Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-07 / 214. szám

1988. szeptember 7. • PETŐFI NÉPE • 5 KUKORICÁK, GÉPEK T ermésbiztonság és hozamnövelés • Néhány kombájn a kiállítottak kö­zül. Bemutató a BKR-nél A jelenlevők úgy vélték, hogy a Bajai Kukoricatermelési Rendszer Fejlesztő Közös Vállalat múlt héten megrende­zett kukoricafajta- és gépbemutatója felért egy kis BKR-napokkal. Látni le­hetett egyebek között nagyüzemi és mikroparcellás fajtaösszehasonlító, vegyszeres gyomirtási, a biohumusz és a biosol felhasználására vonatkozó kí­sérleteket, valamint igen szép számmal szántóföldi gépeket. A BKR FKV igazgatója, dr. Műtős Lőrinc, megnyitójában arra mutatott rá, hogy az egyre nehezedő gazdasági körülmények, valamint az igen súlyos aszálygondok arra ösztönzik a rend­szer valamennyi szakemberét, hogy ke­ressék az újabb, olcsóbb, termeléke­nyebb megoldásokat a partnergazdasá­gok szántóföldi növénytermesztésének segítésére. Az agronómiái bemutató keretében a több mint háromszáz szakember megnézte a Mezőgazdasági Minősítő Intézet hivatalos fajtasorát is. A szá­razság a kísérletekben szereplő kukori­cákat is erősen károsította, bár a kis parcellamérel és a kísérletekre fordított nagyobb figyelem még mindig jobb eredményt láttatott, mint ami a nagy­üzemi táblákon megfigyelhető. A leg­perspektivikusabbnak ítélt, fajták - az összehasonlításban a Pannónia, a De- kabr .524, est a Bátyán öntözv,g az idén is jó termést Ígérő Volga és Sabrina. A Kiskun Gabona Kutatási Termeltetési Közös Vállalat kukoricái­nak elismeréséről is itt hallhattak elő­ször nyilvánosan a növénytermesztők; a Kiskun 190-es és a Kiskun 380-as a Mezőgazdasági Minősítő Intézetnél ezentúl standardként szerepel. A Ma­gyar Tudományos Akadémia Marton- vásári Kutató Intézetének tudományos munkatársa, dr. Hady Géza honosított, illetve saját, valamint egy amerikai cég NK hibridjeit mutatta be. Ez az ameri­kai vállalat egyébként elküldte e bemu­tatóra képviselőjét is. A kukoricák jellemzőbb adatait fel is jegyezték a bemutatón a szakemberek. A BKR FKV ágazatvezetője, Leirer József a kísérleti telepen évek óta fajta­sorban szereplő jugoszláv kukoricákra hívta fel a figyelmet. Érdekességként mutatta be az úgynevezett cukorkuko­ricát, amelyen nem képződik szem, ha­nem a cukor a levélben, szárban hal- mozódilf ,Ez ú növény silózott ta- ,A^<fR^kqni,]jR}ifij,'.^tit!tásba.'. ha a vizsgálat''eredményei igazolják hasz­nosságát. A mosonmagyaróvári egye­tem Opaque elnevezésű étkezési kuko­ricáját szintén érdeklődéssel nézték meg a szakemberek. A bemutató egyik legjobban várt pil­lanata az úgynevezett fotoszintetikus populáció megtekintése volt, amelyről a Mezőgazdasági Minősítő Intézet ku­tatócsoportjának vezetője, dr. Szirtes János beszélt. Itt és az országban több helyen végeznek kísérletet e találmány — ma már szabadalmi eljárás alatt van - kipróbálására. Amennyit erről meg­tudtunk: a termésbiztonság és a ho­zamnövelés érdekében többféle hibrid kerül, meghatározott módszer szerint, ugyanabba a táblába. Az eredmény ed­dig: a szárazság ellenére a termékenyü­lés ebben az együttesben jobb volt a többinél. Nagy érdeklődés kísérte a BKR FKV gépberfi Utalóját. FötvöViáltatták a már bevált és a kipróbálás előtt álló eszközöket is, szinte á kukorica terme- lési technológia teljes sorát látni lehe­tett. A BKR FKV szervizágazatának vezetője, Lajdi István egyebek között a jugoszláv Duro Dakovic kombájnra hívta fel a figyelmet; jelentős előrelé­pésként említette a technikai fejlesztés­ben a Rába (IH licenc alapján gyártott) vízszintes mozgású és a szolnoki Mező­gép szárzúzóit. A talajművelő eszkö­zök közül kiemelte az Agrikon kiskő­rösi gyáregységében készült ásóboro­nát. Gál Eszter A STATISZTIKA TÜKRÉBEN Megjelent a megyei évkönyv Az előző év folyamán is többször adtunk tájékoztatást a megye társadal­mi életének és gazdasági helyzetének fő mozzanatait jelző statisztikai adatok segítségével nemcsak a hivatalos fóru­moknak, hanem az újságolvasók széles táborának is. A legsokrétübb, legátfo­góbb, évenként rendszeresen megjelenő és megvásárolható kiadványunk azon­ban a „Bács-Kiskun megye statisztikai évkönyve”, amely az előző évinél is ko­rábban jelent meg az idén. A számító- gépes adatfeldolgozásokon túlmenően a technikai kivitelezésben is eredmé­nyesen kísérleteztünk a korszerű tech­nikával, amellyel a hagyományos gépí- rói munkát váltottuk fel. Évkönyvünk az előző évivel azonos szerkezetben készült, 287 oldal terjede­lemben. Hol van helyünk az ország­ban? Milyen tendenciák érvényesültek az elmúlt 12 évben? Mekkora különb­ségek vannak a megye városai és közsé­gei között? Hol állunk a többi megyé­hez viszonyítva? Ezek a fő kérdéscso­portok, amelyek a különböző szakterü­letekre vonatkozóan feltehetők. Néz­zünk most példaképpen néhány választ az évkönyv segítségével. Az országon belül Az ország lakónépességének 5,2%-a élt Bács-Kiskun megyében 1987 végén. A megye jellegét is tükrözi, hogy az ország szocialista szektorában foglal­koztatottakból az iparban 4,3%, a kivi­telező építőiparban 3,7%, a mezőgaz­daságban 9,8%, a kiskereskedelemben 5,1% volt a Bács-Kiskun megyei gaz­dálkodó szervezetnél dolgozó. A szocialista szervek beruházásaiból 3,7^,-ban részesedtünk, ezen belül a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás 8,7%-ban; a nem anyagi ágak viszont csak 2,5%-ot kaptak az ország ezen ágaiban beruházott összegből. Jellemz.öen Bács-Kiskun megyei pro­duktumaink voltak 1987-ben: a fürdő­kád, amit az országban máshol nem állítanak elő, és majdnem az összes mágneses hangrögzítő is itt készült. A hasznosított földgáz 12%-át, a kő­olaj 8%-át, a parketta 17%-át, a gyü- mölcskonzerv 19%-át, a főzelék kon­zerv 11 %,-át, a vágott baromfi 18%-át Bács-Kiskun megyében termelte a szo­cialista ipar. y Á megye mezőgazdasági területe az országosnak 9,5%-át képezte. Itt ter­mett a fűszerpaprika 36%-a. a szőlő 24%-a, a paradicsom 12%-a és a me­gyében tartották a sertésállomány 12%-át. A borértékesítés az országos­nak több mint 44%-a volt, a vágóser­tés-értékesítésből pedig 14%-ban része­sedett Bács-Kiskun megye. Az életért, az egészségért A megyében több mint 553 ezren laktunk 1987. év végén, 13 ezerrel keve­sebben, mint 1975. december 31-én. A fogyás egy kiskunmajsányi település­nek megfelelő volt. A csökkenés 71%-a vándorlási különbözeiből adódott, . 29%-a pedig természetes fogyásból. 1975- 1979 között minden évben ter- mészetés szaporodás volt a megyében, vagyis az élveszületések száma megha­ladta a halálozásokét, azóta minden évben — legnagyobb mértékben 1984- ben — természetes fogyás következett be. Emellett 357-tel több orvos dolgo­zott a megyében, 1045-tel több kórházi ágy állt rendelkezésre, mint 12 évvel korábban. A tüdőbeteg-gondozóban 4 ezerrel több vizsgálatot végeztek, a pszichiátriai gondozóban 9 ezerrel, 33%-kal nőtt a betegforgalom. Az al­koholgondozóban a több mint 14 ezer megjelenés majdnem két és félszerese volt az 1975 évinek. Az onkológiai gondozó vizsgálatai meghaladták a 42 és fél ezret. Összesen több mint 465 ezer különféle szűrővizsgálatot végez­tek a megyében, ennek nyolctizede tü­dőszűrés volt, amely 20%-kaI csökkent. A nemibeteg-szűrés 22%-kal, az onko­lógiai szűrés 11%-kal volt több, mint 1975-ben. Sajnos a halálozási arány több mint 10%-kal romlott. Hol a legjobb az ellátottság? Az ellátottsági tényezők nem állnak összefüggésben sem a terület, sem a népességszám nagyságával. Az 1000 la­kosra jutó bolti alapterület a városok és városi jogú nagyközségek közül Bácsalmáson volt a legtöbb 1987-ben, a vendéglátóhelyi alapterület pedig Ti- szakécskén. A népességhez viszonyítot­tan a legtöbb kereskedelmi szálláshely Tiszakécskén volt, ezt követte Kiskun- majsa. Ezer lakosonként Kecskeméten történt a legtöbb lakásépítés, de az épí­tett lakások átlagos alapterülete Kis­kőrösön és Tiszakécskén volt a legna­gyobb. A háztartási fogyasztók átlagos villamosenergia-felhasználása kiemel­kedően magas volt Kiskőrösön és nem sokkal kevesebb Kalocsán. A vezetékes gáz háztartási fogyasztóinak száma Baján volt a legtöbb. A csatornahálózat vízvezetékhez vi­szonyított aránya Kecskeméten a leg­jobb, de nem sokkal marad el ettől Kiskunhalas sem. Tízezer lakosonként Baján, majd Kiskunhalason van a leg­több dolgozó orvos. A bölcsődei elhe­lyezés Kalocsán, az óvodai és az általá­nos iskolai Tiszakécskén a legmegfele­lőbb. Hogy mibe, hol állunk a megyék so­rában, arra ad választ a valamennyi megyére és a fővárosra vonatkozóan felsorolt 238 statisztikai adat és muta­tó. Sántha Józsefné dr. a KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának tájékoztatási osztályvezetője T uristadollárok „Külföldi túrájához dollárra van szüksége? Forduljon utazási iro­dánkhoz! A hivatalosnál csak egy árnyalattal magasabb árfolyamon állunk rendelkezésére!” Némi leegyszerűsítéssel és egy kis malíciával akár ilyen hirdetéssé is fo­galmazhatjuk az IBUSZ és több más utazási iroda legújabb ajánlatát. Azok a cégek, amelyek eddig a leg- busásabban jövedelmező üzletet a magyarok társasutazásából csinál­ták, most erre a célra kapott, eddig mindig szűkösnek bizonyult valuta­keretükből bárki egyéni utasnak is felajánlanak, feltéve, hogy az utas hajlandó tőlük néhány napi szolgál­tatást — szállást, étkezést — megvá­sárolni. Igaz, ilyen szövegű hirdetést azért egyikük sem tenne, nem is te­hetne közzé, mivel a Magyar Nemze­ti Bank devizaárfolyamától tilos el­térni. Egyébként háromévenként Tilos eltérni — deklaráltan. De el lehet térni kimondatlanul. Tulajdon­képpen az utazási irodák mindig is ezt tették, amikor borsos árú tár­sasutazásokat hirdettek és adtak el. A magyar utas ezekért forinttal fize­tett, ám gyakran olyan magas árat, hogy azzal valójában a hivatalos ár- folyamnál többért vette meg közvet­lenül ugyan a szolgáltatásokat, köz­vetve azonban lényegében az iroda dollárját. Másképp fogalmazva: megvette az utas az iroda szolgálta­tásait olykor irreálisan magas áron, hogy részesülhessen az iroda valuta­keretéből. Mert, hogy az utazni vágyó egyéb­ként csak háromévenként egyszer tu­ristáskodhatott a nem szocialista vi­lágban. Most azonban, a világútlevél megjelenésével és azzal, hogy a háro­mévente járó turistaellátmány felap­rózható, akár évente többször is el­juthat Nyugat-Európába, a tenge­rentúlra, méghozzá egyéni utasként. Ettől jócskán megváltozott a turisz­tikai piac. Bebizonyosodott, amit mindig sejtettünk: az emberek több­sége szívesebben utazik egyénileg, mint csoportosan, és a társasutazá­sokat a korábban tapasztalt mérték­ben inkább kényszerűségből, sem­mint szabad elhatározásból vette igénybe. Azon egyszerű oknál fogva, hogy míg neki, a magánszemélynek csak háromévente egyszer adott konvertibilis valutát a bank. az uta­zási irodák valutakeretének terhére sűrűbben is neki lehetett vágni a nagyvilágnak. Persze, meglehet, hogy csak a mi sajátos körülményeink között nem igazán vonzó a társasutazás. Azért nem, mert az irodák, mint a valuta- keret birtokosai (majdnem monopo­listái) éltek privilegizált helyzetük­kel. Miután valutakeretük korábban szűkös volt, megengedhették ma­guknak egyfelől a magas árakat, másfelől a bizonytalan színvonalú, olykor kifejezetten alacsony színvo­nalú szolgáltatásokat, az utasok nem igazán gondos kiszolgálását. Ilyen körülmények között nem fenékig tej­föl a társasutazás. Ám a turistásko- dás társas formájának világszerte vannak hívei, ami nagyon is érthető. Aki nem beszél idegen nyelveket, aki nem szeret menetjegyvásárlással, szállásfoglalással bajlódni, aki nem gyakorló utazó, annak a gondos és reális árú turisztikai szolgáltatás — a társasutazás — kényelmes. Árak és értékek A társasutazásnak tehát nagyon is van létjogosultsága. Ha most a ma­gyar utazási irodák többsége még­sem tud annyi nyugati utat eladni, mint korábban, és valutakeretéből kénytelen másra, kevésbé jól jövedel­mező célokra is fordítani, akkor nem történik más, mint hogy a turizmus­ban reálisabb piaci — pontosabban: piacibb viszonyok kezdenek kia­lakulni. A kínálat javulásának ered­ményeként az árak közelednek az értékekhez. Másfelől sajnálkozhatnánk is afe­lett, hogy a magyar utazási irodák hirtelen nehéz helyzetbe kerültek, mivel ez más vonatkozásban is igaz. Az általános forgalmi adó bevezetése folytán a beutaztatással is bajba ke­rültek. Ha érvényesítik áraikban az ÁFÁ-t, akkor túlságosan drága, nem versenyképes a kínálatuk, ha pedig nem érvényesítik, akkor enyhén fogalmazva — túlságosan szerény a bevételük. Ráadásul mire tisztázódott, hogy milyen értékű adót kell fizetniük, addigra eljutott külföldi ügyfeleikhez az 1988-as évre szóló ajánlatuk, amit nem ildomos utólag módositani. Bajba kerültek azért is, mert a ma­gyarországi infláció - amely idén közismerten megugrott a külföl­diek nagy része számára megdrágí­totta az itt-tartózkodást. Minek kö­vetkeztében valóban kevesebben is jönnek a szocialista országokból. A belföldi utast is megbecsülik? Különösebb sajnálkozásra még- sincs Ok. Mind az utazási irodáknak, mind a vendéglátó vállalatoknak tu­domásul kell venniük a gazdasági realitásokat, s meg kell tanulniuk azokhoz alkalmazkodni. Bár ez az alkalmazkodás pillanatnyilag azt je­lenti, hogy kénytelenek korábbi nagy bevételeik egy részéről lemon­dani, ne feledjük, hogy azok a nagy bevételek voltak az irreálisak, melye­ket az értéktől elszakadt árak és de­vizaárfolyamok tettek lehetővé. Ahogy az árak, az árfolyamok, a vállalati haszonszerzési lehetőségek lassan-lassan a helyükre kerülnek, úgy kerülnek helyükre az utazási iro­dák is. Rákényszerülnek, hogy szol­gáltatásaikat gondosabban és reáli­sabb árakon nyújtsák. Előbb-utóbb talán oda is eljutnak, hogy a kispén­zű, csak belföldön utazgatni óhajtó magyar utast is megbecsüljék. Gál Zsuzsa MUNKÁSHÉTKOZNAPOK Ma többet kell tenni Az Újpesti Gépelemgyár esztergá­lyosát, T. Nagy Antalt a főnökei előze­tesen úgy mutatták be, mint az üzem legjobb szakemberét. „Pontos, megbíz­ható, akinek a munkájára mindenkor számíthatunk", sorolta erényeit az igazgató. Az elismert munkás mosolyogva fo­gad a műhelyben, és megpróbál beve­zetni szakmája rejtelmeibe. Megtu­dom, hogy egy számjegyvezérlésű NC gépen dolgozik, dugattyúrudakat ké­szít hidraulikus munkahengerekhez. Feladata látszólag egyszerűnek tűnik, csak a munkadarabokat cserélgeti a befogó szerkezetben, miközben a prog­ramozott gép olyan könnyedén nyesi a kemény acélt, mint a kés a puha vajat. A művelet számomra csak addig érthe­tő, amig T. Nagy Antal nem kezd ma­gyarázatba: EDIT-et, X-et, és Z-t emle­get. Válaszaiból arra következtetek, hogy elsajátította a szakma legújabb technikai ismereteit, és profi módon ért a programozáshoz. Az üzemben 1982- ben ez volt az első NC gép, mondja, amit a technológussal együtt beüzemel­tek és megtanulták a kezelését. — Hogyan választotta a szakmát? — Nem gondoltam, hogy valaha is esztergályos leszek, bár vonzódtam a vasas szakmákhoz. Esztergályosként huszonkét évet töltöttem el, és ma is csak akkor érzem jól magam, ha a gép mellett állhatok. A gépelemgyárba 1972-ben kerültem, hagyományos csúcsesztergával kezdtem, majd gépbe­állító'voltam, mielőtt rámbízták ezt az NG gépet. A technika fejlődését negy­venéves fejjel is követni akarom. Egyre több a tőkés megrendelésünk. Svéd, finn, NSZK cégeknek szállítunk, és a minőségi követelményeknek korszerű gépek nélkül nem tudnánk megfelelni. — Milyen következményekkel járt a munkafeltételek szigorodása? — Növekedett a termelékenység, és nagyobb lett a keresetünk. — Ez ma is igaz?----Munkástól vezetőig mindannyi­an tudjuk, hogy ma többet kell letenni az asztalra. De a jelenlegi ösztönzési rendszer nem jó. A szabályozók miatt az emberek nem nyújtják azt a teljesít­ményt, amire egyébként képesek lenné­nek. Én például tavaly minden hétvé­gén bent voltam az üzemben, és 1200 órát dolgoztam a gmk-ban. Amióta be­vezették az új adózási rendszert, plusz­munka helyett inkább uszodába járok. Igaz, ennek is megvan az előnye: több időt tölthetek a családdal. Már n em kifizetődő a gmk, bár lehet, hogy a kereseti viszonyok miatt sokan ismét rákényszerülnek a másodállásra. — Úgy tudom, az utóbbi időben több új ösztönző rendszerrel is megpróbál­koztak a gyárban. — Darabbér helyett az idén szemé­lyi alapórabért állapítottak meg. így az eltöltött idő és a szakmai tudás figye­lembe vételével a kezdő nem kaphat többet, mint egy gyakorlott szakmun­kás. Új lehetőség az úgynevezett auto­nóm munkacsoportok alakítása, ahol egy adott munkára előre meghatáro­zott pénzért lehet vállalkozni. Az idő pénz elve alapján csak a résztvevőkön múlik, hogy mennyi idő alatt teljesítik a kiadott feladatot. A vállalat vezetői a dolgozók kezdeményezésére is egyre nagyobb teret engednek a vállalkozá­soknak. Újabban például az általunk gyártott hidraulikus munkahengerek egyéni szervizelésére akadt vállalkozó. Bár az adózás miatti keresetcsökkenést a felsoroltak némileg kiegészíthetik, mégis úgy vélem, az igazi megoldás egy egységes és ösztönző bérrendszer beve­zetése lenne. Ehhez meg kell teremteni a munkafeltételeket, és biztosan nem lesz gond a munkaidő kihasználásával. — Ön min változtatna? — Módosítanám a szabályozókat, javítanék a munkaszervezésen, és meg­követelném a munkához való jobb hozzáállást. Tudom, hogy ezek bonyo­lult dolgok, és nem hiszem, hogy a megvalósítása a munkásokon múlik. Nem is akarok főnök lenni. Én megta­láltam a helyemet, szeretem a szakmá­mat és örülök, ha látom a munkám ‘ eredményét. Jó érzés, amikor rámbíz­nak egy-egy prototípust, mert tudom, hogy ez a megbecsülés jele. Kisvágó Árpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents