Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-06 / 213. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1988. szeptember 6. „MAGYAR NEMZETISÉGŰ ROMÁNOK” A kétoldalú kereteken túl Csehszlovák lap a magyar—román viszonyról VÁLASZTÁSI HOLTVERSENY Dukakis erősít Holtversenynek minősítik a választási szakértők az Egyesült Államok elnökségéért vívott küzdelem pillanatnyi állását, annak ellenére, hogy a Time hírmagazin legfrissebb felmérése George Bush alelnöknek, a republikánus jelöltnek ad előnyt Michael Dukakissal, a demokraták jelöltjével szemben. Mivel az eltérés kettejük között csak négy pont Bush javára s a felmérés eleve minimálisan hárompontos hibaszázalékkal számol, az eredmény azt mutatja, hogy a választók többsége vajmi kevés különbséget észlel a jelöltek között. Politikai szakértők szerint Dukakisnak feltétlenül meg kell találnia Bush támadható felületeit, ha győzni akar, a republikánus jelölt ugyanis az elmúlt héten igen keményen dolgozott a sikerért és az előzetes várakozással ellentétben előnyösen mutatkozott be a választóknak. Mivel az amerikai elnökválasztás közvetett rendszerű, nem arányos, a jelöltek elsősorban arra törekednek, hogy a legnépesebb, ezért a legtöbb elek tori — elnökválasztói — szavazatot adó államokat szerezzék meg maguknak. Bush most Kaliforniát célozta meg, Dukakis viszont a középnyugat nagy ipari államaiban folytatja választási hadjáratát. A nemzetiségi kérdés miatt évek óta folyó magyar—román vita túllépte a kétoldalú kereteket. Az aradi találkozó — írja a hétfői Svobodné Slovo — több volt, mint rutinjellegű, kétoldalú megbeszélés. Az eszmecsere jelentős részét a nemzetiségi kérdések megbeszélése töltötte ki — hangsúlyozta kommentárjában a csehszlovák szocialista párt lapja. A Svobodné Slovo a csehszlovák lapok közül eddig a legrészletesebben foglalkozott a magyar—román konfliktus hátterével. — Elfogulatlan becslések szerint is Romániában mintegy kétmillió magyar él — írja. Az újság szerint tény, hogy ennek az el nem hanyagolható kisebbségnek nincs semmilyen formában autonómiája. Bukarest és Budapest a romániai magyar nemzetiség szerepét, az életkörülményeit alakító gyakorlati lépéseket szögesen eltérően ítéli meg, s ez a nézeteltérés az utóbbi időben tovább éleződött. A Svobodné Slovo azt is megírta, hogy a konfliktus fő forrását képező romániai településrendezési terv tulajdonképpen része annak a grandiózus célkitűzésnek, hogy megépítsék a százkilométeres Bukarest Duna csatornát, amely tengeri kikötővé tenné a román fővárost, illetve, hogy új arculatot adjanak Bukarestnek. Ez a terv nagymértékben érinti a román vidéket is: 2000- ig három szakaszban közel nyolcezer falut akarnak megszüntetni és lakosságát nagyobb központokba áttelepíteni. A lap felhívta a figyelmet arra, hogy az első lépéseket már megtették, és arról is beszámolt, hogy a városi értelmiséget vidéki munkahelyekre költöztetik. A Svobodné Slovo megemlítette. hogy a román terv ami Bukarest szerint további termőföldek kialakítását szolgálja — Magyarország véleménye szerint a nemzetiségek kulturális és történelmi örökségét számolná fel. A lap szerint ez a véleménye a romániai magyar nemzetiségnek is, és sokan Magyarországra menekültek közülük. Az újság utalt arra, hogy a romániai német kisebbség jövője miatt Bonn is bírálja Bukarestet. A Svobodné Slovo beszámolt arról, hogy az ellentétek olymértékben kiéleződtek, hogy „Budapesten tüntetések és tiltakozó éhségsztrájkok folynak”. A lap egyébként ismertette a román véleményt is, kezdve attól, hogy Ceausescu a településrendezési tervet a „nagy forradalmi változások korszaka szimbólumának” tartja, s hogy Bukarest szerint a magyar lépések ártanak a kétoldalú kapcsolatoknak, mesterségesen tűzik napirendre a kisebbségek fenyegetettségének problémáját. Az újság utalt arra is, hogy a román vezetés „példásnak és véglegesnek” tartja a nemzetiségi kérdés megoldását, a nemzetiségek részei szerinte a homogén román népnek, és hogy a magyarok számára a „magyar nemzetiségű románok" elnevezést vezették be. Az aradi találkozóval kapcsolatban a Svobodné Slovo nem foglalt állást, ehelyett Grósz és Ceausescu kijelentéseit idézte. Grósztól azt emelte ki, hogy nem beszélhetünk új korszakról a két ország kapcsolataiban, Ceausescutól pedig azt, hogy mindkét ország a szocializmus építésének saját útját járja és a nemzetiségi problémák megoldása kizárólag a hazai vezetés dolga. Reaktortűz Litvániában Hétfőre virradóra, hajnali 0 óra 50 perckor, a litvániai ignalina atomerőmüvében tűz ütött ki. A reaktor egyik helyiségében lángra lobbantak az ellenőrző kábelek. A reaktor működését a műszaki védelmi berendezések automatikusan leállították, az automatikus tűzvédelmi berendezések kioltották a tüzet. Az Izvesztyija című lap hétfő esti moszkvai kiadásának hire szerint a tűzben nem sérült meg senki, s a tűz nem okozott nukleáris szennyeződést sem. A tűz okának kiderítésére szakértői bizottság alakult. SZOVJET—KÍNAI CSÚCS Egy lépéssel közelebb A regionális kérdésekről folytatott munkamegbeszélések ritkán kerülnek a nemzetközi élet reflektorfényébe. A kambodzsai kérdés politikai rendezéséről múlt héten Pekingben megtartott eszmecsere hírei is szerényen meghúzódtak a viláyeseményekről szóló események mögött. Pedig a figyelem, az érdeklődés már akkor is indokolt lenne, ha a tárgyalópartnerek csak a kambodzsai helyzetet boncolgatták volna. Hiszen ma. amikor Afganisztántól Angoláig a helyi konfliktusok rendezésére törekednek a szembenálló felek, felettébb izgalmas nyomon követni: hogyan oldják meg a délkelet-ázsiai válságot, milyen kiutat ajánlanak és találnak. A kambodzsai kibontakozás egyszerre több sebet gyógyít. Olyan új viszonyokat teremthet a térségben, amelyek közepette. Vietnam is közelebb kerülhet belső és külső gondjai megoldásához, s az érdekelt országok is megszabadulhatnak a kapcsolatok útjában tornyosuló akadályoktól. A tét ezúttal azonban ennél is nagyobb: a két legnagyobb szocialista ország viszonya. Pekingben évekig azért zárkóztak el a legmagasabb szintű párbeszéd élőié mert a Szovjetunió csapatókát tartott Afganisztánban. nagy kontingenseket a határ mentén, s mert úgymond, a vietnami csapatok képtelenek lennének megszállva tartani Kambodzsát a Szovjetunió hathatós segítsége nélkül. A mongóliai szovjet csapatkivonások. a halármenti feszültség csökkenése és végül az afganisztáni rendezésről kötött megállapodás után egyetlen akadályt láttak a kínai vezetők a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok útjában: Kambodzsát, A pekingi megfogalmazások élessége azonban e téren is csökkent. Korábban a kambodzsai rendezéshez kötötték a csúcstalálkozó megtartását. Ahhoz, hogy a Szovjetunió szüntesse meg Vietnam támogatását, vegye rá csapatai kivonására. Li Peng kínai kormányfő még július elején is így foglalt állást. A legbefolyásosabb kínai vezető, Teng Hsziao-ping is ezt tekintette kulcskérdésnek. Ehhez képest változást jelentett Csao Ce-jang augusztus közepén elhangzott nyilatkozata. amely szerint lehetővé válna a csúcstalálkozó, ha a Szovjetunió előzőleg sürgetné Vietnamot, hogy vonja ki csapatait Kambodzsából. A korábbi merev feltétel enyhülése már önmagában is jelezte, közelebb került a két nagyhatalom a legfelső szintűpáibesgádteoA mostani műn* ka talál kozó1 után Anég-közclebb. A kínai iÁ úfeWrúí'.ov.iYŐ a szovjet —kínai kapcsolatok alakulása szempontjából hasznosnak minősítette Igor Rogacsov szovjet és Tien Ceng- pej kínai külügyminiszter-helyettes vezette küldöttségek munkáját. Pekingben úgy vélik: a találkozó elősegítette a kölcsönös megértést a két ország között, s remélik, hogy a tárgyalások előmozdítják a kapcsolatok további javulását. Még mindig látnak akadályokat a viszony teljes rendezésének az útjában, de minden jel szerint kevesebbet, mint a mostani munkatalálkozó előtt. S az sem lebecsülhető eredmény, hogy a kambodzsai kérdés politikai eszközökkel való rendezése mellett ezúttal mindkét félsíkraszállta tárgyalások mellett. Nem jelenti ez a nézeteltérések felszámolását, azt azonban igen, hogy nemcsak a szovjet—kinai csúcsértekezlet, de a délkelet-ázsiai feszültség csökkentése felé is jelentős lépést tettek. Barabás Péter JUGOSZLÁVIA Fél év alatt 799 sztrájk Jugoszláviában ez év első felében 799 sztrájk volt, összesen 151 000 dolgozó , részvételével. A munkabeszüntetések száma a tavalyi azonos időszakhoz viszonyítva 5,7, résztvevőiké pedig 4S,H százalékkal növekedett. Az esetek túlnyomó többségében. 6SS alkalommal a kollektívák béremelési követeléseik alátámasztására szüntették be a munkát közölte a Jugoszláv Szakszervezetek Országos Tanácsa. A testület egyben rámutatott arra. hogy az üzemi szakszervezeti bizottságoknak a jövőben meghatározó szerepet kellene vállalniuk a munkabeszüntetésekhez vezető konfliktusok feloldásában. Az idei év tapasztalatai arra figyelmeztetnek, hogy a vállalatokon belül fokozódott a feszültség állapít 'ía meg a szaktanács. Ezzel együtt tért hódított az az illúzió !.•>, hogy a probkn..lkat sztrájkokkal eredményesebben meg lehet oldani, mint az önigazgatási szervek útján. A legutóbbi hónapok fontos tanulsága, hogy a dolgozók mind következetesebben fellépnek az. egvenlősdi ellen, szorgalmazzák az adminisztratív létszám csökkentését. Jellemző a jobb munkaszervezés követelése, a káder >litika gyökeres megújításának igénye. Egyre többször emelnek szót a gyeiig». . ellen. A szaktanács véleménye szerint mielőbb szövetségi törvényben kell rögzíteni a szakszervezetek szerepét a sztrájkhelyzeteklv Nem géprablás — embercsempészés Váratlan fordulatot vett az Ausztriába térített csehszlovák sportrepülőgép ügye. Rendőrségi vizsgálat szerint nem géprablásról Miit szó. hanem előre kitervelt embercsempészésről. A csehszlovák tájékoztatási szervek korábban arról számollak be. hogy augusztus 2í>-an Pozsony n ■ lett a csehszlovák honvédelmi szövetség holicsi repülőterén kél álarcos férfi hatalmába kerített egy sportrepülőgépet és a pilótát arra kényszerítene. hogy Ausztriába szánjanak. A pilóta a géppel együtt visszatért Csehszlovákiába. A rendőrségi vizsgálat most kiderítette. hogy a pilóta által elmondott történet valótlanság. Előre kitervelt akcióról volt szó: a pilóta a fivérét, annak feleségét és a házaspár gyermekét csempészte át az ausztriai Grossmussbachba. A pilóta és távollétében a házaspár ellen a csehszlovák hatóságok megindították a bűnvádi eljárást. KÉTSZÁZ TANÚT IDÉZNEK BE Bíróság előtt Brezsnyev veje Hétfőn a szovjet Legfelsőbb Bíróság épületében megkezdődött Jurij Csurbanovnak, a szovjet belügyminiszter volt első helyettesének, valamint az egykori üzbég belügyminiszternek, két helyettesének és több üzbég területi rendőrkapitánynak a pere. A 110 dossziét megtöltő vizsgálati anyag, az a tény, hogy Csurbanov a néhai főtitkár, Brezsnyev veje, valamint a vád súlyossága (Csurbano- vot több mint félmillió rubel csúszópénz elfogadásával és szolgálati hatalmával való visszaéléssel vádolják) fokozott érdeklődést váltott ki országszerte. Csurbanov védője, Andrej Makarov ügyvéd egy múlt heti sajtónyilatkozatában azt fejtegette, hogy ez az érdeklődés túllép az ügy és a vádpontok jelentőségén. Fennáll a veszélye — mondotta —, hogy egyesek Csurbanov személyén keresztül a brezsnyevi korszakról akarnak ítéletet mondani, márpedig ez azért lenne rendkívül káros, mert újabb „politikai boszorkányperek” kezdetét jelentené. A Pravda múlt heti elemzése nem egyedi esetként, hanem a „tespedés korszakának” uralkodó jelenségeként ábrázolta Csurbanov pályafutását, megállapítva: azokban az években a magas beosztásokat gyakran nem munkájuk, hanem családi kapcsolataik, az egyik vagy másik „klánnak" tett szolgálataik alapján kapták az emberek. Ä bírósági eljárás hosszúnak ígérkezik: Makarov ügyvéd közléséből ismert, hogy az ügyészség nem kevesebb mint 501 tanút vett jegyzékbe, s közülük várhatóan mintegy kétszázat idéznek be vallomástételre A tárgyalás szerény becslések szerint is legalább két hónapig tart majd. Tanévnyitó a Politikai Főiskolán (Folytatás az l. oldalról.) szándékozunk felhasználni —, hanem a szocializmus megújulásában leljük meg a kiutat. Nem állítjuk, hogy a marxizmuson kívül nem gondolható el — önmagában teljesen logikus — eszmerendszer, de mi a marxi és a marxista elméletet olyan értéknek tekintjük, amelyet feladni semmiképpen nem akarunk, vele sokkal többre vagyunk képesek, mint nélküle. Amikor hazai feladatainkat átgondoljuk, nélkülözhetetlen számunkra a marxi módszer következetes alkalmazása. Ezen a nyomvonalon tartjuk égetően szükségesnek a párt mai funkciójának tisztázását, benne az elméleti-ideológiai munka megújítását a pártmozgalomban. — A szocializmus: mozgalom — állapította meg Grósz Károly. — Történelmi küldetését a korábbi felfogásunkkal szemben csak hosszú idő alatt tudja teljesíteni. Ä mozgalom-jellegből az is következik, hogy a párt korszerűsége éppen a folytonos elevenségben gyökerezik. A párt az a tényező, ami teljessé és élővé teszi az eszme és a mozgalom dialektikáját. Akkor működik korszerűen, ha nem szab fölösleges korlátokat e dialektika érvényesülésének, miközben garantálja hozzá a szükséges kereteket. Eddigi gyakorlatunk kritikai felülvizsgálatára van szükség, az értékek megőrzése és tudatosítása érdekében éppúgy, mint az idejétmúlt, netán korábban méltatlanul értékként tisztelt ketegóriák elvetése céljából. Nemcsak a választott érték az érték, de csakis a meglevő „készletből” választhatunk — jegyezte meg a főtitkár. — Szerencsére a választék igen gazdag. Ilyen érték a szocializmus, aminél tisztességesebb közügyet aligha lehet találni. Ilyen maga a párt, de ehhez rendeltetésének megfelelően kell felfognunk és működtetnünk, olyan gondolati rendszerben, hogy a párt nem cél, hanem a mozgalom eszköze, s egyik legértékesebb szervezeti kerete, a közösségi erkölcs érvényesítője, A mozgalom sem cél, hanem eszköz a szocializmus megvalósításához, s a szocializmus is „csak” eszköz, amely az emberi közösségek, személyiségek boldogulását, ki- teljesedését szolgálja. A párttal kapcsolatos érték az, hogy egészségesen ötvöződik benne a szervezeti fegyelem és az önkéntesség elve. Nem előnyöket ad, hanem társadalmilag hasznos, értelmes, eredményes cselekvés lehetőségét biztosítja tagjainak. Összeköti hazánkat a világ legjelentősebb politikai, szellemi áramlataival. Legújabbkori történelmünkben hozzá fűződik a legtöbb új kezdeményezés. A nemzeti fejlődés teljes körű, korszerű, realista programjának a párt az egyetlen kidolgozója. Ezért van mindenekelőtt létjogosultsága a nemzet pártjának tekinteni — jelentette ki, majd így folytatta: A munkásmozgalom és a nemzet — Jogosnak és fontosnak tartom a munkásmozgalom és a nemzet története közötti szerves kapcsolat bemutatását, valamint azt, hogy az előbbiek hogyan kapcsolódnak a nemzetközihez, az egyetemeshez. Nem érhet bennünket az a vád, hogy például „a mozgalom békaperspektívájából” szemlélj ük nemzeti történelmünket, hiszen nem a látószög önmagában, hanem a meglátott eredmény minősít. Mert nemcsak a munkásmozgalom nemzeti szűkkeb- lűségére tudunk felhozni számtalan történelmi példát, hanem a provinciális hazafiságra is. — A szocializmus lényegé szerint nemzetközi. Ebben az összefüggésben értendő reális világtörténelmi esélye — hangsúlyozta Grósz Károly. — Ugyanakkor nemzeti keretek között épül, ilyen léptékben szemlélve válik az emberek számára vonzó vagy ha rosszul csináljuk, átmenetileg éppen ellenszenves — programmá. Mi azzal tudunk a szocializmus egyetemes érvényéhez érdemben hozzájárulni, ha saját dolgunkat a lehető legjobb színvonalon végezzük. Ez a mi nemzeti kötelességünk, amivel méltó módon megfelelünk legjobbjaink reménykedésének. Múlhatatlanul szükséges tehát nemzeti történelmünk értékeinek teljes birtokba vétele. Olyan adósságok törlesztése is előttünk áll, mint a polgári, paraszti és értelmiségi értékek egyesítése a munkások által kialakított értékekkel, hogy feltárjuk a magyar munkásmozgalom egységes pártjának történelmi előzményeit, kialakulását, amely mind a szociáldemokrata, mind a kommunista párt legjobb hagyományait egyesíti, nemzeti műveltségünk szerves részévé avatja. Hasonlóképpen fel kell dolgozni az 1956-hoz vezető út és azt követő időszak tanulságait. Ez hozzátartozik mind nemzeti, mind egyéni önbecsülésünkhöz. — Az értékek megőrzésével egyidejűleg meg kell szabadítani a pártot a működését akadályozó, hozzá méltatlan lerakódásoktól — jelentette ki a főtitkár. Nem nyugodhatunk bele a párt megmerevedésébe, lelassulásába, új iránti fogékonyságának gyengülésébe. Nem kevés helyen tapasztalható a befeléfordulás. Sok tekintetben eluralkodott a szubjektivizmus. Érzékelhető az elbizonytalanodás, a tétovaság, az önállóság hiánya. A centralizmus túl- tengése is tettenérhető, márpedig ez nem kevésbé veszélyes, mint az öncélú, végletekig hajtott decentralizálás. Mindkettő akadályozza a demokratizmus fejlődését, elszürkíti az egyéneket, lehetetlenné teszi markáns, karakteres arculatú személyiségek kibontakozását. Van kapkodás is ma a pártmozgalomban és lazul a pártfegyelem. Itt-ott összekeveredik az egészséges ambíció egyféle karrierizmussal, amely egy sorait átrendezni kívánó párt számára nem lebecsülhető veszély. Túl erős a mának élés, csökkent a holnapért érzett felelősség. Figyelmeztető negatívum a pártéletben a tolerancia képességének csökkenése más szellemi, politikai irányzatokkal, nézetekkel szemben. Mindez a kádermunkában is kedvezőtlen hatást váltott ki. A hangsúly a változatlanságon volt, a párt maga sem karolta fel elegendő számban a fiatal tehetségeket, nem teremtett számukra megfelelő „politikai küzdőteret”. Ma azonban hallatszik olyan vélemény is, hogy mindenki konzervatív, aki nem húszéves. Emiatt egyesek túl hangosan kiáltanak reformért ott is, ahol nem kell, csupán azért, hogy ne lássák őket ósdinak, konzervatívnak. Forrás és garancia — Pártunk megújulásának egyik fő forrása és garanciája is egyben az ideológiai munka megjavítása — mutatott rá a főtitkár. Legnagyobb, legveszélyesebb ellenségeink egyike a „meg nem gondolt gondolat”. Ma a párt életében az ideológiai munka nem tölti be azt az arányt és azt a szerepet, amelyet be kell töltenie. Ezen azért kell változtatni, mert történelmi tanulságok igazolják, hogy a párt megbénul, elveszti arculatát, ha az elméleti-ideológiai munka bármely területét elhanyagolja vagy lebecsüli. Az ideológia — Lukács György meghatározása szerint — a valóság társadalmi feldolgozásának az a formája, amely tudatossá és cselekvőképessé teszi az emberek társadalmi gyakorlatát. Szükséges és időszerű tehát az elméleti bázis, benne — mint eszköz — a pártoktatás megerősítése is. Ehhez pedig hiteles mércére van szükség, amely az osziályszemlélet rehabilitálását, középpontba állítását igényli — a feladás helyett. — Tekintettel arra, hogy ma és még hosszú ideig osztálytársadalom keretei között élünk és dolgozunk, nincs semmi szégyellni való abban, ha az osztályérdek jelentőségét, eligazító szerepét nyíltan vállaljuk. A marxizmus attól élő elmélet számunkra, hogy összekapcsolja a szocializmus általános emberi ügyét a munkás különös osztályérdekével. Azzal az osztályéval, amely csak úgy tudja magát felszabadítani, ha közben a társadalom valamennyi osztályát is felszabadítja. — A párt ma új helyzetben van és ez más lehetőségeket jelent akkor is, ha maga nem változna — hangsúlyozta a szónok. — Ám ha nem változik, lehetőségei jócskán leszűkülnek. Ha viszont időben, megfelelő irányban és mértékben változik, esélye van arra, hogy cselekvési lehetőségeit, befolyását jelentősen megnövelje. Ehhez a pártnak nemcsak a helyzettel, hanem önmagával is tisztában kell lennie. A párt vitathatatlanul forradalmi jellegű és indíttatású. Jellege szerint forradalmi munkáspárt, rendeltetése szerint össztársadalmi funkciókat ellátó, korszerű intézmény. Létmódját tekintve értelmiségi alakulat. Ma épp az az egyik legfontosabb feladat, hogy — az osztálytartalom következetes érvényesítésével egyidejűleg — visszaadjuk a pártnak ezt az értelmiségi arculatát, amely legsikeresebb időszakaiban minden országban mindig is jellemezte a kommunista mozgalmat. A kommunista ugyanis- függetlenül a munkamegosztásban elfoglalt helyétől, képzettségétől amennyiben igényt tart e kitüntető cim viselésére, párttagként értelmiségi feladatokat vállal, tudatosan, szervezetten és célratörően. A párt tényleges társadalmi érzékenysége csak az így felfogott értelmiségi vonások újjáélesztése és értelmiségi szerepvállalása útján lehet elérhető cél, tevékenységének színvonala így lehet valóban korszerű. Nyitni a világra — A pártmozgalom megújulása, régi jellemző vonásainak visszanyerése új feltételek között lehetőségeinek újabb, soha nem látott bővülését hozhatja magával. Újra kell gondolnunk a pártoktatás szervezeti rendszerét^— hívta fel a figyelmet a főtitkár. Úgy tűnik, a szervezett oktatásnak a jelenlegi formáit túlhaladta az élet. A hangsúlyt a továbbképzésre, a politikai munka konkrét és most időszerű feladataira való felkészítésre kell helyezni. Ez feltételezi, hogy a pártoktatás nyisson a világra, legyen képes felhasználni a szocialista világban születő új értékeket, a szociáldemokrata és tőkés politológiai, szociológiai irányzatok tanulságait. Tanuljunk, hogy taníthassunk. Vetkőzzük le az unalmasságot, a marxizmus gépies magyarázóinak igénytelenségét, ne elégedjünk meg a „brosúra-műveltséggel”. Á szocialista műveltség elevensége aktivitást és elmélyedést jelent. Éppen ez a legfontosabb jegye, nem az ismeretek gőgös birtoklása, hanem a kultúra felhasználásának képessége. A Politikai Főiskolának is tovább kell formálódnia felépítését, össztársadalmi funkcióit és munkájának színvonalát tekintve egyaránt, hogy a most következő nehéz időkben a párt nélkülözhetetlen segédcsapata lehessen. Olyan eszmei bázissá és tudományos műhellyé kell válnia, amelyben a politika és az elmélet közvetítése egymás irányában gördülékenyebben folyik. Legyen valóban egyetem a követelményeket, a színvonalát, a kultúrát, a világáramlatokhoz való kapcsolódás módjait és az alapkutatásokat illetően, de ne akarja beszerezni mindenáron a porosz professzori vaskalaposság nálunk is itt-ott megtalálható jegyeit. Legyen a politikatudomány, a politikai kultúra sajátos, másra át nem ruházható feladatokat vállaló eszmei és intézményi bázisa, a pártoktatás szervezeti irányítója. Váljék a pártvezetés szellemi műhelyévé. Á pártegység megújításának és újrateremtésének legsürgetőbb feladatairól szólva Grósz Károly utalt a májusi pártértekezleten megfogalmazott új feladatokra, a korábbi gyakorlat újragondolásának igényére. Mint mondta: mindkettő törvényszerűen vitákkal jár együtt, amely vita egy élő párt létezési módja. A vita azonban könnyen parttalanná válik, akár a Központi Bizottságban, akár a Politikai Bizottságban, a területi pártbizottságokon vagy az alapszervezetekben, ha a kulturált, konstruktív vita elemi szabályait nem egységesen értelmezzük, alkalmazzuk. A vitáknak — amelyekben minden gondolatnak létjogosultsága van, de az érvek és nem a beosztás alapján nem egyéni érdeket, személyi becsvágyat, hiúságot, hanem a kollektív társadalmi haladást kell szolgálnia. A vitában való egymásra találás és a frakciók között különbséget kell tenni. Vannak és lesznek gyorsan le nem zárható kérdések, vagy a kellő ismeret hiánya, vagy a szubjektív körülmények miatt. Ekkor — többszöri próbálkozás után - csak a nagyobb kommunista közösség lehet ítélkező bíró. Ennek egyik formája az egész párttagságot átfogó pártvita. Lejárt az uniformizálás ideje Nemcsak megújult pártegységre, hanem az ezt biztosító, kölcsönösen tiszteletben tartott politikai, erkölcsi munkanormákra, fejlett vitakultúrára, kiérlelt módszerekre van szükség hangsúlyozta az előadó. — Elhatározott szándékunk a párt munkamódszerének, munkastílusának korszerűsítése, amely az apparátusnak a testülethez való viszonyát is rendezi. Az apparátusnak ennek elősegítésében, a testületek érdemi kiszolgálásában kell jeleskednie, megszüntetve az önmozgatást, az öncélú akciók erőltetését, az „apparátus az apparátusért" szemléletet és gyakorlatot. Ugyanakkor lejárt az uniformizálás ideje A területi szervek testületéinek azt is önállóan kell eldönteniük, hogy az adott helyen milyen szervezeti felállás, az apparátus milyen tagolódása Ígéri a leghatékonyabb működést. Nem biztos, hogy most minden megyében pártértekezletet kell tartani, de ahol kell, ott ez a megoldás. Csak ne az érdemi munka elodázása végett, ne a politizálás élőbbé tétele helyett szerveződjenek ezek a fórumok. Az egyesülési és gyülekezési törvény előkészületéről szólva kifejtette: a várhatóan gomba módra megszaporodó egyesületek, társaságok a közéleti szereplés, a mindennapi politizálás súlypontját a munkahelyekről a lakóterületre helyezik át. Ezzel is összefüggően a pártmunka iránti követelmények mind a két terepen tehát a lakóterületen és az. üzemben módosulnak. Nagyobb rangja lesz a területi pártmunkának. Más jellegűvé válik az üzemi pártélet, amire kellően fel kell készülni Nem azt jelenti ez, hogy a párt kivonul a munkahelyekről, de azt igen, hogy más módszerekkel, más feladatkör szerint kell működniük az itteni pártszervezeteknek Ez szemléletváltozást, ideológiai továbbképzést és önképzést egyaránt feltételez, a politikai intézmény korszerűsítése a demokráciával összefüggő elméleti munkát is közvetlenül érinti. Itt is nagyon fontos a történeti elemzés, benne hazai demokratikus hagyományaink, különösen az elméleti teljesítmények felszínre hozása.' Szerteágazó és újszerű munkára kell tehát felkészülnie a pártmozgalomnak. Ehhez tenniakaró és tenni tudó személyiségek kellenek, akik a közösségek keretei között, azokat erősítve és színesítve, ugyanakkor meggyőződéssel és szuverén módon teszik a dolgukat. Olyanok, akikről Kassák Lajos így írt: „Meggyőződésem, hogy nem az a forradalmár, aki kész fejjel nekimenni a falnak, aki bármikor, bármilyen körülmények között kész tömi, zúzni, rombolni, hanem az, aki a legnehezebb körülmények között is vállalja az építés nehéz, felelősségteljes munkáját” — mondotta végezetül a főtitkár, s további eredményes munkát, jó tanúlást, sok sikert kívánt a jelenlevőknek. Ezt követően Romány Pál bejelentette, hogy változások történtek az egyetemi rangúvá vált főiskola vezetésében. Kemény László és Benedek Sándor személyében két új rektorhelyettes kezdi meg tevékenységét. Az ünnepi tanácsülésen Berecz János nyújtotta át az e kinevezésekről, az egyetemi tanári, docensi, adjunktusi és tiszteletbeli egyetemi tanári címekről tanúskodó okmányokat. Az ünnepi tanácsülésen végül esküt tettek az elsőéves hallgatók (MTI)
