Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

1988. szeptember 1. • PETŐFI NÉPE • 5 KORSZERŰSÍTÉS, SZERKEZETVÁLTÁS Hosszúhegyen napi tennivaló az alkalmazkodás Dr. Mátyus Gáborral, a Hosz- szúhegyi Mezőgazdasági Kombi­nát vezérigazgatójával a napi dol­gokról beszélgetünk. A növekvő termelési költségek, az adó, vala­mint a kamatok ebben a mezőgaz­dasági nagyüzemben is — amely­nek termelési értéke meghaladja az évi 2 milliárd forintot — több száz milliót tesz ki. — A talponmaradásért naponta meg kell küzdenünk — hangoztat­ja —, minden lehetőséget megra­gadunk, hogy ellensúlyozzuk a nö­vekvő kiadásokat. Az aszály náluk is gondot okoz. — Szinte a huszonnegyedik órában szereztünk — lízing útján — korszerű amerikai öntözőbe­rendezéseket. Egy-egy ilyen gép 1260 méter szélességben öntöz egyszerre. Naponta 50 hektárra tudunk 10 milliméter csapadékot juttatni. Néhány perc múlva megcsodál­hatom a hatalmas berendezést. A vezérigazgató elmondja, hogy júniusban helyezték üzembe. Az öntözött területen hektáronként 10-11 tonna termésre számítanak, viszont ahol nem tudták pótolni a csapadékot, csak fele ennyi mutat­kozik. Összesen 200 hektáron sike­rült megkétszerezni a termést. A kombinát nagyobbrészt sző­lő- és gyümölcstermesztéssel fog­lalkozik. Az évek során jelentősen fejlesztette a feldolgozókapacitást. Ismeretes, hogy a legnagyobb partner, a Szovjetunió az utóbbi esztendőkben csökkentette meg­rendeléseit. Ez azért is nagy gond a kombinát vezetőinek, mert pél­dául pezsgőből már 10 millió pa­lackot tudtak gyártani. Hasonló­képpen növelték a bor palackozá­sát is. A tervekről a következőket mondja a vezérigazgató: — A piac változása szerkezet­módosítást kíván tőlünk is. Fej­lesztjük a gyümölcs feldolgozását és léüzemünkben már mintegy 10 millió liter termék üvegbe töltését oldjuk meg az idén. Az ősszel meg­kezdjük az alma porítását, egy ma­gyar szabadalom alapján. Tervez­zük a választék növelését. Termé­szetesen ehhez alapanyagra van szükség, 300 hektáron új gyümöl­csöst telepítünk, ebből 160 hektár már kész. A legkorszerűbb technika, a ter­melékenység növelése, a jó minő­ség megtartása, a piachoz való al­kalmazkodás, ezek a napi tenniva­lók a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinátban is. K. S. • Korszerű öntöző- berendezéseket szereztek be az aszálykárok csökkentésére. • Az alma- ültetvények telepítéséhez maguk állítják elő a szaporító­anyagot. A MŰSZAKI ÉRTELMISÉG JÖVŐJE Az MTESZ szándékai, lehetőségei A reálértelmiség helyzetét hosszú időn át az ideológiai, politi­kai és érdekstruktúrák szorítása jellemezte. Megmutatkozott ez a műszaki pályák presztízsének ro­hamos csökkenésében, a szellemi munka leértékelődésében, a világ objektív folyamatainak kései felis­merésében, az elkésett és nem min­denben megfelelő válaszaiban. A hetvenes évek elején kialakult aszimmetrikus érdekképviseleti struktúrák inkább az ipari mun­kásság, az ipari nagyüzemek, az energia- és nehézipari szektor rész­érdekeit tartották szem előtt és nem a kutatás, a műszaki fejlesz­tés, az oktatás pozícióinak erősíté­sét hozták. Ilyen ideológiai és poli­tikai védernyő alatt faraghattak olyan kőtáblákat, amelyekbe mé­lyen belevésték, hogy az alkalma­zottak (mérnökök és más szellemi foglalkozásúak) bérnövékedési üteme nem haladhatja meg a fizi­kai dolgozók bérének emelkedését. Mára az ilyen — az értelmiség szempontjából diszkriminatív — áramlatok hordalékaira újabb ré­tegek rakódtak. Ilyenek például a teljesítmény-visszatartó hatású adórendszer vagy a szakmai tudás és alkotóképesség megszerzésének, megőrzésének, fejlesztésének egyre növekvő és szinte már vállalhatat- lan költségei. A reálértelmiség, mint minden értelmiségi réteg ke­resi az önmegvalósítás lehetősége­it. Levegőért, nagyobb alkotói sza­badságért, reálértékben is növekvő anyagi és társadalmi támogatásért kiált. De hol vannak az értő fülek? A szakszervezeti mozgalomban, az MTESZ-ben, vagy az új értelmisé­gi formációkban, például mérnök­szakszervezetben, mérnökkamará­ban? MTESZ-hagyományok és lehetőségek Manapság sokféle válasz hallha­tó. Vannak, akik nem biznak a — hajtószíjszerephez hozzászokott — szakszervezeti mozgalom meg­újulásában, és ráadásul a szakszer­vezeteket tartják bűnbaknak a mű­szaki értelmiség alkotó munkájá­nak szinte már cinikus anyagi és erkölcsi meg(nem)becsüléséért. Idősebb mérnökkollégáink — nosztalgikusan emlékezve a Mér­nökök és Technikusok Szabad Szakszervezetének rövid, 3 éves pályafutására — a mai MTESZ alapköveire rakott mérnökszak­szervezet újjáélesztésében látják a reálértelmiség önálló érdekhordo­zóját. Nem tagadom, sok mérnök­kolléga híve ennek a megoldásnak. Én nem tartozom ehhez a tábor­hoz. Nem megalapozott az a véle­mény, amely a szakszervezeteket kívánja felelősségre vonni a reálér­telmiség „másodrendű állampol­gárságáért”, az értelmiségi lét vál­ságos helyzetéért, az alkotó munka feltételeinek romlásáért. Ha működött volna az elmúlt 40 évben egy mérnökszakszervezet, az is az ideológiától kapta volna az impulzusokat. Szerepe — mint bármely érdekképviseleti szerveze­té — formálissá vált volna. A kü­lönböző szakmák, foglalkozások és munkavállalói csoportok szim­metrikus, egyenrangú és önálló ér­dekvédelmi struktúrájának megte­remtésére a szakszervezeteknek kell megoldást találniuk. Az MTESZ nem lehet a szakszerveze­tek helyett a reálértelmiség érdek- védelmi szervezete. Az „egy mun­kahely — egy szakszervezet” mere­ven értelmezett fogalma ma már persze nem képes vállalni a külön­böző munkahelyi csoportok egy­másnak gyakran ellentmondó ér­dekeit. De mégsem azt tartom megoldásnak, hogy az egyesületek és az MTESZ helyi szervezeteiből csináljunk érdekvédelmi szerveze­tet. A javak, jövedelmek elosztása, a különböző szakmák, ágazatok munkavállalói és munkaadói érde­keinek egymással szembeni képvi­selete és egyeztetése tipikus szak- szervezeti feladat. Az MTESZ ha­gyományai és lehetőségei nem az elosztó funkció elsődleges szorgal­mazására késztetik a szövetséget. Úgy gondolom, hogy az a helyes, ha az MTESZ a jövőben is az ér­téktermelés szószólója, az alkotás széles értelemben vett objektív és szubjektív feltételeinek védelmező­je, a reálértelmiség politikai aka­ratnyilvánításának fóruma lesz. A világban végbemenő technoló­giai korszakváltás időszakában gyakran szembekerülhet a szak- szervezetekkel is. Az MTESZ-nek tehát nem a szakszervezetek he­lyett, hanem azok mellett a politikai intézményrendszer önálló és felelős résztvevőjeként, az állami szervek­től függetlenül kell dolgoznia. Érdekképviseleti fórum szeptemberben A tagság ma hangosan követeli, hogy az MTESZ bátrabban — de mindenképpen eredményesebben — szálljon harcba a műszaki fej­lesztés és felsőoktatás feltételeinek jobbításáért, a reálértelmiség anyagi-erkölcsi megbecsülésének, egzisztenciális helyzetének és fog­lalkoztatásának a javításáért, az alkotó munka védelméért, a meg­szerzett tudás hazai hasznosításá­ért. Szálljon szembe olyan nézetek­kel, amelyek korlátozni és nem bő­víteni akarják a szakemberek ta­nulási, továbbképzési lehetőségeit. Ehhez persze arra is szükség van, hogy a MTESZ-nek a reálér­telmiség szakmai érdekhordozó szervezeteként, legyen lehetősége részt vennie a társadalmi és gazda­sági döntések meghozatalában. Szükséges, hogy a szocialista plu­ralizmus időszakában nyilvánosan hangot adjon a reálértelmiség szándékainak. Kapjon jogi garan­ciákat arról, hogy az állami és he­lyi szervek a műszaki fejlesztést, a reálértelmiséget érintő kérdések­ben az MTESZ véleményének is­meretében döntenek. A vita, az eszmecsere akkor ér valamit, ha a megegyezés egyenrangú felek kö­zött jön létre. Az MTESZ tábora is akkor növekszik, akkor szerzi vissza a tőle elfordult tagság bizal­mát, ha képes lesz a politikai­gazdasági élet önálló — más társa­dalmi szervekkel egyenrangú — résztvevőjeként, az állami szervek­től függetlenül, a reálértelmiség ér­dekképviseletére. Hogy ez milyen módon bonyolódhat, nos, erről lesz szó azon az érdekképviseleti fórumon, amelyet székházában rendez az MTESZ szeptember 19- én. Feltételezhetően a tanácskozá­son kialakul az érdekképviselettel kapcsolatos álláspont. Dr. Henczi Lajos, az MTESZ főtitkárhelyettese Árreform a csehszlovák mezőgazdaságban Csehszlovákiában a mezőgazdasági felvásárlási és nagykereskedelmi árakat 1989. január l-jétől átlagosan 20 száza­lékkal emelik. A mezőgazdaságban be­vezetik az 50 százalékos béradót. A töb­bi népgazdasági ágazat termékeinek je­lenlegi nagykereskedelmi árába be van kalkulálva 20 százalék társadalombiz­tosítási hozzájárulás, ez 1989-től 50 szá­zalékra emelkedik, és a bruttó bérekből fogják levonni. Ez a levonás a mezőgaz­daságban a termelési költségeket a ki­fizetett bérek és munkadíjak 50 százalé­kának megfelelő összeggel emeli. A szakértők azt várják, hogy a béradó bevezetése elő fogja segíteni a munka­erő ésszerű kihasználását. A béradót az egyes termékek felvá­sárlási árába a termék előállítása során átlagosan kifizetett bérösszegek alap­ján átlagolva fogják beszámítani. Ezért azok a vállalatok, ahol a munkaterme­lékenység és a munkaintenzitás ala­csony színvonalú, a felvásárlási árak­ban nem kapják vissza teljes egészében ezt a kifizetett béradót. Az egységes mértékű béradó beveze­tését a mezőgazdaságban az indokolja, hogy a mezőgazdasági vállalatok mel­léküzemágai hasonló termékeket bo­csátanak ki, mint a többi népgazdasági ágazat. Az egységes adózás biztosítja az azonos közgazdasági feltételeket. A lakossági szolgáltatások és a közét­keztetés területén nem alkalmazzák az új béradót, így ilyen tevékenység után a mezőgazdasági vállalatok sem fog­nak 50 százalékos béradót fizetni. Az új felvásárlási árakat az 1986. évi tényleges ráfordítások alapján állapít­ják meg, de nem veszik figyelembe a be nem tervezett hiányokat, károkat, köt­béreket, sőt a társadalmi fogyasztási költségek egy részét sem. Ezeket a jö­vőben a nyereségből fogják fedezni. A költségeket az 1989-re tervezett költ­ségcsökkentésnek megfelelően módo­sítják, és figyelembe veszik a felhasz­nált anyagok árcsökkenésének hatását. A költségekbe nem számítjík be a ka­matokat, amelyeket ezentúl a nyereség­ből kell fizetni. A kamatok összessé­gükben kétszeresére emelkednek. A rá­fordításokban érvényesülni fog egye­bek közt a takarmánykeverékek nagy­kereskedelmi árának részleges emelése, ami lényegében a béradó bevezetéséből adódik. A mezőgazdasági vállalatok összes költségei mindezek hatására mintegy 11,2 százalékkal emelkednek. Az árintézkedéseket más gazdasági ösztönzők módosításával is kiegészítik. Például tervezik a földadó emelését. Az élelmiszer-ipari termékek nagy­kereskedelmi árának átalakítását a fel- vásárlási árak átalakításában alkalma­zott elvek alapján fogják végrehajtani. (Zemedelski Noviny—MTI-Press) A világpiac ítélete Élelmiszerexportunk ma és holnap A nemzetközi agrárpiac jelenlegi helyzetét nem lehet néhány év klimati­kus viszonyaival, vagy olyan rövid tá­vú közgazdasági hatásokkal magya­rázni, mint a recesszió. A nyers mező- gazdasági tömegtermék „versenyké­pességéről” az utóbbi években a világ­piac immár véglegesen kimondta az íté­letet. A hazai élelmiszer-termelés — bele­értve az élelmiszeriparét is — műszaki szintje jóval alacsonyabb és egyenlőtle­nebb, mint a fejlett ipari államokban, amelyek piacán a magyar termékeknek versenyeznie kell. Különösen az értéke­sítést közvetlenül megelőző fázisok -^r például a tárolás, osztályozás, szállítás, árukikészítés és -csomagolás — műsza­ki fejletlensége okoz gondot. Mindez olyan, egyre élesedő versenyhelyzet­ben, amikor a korábban még elfogad­ható minőség már nem elegendő. Az 1990-ig várhatóan rendelkezésre álló gazdasági erőforrásaink szelektív felhasználása esetén mai versenyhely­zetünk középtávon valamelyest javít­ható. Rövid távú versenyképességünk jelentős javulására azonban csak egyes termékek vagy termékcsoportok eseté­ben lehet számítani, de a termékek ösz- szességében nem. Ehhez ugyanis jelen­leg még hiányzik egy jókora vásárló­erővel rendelkező, igényes és húzóerőt kifejtő, széles belső élelmiszerpiac. Akadályt jelent továbbá az élelmiszer- termelésnek az iparral és az eszközim­porttal szembeni alárendeltsége, vala­mint a termelőegységek ismert jövedel­mi helyzete és felhalmozóképessége is. A hetvenes évek nagy világgazdasági változásainak hatására a konvertibilis valutával fizető nemzetközi agrárpiac is többközpontúvá vált, míg a mi kivi­telünk továbbra is lényegében egyköz- pontú, Nyugat-Európa-centrikus ma­rad. Ez most több kisebb exportőrrel szemben is versenyhátrányt jelent szá­munkra és sürgeti az új piacok feltárá­sát. A marketingmunkát termelőinek és az exportőröknek folyamatosan és közösen kell végezniök az erre alkal­mas, az adott térségben tevékenykedő olyan vállalati szervezetek keretében, amelyek „otthon vannak” az adott pia­con és az exportot is koordinálják. Célszerű volna ezért a külpiacokon működő magyar kereskedők körét az ottani viszonyokat ismerő, megfelelő személyi és üzleti kapcsolatokkal ren­delkező helyi eladókkal bővíteni. Egy- egy nagyobb piaci körzetben eredmé­Felépült az új lakótelep nyes lehet például az önálló exportjog­gal rendelkező vállalat (vagy vállala­tok) számára képviseleti irodát létesíte­ni. Ettől még a külkereskedelmi kiren­deltségeinknek is maradna elég tenni­valója, a szak-külkereskedelmi vállala­tok képviseletével. Egyes piackutató jelentések idősza­konként, esetleg idegen szervezetek ál­tali elkészítése, g hézagos piaci infor­mációk ad hoc „beáramoltatása", vagy éppen kizárólagos értékesítési jogok megadása — látszólag — ma már egy­általán nem alkalmasak, de főként nem elegendőek a piachoz való rugalmas alkalmazkodáshoz. A jövőben tehát erősítenünk kell az új piacok feltárásá­ra, a meglévők bővítésére és a közvet­len piaci jelenlétre irányuló kezdemé­nyezéseinket, javítva ezzel is érvényesü­lésünk esélyeit. A potenciális és új piacokon hatásos magyar élelmiszer-image-t kell kialakí­tanunk és megszilárdítanunk. A ma­gyar élelmiszer-termelés és termékei eh­hez elegendő értékes és speciális tulaj­donsággal rendelkeznek, lehet belőlük piaci tőkét kovácsolni. Az olyan hagyományos és kifej­lesztendő — exporttermékeinknél, amelyek speciális termőhelyi, illetve termelői sajátosságokat (megjelenési forma, különleges terméktípus, zamat stB.) hordoznak, rendkívül fontos az adott piacon a fogyasztók figyelmét fel­kelteni és termékhűségüket kialakítani. Ilyen termékeink a feldolgozott sertés- és baromfikészítmények, a friss, vala­mint a gyorsfagyasztott és szárított gyümölcs- és zöldségfélék, borok, bizo­nyos szeszes italok és még néhány ma­gyar specialitás. A tőkés piac nehéz értékesítési viszo­nyai közepette nekünk olyan verseny- képesség kialakítására van szüksé­günk, ami nem a jellegtelen tömeg­árukban, az olcsóságban testesül meg. Ez minden bizonnyal külpiaci fönnma­radásunk feltétele. A sajátos magyar arculat kialakítá­sának közismerten egyrészt a termékre, másrészt a terméket szállító-forgalma­zó vállalatra, harmadsorban pedig a származási országra kell koncentrál­nia. Magyarországot az „egészséges és tiszta környezetből származó ízletes ételek és zamatos italok megbízható forrásaként” kellene a tőkés piac vevői­nek emlékezetébe vésni. B. P. • 81 hektárnyi területen, Debrecen délnyugati részén felépült a 7251 lakásos tócóskerti lakótelep. A kivitelező Hajdú-Bihar Megyei Állami Építőipari Vállalat 1982-ben kezdte a paneles épületek összeszerelését. 1988-ra a lakások mellett két 16 tantermes nevelési központot tornateremmel, étteremmel, konyhával, három 200 személyes óvodát, három 120 személyes bölcsődét, 20 tantermes általános iskolát, 12 tantermes gimnáziumot, gyógyszertárat és orvosi rendelőt építettek fel. (MTI- fotó) FELHÍVÁS A Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. munkaügyi osztálya KÖZÉP- ÉS FÉLSÖFOKÜ munkaügyi tanfolyamokat indít szeptember második felében. FELVÉTELI FELTÉTELEK: — az 1/1983. (III. 16.) ÁBMH sz. rendelkezés szerinti iskolai végzettség és szakmai gyakorlat; — a munkáltató támogatja a továbbtanulást és vállalja a tanfo­lyam költségeit. Jelentkezni lehet 1988. szeptember 10-éig a Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. munkaügyi osztályán (Kecskemét, Május 1. tér 3.) 145850

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents