Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-06 / 213. szám

1988. szeptember 6. • PETŐFI NÉPE • 3 VÁLASZTMÁNYI ÜLÉS ELŐTT A Magyar Környezetvédelmi Egyesület feladatai A Magyar Környezetvédelmi Egye­sület (MKE) az ősz során hívja össze a második választmányi ülését. Ennek előkészületeiről, a legfontosabb kör­nyezetvédelmi feladatokról tájékoztat­ta Kántor Sámuel, az MKE főtitkára az MTI munkatársát. — A hazai közvélemény érdeklődé­sének középpontjában jelenleg a bős —nagymarosi vízlépcső áll — mondta Kántor Sámuel. — Mintegy egyedüli témává vált ez a beruházás, nemcsak hazánk lakói, hanem a szomszédos külföldiek, sőt a tőlünk távol élő ma­gyarok körében is. A közelmúltban a Magyar Környezetvédelmi Egyesület is állásfoglalást juttatott el az illetékes ál­lami vezetőkhöz a vízlépcsőrendszer építésével, üzemeltetésével kapcsolat­ban. Ebben többek között leszögeztük, hogy ökológiai, vízvédelmi szempon­tokból nem lehet engedményeket tenni sem a kivitelezés, sem a majdani hasz­nálat során. Felhívtuk a "figyelmet egy sor, még megoldatlan kérdésre. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell azt is, hogy a vízlépcsőrendszer építése körüli vita az utóbbi időben szinte teljesen elfedi a környezetvéde­lem sok^iás — legalább ennyire fontos — problémáját. Keveset foglalkozunk lakó- és munkahelyi környezetünkkel. Nem szabad megfeledkeznünk a nagy­arányú légszennyezésről, a savasodás- ról, a termőföld, erdőink, folyóink, ta­vaink állapotáról, a felszín alatti víz­készletek elszennyeződéséről sem. Nem hagyható figyelmen kívül az sem: több mint hatszáz település nem rendelkezik egészséges ivóvízzel. Az egyesület sajátságos eszközeivel segíti a Hazafias Népfront környezet­védelmi bizottsága kistelepülés-ivóví­zellátási programját. Nagyobb figyel­met érdemelne a gépkocsik okozta kör­nyezetszennyezés, s az is, hogy nincs elegendő műszer az élelmiszerekbe, ta­karmányokba kerülő különféle szer­maradványok mérésére. Az egyesület tagjai, helyi csoportjai révén figyelem­mel kíséri, hogy az adott településeken miként érvényesülnek a környezetvé­delmi szempontok. Legalább az újabb beruházásokkal, felújításokkal ne ke­letkezzenek környezetkárosító hatá­sok. A meglévő környezetszennyező források megszüntetése ugyan sokba kerül, fontos tehát, hogy az új létesít­ményeknél — környezetvédelmi szem­pontokból is — a lehető legcélszerűb­ben használják fel a pénzt. . Az egyesület kezdeményezte a kör­nyezetvédelmi törvény korszerűsítését. Kidolgozásra vár a környezetvédelem, a környezetfejlesztés hosszú távú nem­zeti programja is. A munkában részt vesz az egyesület. Az alapállapotokról készített értékelések, valamint a megol­dási javaslatok is széles körű országos vitát igényelnek. A választmányi ülésen sok olyan környezetvédelmi feladatról kell majd. dönteni, melyek legalább annyira fontosak, mint a bős—nagy­marosi vízlépcsőrendszer építésének problematikája. MEGVARRT FORINTOK Megváltozott gazdasági helyzetünk­ből adódóan bizonyára sok család ki­dolgozta a nadrágszíj-húzás elméletét. Mert ami kényszerűen elmegy a réven, kell, hogy a vámon megjöjjön. Ha ez nem így van, annak egyenes következ­ménye: gyors ütemben romlik a kis kö­zösségéletszínvonala. A házi költségve­tésen leginkább az ügyes gazdasszony tud formálgatni. A megoldások egyike a „varrd magad” akció. Ezt segíti példás módon a Habselyem Kötöttárugyár kecskeméti gyárának vezetősége. * * * A városszéli munkahely portáján el­helyezett faliújság legöregebb és sűrűn forgatott hirdetménye a hobbifüzet. A madzaggal felakasztott, keménytáb­lás kötet lapjain dátumok, nevek és időpontok. Jó néhány aláírás ismétlő­dik.- Több mint kétszáz lány, asszony dolgozik nálunk, akiknek időnként a nagyüzemileg már nem hasznosítható, maradék anyagqkból kclmevásárt ren­dezünk — mondja Zala Ferenc főmér­nök. — Sokan korábban azért nem vásároltak, mert otthon nem volt mivel megvarrni a ruhadarabot. Gondoltuk, egy kis fizetéskiegészítés minden vállal­kozó szellemű, ügyes kezű vagy ügyes­kedő kolléganő­nek jól jön. Az előre történő be­jegyzéssel pedig a sorbanállást igyekszünk kikü­szöbölni. A portásfülké­vel szemközti tö­mör ajtót kinyit­va, kicsiny szobá­ban öt különféle gép. A sarokban hatalmas méretű, sokszínű cérna­gombolyag. Az egyik masinánál középkorú szőke asszony ügyes mozdulatokkal anyagot fűz a szerke­zetbe. — Mi készül? — kíváncsiskodom. — Ez pántvarró. így gyorsabb és szebb lesz, mint ha az otthoni géppel varrnám — mondja Vörös Piroska. — Kinek, és mi mindent készített már itt? — A fiam tizenhárom éves, neki at­létákat, pólókat, pizsamákat, alsónad­rágokat, melegítőket varrók. Mikor mire van szüksége. Egy-egy árusításkor sok anyagot veszek. Van úgy, hogy tíz kilót mutat a mérleg. A nagyobb dara­bok kilója 170, a vékonyabbaké 150, a Szabadidő-műhely a gyárkapun belül • Vörös Piroska: — Ezreket spórolok meg a hobbi-műhelyben. • Nyilas J ánosne: — Ellestem a szabást- varrást. Kell gazdálkodni ebben a drága világban. (Straszer András felvételei) hulladéké — de erre-arra jó — tíz fo­rint. Egy tréningöltönyt, ha hozzáve­szem a cipzárokat, úgy háromszázból kihozok. A boltban a többszörösét is elkérnék. Magamnak fehérneműket, ruhákat készítek, édesanyámnak köté­nyeket, alsóruhadarabokat, mikor mit. Szabni nem tanultam, de segítünk egy­másnak. Én jól megnőttem, hát kina­gyítom a mintákat. Szerintem, ha több pénzem is lenne, igencsak bejárhatnám a várost, mire találnék valami rám való ruhadarabot. Megmondom őszintén: többen kérdezték már ismerősök az au­tóbuszon — mert Kunszállásról járok be naponta —, hogy ezért az 5200-ért megéri-e? Az biztosan tudja rá a vá­laszt, aki minden ruhaféléért a boltba megy. Ezreket keresek én így a hobbi- műhelyben. Az előjegyzéses füzetben olvasható Nyilas Jánosáé neve is. A vékony, kicsi asszony sietve „esik be” a műhelybe. Látszik rajta, talán már nem is ,a máso­dik műszakot kezdi. — Mindig siet? —- Nagy a család. Két gyerekünk van, egy 11 és egy három éves. Nemré­gen kaptunk lakást. Kell gazdálkodni ebben a drága világban. — Mióta dolgozik itt? . — Az iskolapadból, húsz évvel eze­lőtt jöttem ide. Szabászati terítő va­gyok. A kolléganőktől tanultam meg egy-két fqgást, ellestem a szabás- varrást. Otthon is van varrógépem, de ezek speciálisak. Meg ha valamin hely­ben kell hagyatni valamit, itt, együtt könnyebb. Nem is tudom, mit kéme a szakember azokért, amiket én már ösz- szevarrtam a családnak, az apró rokon gyerekeknek. Ezért általában kétheten­ként beírom magam. Az ajándékozási gondjaimat is itt oldom meg. A kicsik szülei még többre értékelnek egy-egy ruhadarabot, mint egy tábla csokolá­dét. Mert az itt vásárolt anyagokból annyiból kihozok egy kis bugyit, tri­kót. Ha a megvarrt forintokat össze­számolnám, biztosan nem 4500-5000 forint lenne a jövedelmem. Ilyen vé­kony borítékkal nem messze mehetnék — együtt, négyen különösen nem. * * * A Habselyem gyárban a megértést, az egymás segítésére való készséget ta­pasztalni lehet a munkaidőben is. Pe­dig nem könnyű a könnyűiparban nap­ról napra a még oly elmés gépek mellett sem görnyedni, majd időnként a szabadidőt feláldozva átülni a hobbi- műhelyi hasonlóhoz — de mint mond­ták: az így szerzett jövedelmet csak ak­kor tudnák kiszámítani, ha volna mi­ből kifizetni az öltözködésre valót. Pulai Sára VAN, AKI A SAJÁT KÁRÁN SZERET TANI LM? V ' •••■ • \ .• ■, ■ Százezrek a retikülben Néhány hete interjút közöltünk egy fia­talemberrel, aki két társával egyetlen este 19 autót tört fel. Most az érem másik olda­lát is be szeretnénk mutatni. Bármennyire hihetetlen, de nem kevesen szinte felajánl­ják értékeiket a tolvajoknak. (Nem mintha ezzel mentegetni akarnánk az utóbbiakat! Meglepő, hogy sokan mekkora gondat­lansággal hagyják személygépkocsijukban a pénzüket. Ez még hagyján, de amikor az ajtót sem zárják be, vajon mire számíta­nak? Így történhetett meg, hogy egy ismeret­len tettes Császártöltésen a hentesüzlet ud­varán álló személygépkocsiból 32 ezer 700 forintot lopott el. Egy kecskeméti lakos — hazaérkezvén — a lakása előtt állt meg autójával. Lezá­ratlanul hagyta. Nem kis meglepetés várta, amikor ismét útnak akart indulni. Vagyis épp az volt a baj, hogy semmi sem várta, mert csak hült helyét találta az autóban hagyott 31 ezer 500 forintnak. Az a vezető is örökre megtanulta, hogy nem hagyja kocsija ajtaját nyitva, akitől Kecskeméten a tanítóképző parkolójában állva 50 ezer forintot, magnókazettákat és egy órát loptak el. Feledékenységből vagy gondatlanság­ból Kalocsán az egyik károsult a lakása lépcsőházában kerékpárjának kormányá­ra akasztva hagyta nejlonszatyrát. Ezzel valószínűleg a tolvajnak is meglepetést okozott, ugyanis a szerény stanicliben 45 ezer forint lapult. Kínos dolog a figyelmetlenség, de ezen felül időnként káros is. Egy hölgy Kecske­méten az Alföld Szakszövetkezet benzin- kútjánál felejtette kézitáskáját. No ez a retikül nem tipikus női limlomokkal volt tele. Valószínűleg a tolvaj is csak legmeré­szebb álmaiban mert ekkora fogásra gon­dolni. Mert hát a kis táskában 285 ezer forint készpénz, egy 36 ezer forintos, be­mutatóra szóló betétkönyv és egy 906 ezer forintos, fenntartásos betétkönyv volt. A készpénzt eltette, a többit egy postaládá­ba dobta. Felesleges lenne folytatni a felsorolást. Havonta öt-hat hasonló eset miatt tesznek feljelentést. Bizonyos, hogy akivel ilyesmi történik, utána jobban fog vigyázni értéke­ire — már ami megmaradt. Talán mégis­csak jobb lenne megszívlelni a közmon­dást: Más kárán tanul az okos! De ennél jobbat is tudunk: Ha lehet, ne raboltassuk ki magunkat! Bencze Andrea EMBERI JOGOK Értelmezés vagy alkalmazás? „A jelenlegi helyzetben különös jelentősége van az emberi jogok megtar­tásának és érvényesítésének” — olvashattuk a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének legutóbbi üléséről kiadott közlemény­ben. A megfogalmazás szokatlan és kétségkívül nagyjelentőségű tényéből kiindulva beszélgetünk az emberi jogokról Földesi Tamás jogászprofesszor­ral, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának dékánjával. — Az emberi jogokról szóló könyvé­nek nemrég publikált előszavában Ön ezt írta: „Az emberi, állampolgári jogok sorsa szorosan összefüggött a kelet­európai országok politikai rendszerei­nek változó történeti igényeivel." Ebben az értelemben fel kell tenni a kérdést, ha az emberi jogok mindenkori értékét a változó politikai gyakorlat határozza meg, akkor most hol tart ez a folyamat? A rendellenességek egyik forrása — Én igen fontosnak tartom azt a felismerést, amely Gorbacsov politiká­jában öltött testet. Ennek egyik fontos eleme, hogy az emberi jogok alapvető értékei a közép- és kelet-európai társa­dalmaknak. Nyomdában lévő könyvemben ezt úgy igyekszem elméletileg megalapoz­ni, hogy az emberi jogok ugyan a pol­gári társadalmak fejlődése során szü­lettek, lényegük azonban nemcsak, s főleg nem elsődlegesen polgári, hanem olyan általános erkölcsi-politikai, em­beri értékcsoport, amelyre minden mo­dem és humánus, demokratikus társa­dalomnak szüksége van. Amikor a kö­zép- és kelet-európai országok elutasí­tották az imént említett kritikát, ezt abban a tudatban is tették, hogy az úgynevezett „szocialista emberi jogok” magasabbrendűek. Nos, a valóságban az történt, hogy a „szocialista modell” bizonyos alapvető politikai szabadság- jogok korlátozásához vezetett. Mégpe­dig abból a feltételezésből, hogy a szo­cializmus építésének csak egyetlen he­lyes irányvonala van, és aki ettől eltér, az konzervatív, visszahúzó erő, ezért a szocializmus érdekében gyakorlatilag korlátozni kell politikai, emberi jogait. Hozzátették, hogy ez nem gyengesége a rendszernek, hanem éppen értéke, mert szabad utat biztosít a szocialista erőknek. Ez a felfogás aztán oda veze­tett, hogy nemcsak a személyi kultusz idején, hanem a későbbi fejlődés során sem volt lehetőség olyan alternatívák kibontakozására, amelyek időben je­lezhették volna az elképzelések gyengé­it. Úgy vélem, hogy a szocializmus ed­digi rendellenességeinek egyik megha­tározó forrása volt az emberi jogok egyoldalú kezelése és a klasszikus pol­gári emberi jogok korlátozása. — Az a tény, hogy Varsóban a legma­gasabb politikai szinten foglalkoztak az emberi jogok kérdésével, a szándék azo­nosságát jelzi. Ugyanakkor a gyakorlat az Ön által is vázolt korábbi helyzetké­pet mutatja. Mit takar ez az ellentmon­dás? Egy mozgáskorlátozott fiatalasz- szony panaszolja, hogy amikor Tra­bant Hycomat gépkocsija megérkezett a Merkúrhoz, felkereste a tanács egész­ségügyi szakigazgatási szervét, és kérte azt a harmincezer forint támogatást, amit ilyen esetben adni szoktak. Ám meglepetés érte. Azt válaszolták, mivel nem a megyei keretből kapta a gépko­csit, a harmincezerre sem tarthat igényt. Mielőtt ezzel a témával bővebben foglalkoznánk, a lényeget kiemeljük: készpénzfizetéssel valóban nem támo­gatják a Trabant Hycomat kocsit vá­sárló rokkantakat, csakis a kiutalt gép­kocsi árából vonható le a kedvezmény, és csakis azoknak, akik abból a keret­ből kapnak, amelyet az állandó lakó­hely szerinti megyei (fővárosi) tanács egészségügyi szerve a rendelkezésre ál­ló keretből szétoszt. Aki közvetlenül a Merkúrtól vásárol, nem számíthat tá­mogatásra. A gépkocsi rendszeres használatára egészségi okból rászorult mozgáskorlá­tozott személy a rendeletben meghatá­rozott feltételek fennállása esetén — kérelmére — hatévenként egy alkalom­mal kaphat mozgáskorlátozott szemé­lyek részére fenntartott személygépko­csi vásárlására jogosító engedélyt — mondja a jogszabály. Ezt az engedélyt annak a mozgáskorlátozott személy­nek kell elsősorban megadni, akinek a gépjármű használata munkavégzéshez, illetve tanulmányai folytatásához (be­leértve a rehabilitációs átképzéshez szükséges tanulmányokat) elengedhe­tetlen. Vannak olyan mozgáskorlátozottak, akik csak önműködő tengelykapcsolós Jogállam és a szocializmus fejlődése — Kétségtelenül nehezen szakadunk el attól a felfogástól, miszerint a Varsói Szerződés tagországai nem bírálják egymás helyzetét, mondván, hogy ezzel csak az ellenségnek használnak. Az igazságról írt könyvemben kimutatom ennek a felfogásnak a gyengéit, most csak annyit, hogy ez a magyarázata az Erdéllyel kapcsolatos sokáig indoko­latlan hallgatásunknak is. Ami a jelent illeti, úgy látom, egyre több közép- és kelet-európai ország ismeri fel, hogy az előrehaladáshoz, a demokratizáláshoz — ahhoz, amit Gorbacsov a szocializ­mus utolsó esélyének nevez a verseny- képesség biztosítása terén — az emberi jogokat következetesen érvényesíteni kell. — Mit jelent ez közelebbről? — A jogállam fogalmát a nyolcva­nas évek elejéig, mint burzsoá koncep­ciót, elutasították. Jóllehet a fogalom — többek között — éppen azt fejezi ki, hogy az emberi jogokat nemcsak for­málisan biztosítja az alkotmány, ha­nem azok alanyi jogai minden állam­polgárnak, akik sérelmük esetén az al­kotmánybírósághoz fordulhatnak. — Ön számos nemzetközi konferenci­án részt vett, ilyen irányú tapasztalata alapján is kérdezem: volt-e érdemi pár­beszéd a szocialista országokban az em­beri jogok azonos felfogásáról és főleg értelmezéséről? — A kérdésre nagyon nehéz vála­szolni, hiszen régebben a tárgyalások­ról kiadott közlemények — bármilyen problematikusak voltak is a viszonyok — mindig a teljes nézetazonosságot hangsúlyozták. Ám, hogy milyen viták zajlottak, arra következtetni lehet ab­ból, hogy például a magyar gazdasági reformra szinte mindenhonnan negatív válaszok jöttek. Szerintem a közép- és kelet-európai országok közösségére ki­ható leglényegesebb problémákat együttesen is meg kellene beszélni. Eb­ből a megfontolásból nem értek egyet azzal, hogy az erdélyi helyzet csupán két országra tartozik. Ez esetben több­ről van szó, hiszen az egyik országban nem csupán az emberi jogokat sértik meg, hanem ezzel lejáratják azt a politi­kai szövetségi rendszert, amelyhez tar­toznak és amely ettől nem határolja el magát. — Az egyik román újság, a Lumea nemrég az emberi jogokat a nyugati kö­rök olyan' irányzatának minősítette, „amely minimalizálja a nemzeti tényező szerepét." A valóság sajnos arról győz (például a Trabant Hycomat) vagy ön­működő sebességváltós gépjárművet tudnak vezetni. Ezeket a gépkocsikat számukra tartják fenn. Más személy- gépkocsi vásárlására kaphat engedélyt az a gépjárművezetésre alkalmas moz­gáskorlátozott személy, aki nemcsak az önműködő tengelykapcsolós vagy se­bességváltós gépjárművet tudja vezet­em. Vannak olyan mozgáskorlátozot­tak, akik nem alkalmasak rá, vagy nem is akarnak gépjárművet vezetni, de ve­lük közös háztartásban élő hozzátarto­zójuk vállalja szállításukat. Ebben az esetben is részesülhetnek a gépkocsivá­sárlási engedélyben. (És a feltételek fennállása esetén a harmincezer forint támogatásban.) Itt feltétel, hogy a hoz­zátartozónak ne legyen a tulajdonában három éven belül újként vásárolt sze­mélygépkocsi. A vásárlási támogatás sem automatikus. Az a mozgáskorláto­zott személy jogosult rá, akinek a saját, valamint a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozóinak egy főre eső havi átlagos jövedelme a munkaviszo­nyon alapuló saját jogú öregségi nyug­díj mindenkori legkisebb összegének kétszeresét nem haladja meg. Kivétele­sen indokolt esetben az egyéni körül­mények (például egyedülélés) figyelem­be vételével vásárlási támogatásban ré­szesíthető az is, akinek jövedelme ennél legfeljebb huszonöt százalékkal maga­sabb. A személygépkocsi vásárlására jogo­sító engedély csak akkor adható ki, ha a jogosult, illetőleg a majd őt szállító hozzátartozónak érvényes gépjárműve­zetői engedélye van. Dr. K. É. meg minket, hogy a szóban forgó or­szágban a nemzetiség kapja a minimális esélyt. Tulajdonképpen hogyan hozható kapcsolatba a nemzeti tényező és az em­beri jog? •— Az emberi jogok marxi megköze­lítésben az ember nembeli lényegének kibontakozásához adnak lehetőséget. Az ember nembeli lényegének része a nemzeti hovatartozása is. Az emberi jogok úgynevezett harmadik generáci­ója — az elsőt a francia forradalomtól származtatjuk — tartalmaz néhány speciális csoportjogot. Bizonyos embe­ri jogok azért illetik meg az egyént, mert meghatározott csoporthoz tarto­zik. A nemzetiség esetében az emberi jog tehát azt jelenti, hogy az adott nép­csoport a saját számára is igényelheti az oktatáshoz, az anyanyelvi művelő­déshez, a kultúrához való jogot, s hogy ne érje hátrány a többséggel szemben. Éppen ezért a nemzetiségi jog igen lé­nyeges emberi jog. Úgy vélem, hogy a következő évtizedben, az ezredforduló­ra a nemzetiségi jog az emberi jogok integráns részét alkotja majd. — Az emberi jogokról szólva gyakran halljuk azt a kifejezést, hogy egyetemes. Mint ahogy azt is tudjuk, hogy beavat­kozással vádolnak bennünket, mert hi­vatalosan is szót emelünk a magyarokat ért jogtalanságok ellen. Ön szerint med­dig terjedhet a jogvédelem és hol kezdő­dik a beavatkozás? Védelem vagy beavatkozás? — Két lényeges dologra hívnám fel a figyelmet. Az első: marxista alapon is helyesnek és szükségesnek tartom, hogy véleményt nyilvánítunk a világ egyes részein történő igazságtalansá­gokról. Márpedig ha állást foglalunk a dél-afrikai, az észak-íroroszági és egyéb eseményekkel kapcsolatban, mi­ért ne foglalhatnánk állást, ha egy szomszédos országban történnek jog­sértések? A második: az emberi jogokról szóló 1948-as, 1966-os ENSZ-dokumentu- mot, valamint a Helsinki Záróokmányt az összes kelet-európai ország becikke- lyezte, vagyis saját törvényévé tette. Márpedig ha egy ENSZ-tagállam elfo­gadta a világszervezet dokumentumát, természetes, hogy alávetette magát a közösség értékítéletének. Vagyis, ha megsérti a dokumentumot, az már nemcsak nemzeti, hanem nemzetközi ügy is. A nemzeti szuverenitásnak ez a fajta értelmezése, hogy minden, ami a hatá­rokon belül történik, belügy, és senki­nek semmi köze hozzá, nem más, mint a szuverenitás antihumánus, elavult, középkori szemlélete. Ez összeegyeztet­hetetlen a korszerű elvekkel. Politikai tapasztalataim arról győztek meg, hogy a belügyekbe való beavatkozást rendszerint akkor szokták hangoztat­ni, ha a belügyeket, az országot való­ban súlyos, sürgősen megoldandó problémák terhelik, és ezekről el akar­ják terelni a figyelmet. Király Ernö Rekordokat döntött a vízfogyasztás A hosszú és meleg nyár rekordokat hozott a víztermelésben és -fogyasztás­ban is. Az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat területén Kunszent- miklós körzetének kivételével minde­nütt több vizet fogyasztottunk, mint tavaly nyáron. Utóbbi régióban vi­szont — éppen a vízellátási gondok miatt — nem üzemelt a nagyközségi strand, s ezért a kutaknak is kevesebb vizet kellett felszínre hozni. Kecskeméten — ahol a víztermelés és -fogyasztás a legnagyobb, egymagá­ban is több, mint a többi körzetben együttvéve — tavaly nyáron július 24- én volt a csúcs, 65 ezer 600 köbméter­rel. Az idén már július 5-én megdőlt ez a korábbi rekord, s három nappal ké­sőbb 70 ezer 500 köbméterrel tetőzött a fogasztás. A víztermelés egyébként összesen a kilenc legmelegebb napon haladta meg a tavalyi csúcsot. Kiskunfélegyházán csaknem azonos a két összehasonlított esztendő rekord­ja, 12 ezer 546, illetve 12 ezer 312 köb­méter. Az idén július 25-én, tavaly júli­us 19-én volt a legnagyobb víztermelés, illetve -fogyasztás. Tiszakécske térségé­ben — Bögtől Alpárig — az idén au­gusztus 15-én termelt legtöbbet a regio­nális vízmű, 15 ezer 110 köbmétert. Tavaly július 21-én volt a csúcs, 14 ezer 130 köbméterrel. A többletet az új ti- szaalpári mélyfúrású kút segítségével sikerült biztosítani. Kunszentmiklós térségében — ahol a vízellátási gondok a legnagyobbak —július 13-án 2 ezer 446 köbméterrel tetőzött a fogyasztás. A tavalyi rekord — július 23-án 3 ezer 076 köbméter volt, de 1987-ben üzemelt a strand is. A megye északi részén egyébként Jakabszálláson, Kun- szentmiklóson és Szabadszálláson kel­lett locsolási tilalmat elrendelni. Kun- szentmiklóson ez egy időben egész na­pos volt, a másik két községben dél­után öt órától tíz óráig tártott. B. F. I. Személygépkocsi-vásárlás mozgáskorlátozottaknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents