen világ ez, hogy az egyiknek minden sikerül, a másiknak meg semmi? Én csak egy kis tanyáról ábrán- dozok, ahol fölnevelhetném a gyerekeimet. — Szóval, akkor maga most munkanélküli — tűnődött hangosan az úrvezető. Nem tudta eldönteni, a színtiszta igazat vallja-e alkalmi vendége, mégis egyre jobban együttérzett vele. — Mondtam, Írják ki a szabadságom. Mikorra letelik, majd csak találok állást. T-be is ezért megyek. Hátha itt akad egy gazdátlan kormánykerék. Közel lehetnék az otthonomhoz. Sürget a helyzet. Otthon rossz a tévénk, meg kellene javítani, de nincs rá pénz. Ugyanígy vagyunk a hűtővel. Az asszony a kútba engedi le, amit hűteni kell. Vagy a szomszédba viszi. A kislánynak mindig kell otthon te- jecskét tartani. A fiamra is költeni kellene, ha volna miből. Persze, nem adhatom föl, találnom kell munkát mielőbb. Lefékezett az út szélén, a stoppos megérkezett. Hálálkodni kezdett volna, de az úrvezető elébe vágott a kö- szöngetésnek: —- Tudja, ezt nem vigasztalásnak szánom, de azért magának még jó. Most biztos azt gondolja, hogy én könnyen beszélek, mert nekem autóra is futja. Csakhát.. . Szóval, higgye el... Magának van családja. Otthon várja a fia, a lánya, az asszony . .. Kezet szorítottak, gázt adott. Ösztönösen kapcsolta be az ablaktörlőt. Aztán gyorsan ki, hiszen tenyérnyi felhő sem tarkította az eget A. Tóth Sándor 1
