Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-01 / 209. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1988. szeptember 1. TANÉVKEZDÉS KESERŰ SZÁJÍZZEL T anulópénz? A katonatelepi családi ház udvarán naponta cserélődnek a frissen mosott ruhák: a szárítókötél csak éjszaka feszül üresen, a reggeli szél már újabb adagot lenget a kisebb-nagyobb nadrágokból, ingekből... Négy gyerekkel nem telik sok váltásra. A legkisebb fiú második osztályba készül, a lányok hetedikesek, a nagyfiú a 607-es Ipari Szakmunkásképző Intézet első éves vízvezetékszerelő-tanulója. S az iskolapadban már nem hiányozhat semmi, amire szükség van a tanuláshoz. A ház még nincs teljesen kész. A földszint lakható, a lányok nagy igyekezettel őrzik a rendet. A padlástér beépítésére még nem futotta. A feljárót pokróccal takarták el, hogy ne szökjön meg a meleg. Pedig jó lenne, ha a gyerekek külön-külön szobában tanulhatnának. De hát sokba kerül a fűtés, a gázt is be kellett köttetni, s itt van a tanévkezdés . . . — Megvettük a tankönyveket: ezer forint körüli összegbe kerültek a négy gyereknek — mondja a szőke édesanya, miközben a savanyúság tartósításával van elfoglalva. — Iskolatáskát az idén csak a lányok kaptak. A legolcsóbbat választottuk, mégis 800 forintot fizettünk. A fiúk tavaly kaptak diplomatatáskát, aminek darabja 700 forint volt. A füzeteket sikerült leértékelve megkapnunk, ezen is spóroltunk néhány forintot. Egy-egy bevásárlás órákat vesz igénybe. Előbb körbejárjuk a várost, s ott vesszük meg a szükséges holmikat, ahol a legolcsóbb. Ha kell, hát átmegyünk Nagykőrösre. Csak a tollak, ceruzák, festékek és a többi apróság háromezer forintot vett ki a pénztárcánkból! Egy ezressel már el sem merek indulni itthonról. .. — Pedig még Rotring ceruzát sem vettünk — szólalt meg a négy egymás mellett kuporgó gyerek közül az egyik kislány. — Felesleges is, hiszen úgyis elvész az iskolában. S tulajdonképpen a 20 forintos toll még jobban is tetszett, mint a drágábbak. — Köpenyek is kellettek — sorolja tovább a legkisebb — és tornacipők. — Idáig már tízezer forintnál többe van az iskola- kezdés. — összegzi az anyuka. — S még mennyi minden hiányzik! Tréningruhát is kell venni mind a négynek. Úgy elhasználja ki-ki a magáét, hogy örökölni nem tudják egymástól. Ami mégis épen marad valami csoda folytán, az pedig már olyan kopott a sok mosástól, hogy legfeljebb itthon hordhatják. Az édesanya nem dolgozik vállalatnál. Főzni, mosni, takarítani kell, s van munka a háztájiban is. Egy kis zöldség, néhány csirke s más apróságok, melyekből elkészülhet egy-egy ebéd, vacsora. Az édesapa tízezer forint körül hoz haza, ebben már benne van a négy gyerek után járó 5800 forintos családi pótlék is. — Ötszáz forintot kap a férjem gyerekenként a szakszervezettől, így tanévkezdés előtt. Igaz, nem sok mindent adnak ennyiért a boltban, de ez is segít valamit. A nagy kiadások hónapjai ezek, bár év közben sem könnyű. Egy-egy vasárnapi ebéd hatunknak több száz forint, pedig igazán nem válogatunk. A húst gyakran a köröm képviseli az asztalon, a felvágottat a szalonna. Hónap elején megváltjuk a bérleteket, befizetjük a menzát, és mindig akad még valami kiadás. A zokni, a fehérnemű gyorsan elkopik, elvész a radír, elfogy a ceruza ... A legnagyobb fiú tavaly ballagott, ami szintén ezrekbe került. Még szerencse, hogy nagy a család, kaptunk kölcsön öltönyt, igy legalább arra nem kellett költeni. A ház takaros, berendezése szerény, de rendezett. A cipőt nem kell levetni, mielőtt a szobába lépünk: hideg a padló. Még a nyári jó időben is tréningruhában vannak az otthoniak. A falak jól tartják a hideget, s futni hagyják a meleget. Nem lehet könnyű 20 foknál többet varázsolni a téli napokban. — A téltől már előre félek. Nem a fűtés miatt, hozzászoktunk már a hűvöshöz. De kabát, csizma, kesztyű minden gyereknek kell. Fizetéskor mindig másik gyerek kerül sorra. Aztán mire sorra vesszük őket, kitavaszodik. Meg aztán az én tréningem is most szakadt el — néz kicsit szemérmesen magára az anyuka, s két ujjal fogva megemeli a felfeslett darabot. Zavartan mosolyog. Kifele öten kísérnek. Apró termetű kutya ugrál körülöttünk, egyhez-egyhez hozzádörgölődzik. A nagyfiú simít egyet az orrán s nevetve megjegyzi: nekünk kutyából is csak ekkorára telik... G. Tóth Tímea Liszt Ferenc- emlékmúzeum Liszt Ferenc a világ zene- művészetének egyik legnagyobb alakja 1811. október 22-én született Doborján- ban (ma Raiding, Burgenland). Egykori szülőháza ma múzeum és emlékhely, ahol számos metszet, kézirat, fénykép mutatja be a nagy magyar zeneszerző életének és művészetének legjelentősebb állomásait. Újabb televíziós sorozatok A statisztikai adatok szerint a magyar nézők kedvelik a sorozatokat. Feltehetően sokakat érdekel, milyen filmeket láthatnak az elkövetkező néhány hónapban. A teljesség igénye nélkül néhány új sorozatról adunk hírt. Bizonyára érdeklődéssel fogadják a nézők a múlt héten kezdődött Fejezetek az I. világháborúból címet viselő 13 részes amerikai sorozatot, amelyet késő este közvetít majd a televízió az egyes műsoron. A mű fő erénye, hogy számos, eddig ismeretlen dokumentumot tár a nézők elé. Csütörtökön 18 órakor vetíti a kettes program a Féltestvérek című francia, romantikus történetet. A négyrészes film kellemes kikapcsolódást ígér. Megismétli a televízió a Vaskor című finn sorozatot, amely a Kalevala alapján készült. Folytatódik az Oscar-dijas alkotások bemutatása és a Zenélő filmkockák keretében sikeres zenés művek közreadása. A művészfilmeket kedvelőknek a figyelmébe ajánljuk Jiíi Menzel csehszlovák színművész és filmrendező munkáit, amelyeket szintén most kezdett vetíteni a televízió. Menzel a csehszlovák újhullám egyik vezéralakja. Hazánkban is játszották a mozik a Szigorúan ellenőrzött vonatok, a Szeszélyes nyár, a Koportos című alkotásait. Jó hír azoknak, akik szívesen nézik a híres zeneszerzők életéről készült filmeket: szeptemberben megismétli a televizió a Verdi - sorozatot. Októberben kezdik vetíteni a Tengerparti nyár című nyolcrészes spanyol filmet. A forró napokat idéző, látványos, romantikus alkotást bizonyára élvezettel nézik majd ősszel szombat délutánonként. Ez idő tájt inditja útjára a televízió Az özvegyek című 12 részes angol krimit, amely nemcsak izgalmas, hanem mulatságos is. A fordulatos bűnügyi történet szerzői, szerencsére, mellőzik a szokványos megoldásokat. A mindenre elszánt betörők végzetes akciója után tettre kész özvegyeik próbálják megszerezni a hőn áhított zsákmányt. Ugyanebben a hónapban nyolcrészes ismeretterjesztő filmet kezd sugározni a televízió 2. műsora. A Bizánc ezer esztendeje című NSZK-sorozat sokrétű információival, gazdag képi világával valószínűleg népszerű lesz a nézők körében. Novemberben látható a Hosszú út a dűnéken című hétrészes film, amelynek erénye, hogy a kedves szerelmi történeten kívül Lettország történelmét is bemutatja 1939-től az 1960-as évekig. Színház az egész világ címmel 13 részes angol filmsorozat indul, amely a görög időktől kezdve napjainkig kíséri figyelemmel a színházak fejlődését, kultúrtörténeti históriáját. Említésre méltó még A tenger trilógiája címet viselő 13 részes NSZK-beli ismeretterjesztő sorozat is, amelyet a televízió novemberben tűz műsorára. A mű színesen, élvezetesen mutatja be a tengerek növény- és állatvilágát. Az állami nyelvvizsgák hovatovább egyre népszerűbbek hazánkban, sikknek számít vizsgázni, egyúttal közismerten bizonyos előnyökkel is járnak. A sikeres vizsgázó fizetéspótlékot kaphat, fordítói vagy tanári állást vállalhat. Ennél kevésbé közismertek viszont az elvárások: az a szigorúság, amely az ilyen típusú vizsgákat jellemzi. Nyilván nem indokolatlanul. A kérdés csupán az, mennyire ésszerűek ezek az indokok. Vizsgáljunk meg néhányat! Fordítás: az írásbelik egyik legfontosabb követelménye. A régi nyelvoktatás mindig nagy előszeretettel épített erre, újabban egyre inkább mellőzik. Érthető, ha a megismerés alapelvére gondolunk (érzéki tapasztalat — racionális gondolkozás — gyakorlat). Az erre alapozó módszerek többnyire elég sok időt vesznek igénybe, de vitathatatlanok az előnyei is. A nyelvtanuló tartósan rögzít, s miután közvetlenül, más nyelv segítsége nélkül gondolkozik, gyorsabban reagál és könnyebben is összpontosít. Ezek szerint iktassuk ki a fordításokat? Természetesen ne, hiszen fordítókra, tolmácsokra is szükség van. Csakhogy nem mindenki óhajt ám tolmács, még kevésbé műforditó lenni, továbbá lényeges különbség van a szöveghű és szabad fordítás közt. Sajnos, jelenleg sem az iskolák, sem magántanárok nem foglalkoznak fordítástechnikai kérdésekkel, az ide vágó irodalom is szegényes, ezért nem ártana átengedni ezt a penzumot inkább a Fordító- és Tolmácsképző Intézetnek. Ha viszont mégis ragaszkodnak hozzá, méltányos lenne legalább néhány felvilágosítást adni, egy-két fogódzót, hogy mindegyik jelölt megértse, mit várnak tőlük, ugyanis egyesek pont emiatt buknak meg. Pedig akadnak köztük egészen jól képzettek is, akiknek kisujjában van a nyelvtan, időnként mégis jóhiszeműen pontatlanok: pár szóval többet vagy kevesebbet mondanak, ha ezzel magyarosak és egyszerűek lehetnek. Itt említhető meg a szótárhasználat kérdése is. Míg a szabad fordítást hagyományosan száműzik az írásbeli vizsgák gyakorlatából, a szótár — részben — tetszés szerint használható, ami, enyhén szólva, ugyancsak érthetetlen, mivel itt lexikai tudást is mérnek. De lépjünk tovább! A kiejtés és az intonáció a szóbelik során kap szerepet. Logikus, hogy magyaros kiejtéssel nehéz kommunikálni, gyakran épp emiatt nem értenek meg bennünket a németek. Nem kevésbé logikus azonban az a tény sem, miszerint a szülőföldi környezet vagy a sváb nyelvjárás hatása alól senki, maguk a (hazai) vizsgáztatók sem vonhatják ki magukat. Ezért beszélnek némileg másként például a romániai, ausztriai, svájci vagy magyarországi németek. Hangsúlyozzuk: németek, nem nyelvtanulók, akiktől sok esetben mégis többet, németországi kiejtést várnak. Minden vizsga izgalommal, a szokottnál nagyobb erőfeszítéssel jár, ami összpontosítás- és memóriazavart is okozhat. A vizsgázók némelyike lámpalázasan kapkod, átmenetileg nagyothall, így nem csoda, hogy olykor olyan hibákat is elkövet, amikre normális körülmények közt, bizonyára, nem került volna sor. Ez az a pillanat, amikor a vizsgáztató is... vizsgázik, hisz köztudott, milyen hatása lehet egy barátságos mosolynak, biztató tekintetnek, ha a vizsgáztatóbizottság emberközelben képes és akar is maradni. Nagy Pál A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FOLYÓIRAT Szerelmes levelek A Honismeret című folyóirat negyedik számában több megyei vonatkozású írás is felfedezhető. Köztük érdekes anyagot ad közre a lakiteleki Labancz Zita, aki a tiszakécskei Móricz Zsig- mond Gimnáziumban fejezte be tanulmányait. Egy országos pályázaton első díjat nyert ezzel az írásával. Benke Márta ismerteti az izgalmas olvasnivalót. * A Honismeret folyóirat legutóbbi számát lapozgatva Egy gazdacsalád múltja szerelmi levelekben című írásra bukkanunk. Egyik érdekessége, hogy szerzője egy Lakiteleken élő tizennyolc éves lány. Manapság persze sok az írogató fiatal, aki versekben vagy novellákban próbálja megörökíteni a világgal kapcsolatos élményeit. Labancz Zita azonban a múlthoz fordul. Amikor nagymamája, özv. Labancz Istvánné Sváb Kovács Erzsébet „féltve őrzött kis csomagját” felbontja, nem csak a szerelmes levelek titka iránti kíváncsiság hajtja. „— Egyre élénkebben érdekelnek ezek a levelek, — vallja a szerző —, s minden, amit nagymamám a múltról, az életükről mesél.” Az ifjú szerző felfedezi, hogy az írott jelek nem csak egy érzelmi kapcsolat történetét, avagy hőfokát tükrözik. Többet annál. Az akkori életet, a múltat, melyhez ezer szállal kötődnek az unokák. Ezért is tartja fontosnak az író, hogy ne csak a levelekről szóljon, hanem röviden bemutassa — ameddig biztonsággal felkutatható — a család történetét. Majd elmondja a nagymama és nagypapa születésének körülményeit, gyermek- és iskoláskorukat. Mielőtt idézne a levelekből, elmeséli keletkezésüket, ami nem egészen mindennapos. S ezek után egymást követik a levelek, melyek nem az ábrándok színes világába, hanem a hétköznapok kemény valóságába vezetnek bennünket. A dolgozat szimmetrikus szerkezetében — melynek középső részét a levelezés alkotja — utóhangként ott áll a levelek utáni sors, amikor már nincsenek „elsárgult papírra rótt sorok”. A szerző bár igen mértéktartó, mégis érezni a témával való teljes azonosulást, mely nem egészen a nagyszülők iránti szeretetnek köszönhető. Labancz Zita az ősök életében a múltat is tiszteli. A múltat, melynek ismerete a jelenünk s mai énünk magyarázatához segít bennünket. Feltárul a múlt, mely szépségeivel és foltjaival együtt a miénk. Ezt a fajta vállalást érezni a tizennyolc éves lakiteleki lány írásából. KÖNYV Ismerjük meg a világot! Akit érdekel a természettudomány, a technika, bizonyára haszonnal forgatja Karácsonyi Rezső Lavallai napló című kötetét. Kerekes Magdolna ismertetőjével újabb olvasókat toboroz. * „Korunkban a természettudomány és a technika az egyén és a társadalom életének meghatározójává vált. Méghozzá oly mértékben, hogy az gyors meggondolásokat és mondhatni azonnali cselekvést sürget. Válaszúton állunk. Ha azt akarjuk, hogy a világ otthonunk, emberi életünk tere legyen, először meg kell ismernünk ezt a világot. S ha már megismertük, meg kell találnunk úgy élni benne és vele, hogy egymást ne deformáljuk; a természet minden meggondolatlan torzító hatást túlél. Legfeljebb megbomlanak meglévő egyensúlyai, átrendeződik. Egyes részei és formái előtérbe kerülnek mások rovására. Az ember pedig a természet része, nagyon szűk határok között viseli el a torzulásokat. Jelen kötet és a hajdani folytatásai cseppnyi segítséget akarnak adni a világ megismeréséhez és az egyensúlyok megtartásához” — ajánlja könyvét a szerző. A természeti jelenségek és a technika iránt érdeklődő középiskolásoknak, felnőtteknek mesél élvezetes, regényes stílusban dr. Karácsonyi Rezső a tehetetlenségről, Newton axiómáiról, a mozgásról, a távolságokról, a mérés történetéről, időről... Mesél elemi törvényszerűségekről, összefüggésekről irodalmi stílusban, megteremtve a felfedezés, a felismerés örömét is olvasóinak, de magyaráz, tanít képletek, grafikonok, ábrák segítségével is; igazi szakirodalmi hátteret adva az elmélyült érdeklődőknek. A Múzsák Könyvkiadó Tér-idő- mozgás sorozatának új kötetét a könyv kezdő idézetével, Tamási Áron soraival ajánljuk mi is a tudomány, a fizika iránt érdeklődő olvasóinknak: „mi végett vagyunk a világon? ... hogy valahol otthon legyünk benne”, s a törvényszerűségek felismerésében olvasmányos kalauzuk lesz e kötet. LEMEZ Nyomorultak Les Miserables Tavaly és az idén sikerrel játszották a szegedi Dóm téren a Victor Hugo regénye nyomán készült Nyomorultak című müvet a Rock Színház előadásában. A két bemutató között időközben nagylemezen is megjelent a zenei anyag. Ezt értékeli Borzák Tibor. * Vajon van-e még figyelemre méltó irodalmi mű, amiből ne készült volna zenés darab? Az utóbbi időben egyre- másra tűzik műsorra a különféle produkciókat, főképpen a Rock Színház jóvoltából. A sok vihart megért fiatal színitársulat eddig is sokat tett a hazai bemutatókért. Szinte valamennyi világsikert ők is átmentettek már a Jézus Krisztus Szupersztártól kezdve a Nyomorultakig. Töredelmesen be kell vallani, ez utóbbi nem túl jól sikerült. Ezúttal nem az előadásról van szó, hanem a zenéről. Az eredeti zenei anyagot (Claude-Michel Schönberg és Alain Boublil musicalje) nem érheti kritika, legfeljebb a hazai megjelenítést. Hiába énekel csengő hangon Kováts Kriszta, hiába a dinamikus Vikidál Gyula előadása, Csarnóy Zsuzsa, Szombathy Gyula, Kaszás Attila és mások próbálkozása, a hatás elmarad. Nem érzem kiemelkedőnek, igazán maradandónak a magyar változatot. A nap vége című dallal nagy-nagy lendülettel indul a lemez. Ezt követi Vikidál (Jean Valjean) töprengése, a Mit tettem?, majd Kováts Kriszta (Fantine) „álma”. A ház ura cimü szerzeményben Hámori Ildikó (Thénardier- né) és Szombathy Gyula (Thénardier) mutatkozik be énekesként, nem átütő- en. Makrai Pál (Javert) és Nagy Anikó (Eponine) énekhangja különleges, talán ők a legjobbak a Nyomorultakban, különösen a Csillagok és a Senkim már című szólóban. Hallod-e a nép dalát? — szól a finálé a társulat előadásában. Nem kételkedem abban, hogy sok munka, energia rejlik egy-egy rockoperában. Az is bizonyos, hogy színpadon más a hatás, mint lemezen. Csak az nem világos, miért kell ragaszkodni ahhoz, hogy föltétlenül fekete korongra kerüljön minden produkció. Az élményeket másképpen is lehet raktározni. (Radioton)
